M. László (mrazo)

A szezonrajtot megelőző időszak számodra szappanoperába illő körülmények között zajlott, ugyanis a nyár elején közölted a vezetőséggel, hogy nem kívánod meghosszabbítani a szerződésedet. Miért?

Az elején kértem egy kis gondolkodási időt. Az Európa-bajnokságot megelőzően azt mondtam, hogy nem szeretnék hosszabbítani, majd az Európa-bajnokság után közöltem, hogy távozni akarok. Őszintén mondom, az volt a szándékom, hogy a távozásomig vezető utat kéz a kézben tegyük meg: az eladó, a vevő és én. Olyan megállapodást szerettem volna, amiből mindannyian a lehető legjobban jövünk ki. Szerettem volna időt biztosítani a PSG számára, hogy megtalálják az utódomat. Szerettem volna, hogy mindenki boldog legyen, jómagam pedig járhassam a magam útját.

Az volt az elképzelés, hogy elkerüld az ingyen távozást?

Többek között ez is. Később a klub úgy döntött, hogy nem ad el. Elfogadtam a döntést. Egész augusztusban játszottam és jól teljesítettem. Nem volt problémám a kialakult helyzettel, hiszen még mindig egy remek csapat részese lehettem és ott voltam, ahol négy boldog évet már eltöltöttem.

Az nem jutott eszedbe, hogy ellenállj, tüntess? Mások megtették.

Egy pillanatra sem, hiszen az hálátlanság lett volna a részemről. Nem lett volna tisztességes egy olyan klubbal szemben, amely tizennyolc évesen leigazolt, majd négy éven át mindent megtett értem. És akkor még azt is hozzátenném, hogy én mindig játszani akarok, semmi nem fontosabb ennél, még egy meghiúsult átigazolás sem.

A csapat erősítésével, főképp pedig Messi szerződtetésével sem gondolkodtál el azon, hogy mégis érdemesebb volna maradni?

Nem. Nem holmi szeszélyből hozok meg bizonyos döntéseket. A távozást is alaposan megfontoltam.

Csalódott voltál amiatt, hogy végül maradnod kellett?

Eleinte egy kicsit igen. Ha távozni szeretnél, de maradnod kell, nem leszel felhőtlenül boldog. Végül inkább másra kezdtem koncentrálni, gyorsan átállítottam az agyamat. Sajnálatos módon egy válogatott meccsen megsérültem, így idő előtt hazatérhettem. Volt időm elsiratni a történteket, míg újra pályára nem léptem. A visszatérésemet követően ismét betaláltam és jó teljesítményt nyújtottam.

Hogyan élted meg, mikor a Parc des Princes közönsége kifütyült? Rosszul érintett?

Más szemszögből közelítettem a történtekhez. Úgy gondoltam, a helyükben én is fütyülnék. Az én esetemben vajon kinek miről lehetett tudomása? Hiszen sok minden elhangzott korábban. Nem az járt a fejemben, hogy „mi mindent megtettem ezért a klubért és most kifütyülnek”. Épp ellenkezőleg, a szeretetük jeleként értelmeztem. Nem akarták, hogy eligazoljak, márpedig ez csak azt jelentheti, hogy fontos vagyok a számukra. Tisztában voltam önmagammal és a helyzetemmel is.

Amikor közölted, hogy távozni szeretnél, az jól jött a Real Madridnak?

Természetesen. A Real ajánlatot tett értem (sőt többet is). Amikor arról beszélek, hogy sok mindent hallhattunk, valójában arra gondolok, hogy egyesek szerint hat-hét ajánlatot is visszautasítottam, ami persze nem igaz. Azt állították, hogy nem vagyok hajlandó egy asztalhoz ülni Leonardóval, s majd az elnök veszi kézbe az ügyemet. Azt mondták, beszélnem kell az elnökkel, neki úgysem mondok majd nemet. Azt is mondták, hogy fontolgattam az öltözői bomlasztást. Persze ilyesmiről egyáltalán nem volt szó.

Nasser Al-Khelaïfi és Leonardo is több ízben beszélt rólad, többek között Messi bemutatása alkalmával is. Ezt hogyan élted meg?

Amikor a klub elnöke az egész világ előtt kijelenti, hogy nem fogsz távozni, főleg nem ingyen… Nem fogok hazudni, ez azért aggodalommal töltött el. Azt gondoltam, ha nem távozhatok, akkor vajon mi fog történni velem? Aztán felülkerekedsz mindezeken, s azt mondod, hogy így mutatják ki a ragaszkodásukat. Ez csupán annyit jelent, hogy a klub szeret engem és nem akarnak elengedni.

Mi volt a konkrét oka a távozási szándékodnak?

Úgy gondoltam, hogy az itteni kalandom a végéhez ért. Meg akartam tapasztalni valami mást. Hat-hét éve játszom a francia bajnokságban. Mindent megtettem a PSG-ért, amire csak képes voltam, s azt hiszem jól végeztem a dolgom. Tizennyolc esztendősen érkeztem, mindent beleadtam, amit csak tudtam, sikerült figyelemre méltó eredményeket elérnem. A végén, mindenki szabadon levonhatja a maga következtetéseit, de ez az én számvetésem. Innen az egyetlen logikus lépésnek a távozás tűnt.

Elsősorban a Real miatt távoztál volna, vagy voltak más lehetőségek is?

Nem voltak mások. Maradtam Párizsban, de ha ezen a nyáron megnyílt volna a lehetőség a távozásra, akkor csakis a Real Madrid jöhetett volna szóba.

Ma, öt héttel az átigazolási szezon zárása után, hogy érzed magad?

Maradtam és boldog vagyok. Az idény egyetlen pillanatában sem fogjátok azt látni, hogy dacoskodom, mert nem engedtek el, vagy egyszerűen szedem a sátorfám. Túlságosan szeretem ezt a játékot és tisztelem a klubot, illetve magamat ahhoz, hogy akár egyszer is ilyen benyomást keltsek. Ami a jelenlegi helyzetemet illeti, szerződéshosszabbításról másfél-két hónapja nem beszéltünk, hiszen jeleztem a távozási szándékomat.

Ezt eldöntötted, bevégeztetett, elmész…

Olyan sok időt töltöttem el ebben a világban, hogy pontosan tudom, a tegnap igazsága nem a mai nap vagy a holnap igazsága. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy Messi a PSG játékosa lesz, nem hittem volna neki. Szóval, nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.

Azzal azért tisztában vagy, hogy a most elhangzottak után Leonardo és Al-Khelaïfi újra támadásba lendülnek?

(mosolyog) Azt gondolom, ezzel elsősorban magamnak tartoztam. Véget kellett vetnem a hallgatásnak, ezt a lépést meg kellett tennem. Meg kellett tennem a támogatóimért, a futballszurkolókért és azokért is, akik most engem olvasnak. Nyáron nem tudtam beszélni, nem lehetett. Most, hogy vége a nyárnak, sikerült összeszednem magam. Azt hiszem ez volt a megfelelő pillanat, hogy előálljak.

Még mindig az az érzésem, hogy eltántoríthatatlan vagy, ami a nyáron meghozott döntésedet illeti…

Ez egy olyan rám ragasztott címke, amelytől örömmel szabadulnék. Olyan fickónak állítanak be, aki egymaga irányítja a karrierjét. Mintha a háttérben azt mondogatnád: „Idén ezt teszem, idén azt teszem.” Minden játékosnak, legyen szó amatőrről, nagyról vagy kicsiről, vannak céljai, s ez alól én sem vagyok kivétel. De nem tudok azonosulni egy olyan emberrel, aki az előre kitalált terveit követi. Szűklátókörűségre, makacsságra enged következtetni. Nem, nem, a karrier nem így működik.

Ez azt jelenti, hogy akár maradhatsz is Párizsban?

Ettől azért messze vagyunk, hiszen nyáron távozni akartam. Nem leszek álszent, nem állok elő azzal és verek hullámokat, hogy: „Ó, még nem tudom.” Idén nyáron egyértelmű voltam, távozni akartam és a lehető legjobb helyzetbe hozni a klubot, hogy a helyettesítésemről gondoskodni tudjanak. Jelenleg nem a jövőm a legfontosabb. Sok energiámat emésztette fel ez a nyár, s borzasztóan kimerítő volt a számomra.