K. Matyi

„Mindenre emlékszem. Gigi Simoni szavaira a találkozó előtt, a párharcokra a pályán, az izgalomra, az érzelmekre és az örömre, amit a győzelem után éreztünk. Úgy futottunk neki a november 25-i összecsapásnak, hogy előtte 2-0-ra kikaptunk tőlük a csoportban. Ahogy most is, a meccset akkor sem a Bernabéuban rendezték, hanem Sevillában, és Seedorf, valamint Hierro góljaival ők győzedelmeskedtek. Felkészültek voltunk, de nehéz volt ilyen kaliberű játékosok ellen pályára lépni, és nem voltunk képesek a pontszerzésre.”

„A visszavágó azonban teljesen más volt. Küzdelmes, de csodálatos meccs volt. Mindenre emlékszem a találkozó kapcsán, még az azt megelőző estére is. Nem féltünk tőlük és maximálisan koncentráltunk, a többség már hozzászokott az ilyenkor jelentkező nyomáshoz. Ettől függetlenül persze kemény ellenféllel álltunk szemben. Emlékszem, a találkozó előtti este néhányan kártyáztunk, mások billiárdoztak, de a feszültség tapintható volt. Aztán megjelent Simoni és így szólt: ’Srácok, miért aggódtok? Úgy tesztek, mintha a Real Madrid ellen kellene játszanunk!’ Ő így nyugtatott meg minket.”

„Ezt követően minden a terv szerint haladt. A Realnak annyi tehetséges játékosa volt: Raúl, Mijatović, Roberto Carlos, Seedorf, Redondo, ráadásul nemrégiben ültek fel Európa trónjára több mint harminc év után. De tudtuk, hogy le kell és le tudjuk győzni őket, tisztában voltunk azzal, hogy nagyszerű csapat vagyunk. Az olyan játékosokkal, mint Bergomi, Colonesse és Pagliuca hátul, egyszerre volt jelen az erő és a tapasztalat, míg a középpályán és a támadósorban határozott, klasszis játékosok szerepeltek.” 

„Emlékszem, ahogy Ronaldo lövése Zamoranóról a hálóba pattant, és mi mind rohantunk ünnepelni az első lépést a győzelem felé. Ezt követően Seedorf egyenlített, ekkor akár meg is tántorodhattunk volna, de ehelyett tovább harcoltunk a célunkért. Tudtuk, hogy még partiban vagyunk, tudtuk, hogy visszaszerezhetjük a vezetést, így hamar összeszedtük magunkat. Egy centiméternyi helyet sem hagytunk nekik hátul, elöl pedig keményen küzdöttünk a következő gólunkért. Végül az erőfeszítéseink kifizetődtek. Még mindig látom magam előtt, ahogy Baggio pályára lép, így már ketten rohamoztak Ronaldóval. Emlékszem Baggio duplájára és arra a hét percre, míg zavartalan örömmel haladtunk a győzelem felé. Emlékszem a találatra, mellyel 3-1-re módosult az állás, valamint az azt követő ünneplésre: Baggiótól kezdve Simeonén át mindenki a Real kapujánál ünnepelt. Hihetetlen. Ezen a meccsen kiütköztek a csapat erősségei, egy olyan csapaté, mely nagyszerű bajnokokból állt. Azon az esté az egész világnak megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek.”

Lars Stindl

„Olyan érzés ez, mintha vereséget szenvedtünk volna. Remekül játszottunk és keményen küzdöttünk. Ha 2-0-ra vezetsz hazai pályán a Real Madrid ellen néhány perccel a lefújás előtt, egyértelmű, hogy a győzelemre hajtasz. Az utolsó félórában mindent megtettünk annak érdekében, hogy védjük az előnyünket. A találataik nagyon hasonlóak voltak. Most leginkább csalódottságot érzek, de büszkék lehetünk a teljesítményünkre. Jól teljesítettünk a világ egyik legjobb csapata ellen. Valami különlegeset akartunk végrehajtani, és sokáig úgy tűnt, hogy sikerül is.”

Yann Sommer

„Egyértelműen elkeserítő, hogy kétgólos előnyt adtunk le a meccs ilyen kései szakaszában. Tudtuk, hogy támadást támadásra halmoznak majd, de a találkozó nagy részében jól védekeztünk. Jó teljesítményt nyújtottunk és kihasználtuk a Real apró gyengeségeit. A probléma az, hogy a meccs végén gólokat kaptunk – erre mindenképp oda kell figyelnünk. Építhetünk erre a két megszerzett pontra, az első két találkozóból sok pozitívumot szűrhetünk le.”

Marco Rose

„A győzelem elvesztése nem is lehetne fájdalmasabb, hiszen két gólt kaptunk a meccs végén. Látnunk kell azonban a Real Madrid minőségét is – mindent beleadtak az utolsó pillanatokban. A félidőben azt mondtam a srácoknak, hogy kívülről nagyon masszívnak tűnnek, és magabiztos voltam a második félidőben is. A végére kissé elfáradtunk a Real pedig fokozta a nyomást, így nem tudtunk minden rést betömni. Amikor ennyi beadás érkezik a tizenhatoson belülre, az egyikből biztosan gól születik. Nem hibáztatom a csapatom, nagyon jól teljesítettek.”

Max Eberl

„Nehéz ezt szavakba önteni. Ha a mérkőzés előtt valaki azt mondja, hogy 2-2-es döntetlent játszunk a Real Madriddal, akkor azt várnánk, hogy a csapat jól játszik, de megérdemelten vezetni 2-0-ra itthon, végül mégis döntetlent játszani nagyon fájdalmas érzés. Az utolsó tíz percben nem tudtuk megtartani a labdát támadásban. A Real Madrid pedig olyan kiemelkedő játékosokkal rohamozott, mint Luka Modric, Karim Benzema vagy Eden Hazard. Érezhető volt, hogy szoros lesz a vége. Számomra az első találat frusztrálóbb, mint a második – ez volt az a pillanat, amikor sikerült megtörniük bennünket. A csalódottság és a frusztráció ellenére azonban kijelenthetjük, hogy kemény feladatot adtunk a Real Madridnak. Folyamatosan nyomást gyakoroltunk rájuk. Bizonyára úgy fognak ránk emlékezni, mint a csapatra, amelyet nem tudtak megverni, és éppen csak sikerült egy pontot szerezniük ellenünk.”