Gy. András

„Igazság szerint minden nagyon gyorsan történt, de nagyon boldog vagyok. Van néhány olyan díj, amelyek elérhetetlennek tûnnek, sosem gondolnád, hogy megkaphatod õket. Aztán a sportkarriered során végzett munkádnak köszönhetõen jelölnek rá, és végül megkapod, ami nekem személy szerint nagy elégtétel.”

„Az elmúlt néhány évben a Real Madrid és a Barcelona közötti rivalizálás felerõsödött, ami szerintem jó a futballnak, a sportnak, és a szurkolóknak is, persze csak mértékkel. De begyûrûzött a dolog a válogatottba is. Ezek voltak az arany évek, amelyek reméljük, hogy megismétlõdnek, bár nagyon nehéz lenne ezt még egyszer véghezvinni. Ez egy olyan díj, amit a két csapat és a válogatott egy-egy kiemelkedõ arca kapott azért, mert kapitányok. De a díj mögött rengeteg ember áll: csapattársak a klubtól és a válogatottból, a szurkolók… Nagyon jó érzés megnyerni és átvenni ezt az elismerést.”

„A foci csapatsport, ahol mindig nehéz az egyéniségeknek kiemelkedniük, de rengeteg elismerést és díjat kaptunk. A több mint 15 éves kapcsolatunk szakmai és baráti. Együtt lettünk gyerekekbõl tinik, most pedig együtt váltunk férfivá. Ez egy olyan díj, amelyre szeretettel és rengeteg kedves emlékkel, tapasztalattal gondolok, és úgy érzem, hogy van miért örülnünk.”

„Gratuláltunk egymásnak, és a csapattársaink is nagyon jól fogadták a hírt. Szerintem a történelem egyik legjobb pillanatában élhetünk, ez a spanyol klubok és a válogatott dicsõ korszaka, és úgy érzem, hogy ezt a díjat a spanyol futball is kapta az elmúlt években klub és válogatott szinten elvégzett kemény munkáért.”

„Mindig azt mondtam, hogy jobban örülnék, ha úgy emlékeznének rám, mint Ikerre, az emberre, nem pedig úgy, mint Ikerre, a jó vagy rossz kapusra. Szerintem összességében nagyon kivételes életem van, azt csinálhatom, amit szeretek, és sokan szereti nézni ezt a játékot, és mindig azt látom, hogy nagyon boldogok, ha megnyerünk egy trófeát. Ez egy olyan lehetõség, amit arra kell felhasználnunk, hogy példaképek legyünk, és visszaadjunk valamit a focizó gyerekeknek, együtt dolgozzunk a jótékonysági szervezetekkel, tegyünk a jó ügyért. Ezért is hoztam létre egy saját alapítványt, hogy így is minél jobban bele tudjak ebbe folyni. A társadalom válságban van, és minek a segítségével tudnánk jobban visszaadni valamit nekik, mint a futball.”

„Értem, hogy az emberek nehezen tudják beleélni magukat a helyzetünkbe. Pedig mi is csak emberek vagyunk, mint bárki más. Nekünk is megvannak a saját gondjaink. Van családunk, vannak barátaink, és ez mind nagyon fontos.”

„Ez most más lesz, mint korábban a válogatott elismerése. Xavival beszéltünk errõl. Most nekünk kell beszédet tartanunk, mi köszönjük meg a díjat, ami akkor Vicente del Bosque feladata volt, és mi csak figyeltünk. Most más lesz.”