Dudek: „A Madrid sze…
Dudek: „A Madrid szerencsés, hogy ilyen kiváló kapusai vannak. Diego López elment a Milanba, mert két remek kapusnak még van hely, háromnak már nincs. Úgy gondolom, hogy nagyon jó két ilyen szintû kapusra támaszkodni. Keylor remek világbajnokságot zárt, nagy az önbizalma. Ez jó a Madridnak.”
A Real Madrid ismét elköveti a Makelele-hibát?
Angel Di María volt a meccs embere a Bajnokok Ligája döntõjében. Az elõzõ szezonban taktikai szempontból kulcsfontosságú volt a Real Madrid számára, figyelembe véve, hogy eredeti posztja helyett mélyebben játszott és a középpálya bal oldalán tûnt fel. Korábban sok pletyka látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy távozik, ám megvolt benne a szükséges profizmus és ego ahhoz, hogy játékát a csapat számára alapvetõ fontosságúvá tegye.
Úgy tûnik azonban, hogy jutalma a kispad lehet, esetleg az eladás, a Daily Mail szerint pedig az érte folytatott harc befutója a Manchester United lehet.
Ez a Real Madrid könyörtelen logikája. Hálából sosem tart meg egy klub egy olyan játékost, aki valamilyen oknál fogva hasznavehetetlenné vált – Di María pedig valószínûleg frusztrált lenne, ha maradása esetén nem kapna állandó játéklehetõséget – de az eladásáról szóló döntés vélhetõen az elmúlt húsz év labdarúgásának legrosszabbja lehet.
Mi nem adnánk…
Claude Makelele igazából sosem volt kellõképp értékelve a Real Madridnál, egészen addig, amíg el nem igazolt. Két bajnoki címhez és egy BL-gyõzelemhez segítette a csapatot, ám fizetését nem emelték meg.
Amikor 2003 nyarán emelést kért – amivel lényegében Zidane fizetésének felét kereste volna – a klub elnöke, Florentino Pérez visszautasította és eladta a Chelsea-nek.
A Guardian szerint Pérez egy riportban a következõt mondta: „Nem fejelt jól, keveset passzolt három méternél hosszabban. A fiatalok, akik érkeznek, el fogják feledtetni Makelelét.”
De nem feledtették el. Sõt, hiánya a galaktikus politika bukásának szimbólumává vált. Ahogy Zidane is elmondta egy riportban: „Miért húznál egy újabb réteg aranyfestéket egy Bentley-re, ha közben elveszíted a motort?”
A nagy meccseken a Real egyszerûen nem tudott labdához jutni, hogy azt eljuttassa a sztárokhoz. Ez egészen idén májusig így is volt, amikor végre megnyerték a Bajnokok Ligáját.
Di María a gyõzelem egyik kulcsca volt, nem csak a döntõben, hanem az elõdöntõben is, amikor a Real egy okos kontrajátékra alapozva kiütötte a Bayern Münchent. Nagy mestere a kontrák vezetésének, tökéletesen tisztában van azzal, hogy mikor kell magánál tartania a labdát és mikor kell szabadulnia tõle.
Kihúzódott a szélre, amikor Cristiano bement középre. Õ volt az összekötõ kapocs Xabi Alonso és Luka Modric középpályája, illetve a csatársor között.
Ha kellett, helyettesítette Marcelót a védelem bal oldalán. Taktikai szempontból valószínûleg a keret legfontosabb tagja volt.
A Real nyári érkezõi, James és Kroos tagadhatatlanul kiváló játékosok. A gond inkább azzal van, hogy hova érkeztek.
A Sevilla ellen Rodríguez próbált középen, de Di María szerepében, ebben a kellemetlen párosításban játszani, de valahogy nem érezte jól magát.
Kroos tud mélyen játszani, de ha Modric mellett van, akkor nincs labdaszerzõ a Madrid középpályáján. Ez a Sevilla ellen nem jelentett gondot, de egy Barcelona, Atlético vagy egy nagyobb csapat ellen a BL-ben már jelenthet.
Lehet, hogy nem lenne annyira jelentõs a dolog, mint Makelele esetében, de az biztos, hogy hiányozna a kapcsolattartás a középpálya és a támadósor között: Rodríguez nem egy ide-oda rohangáló játékos.
Azt pedig még nem is említettem, hogy olyan játékosokat tartanak meg, akik nem férnek a csapatba, ezért nem boldogok. Ahogy Di María, Xabi Alonso, Khedira, Isco és Illarramendi sem fér a kezdõbe.
Ez biztosan azt jelenti, hogy egy, vagy két játékos még távozik. Ha pedig az egyik a nem túl bûbájos, ám hihetetlenül hasznos Di María lesz, akkor nehéz elképzelni, hogy a Real Madrid nem az egy évtizeddel ezelõtti hibáját ismétli meg, vagyis eladja a motort, de húz még egy réteg aranyat…
Gabi: „Nagyon várjuk…
Gabi: „Nagyon várjuk már a meccset. Ez egy fontos cím, amit még nem nyertünk meg sosem. A csapat remek formában van. Nem szeretnénk visszavágni a BL-döntõért, ez inkább csak egy lehetõség, hogy megnyerjünk egy címet. A Real Madrid a világ egyik legjobb csapata, a Szuperkupát pedig az a csapat nyeri, amely fizikailag és mentálisan jobb állapotban lesz.”
Guillem Balague: “A …
Guillem Balague: “A Di María sakkjátszma folytatódik. Ancelottinak, a PSG-nek és a Manchester Unitednek kell. A Real Madrid nem elégíti ki nettó 8 millió eurós fizetési igényét. A következõ lépésre várunk.”
A 2014/2015-ös Bajno…
A 2014/2015-ös Bajnokok Ligája sorozat csoportkörének sorsolására augusztus 28-án, 17:45-kor kerül sor Monacóban.
Idén a Real Madrid lesz az a csapat, amit meg kell verni
Ott voltam Cardiffban és láttam, ahogy szétszednek egy bátran játszó Sevillát az Európai Szuperkupáért folytatott harcban, ahol nagyon úgy tûnt, hogy fõnyeremény ez a csapat.
A Real Madridnak mindig sajátja volt a komoly sebesség és a masszív tûzerõ a támadósorban, most pedig olyan középpályájuk van, amely bárkivel felveszi a versenyt, Toni Kroos pedig Xabi Alonso méltó utódja.
Még nagyon az elején vagyunk, ráadásul a csapat mozgásán van még mit javítani, de amit eddig mutattak, az alapján elmondhatjuk, hogy ez a csapat tud majd dominálni a meccsein.
Nincs a világon olyan védelem, amely élvezettel állna a lehetõség elõtt, hogy szembe kerüljön azzal a támadósorral, ahol olyan játékosok vannak, mint Karim Benzema, Gareth Bale vagy a megfiatalodott, kipihent és fájdalom-mentes Cristiano Ronaldo, hogy a friss szerzemény James Rodríguezrõl ne is beszéljünk, akinek bár van még mit tanulnia új posztján, különösen a labda nélküli helyezkedés tekintetében, de lesz ideje beilleszkedni. Aztán ott van még Jesé, aki vissza fog térni sérülésébõl.
Az elõzõ szezonban Luka Modric volt az, aki fazont szabott a Real Madrid középpályájának, de Kroos mellett idén valószínûleg kevesebb támadó szerep jut neki. A német jó helyezkedése és kiváló passzmutatói azt is jelentik, hogy az elõl lévõknek nem kell majd annyit visszafutniuk, hanem koncentrálhatnak arra, amit a legjobban tudnak: szétfutni a védelmet.
Még a padon is olyan játékosok ülnek, akik a világ bármely együttesében kezdõk lennének. Ezek a srácok képesek megteremteni a különbséget, ezért sem jósolok túl sok jót a Real riválisainak, például Luis Enrique új Barcelonájának.
Vajon hogyan fogja beépíteni az új sztárokat Enrique a kezdõcsapatába, fõleg a mostani idõkben, amikor Xavi szépen lassan eltûnik a Barcelona hierarchiájából és a központi szerepbõl, mind a pályán, mind azon kívül.
Nem titok, hogy a Barcában van három vagy négy olyan játékos, akik úgy érzik, hogy mindig játszaniuk kell. Hogyan fog a menedzser megbirkózni ezzel a szituációval, amikor nyilvánvaló, hogy nem õk azok, akik elhozzák számára a sikereket.
Luis Enrique csak ezen a héten kezdhetett el a teljes keretével dolgozni. Még mindig nem dõlt el, hogy milyen rendszert fog alkalmazni.
Az a hír járja, hogy három középsõ védõvel tervez egy 3-4-3 rendszerben, vagy esetleg egy 4-4-2-ben, ami 3-4-3-ra változik a támadások során. Ekkor a középpálya gyémánt alakú lesz, Messi játszik a két csatár mögött, Busquets pedig hátrahúzódik harmadik középhátvédnek.
Mindegyik hadrendben felhúzódnak a szélsõvédõk a középpályára a hátulról történõ építkezés során, a három belsõ védõ feladata ekkor a passzjáték, a tiki-taka elindítása.
A szélsõvédõk egyvonalban játszanának a belsõ középpályásokkal. A fõ feladatuk a játék szélesítése lesz, így Messinek több helye lesz a tizenhatos körül, Neymar és Suárez mögött.
A világbajnokság elõtt Luis Enrique találkozott Messivel, hogy megbeszéljék a játékstílusról szóló elképzeléseit. Messinek az ellenfél tizenhatosánál le kell támadnia az ellenfelét – pont az ellenkezõjét láttuk Brazíliában, ahol Messi gyakran 45 méterrel a megszokott helye mögött játszott. Az argentin le volt nyûgözve.
Nyilvánvalóan egy fizikálisan jobb, valószínûleg magasabb Barcelonát láthatunk, remélhetõleg a rögzített szituációknál ezeket a tulajdonságokat jobban tudják kamatoztatni, mint tették azt korábban.
A Barcelona viszont végre megerõsítette a védelmét. Jérémy Mathieu és Thomas Vermaelen jelentik a megoldást? Meglátjuk. Az biztos, hogy a Barcelona nagyjából 39 millió eurót költött a két védõre, ami megegyezik azzal az összeggel, amit a Manchester City fizetett csak Mangaláért a Portónak. A régi beidegzõdéseken nehéz változtatni. Biztos vagyok benne, hogy Mangala és Marquinhos volt az a két játékos, akit Barcelonában preferáltak volna, ám végül váltaniuk kellett.
Jobb oldali védõt is keresnek, aki a szélen is tud játszani, ezért is figyelik Douglast a Sao Paolo játékosát, de Cuadrado sem tûnt még el teljesen a látóhatárról.
Legnagyobb kételyem az új Barcelonával kapcsolatosan Iniesta helyével kapcsolatos. Hol fog játszani? Ivan Rakitic és Iniesta 4-3-3-ban valószínûleg szenvedni fognak, különösen, ha mélyen kell védekezniük, mivel egyikük sem játszik be akkora területet, mint a többi középpályás. Andres sok olyan feladatot vesz át, amit eddig Xavi végzett, de amíg a csapat nem képes olyan nyomást gyakorolni, mint amilyet Luis Enrique szeretne, Iniesta túl sokat lesz labda nélkül, ahogy tavaly is.
De az idõ majd választ ad minden kérdésre. Ami biztos, az Messi vezetõ szerepe, a csapat számára pedig itt az idõ, hogy begyakorolják azt, amit a spanyolok csak „automatismónak” neveznek, amiben aligha tudnak ösztönösen csillogni a játékosok.
Az is nekik kedvez, hogy Luis Suárez már edzhet.
Akárhogy is nézzük, izgalmas szezon vár ránk.
Guillem Balague
A Real Madrid korább…
A Real Madrid korábbi játékosa, Javi García 15 millió euró ellenében elhagyta a Manchester City csapatát és a Zenithez igazolt.
Az UEFA nyilvánosság…
Az UEFA nyilvánosságra hozta az UEFA Év Játékosa-díj három esélyesének nevét: Manuel Neuer, Arjen Robben, Cristiano Ronaldo. A díjátadóra augusztus 28-án kerül sor, Monacóban.
John Toshack: Amikor elõször láttam védeni Casillast, felkiáltottam: „A jó életbe! Ez meg kicsoda?”
Cardiffi születésûként még különlegesebb volt az idei Szuperkupa-döntõ?
Még annál is jóval különlegesebb. A jelenlegi madridi csapatból én adtam lehetõséget Casillasnak 18 éves korában, Xabi Alonsónak 2001-ben a Real Sociedadban. Amikor pedig Gareth Bale 17 éves volt, nálam debütált a válogatottban Trinidad és Tobago ellen, akiket akkor Leo Beenhakker edzett. Ez 2006-ban volt.
Akkor már a Tottenhamben játszott?
Nem, még a Southamptonban. Baloldali védõ volt. De a támadó képességei miatt néha csatárként játszattam, mint például Oroszország ellen, amikor kontrákra építettünk. Nagyszerûen játszott, az egyenlítõ gólunknál õ adta a gólpasszt. Bale problémája az volt, hogy a sérülésekkel nem volt szerencséje akkoriban. Közel két évre esett ki a válogatottból ilyen-olyan okokból kifolyólag. Ez megállította a fejlõdését, de már túl van rajta.
Hasonlít még arra a játékosra, aki az Ön kezei alatt kezdett kibontakozni?
Fizikálisan már teljesen más, illetve sokkal összetettebb játékos. Lenyûgözõ a felépítése.
Számára hol van a csúcs?
Nos, még csak 25 éves, késõbb még megnyerheti az Aranylabdát is. A Madridba igazolása ebbõl a szempontból jó döntés volt, mivel itt sokkal nagyobbat robbanthat, mint bárhol máshol. Ezen felül a sérüléseket kell megúsznia. Ez Cristiano és Messi titka. Sosem voltak komoly sérüléseik. De igen, Bale-ben megvan minden ahhoz, hogy Messi és Cristiano nyomdokaiba lépjen.
Mire emlékszik Casillas debütálásából?
Az is egy olyan hét volt, amikor nem számíthattunk a válogatott játékosainkra a „FIFA-vírus” miatt. Öt-öt ellen játszottunk edzésen azokkal, akik maradtak, illetve néhány fiatallal. Két olyan védést mutatott be, hogy… Wow! Felugrottam a padról és tapsoltam. Ösztönös védések voltak, én pedig azt kérdeztem: „A jó életbe! Ez meg kicsoda?”
Aztán mi történt?
Elkezdett velünk edzeni, én pedig megkérdeztem a meccsnap reggelén: „Akarsz játszani?” Õ pedig akart, és hogy õszinte legyek, nem volt valami szerencsés. Két idegenbeli meccsünk volt az Athletic és az Olympiakos ellen, illetve egy hazai találkozó a Depor ellenében. Mindhárom összecsapáson kapott gólt. De aztán megtört a jég, a többi pedig már történelem.
Milyen volt a walesi futball akkor, amikor Ön kezdte a pályafutását?
1965 novemberében debütáltam a Cardiffban. 16 éves voltam. Ez sokáig rekordnak számított, amíg Aaron Ramsey nem debütált. Õ körülbelül 40 nappal volt fiatalabb, mint én. Akkoriban teljesen más volt. A másodosztályban szerepeltünk, de mivel megnyertük a walesi kupát, a KEK-ben is indulhattunk. 16 és 20 éves korom között játszhattam Európai hadszíntéren, így pedig sokkal könnyebb volt a Liverpoolba eljutni.
Játszott John Charlesszal?
Számomra õ egy Isten volt, minden idõk legjobbja. A karrierje végénél járt, én pedig 16 évesen edzhettem a példaképemmel. Rengeteget tanultam tõle. Ha abban a korban élõ brittel beszélget és megkérdezi, hogy ki volt minden idõk legjobbja, õt fogja mondani. Ugyanolyan gyakran volt csatár, mint középhátvéd.
Bale: 18 hónapja tudom, hogy Cardiff rendezheti a döntõt, már nagyon várom a meccset
„18 hónapja tudom, hogy a szuperkupa-döntõt Cardiffban fogják játszani. Amikor csatlakoztam a Real Madridhoz, az volt az álmom, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját és játsszak Cardiffban.”
„Az álmom valóra vált, most pedig egy nagyszerû élmény lesz a hazatérés, illetve a játék a Real Madridban. Izgatott vagyok, alig várom a meccset. Cardiff egy nagyon különleges hely számomra, mivel ott születtem. Ott nõttem fel, ott éltem le az életem. Sok családtagom és barátom él arra. Mindig visszatérek és megyek látogatóba, amikor van néhány napom. Ez a gyerekkorom színhelye.”
„A walesi szurkolók nagyon szenvedélyesek, megmutattuk már ezt korábban. Megtöltöttünk már stadionokat, ahol mindenki a nemzeti himnuszt énekelte teljes hangerõvel. Ehhez semmi nem hasonlítható. A szenvedélyük és az általuk keltett hangulat csodálatos.”
„Megtiszteltetés, hogy mi rendezhetjük a szuperkupát. Meg akarjuk mutatni a világnak, hogy Cardiff egy nagyszerû város, és azt, hogy képesek vagyunk nagy eseményeket megrendezni.”
„Az egész családom és a barátaim is ott lesznek, annyi jegyet szeretnénk, amennyit csak lehet. Nagyszerû élmény a Real Madriddal hazatérni. Cardiffban nagyon különleges élmény játszani, de a legfontosabb az, hogy megpróbáljunk nyerni, majd magasba emeljük a trófeát.”
„Nem hiszem, hogy volt egy olyan játékos, aki különösen nagy hatással volt rám. Minden csapatban, ahol játszottam, voltak játékosok, a keretek legidõsebb tagjai, akik vigyáztak rám és tanácsokat adtak nekem. Egy csapat mindig sikeres lesz, amíg vannak ilyen játékosai.”
„A gyõzelem kulcsa számunkra az, hogy tudunk-e képességeinknek megfelelõen játszani, mert ilyenkor a világon bárkit képesek vagyunk megverni. Jól kell edzenünk, illetve együtt kell mûködnünk a pályán. Ha ezt megtesszük, akkor nyerhetünk és miénk lehet a cím.”
„Minden játékos álma az, hogy betaláljon egy döntõben. Nyilvánvaló, hogy szeretném 5-0-ra megnyerni a meccset, de valakinek mindig be kell lõnie a mindent eldöntõ gólt. Mind reménykedünk abban, hogy sikerül, azért fogunk dolgozni, hogy mi nyerjünk.”
„Nem számít, hogy ki lövi a gyõztes gólt, vagy a gólokat, ez a csapatról szól. Örülni fogunk, ha sikerül nyernünk.”