Milyen hatással lesz a karantén a játékosok fizikai állapotára?
„A játékosok fizikai állapota jelentős mértékben romlani fog, és ez nagyon komoly problémaforrás. Csak utópisztikus elképzelés lehet, hogy a futballisták vagy a tokiói olimpiára készülő sportolók csúcsformában lesznek, ha minden visszaáll a normális kerékvágásba.”
Ezek Jesús Paredes gondolatai, aki Spanyolország egyik legjobb szakembere, és a labdarúgó-válogatottnál is dolgozott Luis Aragonés regnálása idején. „Minden profi tudja, hogy a különböző időpontokra, eseményekre, nagy meccsekre való felkészülés motivációs gyakorlatként és egy célként is szolgál egyben, jelenleg viszont semmi ilyesmit nem élhetnek át a játékosok.”
„Minden klub észreveszi majd a játékosok fizikai állapotának romlását” – ezt már Alberto Giráldez, a Real Madrid egykori munkatársa mondta, aki ugyancsak nagy névnek számít szakmájában. „Néhány együttes könnyebben fog megbirkózni a kialakult helyzettel, mint mások, az erőnléti edzők munkája pedig minden labdarúgó esetében kulcsfontosságú lesz. A karantén az élet minden területére kihat, és elengedhetetlen az, hogy a sportolók egy meghatározott szinten folytassák a gyakorlatokat, mert számukra létfontosságú az, hogy a napi terhelés meglegyen. Meglehetősen könnyen kárba veszhet az eddigi kemény munka.”
Egy hónap kihagyás?
A legutóbbi hírek szerint Jose Luis Ábalos spanyol miniszter utalást tett arra, hogy az országra kiterjedő lezárás a minimális 15 napnál jóval tovább is eltarthat, figyelembe véve, hogy az Espanyol és a Valencia együttesénél is születtek pozitív tesztek.
Paulino Granero, a CSZKA Moszkva és az orosz labdarúgó-válogatott erőnléti edzője is nyilatkozott az AS-nak, véleménye szerint nem lesz gond a karantén után sem, hiszen rengeteg játékosnak van otthon futópadja, úszómedencéje, szobabiciklije…stb. Granero inkább a sérült futballisták kapcsán fogalmazta meg kételyeit. „Az ilyen kerettagok esetén állandó megfigyelés szükséges, ez pedig megkívánja az erőnléti edzők és orvosok jelenlétét. Az izomsérüléssel bajlódó játékosoknak minden nap masszázsra és fizioterápiára kellene járniuk, ez pedig nagy problémát jelent a jelenlegi helyzetben” – mondta. „Kulcsfontosságú, hogy a labdarúgók ne szokjanak rá a káros dolgokra, ne maradjanak fent sokáig vagy töltsenek túl sok időt a konzol előtt. Fontos, hogy most is profik maradjanak” – tette hozzá.
A Real Madrid is segít a koronavírus elleni küzdelemben
A Real Madrid egészségügyi eszközök adományozásával veszi ki a részét a koronavírus elleni küzdelemből. A spanyol főváros a járvány egyik epicentrumának számít, a fertőzések mellett a halálozások száma is igen magas.
Madrid autonóm régiójának elnöke, Isabel Díaz Ayuso – aki maga is megfertőződött és éppen lábadozik a betegségből – a Twitteren tett közzé egy bejegyzést, melyben megköszönte a fővárosi klub segítségnyújtását.
„Köszönet a Real Madridnak a jelentős adományért, melynek segítségével tovább küzdhetünk a koronavírus ellen és életeket menthetünk. Florentino Pérez megerősítette, hogy a klub nagy mennyiségű egészségügyi eszközt fog adományozni.”
A madridi játékosok is akcióban
A Real első csapatának játékosai ugyan otthon ragadtak, mégis követik az eseményeket annak érdekében, hogy anyagi támogatást nyújthassanak azoknak a területeknek, amelyeknek gazdasági segítségre van szüksége a járvány elleni harcban. A hétfői hírek szerint szakértők azt tanácsolták a kerettagoknak a magánakciók kapcsán, hogy bizonyosodjanak meg róla: olyan helyekre küldenek adományokat, amelyek sürgős segítséget igényelnek.
Sergio Ramos és a szerződéshosszabbítás nehézségei
A szerződéshosszabbítások tekintetében a blancóknál bevett szokás, hogy azoknak a játékosoknak, akik betöltötték 32. életévüket, már csak egy év pluszt ajánlanak. Ramos 33 éves, és nemsokára a 34-et is betölti.
Pepe madridi karrierje a fenti szabály következtében fejeződött be, hiszen a portugál ragaszkodott volna a kétéves szerződéshosszabbításhoz, amit azonban a klub nem adott meg, így a védő végül távozott. Ramos hasonlóan a portugálhoz, annak ellenére, hogy már a tapasztalt játékosok közé tartozik, többet szeretne ennél az egy esztendőnél. A felek még nem tárgyaltak ezügyben, azonban valószínűleg a kapitány elképzelése fogja jelenteni az első akadályt.
A Real Madrid nem szeretne kivételt tenni, Ramos pedig nem szeretne minden szezon után a hosszabbítással bajlódni, habár nem zárta ki azt sem, hogy követni fogja a klub szabályát.
„Megértem, hogy bizonyos kor fölött már csak egy évre kínálnak szerződést” – mondta erről Sergio egy hónappal ezelőtt.
Az az igazság, hogy Ramos amellett, hogy a csapat kapitánya és élő legendája, évről évre olyan teljesítményt nyújt, amely minden kétséget kizáróan biztosítja helyét az együttesben. Elszántsága, hogy új kontraktust írjon alá, kiemelkedő fizikai állapottal párosul, emellett remek formában van és a komoly sérülések is elkerülik.
Ezek a tényezők mindenképp elgondolkodtatják a klub vezetőit arról, hogy hosszabb távra is tervezzenek vele, noha a jelenlegi állapot szerint 35 éves korában jár le a szerződése.
A számok is Ramos mellett szólnak, különösen azóta, hogy betöltötte a 30-at, amikor mások teljesítménye inkább romlik, mint javul. Az ő esetében azonban más a helyzet, hiszen csapaton belüli státusza megmaradt és semmiféle visszaesést nem tapasztalhattunk.
Mindig a csúcson
A most futó idényben Ramos játszotta a második legtöbb meccset Casemiro után, 34 összecsapáson vett részt a blancók 39 tétmeccséből – ez a találkozók 87%-a.
Ráadásul a 3000 játékperces határt is elérte, az elmúlt szezonokban pedig rendre túljutott 40 mérkőzésen is, és bizonyára most is így lenne, ha az idényt nem függesztették volna fel.
Mióta betöltötte a harmincat, a spanyol középhátvéd 42 meccset játszott le tavaly, a 2017-2018-as kiírásban még egyszer ennyit, azelőtt pedig, amikor a tortáján már 31 gyertya égett, 44 mérkőzésen lépett pályára.
Ezek a tények minden bizonnyal segítségére lesznek abban, hogy megtörje a klub eddigi szokását, és egy évnél többre írjon alá.
A Real Madrid leggyorsabbja, Fede Valverde
Fede Valverde nagyon rövid idő alatt ért el nagy dolgokat, a most futó szezonban például ő a Real Madrid leggyorsabb játékosa. 7 hónap alatt feltörekvő tehetségből világsztárrá vált. A blancók mindössze kétszer szenvedtek vereséget, ha a kezdőben szerepelt (a meccsek 8%-án), míg ez az arány jóval nagyobb, ha csak a kispadról nézhette a kezdőrúgást (16 összecsapásból 4 vereség, 25%). Jelenlétében átlagosan 2.21 gólt szerez a királyi gárda, míg nélküle csak 1.31-et.
Zidane irányítása alatt vált a csapat kulcsfigurájává, piaci értéke pedig az egekbe szökött. Az uruguayi 32 meccsen 2068 percet játszott, 2 gólja mellé pedig kiosztott 4 asszisztot is. 23 alkalommal nevezték a kezdőbe, néha Modrić vagy Kroos kárára, így ő a 8. legfoglalkoztatottabb játékos a francia szakember együttesében.
A négytüdejű középpályás újabb rekord közelében áll, jelenleg ő csapata leggyorsabb játékosa 35.1 km/h-val. Ez a mutató túlszárnyalja Viníciusét (34.6) és Carvajalét (34.4), de túltesz Mendyn (34.3) és Bale-en (34.2) is.
A ligát tekintve holtversenyben áll az élen az Espanyol játékosával, Adria Pedrosával. Őket Óscar (Leganés) és Hernani (Levante) követi kereken 35 km/h-val. Alex Moreno, Braithwaite, Canales, Ferran Torres és Marcos Llorente pedig 34.9-es mutatóval áll a harmadik helyen.
A katalánoknál is gyorsabb
A Barcelonában jelenleg nincs sebesebb játékos, mint az uruguayi. Carles Pérez áll hozzá a legközelebb a maga 34.67-es tempójával, őt Braithwaite és Dembélé követi 34.6-tal, majd Semedo 34.5-tel és Piqué 34.1-gyel. A dán játékos 34.9 km/h-s sebességet még a Leganés színeiben ért el.
Cristiano Ronaldo legnagyobb sebességét 2017-ben érte el, ekkor 33.6 km/h-val sprintelt a portugál klasszis, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy ebben a mutatóban a legjobbak közé kerüljön. Valverde gyors, de még nem érte el Luis Advíncula szintjét, a Rayo Vallecano hátvédje még Mexikóban futott 36.2 km/h-val.
Folytatódik a bajnokság, de kicsit másképp
A spanyol bajnokságot a többi európai ligához hasonlóan elhalasztották. A játékosok mindannyian otthon tartózkodnak – még ha ez nem is mindenkinek sikerül – és a szurkolók is nehezen viselik a kényszerszünetet. Most azonban úgy néz ki, a show folytatódni fog, legalábbis virtuális formában.
FIFA20 – a LaLiga sztárjaival
A közismert videojáték, a FIFA20 biztosít felületet a további küzdelmeknek, egy várhatóan nagyon érdekes és izgalmas bajnokság keretein belül. Minden klub egy játékost delegál az első csapatából, a küzdelmek pedig a múlt vasárnapi sevillai derbi mintáját követik, akkor Sergio Reguilón és Borja Iglesias csapott össze virtuális formában. A csatár örülhetett a gólzáporos, 6-5-re végződő meccs után, a győztes találatot saját képmásával szerezte.
A liga többi csapata is képviselteti magát mostantól, így konzol elé ül majd Sergi Roberto és Marco Asensio is (aki Thibaut Courtois-t és Dani Carvajalt múlta felül a házidöntőben) a két legnagyobb klub reprezentálásában, de a sevillai srácokat is láthatjuk majd.
„Úgy írtam ki Twitterre, hogy amúgy semmi ilyesmit nem forgattam a fejemben” – mondta az El Paísnak az e-sport kommentátor, Ibai Llanos. „Nem egyeztünk meg előzetesen semmilyen céggel vagy klubbal.”
„Nem számítottam ilyen fogadtatásra. Egy óra alatt a csapatok több, mint a fele feliratkozott. Csak 12-14 gárdára számítottam.”
„A labdarúgók sokkal többet fifáznak mostanában. És mindig győzni akarnak – bennük van a versenyszellem. Tudják, hogy ez sokat számít majd, hiszen a szurkolók követni fogják az eseményeket. Nem akarnak majd veszíteni.”
Az érdeklődők a mérkőzéseket Llanos Twitch-csatornáján (https://www.penamadridista.hu/media/hirek/figo-iker-boldog-es-en-az-vagyok-hiszen-hazater/118510706_751677732071253_48126984_1ehhE2b.jpg.twitch.tv/ibai) követhetik pénteken, szombaton és vasárnap, és a streamek össszes bevételét egészségügyi szervezeteknek adományozzák, így segítve a koronavírus elleni küzdelmet.
A sztárok, akik a közeljövőben szórakoztatnak minket
Marco Asensio (Real Madrid), Sergi Roberto (Barcelona), Sergio Reguilón (Sevilla), Adnan Januzaj (Real Sociedad), Jason (Getafe), Marcos Llorente (Atlético Madrid), Carlos Soler (Valencia), Manu Morlanes (Villareal), José Antonio Martínez (Granada), Gorka Guruzeta (Athletic Bilbao), Rubén García (Osasuna), Carlos Clerc (Levante), Lucas Pérez (Alavés), Pedro Porro (Valladolid), Edu Expoósito (Éibar), Kevin Vázquez (Celta Vigo), Alejandro Pozo (Mallorca), Aitor Ruibal (Leganés), Adri Embarba (Espanyol).
És az ágrajz/sorsolás
Aréola a megoldás a PSG és a Real számára is
Alphonse Aréola átmenetileg érkezett a klubhoz Thibaut Courtois mögé. Jelenlegi helyzete azonban rövidesen megváltozhat, hiszen a spanyol klub elégedett a teljesítményével és kész megvásárolni a francia együttestől, miután kölcsönszerződése június 30-án lejár.
Ez a megegyezés a párizsi alakulatnak is megfelelne, hiszen olyan játékost keresnek a piacon, aki kész megküzdeni Keylor Navasszal a kezdőcsapatba kerülésért. A kívánságlista élén az AC Milan fiatal hálóőre, Gianluigi Donnarumma áll.
A Real Madrid már készül a 2020-2021-es idényre, ennek részeként szeretnék magukhoz láncolni Aréolát, akit Courtois helyettesének szánnak, míg a harmadik számú kapus szerepét az ukrán tehetség, Andriy Lunin töltheti be.
Donnarumma bizonytalan jövője
Az AC Milan minden tőle telhetőt megtesz, hogy az olasz válogatott hálóőr új szerződést írjon alá a klubbal, azonban a játékos ügynöke, Mino Raiola megnehezíti a tárgyalásokat. A dörzsölt üzletember célja, hogy ügyfele jelenlegi fizetését (mely évi hatmillió euró) tovább emelje, azonban a milánóiak nem nagyon akarják beadni a derekukat. A PSG nyújthat megoldást Donnarumma (és Raiola) számára, hiszen olyan hálóőrre fáj a foguk, akire hosszútávon is lehet építeni. Annak ellenére, hogy rengeteg játékperccel rendelkezik a topfutballban, Donnarumma még mindig csak 21 esztendős, és ha Párizsba teszi át a székhelyét, akkor biztosítja Aréola helyét a Real Madrid keretében.
Arthur Johnson: Az ír, aki megtanította futballozni a Real Madridot
Számos brit sporttörténész – sokan közülük más országok szurkolóinak frusztráltsága következtében – örömét leli benne és megemlékezik arról, hogy nemzete milyen szerepet játszott a futball szabályainak lefektetésében és azok elterjesztésében szerte Európában. Habár ez a tény nem teljesen helytálló a kontinens egészét tekintve, igaznak tűnik Spanyolországban.
A legkorábbi, nem hivatalos focimeccsek az Ibériai-félszigeten brit számkivetettek és helyiek között zajlottak. Később ezek a korai mérkőzések szolgáltak a legrégibb spanyol klubcsapatok alapjaiként, hiszen mindegyik klub felhasználta az angol befolyást, amely az egyesületek növekedését eredményezte.
A brit befolyás néhány neves példája játékosok és vezetőedzők személyében érkezett, úgymint Fred Pentland, aki olyan klubok korai történelmében játszott masszív szerepet, mint az Athletic Club vagy az Atlético Madrid; Patrick O’Connell, aki a Real Betis élén a klub eddigi első és egyetlen bajnoki címét nyerte és a polgárháború ideje alatt irányadó fényként szolgált a Barcelona számára.
Úgy tűnik, hogy Spanyolországban minden egyesületnek van valamilyen angol kötődése, ráadásul néhányan büszkébben hirdetik brit örökségüket másoknál. Talán a folyamatos sikeresség következményeként a Real Madrid számos meghatározó alakja nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelne. Az egyik, ebbe a kategóriába tartozó személy Arthur Johnson.
Johnson kiemelkedő a klub történetében, ő volt az első gólszerző, aki hivatalos mérkőzésen a hálóba talált, az első menedzser, és egyike az elsőknek, akik meghonosították azt a versenyszellemet, ami a Real játékát a mai napig jellemzi.
Csakúgy, mint O’Connell, Arthur Johnson is Dublinban született, 1879 augusztusában, egy olyan időszakban, amikor Írország még a Brit Birodalom része volt. Politikai hovatartozása ismeretlen, habár madridi barátainak közlése szerint Jonhson magát angol emberként azonosította. Először munkakeresés céljával ment Spanyolországba, ahol egy mérnöki cégnél el is helyezkedett, és részt vett a város első csatornarendszerének kiépítésében.
Mielőtt Madridba költözött, Johnson ígéretes amatőr futballista karrierjét élvezte csatárként, középhátvédként és kapusként. Feltehetően még a híres Corinthian FC-ben is játszott Angliában, noha nem tűnik fel a klub hevenyészett hivatalos statisztikáiban. Ettől eltekintve, amikor Johnson csatlakozott a Madrid FC-hez 1902-ben, hamar a csapat kulcsfigurájává vált.
Joán Palacios, a klub korábbi elnöke és Johnson csatártársa szerint az angol volt „az egyetlen, aki tudta, mit csinál”, míg Johnson egyik spanyol barátja szerint „többet tudott a játékról, mint bárki más”. 24 éves korában Johnson a csapat legöregebbjei közé tartozott – a keret átlagéletkora 19 év volt, a kezdő tizenegyben szerepelt a 16 éves Pedro Parages – és ennélfogva magára vállalta a feladatot, hogy „megtanítsa a játékosoknak a játék alapjait”.
Abban az időben, amikor Johnson Madridba költözött, a futball még gyerekcipőben járt az országban. Palacios bepillantást engedett egy átlagos, korabeli meccsbe: „Néha volt játékvezető is, de csak néhányuk alkalmazta ugyanazokat a szabályokat. Mindegyiküknek megvolt a maga verziója a játékra nézve, és őszintén szólva könnyebb volt játszani nélkülük. Sok időt fecséreltünk el cigarettázással és alkohollal. Volt egy kapus, aki egy széken ült a gólvonal előtt, miközben limonádét ivott és relaxált. Amikor támadtunk, a vonal mögé dobta a széket és nagyon komoly arckifejezést vett fel.”
Annak érdekében, hogy javítsa csapata magatartását és általánosan a játékot, Johnson négy elvet írt elő a játék számára spanyolul. Ezeket az elveket később a Heraldo del Sport című, korabeli sportújságban publikálták. A cikk címe „Előírások a futball pozitív irányú fejlődése érdekében” volt. Ebben a rövid írásban Johnson azt javasolta, hogy egy mérkőzés nem kezdődhet addig, amíg mindkét csapat ki nem választ egy megfelelő vezetőt, akik irányíthatnak és elhelyezhetik a játékosokat a pályán, Johnson reménye szerint ez „megelőzheti a túlzott beszédet és megbeszéléseket, amelyek jelenleg megvannak”.
Második elve szerint a játékosoknak meg kell tartaniuk a pozíciójukat és nem cserélgetni állandóan a csapattársaikkal. Johnson szerint így megelőzhető a kavarodás és a játékosok megjegyezhetik társaik pozícióját és segítséget nyújthatnak, ha bajba kerülnek. Az angol állítása alapján a játékosok állandó helycseréje nem foci, amit egy későbbi holland középpályás és vezetőedző alighanem vitatna.
Johnson harmadik és negyedik pontja sokkal nyíltabb, mondván a játékosoknak gyorsabban kellene játékba hozniuk a labdát, és amikor lehet, passzolniuk kell.
Johnson rövidesen csapatkapitány lett, és továbbra is mély benyomást tett a fiatal madridi csapatra. Ő volt az első, aki azt javasolta, hogy a Madrid teljesen fehér szerelésben lépjen pályára, és 1902 májusában ő vezette a gyepre a csapatot az első hivatalos, Barcelona elleni mérkőzésre. A Madrid a Koronázási Kupában – a mai Király-kupa – játszott négy másik csapat mellett: a New Foot-Ball Club, a Vizcaya (ma Athletic Club), a Barcelona és az Español (ma Espanyol) mellett.
A Barcelona pár évvel korábban jött létre, mint a Madrid, és a tapasztalatuk meg is mutatkozott, hiszen hamar 2-0-s vezetést szereztek. A második gólt követően Johnson kapott egy passzt a madridi hátvédtől, Giralt-tól és a Barcelona kapujának rövid oldalába bombázta a labdát. Ez volt a Madrid FC történelmének első, hivatalos eseményen szerzett gólja, habár ez is csak szépségtapasznak volt elegendő, mivel a Barcelona 3-1-es győzelmének köszönhetően a döntőbe jutott.
A Barcelona elleni vereséget követően Johnson rengeteg mérkőzést zárt góllal. Ugyanazon év decemberében kezdte, a New Foot-Ball Club 9-2 arányú legyőzése során. 1903 áprilisában a Madrid FC első Koronázási Kupa-döntőjét játszotta a címvédő Vizcaya ellen. Johnson ismét góllal nyitott és az állás a félidőben remekül mutatott, mivel csapata 2-0-ra vezetett.
Ugyanakkor a második játékrész katasztrofálisan alakult madridi szempontból, a csapat feladta előnyét, és 3-2-es vereséget szenvedett. Johnson legalább egy gólért volt felelős, elveszítve a labdát, ahogy a döntő híres fotója ábrázolja. A kép a labdának háttal álló Johnsonról hamarosan egy helyi magazin címlapjára került, noha a fénykép inkább azt sugallja, hogy tudta, mit csinál ahelyett, hogy hibát követett volna el, ami kétségkívül megkönnyebbülést jelentett volna az angol csapatkapitány számára.
Johnson eltűnt a klub statisztikáiból 1905 és 1910 között, amikor a Madrid négy Koronázási Kupát nyert zsinórban. Feltehetőleg visszatért az Egyesült Királyságba dolgozni, ami nem volt egyedülálló azokban az amatőr időkben, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Johnson 1902 áprilisában megházasodott. 1910-ben aztán visszatért Spanyolországba, habár rövidesen szögre akasztotta futballcipőjét és a Madrid első vezetőedzőjévé vált.
A fiatal Santiago Bernabéu
Sajnálatos módon Johnson ideje a Madrid alkalmazásában nem volt mentes a szervezeti krízisektől. 1904-ben a klub összeolvadásra kényszerült egy másik madridi csapattal, a Modernóval, miután a klub számos kulcsembere az Español Madrid kötelékéhez csatlakozott, és ez a trend jellemezte Johnson idejét is menedzserként.
A Madrid instabilitása a pályán is meglátszott, hiszen az ősi ellenfél, a Vizcaya rendkívüli mértékben fejlődött a kupadöntőkben elszenvedett, sorozatos vereségek után, és a Barcelona is visszatért a sorozatba 1902 óta először. Ennek eredményeként Johnson évtizedes regnálása alatt a klub többnyire csak másodhegedűs volt a baszk és katalán ellenfelek mögött, ez pedig kétségkívül frusztrálttá tette a mestert és a kis létszámú szurkolói bázist is, amely a klubot támogatta.
Mindazonáltal pozitív dolgok is történtek, míg Johnson a klub alkalmazásában állt. A Madrid továbbra is domináns volt regionális viszonylatban, és öt címet is nyert, habár nyilvánvalóan nehézséget okozott a forma megőrzése, amikor valóban szükséges volt. 1912-ben a Madrid új székhelyre költözött, az O’Donnell Stadionba, így adva meg azt az ír „ízt” a klubnak, ami ebben az időben jellemezte. Johnson továbbá számos új kulcsember első csapat keretébe történő beépülését felügyelte, köztük a későbbi elnökét, Santiago Bernabéuét.
1916-ban a blancók végre eljutottak a Koronázási Kupa döntőjébe, az elsőbe 1908 óta, az elődöntőben a Barcelonát vitatott körülmények között legyőzve. Nagy volt az izgalom egy régi hagyományra, a kupameccsek játékvezetőinek kiválasztására vonatkozóan. A jóhiszeműség és a kölcsönös bizalom jegyében ilyenkor hagyományosan egy helyi sípmester szokta elvállalni a mérkőzést – ez a személy azonban ebben az eseten a korábbi Madrid-játékos, Berraondo volt.
Az elődöntő negyedik mérkőzésén, három döntetlen után a Barcelona 2-1 arányban vezetett egy, a Madrid által meglehetősen vitatott gól által. A második félidőben aztán a Barcelona szétesett, Johnson csapata négy gólt rámolt be, és egy büntetőt is kihagyott. A katalán csapat frusztrálttá vált, és durván kezdtek játszani, majd a végső sípszó után a játékvezetőt vádolták részrehajlással. Végül ez a győzelem igazán keveset jelentett a Madrid számára, mivel a Barcelonában rendezett döntőben lemosta őket a pályáról az újonnan elnevezett Athletic Club de Bilbao.
A Madrid rendíthetetlen volt, a következő évben is eljutottak a döntőig, ismét vitatott körülmények között. Ez alkalommal a Barcelona városi riválisával, az Españollal játszott harmadik mérkőzésen történt, hogy a szurkolók a meccs végeztével elözönlötték a pályát, és leütötték a baszk játékvezetőt egy fa székkel. Johnson együttese képes volt megbirkózni a feladattal a döntőben, 2-1 arányban felülmúlva a baszk Arenas de Getxo csapatát. Ez volt a klub utolsó nagy trófeája egészen 1932-ig, és a csapat alkalmanként jutott a döntőig ebben az időszakban.
Johnson kihagyta a Madrid királyi csapattá avatását 1920-ban, mivel a munka ismét külföldre szólította. Először a 11 km-re lévő Camino de Valverdébe költözött, és egy liverpooli székhelyű, vegyszerekkel foglalkozó gyárban dolgozott. A munka végül elválasztotta Spanyolországtól, és a az évtized végén a Mersey partjára költözött. Tüdőgyulladásban hunyt el 1929-ben, mindössze 56 éves korában.
A mai napig egyedül Miguel Muñoz irányította több mérkőzésen a Madridot, mint Arthur Johnson, és bár előbbi trófeái önmagukért beszélnek, kevés ember mondhatja el magáról, hogy olyan befolyást gyakorolt a klubra, mint Johnson. A dublini mutatta meg, hogyan is kell játszani ezt a játékot, és ő volt az egyik első igazi vezére a klubnak. Pontosan ezért érdemel sokkal több figyelmet, mint amit jelenleg kap.
A Zidane 2.0 első éve
Mielőtt 2018-ban lemondott vezetőedzői pozíciójáról, a klublegenda 3 Bajnokok Ligája-trófeát, 1 spanyol bajnoki címet, két UEFA-szuperkupát, két klubvilágbajnoki címet és egy Spanyol Szuperkupa elsőséget ünnepelhetett játékosaival. Kettő és fél év alatt a klub második legsikeresebb trénerévé vált Miguel Muñoz mögött.
Tavaly március óta azonban mindössze egy Spanyol Szuperkupa került a vitrinbe, a csapat teljesítménye pedig minden, csak nem meggyőző.
A krízis februárban jelentkezett, amikor a gárda a Real Sociedaddal szemben elvérzett a Király-kupában, a tetőpont pedig a Real Betis elleni 2-1-s vereség volt. A Barcelona visszaköltözött a tabella első helyére, a habfehér együttes pedig a BL-ben is szenved, hiszen a Manchester City elleni párharc első meccsét 2-1 arányban elveszítette.
Második időszakában a francia tréner 50 mérkőzésen ült le a kispadra, mérlege 28 győzelem, 12 döntetlen és 16 vereség. Első kinevezése után a csapat 149 mérkőzésen 105 győzelmet aratott 28 döntetlen és 16 vereség mellett, a játékosok pedig 398 alkalommal zörgették meg az ellenfelek hálóját.
Cristiano Ronaldo távozása egy olyan probléma, amit a klub nem tudott megfelelően kezelni, így Zidane feladata, hogy megtalálja a sikerhez vezető utat, és újra trófeákat tegyen a Santiago Bernabéu Stadion vitrinjébe.
11 mérkőzés maradt a bajnokságban és 90 perc a Manchester City ellen, a francia edző célja tehát egyértelmű: megelőzni a Barcelonát és ledolgozni a hátrányt az Etihadben, így növelve legendás státuszát a blancók körében. Már ha lesz erre lehetősége a kialakult helyzet után.
Benzema elszigeteltnek érzi magát
A francia támadó a vasárnapi, Real Betis elleni vereség alkalmával talált be tizenegyesből, utolérve ezzel Samuel Eto’o-t a LaLiga örökös góllövőlistájának ötödik helyén. A veterán játékos azelőtt az Atlético Madrid ellen szerzett gólt február 1-jén.
A most futó szezonban 19 bajnoki gól áll a neve mellett, így egyedül Lionel Messi előzi meg a góllövőlistán. Mindenképp megemlítendő, hogy a Real csatárának a fentebb említett két gól volt az utolsó az elmúlt negyven napban, ez pedig nem lehet véletlen.
Az első és legfőbb oka az, hogy Karim kevesebb labdát kap a társaktól a támadóharmadban, így mélyebben vissza kell lépnie, ha játékba szeretne avatkozni. Ennek következményeként Benzema messzebb kerül a kaputól, és kevesebb esélye nyílik a gólszerzésre.
Az elmúlt néhány mérkőzésen a támadó hőtérképe is változást mutatott. Megfigyelhető, hogy sokkal többször lép ki a tizenhatoson kívülre. A Betis ellen például több alkalommal is egészen a felezővonalon túlra jöt vissza labdáért.
Megemlítendő, hogy a Levante és a Celta Vigo ellen inkább a bal oldalra húzódott ki, míg a Barcelona ellen ugyan középen játszott, de visszavontan. Benzema azért lép ezekbe a területekbe, mert úgy érzi, nem szolgálják ki úgy, ahogy kellene.
Legközelebbi társai eddig Luka Modrić és Toni Kroos voltak. Érdekesség, hogy Lukita az előző idényben a bajnokságban 152-szer továbbította a játékszert Benzemának, míg az aktuális kiírásban mindössze 63-szor. Kroos esetében ezek a számok 131 és 70. Ez azért is lehetséges, mert Zinédine Zidane általában beáldozza az egyik középpályást.
Egy másik faktor Marcelo, aki 131 alkalommal passzolt Karimnak a 2018-2019-es bajnoki idényben, most pedig már 12 meccsen nem szerepelhetett sérülés miatt.
Azt is érdemes kiemelni, hogy a franciával együtt szereplő támadók milyen kevés alkalommal keresik a középcsatárt. Gareth Bale a 13. azon a listán, amely a Karimhoz intézett passzokat összesíti, míg Vinícius Júnior a 10., Lucas Vázquez pedig a 14. helyen áll ebben az összevetésben.
Talán Marco Asensio és Eden Hazard jelenthetnék a megoldást Karim Benzema problémájára, azonban az idény jelentős részét mindketten a partvonalon túl töltötték sérülés miatt.
Hogyan kommunikálta a klub a karanténról szóló döntést a játékosoknak?
A blancók döntését az indokolta, hogy a kosárcsapat játékosánál, Trey Thompkins-nál is diagnosztizálták a betegséget, így a játékosokat hazaküldték az edzőközpontból.
A csapat tagjai az Eibar elleni, péntek esti összecsapásra készültek volna, ám amikor megérkeztek, már arról tájékoztatták őket, hogy ne öltözzenek át, mert az edzés elmarad.
Az előzetesen kiírt időpontban az első csapat minden tagja, játékosoktól az edzői stábig összegyűlt, hogy meghallgassák az orvosi stáb vezetőjét, Niko Mihic-et.
Mihic arról tájékoztatta az összegyűlteket, hogy a kosárlabda szakosztályban ütötte fel a fejét a vírus, és figyelembe véve, hogy a kosarasok és a labdarúgók közös helyiségeken is osztoznak a valdebebasi edzőközpontban, megvan az esélye a fertőzés terjedésének.
Ezen okból kifolyólag a játékosoknak azt tanácsolták, hogy menjenek haza és ne hagyják el otthonukat legalább 15 napig, így figyelve az esetleges tünetekre. Amennyiben valaki észleli magán a fertőzés jeleit, a hivatalos koronavírus-teszten kell átesnie.
Mihic után Zinédine Zidane ragadta magához a szót, elmondva azt, amit a játékosok már addig is sejthettek: az edzéseket további utasításig felfüggesztik, a játékosok számára pedig személyre szabott edzésterveket készítenek, amiket otthon kell végrehajtaniuk.
Az eset pontosan azelőtt történt, hogy a LaLiga hivatalosan is bejelentette, hogy a bajnokságot legalább a következő két forduló idejére felfüggesztik.