Valdano: „Xabi Alons…
Valdano: „Xabi Alonso helyezkedése és áldozatkészsége miatt alapvetõ fontosságú volt a Real Madrid számára. Õ egy rendkívül intelligens játékos, az embernek az az érzése, hogy õ terelgeti a többieket. Di Maríával állandóságot, a csapatban gondolkodást képviselték, az egyikük az intelligencián, a másik az intenzitáson keresztül.”
Alonso: Nincs kétségem afelõl, hogy az új csapatom felveheti a versenyt a régivel
Átigazolás: „Minden nagyon gyorsan lezajlott azután, hogy elõször hallottam a Bayern érdeklõdésérõl. Nagy megtiszteltetés és kiváltság ez. Amikor mindent elintéztünk, orvosi vizsgálaton vettem részt, majd az edzõ elmondta, hogy számít rám a Schalke ellen. Meglepõdtem, de készen kellett állnom. Jobban is sikerülhetett volna a debütálásom, de most van idõm ismerkedni a klubbal, megtanulni a nyelvet és a lehetõ leggyorsabban beilleszkedni.”
Egy új korszak: „Mindig követtem a Bundesliga történéseit, különösen az elmúlt néhány évben. Úgy tûnik, hogy a hangulat és a színvonal is folyamatosan fejlõdik. Jó tapasztalataim vannak az angol és a spanyol bajnokságról is, a Bayernnél pedig nincs megfelelõbb hely arra, hogy valami újat tapasztalhassak meg a Bundesligából. Ez egy olyan klub, ami mindent meg akar nyerni, mindig a három pont megszerzésére törekszik, én pedig tudom, hogy miként kezeljem az ezzel járó nyomást.”
Bajnokok Ligája: „Ez egy olyan trófea, amit mindenki meg akar nyerni. Szerencsés vagyok, hiszen két klubbal is sikerült ezt elérnem, most pedig csodálatos lenne harmadszor is. Hosszú az út odáig, de kétségtelen, hogy ez a célunk.”
München: „Voltam már itt korábban, ez egy csodálatos város, sok barátságos emberre. Az idõjárás nem a legjobb, de nem bánom. Most jobban megismerhetem a kultúrát, hogy a feleségem és a gyerekeim is otthon érezhessék magukat. A nyelvet is a lehetõ leghamarabb meg akarom tanulni. Biztos, hogy nem sikerül olyan gyorsan, mint Pepnek, de igyekezni fogok.”
Real Madrid – Real Sociedad: „Meglepett az eredmény. A Madrid nagyszerû kezdése után a Sociedad elkezdett nyomni és meg tudta fordítani az eredményt. Furcsa volt látni a korábbi csapattársaimat nélkülem játszani. Szokatlan volt az eredmény.”
Kihívás: „Be akarom bizonyítani magamnak, hogy készen állok a legjobbamat mutatni a Bayernben. Számomra rendkívül nagy motivációt jelentett az, hogy ebben a csapatban, a Bundesligában és Pep kezei alatt játszhatok. Jól ismerem a Barcelona elleni meccseinkrõl. Szakmai és magánéleti motivációkra is szükségem van. Ez egy kicsit olyan, mint egy csodálatos karrier befejezése, nagy lépést tettem a Sociedadból a Liverpoolba, majd megnyertem a Tizediket a Real Madriddal. Most újra Európa egyik legnagyobb csapatában vagyok.”
A Bayern és a Madrid összehasonlítása: „Ez nehéz. Mindkettõ nagyon jó csapat, különbözõ játékstílusokkal. Mindkét modellhez tudok alkalmazkodni. A Madridban töltött idõ segített abban, hogy jobb játékossá váljak, ezt szeretném folytatni itt is. Nincs kétségem afelõl, hogy az új csapatom felveheti a versenyt a régivel.”
Régi riválisok: „Ha a Real Madridban játszok, akkor biztosan tudod, hogy a Barcelona a legnagyobb riválisod. Pep kivételes munkát végzett ott, és mindig õt tiszteltem leginkább egy olyan intézmény edzõjeként, mint a Barcelona. Most pedig együtt dolgozunk. Ez a futball.”
Ki a jobb, Kroos vagy Alonso? „Jobban szeretek a pályán „beszélni” errõl.”
Nyelv: „Megpróbáltam megérteni Thomas Müllert, de olyan gyorsan beszél, hogy nem igazán sikerült.”
Mezszám: „Mindig a 14-est viseltem, de itt Pizarróé ez a szám. A hármas szintén jó, napról-napra jobban szeretem.”
Ancelotti: A vereség az én hibám, változtatások lesznek
Ancelotti:
„Nagyon nem könnyû értékelni ezt a meccset. Két különbözõ mérkõzést láttunk. Az elsõ 30 perces volt, nagyon jól játszottunk, gyorsan és koncentráltan. A maradék nagyon rossz volt. Nehéz megmagyarázni azt, ami történt. Szögletek, szabadrúgások… Nagyon sajnáljuk, nem szeretem, ha a csapat egy órán át így játszik. Az elsõ fél óra remek volt, de gondolkodnunk kell és változtatni.”
„Egyáltalán nem tetszik ez a vereség. Néha lehet rossz meccsed, de egy olyan csapatnak, mint a Real Madrid 2-0-s vezetésnél is koncentrálnia kell és fenn kell tartania a jó hozzáállást a gyõzelem érdekében. Mi nem ezt tettük, ezért én vagyok a felelõs. Lesznek változások.”
„Az utolsó órában nem volt meg az egyensúly. Nem védekeztünk jól. Amikor a második gólt megszereztük, kicsit visszavettünk és rosszul védekeztünk.”
„Valamit változtatnunk kell, mert ez így nem elég. A hozzáállásunkon és a koncentrációnkon kell változtatnunk. Az új igazolásoknak idõre van szükségük. Az olyan meccsek, mint a mai, sokkal nehezebbek a számukra.”
„Labda nélkül 4-4-2-ben álltunk fel, hogy megelõzzük a kiugratásokat és elkerüljük a hosszú labdákat. Az elsõ fél órában ez jól is ment, de utána már nem. Tavaly is ezt játszottuk.”
“Nem Xabi Alonso hiánya jelentette a problémát. Az elsõ fél óra után mindent elvesztettünk. Ha egy egész csapatból hiányzik a megfelelõ hozzáállás, akkor azon egy ember nem tud változtatni.”
Casillas:
„Elõször is gratulálnunk kell a Real Sociedadnak. Ami történt, az nem normális dolog, szörnyen játszottunk, egyáltalán nem voltunk jók. Nem szabadott volna hagynunk, hogy így csússzon ki a kezünkbõl ez a meccs. Mindent meg kell tennünk, hogy kijavítsuk a hibáinkat, mivel fontos címert viselünk a mezünkön, a mai pedig nem az a példa, amit mutatnunk kell.”
„A rögzített helyzeteknél kicsit élesebbnek kell lennünk, jobban kell figyelnünk. De nem csak a védõknek, hiszen mindannyian védekezünk a szögleteknél.”
„A külsõ ingereket most ki kell zárnunk. Nekünk most az öltözõben kell megoldanunk ezt a dolgot, hogy ne fordulhasson elõ többet.”
„Lehet, hogy nem jó képet mutattunk magunkról. Nem szabad elfelejtenünk ezt a meccset. Az ilyen dolgok az öltözõben maradnak, itt senki nem emelhetõ ki, senki nem volt elég jó azok közül, akik a pályán voltak. A Sociedad saját játékát játszotta, nem hagyták, hogy a kétgólos hátrány elvegye a kedvüket, ezért dicséret illeti õket. Ebbõl a meccsbõl semmit nem szabad magunkkal vinnünk.”
„Nem ez karrierem legrosszabb pillanata.”
Ramos:
„Az elsõ harminc percben irányítottuk a meccset, voltak helyzeteink, de nem sikerült õket belõni. Megadtuk nekik az esélyt a fordításra, ki is csúszott a kezünkbõl a gyõzelem.”
„A bajnokság még nagyon hosszú. Arra kell koncentrálnunk, amit az elsõ negyed órában tettünk. A többi nem történhet meg újra. Ez nem hozzáállás kérdése, egyszerûen nem döntöttük el a meccset. A jó oldalát kell néznünk. Azt gondoltuk, hogy eldõlt a mérkõzés. A Sociedad összeszedte magát és diktálta a tempót. Gratulálni kell nekik.”
Pepe:
„Jól kezdtünk, de 0-2 után kiengedtünk. Feljöttek ránk, mi pedig nem tudtunk tisztán gondolkodni, nem hoztunk elég áldozatot, hogy átlendüljünk ezen. Az egész csapat hibás. Bocsánatot kérünk a szurkolóktól, nehéz ezt elfogadnunk, fájdalmat érzünk.”
„Egyszerûen nem engedhetünk ki a kezünkbõl egy kétgólos vezetést. Össze kell kapnunk magunkat és harcolnunk kell. Tudtuk, hogy nem könnyû stadion ez, hogy végig harcolni fognak, a jutalmuk pedig meg is lett. Sok ember fog ma nehezen aludni miattunk, ez pedig nem helyes. A klub mottója az, hogy a végsõkig harcolni kell, ma pedig cserben hagytuk a mezt.”
Cristiano: Magamban muszáj azt gondolnom, hogy én vagyok a legjobb
„Köszönöm, hogy beszélhetek veled. Amint te is tudod, nagy csodálója vagyok a munkádnak. Remélem, hogy nagyszerûen térsz vissza, mivel kiváló újságíró vagy, tökéletesen képviseled az országunkat. És ahogy te is mondtad, nehéz idõszakon mentél át, nehéz idõszakok pedig mindenkinek az életében vannak. A legjobbakat kívánom neked az újrakezdéshez.” – kezdte az interjút Cristiano.
„Egyértelmû, hogy az évek tovaszállnak, egyre tapasztaltabbak és érettebbek leszünk a munkánkban. De ha õszinte akarok lenni, akkor nem érzem, hogy 29 éves lennék. Tudom, hogy ennyi vagyok, de fejben olyan 23-24 évesnek érzem magam. Élvezek minden egyes pályán eltöltött percet, legyen szó edzésrõl vagy meccsrõl, de tudom, a dolgok megváltoztak. Már nem úgy kell kezelnem a dolgokat, mint 20 éves koromban. A testem már nem ugyan az, mint régebben.” – folytatta a portugál.
Meddig szeretnél játszani?
Erre egy érdekes választ tudnék adni: addig fogok játszani, amíg a testem bírja. De nem így van. A terveim szerint 35-36 éves koromig akarok játszani. Érezni fogom, ha itt az idõ. De lehet, hogy amikor annyi idõs leszek, már másképp fogom gondolni.
Hol szeretnéd befejezni a karrieredet?
Nem tudom. Mondhatnám, hogy a Real Madridnál szeretném befejezni a pályafutásomat, a világ legjobb klubjában. De azt is mondhatnám, hogy a Manchester Unitedben, amivel komoly múltam van. Vagy azt is, hogy Portugália egyik legfontosabb klubjában, a Sportingban, ami megadta az alapokat ahhoz, ami most vagyok. De nem tudom, ez még ismeretlen terület számomra.
Olyasmi vagy a Real Madridnak, mint annak idején Alfredo Di Stéfano volt?
Õ nagyon jó volt… Megtiszteltetés lenne számomra. De úgy érzem, hogy én is be fogok kerülni a Real Madrid történelemkönyveibe, mint az egyik legjobb játékos, nem csak a gólok vagy a teljesítmény miatt, hanem azért is, amit elértem, ahogy a Manchester United és a válogatott esetében is ott leszek. Efelõl nincs kétségem. Ezért én is a klub történetének legjobbjai közé kerülök. Di Stéfano egyértelmûen az egyik legfontosabb játékos volt, de nem csak a Real Madridban, hanem a futball világában. Remélhetõleg én is felnõhetek majd hozzá.
Mik a céljaid erre az idényre?
Igazából ugyanazok, mint tavaly. Mint ahogy mindig el is mondom, minden idény új kihívásokat tartogat, én pedig egyénileg és a csapattal is célokat állítok magam elé. Az alapvetõ cél mindig az elõzõ év teljesítményének megismétlése, a legjobbamat adom a Real Madridnak, hogy fontos címeket nyerjünk, én akarok lenni a legjobb gólszerzõ minden sorozatban, hozzá akarom segíteni a válogatottat a lehetõ legjobb eredményekhez az EB-selejtezõkön. Lényegében ennyi. Mindig a legjobbamat adom mind a klubomban, mind a válogatottban.
Újra meg akarod nyerni az Aranylabdát is?
Persze! Ez nem prioritás, de hihetetlenül büszkévé és boldoggá tesz minket. De már korábban is mondtam, hogy ezeket a díjakat egy erõs csapat nélkül, csapatcímek nélkül lehetetlen lenne megnyerni. Úgy gondolom, hogy idén jól állok, hiszen megnyertük a Bajnokok Ligáját, a Király-kupát és az UEFA Szuperkupát is, enyém lett az Aranycipõ… Szerintem jó eséllyel indulok. De ez nem rajtam múlik, szóval… Az Aranylabda a legmagasabb szintû egyéni elismerés, amit futballista megnyerhet.
Az átadón könnyekig hatódtál. Több volt ez, mint egy egyszerû reakció a gyõzelemre?
Valószínûleg igen. Egyértelmû, hogy ha a pályán kívül beszélünk, akkor sokkal emberibb reakciókat mutatunk. De gyakran elõfordul az is, hogy elõre meghatározott dolgokat kell csinálnunk, hogy az embereknek jó üzeneteket közvetítsünk. Ilyen érzelmeket azonban még a legjobb színészek sem tudnának produkálni. Ezek a könnyek mélyen a szívembõl jöttek, nem fogok hazudni, ez egy belsõ robbanás volt. Nem csak a gyõzelem miatt, hanem az elõzõ évek kemény munkája miatt is, hiszen mindig azért küzdöttem, hogy én legyek a legjobb. Nem akarom azt mondani, hogy gyõzött az igazság, de úgy gondolom, hogy tényleg megérdemeltem. Amikor pedig a fiam felfutott hozzám, megtörtént a robbanás. Nem számítottam rá, nem terveztem, hihetetlen öröm járt át és kitörtek belõlem a könnyek. De nem bánok semmit. Az emberek, akik ismernek, tudják, hogy ez én voltam, az a Cristiano, akit õk ismernek. Néhányan pedig, akikben rossz kép él rólam, megváltoztatták azt, mivel átérezték azt, ami bennem zajlott. De én mindig ilyen voltam, mindannyiunknak vannak jó és rossz pillanatai az életben, én is követtem el hibákat fiatalon, de ki nem? Szerintem ez a személyes fejlõdésünk része.
Gondolod, hogy igazságtalanul bánik veled a sajtó?
Ez talán nem a legjobb szó, de néha lehet, hogy nem igazságosak velem. De nem érzek haragot senki iránt, mivel tudom, hogy a végén õk is rájönnek, hogy tévedtek. Ahogy mindig mondtam, a statisztikák nem hazudnak. A legmagasabb szinten töltött idõszakban másnak kell lennünk, mint a többiek, jobbnak, profibbnak, ezt pedig a statisztikák megmutatják.
És a rivalizálás Messivel?
A Messivel való rivalizálás a sajtó agyszüleménye. Nem rivalizálok vele, egyszerûen sokszor ugyanazokért a címekért vagyunk versenyben. Például amikor együtt megyünk díjátadókra, teljesen normális szakmai kapcsolatunk van.
Mit gondolsz? Nyomja õt a sajtó?
(nevet) Lehet, hogy néha túl jó benyomást próbálnak kelteni róla, de az is lehet, hogy az emberek egyszerûen az õ imázsára jobban vevõk. De ez normális. Mindenkinek nem lehet megfelelni. Mindenkinek tiszteletben tartom a véleményét, együtt tudok élni ezzel. Nem úgy élem az életem, hogy azt nézem, ki mit gondol rólam.
Meggyõzõdésed, hogy jobb vagy nála?
Nem mondanám, hogy létezik jobb vagy rosszabb. Mindenki teszi a dolgát, megpróbálja a legjobbját nyújtani az országáért és a csapatáért. Mindenki a legjobb akar lenni. A fejemben számomra én vagyok a legjobb. Ha egy ember nem így gondolkodik, akkor az egészet megette a fene. Ha Ön nem gondolja úgy, hogy a legjobb újságíró, ha a kamera mögött álló úriember nem azt gondolja magáról, hogy õ a legjobb operatõr, ha a Nike képviselõje szerint nem õ a legjobb, akkor nincs meg a kellõ ambíció. Azt kell gondolnom, hogy én vagyok a legjobb. Lehet, hogy nem én vagyok, de a fejemben ez a gondolat motoszkál. Összetett játékosként látom magam, mindkét lábamat használom, fejjel, jobb és bal lábbal is szerzek gólokat, szabadrúgásokból, tizenegyesekbõl… De ez nem jelenti azt, hogy jobb lennék, mint a többiek, viszont úgy gondolom, hogy semmi nem hiányzik ahhoz, hogy összetett játékos legyek.
Messi jogosan lett a vb legjobbja?
Az én véleményemet kérdezed? (nevet) Az egész világ látta és magában levonta a következtetéseket, a futball világában az emberek intelligensek. Érdekes lenne tõle megkérdezni. Én nem lehetek ezzel kapcsolatban õszinte. Ha mindent elmondanék neked, amit gondolok errõl, akkor már börtönben lennék! (nevet)
A sérüléseid?
Túl vagyok rajtuk. Visszatértem, nem érzek fájdalmat. De nem volt tökéletes elõszezonom. Karrierem 12 éve alatt mindig rendesen végig tudtam csinálni, de idén más volt a helyzet a vb és a fizikai problémáim miatt. Az elõzõ szezon utolsó két hónapjában már a határon voltam, mivel rengeteg meccset játszottunk, ez pedig folytatódott a világbajnokságon is. A nyaralásom alatt szünetet kellett tartanom. Volt egy hónapom. Szükségem volt a pihenésre, a fizioterápiás kezelésre ahhoz, hogy felépüljek. De az elõszezonom nem teljes… Nincs nagy problémám a bal lábammal, csak annyi, hogy nem tudtam megfelelõen felkészülni. Egy jó elõszezon nélkül a fizikai problémák együtt járnak, ugyanez elõfordult már más csapattársaimmal is. De úgy gondolom, hogy néhány hét alatt formába lendülök.
De a vb alatt azt mondtad, egészséges vagy.
Azt mondtam, hogy száz százalékosan fitt vagyok, Portugáliának pedig van esélye megnyerni a tornát. Kapitányként úgy éreztem, hogy pozitív energiát kell a csapat felé közvetítenem. Persze tudtuk, hogy ez nem lenne lehetetlen, de nagyon nehéz lenne elérni. Ha pesszimista vagy, akkor az átragad a csapatra is. Úgy gondolom, hogy helyesen cselekedtem a portugál emberek miatt. Õk általában pesszimisták, ezt mindenki tudja. De kapitányként úgy gondoltam, hogy ezt az üzenetet kell közvetítenem, hogy abbahagyják a találgatást.
Nem voltak túl nagyok az elvárások veled szemben ezek miatt a kijelentések miatt?
De igen. A Ghána elleni meccs után adtam egy interjút, ahol ennek is hangot adtam. De ha te lettél volna a helyemben, akkor kapitányként, vezetõként mit mondtál volna? Kemény üzenet volt ez, de akkor kimondtam az igazságot, amit valójában gondoltam.
A válogatott nem volt a többi csapat szintjén?
Nyilvánvaló. Ezért sem jutottunk tovább. Ha nem jutunk tovább, az azért van, mert nem vagyunk a többiekkel egy szinten. Ha a dolgok nem mennek jól, akkor valami nem mûködik. Ha mi, a válogatott csapat, nem tudunk nyerni Németország ellen, akik egyébként a megérdemelt gyõztesek, ha nem tudunk nyerni Ghána vagy az Egyesült Államok ellen… Nem volt szerencsénk a németek ellen az elsõ meccsen, szinte az egész találkozón 10 emberrel játszottunk, így pedig több gólt kaptunk, mintha mindenki a pályán lett volna. De nem csak ez az egy oka volt az egésznek, ez ennél bonyolultabb. Álmokkal, játékra készen érkeztem. De Fabio kiesett sérülés miatt, Pepe piros lap miatt, Hugo pedig szintén megsérült… Szerintem egy hosszú szezon után ezek a dolgok megtörténnek. Egy évben 9 hónapon át folyamatosan játszunk, edzünk, versenyzünk, utazunk… Ezt pedig megérzi a test, nincsenek csodák.
De ugyanez a helyzet a többi csapattal is, nem?
Pontosan. Lehet, hogy a sors akarta így, vagy kevésbé voltunk felkészülve… Sok oka lehet. Ha megnézed a vb-t, akkor nem látsz nagy különbséget csapatok között, a meccsek szorosak voltak. A németek, mint mindig, nagyon erõsek voltak, megérdemelték a gyõzelmet.
Kritikus vagy Paulo Bento döntéseivel?
Az edzõ dönt. Persze ha azt kérdezed, hogy a háttérben egyetértünk-e, akkor soha. Soha. Megkérdezhetsz engem, vagy bárki mást a 23 fõs keretbõl, mindenkinek más lesz a véleménye. Mindenkinek. Ha a polkorrekt válaszra vagy kíváncsi, akkor elfogadtuk az edzõ döntéseit, neki kell döntenie, mi pedig tiszteletben tartjuk és támogatjuk azokat. Egyébként nem volt probléma a csapat és Bento között. Soha. A csapat fantasztikus volt. Teljesen normális, hogy ha nem nyersz, akkor rossz a hangulat, de ez is a játék része. Ugyanez a helyzet a Real Madridnál is, amikor veszítünk, a csapat feszült. Ez normális. Egy gyõzelemhez szokott csapat vagyunk, ha pedig nem nyerünk, ezek a helyzetek teljesen normálisak.
Többet vártál volna a válogatottól?
Igen. Azt, hogy legalább a csoportkörbõl továbbjutunk. Láttam a potenciált a csapatunkban. De nem mindig válik valóra, amit szeretnénk, szóval én, a csapattársaim és a stáb is csalódottak voltunk, viszont ez is a futballhoz tartozik, tanulnunk kell mindebbõl a jövõre nézve. A Ghána meccs után fogadtam el, hogy vége, addig reménykedtem. A remény hal meg utoljára. Tudtuk, hogy szinte lehetetlen küldetés, de… A fociban már sokszor történt csoda. Most nem… Reméljük, hogy legközelebb jobb lesz.
Öt éve vagy Madridban.
(mosolyog) Igen, öt éve.
Sir Alex Ferguson?
Õ nagyon nagy hatással volt rám. Mai napig remek a kapcsolatunk, gyakran beszélünk, üzenünk egymásnak. Az érzelmeinkrõl is szoktunk beszélgetni. Például amikor megnyertük az Európai Szuperkupát a Sevilla ellen, õ adta át a „Meccs embere” díjat. A BL-gyõzelem után Lisszabonban a doppingszobában találkoztunk. Közeli barátom, maximálisan tisztelem õt.
Mourinhóval rossz idõszakot éltél meg?
Mourinho három éve alatt rossz volt a hangulat. Bonyolult idõszak volt az mind személyes kapcsolatok, mind a klubbal való kapcsolatom tekintetében. Voltak összetûzések más játékosokkal és a szurkolókkal is. De ha rosszul mennek a dolgok és nem jönnek a gyõzelmek, akkor ez van. Az összes edzõ közül, akikkel eddig dolgoztam, az egyetlen igazi barátságot Fergusonnal alakítottam ki, senki mással. Szerettem dolgozni Pellegrinivel és Ancelottival is nagyszerûen kijövök. De az igazi kapcsolat, amikor rendszeresen beszélgettek egymással, satöbbi, az kizárólag Fergusonnal van.
Vagyis nem vagytok barátok Mourinhóval?
Nem azért futballozok, hogy barátokat szerezzek, hanem azért, hogy trófeákat nyerjek, a legjobbamat nyújtsam. Barátaim a családomban, a magánéletemben és a futballban is vannak, de nem ezért vagyok itt.
A napi rutinodról tudnál mondani valamit?
A napi rutinom mindig ugyanaz. Egy órával korábban érkezem az edzés helyszínére, hogy a saját tempómban, nyugodtan dolgozhassak az edzõteremben. Így szeretem csinálni. Néha az edzések után még maradok, hogy külön gyakorlatokat végezzek. Legtöbbször az elsõ érkezõk és az utolsóként távozók egyike vagyok, meg lehet kérdezni a többieket.
Hogy tudod fenntartani a tökéletes fizikai állapotot?
A testem ötven százalékban kulcsa a sikernek. Amikor fizikailag nem vagyok rendben a pályán, akkor látni lehet rajtam, hogy nem érzem jól magam. Ezért is kell sokat foglalkoznom ezzel. Ez nem jelenti azt, hogy állandóan a diétára koncentrálok, de szeretek figyelni ezekre a dolgokra, a pihenésre, a helyes táplálkozásra. Nem eszem zsírban sült ételeket, hamburgert, gyorsételeket, nem iszom alkoholt. Szerencsére jó génekkel vagyok megáldva, vagyis azt ehetek, amit csak akarok.
Mit csinálsz a szabadnapjaidon?
Általában otthon vagyok a barátaimmal és a családommal.
Olvastad már édesanyád könyvét?
Igen, már olvastam. Szerintem nagyon érdekes. A címe leírja, hogy milyen is édesanyám (Anyai bátorság). A családom is büszke rá. Mindig is akart egy könyvet írni, ez az õ ötlete volt, mi pedig tiszteletben tartottuk az akaratát.
Édesanyád az abortuszt is fontolgatta, amikor terhes lett veled, mivel a család rendkívül nehéz anyagi helyzetben volt akkoriban.
Ezt már korábban is tudtam. Semmi nem volt meglepetés a könyvbõl. Nagyszerû a kapcsolatunk. Tudok a problémáiról, hogy mennyit szenvedett, miken ment át, mit gondol legbelül. Jól esett neki ezeket kiírni magából, azt akarta, hogy az egész világ tudja, miket élt át, a szenvedést, a szerelmet, a testvérei történetét. Úgy gondolom, hogy érdekes sztori, amit minden portugál édesanyával meg akart osztani.
Gyakran segítesz intézményeknek és embereknek?
Ez egy kissé kényes téma. Nem szívesen beszélek ezekrõl a dolgokról. Két okból kifolyólag. Elõször is, aki szeret másoknak segíteni, annak nem kell megmutatnia magát. Másodszor pedig nem segíthetsz mindenkinek. Vannak emberek, akik tájékoztatnak ezekrõl a dolgokról, sokat segítenek a döntésben. Jól esik segíteni másoknak, de nem akarok errõl hosszasan beszélni. Ahogy mondtam, nem kell ennek nyilvánosan történnie. Ilyen vagyok. Mindenkinek annyit kell adnia, amennyit akar. Nincs elvárás. Ez olyasmi, amit diszkréten teszek, persze nem mindig lehet titokban tartani. De jó érzés, elégedettséggel tölt el. Ahogy az idõsek is mondják: „Isten megsegíti azokat, akik másoknak segítenek.” Engem ez boldoggá tesz.
Katolikus vagy?
Igen, ahogy a családom is. Szeretnék gyakrabban templomba menni. Néhány napja el tudtam menni egy misére pár ismerõssel, amikor beléptem a templomba és elmondhattam az imáimat, teljes elégedettséget és felszabadultságot éreztem. Szeretnék többször is elmenni, de mivel gyakran tele van, nem könnyû észrevétlennek maradni.
Visszavonulásod után is Madridban maradsz?
Valószínûleg igen. Itt minden rendezett, a fiam is itt jár iskolába. Megvan a helyem, a rezidenciám, de Portugáliában is van egy házam. Szeretnék látni más országokat is, például az Egyesült Államokat vagy Dubait… Világpolgárnak tartom magam. Imádok utazni. Év közben 9 hónapon át edzek, játszom, versenyzek, utazom… Ha választhatok, akkor a tengerpartot részesítem elõnyben a hideggel szemben a nyaralásokon. De a karrierem végeztével másképp fogom szemlélni a világot. Biztos, hogy meg fogok látogatni más helyeket is, például havas tájakat. 11 éves korom óta utazgatok, szóval világpolgár vagyok.
A fiad angol vagy portugál nyelven tanul?
A fiam angol nyelven tanul. Idén amerikai iskolába fog menni. Spanyolul és portugálul is beszél. Egy kicsit mindenhogy. Olyan, mint az apja.
Édesanyád a könyvében leírja, hogy elutazott Floridába a fiadért, hogy Spanyolországba hozza. Milyen nemzetiségû?
Õ is egy világpolgár. (nevet) Portugál, spanyol, amerikai, arab… (nevet) Csak viccelek, portugál. Az államokban anyakönyvezték, ám a portugál konzulátuson, Miamiban.
És ki az édesanyja?
Õ Cristiano Ronaldo fia. Kértem, és most is kérem, hogy tartsák tiszteletben mindenki magánéletét. A gyerekekét, nõkét, minden emberét. Errõl nem fogok beszélni többet.
De a fiad egy négyéves srác. Nem kérdez az anyjáról? Ebben a korban mindent tudni akarnak.
Õ csak focizni, bokszolni és úszni akar. Boldog gyerek. Jó srác lesz belõle, mivel ugyan azt a nevelést kapja, mint amit én a szüleimtõl. Egyértelmûen boldog srác.
Házasság?
(nevet) Azt akarod, hogy igazán õszinte legyek veled? Még nem. (nevet) De mint mindenki más, én is szeretnék egyszer megházasodni. Szerintem ez normális.
Szóval minden rendben van veled és Irinával?
Abszolút, de a házasság egy hihetetlenül fontos lépés, amit jól át kell gondolni. Még fiatal vagyok, ez pedig olyasmi, amit késõbb szeretnék megtenni. Még nem készültem fel rá.
De 24 évesen készen álltál arra, hogy apa légy?
Nézd. 11 évesen már egyedül éltem, szóval… 11 évesen hagytam el Lisszabont. Persze néhány havonta láttam a családomat, de attól még kemény volt. Minden nap sírtam, megtanultam szembenézni a nehézségekkel. Az, hogy egyedül éltem, a szüleim, testvéreim nélkül, nehéz volt. 18 évesen mentem a Unitedhez, de a nyelvet sem beszéltem. Viszont jól fel voltam készülve, nyugodt voltam, mivel tudtam, hogy rengeteg élmény vár rám.
Akkor nagyon is tudod, hogy milyen az élet. Az igazi élet!
Úgy gondolom, hogy tudom, milyen az élet. Még mindig tanulok valami újat nap mint nap, de élvezem ezt. Viszont úgy gondolom, hogy készen álltam a váltásra. Most pedig kész vagyok az újabb kihívásokra.
Xabi Alonso edzõi pályára készül?
Megpróbálom elmagyarázni, de ahhoz, hogy ezt megtehessem, egészen októberig kell visszamennem, vagyis odáig, mielõtt Alonso megújította volna szerzõdését a blancókkal, oda, amikor Pep Guardiola elõször beszélt vele és próbálta meggyõzni a váltásról.
Akkoriban szívesen ment volna külföldre, de korlátozottak voltak a lehetõségei – ez pedig az õ hibája volt. A történelme a Liverpoollal lehetetlenné tette, hogy a Manchester Unitedbe igazoljon, pedig a vörösök egy szemvillanás alatt lecsaptak volna rá.
Ha a Chelsea-be ment volna, akkor az emberek téves következtetéseket vontak volna le Mourinhóval való kapcsolatáról. Arra nem állt készen, hogy az MLS-be távozzon, miközben a Liverpoolban folyamatosan a történelemmel harcolt volna, bár azt nem zárom ki, hogy egyszer edzõként visszatérjen az Anfieldre.
A legkönnyebb út számára az volt, hogy új szerzõdést ír alá a Real Madriddal, különösen akkor, amikor rájött, hogy fizikálisan tökéletesen rendbejött mûtétje után.
Idõközben azonban Münchenben változott a helyzet. Javi Martinez és Thiago Alcantara is megsérült, mindketten olyan védekezõ középpályások, akiket nehéz pótolni. Alonso az egyik legjobb ebben.
Spanyolország brazíliai eredménytelen körútját követõen a játékos lemondta a válogatottságot, maga mögött hagyva kiváló nemzetközi pályafutását, hogy továbbra is a legmagasabb szinten futballozhasson még legalább két vagy három évig.
A Real Madridot ekkor seregnyi klub kereste meg – nem utolsó sorban a Manchester United – akiket azonban Florentino Pérez és a játékos ügynökei az elmúlt hetekben rendre visszautasítottak. A klub üzenete egyértelmû volt: „Száz százalék, hogy marad.”
De néhány nappal ezelõtt, mindenkit – még saját csapatát is – meglepve kérte a klubot, hogy az itt töltött éveire való tekintettel engedjék meg, hogy távozzon.
Az ok egyszerû volt: Guardiola ismét megkereste. Beszélt a családjával, akik szintén elfogadták, hogy ez a megfelelõ alkalom új kihívások keresésére, a Madrid pedig eddigi szolgálataiért cserébe nem állt a játékos vágyainak útjába.
A Real Madrid persze azzal is tisztában van, hogy Toni Kroos személyében egy nagyszerû helyettesre találtak, még akkor is, ha nem teljesen ugyanazon a poszton játszanak, ráadásul ez áttörést jelenthet Asier Illarramendi számára is, aki nyilvánvalóan ki fogja használni az adódó lehetõséget, hogy a távozó játékos helyébe lépjen, mivel eddig nem tudta lenyûgözni a közönséget (sem).
Korábban Ancelotti elmondta, hogy a keret kész, nincs már teendõ. Ez is csak azt mutatja, hogy mennyire váratlan volt Alonso döntése.
De mi is lehetett ennek a 180 fokos fordulatnak az oka? Szerintem Alonso a jövõben edzõi pályára lép majd, az egyik célja pedig az, hogy a legjobbaktól tanuljon, az egyik ilyen pedig Guardiola.
Ha azt is hozzávesszük, hogy korábbi edzõi olyan nevek voltak, mint Rafa Benitez, Pellegrini, José Mourinho és Carlo Ancelotti, akkor nagyon nehéz elképzelni, hogy egyszer ne adná edzõsködésre a fejét.
A Madridnál mindig õ volt az „agy”, az edzõ meghosszabbított keze a pályán.
Egy pillanatig sem hiszem, hogy távozása mögött az a gondolat állt volna, hogy nem kap elég játékpercet, mivel szerintem ebben az idényben legalább harminc meccsen játszott volna, valószínûleg a legfontosabbakon.
Az, hogy a Córdoba ellen nem számolt vele Ancelotti, nem játszott szerepet a döntésében, mivel az edzõ már elmondta neki, hogy szerepel a terveiben.
Most pedig Guardiolától tanulhat. Két elme érdekes találkozása lehet ez. Mourinho Madridjában egy olyan rendszerben játszott, ami azon alapult, hogy még a Barcelona játékosok bõre alá is be kell férkõzni, folyamatos apró szabálytalanságokkal, tördelve a játékukat, keresve a kontaktot.
Az, hogy ezt is ennyire jól és sikeresen tudta kivitelezni, azt mutatja, hogy mennyire jó játékos, nekem pedig meggyõzõdésem, hogy Alonso meg fogja védeni ezt a taktikát azzal, hogy akkor ez volt a feladata.
Alonso persze jóval több egy erõs embernél, egy rombolónál, Guardiola pedig ki fogja tudni hozni belõle azt, amit tud, fõleg, mivel jobban is illik az õ általa elképzelt játékstílusba, mint például Mourinhóéba.
Guillem Balague
Cristiano Ronaldo: A csapat nélkül nem nyerhettem volna meg ezt a díjat
„Csapatszinten ez egy fantasztikus év volt. A világ legjobb csapatában játszom, ezt pedig nagyszerû érzés megfejelni egy ilyen díjjal. Rendkívül boldog vagyok. A díjat a csapattársaimnak ajánlom, akik mindezt lehetõvé tették, és azoknak, akik hittek bennem.”
„Már vártam, hogy mi fog történni, a nevezettek között voltam, ugyanannyi eséllyel, mint a többiek. Egy kicsit mindig reméled, hogy talán te nyersz, én pedig éreztem egy kis magabiztosságot, különösen a Real Madrid remek szezonja után. Szeretnék köszönetet mondani minden csapattársamnak – ezt egyébként személyesen is meg fogom tenni Madridban. Hálás vagyok nekik, mivel nélkülük nem tudtam volna megnyerni ezt a különleges díjat, ami eddig még hiányzott a trófeagyûjteményembõl. Nagyon boldog vagyok.”
„Rendkívül nehéz lesz megismételni a tavalyi év sikereit, de én szeretem a kihívásokat, úgyhogy meg fogjuk próbálni. Újra a legjobbamat fogom nyújtani, ahogy mindig, és remélem, hogy a Real Madrid minden trófeát megnyer, amiért versenyben lesz ebben az idényben.”
„A BL-csoportunk elfogadható. Xabi Alonso és Di María hiányozni fognak. Ha ilyen játékosok távoznak a világ legjobb klubjából, az mindig sajnálatos a klub számára, de az elnök mindenkinél jobban tudja, hogy mire van szüksége a keretnek, akik maradnak, azok pedig meg fognak próbálni továbbra is nyerni.”
„Di María számára megfelelõ hely Manchester. A United a világ egyik legjobb klubja, jól fogja érezni magát, a legjobbakat kívánom neki. Megérdemli, fantasztikus játékos. Jól fog szerepelni ott. Elmondtam neki, hogy a hetes számú mez nagy felelõsséggel jár, de úgy gondolom, hogy képes lesz megoldani ezt a feladatot, mivel egy csodálatos játékos.”
Cristiano: „Di María…
Cristiano: „Di María számára megfelelõ hely Manchester. A United a világ egyik legjobb klubja, jól fogja érezni magát, a legjobbakat kívánom neki. Megérdemli, fantasztikus játékos. Jól fog szerepelni ott. Elmondtam neki, hogy a hetes számú mez nagy felelõsséggel jár, de úgy gondolom, hogy képes lesz megoldani ezt a feladatot, mivel egy csodálatos játékos.”
Cristiano Ronaldo le…
Cristiano Ronaldo lett 2014-ben az UEFA Év Játékosa-díj gyõztese.
A Real Madrid a B cs…
A Real Madrid a B csoportba került a Bajnokok Ligája csoportkörében, az ellenfelei pedig a Basel, a Liverpool és a Ludogorets lesznek.
Az UEFA ma esti gálá…
Az UEFA ma esti gáláján a szervezõk külön blokkot terveznek a Real Madridnak. A szervezet megemlékezik Alfredo Di Stéfanóról, illetve a klubról, amely elsõként szerezte meg tizedik BL-serlegét.