Egytől egyig: Alcoyano – Real Madrid (2-1)
Csapatok
Alcoyano (9)
Csak azért nem tíz, mert ezt a Real Madridot talán már nem is világraszóló esemény két osztállyal lejjebbről térdepeltetni, főleg, ha a habfehér csapat a teljesítményével még ásót is ragad, hogy besegítsen megcsinálni a gödröt. Vicente Parras legénysége nem adta fel, és jól gazdálkodott a kínálkozó lehetőségekkel. Végig koncentrált védekezéssel limitálták a madridi próbálkozásokat, a vendégek vezető gólját követően is igyekeztek, és egy pontrúgás után kiharcolták a hosszabbítást. Az emberhátrányt követően alaposan romlottak az esélyeik, de egy olyan kontrát vezettek végig a hajrában, amit mi évenként jó, ha egyszer átélünk. Gratulálok a srácoknak, és sok sikert a következő körben.
Real Madrid (1)
Csapatszinten egy harmadosztályú klub elleni kiesést követően nem is lehet más osztályzattal illetni a produktumot. Nehéz ezt szurkolóként megélni és feldolgozni, ahogy anno az Alcorcón elleni blamát sem volt egyszerű kiheverni. A madridi támadások (vagy micsodák) teljesen esetlegesek voltak, és azért korlátozódtak főleg a pálya széleire, mert középen jól zárta a területeket az Alcoyano, illetve nem volt Modrić, aki ilyenkor összekötő kapocsként kulcsember az ellenfél tizenhatosa előtt az akciók kialakításában. Így maradt az az izgalmas kísérletezés, hogy Vini Jr.-t háromból egyszer az ellenfél, egyszer az oldalvonal, egyszer meg saját maga szereli, hogy Lucas és Odriozola versenyeznek, hogy melyikük tud több használhatatlan beíveléssel jelentkezni, vagy hogy Mariano és Valverde felváltva bújócskáznak az alcoyi harcosok mögött. Mindezt egy olyan edzővel, aki nem alkalmas arra, hogy felkészítse, menedzselje és vezesse a csapatát. Sajnos a csapat és a játékosok osztályzatát nehézkes lenne összhangba hozni, mert míg a csapat az eredmény miatt rászolgál a kapára, néhány játékos azért összességében többet érdemel az elégtelennél, ezt kéretik elnézni.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Éder Militão (5,5)
A két kapott gól ellenére a középhátvédekkel volt érzésem szerint a legkevesebb gond, mert egyik találatot sem klasszikusan, felállt védelem ellen szerezte az Alcoyano. Militao csapata egyetlen találatát szerezte egy szép fejest követően, és a komoly meccshiánya ellenére jól mozgott, nem rajta múltak a dolgok.
Andriy Lunin (3)
Két nagy védése is volt, mindkét félidőben ki kellett halásznia a labdát a felsőléc alól. Ugyanakkor a beadásoknál többször is bizonytalannak látszott, olykor csak öklözni tudta a labdákat, a második gólnál pedig rosszul helyezkedett az oldalról belőtt labdára, így az ellenfél bevihette a végső találatot.
Álvaro Odriozola (2)
Ez a fiú ennél sokkal többre is képes, amellett, hogy nyilván nem vagyok vele elégedett, valahol sajnálom is őt. Csetlett-botlott, teljesítményével csupán a helyi gyepmesternek okozott gondokat a fű ritkításával. Egy harmadosztályú csapat ellen ez édeskevés, bár hozzáteszem, mentális és fizikális állapotát tekintve nem éppen ideális környezet számára a főváros, és Zidane sem lesz lenyűgözve ettől, pláne hogy szegény gyereknek még egy tisztességes francia állampolgársága sincs.
Victor Chust (5)
A kényszerűségből bekerülő srác bőven a legjobbak között emlegethető, ez leginkább azzal magyarázható, hogy nem volt ideje elsajátítani a Taktikai Kézikönyvet. A labdakihozataloknál megjátszható volt és mindvégig magabiztos tudott maradni, mondjuk ez talán annyira nem meglepő annak fényében, hogy ilyen szintű csapatok ellen kell játszania hétről-hétre.
Marcelo (2)
Nyolc beadási kísérletből kétszer talált csapattársat, kész csoda, hogy az egyik ilyen után mehettünk gólt ünnepelni. A csékát szerintem csupán ez menti meg a karótól, tekintve, hogy 32, azaz harmickettő labdavesztése volt az Alcoyano ellen. Az a hosszabbításokkal együtt is nagyságrendileg négy perces átlag. Masszív.
Casemiro (4)
Négyes osztályzatával is a jobbak között volt a brazil, aki egész pofás hosszú indításokkal kísérletezett, különösen a találkozó első felében, és nem is igazán tudták átjátszani. Az azonban nehezen magyarázható, hogy az ellenfél győztes góljának szerzője senkitől sem zavartatva érkezhetett a rövidnél, aki történetesen Casemiro embere volt.
Fede Valverde (2)
A korai lövési kísérletét leszámítva teljesen beleszürkült a mezőnybe, voltaképp semmi haszna nem volt a játékának, időnként hosszú percekre eltűnt. Annak fényében, hogy neki kellene átvennie a stafétát a középpályán, ez komoly csalódás, még azzal együtt is, hogy az edző személye az ő szempontjából sem a legtökéletesebb.
Isco (5)
Talán a teljes támadógépezetből az egyetlen, akit nem illetnék különösebb kritikával. Rendszeresen járt vissza labdáért, fordult le az ellenfélről, próbált szervezni, Valverde feladatait is átvállalva. Többször ügyesen fűzte át magát a szoros őrizeten, három kulcspasszt osztott ki. Nem egy világverő teljesítmény, de bőven elég volt arra, hogy az elfogadhatók között lehessen említeni.
Lucas Vázquez (4)
Azzal együtt, hogy próbálkozott becsülettel, nem tudom elfordítani a fejem akkor sem, amikor teljesen amatőr megmozdulásai vannak, mint például a félpályás ollózás, amiből bedobás lett. Hét kulcspassza is volt, meg komoly gólszerzési lehetőségei, ugyanakkor az ellenfél góljánál elengedte a gólpasszt kiosztó játékost.
Mariano Díaz (2)
Egy ballábas távoli kísérlete volt, amit a legyek is lecsináltak menet közben, szűk 70 perc alatt 17 labdaérintésig jutott. Finoman szólva sem az ő meccse volt.
Vini Jr. (1)
És akkor el is érkeztünk az alulteljesítés szótári definíciójáig. Lehet, vagy inkább lehetett őt egy ideig védeni a korával, a vételárával, bevallom, én is így tettem egy darabig. De érdemes belátni, hogy a srácnak nagyobb a füstje, mint a lángja. Influencerként, az Insta sztorik erdejében, meg a szponzori szerződések szignózásakor magabiztosan mozog, aztán a zöld gyepen annyi esélye van, mint egy pingvinnek a Szaharában. Kihagyja a ziccert, majd pár percre rá egy szögletnél nem tudja mi fán terem az emberfogás. Tragikomédia.
Cserejátékosok
Karim Benzema (3)
Egy kicsit talán aktívabb volt Marianónál, de semmi extra. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy ő már a 67. percben beállhatott, azaz minimum kb. 25 percnyi bizonyítási lehetőséget kapott, ami egy bizonyos szerb támadónak szökőévente egyszer adatott meg.
Marco Asensio (3)
Nagyjából pont azt a semmit művelte, amit Vini is, csak ő kevesebb kárt okozott vele.
Eden Hazard és Toni Kroos nem kapnak pontot ezúttal, ők sem tudtak semmit tenni a továbbjutás kiharcolásáért.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (1)
Ez a közös történet sajnos nem sokáig folytatható, és szomorú, hogy ilyen mélypontra érkezett el. Szerintem mindenki ismeri és elismeri Zidane érdemeit az első korszakából. Más feladat volt, más kerettel, más lehetőségekkel, arra a kihívásra ő volt a tökéletes ember. Lehet, hogy nála tapasztaltabb edzők nem tudtak volna ennyit kihozni a történetből, ez számomra teljesen világos. A mostani feladat, és ez a korszak azonban nem erről szól. Dicséretes, hogy Zidane bevállalta, hogy megpróbálkozik ezzel az egésszel a poszt CR-korszakban, a szinte mindent elhódító keret idősödő magjával, de ide válságmenedzser kell, egy olyan ember, akinek tapasztalata van abban, hogy a minimalizált erőforrásból hogy hozzon ki minél többet. A francia mester a tapasztalataim alapján nem tud levezényelni egy generációváltást, és ezt nem a rossz eredmények támasztják alá, sokkal inkább a játék képe és a játékpercek eloszlása. Keze alatt jó korban lévő, motivációban hiányt nem szenvedő játékosok kerültek el a klubtól, ígéretes tehetségek épülnek/épültek le és mindemellett semmi következetességet, koncepciót nem lehet felfedezni a pályán. A rotációjára nagyobb hatással van az orvosi szoba, a COVID, vagy a szimpátia, mint a tényleges előrelépés a mérkőzések során. Aláírom, a járványügyi helyzet talán nyomott is ezen az egész helyzeten, mindenki egy kicsit feszültebb, ugyanakkor a járvány mindenkit érint, ezért nem lehet ezzel és csakis ezzel takarózni. Én elismerem Zidane sikereit, a szerepét a címek megszerzésében, épp ezért fájó átélni mindezt az ő vezetésével, mert ez minden érintett számára merőben méltatlan. A Real Madrid egészét tekintve méltatlan.
Egytől egyig: Real Madrid – Borussia Mönchengladbach (2-0)
Csapatok
Real Madrid (8,5)
Rögtön az elején fel kell tennem a kérdést: ha ez így is megy, akkor miért kell a szezonban meccsek sorozatát nézni, ahol már csak a Benny Hilles aláfestés hiányzik? Jó, igen, mind a két gól beadásból született, a középhátvédek pedig nem lesznek minden ellenfélnél ennyire vakon, de amellett is több gólhelyzetet dolgoztak ki a fiúk. És nem csak a helyzetek, de a játék is egész pofás volt. Három dolgot szeretnék itt leginkább kiemelni. Először is, hogy mennyire jól állt a csapatnak, hogy az eddig hangsúlyosabb bal oldalról a jobb oldalra koncentráltunk inkább. Másodszor, hogy mennyire jól ment most a letámadás, amelynek végre célja és megfelelő intenzitása is volt, nem csak létszámban voltunk jelen. Végül pedig a pontos keresztlabdák az építkezési fázisban, amelyből még a szokásosnál is több volt, és amelyekkel kiválóan sikerült bontogatni a Borussia hevenyészett védekezését. Jó lenne, ha ezekből viszontlátnánk valamit a későbbiekben is, és ne kifogásokat keressünk, hiszen most egy jobb képességű csapat ellen jött össze ez nagyon limitált rotációs lehetőségekkel.
Borussia Mönchengladbach (3)
Fogalmam sincs róla, hogy mit terveztek a németek, hacsak Marco Rose nem 11 szende tinilányt vetett vászonra a taktikai értekezleten. Minimális ellenállásuk annyiban merült ki, hogy Rodrygót szorgalmasan próbálták elültetni az oldalvonal mellé. Elvedi és Ginter nyakába iránytűt kellett volna tenni, mert sosem tudták merről érkezik a Benz Express, pedig, ha visszanézték volna az előzményeket, a Benzema fejére ívelgetés kb. az egyetlen folyamatosan visszatérő taktikai elem a Real Madridnál. Rose egyébként nagyon jól cserélt a félidőben, leszedte a körhinta üzemmódban működő Wendtet, behozta az agilisabb Lazarót, illetve Zakariával több nyomást próbált középen kifejteni a hazaiakra. Mindez azonban nem vezetett eredményre. Pleától érkezhetett volna ugyan gól, de az egy nagyobb és két kisebb lehetőségét egyaránt mellélőtte. A másik meccs eredményének hála így is továbbjutottak, de sokkal több kell tőlük ennél a folytatásban.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (9)
Bár a szerkesztőségi többségi döntés Benzemát hozta ki a meccs emberének (nem érdemtelenül), egy kis kulisszatitok: a rovatért felelős trió egytől egyig a horvát lokomotívot jelölte meg opcióként. Ez a pali egyszerűen elképesztő. Ha volt ember, aki úgy járt közel a duplához, hogy egy gólt sem szerzett, akkor elég megmutatni a meccs összefoglalóját róla. Egyébként karmesterként mozgatta a Real Madridot, a második gólnál fontos eleme volt a presszingnek és jó lefordulása után remekül tolta ki Rodrygo felé a labdát. Nagyon sajnálom, hogy nem talált be, de a próbálkozásokért, a sikeres cselekért és pontos átadásokért dicsérhető, óriási szerepet vállalt a győzelem megszerzésében.
Thibaut Courtois (7)
Hát, elég nehéz osztályozni. Mert a clean sheet megvolt, Plea kiugrásánál pedig jól zárta a szöget, de nem dolgoztatták agyon a németek. A csemege labdákat köszönte szépen, a letámadásoknál mindig pontos volt, és a kirúgásoknál, kidobásoknál is hatékonyan segítette csapatát.
Lucas Vázquez (8,5)
Benne van abba a négy emberbe, akik közül kikerült a meccs legjobbja, úgyhogy nem meglepetés a jó osztályzat. A Lucas felé irányuló érzelmek kilengése talán az egyik legnagyobb. Egyszer botlábú, ügyetlen, nem szint, egyszer meg a csapat szíve, motorja, a legjobbak egyike. Az igazság itt is valahol félúton van, úgyhogy szerintem inkább örüljünk annak, hogy van egy saját nevelésű focistánk, aki képes ilyen teljesítményt nyújtani kulcsfontosságú meccsen, kényszerposzton. Elképesztő elánnal kísérte a támadásokat, a csapat pedig alá is játszott azzal, hogy inkább a jobb oldalunk volt porondon. Az első gólnál tökéletesen találta meg Benzemát, kiosztott öt kulcspasszt és egy lövése a kapufán csattant. Az elmúlt két éve annyira nem volt fényes, de idén már nem az első találkozója, ahol a legjobbak között említhetjük. Hajrá, Lucas!
Raphaël Varane (7)
A találkozó elején a helyezkedésével került ziccerbe a Gladbach, de ezen kívül minden rendben volt vele a mérkőzés során. Pár fejpárbaj, egy-két tisztázás, ennél sokkal nehezebb dolga szokott lenni a bajnokik többségén. Nála kiemelten fontos a mentális helyzet, mert fejben szétesős típus, így egy-egy lehúzott roló sokat jelenthet számára.
Sergio Ramos (7,5)
Sorsdöntő meccs + A Kapitány = siker. Általában ez a képlet. Ramos visszatért, és minden remekül működött, a továbbjutás sikerült. Hátul nem tudtak neki meglepetést okozni, a buildupban pedig szórta a zilálós keresztlabdákat. Ezúttal semmi heroikusra nem volt szükség tőle, neki már a jelenléte hatalmasat ad a csapatának.
Ferland Mendy (6,5)
A pálya bal oldala elhalványult kissé, Mendy sem csillogott annyira. Leginkább a támadásoknál volt ez észrevehető, védekezésben egyebként testi erejét kihasználva folyamatosan zárta el a németeket a labdától, hiba nélkül. A testcselei nagyon ülnek a labdakihozataloknál, ugyanakkor a passzjátékán továbbra is van mit javítani, mert még mindig túl sokszor adja el a labdát.
Casemiro (8)
Akárcsak a védelemnek, neki is kevesebb dolga akadt, ugyanakkor felhívnám rá a figyelmet, hogy mind a két gólból kivette a részét. Az első gól előtti szituáció egy kihozatalt megakadályozó presszing volt, ahol a brazil feladata a passzsáv zárása volt, ami sikerült. Ezután kiválóan vette észre a jobb oldalon az üres területet és Lucast. A második gól előtt ugyancsak nyomás alatt volt az ellenfél, Rodrygo, Benzema és Modrić szűkítették a területet, a kiemelt labda pedig a Kroos és Casemiro uralta területre hullott. A német Casemirónak adta, aki jól játszotta meg az üres területre helyezkedő horvát társat. Emellett persze volt pár jó ütemű közbelépése is, összességében pedig nagyon jól állt neki, hogy legfőképp arra szorítkozott, amiben jó.
>>>A játékosok mérkőzés utáni nyilatkozatait itt olvashatjátok!<<<
Toni Kroos (8,5)
A balos bombáért nagy kár, Sommer kiszedte a sarokból. De ez így is egy komoly meccs volt a némettől, aki Modrićcsal kicsit megidézte a 2010-es közepének dinamikus középpályáját. Ha kellett fellépett a támadásokkal és osztogatta a forintos labdákat, máskor a védők vonalába húzódva indította az újabb rohamokat. Nagyon hosszú ideje először éreztem azt, hogy nem hiányzik Valverde és/vagy Ødegaard a pályáról, több mint korrekt meccs Kroostól, és összességében nagyon szexi volt a CKM!
Rodrygo (8)
Teljesen megérdemelten került kezdőbe, nagyon vártam, hogy ő kezdjen, és ne az idén kicsit színtelen-szagtalan Asensio. És nem okozott csalódást! Lucashoz hasonlóan ő is megtalálta Karim kobakját, ráadásul még nehezebb helyzetből, mint kollégája. A Wendt-Neuhaus kettősre feladta a bohócjelmezt, akik inkább a baseballütőhöz nyúltak labdaszerzés céljából, ha Rodrygo megiramodott. Nagyon jól működött a kémia Lucas és közte, és remélhetőleg Zidane a jövőben sokkal többször pakolja a kezdőbe, mert a pályán látottak alapján maximálisan rászolgált.
Karim Benzema (9)
Ügyesen használta ki, hogy a német légtér tiszta maradt az este, és rábólintott a vezetésre és az előny nyújtására egyaránt. Nagyon közel járt a mesterhármashoz is, de harmadik fejese Sommer ölében landolt, közeli bombáját pedig a felsőléc tolta ki vetődve. Ragyogott a pályán, hét lövést eresztett meg, tőle is érkezett öt kulcspassz. Nagyon nagy szükség volna erre a támadásban betöltött vezérszerepre a továbbiakban is.
Vini Jr. (4)
Az este legelszomorítóbb és egyetlen masszívan lefelé kilógó teljesítménye az övé volt. A ziccerei nem mentek be, több hanyag labdavesztése is volt, amikor meg ziccerben 10 méterről inkább a passzt választja lövés helyett, az sokat elmond arról, hogy mennyire nem áll készen erre a szintre. Neki nagy szüksége lett volna arra a lépcsőfokra, amit Casemiro vagy Carvajal megkapott anno: egy teljes szezon egy szinttel lejjebb, ahol kap elegendő időt, teret és türelmet kibontakozni. Míg mondjuk Rodrygo esetében nem érzem, hogy erre szükség volna, nála igen.
Cserejátékosok
Marco Asensio (-) és Sergio Arribas (-) egyaránt a hajrára érkeztek, előbbi örülhetett, hogy még számít azért rá a mester, utóbbi meg beleszagolhatott a BL-atmoszférába. Értékelni azonban felesleges ezt a bő negyedórát részükről, mert ekkor már lezártnak volt tekinthető a meccs, és nem sok közreműködést tudtak felmutatni.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9)
A cikk eleji felvetést keretbe foglalva: ha most így megy, eddig mi volt a hiba? A kezdőt tekintve nem sok mozgástere volt, de szerintem a lehetőségekhez képest megfelelő tizenegy futott ki, különösen örültem Rodrygo bekerülésének Asensio kárára. A védekezés rendben volt, a presszing valami elképesztőnek látszott, szép támadásvezetések, folyamatosan uralva volt a meccs. Miért nem lehet ezt állandósítani? Ha visszatérnek a sérültek, betegek akkor még jobban lehet forgatni a csapatot, több opció lesz, amivel elméletileg csak könnyebbé válik a helyzet. A sajtószoba kritikáira az oldalvonal mellől lehet a leghatékonyabban válaszolni…
>>>Zidane mérkőzés utáni nyilatkozatát itt olvashatjátok!<<<
Egytől egyig: Inter – Real Madrid (0-2)
Csapatok
Inter (3)
Az a csapat, amelyik győzelmi kényszerben, esélyesebbnek tartva, hazai pályán a véghajráig nem tud érdemi helyzetet bemutatni, annak ne legyenek nagy illúziói a győzelmet, pláne nem a továbbjutást illetően. Fogalmam sincs, mit akart kihozni Conte ebből a mérkőzésből, de csapata nagyjából annyira volt veszélyes, mint egy triceratopsz a hentespultban. Lukaku állandó mozgásban volt Nacho és Varane zsebei között, Vidal kitüntetett agysebészként gyorsabban gyűjtött be két sárgát, mint egy F1-es boxkiállás, és a többiek sem tudtak mit kezdeni, a pálya egyik pontján sem voltak képesek dominálni. Az olaszok egyetlen reális célja ezzel a csoport harmadik helyének elérése maradt.
Real Madrid (8)
Így kell. Így kell kimenni egy sorsdöntő BL-meccsen Milánóban, ahol a csapat két vezére és egyik legnagyobb reménysége nem bevethető, és ahol a továbbjutás elbukásának réme ott lebegett a csapat feje felett. Bátran, taktikusan, uralva a teljes találkozót, egy pillanatnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy ki is fog diadalmaskodni az este folyamán. Jól néztek ki a támadások, dinamikus és fáradhatatlan volt a középpálya, megingathatatlannak bizonyult a védelem, Courtois pedig nyugodtan tarthatott volna grillpartit is. Valahogy a rangadókra, kulcsmeccsekre össze tudja kapni magát a Real, de ez a győzelem igazán a hátralévő meccsek fényében fog felértékelődni, amelyek várhatóan nem lesznek sokkal könnyebbek.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Nacho (9)
Sergio Ramos szelleme tegnap estére az elnyűhetetlen Nachóba szállt. A szív és a szakáll a helyén, a fej meg a láb hozta a kötelezőt. Teljesen váratlanul bukkant fel a meccs elején a tizenhatoson belül, az Inter se számított rá, úgyhogy szépen el is kaszálták. Hátul kirakta a stoptáblát, nem éltek meg mellette a hazaiak, és egy veszélyesen csavarodó szabadrúgást is szépen fejelt ki a rövidnél. Ezen a poszton nem egyszerű a tartalékosnak hirtelen előlépni a nagyszínpadra, különösen egy ilyen horderejű meccsen. Ehhez szív kell. Szív és szakáll.
Thibaut Courtois (7,5)
Legkomolyabb küldetése az Inter elcseszett labdáinak összekuporgatása volt, arra meg tán alvás közben is képes volna. Egyszer azért csak nyújtózkodott egy gyönyörűt, Perišić hosszúba szánt löketét tolta ki ügyesen. Ahhoz a remek döntéshez már csak magunk közt szólva gratulálok Conténak, hogy a horvátot csak a második félidőben dobta be.
Dani Carvajal (7,5)
Nagyon-nagyon hiányzott nekem onnan, a szükségmegoldások jöttek-mentek, de azért így az igazi. Szépen zárkózott fel a támadásokkal, és a társak is megtalálták még úgy is, hogy a Real hagyományosan inkább a bal oldalon rohamoz hangsúlyosabban. Egyetlen dolog róható fel neki, mégpedig az a hátsó pötyimötyi, amiből Vidal gólt szerezhetett volna, de a chilei atomfizikus gólszerzés helyett inkább a tusolást választotta.
Raphaël Varane (8,5)
Egy eléggé halovány idénykezdet, sok gyenge produktum után végre valami minőségi érkezett a megbízott csékától, méghozzá kiemelt jelentőségű összecsapáson. Lukakut felkockázta és rántottába sütötte, köretnek a labdákat lenyelte, és a megfelelő pillanatokban szépen elosztogatta. Talán rá is átragadt Ramos szelleméből valami, vagy Nacho aurája megmasszírozta a tudatalattiját, mindegy is, az ilyen meccsekért jár a keksz, jár a pacsi, nice job, így tovább.
Ferland Mendy (7)
Az ő teljesítményét talán a legnehezebb megítélni, mert voltak kihagyásai és jó megmozdulásai a pálya mindkét térfelén. A kiváló labdaszerzést követő Hazard-kényszerítő utáni ziccert nagylelkűen adta le, de azt abban a szituációban el kell vállalni. Érdekes volt figyelni, hogy balhátvéd létére egész kötetlenül mozgott, alkalmanként Nachóval váltva, máskor meg szinte támadó középpályásként lépett fel. Azt nem mondanám, hogy rosszul játszott, de vannak javítanivalók.
Toni Kroos (8,5)
A leginkább ettől a húzástól tartottam, hogy Casemiro és/vagy Valverde hiányában Kroos lép vissza mélységi irányítónak, ami általában nem szokott neki feküdni. Kár volt. A német nagyon jól mozgott a középhátvédeket segítve, visszalépett, és okosan osztogatta el a labdákat. Emellett még szerelésekre is futotta az erejéből, talán egy kicsit a szokásosnál is harcosabb hozzáállással. Casemiro bejövetele után jutalmul kicsit feljebb tolódhatott, ott sem okozott csalódást. A szöglete azért beakadhatott volna, ő is megmosolyogta a kísérletet.
Luka Modrić (8,5)
Ha nem ismerem a játékosokat, és azt mondják nekem, hogy ez a loboncos ember jövőre 36 lesz, nem hittem volna el. Nem bírtak vele az olaszok, kiválóan lépett be az üres területekre, kulcspillanatokban jól hozta helyzetbe a társakat, és előkerült újra a küllő is a szerszámosládából. Úgy érzem, hogy a neki szánt játékidővel az egész keretet nézve ő gazdálkodik a legjobban: nem produkál már három-négy naponta kilencven perceket, de ha játszik, akkor a legjobbak között említhető.
Martin Ødegaard (7)
Két ilyen klasszis mellett fiatalként nem egyszerű érvényesülni, de számomra egyre ígéretesebb a norvég. Nacho tizenegyesénél tőle érkezett a kiugratás, szeme volt a lasztinak. Egy kicsit jobban össze kell csiszolódnia a társakkal, mert még feltűnő számomra is, hogy sok támadásnál jó pozícióban hagyják ki az összjátékból. De nem ügyetlen a srác, és látszik, hogy égetően nagy szüksége van a játékidőre, mert egyre jobban hasznosítja azt.
Lucas Vázquez (8,5)
A meccs egyik legjobbja volt Váckez, aki komoly teljesítményt pakolt le az asztalra. Az első félidőben egy kapufával csekkolt be, aztán kísérletezhetett Mendy beadásából, akkor nem talált kaput. A második félidőben kiszorított helyzetből ívelt át a hosszúra a frissen beállt Rodrygónak, aki élt is a lehetőséggel. A cselek is jöttek, és megnyugtató sűrűséggel törölte fel néhány olasszal a gyepet a miheztartás végett, az már csak hab a tortán, hogy Vidal is kapott tőle. Számomra csak azért nem lett a meccs embere, mert a veszélyes területeken mutatott fegyelmezetlenebb megmozdulások komolyabb bajt is hozhattak volna, de amúgy le a kalappal.
Mariano (6,5)
A hozzáállására sosem lehet panasz, egyszerűen nem ismer elveszett labdát. Különösen az első félidő lefújása előtt tűnt fel egy szituáció, amikor egy kvázi vert helyzetből csinált a harcosságának köszönhetően kontrát. A kapu előtt most kevésbé tudott határozott lenni, de a csapattársak sem találták meg sűrűn, egy veszélytelen fejese volt csupán.
Eden Hazard (8)
Ízelítőt kaptunk a közel százszázalékos belgából, és a kóstoló meghozta az étvágyunkat. A kritikák kereszttüzében lévő belga bokájának bibije begyógyult, a koronavírusból kigyógyult, az Inter halacskái meg sorra akadtak fent Eden pecabotján. Ramos és Benzema hiányában övé volt a tizi, amit értékesített, az első félidőben sorra fűzte fel a hazaiakat, nem is kimondottan csak a bal szélen, mert egész sokszor mozgott el remekül a vonal mellől. Mendyvel jól csináltak helyet egymásnak, és talán Ødegaard is vele értette meg magát a legjobban. Nagyon remélem, hogy ez csak a kezdet, és Hazard egészséges marad a jövőben, mert akkor abból a csapatunk is profitálni fog.
Cserejátékosok
Rodrygo (8)
Semmi kétség, Rodrygo az idei super sub. Sokadszor száll már be az ősz során úgy, hogy gólt lő, vagy gólpasszt ad, most másodpercekkel a beállása után csapott le Lucas labdájára, és pontosan játszotta meg Hakimi bevetődő lábát, a háló pedig keblére ölelte a labdát. Ezzel a sráccal nagyot fogtunk: magas játékintelligencia, jó helyezkedés, clutch player. A jövő az övé, de kicsit már a jelen is.
Casemiro (7)
A tavalyi Casemiro engem megvett kilóra, az idei egyelőre nem, de ez még változhat. Most szerintem jókor és jól is szállt be, hozta a kötelezőt, egy-két jó labdaszerzéssel.
Vini Jr. (-)
Egy szűk negyedóra jutott neki, de nem tudott érvényesülni. Általában jut rá egy ziccer, egy jó kiugratási vagy lövési lehetőség, amivel most sem sikerült élnie. Az ő esetében érzem azt, hogy talán jobban jött volna neki, ha ezt az évet egy topligás jobb csapatban eltölti 2-3000 perccel a lábában.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9)
Az egyik legnagyobb kritikusa vagyok a franciának a szerkesztőségünkből, de amikor el kell ismerni a hozzájárulását, akkor azért jár a főhajtás és az elismerés. Zidane jó kezdőt küldött fel, a kérdéses pozíciókban hozott döntései (Lucas, Ødegaard) jól sültek el. A cserék időben érkeztek, teljesen feküdtek a találkozó képéhez mérten. Rossz taktikai elemeket (beívelések erőltetése, ész nélküli letámadás) hagytunk el, helyette szervezettebben mozogtunk védekezésben és a szokottnál sűrűbben voltunk jelen a pálya középső területén és a tizenhatos előterében. Erre lehet építeni.
Színtiszta balszerencse? De mi vezetett idáig?
Zidane kezdőcsapata
Már a mérkőzés előtti összeállítás is érdekességekkel szolgált. A sokak által a kezdőbe várt Ferland Mendy – Toni Kroos kettős a kispadon kezdett, csakúgy, mint a mostanában csereként rendre jól teljesítő Rodrygo is. Másrészről visszakerült Valverde mellé az idén rendre brillírozó Luka Modrić, valamint Marcelo és Isco is kezdőként futhatott ki a gyepre. Carvajal és Casemiro kidőlése és Varane formaingadozása mellett elég szerénynek tűnt az összeállítás a védekezés szempontjából, hiszen Lucas és Marcelo is inkább afféle wingback, egy 3 vagy 5 védős felállásban hatékonyabban lehet őket használni. Isco játszatása 4-3-3-ban továbbra sem ideális, mert a középső hármasban végzendő feladatokhoz nem rendelkezik a megfelelő erősségekkel, a szélen meg teljesen elvesznek a hasznos megmozdulásai.
A találkozó eleje
Gyors és szépen felépített akciók madridi részről, komótos és egysíkú támadások a Valencia oldaláról. A veszélyesebb oldal a Marcelo és Vini Jr. féle balszárny volt, innen többször is visszakészített labdákkal operált a két brazil, míg a hazaiak egyértelműen Lucas oldalát pécézték ki magukat. Akcióikat lassan építették fel, de ehhez köze volt a Realnak is, hiszen nem támadtak ki annyira felelőtlenül, mint az elmúlt néhány meccsen. Ennek következtében kevesebb terület nyílt, amivel nem is tudtak élni a valenciaiak. Viszont a jobb oldali kis játékokból többször sikerrel húzták magukra az ellenfelet, és egy átfordítás után már rohamozhattak is a balon, ahol Gayá és Cserisev keserítette az esetenként túlságosan is magára hagyott Lucast, aki ráadásul több labdaeladással, labdavesztéssel jelentkezett gól nélküli állásnál is.
A gólváltás
A fent említett jellemző sémákból született a madridi vezető gól: bal oldali támadás, visszakészítés, és egy szép lövés Benzemától. A földön járatva a labdát egyébként is sokkal magabiztosabbak a támadásaink, az első félidő első fele alapján tulajdonképpen nem is lehetett panaszunk, mégha voltak is figyelmeztető jelek. A meccs kontroll alatt volt, a vezetés zsebben, és egész szépen formálódtak a támadások. A 29. percben azonban a Valenciának is bejött, amit eddig daráltak. Az egész helyzet egy elszórt madridi bedobásból indult, és a denevérek jöhettek partdobással. Mindenki a bal oldalunkon tömörült, a Valencia pedig támadás helyett újból átforgatott egy keresztlabdával Lucas oldalára, Gayá kapásból beadta, Vázquez pedig kézzel ért a lasztihoz. A büntetőt (másodszorra ugyan, de) Soler be tudta lőni, ezzel egalizált.
Jellemző kép egy jól működő helyzetről: mindenki beadásra számít, Benzema okosan visszalép, Marcelo okosan vissza is teszi. Ebből kéne sokkal több.
A maradék 10 percben
Tulajdonképpen a szép támadások teljesen eltűntek. A bal oldalon mutatott nyomás alábbhagyott, a támadásvezetés körülményesebb, lassabb és pontatlanabb lett. Felesleges íveléseket láttunk mezőnyben és a kapu előtt egyaránt, és ezek a beadások nem sok jóval szoktak kecsegtetni, valamint továbbra is nagyon testidegennek látszanak egy gyors, rövid passzos játékra sokkal alkalmasabb játékosanyagra erőltetve. A Valencia ezzel szemben egy sebességi fokozattal feljebb kapcsolt: agresszívabban támadtak le mind a madridi térfélen, mind saját térfelük közepén, tudatosan távolabb tartva a vendégeket a kaputól, ahol fel is ütötte a fejét a fent említett körülményesség. Az eddig csak súlypontáthelyezésekkel próbálkozó hazaiak gyors ellentámadásokat is tudtak már kezdeményezni, ebből alakult ki a második gól. Az kérdés, hogy Asensióval mi történt, és jól döntött-e a VAR, ugyanakkor a kontra nem kellett volna, hogy góllal végződjön, hiszen mindenkinek megvolt az embere, és a Lucasszal befelé tartó Cserisev nem érhette volna el a labdát, Varane azonban rendkívül rosszul találta el a játékszert, ami így a kapuba hullott. Ezután még volt pár perc, ahol több támadást is vezethettünk, de megint felemelgettük a labdákat, Lucas és Marcelo is ívelgettek csupán.
A félidő – milyen változtatásokat lehetett volna eszközölni?
Lucas oldalán mindenképpen jobban meg kellett volna szervezni a védekezést, tekintve, hogy itt tudott a legtöbbször rést ütni a Valencia. Továbbá inkább az első 20 percben látott játékot kellett volna bemutatni, sebességben, labda nélküli mozgásokban és a passzok típusát tekintve egyaránt. Cserék szempontjából egyébként Mendy és Rodrygo is bedobható lett volna már most is, de tudjuk, hogy Zidane nem az a kapkodós típus ezeket a döntéseket illetően.
Egészen a következő büntetőig
Az előző bekezdésekben elmondottakhoz mérten egész jól futott ki a csapat az öltözőből. A hangsúly ismét a bal oldalra tolódott, mezőnyfölénnyel. A Vini Jr.-Marcelo-Modrić trió vezetésével ígéretes támadások alakultak ki az első pár percben, aztán jött az 51. perc és az újabb tizenegyes. Nem meglepő módon megint egy balról jobbra érkező súlypontáthelyezéssel indulunk, ahol úgy néz ki, Asensio le tudja védekezni a helyzetet, majd felelőtlenül elszórja a labdát. Azután ő és Modrić is csak szemmel követik az eseményeket, Lucas nem tud tisztázni, Varane és Ramos nem tudnak blokkolni, Courtois sem, Marcelo belépője után pedig megszólalt a síp, és mind tudtuk mi következik. Soler ezúttal sem hibázott.
Mi történt ezután?
Továbbra is bátor Valencia, és lanyhuló támadások madridi oldalon. Még mindig csak a bal oldalon tud bármit felmutatni a Real, de több támadás is elakad Marcelo pontatlan indításain. A Valenciát tulajdonképpen a mieink hozták meccsbe, egyre bátrabban támadtak ki, pontosabban zárták a területeket. Az 57. percben hogyhogy nem, megint nem a beadás, hanem egy visszatett labda hozza meg az esélyt. Valverde labdát szerez, kiteszi Iscónak, aki jól veszi észre, hogy az uruguayi kéri vissza a lasztit a második hullámban, a lövés után Vinié a kipattanó, kiváló csel, majd (már idén sokadszorra) csúnyán a kapu fölé lőtt. Rá kb. másfél percre ugyanígy: elmértünk egy beadást, a jobb oldalon visszakészítés Modrić felé, aki egy mélységi ütempasszal kiugratja Asensiót, aki meg ágyékon találja Domenechet. Hasonló játékhelyzetből érkező labdák, hasonlóan nagy helyzetek sajnos hasonló befejezéssel. Bármelyik labda bemegy, visszajöhetett volna a meccsbe a csapat.
Egy rossz beadás a sok közül: csak Benzema bent, több megjátszható társ a környéken, mégis ívelünk. Nem is lett belőle semmi.
A kegyelemdöfés
Egy felívelésből indult meg a Valencia újabb támadása, melynek végén Ramos kap bele kézzel a labdába, amelynek újra Soler és csapata örülhetett. Bár a Kapitány hibázott, érdemes megemlíteni Varane rossz csúsztatását, ami helyzetbe hozta a hazaiakat, illetve, hogy Marcelo mennyire fegyelmezetlenül követte Musah-t a támadásnál. Innen már nem volt visszaút.
A végjáték
Még azért ekkor is szórványosan érkeztek vendég részről a támadások, de érezhető volt, hogy ebből a meccsből már nem sikerül sokat kihozni. Lucasnak volt egy mellészálló kísérlete a 68. percben, ekkor már Rodrygo és Ødegaard is a pályán voltak, mindketten részt is vettek ebben az akcióban. Nem meglepő: ez is gyorsan felvitt, rövid passzos támadásból. Utána volt négy perc alatt három teljesen céltalan beívelés, szinte semmilyen veszéllyel. És ez a találkozó utolsó húsz percében sem volt másképp. Közben Valverde és Benzema is megsérültek, érkezett Mariano, aztán Jović is, itt már egy fejben szétesett, megfáradt csapat benyomását keltette a Real. Ijesztően sok mezőnybeli pontatlanság, helyezkedési hibák, és szinte a beadási szituációk kiprovokálása, amelyek továbbra sem vezettek sehová. A Valencia már nem is nagyon erőltette a támadásokat – igaz, akciógólra eddig sem volt szükségük. A találkozó így 4-1-es állásnál ért véget, gyorsan foglaljuk össze a főbb gondolatokat.
1. Visszakészítések vs. beadások
Szinte minden komolyabb helyzet előtt egy második hullámba visszatett labda segítségével kerültünk helyzetbe, míg a kiszámítható beadásokkal az összes támadásunk elakadt. Kezdetben csak Lucas, aztán már Marcelo is csak tolta magasan befelé a labdákat, nulla eredménnyel. Számomra nem kérdés, melyik út a követendő.
2. Egyéni hibák: mentális vagy taktikai okok?
Szerintem is-is. A taktikai problémákkal (Lucas magára hagyása, nem sikerült lereagálni az átíveléseket) alapoztuk meg a lehetőségeket, amelyek elhárítása látványosan nem sikerült. Ez utóbbi inkább már mentális gondnak látszik. Az egyén hibáit csapatszinten lehet leginkább kozmetikázni, de hátul azt éreztem, hogy mindenki a másiktól várja a megoldást. Jó példa a második tizenegyes előtti kavarodás, ahol a fél csapat felsült az ellenfél megállításakor.
Gyakori jelenet: hiába egységes és rendezett a védelem, egy ívelés és Lucas oldalán máris rohamozhat a Valencia.
3. Formációs gondok – alkalmas-e a 4-3-3?
Én személy szerint inkább a két csatáros játékot erőltetném. Sokkal veszélyesebb játékunk lehetne a kapu előterében, és sok teher kerülne le a középső hármasról is. Rodrygo egyébként csatárként is képes lehet a jó teljesítményre, Ødegaardnak pedig meg kellene adni a bizalmat tízesként annak fényében, amit az előző szezonban mutatott. Ha emellé sikerülne a fent említett beadásokat is elhagyni, minőségi javulás következhetne be a játékunkban. Persze Zidane-nak ügyesebben kell rotálnia is, különösen kényszerpályán mozogva, de amondó vagyok, hogy hosszabb távon a 4-3-1-2, a két csatárral látványosabb és eredményesebb lehet a megfelelő taktikai utasítások mellett.
Egytől egyig: Valencia – Real Madrid (4-1)
Csapatok
Real Madrid (megvető pontszám a kialakult különbségre való tekintettel)
Szimpatikus meglátások az első félidő kezdeti időszakát illetően. Taktikai elemek felfedezése, megemlítése. Kis ömlengés Benzema gólja miatt. Viharfelhők, Lucas Vázquez, mint fejetlen csirke, és valami olyasmi megállapítás, hogy Soler a nyugdíjazásomkor is próbálja szabályosan elvégezni a büntetőt. De inkább kihúzom, mert nagyon izzadtságszagú. Félidő, kis mantra a feltámadásról. Nárcisztikus picsogásból átforduló megvetés a maradék két tizenegyes okán, kis értetlenkedéssel Ramos labdapaskolása után. Zidane kezdőjére és cseréire a szokásos gyalázkodás a végére kell, de itt is nagyon szeretném ellőni. A letargiát és a rossz előjeleket megpróbálom feloldani, hogy pozitív legyen a végkicsengés – sikertelenül.
Valencia (olyan pontszám, ami kifejezi, hogy a három tizi ellenére egy rakás trágyaként mutatkoztak)
Határozott felszólalás amellett, hogy a Valencia sem játszott valami lenyűgözően, miközben élesen arra koncentrálok, hogy használjam a hazaiak, a denevérek, stb. kifejezéseket, a szóismétlés elkerülése végett. Soler romantikus kapcsolata a mészponttal, soha nem fog többet háromszor egy meccsen a kapuba találni. Annyira adta nekik a gép, hogy szívesen leírnám a cikkben, hogy remélem kiesnek a fenébe, de azért ez nem lenne ildomos. De azért remélem kiesnek a fenébe.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja (madridi részről) – Fede Valverde (egy megérdemelt normális pontszám)
Őszinte örömmel átitatott vigadás a sok játékperce és a stabil teljesítménye miatt. Harcosságának kiemelése, és univerzális játékának méltatása. Komoly aggodalom a sérülése miatt, végül a mutatott produktum példának való beállítása a keret tapasztalt játékosaival szemben.
Tagolást segítő kép Valverdéről, mert ő lett a legjobbnak választva a mi oldalunkról.
Thibaut Courtois (mit lehet pontozni azon, ha valaki kap négy ilyen gólt? irracionális szám ér?)
A Kangin gyerek lövésénél el ne felejtsem kiemelni a védését, meg hát az érvénytelen tizit is hárította. Megjegyezni, hogy az előtte történő töketlenkedés és mozizós önkielégítés nem az ő számlájára írható.
Lucas Vázquez (egy nagyon alacsony pontszám, amiből gyököt vonok és elosztom kettővel)Kontraszt állítása a legutóbbi és a mostani teljesítmény között, és szomorú megállapítás, hogy mennyire borzalmasan futballozott. Mentegethetném kicsit, hogy nem az ő posztja, meg stb. de akkor múltkor miért volt szintekkel jobb, meg hát nagyanyám se lenne jó jobbhátvédnek, de ő legalább nem is ölt magára mezt hétről hétre. Beadási prémium lehetőségének belengetése.
Raphaël Varane (kár, hogy nem szoktunk negatív tartományba menni)
Lamentálás, hogy szabad-e egy cikkbe beleírni, hogy balf*sz. Mármint nem rá érteném, hanem hogy balf*szkodás amit csinált, de lehet, hogy sokan ezt is félreértenék. Viszont akkor valahogy körbe kell írni, hogy mi volt az a gyertya utáni Benny Hill, meg miért teljesít úgy sokadszor idén, mint egy megyekettes elhízott CB egy adag pörkölt beverését követően. Valamit kihozok belőle.
Sergio Ramos (de hát ő se volt jó, mire pontoznám fel?)
Masszív értetlenkedés azon a bizonyos tizenegyesen, de szikár ténymegállapítás, hogy addigra eleve minden eldőlt. A visszavonulása utáni sötét jövő szarkasztikus pedzegetése. Kiemelni, hogy nem játszott jól, de a vezérszerepét nem lehet majd átvenni sem könnyen a védelemben. Talán sehogy.
Marcelo (egy elviselhető tartományból bántóan alacsonyra kúszó pont)
Meccs eleji támadások segítéséért apró dicséret, akárcsak a gólpassz miatt is. Lamentálás, hogy Zidane taktikája miatt ad be ennyiszer és ráadásul sz*rul, vagy magától csinálja ennyire lelkesen. Megállapítani, hogy kis passzos játékban még mindig jó, és felkérdezni az edzőjét, hogy miért nem arra ösztönzi, hogy olyanokkal próbálkozzon.
Luka Modrić (egy szolid kis pontszám, nem egetverő, de bőven átlag felett)
Örökös párhuzam újbóli elpuffantása, hogy mennyire öreg, és mégis mennyire jól teljesít az átlaghoz képest. Szemrehányás, hogy miért nem játszik idén többet. Rámutatni, hogy az egész meccsen mennyire aktív volt, és igyekezett minél több lehetőség kialakításában részt venni.
Kb. pont ide jöhet a következő kép, és legalább olyan játékos van rajta, aki tényleg a jobbak között említhető.
Isco (egy kisebb pontszám, mint a Modrićé)
Ide kell írni, hogy jól segítette a támadásokat az elején, ugyanakkor valahogy jól meg kéne fogalmazni, hogy kapura annyira veszélyes, mint bárki, aki ezt a cikket olvassa. Én egyáltalán nem kedvelem a játékát, de ez nem akarom, hogy érződjön a szöveges értékelésből, meg ha jól játszott volna, akkor le lenne írva. De nem váltotta meg a világot.
Marco Asensio (kb hasonló pont, mint az Iscóé, de mindegy, mert bármelyiké lesz féllel magasabb, mint a másiké, valami nagytudású úgyis tesz valami epés megjegyzést a kommentek között)
Kis elmélkedés a sérüléséről, és arról, hogy a klub kitartott mellette, most pedig azért bőven megkapja a lehetőséget. Ugyanakkor rámutatni, hogy ennél több kell, meg arra is rámutatni, hogy Rodrygo eddig többet csinál a poszton, mint ő. Mondjuk a léc nincs magasan. A felelőtlen megoldásait kihangsúlyozni, pl. hogy az egyik tizi előtt ellötybölte a labdát az ellenfélnek, aztán végigbámulta a szituációt, meg hogy ágyékon lőtte a kapust ziccerben. Megkérdőjelezni a játékperceit és a fontosságát.
Karim Benzema (az átlagnál valamivel jobb, de nem polgárpukkasztóan magas pontszám)
Egyszerű ténymegállapítás, hogy szép gólt szerzett, miközben fohászkodni kell az égiekhez, hogy megint ne az legyen a következtetés, hogy mi szerelmesek vagyunk belé testületileg. Éppen ezért hangsúlyosan rá kell mutatni, hogy a gólon kívül semmi értelmezhetőt nem csinált, ha meg a népszerűségre rámennénk, akkor lehetne ilyeneket tolni, hogy „mit keres még Madridban ez a falábú” és a mardosó szégyenünket is kicsit kéne lobogtatni, amiért valaha is pályára lépett nálunk.
Ez a francia betalált a jó kapuba, ráadásul odáig vagyunk érte, és ügyelünk arra, hogy szélsőségesen felülpontozzuk minden esetben.
Vini Jr. (lehangolóan alacsony pontszám, kb. Isco meg Ase környékén? nemtom)
Több felvetés, elosztva. Elég-e ő ehhez a szinthez? Valóban tőle kell várni a megváltást? Ilyenek. Okoskodó megállapítás, hogy így is sok elképzelés van a játékában, meg lesz ez jobb is, ami tényleg lehet. Csak közben meg a hasonló korosztályú társai a világfutballban hétről hétre tesznek le az asztalra kiemelkedő teljesítményt a legmagasabb szinteken. Végső felvetés, hogy Rodrygóban talán több van, mint benne, de egy Real Madridban magasak az elvárások velük szemben.
Cserejátékosok
Fel kell őket szokás szerint sorolni, majd rámutatni, hogy egyébként nem sok időt lehettek a pályán, pláne Jović. Meg addigra minden eldőlt, meg a harmadik büntető után ki nem engedte el ezt a meccset? Engem se kötött le, nem is emlékszem kik álltak be, majd lelesem valamelyik weboldalról.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (valahol nulla és három közt, de igazából marhára mindegy, mert itt már a maradék életkedvem is elmegy)
Visszatérő szemöldökráncigálás a kezdőcsapat láttán, ennek ellenére minimális dicséret a találkozó elején látottakért. Cserék sz*r, kései időzítésének szokásos emlegetése. Az a baj, hogy nem értik meg sokan, hogy a csapatépítés nem az ő erőssége, de ezt szentségtörés leírni, mert belengetik a három BL-t, hiába más keret, más lehetőségek, más feladat. Nyilván nem lett azóta rosszabb edző, de ehhez teljesen más beállítottságú ember lenne alkalmas inkább. De minek írnám le, mikor mindenki eredményből elemez? Felesleges.
Na asszem valahogy így jó lesz.
Egytől egyig: Borussia Mönchengladbach – Real Madrid (2-2)
Csapatok
Borussia Mönchengladbach (6)
A hazai csapat esetében a helyzetkihasználást említhetjük fő erényként, hiszen két nagyobb lehetőségüket is gólra tudták váltani. Az első félidőben különösen feltűnő volt, hogy jó helyezkedésükkel mennyire meg tudták zavarni a madridi támadásépítést. A hátsó négyesre szinte mindig jutott egy-egy ember, aki zárta a passzsávokat, így sokszor kínosan hosszú labdajáratásra késztették a madridiakat még a saját térfelükön. Középen ekkor minden utat lezártak, csak a szélen tudott megindulni a Real, főként Kroos illetve Asensio visszalépéseinek köszönhetően. Lucas beadásainak hatástalanítása nem okozott számukra nagy feladatot, illetve Vini megállítása sem bizonyult lehetetlennek, így egy-két kósza távoli próbálkozást hagytak csak a madridiaknak. A második félidőben még több gólszerzési lehetőségük adódott, meglőtték a másodikat is, és foghatják a fejüket, hogy a harmadikkal nem tudták lezárni a találkozót – minden esélyük megvolt erre. Aztán ahogy az Inter ellen is, most is elizgulták a végjátékot, így be kell érniük az egy ponttal.
Real Madrid (6)
Hiába a 90 percnyi mezőnyfölény, a döntetlen is csak nagy nehezen jött össze. A találkozó elején a szokottnál agresszívabban támadt le a csapat, és néhányszor meg is tudták zavarni a németeket, de ebben a 10-15 percben nem sikerült egy ilyen szituáció után sem betalálni. Bár tetszetős volt az agilis hozzáállás, a hazaiak számára komoly kontralehetőséggel kecsegtetett ez az időszak. Finomhangolással ez egy jóval hatékonyabb fegyvere lehetne Zidane-nak. Ezután Lucas volt porondon és a beadások. Elmebaj. Nincs CR aki helyből felugrik egy emeletnyit, teljesen felesleges beívelgetni, nem tudom mennyi mérkőzés még ahhoz, hogy erre ráébredjünk. Vininek semmi nem jött össze a másik oldalon, Benzemának vissza kellett lépkednie, hogy játékban legyen. Fede labdáiban és megindulásaiban volt élet, de forintos labdáját Asensio nem tálalta be Karim elé. A fordulást követően utóbbi fiatalember rögtön egy kapufával indított, majd Vini Fede visszatett labdáját lőtte bántóan közelről bántóan messzire. Jött a második Gladbach gól, a 61. percben pedig majdnem a harmadik is, szükség volt Courtois bravúrjára. Nagyon későn jöttek a cserék, de ezután jóval agilisabb lett a Real, a németeket letolták a pályáról. Modrić és Hazard is jól szálltak be, a fokozódó nyomás pedig meghozta a gyümölcsét. Egy jó Benzema passzból Hazard került helyzetbe a 74. percben, ha kicsit élesebb, biztosan betalált volna. A 87. percben Fede hosszúnak tűnő beadását Casemiro fejelte vissza, Benzema pedig akrobatikus mozdulattal talált be Sommer kapujába. A ráadásban pedig jött a pontot érő találat: Lucas biciklizett, Modrićhoz tálalt, aki nem lőtte el, beívelte Ramos fejére, aki lefejelte Casemirónak, neki pedig csak be kellett paskolnia a labdát. A madridiak dicséretet érdemelnek a végjátékért, a felzárkózásért, ugyanakkor látszik: van még mit rendberakni a játékunkon.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (8)
Nagyon későn érkezett, mégis vele kapott újult erőre a csapat. Ütemváltásai és játékintelligenciája egy magasabb szintre emelte a csapatot, ráadásul közvetlen szerepe volt az egyenlítést érő találatban is. 35 évesen is hétről-hétre bizonyítja, hogy ha lehetőséget kap, akkor bizony él vele. Nem ez az első remek teljesítmény tőle a szezonban, és vélhetően nem is az utolsó.
Thibaut Courtois (7)
Nem mondhatunk rá semmi rosszat, a góloknál tehetetlen volt, viszont ismét óriási bravúrral akadályozta meg, hogy végképp lezárják a meccset a németek. A jelenkori Real Madrid egyik legstabilabb pontja, akinek nehezen indult be itteni karrierje, de konstans jó teljesítményével a pályán beszélve állította maga mellé a szurkolókat.
Lucas Vázquez (5,5)
Nem az ő kritikája, hogy a beadásai jelentették egy jó ideig a támadásainkat. Haragudni nem tudok rá, kényszerposzton harcolt, aktívan kísérte a támadásainkat. Persze nem tekinthetünk el attól, hogy védekezésben többször hibázott veszélyes helyzetben, de semmiképp sem érdemes őt össztűz alá venni.
Raphaël Varane (5)
Kevés, kevés, kevés. Megint eléggé instabil volt hátul, nem is helyezkedett jól, sokszor magára hagyta Lucast a jobb oldalon, akinek eleve nem volt könnyű dolga. Nem igazán tudom tolerálni tőle a sorozatos gyenge meccseket. Ne legyen igazam, de Ramos visszavonulásával óriási bajban lehetünk, mert Varane soha nem fogja tudni átvenni a szerepét.
Sergio Ramos (6)
Bár ilyen mentalitással küzdene mindenki a pályán, mint ő. Kétgólos hátrányban folyamatosan kísérte a támadásokat, várta az érkező labdákat, és az egyik ilyenből tálalt fejjel pontosan Casemiro elé. Védekezésben neki is voltak sajnos elcsúszásai, de még így is a legstabilabb pontunk volt a hátsó négyesből.
Ferland Mendy (4,5)
Saját posztján az eddigi leggyengébb meccse volt a Real Madridban. Bár a találkozó elején még összeszedett tudott maradni védekezésben, támadásban nagyon sokszor volt pontatlan, adta el a labdát. Ahogy haladtunk a találkozó vége elé, az ő teljesítménye úgy romlott le folyamatosan. Egy meccsből azonban ne vonjunk le nagyobb következtetéseket, ez egyszerűen nem az ő estéje volt.
Casemiro (7,5)
Szeretném kiemelni: ha az első hatvan perc alapján kellene osztályozni, akkor az ötöst is karcosan érné el. Semmilyen részben nem vett részt a támadások építésében, nem helyezkedett úgy, hogy megjátszható legyen, kvázi nem volt értelme a pályán tartózkodásának. Aztán történt néhány dolog. Előbb egy óriási mentés a tizenhatoson belül, majd a hajrában egy nehéz helyzetben pompásan visszafejelt assziszt, és egy nagyon fontos gól. Megértem, ha sokan őt választanák a hajrá miatt a legjobbnak, de nem tudok eltekinteni a találkozó egészétől.
>>>Casemiro és Courtois mérkőzés utáni nyilatkozatát itt tudod elolvasni<<<
Toni Kroos (5,5)
Az első harminc percben főleg miatta tudtunk egyáltalán átkerülni az ellenfél térfelére, hamar felismerte, hogy hátra kell lépnie, ha előrébb akarunk jutni. Egy szép távoli lövése jelentette jó ideig a találkozó legnagyobb madridi lehetőségét. Azonban a vártnál talán kevesebbszer tudott a kapu közelébe jutni, hiszen sokáig szépen zárta a Gladbach a középső területeket.
Fede Valverde (7)
Végig nagyon agilisan, és gólratörően játszott. Egy szép és fontos mentése volt a mi tizenhatosunkon belül, emellett gyönyörűen ugratta ki Asensiót, később pedig szépen tálalt Vini elé is. Ezekből nem sikerült betalálni, lecsúszott beívelése viszont góllal végződött. Idén kulcsemberré kell, hogy váljon, és még több támadó feladatot kell kapnia, mert nagyon jól áll neki.
Marco Asensio (6,5)
Látványosan játszott, de valahogy nem volt meg az összhang a társakkal. Egy kapufáig tudott eljutni, ha pedig beteszi azt a labdát Benzemának, lehet őt emlegetnénk a találkozó legjobbjaként. Így marad egy átlagnál jobb produkció, némi hiányérzettel.
Karim Benzema (6,5)
Egészen a gólig semmi extrát nem mutatott, ám azzal belógatta a levegőbe az egyenlítés esélyét. Szép mozdulattal talált be a kapuba, illetve Hazard-t is ügyesen találta meg egy köténypasszal.
Vini Jr. (3)
Nagyon-nagyon kevés ezen a szinten. Semmi nem jött neki össze, szenvedés volt nézni a produktumát. A hab a tortán a Fede passzából a világ végére kilőtt labda volt.
Cserejátékosok
Eden Hazard (6)
Biztató visszatérés a belgától. Jóval agilisabb volt, mint Vini, megindulásaiban, összjátékaiban több volt a potenciál. Nagy lehetőségét sajnos kihagyta, pedig az önbizalmának nem lett volna rossz egy visszatérős találat.
Rodrygo (-)
Nem kapott sok időt, pedig megnéztem volna legalább 20-25 percre, biztosan hatékonyabban segítette volna a csapatot.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (5,5)
A kezdővel nem igazán volt probléma, megfelelő összeállításban küldte fel a csapatot. A játék azonban továbbra is döcögős. Támadásban még mindig túl sablonos, védekezésben helyenként kaotikus. A cserékkel megint túl sokáig vártunk. Ennél több kell, ha se győzelem, se jó játék nincs, magától értetődően erősödnek fel a kritikus hangok.
>>>Zidane meccs utáni nyilatkozatát ide kattintva olvashatod el<<<
Egytől egyig: Real Madrid – Aktuális Ellenfél (n-n+1)
Különdíjzivatar és elismerések zápora
Real Madrid: Aranyozott prospektus az Európa Ligáról
Még nincs nagy baj, még ki lehet ezt is javítani, de nem sok ilyen botlás fér bele, különben mehetünk bulizni a második számú kupába. Való igaz, itt mostanság nem sok babér termett a klubnak, de nem most kéne elkezdeni errefelé kacsintgatni. Reméljük a tájékoztató kis füzetre nem lesz szükség, mert negyedikek leszünk.
Thibaut Courtois: MOTM márkájú nyugtató + vodka
Ezen a poszton ezt a védekezést máshogy nem is lehet elviselni. Ahol az ember percenként idegösszeomlást kaphat a fergeteges defenzív erőbedobás miatt, ott bizony minden varázslatra szükség lehet. A mágia azért hatásos volt, a szer beütött, mert az igen nagyra nyúlt belga úriember kikapart pár tablettát a gólvonal elől. Jár az utánpótlás.
Ferland Mendy: kézzel faragott Darth Vader bábu
Ahogy Anakin Skywalker anno, ő is átállt a sötét oldalra. Mestere Darth Zidious azonban megbánhatta a dolgot, mert Mendy Drenthe legjobb pillanatait idézte, ami mifelénk nem számít éppen dicséretnek. A jó oldalon ennél sokkal többre képes.
Éder Militão: egy doboz FFP3 maszk
A kétségbeesés barna pacája átszalutált a nadrágon, a pánik oka nyilvánvalóan az otthonhagyott maszk volt. Én is késtem már le három villamost hajnalban, mert a megállóból kellett visszafordulni a szájkosárért, Militaónak sikerült a mérkőzéséből olyan 45 percet elmismásolni. A maszk hiánya miatt igyekezett az előírt másfél méter távolságot tartani a posztjától, a védőtársaitól, az ellenféltől és minden más zavaró tényezőtől (pl. labda). Tete köszönte szépen, és tetézte a bajokat.
Raphaël Varane: a régi fa hullámvasút a Vidámparkból
Évek óta erről szól a madridi karrierje, egyszer fent, egyszer lent. Akár mérkőzésen belül is, többször is. Ramos mellett általában stabil, magabiztos, határozott, nélküle viszont egy ijedt kiscica. Ezúttal is több hely volt közte és Militao között, mint egy átlag Mónika Show-s vendég fogai között, abszolút nem viselkedett vezérként most sem.
Marcelo: ingyenes szemvizsgálati kupon a Látás Hónapja alkalmából
Cipészként jobban muzsikált, mint futballistaként, egy jó sarkazást bemutatott a találkozó elején. Rá összpontosult a francia taktikai kézicetli legnagyobb trükkje, a szögletvariáció, csúfolhatjuk kisszögletnek is, de valójában csak annak késleltetése, hogy mikor kontrázhat meg minket az adott ellenfél szélsebes állománya. Hálából rendre stabilan eltalálta a védelmi kobakokat. De nem csak onnan, mindenféle bejuttatott kísérlet így ért véget.
Luka Jović: a reménytelenség kényelmes kispárnája
Végre egyszer kezdesz, de a csapatnak nem megy, neked sem megy, valahogy nem igazán sikerül semmi, amikor adódik egy lehetőség, akkor is megmarad helyzetnek. Egy órát se kapsz, majd bejön helyetted a gyerek, ráront a védelemre, megszerzi a labdát, gólt lő. Nem tudom hány ezer fekete macska sétálgat a szerb rezidenciája előtt, de ezzel a formával csak a feneke lehet szálkás a továbbiakban a sok padozás miatt. Na ezért kell a kispárna.
Vini Jr.: nagyanyáink varródoboza
A brazil szinte épphogy felfutott a gyepre, rögtön lecsapott egy labdára és gólra is váltotta a lehetőséget. Egy bőséges és jól felszerelt varródobozzal segíthet összeölteni a kötényre álló lábakat, illetve a cselek láttán tátott szájakat. Attól függetlenül, hogy Marcelo mellett azért nála is elférne egy-egy pohárka célzófröccs, még mindig benne van támadásban a legtöbb élet a jelenlegi szezonban.
Zinédine Zidane: tanulmányi kirándulás Miss Mitzivel
A Varázslatos Iskolabusz stábjában elfér még egy kopasz diák, egy évadot pedig szentelhetnénk annak, hogy meglátogatjuk azokat a nagy klubokat egy kis taktikai szoftverfrissítés céljából, akiktől jelenleg fényévekre tartózkodunk. Látszólag a mester akarata és a pályára tett produktum nincs összhangban, hacsak Zidane célja nem a keret leépítése és a pontok jótékony eladakozása. Miss Mitzi és a nebulók biztos segítenének eligazodni mesterünknek Angliában, Németországban, vagy éppen Ukrajnában, mert a sajtótermi magabiztosság és szemlélet az oldalvonal mellett ködbe vész.
Florentino Pérez: klasszikus húzós kis piros bevásárlókosár
Üresen adjuk, neki kéne megtöltenie. Mert hiába van a pozitív tartományban a klub egyenlege, a Sahtar ugyanilyen tulajdonságú kulcsemberek hiányában verte laposra a srácokat. Kell az erősítés, mert anélkül nincs fény az alagút végén, nincs kiút a reménytelenségből, és nem tudunk normális értékelőket írni, mert odaadtuk Courtois-nak az összes piát meg gyógyszert.
Ja, nem mindenki kapott most rangos elismerést, de az élet nem habostorta, meg szenvedjetek má’ ti is egy kicsit, ha jut eszetekbe még valami nagyszerű különdíj, akkor ne tartsátok magatokban, terápiás jelleggel érdemes kiírni. Nekem bevált.
Egytől egyig: Real Sociedad – Real Madrid (0-0)
Csapatok
Real Sociedad (6)
Véleményem szerint védekezést tekintve többet, a támadásokat nézve kevesebbet valósítottak meg abból, amit várni lehetett. Hiába voltak jelen a támadóharmadban dominánsan a madridiak, a baszkok kellő létszámban, fegyelmezetten zárták a területeket és akadályozták meg a támadásokat. Persze ehhez kellett az is, hogy a fővárosi támadóhármas pocsék napot fogjon ki a helyzetek kihasználását illetően. Csupán egyetlen ziccert sikerült kidolgozniuk, de Isak próbálkozását Courtois óriási bravúrral tudta hárítani, az ismétlést pedig a kapu mellé tekerte. Hátul mindenképp dicséret illeti Aritz Elustondót, aki a hazai védelem vezére tudott lenni, Guevarát, aki hosszú kihagyás után remekelt a középpályán, illetve a fiatal balszélsőt, Barrenetxeát, aki 18 évesen dominánsabb tudott lenni ezúttal, mint Vinicius vagy Rodrygo nálunk.
Real Madrid (6)
Ha szigorúan a tényeket nézzük, a Sociedad pályáján a döntetlen nem akkora katasztrófa, főleg így preseason nélkül. Ugyanakkor abban mégis egyetérthetünk, hogy ennél többet vártunk a csapattól, különösen a támadásokat illetően, pláne a kezdőt látva. Az első félidőben jóval élesebb volt a csapat, több helyzetet alakított ki, csupán a gól hiányzott, aztán a második félidőben már egy visszafogottabb Madridot láttunk, amin a cserék sem tudtak segíteni. Kapusunkat és a védekezést azért megdicsérhetjük, mert az Oyarzabal – Portu kettősnek nem sok érdemi megmozdulása volt, csupán az egyetlen Isak helyzet hordozott magában veszélyt.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Thibaut Courtois (8)
A legjobb kapusok ismérve, hogy ha az egész meccsen csak egyetlen komoly meló akad, akkor is megoldják a feladatot, és lehúzzák a rolót. Számomra ez a bravúr elég volt, hogy a belga hálóőrt válasszam meg az este legjobbjának madridi részről. Remélhetőleg ez csak az első lépés volt egy újabb Zamora-díj felé!
Dani Carvajal (6,5)
Azon kevesek egyike volt a vendégek oldalán, akinek inkább az első félideje sikerült gyengébbre. Alaposan meggyűlt a baja Barrenetxeával, a srác jó párszor okozott neki kellemetlen pillanatokat, és a testi kontaktusokat tekintve sem fogta vissza magát. A támadásokat végig próbálta támogatni, de valahogy kevesebb összhangot éreztem közte és Rodrygo között, mint Mendy és Vini között.
Raphaël Varane (7,5)
A védelem legjobbja volt a francia, akinek kevés olyan szerve maradt az este, amivel nem próbált meg labdát blokkolni. Egyetlen figyelmetlensége akadt csupán, de akkor Thibaut hozta a nagyon fontos bravúrt. A rögzített helyzeteknél bár jól helyezkedett, nem tudott kellően veszélyes lenni fejjel a baszk kapu előtt. Legfontosabb mentése a Silva elleni bevetődés volt, az a labda lehetséges, hogy utat talált volna a kapuba.
Sergio Ramos (7)
A gól elmaradt, de anélkül is megfelelő teljesítmény a kapitányunktól. Ahogy az általában lenni szokott, társa többet mutatott szigorúan a védekezési skilleket tekintve, ő pedig többet tett bele az offenzív játékba, a szervezési részbe. A passzpontossággal ezúttal sem volt probléma, viszont szerintem limitálta a játékát a labdák elosztását tekintve, hogy Kroosnak túl mélyre vissza kellett lépnie.
Ferland Mendy (7)
Továbbra is bizonyítja, hogy jó döntés bizalmat szavazni neki. Viniciusszal nagyon jól kiegészítik egymást, megvan az összhang támadásban és védekezésben is, így a Sociedad alig tudott mutatni valamit az ő oldalukon. A belépőkkel viszont óvatosabbnak kell lennie a jövőben, hiszen egy szót sem szólhattunk volna, ha második sárgával idő előtt lezavarják őt a pályáról.
Toni Kroos (5,5)
Én komolyan nem értem, hogy ennyi meccs után sem tudja észrevenni az edzői stáb, hogy Kroos mélységi játszatása inkább elvesz a játéktól, mintsem hozzáad. Kevésbé veszélyes passzokat tud kiosztani, kevesebbszer ér fel a kapu elé, hogy lövéssel próbálkozzon, úgy összességében ki van herélve vele a játéka, és porig rombolódnak az erősségei. Ebben a pozícióban az elejétől kezdve hasznosabb tudott volna lenni Fede és Case is.
Luka Modrić (6,5)
A horvát játékmesterben volt a legtöbb üzemanyag az első hat játékost figyelembe véve, több szép megindulása volt, jól osztogatott az ellenfél térfelén. Ødegaard pozíciója valamelyest őt is limitálta, de úgy hogy Kroos hátrébb helyezkedett, jobban tudott a támadások segítésére koncentrálni. Szerintem nagy hiba volt őt lecserélni, mert a legtöbb váratlan és jó megoldás tőle volt várható a középpályán.
Martin Ødegaard (5,5)
Számomra úgy tűnt, hogy nem igazán találta a helyét a pályán még. A tudása és a fejlődése szembeötlő, remekül bánik a labdával, de feltűnt, hogy többször sem találta meg a jobb passzfolyosókat, vagy épp egy társáéba mozgott be. Erre ráerősített, hogy őt sem kereték annyira a társak, de adjunk időt az összecsiszolódáshoz.
Rodrygo (5)
Amit tud a labdával, arra csak nagyon kevesek képesek a csapatból, az első félidőben megállás nélkül rugdosták őt föl, nem tudták tartani. Aztán a második félidőben már egy darab momentuma nem volt. Amiért különösen elő lehet venni, az a labda nélküli játék, mert nem segítette úgy Carvajalt, mint Vinicius Mendyt, viszont a kapu elé sem érkezett oda ziccerben amikor kellett volna. Összességében felejthető mérkőzése volt.
Karim Benzema (4,5)
Többször előfordul, hogy ziccer nélkül hoz le egy meccset, nem találják meg a társak, mégis elő van véve a hatékonyságát illetően, igazságtalanul. Ezúttal azonban valóban nem teljesített fényesen. Sajnos, vagy nem sajnos, még mindig ő az első számú gólfelelős, tőle várhatjuk leginkább a gólokat, ám a 2-3 lehetőség most mind kimaradt, a gólcsap pedig zárva maradt.
Vinicius Jr. (5,5)
Ügyes, kreatív, jól kényszerítőzik, jól cselez, de egész egyszerűen nincs meg továbbra sem a kapu előtti határozottság, ami egy támadó poszton elég fontos lenne. Megvolt most is a lehetőség, hogy elszaladjon üresben, befejezze, eltekerje, nem érik be a védők, ő mégis visszaveszi, passzopciót keres, amivel oda is a lehetőség. Nem tudom ez mennyire fejleszthető, vagy milyen módon lehet ebben változást elérni, de kellene.
Cserejátékosok
Bár húsz percet játszhattak hárman is közülük, nem igazán maradt ebben a szakaszban semmi értékelhető a csapattól. Casemiróval stabilabbá vált a középpálya, Valverde próbálkozott egy-két megindulással, Marvin hős lehetett volna, de nem lőtte be a ziccerét, Arribas meg épp csak felszimatolt a pályára.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (5)
A felfogás mindenképpen dicséretes, miszerint próbál taktikailag változtatni, kicsit elszakadni a szokásostól, lehetőséget adni a fiataloknak, de egy kicsit átestünk a ló túloldalára, aminek az egyensúly látta kárát. Casét és Fedét nem lehet egyszerre padoztatni, mert megérzi a középpálya. A Castillás srácok debütálására talán lett volna jobb alkalom, nem egy felsőházi csapat ellen idegenben, 0-0-nál. Illetve Benzema adott esetben nyugodtan lecserélhető, például, ha nem megy neki. Kettő helyettes is bevetésre várt a kispadon, ott is maradtak.
Varane, az őrjöngő madridisták bokszzsákja
Kezdjük azzal, hogy ami igaz, az igaz. Valóban amatőr hibákat láthattunk a francia középhátvédtől, amelyek kétszer is megbosszulták magukat, és a City játékosai nem kegyelmeztek ezek után. De egyszerűen igazságtalan lenne elverni egy egész meccset, párharcot, BL-szezont egyetlen emberen, miután a csapat játéka több szempontból sem volt tökéletes, és nem csak Varane teljesítménye volt kifogásolható.
Ahogy csapatként nyertük meg a bajnokságot, ezt a meccset is csapatként veszítettük el. A City és Guardiola ügyesen talált gyengepontot a Real Madridon, és az első percekben kényelmetlenül magasan támadták le a madridi labdakihozatalokat. A bajnokságban gyengébb képességű játékosok alacsonyabb intenzitású letámadása ellen még úgy ahogy sikerül ezeket a helyzeteket megoldani, az angolok azonban hibára, hibákra tudták késztetni a védelmet, és hamar vezetést szereztek.
Persze ezt a fajta presszinget nem lehet kilencven percen át bírni, így amikor nagyjából húsz perc után lejjebb tekerte a letámadást Guardiola, a Real is többször jutott el az ellenfél kapujáig. A manchesteriek viszont az egyenlítő gólt követően sem húzódtak vissza és kisebb-nagyobb rontásokra kényszerítették a mieinket. Egy röviden visszatett labdára sikerült is jól lecsapniuk, ami eldöntötte a párharcot.
Zidane felelőssége is vitathatatlan a vereséget illetően. Anyagában jobb védelmet nem tudott volna felküldeni ennél, viszont a hátulról rövid passzokkal építkező stílus a Guardiola féle City ellen nem feltétlen jó taktikai húzás, ahogy az sem, hogy támadásban is inkább a technikásabb, de lassabb támadásvezetéseket produkáló játékosokban bízott. Ha csak felrugdossuk a labdákat szorult helyzetben, felállt védelemmel fogadjuk a kékeket és gyors támadásokkal próbálunk meg érvényesülni, az talán inkább eredményre vezethetett volna.
De hiába hozta Carvajal vagy Casemiro a szezonja legpocsékabb meccsét, hiába üvöltött a meccs képe a Fede – Vinicius kettősért már tíz perc után, hiába a nyolcvaniksz percen át láthatatlan, sérülésével továbbra is bajlódó Hazard, a félresikerült taktikai húzások, a későn érkező és váratlan cserék, akkor is Varane vigye el a balhét. Varane kapjon instán harmincezernél is több kommentet a legutolsó képe alá, amelynek nagy része azzal foglalkozik, hogy takarodjon Madridból. Ő legyen a bokszzsák, rajta lehessen kiélni minden haragot és feszültséget.
A valódi szégyen ez. Nyilván nem kell megdicsérni az ifiben is ciki hibákért, de van abban valami gyomorforgató, amikor ennyire szét van szedve egy ember, aki évek óta szolgálja a csapatot, aki valószínűleg nem szándékosan rontott azokban a helyzetekben, és akinek a rontásai csak néhány betűtésztát jelentettek a káosz paradicsomlevesében.
Tornagyőztes a szurkolói csapatunk!
A napokban többen is láthattátok, hogy a Magyar Madridisták Közössége elnevezésű Facebook-csoportunkban játékosokat kerestünk egy szurkolói tornára, mivel nem várt sérülés- és nyaraláshullám söpört végig a keretünkön. Végül világszínvonalú játékosmegfigyelőinknek hála kiváló labdarúgók csatlakoztak hozzánk a tegnapi napon, így 10 fős kerettel vágtunk neki a HBF által szervezett Nyári Szurkolói Torna csoportmeccseinek, ahol sorsolásnak köszönhetően a Juventus, a Leeds, a Barcelona és a Manchester United csapata várt ránk.
Az első két meccsen magabiztos győzelmekkel kezdtünk, a zebrákat 4-0-ra, az angolokat 3-0-ra győztük le, így vártuk az El Clásicót, ahol bár voltak nagy helyzeteink, mindkét csapat jól védekezett, így 0-0-s döntetlennel végződött az összecsapás.
A csoport többi mérkőzése úgy alakult, hogy mindenképpen kellett legalább egy döntetlen a vörös ördögök ellen a továbbjutáshoz. A villámgyors manchesterieknek már sikerült az, ami a többieknek nem: gólt szereztek ellenünk, ráadásul kettőt, és 2-1-es vezetésüknél kieső helyen álltunk. Azonban egy remek támadás végén jogos büntetőt kaptunk, amit értékesítettünk, így döntetlen lett az állás. Ez aztán nem is változott, a 2-2 pedig továbbjutást ért. A csoportból a szintén nyolc pontos Barcelona ment még tovább, viszont jobb gólkülönbségünknek köszönhetően csoportelsőként jutottunk az elődöntőbe.
A másik csoportot a Liverpool nyerte, a Juventus másik szurkolói csapata lett a második, így utóbbiakkal találkoztunk az elődöntőben. Itt sajnos a torinóiak szereztek vezetést, de nem adtuk fel. Egy szögletvariáció hozta meg az egyenlítést, majd egy gyönyörű találattal már nálunk volt az előny, amit meg is tudtunk őrizni, így következett a döntő, a Liverpool ellen.
Remekül kezdtük a meccset, egy gyors góllal hamar nálunk volt az előny. Ezután mindkét csapatnak voltak helyzetei, kemény küzdelem volt a pályán. Aztán egy pillanatra megállt az idő… Egy saját térfélről megeresztett lövés tekeredett varázslatosan, a Liverpool kapusa kicsit kijjebb állt, és a labda mintha tudta volna mi a dolga, engedelmesen hullott be a felsőléc alá! 2-0, és bár már a második félidőben jártunk, a Pool nem adta fel, és több veszélyes szabadrúgással jöhetett a következő percekben. Azonban a kiválóan felállított sorfalban rendszeresen elakadtak a lövések, kapusunk pedig folyamatosan nyelte le a próbálkozásokat ezen a meccsen is, ahogy az egész tornán. A teljesen kinyíló ellenfél ellen végül egy ellentámadás hozta meg a mindent eldöntő harmadik gólt. Így eldőlt a mérkőzés! Tornagyőztes a Real Madrid, ráadásul, Havasi Zsolt személyében, a torna gólkirályát is a mi csapatunk adta.
A győztes csapat.
Álló sor (balról): Luketics Milán, Szendrei Máté, Vass Csaba, Réz Gergő, Doman Gergő
Guggoló sor (balról): Havasi Zsolt, Nagy Viktor, Nyeste Viktor, Mári Konrád, Márki Dániel
Nagyon jól játszott mindenki az egész torna során, agilis, lelkes játékunk, jó kapusteljesítményünknek, védekezésünknek, szép támadásainknak köszönhetően megérdemelt bajnoki címet szereztünk. Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, az ellenfeleknek a kemény, de fair küzdelmet, és a srácoknak, hogy a cím a madridi vitrinbe kerülhetett!
Végeredményeink:
Csoportmeccsek:
Real Madrid 4-0 Juventus
Real Madrid 3-0 Leeds
Real Madrid 0-0 Barcelona
Real Madrid 2-2 Manchester United
Elődöntő:
Real Madrid 2-1 Juventus
Döntő:
Real Madrid 3-0 Liverpool
Gratulálunk, srácok!