Gy. András

Sergio Ramos élete mindig szorosan kapcsolódott a futballhoz. Lényegében elsõ emléke is a szomszéd srácokkal való játékhoz köthetõ: „Azt mondták, hogy egy tornádó vagyok. Mindig rohantam a labdával. Amikor ilyen fiatal vagy, akkor ez egy hobbi. A focit szerettem a legjobban. Amikor ötéves voltam, néztem a bátyámat, ahogy a helyi csapatban, a Camasban játszik. Voltak korosztályos csapatok, de nem az én korombelieknek. Majd egy napon játszottam én is velük, az edzõnek pedig megtetszettem. Elmeséltem ezt a bátyámnak, és itt kezdõdött a rajongásom a csapatunk iránt.”

Két évvel késõbb a Sevilla utánpótlásában találta magát. „Felküzdöttem magam az U12-be, U16-ba, U18-ba… Kezdtem kihagyni bizonyos lépcsõfokokat. Emlékszem, hogy 15 éves koromban odajött hozzám Manolo Jiménez és azt mondta: „Menj fel, Caparrós beszélni akar veled.” A fellegekben jártam, mivel azt mondta, hogy az elsõ csapattal fogok utazni, ami az egyik álmom volt. De nem vártam, hogy debütálok is aznap. Igazából a családom is otthon nézte a meccset.”

A debütálás pillanata egy érzelmes emlék Ramos számára: „Egy álmom vált valóra, rengeteget dolgoztam érte az évek során, amikor a szüleim vittek az edzésekre egy Ford Fiestával. Nem volt egyszerû a családunknak, és amikor elküldtek melegíteni, mindez átfutott rajtam. Majd amikor rájössz, hogy valóra fogod váltani az álmod, leírhatatlan öröm jár át. Joaquín Caparrós számomra a futballban olyan, mint egy apa, akinek mindig hálás leszek, hiszen nagy szerepe volt a karrieremben.”

Villám léptekkel haladt karrierjében, hamarosan pedig a válogatott kopogtatott az ajtaján: „Luis Aragonés esélyt adott nekem, pedig alig volt tapasztalatom és mindig a szülõvárosomban fociztam. Salamancában debütáltam, majd kivitt a világbajnokságra, olyan játékosokkal, mint Míchel Salgado, aki a kezdõ tizenegy állandó tagja volt. Nagyon hálás vagyok neki, mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy ilyen fiatalon válogatott lehessen.”

2005 nyarán aláírt a Real Madridhoz, ekkor 19 éves volt. Florentino Pérez így magyarázta leigazolását: „Nagyon fiatal volt és nem játszott olyan sok mérkõzést az elsõ osztályban, de nem kellett futballszakértõnek lenned, hogy lásd, a világ egyik legjobbja lesz, talán a világ legjobb középsõ védõje. Az elmúlt évek során bebizonyította, hogy nem vettünk zsákbamacskát. Csak rá kellett nézni. A sikeréhsége, a természetes vezetõi képessége már olyan fiatalon is megvolt.”

Gyorsan elkezdtek jönni a címek is. Ramos elõször a 2006-2007-es idényben lett bajnok. „Ez volt az elsõ komoly cím, amit nyertem, úgyhogy nagyon izgatott voltam, hogy megtapasztalhatok egy ilyen élményt és egy közös ünneplést a szurkolókkal a Cibelesen. Egy álom volt ez egy olyan fiatal srácnak. Minden egyes címrõl vannak történeteim, emlékeim. Végül a címek és eredmények azok, amik megmaradnak, amikre mindig emlékezni fogsz.”

Most, hogy tele van már a vitrinje, még többet akar. „Még mindig arról álmodozom, hogy címeket nyerek. Egy igazán ambiciózus ember vagyok, minden nap arra törekszem, hogy jobb legyek. Szeretek fejlõdni. Hibáztam, mint mindenki, de büszkén mondhatom, hogy tanultam ezekbõl az esetekbõl. Ez is segített abban, hogy hirtelen mások példaképévé nõjem ki magam.”

Nehéz pillanat volt számára Antonio Puerta halála, akivel Sevillában együtt játszott. „A vele való kapcsolatom nagyon különleges volt, gyerekek voltunk, együtt utazgattunk. Együtt nõttünk fel, együtt jártuk végig a ranglétrát. Mindkettõnk szülei családtagként tekintettek ránk, mivel állandóan hordtak minket játszani. Amikor megtörtént a baj, a családomat, engem és az egész futballvilágot megérintette a dolog. Egy kedves, boldog srác volt, aki egészségesen élt. Mindig tettem azért, hogy a megnyert címekkel rá is emlékezzek, azokat vele is megosztottam.”

Néhány nappal késõbb debütált a Bernabéuban a Celta ellen. „Nem voltam kezdõ, a második félidõben álltam be Pavón helyére, végül vesztettünk. Amikor vége lett a meccsnek, beszéltem édesapámmal arról, hogy micsoda szerencsétlenség kikapni az elsõ meccsen, õ pedig elmondta, hogy ne aggódjak, mivel nagyon boldog leszek itt, címeket fogok nyerni, emellett pedig emberként és játékosként is fejlõdni fogok. Végül ez is történt. Igazából úgy éltem, mintha Sevillában lettem volna, mivel a családommal lehettem. Mindenki jól bánt velem az öltözõben is. Hálás vagyok Raúlnak, Ikernek, Ronaldónak, Roberto Carlosnak, Zidane-nak, Míchel Salgadóna… Úgy bántak velem, mint egy kölyökkel, nagyon vigyáztak rám. A beilleszkedésem zökkenõmentes volt.”

A 15-ös mezt viselve (Puerta tiszteletére) Ramos volt az egyik játékos, aki alaposan kivette részét a 2010-es világbajnoki gyõzelembõl. „Kevés olyan kielégítõ érzés van, mint magasba emelni a világbajnoki trófeát. Négy év után meg kell védenünk a címünket.”

„Nem sok olyan trófea van, amit még nem nyertem meg. Még van egy befejezetlen ügyem a Bajnokok Ligájában. Remélhetõleg majd idén; úgy gondolom, jó úton haladunk. Nem szabad, hogy a megszállottjai legyünk, mert az hibákhoz vezet. Remélhetõleg ez a mi évünk lesz; jó úton haladunk. Minden tõlünk telhetõt meg kell tennünk, mivel a Real Madrid, a szurkolók és a játékosok is megérdemlik a Tizediket. Ha Ikerrel a magasba emelhetném, az egy újabb valóra vált álmom lenne.”

Karrierje során csapattársaitól sok szeretetet és tiszteletet kapott, most is gratuláltak neki ehhez a mérföldkõhöz: „Egyedül jutottál el idáig. Örülök, hogy ismerhetlek, hogy ennyi évet töltöttünk el együtt ugyanannál a klubnál, ami nem könnyû feladat. Õszintén gratulálok neked, megérdemelten érted ezt el. Remélem, hogy még sokáig élvezhetjük a játékodat, mivel az mind neked, mind pedig a Real Madridnak nagyon jó lesz.” – mondta Casillas. Pepe is szólt néhány szót: „Gratulálok ehhez a tíz évhez, remélem, hogy még sokáig élvezed ezt a játékot és sokáig játsszunk még egymás mellett a Real Madridban.” Marcelo is hasonlóan érez: „Gratuálok! Örülök, hogy a csapattársam és egy nagyszerû csapatkapitányom vagy. Remélem, hogy még tíz évig játszunk majd együtt.” Jesé is beszállt a beszélgetésbe: „Emberként és játékosként is csodállak; példakép vagy a fiatalok számára. Gratulálok és biztos vagyok benne, hogy sok év vár még rád.”