A Real Madrid csatára az AS munkatársával beszélgetett a válogatott szünetben, amelyet az U21-es válogatottal tölt majd, amelyben debütálni készül.
Már a felnőttválogatott kerete kapcsán is szóba került a neved. Az U21-es meghívó volt az a lépcsőfok, amire számítottál, vagy meglepett a meghívás?
Tudtam, hogy van rá esélyem. Az U21-es meghívó nagyon motiváló. Nagyon-nagyon szeretném támogatni és segíteni a csapatot, amiben csak tudom.
Egy olyan generációba érkeztél, amelynek több játékosát is ismered a korosztályos válogatottakból. Kikkel vagy közülük a legszorosabb kapcsolatban? Kik a legjobb barátaid?
Hú, azt mondanám, hogy gyakorlatilag mindenkivel. Az U19-es válogatottból Chema, Jacobo, Fer López… Nagyon sokat segítettek nekem, és befogadtak.
Úgy tekintesz erre a meghívóra, mint egy lehetőségre, hogy elkezdj kopogtatni a felnőttválogatott ajtaján, vagy egyelőre nem tekintesz ennyire előre?
Reméljük, hogy így lesz, de most az első U21-es meghívómnál tartok, és nagyon szeretnék mindent beleadni, segíteni a csapatnak. Most az a dolgom, hogy készen álljak.
Néhány hete még a Levante játékosa voltál, most pedig Mbappéval, Viníciusszal, Bellinghammel, Courtois-val vagy egy öltözőben… Volt olyan pillanat, amikor arra gondoltál: ‘Ez nem történhet meg velem’?
Az igazat megvallva, akkor térek vissza a valóságba, amikor hazamegyek a szülővárosomba, és ott szembesülök vele. A világ legjobbjai mellett edzeni kiváltság, és nagyon boldog vagyok miatta.
Az átigazolásod villámgyorsan történt. Hogyan emlékszel azokra a napokra, amikor még úgy tűnt, hogy a Premier League-be igazolsz, aztán hirtelen… Nehéz volt titokban tartani azt, ami történt? Még a barátaid sem tudtak róla…
Nagyon nehéz volt (nevet). Képzeld el, hogy nem mondhatod el senkinek, hogy a Real Madridhoz fogsz igazolni! Nehéz napok voltak, mert az ember szeretné elmondani, de teljesítenie kell, amit kérnek tőle. Azt mondták, hogy hamarosan megtörténik, és ne mondjunk semmit. Én viszont csak azt akartam, hogy elmondhassam a barátaimnak (ismét nevet). El sem tudjátok képzelni, hányszor kérdezték, hogy az egyik vagy a másik csapathoz igazolok-e. De nem mondhattam semmit! Ettől függetlenül nagyon boldog vagyok. Ők pedig nagyon örülnek nekem.
Amikor megkaptad a Madrid hívását, megfordult egyáltalán a fejedben, hogy nem igazolsz oda?
(Mosolyog.) Valójában nem. Amint szóba került a Real Madrid, egyértelmű volt számunkra, hogy ez hatalmas lépés a pályafutásomban, amely lehetőséget ad a fejlődésre és arra, hogy minden egyes nap jobb legyek. Minden edzésen tanulsz valami újat. Minden perc, amit a Madridban játszom, extra motivációt jelent.
Mourinho nagy szeretettel beszélt rólad, még azt is elmondta, hogy Valdebebasban együtt étkeztek. Milyen a kapcsolatotok a pályán kívül, és mit kér tőled?
Mourinho pályafutását és tapasztalatát látva az, hogy már az első naptól úgy fogadott, ahogy tette, és hogy ilyen sokat vár tőlem… Ettől sokkal komfortosabban, biztonságosabban és magabiztosabban érzem magam. Nagy kiváltság, hogy Mourinho ilyen velem.
Courtois „egy állatként” jellemzett téged, és azt mondta, olyan játékos vagy, amilyen korábban nem volt a keretben. Vicces számodra ez a becenév? Mit érzel, amikor így beszélnek rólad?
(Mosolyog.) Az, hogy ilyen képességű, nagy tapasztalattal és komoly pályafutással rendelkező játékosok így beszélnek rólam, motivál, és önbizalmat ad. Ez tényleg hatalmas kiváltság.
Joseluhoz is hasonlítottak már. Mely elemeket vennéd át a játékából, és miben szeretnél különbözni Carlos Espíként?
Ő ő, én pedig én vagyok. Nagyon jól használta ki a lehetőségeit, én pedig minden alkalommal, amikor pályára lépek, igyekszem ugyanezt tenni. Azt csinálom, amit az edző kér, és mindent beleadok a Real Madridért. Ő is egy meghatározó középcsatár, ezért vannak hasonlóságok közöttünk. Én azonban magamra és arra figyelek, hogy miben tudom segíteni a csapatot.
Hogyan szokod meg, hogy a Levante első számú csatárából egy Mbappé kaliberű játékos mögött szereplő csere lettél?
Azért vagyok itt, hogy minden lehetőséget kihasználjak. Fejlődni akarok. Olyan játékosokkal edzeni, mint Kylian, Jude… Mindannyiukkal. Hihetetlen látni, mennyire versengők és mennyire sokat követelnek maguktól. Sokat tanulok és rengeteget fejlődöm. Minden alkalommal, amikor pályára lépek, a maximumot akarom nyújtani, és segíteni akarok.
Ki lepett meg a legjobban a mindennapokban?
Meglepett Kylian, Jude, Vini… Thibaut is, aki edzésen mindent véd! (nevet) Mindenki, mindenki. Ők a világ legjobbjai. Minden nap látod, hogy milyen versenyszellem van bennük. Rengeteg trófeát nyertek, mégis minden egyes nap azon dolgoznak, hogy jobbak legyenek. Tényleg kiváltság itt lenni.
És melyik csapattársad segített neked a legtöbbet a beilleszkedésben?
Azt mondanám, mindenki… Nagyon-nagyon jól fogadtak. Meglepett, milyen közvetlenek. Talán Fede (Valverde), Brahim, Carreras, Dean (Huijsen)… Tényleg mindenki nagyon kedves és közvetlen volt velem.
Mourinhóról és a közvetlenségéről is beszéltél. De hogyan adja át neked, hogy mit akar tőled? Hiszen általában nem egyszerű helyzetekben küld pályára, hanem inkább akkor, amikor nagy a tét.
Először is mindig azt mondja, hogy adjak bele mindent. Legyen szó öt, tíz vagy tizenöt percről. Hogy mindent beleadjak. És hogy segítsem Kylian-t, aki mellettem játszik, hogy egészítsük ki egymást elöl. Legyek a tizenhatoson belül, mert bármikor elém kerülhet a labda… És ez tulajdonképpen kétszer (mosolyog), kis híján háromszor is megtörtént.
Most egy olyan Madridot látunk, amelynek több nehézsége van, mint például a Barcelonának. Ráadásul a derbi vereséggel zárult…
Össze kell tartanunk, és minden nap ugyanabba az irányba kell haladnunk, mert az eredmények jönni fognak. Nekünk továbbra is előre kell tekintenünk, hinnünk kell magunkban. Még sok mérkőzés van hátra.
Mire helyezi a hangsúlyt az edző? Hol látja a fejlődés lehetőségét?
Arra, hogy önmagunk maradjunk, és azt csináljuk, amit tudunk. Hogy mindig adjunk bele mindent. Ha összetartunk, akkor jól fognak alakulni a dolgok. És így is lesz.
66 mérkőzés és 20 gól után távoztál a Levante első csapatától. Mit viszel magaddal azokból az évekből?
A családot. A szurkolók támogatását. Az öltözőben kialakult családias légkört. Kicsit rosszul esett, hogy nem tudtam elbúcsúzni. Néhányukkal találkoztam, de még nem volt lehetőségem mindenkivel. Az edzővel, a szertárosokkal… Még senkit sem tudtam igazán meglátogatni, és ez rosszul esik. Tudtuk, hogy nehéz lesz, és hogy az egyetlen lehetőség az, ha összetartunk. Egy család voltunk, és mindannyian összetartottunk.
A derbi volt az idény első komolyabb megtorpanása. Hogyan áll fel ebből a csapat, és hogyan tekint a jövőbe?
Mindenki nyerni akar, különösen egy derbin az Atlético otthonában. Persze, hogy fáj a vereség, de még sok mérkőzés van hátra. Össze kell tartanunk, és nem szabad feladnunk. Szerintem ki fogunk jönni ebből. Ez a válogatott szünet jól jön arra, hogy feltöltsük az akkumulátorainkat, és előre tekintsünk.
Gonzalóval együtt vagy az U21-es válogatottban, és te foglaltad el a helyét a Madridban. Kiegészítitek egymást, vagy két olyan kilences vagytok, akik nem tudnak együtt játszani?
Gonzalo nagyszerű srác. Már az első naptól kezdve remekül bánt velem, nagyon sokat segített. Hogy együtt vagy külön játszunk-e, az az edző dolga. Mindketten azért vagyunk itt, hogy a maximumot nyújtsuk és készen álljunk. Ha együtt játszunk, akkor ki kell egészítenünk egymást. Ha pedig egyikünk vagy másikunk játszik, akkor beállva változást tudunk hozni. De nagyon örülök neki. Nagyon pozitív értelemben meglepett, hogy milyen jó ember.
Adunk neked egy varázslámpát, megkéred, hogy teljesítsen három kívánságot. Mik lennének ezek?
Sok trófeát nyerni a Madriddal, bekerülni a felnőttválogatottba, ami gyerekkori álmom, és… (gondolkodik) rövid távon pedig szeretnék egy jó válogatott szünetet.
Végül pedig mondd meg, kinek adnád az Aranylabdát?
(Gondolkodás nélkül.) Mbappénak.
