M. László (mrazo)

Vissza a válogatottba

Franciaországban múlt hét kedden esett meg először, hogy nem a Covidról beszéltek…

És ez nagyszerű hír! (mosolyog) Vicces, mert rólam viszont nagyon sokat beszéltek. A keddi egy különleges nap volt. Reménnyel teli. Bizonyítéka annak, hogy sokan, szinte minden generáció várta a visszatérésemet. Jómagam hihetetlenül boldog voltam, zakatolt a szívem.

Hogyan élte meg Didier Deschamps bejelentését?

A madridi otthonomban voltam, már reggeltől kezdve rengeteg üzenetet kaptam. Mindenki a 20 óra 20 percet várta. (nevet) Mivel a pletyka szárnyra kelt, ez volt a nap legjobban várt eseménye. Magam is a tévé előtt ültem, akárcsak mindenki más. Édesanyámmal, édesapámmal és a rokonokkal mindvégig vonalban voltunk…

És lám, megjelent az Ön neve is!

Nem fogok hazudni, minden olyan gyorsan történt. Abban a pillanatban öröm és büszkeség járt át. Rögtön felidéztem azokat a régi emlékeket, amelyeket sosem engedtem el. Sokkoltak a történések, és olyan hosszú idő telt el azóta. Legbelül, nagyon mélyen hihetetlen boldogságot éreztem. Átöleltem a kislányom, majd nyomban telefonálni kezdtem.

Azért egy kicsit számított erre az eshetőségre…

Nem mondok sem igent, sem nemet. Reménykedtem, igen. De ez korábban sem volt másképp, hiszen soha nem adtam fel. Tény, hogy most komolyabban hittem benne. Mindig is készen álltam. Ha megnézzük a Real Madridban nyújtott teljesítményemet, idén ott voltam minden komolyabb sorozatban, mindvégig koncentrált voltam. (mosolyog)

A reménye végsősoron abból fakadt, hogy hosszú idő után először egy asztalhoz ültek az edzővel…

Ő maga mondta, beszélgettünk és ennyi. Sokat sok mindenről. Olyan dolgokról, amiket már rég meg kellett volna osztanunk egymással. Mindent tisztáztunk, komoly megállapításokat tettünk. Ma ismét a francia válogatott tagja lehetek, tehát úgy tűnik a párbeszéd sikeres volt…

Személyesen vagy telefonon zajlott a beszélgetésük?

Nem telefonon beszéltünk, természetesen személyesen találkoztunk, nyugodt körülmények között. Az utolsó válogatottságom óta nem kommunikáltunk egymással, 2015-ben találkoztunk utoljára… Jót tett mindkettőnknek ez a beszélgetés, sok gondolatot kellett megosztanunk egymással. Mindig jó kapcsolatban voltunk, így nem ért váratlanul, hogy az első három percet követően már úgy diskuráltunk, mint korábban. Már több mint öt év telt el az utolsó találkozásunk óta…

Említette ezen a találkozón, hogy magával visz az Európa-bajnokságra?

Egyszer sem. Soha. Tényleg sokrétű volt a beszélgetés, amely két férfi között zajlott, s amely kettőnk között marad. Volt mit mesélnünk a másiknak. Nem kizárólag a futballról, hanem a családról, az életről… De egyszer sem említette, hogy: „Ott leszel az Európa-bajnokságon!” Az egyetlen dolog, amit e párbeszéd végén megállapítottam magamban, hogy komoly lépést tettünk előre, együtt, és ez jó. Azt mondogattam, hogy továbbra is keményen kell dolgoznom a feladás szándéka nélkül. Sokkal komolyabb célokat tűztem ki magam elé. Aztán a többit majd meglátjuk – gondoltam -, lesz, ami lesz.

A kirekesztett időszak

Korábban a 10-es számot viselte, most a 19-es mezszámot fogja. Ez egyfajta kifejezése annak, hogy a megfelelő alázattal tér vissza a francia válogatottba?

Az alázat az, aminek minden körülmények között jellemeznie kell, és ez független a mezen viselt számtól, attól, hogy épp debütálsz, vagy régi motoros vagy, klasszis játékos vagy új fiú vagy. Ez a legfontosabb! Nekem sajátom ez a hozzáállás. Valóban, korábban a 10-es számot viseltem, azóta viszont új játékosok érkeztek, most éppen másé. Hogy is tehetném meg, hogy a visszatérésemet követően oda megyek valakihez és azt mondom: „figyu, kérem a mezszámodat”. Ez soha nem történhet meg. Ez a kérdés különösebben nem foglalkoztat. Magamra veszem, ami éppen akad. Amikor a Lyonban bemutatkoztam a 19-es számot viseltem. Meg aztán a 10 meg 9 egyenlő 19. (nevet) Őszintén szólva annyira boldoggá tesz, hogy ismét válogatott lehetek, hogy a mezszám nem jelent semmit.

Hogyan viselte a közel hat éves távollétet?

Nagyon nehezen, különösen az elején. Később rájöttem, hogy csupán egy, a karrierem részét képező akadályról van szó. Akkor éltem át kifejezetten embert próbáló pillanatokat, amikor a huszonhat csapattársamból huszonötöt behívtak, én pedig mindeközben az otthon maradt és utánpótlás játékosokkal edzettem. Persze egy percre sem adtam fel a reményt. Nem engedtem teret a kesergésnek, nem hagytam, hogy ez az érzés úrrá legyen rajtam. Ezek a momentumok mind mentálisan, mind fizikálisan erősebbé tettek. Egyre többet dolgoztam, többet, mint bárki más.

Ez idő alatt a közösségi médiában törölte, hogy „a francia válogatott játékosa”…

Ugyan miért ne tettem volna? De nem azért tettem, mert nem kaptam behívót és nem lehettem a francia csapat tagja. Mindvégig a válogatott tagjaként tekintettem magamra, egy voltam közülük, bármikor behívhattak volna. Addig úgy sem mentem volna nyugdíjba. Tudtam, hogy a pályán nyújtott teljesítményemnek köszönhetően újra révbe érek majd. A feladás teljességgel elképzelhetetlen volt számomra.

Ugyanígy tettek a hozzátartozók, rokonok is?

Természetesen. Mindig reménykedtem a visszatérésben. Az évek során megtanultam több felelősséget vállalni, nem volt könnyű, de mindig kitűztem magam elé egy célt, egy apró dolgot. A nagy tornák idején szorítottam a csapatért, túlságosan szeretem a labdarúgást ahhoz, hogy egy percre is elengedtem volna a válogatottságot. Fájt értük a szívem 2016-ban, velük örültem 2018-ban és nagyon büszke voltam rájuk, pedig nem lehettem ott egyik tornán sem…

Ugyanolyan boldogságot érez, mint mikor első alkalommal kapott behívót? 

A jelenlegi azért egy kicsit más szituáció. Most különös büszkeség tölt el, hiszen mindvégig bíztam önmagamban, időről időre keményebben dolgoztam, még akkor is, amikor arról próbáltak meggyőzni, hogy „ugyan hagyd, ez halott ügy, törődj bele…” De nem! Folytatnom kell a megkezdett munkát! És akkor egy nap talán… (mosolyog) A nemzeti csapatban történt debütálásom Wales ellen kivételes alkalom volt, először magamra ölteni a kék mezt, meghallani a himnuszt… Azóta szereztem némi tapasztalatot és izgatottan várom az újabb megmérettetést. Ez inkább az örömről fog szólni. Alig várom, hogy megmutathassam, mit adhatok még ennek a válogatottnak. Ezzel a csapattal, amellyel ők…

A csapat, amely már az Öné is! Most már Ön is ennek a csapatnak a tagja.

(nevet) Igen. A mi csapatunk. Igaz, most már én is ott vagyok. Hihetetlen minőséget képviselnek. Gyorsan, technikásan játszanak. Be kell illeszkednem e tehetséges játékosok közé.

Helye a nemzeti válogatottban

Mit gondol, jól fogadják majd a csapattársai Clairefontaine-ben?

Azt hiszem, igen. (mosolyog) Van szerencsém együtt játszani Varane-nal Madridban, ő azt mondta nekem, hogy mindenki nagyon várja már a találkozást, boldogok, hogy csatlakozom hozzájuk. Nem aggódom a beilleszkedés miatt, szerintem minden szuperül alakul majd.

Még Olivier Giroud-val is?

Hogyne. Olivier-vel találkoztam már a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés alkalmával. Váltottunk néhány szót, minden rendben volt. Gratulált a gólomhoz. Jó hangulatú volt a beszélgetés. Korábban pedig már játszottunk együtt, most minden olyan lesz, mint akkor volt.

Hol lesz a helye a pályán?

Folyamatosan követtem a válogatott útját, megnéztem az összes meccsüket. Tisztában vagyok a játékukkal, úgy hiszem, könnyen megtalálom majd a helyem. Megpróbálom azt nyújtani, amit a Realban: mozgatni a csapatot, egyérintős passzok… Valójában a futball nem igényel többet.

De a válogatottban már nem Vinícius vagy Mariano lesznnek a társai, hanem Griezmann és Mbappé.

Kétségtelenül más a helyzet, nem ugyanazok a játékosok, barátok, de én könnyen alkalmazkodom bárkihez. Ez lenne a futball, alkalmazkodás. Elemeznem kell az egyes játékosok sajátosságait és ahhoz kell igazítanom a saját játékomat. Mbappénak más a szerepe, mint Griezmann-nak, akinek szintén eltérő a feladata Dembéléhez, Giroud-hoz vagy Comanhoz képest… Nem vagyunk egyformák, s ez a sokszínűség a mi kincsünk. Én a futballt teljes egészében szemlélem, mindent és mindenkit felmérek, analizálok, s ezt követően próbálok meg alkalmazkodni, változtatni, újítani.

Antoine Griezmann és Kylian Mbappé az Ön visszatérése előtt ragyogtak, nem zavarja, hogy most esetleg árnyékot vet rájuk?

(közbevág) Nem azért tértem vissza, hogy a francia csapatból bárkire is árnyékot vessek, és nem is azért, hogy mások helyét átvegyem. Nem, nem. Ők már nyertek! Tudják, hogy ez mit jelent. Én azért vagyok itt, hogy hozzáadjam az egészhez azt, amire még képes vagyok. Hoztam a képességeimet és ez minden, semmi több. Tudom, mit adhatok még ennek a csapatnak.

És mi lesz a szerepe csapaton belül? Vezér vagy újonc?

Semmin nem változtat az, hogy a Real Madridban vezér vagyok a pályán. Ha kell, hallgatok, ha kell, beszélek, tanácsot adok. Ezeket mindig azzal a céllal teszem, hogy a társaim segítségére legyek. Ahogy a Real Madridnál is, a tapasztalat sokat jelent. Emiatt egy percig nem aggódom. Most még nem tudom azt mondani, hogy vezér leszek, vagy újonc, esetleg egy új vezető. (nevet) Nevezze, aminek akarja. Megpróbálom adaptálni azt, ahogy a Madridban is játszom.

Nem aggódik amiatt, hogy ha Franciaország rosszul szerepel az Európa-bajnokságon, akkor azt majd az Ön nyakába varrják?

Nem gondolok ilyesmire. A lelkiállapotomat jelenleg nem ez határozza meg. Elképzelni sem tudok egy ilyen forgatókönyvet, semmi értelme nem lenne. Csak nézze meg ezt a csapatot! Európa-bajnokságon elért második helyezés és egy győztes világbajnokság. Miért is beszélgetünk egy esetleges vereségről? Teljesen értelmetlen. Magabiztosan készülünk az Európa-bajnokságra, meg akarjuk mutatni, hogy még mindig mi vagyunk a világbajnokok. Azért megyek, hogy jól érezzem magam, és hogy nyerjek. Pont.

A cél az Európa-bajnoki trófea magasba emelése?

Ez nem is kérdés, trófeákat akarok nyerni a francia válogatottal. Ezzel a kijelentéssel persze óvatosan kell bánni, hiszen bárki mondhatja, hogy egy álom válna valóra az Európa-bajnokság megnyerésével. A kérdés inkább az, hogy mit tesz a győzelemért? Én most azt mondom, hogy ezzel a csapattal képesek vagyunk megnyerni a tornát. Ha fókuszáltak vagyunk, jól játszunk… A jelenlegi francia válogatott folytonosságban van. Örülök, hogy plusz erőt adhatok a már amúgy is meglévőhöz.

Miben különbözik a 2021-es Karim Benzema a 2015-östől?

Ez egyszerű, a testem már nem ugyanaz, mint volt. Fizikailag már egészen más. Ma mondhatnánk, hogy olyan vagyok, mint egy atléta. Tudatosan táplálkozom, figyelek az alvásra és sokkal többet edzem, mint korábban. Ezeken múlik a gyors regenerálódásom, és hogy kevésbé fáradok el. Nyilvánvalóan jobb formában vagyok, felülmúltam korábbi önmagamat. Egy igazi profi vagyok, mindent úgy alakítottam, hogy a lehető legtovább játszhassak.

Az a benyomása, hogy 33 évesen még képes javulni…

Ezért persze rengeteget dolgozom! Rengeteget! Sokat kardiózom, sosem állok le a futással. Plusz edzésmunkát végzek a szabadnapjaimon. Végeredményben élvezem is. Korábban ez nem így volt. Például, amikor izomfájdalmam volt, inkább pihentem, manapság inkább folytatom a munkát, a fájdalom majd elmúlik. És mindez tényleg nagyon tetszik.

Amikor még a Lyonban futballozott, arról álmodott, hogy egy nap megnyeri az Aranylabdát. Él még ez az álom?

Természetesen. Az Aranylabda gyermekkorom óta egy olyan elismerés, amellyel a kemény munkát díjazzák. Ezzel beérne minden erőfeszítésem gyümölcse.

Melyiket választaná inkább: az Aranylabdát vagy az Európa-bajnoki elsőséget?

Nyilván az Európa-bajnokságot. És az Aranylabdát. (nevet) A kettő kéz a kézben jár.

És ott van még Mbappé is a francia válogatottból…

Nem csak ő! Mindenki, minden játékos erről álmodik. Nem hiszem, hogy másokkal kellene versenyeznem. Elsősorban kollektívában gondolkodom, hogy miként nyerhet a csapatom. Ezt követően az egyéni elismerések már maguktól is jönnek.

Real Madrid és Lyon

Hogyan élte meg a Real Madrid idei szezonját, amikor is gyakran kellett a hátán cipelnie a csapatot?

Azért ezzel nem értek egyet. Nézze csak meg, 60 sérülésünk volt az idény során! Eddig a pillanatig a Real Madridnak egyszer sem kellett ilyen körülmények mellett játszania. A Covid szinte mindenkit levett a lábáról, még Zizou-t is… Az idei egy komplikált szezon volt, de ennek ellenére bejutottunk a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, remek teljesítményt nyújtottunk és a bajnokságban is az utolsó fordulóig versenyben voltunk. Megnyerhettük volna mindet, végül elbuktuk az összeset: ilyen a futball. Egyrészről csalódott vagyok, ugyanakkor persze örülök, hogy részese lehetek az Európa-bajnokságnak, mert így még reménykedhetek abban, hogy trófeával zárul az idei esztendő.

A válogatottól távol töltött évek alatt milyen volt a kapcsolata Zidane-nal?

Zizou mindig őszinte volt hozzám. Közvetlen és egyenes. Ha minden rendben, tudatja velem, de azt is, ha valami nem tetszik neki. Mindig, mindenhol, akár az edzésen, akár a mérkőzések közben, sosem köntörfalaz. Többek között ezért is tisztelem annyira. Önbizalommal tölti fel az embert. Ő egyrészről az edzőm, másrészről olyan, mintha a bátyám lenne. Mindig támogatott függetlenül attól, hogy éppen jó vagy rossz passzban voltam, és segített abban, hogy évről évre fejlődjek.

A jövője bizonytalanná vált, ez nem aggasztja Önt?

Egyelőre a Real Madrid menedzsere, nem igaz? Nem tapasztaltam, hogy távozni készülne. Nem megy ő sehova, meglátják. Ha mégis, akkor ennyi volt… Jelenleg azonban nem tudok elképzelni egy Zidane nélküli Madridot.

A Bajnokok Ligája idei kiírásában elérte a 71 találatot, s ezzel egalizálta a Real Madrid legendáját, Raúlt.

2005-ben, amikor még az Olympique Lyonnais színeiben megszereztem első találatomat ebben a sorozatban, Raúl még első volt ezen a ranglistán. Akkor azt mondtam a családomnak, hogy be fogom érni. Jót nevettek rajtam. (mosolyog) A Bajnokok Ligája mindig is különleges volt, számomra pedig kifejezetten. Még mielőtt játékos vált volna belőlem, csak ott ültem a tévé előtt… Volt valamilyen megmagyarázhatatlan varázsa. Nem a gólok miatt szeretem ezt a sorozatot, és nem is ezért szeretek benne részt venni. Minden alkalommal azért lépek pályára, hogy megnyerjem. Eddig négyszer volt szerencsém magasba emelni ezt a trófeát. De a gólokat nem hajszolom. Amúgy az egészben az az igazán különleges, hogy a 71 találatom közül egy sem volt büntető.

Még mindig követi a Lyon mérkőzéseit?

Hogyne, ha nem egyidőben játszunk, biztosan megnézem a meccseiket, a többit pedig a lehető leghamarabb bepótolom. Alkalmanként telefonon beszélek Bernard Lacombe-bal, vagy az elnökkel váltok néhány üzenetet. A családom és a barátaim is itt élnek. Jó szezont futottak, de sok pontot hullajtottak a kisebb csapatok ellen, illetve a kulcsfontosságú pillanatokban. Nem sikerült kvalifikálniuk magukat a Bajnokok Ligájába. Csalódott vagyok, de remélem, hogy jövőre megnyerik az Európa-ligát.

Hamarosan csatlakozik a társakhoz Clairefontaine-ben. Úgy hisszük, ez az első alkalom, hogy boldog, amiért nem lesz lehetősége nyaralni.

Boldog vagyok, a legboldogabb ember, csak ezt ismételgetem magamban. Muy feliz! Az Ön kedvéért még spanyolul is elmondom. (nevet) Nem érdekel a vakáció! A futball a legfontosabb a számomra. Valójában a labdarúgás az én kikapcsolódásom, hiszen, ha nyaralok is, a bőrt rúgom. Ez a legjobb pihenés. (nevet)