A korona helye a király fején van!
Nem vagyok odáig a Barcelona csapatáért. Egy ilyen kijelentés nem túlzottan váratlan egy madridista érzelmű szurkolótól, de már tényleg eljutottam odáig, hogy megvetéssel pillantok minden egyes klisékkel tűzdelt ömlengésre, pátoszos ámuldozásra és szakértésnek álcázott gyermeki lelkesedésre, ami erre a csicsásan túldíszített köntösben twerkelő futballklubra irányul. És ehhez az elért eredményeknek, a mutatott játéknak, vagy a (fájdalmasan hosszú ideig tartó) hazai dominanciának semmi köze sincsen. A folyamatos képmutatásnak annál inkább. A Barcelona ugyanis a Jóság és a Szeretet földjévé, a Csodálatosság Csimborasszójává, a Modern Futball origójává nemesedett a köztudatban. A Katalán Erőd, ahol a Legkisebb Királyfi és a harcos katonák mindig a jó oldalon állnak a népmesében, és minden egyes győzelmükkel tovább nyúlik a szivárvány a mosolygó bárányfelhők alatt húzódó Camp Nou tökéletes gyepe felett. Több, mint egy klub – harsan fel diadalmas trombitaszó közepette a futball egyik legnagyobb hazugsága. Nem, baromira nem több, ugyanolyan, mint a többi gigaklub. Ahogy Madridban sem tud a gyepmester tejet fakasztani a szögletzászló alól, úgy Katalónia sem a Paradicsom, hanem egy kiemelkedő képességű korosztály, egy valag pénz és egy nagyon akkurátusan felépített identitás marketing-szerelemgyereke, ahol a koronagyémánt és a mozgatórugó természetesen Lionel Messi. A világ (egyik) legjobb futballistája, akivel tényleg óriássá érett a Barcelona a pályán, és azon kívül is. És a meccseken látottak miatt persze kijár a tisztelet ellenfelünknek, hiszen írhat vagy mondhat bárki bármit, mindig a mérkőzés beszél a leghangosabban. Azonban ez az egész körítés, ami azt próbálja megrajzolni zsírkrétával, hogy ez valójában nem is egy profi üzleti vállalkozás vegyítve egy elképesztő ’87-es korosztállyal és egy kamionnyi euróval, hanem a Boldogság, és az örökös Fair Play szigete, akiknek csak az nem szurkol, aki nem szereti a futballt – pontosan ez varázsol a gyönyörű tulipánból tökéletes művirágot, ami csak arra jó, hogy visszaverje a fényt.
És ennek az örökösen növekvő szmoggal teli luftballonnak a leeresztése a spanyol egyeduralom megtörésében rejlik, amelyhez a győztes Clásicókon át vezet az út. Gyűlölöm, ha a csapat veszít, és annál jobban csak azt gyűlölöm, ha ezt a Barcelona ellen teszi. Amikor felzúdul a vuvuzeláknak ható fanfár egy katalán siker után, csak tovább gyarapítja ezt a kisiskolás ragaszkodással és lelkülettel vegyített hájpcunamit, ami egy valóban eredményes és tekintélyes címhalmozást végrehajtó klubból ölelni való pandamacit gyárt. Ennek hatására pedig az ember keze nem tud nem ökölbe szorulni akaratlanul. Nem egy burleszket szeretnék látni, ahol táblával jelzett nevetés kapcsolódik be, mikor újabb két emberünk ül seggre egy cseltől, nem egy horrorfilmet, ahol vérengző fehér hadak tizedelnek bárkit, aki szembejön, és nem egy tragédiát, ahol egymást felülmúló színészi alakítások dominálnak. Kérdések és kétségek nélküli sikert szeretnék, egy gyönyörű mesterművet, egy zseniális menetelést. Heves pulzusra táncoló örömöt és határtalan büszkeséget. Mert a korona helye a király fején van!
Zsinórban a nyolcadi…
Zsinórban a nyolcadik győzelmüket aratták kosarasaink tegnap az Euroligában! Ezúttal az Olympiakosz csapatát múlták felül a srácok, a sorozatos sikereknek köszönhetően pedig már a második helyen állnak a tabellán 13 fordulót követően.
Egytől egyig: Club Brugge – Real Madrid (1-3)
Csapatok
Club Brugge (5,5)
Könnyen szerezhettek volna több gólt, de vagy Areola állta útjukat, vagy saját maguk, mert nem nagyon keresték egymást a támadók éles helyzetekben. Nagyon extra egyéni produkció nem volt, bár Percy Tau lecseréléséből szerintem inkább negatívan jöttek ki a belgák, inkább Dennist kellett volna levinni, akit én nem láttam annyira jónak elöl, ennek fényében furcsa, hogy Okereke pályára sem léphetett. Mignolet teljesen kiszolgáltatott volt a góloknál, nem tehetett semmit a kapufa mellé tett labdákkal, mint ahogy Vanaken is szépen tekerte el a labdát a kapu bal oldalába.
Real Madrid (6,5)
Először is arra kérek mindenkit, hogy semmilyen következtetést ne vonjon le ebből a mérkőzésből, semmilyen irányba, mert teljesen fölösleges. Egy sosem látott (és valószínűleg a jövőben sem előkerülő) csapat lépett pályára, extra motiváció már nem volt, hiszen a továbbjutás kérdése eldőlt. Összhangról nehezen beszélhetünk, inkább egyéni teljesítményekről, de ezen a téren is nagyon hullámzó volt minden. A legfontosabb, hogy ne a tegnapiak alapján mondjunk ítéletet senkiről és semmiről. A gólok szépek voltak, összességében a Real keltette a jobb benyomást a két csapat közül, így megérdemelt a győzelem.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Casemiro (8)
A pihentetését vártam, de egyre inkább kételkedem abban, hogy a bőre alatt hús és csontok vannak fémváz helyett. Óriási szerepe volt abban, hogy a belga fiatalok nem nyargalászhattak kedvükre, több ígéretesen kibontakozó akciót fékezett meg sikerrel. Többször segítette ki Odriozolát is a jobb oldalon, az i-re a pontot pedig egy okos gólpasszal tette fel Modrić felé.
Alphonse Areola (7)
Bravúrral tudott menteni egy közeli próbálkozásnál az első félidőben, a többi esetben a szemével kellett hárítania. Nem okozott csalódást, remek opció Courtois mögött.
Álvaro Odriozola (5,5)
A gólpassza menti meg egy rosszabb osztályzattól, amúgy inkább a gyengébbek között lehet említeni. Kevés veszély volt a felfutásaiban, ellenben rengeteg hely maradt mögötte rendszeresen, ami miatt folyamatosan tolódott el a csapat védekezésben.
Éder Militão (7)
Az egyetlen komolyabb hibájából indult a gólhoz vezető akció, de nem tartanám őt egyetlen és közvetlen felelősnek. Emellett komoly munkát végzett hátul, söprögette a hazaiakat jobbra-balra, nehezen bírtak vele a támadók, de inkább sehogy.
Raphaël Varane (6,5)
A gólban bizony az ő felelőssége is vitathatatlan, tekintve, hogy az eltolódás után szükségtelenül mélyre húzódott be, és nem vette fel időben a gólszerző Vanakent. Bizonytalanabbnak éreztem, mint brazil kollégáját, de neki is voltak fontos mentései hátul.
Ferland Mendy (5,5)
A madridi balszél nagyobb figyelmet kapott a találkozó során minden tekintetben, így Mendynek sem volt könnyű estéje. Nagyon sokszor próbált kombinálni Viniciusszal, és ígéretesnek tűnik ez a páros, de tegnap este nem hagyták őket kibontakozni. Védekezésben viszont többet tett a közösbe, mint túlsó kollégája, több belga akciónak is útját állta. Ami rá és Odrira is igaz egyelőre (és nem csak a tegnapi alapján), hogy kapkodnak még és szertelenek, de ez megfelelő meccsrutinnal finomítható.
Luka Modrić (7,5)
Luka jó meccset tudhat maga mögött, Kroos hiányában komolyabb része volt a csapat irányításában. Így ezt a kicsit visszafogottabban teljesítő csapatot is ő mozgatta leginkább, a végén pedig remekül tekerte el a labdát a kapufa mellé, szép pillanat, csodás gól.
Isco (4,5)
Ő volt tegnap a leggyengébb a pályán. A középső hármas tagjaként ritkán fut jó meccset, leginkább akkor funkcionál jól, ha rajta kívül van egy középpályás trió a pályán. Mintha külön csapatot alkotott volna önmagával, egy veszélyes kísérlete volt, ami majdnem bejött, de ott is inkább passzolnia kellett volna az üresen érkező Modrićnak. Cselezgetései öncélúak voltak, számos akciót akasztott meg ezekkel.
Vinicius Jr. (6,5)
Esetében leginkább a gólnak, és azon belül is az okos befejezésnek örülök, minden ilyen apró lépés segíthet abban, hogy az önbizalma újra a régi legyen. Azt látom, hogy kifogott egy rossz szezonkezdetet, amit a túlzott és helyenként már igazságtalan szurkolói kritika tovább mélyített, és ebből a helyzetből próbál kikeveredni éppen. Mi lehetne jobb elixír egy ilyen gólnál?
Rodrygo Goes (7)
Szinte láthatatlan volt az első félidőben, ritkán jutott el hozzá a labda, tekintve, hogy inkább bal oldalt próbálkozott a csapat. Aztán megint a jó helyezkedése dicsérhető, amikor Odriozola passzára tökéletes ütemben érkezett, és csodásan tekert a jobb kapufához. Egy kavarodás után aztán kvázi „gólpasszt adott” Vininek, jelenleg a gólokat tekintve pedig Benzemával holtversenyben áll idén a BL-ben.
Luka Jović (6)
Sajnos nagyon keveset keresték őt a társak, egyetlen nagy helyzetét pedig védeni tudta Mignolet. Vinicius góljának felépítéséből azért ő is kivette a részét, és bár nagyon igyekezett, egyszerűen mintha figyelmen kívül hagyták volna őt. Önbizalmának az sem tehetett jót, hogy még ezt a meccset sem játszhatta végig, ami pszichológiai szempontból védhetetlen döntés.
Cserejátékosok
Brahim (-), Benzema (-) és Valverde (-) nem gyakoroltak akkora hatást a meccsre, hogy érdemben pontozni lehessen őket, bár az is elmondható, hogy rossz benyomást sem keltettek, egyaránt igyekeztek élni a perceikkel.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Az ő szempontjából talán az volt a legfontosabb, hogy sokaknak tudott pihenőidőt adni, igaz, a Casemiro-helyzet továbbra is aggasztó, tekintve, hogy az idény egyik legfontosabb és legjobban teljesítő játékosa, igazi alternatíva nélkül. Viszont ha igazságosak akarunk lenni, és keretbe akarjuk foglalni az értékelést, akkor az ő szempontjából sem vonhatunk le sok következtetést a továbbiakra nézve, mivel ő is egyszerűen csak túl akart lenni ezen a kvázi tét nélküli mérkőzésen.
Casemiro: 50 BL-meccs a Real Madridban
A mérkőzés után nem is leplezte az örömét a statisztika miatt: „Ez egy nagyon fontos mérföldkő, különösen ebben a mezben, hiszen itt a legnagyobbak az elvárások is. Szerencsésnek vallom magam, és remélem, hogy még sok-sok évig adhatok bele mindent ezért a klubért. Jó érzés visszatekinteni a mérkőzésekre, madridi mezben játszani és viselni ezt a különleges címert, függetlenül az ellenféltől.”
„Minden BL-mérkőzés kivételes esemény, mivel ez a világ legnehezebb sorozata, de megőriztük a tekintélyünk és átlagban jól is teljesítünk. A mentális erőnk változatlanul megvan, ez a kulcsa a jó performansznak. A játékosok nagy akaratról tettek tanúbizonyságot ezúttal is. Így az edző is jól tud dolgozni, hiszen számára minden kerettag fontos, és mindenkinek szüksége van a játékidőre, hogy bizonyíthasson, erre is szolgált ez a mérkőzés.”
Szereplési szempontból a 2017/18-as (12 mérkőzéses), és a 2015/16-os (11 találkozós) szezon emelhető ki, de ebben az idényben is pályára léphetett az összes csoportmeccsen. A PSG ellen lépett pályára legtöbbször a sorozatban, ellenünk hatszor játszott, míg a Dortmund-Bayern duó ellen 5-5 mérkőzése volt. A legtöbb győzelmet utóbbiak ellen érte el a brazil, az ötből négyszer is a Real sikerével zárult az összecsapás.
A gólokat tekintve Casemiro a Brugge, a Juventus, a Plzen, a Napoli és a PSG kapuját vette be eddig. Ezek közül is kiemelkedik a Napoli elleni bombája, és természetesen a BL-döntőben szerzett találata a Juventus ellen.
Az U19-esek döntetle…
Az U19-esek döntetlennel zárták az ifi-BL csoportkörét. A 2-2-es döntetlent az utolsó pillanatban harcolta ki a Brugge. Egy 95. percben szerzett góllal sikerült pontot menteniük, egy szöglet után az előrehúzódó kapus talált be fejesből. A madridi gólokat Jordi és Pablo szerezték. A Real csoportelső lett 13 ponttal, a második helyet pedig a Brugge szerezte meg 10 egységet gyűjtve.
Egytől egyig: Real Madrid – Real Sociedad (3-1)
Csapatok
Real Madrid (7,5)
Szinte még el sem kezdődött a mérkőzés, máris hátrányban volt a banda. Az elmúlt meccseken gólt sem kapó Real Madrid pedig egy nehéz kihívással találta magát szembe: fordítani egy jó erőkből álló csapat ellen. Az első fél órában nem is igazán sikerült mit kezdeni a helyzettel, ennek oka pedig az, hogy a Sociedad ügyesen kihúzta a madridiak méregfogát azzal, hogy középen szinte semmi helyet és időt nem hagytak. Így ekkor a középpálya a fojtogató légkörben kevésbé tudott kombinatívan funkcionálni, az érdemi építkezés pedig a vonalak felé szorult. A tizenhatoshoz érkezve pedig ugyanúgy leszállt a köd, nem mentek a visszakészítések sem, egy baszk fatörzs mindig jó helyen volt, így maradt a labda beívelgetése középre, amiben főleg a jobb oldal jeleskedett, Carvajal, Modrić és Rodrygo szórták befele a labdákat, de mindig sikerült visszapofozniuk a vendégeknek. Aztán a vezetés mégis egy beadásból érkezett, igaz rögzített helyzetből: Lukita megtalálta Benzema testrészét, aki betuszkolta az egyenlítő találatot, még az első félidőben. Aztán jött a második játékrész, ahol a hazaiak még egy fokozattal feljebb tekerték a motort, míg a Sociedad láthatóan kezdett fáradni, 90 percig nem is lehet bírni ezt a tempót. Az akarat pedig szerencsével párosult madridi oldalon, mutatós ellentámadás végén Valverde zúzta emberbe a játékszert, ami a jobbra mozduló kapust kikacagva balra táncolt, így máris előnybe került a csapat, ami legalább annyira hókon billentette a látogatókat, mint az első félidős gyors gól a mieinket. A továbbiakban is domináns tudott maradni a Real Madrid, igaz nyílt a Soci előtt is esély az egyenlítésre, de Courtois a helyén volt. A harmadik gól a népszerűségi indexét megmetsző Bale labdájával indult, amit Benzema jól készített le a hosszú oldalon, a második hullámban pedig érkezett a horvát bombázó, és bombázott. Így kialakult a 3-1-es végeredmény, ami egy nagyon fontos siker lehet még a későbbiekben.
Real Sociedad (6)
Hiába volt érezhető szinte a találkozó egészében a hazai dominancia, az első harminc percben a másik Real akarata érvényesült. Gyors gól, hátul kiszorítósdi, elöl pedig kellemetlen letámadás, ami többször keresztül is húzta a madridi építkezést. 16 szabálytalanságukból 12 az első félidőben érkezett, és nem riadtak vissza a keményebb odalépésektől is. Portu pl. kicsit már túl vehemensen is hajszolta fűbe Courtois-t, de a Rattata-tekintetű Monreal sem jószándékból masszírozta térdkaláccsal Rodrygo gerincét. Még arra is igyekeztek gondosan ügyelni, hogy a tizenhatos környékén már ne nagyon szabálytalankodjanak – ironikus, hogy egyszer mégsem tudtak elég távol faultolni a büntetőterülettől, és ebből mehettek is közepet kezdeni. Aztán ahogy telt a meccs, úgy szépen el is fogytak, amikor meg 1-2 helyzetben a kapu elé keveredtek, akkor ott tornyosult a belga fal. Jó, hogy egy ideig azért nem kell velük találkozni a bajnokságban, nem volt egy kényelmes ellenfél.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (8,5)
Minden gólban tevékenyen részt tudott venni, pedig a találkozó eleje alapján azt hittem, a gyengébbek között kell említenem, hiszen a vendégek megszállták a pálya közepét, ami a sakkban sem jó ómen, így Modrić is nehezebben vette fel a ritmust, és szorult ki sokszor oldalra. Aztán kiharcolt egy szabadrúgást, amit be is ívelt Benzema felsőtestére, így egyenlítettünk. Majd jött a második félidő, a visszatolt labda Valverde felé, hogy aztán egy sistergős balossal le is zárja a kérdéseket. Öt kulcspassza magasan a legtöbb volt a találkozón. Kiemelt fontosságú lesz a szezonban a középpálya rotációja, és az mindenképp dicséretes meglátás az edzői stáb felé, hogy a CKM-formáció egyre ritkábban van jelen együtt középen, Kroos és Modrić váltásban sokkal jobban festenek, mintha egyszerre lennének fent.
Thibaut Courtois (8)
Én komolyan nem értem azoknak a mentális problémáját, akik az első gólban Tibó felelősségét keresik a helyezkedésével. Ilyen helyzetben konkrétan úgy kell helyezkednie, ahogy tette. 1v1-ben már nem sokat tudott tenni, aztán viszont egy-két komolyabb fogással Willian José vagy Isak ellen tett arról, hogy ne legyen izgalmas a végjáték. Nekem nagyon tetszett a játéka ezúttal is, most már meccsek óta az a Courtois áll a kapuban, akit mindig ilyennek szeretnénk látni.
Dani Carvajal (7)
Emberére akadt Oyarzabalban, érdekes párharc volt az övék, de emberünk állta a sarat. Támadásban megnehezítette eleinte a dolgát a Sociedad védekezése, hiszen a többiek jobban kiszorultak mellé, így ő is kevesebbszer tudott kombinálni a szokásosnál. Azért az örömteli, hogy Rodrygóval nagyon jó köztük a kémia, és ez még úgy is szembeötlő volt, hogy gólt, vagy gólpasszt ezúttal nem jegyzett ez a páros.
Sergio Ramos (5)
Néha ront a kapitány is, a hibája most kapitális volt. A no-look visszapassz ajándék volt Willian José számára, így rögtön nehéz helyzetbe került a csapat. Egy-két fontos szereléssel igyekezett javítani az összképen, mindenesetre reméljük ezzel letudta a meccset befolyásoló hibákat erre a szezonra.
Raphaël Varane (8)
Kellemes meglepetés volt a francia játéka, aki mostanában különösen szertelennek bizonyult hátul, de tegnap felnőtt a feladathoz. Sokszor tisztázott veszélyes helyzetben, a vezetést jelentő gól előtt pedig remek labdaszerzéssel indította el a kontrát. Erre a Varane-ra lenne szükség, meggyőző teljesítmény, a védelem legjobbja volt a mérkőzésen.
Ferland Mendy (6,5)
Egy kemény jobbos lövés maradt meg emlékezetes pillanatnak tőle az első félidőben, és az, hogy ezúttal sem tudták igazán megverni őt hátul. Támadásban összességében persze így is visszafogott volt, ahogy megszoktuk tőle, viszont annyira ez nem befolyásolta a találkozó menetét, hiszen Hazard kevésbé vele akart passzolgatni, inkább bohócsipkát biggyesztett az arra járó látogatók kobakjára.
Casemiro (7)
Azért akkor egy pillanatra megállt a szívem, amikor visszatette hatezer méter magasan a labdát (ekkorára azért Courtois se nőtt), de szerencsére nem lett belőle nagy baj. Küzdött, csúszott, mászott, megvívta a harcait, de volt pár bosszantó labdavesztése is. Sokszor nagyon egyedül hagyták a társak labdakihozataloknál, a Sociedad letámadásával rendre egyedül kellett dacolnia.
Fede Valverde (8)
Számára sem indult simán a meccs, szinte azt tudnám leírni, mint Modrić esetében, nehezen jöttek ki az erősségei. Bár viszonylag keveset volt játékban, 40 passzából 29-et előrefelé adott, azaz keményen igyekezett a támadásokat segíteni. Góljánál jókor volt jó helyen, jól pattant meg a lövés is, de hát jó játékosnak van szerencséje, Fede előtt pedig fényes jövő áll Madridban.
Rodrygo Goes (6,5)
Ezúttal nem róla szólt a találkozó, kevés volt az akarat és a terület is érdemi összjátékokra, így maradt egy-két tetszetős kis területes csiki-csuki Carvajallal és Modrićcsal. Azért ne is panaszkodjunk rá, tekintve, hogy a feladatát elvégezte, hiszen sokszor lépett vissza a középpályára segíteni az építkezést, a Soci pedig szemmel láthatóan készült rá, és nem hagytak neki sok lehetőséget elöl.
Karim Benzema (8)
A mester ott folytatja, ahol abbahagyta. Remek ütemben érkezett középen, amivel egyenlített, az utolsó gól előtt pedig okosan készített vissza Modrić felé. Hat lövéssel zárta a meccset, próbálkozott bentről és távolról egyaránt, emellett rendszeres visszalépéseivel igyekezett levenni a terhet a többiek válláról is.
Eden Hazard (8)
Óriási! Ha Modrić nem ennyire kotnyeles, hogy minden gólban benne akar lenni, akkor lehet, hogy Edent mondtam volna a meccs emberének. Most hasonlított legjobban a Chelsea-s önmagára, egyszerűen nem tudták szabályosan megfosztani a labdától. 11 csele volt a meccsen, másnak ez egy fél szezonra elegendő mennyiség. Fárasztotta, alázta és kerülgette a vendégeket, négyszer lőtt kapura, volt két kulcspassza is. Azzal, hogy ekkora energiát kellett rá összpontosítani, megágyazott a csapat fordításának, hiszen merítette a Soci elemeit.
Cserejátékosok
Gareth Bale (7)
Óriási füttykoncert volt a bevonuló zenéje, de semennyire nem lehetett érezni a játékán a megkülönböztetett figyelmet. Jól szállt be a meccsbe, a harmadik gól pedig az ő érdeme is. Hosszú oldalakat lehetne megtölteni a helyzetével és a megítélésével, de tegnap segíteni tudta a csapatot, és jó döntésnek bizonyult ráereszteni egy megfáradt ellenfélre.
Toni Kroos (-) és Isco (-) már a lényegi kérdések eldőlése után érkeztek, de jó látni, hogy mind a kettő egészséges, és szakállas és/vagy szőke.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9)
Visszakacsintott Zidane első korszakából valami, amit „mentally strong”-ként lehet definiálni. Hátrányban is a saját játékára koncentrált a csapat, egy pillanatig nem volt kétségem afelől, hogy meg fogják fordítani a meccset. A kezdő ült, Kroos fontos pihenőt kapott a PSG elleni párharc előtt, a cserékkel sem volt különösebb probléma. Jó meccselés, szép volt, mester!
Rodrygo zseniális! Bezzeg a Vini…
Merthogy a Rodrygo az bezzeg belövi. A Rodrygo az mesterhármast lő a BL-ben. És akkor a Vinicius az miért nem képes rá? Hát mert ő szar. Mert béna, mert tehetségtelen, alkalmatlan. Nem szint. Mert ezeknek felváltva kéne lődözniük a triplákat, a kutyaúristenit. Mert a mérce az Messi, meg CR amúgy, de hát ezek fiatalok, akkor Mbappé. Igen, bezzeg a Mbappé. Az ügyes, a Rodrygo is ügyes, de a Vinicius az nem ér semmit, jobb lenne eladni. És akkor ne húzzak versenycsíkot körömmel a fejemre, amikor tele van hányva a kommentmező ezekkel a fekete-fehéren kiböffenő sznobéria-buborékokkal?
Igen, az összehasonlítás alapja pusztán abban merül ki, hogy nemrég idekerült, fiatal brazil támadókról beszélünk. Az nem téma, hogy tök más a két játékos karaktere, személyisége, stílusa, mások az erények, sőt, még a pozíciójuk sem igazán ugyanaz. Vini kimondottan szélső, leginkább a technikájára és a sebességére alapozva tud előnyt kovácsolni a pályán, sokszor megy bele 1v1-ekbe és szépen nyeregeti is meg ezeket, ha van elég területe. Beljebb húzódva is inkább a passzok lehetőségét keresi, a kapu előtt még valamelyest bizonytalan. Rodrygo ezzel szemben szeret középre húzódni, inkább a kis játékban és a gyors döntéshozatalban erős. Befejezőként higgadt, de előkészítőként is megállja a helyét, mert jól lát a pályán. Kifejezetten szélsőként nem igazán szeret játszani, nem tudnak kijönni az erősségei, a halfspace-től kijjebbre küldeni felelőtlen döntésnek tűnik. Talán ennyiből látszik, hogy más a profil, és a babfőzeléket sem érdemes a vaníliafagyival hasonlítgatni, még akkor is, ha mindkettő étel.
Amellett sem mehetünk el, hogy nem mindenki fejlődik ugyanolyan ütemben. Virgil van Dijk 20 évesen még a Groningenben bontogatta a szárnyait, de még húszas évei közepén is csak a Southamptonban játszott. A világbajnok Luca Toni 23 évesen a Vicenzában rémítgette a kapusokat. Miért lenne törvényszerű, hogy valaki 18-19 évesen már Cristiano, Messi, vagy Mbappé szintjén legyen és szórja a gólokat? Miért mindig az Aranylabda szintjéről lefejtve kell kielemezni az aktuális fiatalokat? Emlékszem, hogy tavaly Vini húzóember volt, egy évvel fiatalabban, istenítve volt, nem győzött róla mindenki áradozni. Persze, mert ekkortájt alacsonyan voltak az elvárások, és jött egy srác, aki megkavarta az állóvizet. Aztán szépen lassan kezdte mindenki elvárni Viniciustól, hogy tartsa is fent ezt a teljesítményt. Nem tudta, és akkor kezdtek jönni a kis gombostűk. Hogy annyira nem nagy szám. Hogy ügyes, de azért nem egy klasszis. És amikor kimaradt egy-két helyzet, akkor szépen el is szabadult a dolog, és jött a falábúzás.
Most Rodrygo a klasszis, Rodrygo a sztár. Aztán mondjuk rendszeres kezdő lesz, és lesznek csendesebb meccsek, akkor már mégis kelleni fog Sterling, vagy Mbappé, vagy bárki más, mert hát nem kielégítő a teljesítmény, még nem áll készen erre. Aztán Viniciusnak összejön egy pár jobb meccs, és megint a klub reménysége lesz, a csillag, aki új dimenzióba helyezheti a Real Madridot. Emlékszem Ødegaard is volt kiégett tini, meg Hakimi is futballbuta jobbhátvéd, aztán most húzóemberek a topligás csapataikban. Pedig aztán ezek a srácok tehetnek a legkevésbé bármiről is. Mégis arról szól ez a ciklikus rémálom, hogy nap elején epehányás, nap végén meg letisztogatom nedves törlőkendővel. Repeat. Szóval ne cseszegessétek ezeket a srácokat, meg ne hasonlítgassátok mondjuk Fedét és Jovićot, mert annak is annyira van értelme, mint Vinit és Rodrygót, hanem szurkoljatok nekik, hogy minél többre vigyék a klubnál és a karrierjükben. Lehet, hogy Rodrygo tényleg világklasszis lesz, Vini pedig nem. Vagy fordítva. De egyelőre örüljünk a perceiknek, mert ők igyekeznek meghálálni minden pillanatot, amit nálunk tölthetnek. Akkor is, ha döcög a játék, ha nem sikerülnek az utolsó passzok, az utolsó lövések. Türelem.
Egytől egyig: Real Madrid – Galatasaray (6-0)
Csapatok
Real Madrid (9)
Ilyen az, amikor a megfelelő támadósémához megtalálod az abba tökéletesen illeszkedő embereket. A Real Madrid számára állandó problémát jelentett az akciók építése a CR-korszak után (már alatta is, de a portugál tudása és mentalitása sokat kozmetikázott a helyzeten). Zidane alatt számos olyan mérkőzést láttunk, ahol a labda nélküli mozgás lassú és kilátástalan volt, a labdás elől menekültek a csapattársak, és minden labda be lett pofozva a vonal mellől előnytelen helyzetekbe. A Hazard-Rodrygo-Benzema trióban az a szép, hogy ők nem gólokat szórni, versenyt futni meg beadogatni szeretnének elsődlegesen, hanem játszani. És mi más inspirálhatná ezeket a játékosokat, mintsem egy olyan elmozgásokkal teli, passzsávokat szolgáltató, kényszerítőkre kész, az ellenfél tizenhatosának agglomerációját vaskézzel (de Vaskéz nélkül) uralni akaró felfogás, mint amit láthattunk. Ehhez persze jól jön egy dinamikus, távoli lövésekkel és kiugratásokkal jól boldoguló középpálya, és a támadásokat folyamatosan kísérő szélsőhátvédek, akik kicsit beljebb végzik a munkájukat az oldalvonaltól. Hiba lenne azt gondolni, hogy ez a kezdő, ezzel a felfogással mindenkinek szórni fogja minimum a hármasokat, de a játék képe (és a Leganés ellen látott termelés) arra enged következtetni, hogy ha jól sikerül használni a rendszer megfelelő elemeit, akkor még sok kellemes pillanat várhat a madridistákra ebben az idényben.
Galatasaray (2)
14 perc alatt minden tekintetben kiszálltak a meccsből, minimális ellenállást sem tudtak tanúsítani, négy meccs után még nincs góljuk a BL-ben. Courtois-t sem állították óriási feladat elé, így csak amiatt izgulhattunk, hogy a belga be ne verje a fejét egy eltévedt bárányfelhőbe. Kicsit olyan ez a török keret, mint mikor valaki, aki először Fottball Managerezik, választ egy topligás kiesőjelöltet, és gyorsan szeretné valahogy erősíteni a csapatát. Kaotikus.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Rodrygo Goes (10)
Nem szeretem ok nélkül osztogatni a tízeseket, nem is tudom, hogy legutoljára melyik játékosunkat illettem ezzel a hihetetlen pontszámmal. Ugyanis a tízes az az igazán különleges teljesítményekért jár. Amikor nem csak a saját csapatod szurkolói beszélnek rólad, hanem a fél világ. Egy 18 éves gyerekember most kiérdemelte. Tökéletes mesterhármas, tökéletes este – mi más illene ehhez, mint egy tökéletes pontszám? A helyezkedése valami hihetetlen, remekül veszi észre a folyosókat labdával és labda nélkül is, és brutálisan gyorsan hoz jó döntéseket a tizenhatoson belül. Ami segítség lehet a számára, hogy nagyon működik közöttük Benzemával a kémia, néhány stílusjegyben pedig mutatnak is hasonlóságokat. Nagyon nehéz lenne innentől kihagyni a nagyobb meccseken őt.
Thibaut Courtois (8)
Fű alatt szép lassan újra lesz kapusunk Navas távozása után. Ez lehet, hogy erősnek hangzik a belgára nézve, de tagadhatatlanul látszott nála egy mély hullámvölgy, amelyen nem segített a szurkolók egy részének egysíkú és ellenszenvvel teli hozzáállása sem. Viszont mostanság elindult a dolog egy jobb irányba, ahol a jobb kapusteljesítmény mellett a kritikus hangok is egyre halkabbak, és ez a szurkolóknak, a játékosnak és a csapatnak egyaránt kedvező szituáció. Most már jönnek a stabil, helyenként pofátlanul magabiztos megoldások is a fontos védések mellé. Courtois úgy tűnik végre megérkezett Madridba.
Dani Carvajal (8)
Elképzelhető, hogy nézte kedden a Dortmund – Intert és Hakimit, a mostanában mutatott jó formáján még egy kicsit tudott javítani tegnap érzésem szerint. A Real támadójátékában általában a bal oldal a játszósabb, jobbról azonban Carvajal sem szokott tétlenkedni a jó betörésekkel, belöbbölésekkel, cutbackekkel. És mennyivel hatékonyabb Dani, ha közelebb játszik ő is a kapuhoz? A vonal mellőli semmibe hulló beadásokat felváltották a sokszínű, helyenként váratlan megoldások. Ezúttal sem maradt persze gólpassz nélkül, Benzema második gólja előtt az alapvonaltól centerezett. A házi versenyt már megnyerte, idén pedig az egyik legjobb játékos az egész védelemben.
Sergio Ramos (8)
Én már csak nevetni tudok a milliomodik panenkán, amit szemtelenül pofoz a kapu közepébe. Bár nagyon örültem volna, ha a 14. percben Rodrygónak adja a tizit, de végül a brazil srác amúgy is triplázott, úgyhogy már nem sajnálom. Védekezésről mit lehetne mondani, mikor a Galata nagyon nem is tudott a tűz közelébe kerülni? Nem sokat. Így inkább azt emelném ki, hogy ahogy nyomást gyakorolt a csapat, úgy ő is tolta feljebb a védővonalat, segítve a presszinget.
Raphaël Varane (7,5)
Az első öt percben három olyan hibája volt, ami után sokadszor morogtam, hogy miért is nem Militão kezdett, de aztán a továbbiakban már többnyire jó megoldásokkal jelentkezett, persze minimális volt csupán a nyomás a védelmen.
Marcelo (8)
Nagyon jó volt abban a 42 percben, amíg a pályán lehetett, éppen ezért volt sajnálatos, hogy olyan korán le kellett őt hozni. Két gólpasszt adott 7 perc alatt, és nagyon erősnek nézett ki vele a bal oldal támadásban, szinte mindenkivel összhangot tud kovácsolni maga körül, legyen az frissen érkező, vagy évek óta az oldalán játszó társ.
Casemiro (7,5)
Mostanában sokszor reflektorfénybe került, hiszen a kilátástalanul sodródó Realban a kevés jó játékos egyike tudott lenni. A Galata ellen is jól mozgott, és mivel a „török” támadók annyira jól mutattak a pályán, mint bablevesben a porcukor, kicsit szabadabban, kevesebb felelősséggel játszott. A labdakihozataloknál azért szükséges volt, hogy opciót biztosítson, és egy-két kisebb hibát leszámítva feladatait jól oldotta meg. Gólt is szerzett, sajnos les miatt (jogosan) érvénytelenítették.
Toni Kroos (8)
Ahogy a Leganés ellen már utaltam rá, Toni Kroos szinte kivirágzott. Élvezi, hogy máshogy támadunk, élvezi, hogy sokkal több az opció, nem csak egy társat tud kiválasztani, kevesebbszer kell kényszerűségből döntenie. Most egy büntetőt hozott össze Ramosnak, illetve volt egy remek kapáslövése is, Muslerának bravúrra volt szüksége a hárításhoz (aztán kérdés, hogy Benzi mit akart azzal a kapálózással, de majdnem sört terítettem a tévére).
Fede Valverde (8,5)
A KFC-korszak beköszöntött. Kroos és Casemiro közé megérkezett az F, azaz Fede, és vele látszik teljesnek a Real Madrid középpályája. Hat tüdővel rendelkezik, a dinamikus támadások mozgatórugója, egy borzasztóan sokoldalú játékos. Casemiro lecserélése után ő húzódott hátrébb, a védelem elé, azt is hibátlanul oldotta meg, labdaszerzéseiből kontrázni is tudtunk. Az ellenfelek szempontjából rendkívül kellemetlen figura lehet, egy másodpercnyi megállást, hezitálást sem enged, és nagyon nehéz túljutni rajta.
Eden Hazard (7,5)
Talán egy külön posztot is megérne az egész Hazard-jelenség, de az már most körvonalazódik, hogy nem azt az Hazard-t kell várnunk, amelyiket a Chelsea-ben láttuk, és nem egy CR-szerepkört kell tőle várni és elvárni. Továbbra is adós azért a pontosabb befejezésekkel (tegnap közel járt, de Musleráról épp elpattant a kapu mellé a lövése), de folyamatosan köti le az ellenfelek figyelmét, és segít helyzetet teremteni a többieknek is. És valahogy jobban áll a Realnak, hogy nem egy emberen múlik minden, és hogy nem Hazard formájától kell várni a csodát. Ne aggódjunk, a belga be fog indulni, és fogjuk még őt is kihirdetni a meccs legjobbjának.
Karim Benzema (9)
Nincs megállás, a francia továbbra is remek formának örvend, ebben az ingerekben gazdag környezetben pedig még szebben ragyog, mint eddig. Kétszer is jókor jó helyen érkezett, bár egyszer sem volt bonyolult a feladat, érkezni is tudni kell. Az igazán szépet Rodrygo harmadik gólja előtt csinálta, az a visszapassz valami csodálatos volt. Ez a duó nagyon jól mutat együtt, igazán sok bennük a lehetőség bármelyik csapat ellen.
Cserejátékosok
Ferland Mendy (6)
Talán a leggyengébb teljesítmény volt az övé a Real Madridban, bár védekezésben nem akadt kivetnivaló, sok támadásunk ment el rajta, mert rossz döntést hozott.
Luka Modrić (7)
A múltkor is, ezúttal is tudott adni a meccshez csereként. Nálam alapesetben nem férne be a kezdőbe, de a padról beszállva nagyon hasznos lehet a későbbiekben.
Isco (7)
Majdnem fejelt egy gólt rögtön a beállását követően, és akárcsak horvát kollégájára, rá sem lehet panasz a neki szánt bő húsz perc alapján.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9)
Jó kezdő, jó taktika, megfelelő cserék, szép eredmény. Rodrygo és Valverde beemelése, a nekik szánt bizalom jó felismerés a francia részéről, mindketten jelentősen tudnak emelni csapatrészük teljesítményén. A támadójáték is sokat változott, a csapat megszállta az ellenfél tizenhatosát, több variációs lehetőséget biztosítva. Casemiro pihentetése fél órára is kiváló döntés volt, a tankokból is néha kifogy az üzemanyag. Szóval ez egy járható út, így tovább Zizou!
Egytől egyig: Real Madrid – Leganés (5-0)
Csapatok
Real Madrid (8)
Mi változott meg hirtelen egy csapásra, és mi vezetett odáig, hogy kirámoltuk a vendégek kamrájából az uborkásüvegeket és megtöltöttük egy csipetnyi kreativitással, gyorsasággal és majd’ egy féltucat góllal? Az okokat úgy hiszem nem csak a Leganés spájzában kell keresni. Bár egy enyhe zárójelbe helyezi az intenzív termelést, hogy a sereghajtó, és komoly kiesőjelöltté nemesedő ellenfél ellen jött össze, mégis vannak olyan jelek, amelyek nem köthetők a másik oldal játékerejéhez. Az első és legfontosabb ilyen a sebesség. Egy jóval gyorsabban, direktebben építkező Real Madridot láttunk, amely képes volt pillanatok alatt felfejlődni saját térfélről, vagy fokozatot váltva villámgyorsan tört a kapu felé már a Leganés oldalán. A második, hogy a tizenhatoson belülre a földön akartunk bejutni, és nem feltétlenül 462 légicsapást mérni a tizenegyespontra, számunkra előnytelen feltételek mellett. A harmadik, a folyamatos labda nélküli mozgás, hogy rendre volt több opció az ellenfél tizenhatosánál. Nem volt jelen a rendre fel-felbukkanó kínosan szenvedős elszigetelődős parti, amikor minden csapattárs menekül be az ellenfél kapusának ölébe a labdás ember elől, hogy aztán egy kontra múlva Zidane a feje dörzsölésével találja ki az egyenlítés módját. Persze a TV elől nehéz definiálni pontosan az okokat, de az a meglátásom, hogy elsősorban személyi, másodlagosan mentális, és csak harmadlagosan taktikai alapokra vezethető vissza a tegnapi produktum. Fede Valverde dinamizmusa a középpályán nagy gondokat okozott a Leganés embereinek, így Kroosra kevesebb energia jutott, aki így jobban tudott fickándozni. Rodrygo és Lucas között kottázni lehet a különbséget, előbbi az ifjú Mozart szárnypróbálgatásait idézi a zongora előtt, utóbbi én vagyok, aki tűpontosan játssza a Boci, boci, tarkát kettő ujjal. A brazil srác jelenlétével teljesen máshogy gondolkodik a Real Madrid támadásban, tekintve, hogy nem a beadásokra fókuszál, váltogatja a széleket, ha kell már középen bukkan fel, akár a tizenhatoson belül. Ez hatással van a többiekre, de különösen Carvajalra és Benzemára. Előbbi nem szorul ki annyira a vonal mellé, és hatékonyabban tud csatlakozni a támadások érdemi részéhez, utóbbinak pedig jóval több a mozgástere azzal, hogy a társak is előszeretettel bukkantak fel a pálya (és egyben a büntetőterület) különböző pontjain. Lucas játéka ehhez túlságosan lassú és egysíkú, és egyelőre úgy látszik Viniciusszal sem ülnek ennyire a támadások. Ha szabad egy párhuzamot hoznom, a tegnapi Real Madrid 4-3-3-ja volt legközelebb az űrBarcához, ahol szintén a sok mozgás, a szemfüles utolsó passzok, és a tizenhatoson belülre történő konstans betörés volt a jellemző. Innentől kezdve a feladat adott: ugyanezzel a hozzáállással és ezekkel a játékelemekkel kell operálni a többiek ellen is.
Leganés (3)
Csak asszisztálni tudtak, igazából nyolc perc elteltével már minden lényegi kérdés eldőlt. Minimális veszélyt jelentettek Courtois kapujára, középpályájuk átjáróház volt, a védelmük meg rendre 2-3 másodpercet csúszott, ami ezen a szinten jelentős. Bajos lehet az a bentmaradás…
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Karim Benzema (9)
Gyönyörű volt, akár egy naplemente a Balatonon. Nyolc perc után rögtön kettő varázslatos gólpassznál járt, bár őmaga akcióból csak kapufáig jutott, büntetőből végül mattolta a kapust, és így visszakerült a góllövőlista élére. A csapat összetétele és elképzelése kidomborította a francia erényeit, a rengeteg labda nélküli mozgás, az intenzív jelenlét a tizenhatoson belül, a gyors sebesség mind-mind kihangsúlyozta azokat az elemeket, amelyekben Benz a világ legjobbjai között található. Az összehasonlítás alapjának helyességéért érdemes megnézni egy tetszőleges meccset, ahol lassú körbepasszolgatás, kevés mozgás, és ívelések voltak (elég könnyen találni ilyet sajnos), és rögtön kitűnik, hogy ilyen feltételek mellett mennyire nincs egyszerű helyzetben Karim. Idén 10 gólból vette ki a részét a bajnokságban, erre pedig senki nem volt képes rajta kívül idén a teljes ligát tekintve.
Thibaut Courtois (7)
Csupán épp a Madridból kikölcsönzött Óscar mozgatta meg őt igazán a teljes mérkőzés során, emellett néhány kósza beadást kellett lekapnia a felhőkről, meg átölelni egy-két csemege labdát. Ami feltűnt, hogy igyekezett gyorsan kigurítgatni a labdákat, ezzel segítve a hatékony és dinamikus ellencsapásokat. Öröm, hogy nem róla szólt a mérkőzés (sem pozitív, sem negatív értelemben), és persze minden madridi clean sheet után megmenekül egy fókabébi. Szóval pls Tibó, ne kapjatok gólt, gondoljatok a kis fókákra!
Dani Carvajal (7,5)
A honfoglaló magyarok előtt volt utoljára ilyen nagy, ízletes és fenséges terület, mint amekkora most Dani előtt mutatkozott. Mivel Rodrygóból nagyjából három létezett egyszerre a pályán, és azok sem egy helyen mozogtak, Dani számára is több hely maradt, és nem a partjelzővel kellett ujjszkandereznie. Ebből adódóan sokszor a halfspace-ben, vagy egyenesen a kapu környékén bukkant fel, egy ilyen alkalommal bűvészkedte Jović fejére az ötödik gólt érő labdát. Szándékosan nem beadásként értelmezem. Hogy miért? Mert nem klasszikus, vonal mellőli beértelmetlenkedést tapasztalhattunk meg. Isco kitolta a labdát Modrić felé, a horvát úgy tűnt beadja a labdát, de mivel Carvajal (és hátrébb Hazard is) visszamozgott opciót kínálva, jött egy cutback, és Dani máris szabadon pöttyinthette be a labdát, ahol Jović és Rodrygo is érkeztek. Kettesünk emellett védekezésben is jól állt helyt, megszilárdította a helyét a szezonra, egyértelműen megnyerve a házi versenyt Odriozolával szemben.
Raphaël Varane (6,5)
Óriási hibákat nem csinált, védekezésben rendre kisegített a szélre Carvajal mellé, viszont még ilyen viszonylag kis nyomás mellett is rontott el passzokat, továbbra sem érzem nála azt a stabilitást, amit elvárnék az ő szintjén. Eddig még mindig a Ramos – Militão páros tűnik optimálisnak, Varane az én rangsoromban harmadik, persze a lényeges az, hogy Zidane unikornismintás tündérnaplójában hogy áll a honfitárs.
Sergio Ramos (7)
Már majdnem kihagyott egy büntetőt, aztán mégsem. Mármint először tényleg a kapusba püfölte a labdát, de új esélyt kapott, és ekkor már nem hibázott. Ezt a vonalról elmozdulós szabályt a bírók nem alkalmazzák következetesen, az esetek többségében nem fújják vissza az ilyet. Hülyeség, de emiatt maradt egy csipetnyi bennem abból, hogy nem így kéne meglőni a harmadikat, még akkor is, ha a szabálykönyv szerint ez egy jogosan visszafújható tizenegyes volt. Történt ami történt, a labda bejutott a hálóba, Ramos pedig sorozatban a 16. szezonjában is gólt szerzett, amire rajta kívül csak Messi volt képes, összességében pedig már 62 gólnál jár a bajnokságban. Védőként. Brutális.
Marcelo (7)
Szívem szerint adnék neki egy nyolc és felest, meg egy öt és felest, külön-külön. Egyrészt támadásban hasznos volt, kis passzok Hazard-ral, betörések, jó bepasszok középre, ugyanakkor a csomag része az állandó eltolódás, a védekezés során mutatott bizonytalanság. Így aztán egyensúlyban is van valahol a mérleg, meg nem is. Mondjuk azt, hogy amit a támadójátékunkért tett, az hasznos és pozitív volt, de Mendy stílusa, stabilitása, játéka több előnnyel jár.
Casemiro (8)
Néha olyan érzésem volt, mintha nem lenne más középpályás a 22 ember közül, csak ő. Tekintve, hogy Valverde és Kroos gyakran törtek előre, a Leganésnél pedig nem volt értelmezhető ez a csapatrész, a brazilon jóval kevesebb volt a nyomás, persze egy-két alkalommal odapirított a kis uborkáknak a grillsütő mellett állva, amolyan Casemirósan. Top momentuma a Hazard felé adott passz, amiből következhetett Ramos büntetője, amiből követhezhetett Ramos büntetője megint.
Fede Valverde (8,5)
Bántóan sokan a kihagyott nagy helyzetéről emlékeznek meg leginkább, holott az uruguayi az egyik legjobb volt a pályán az este folyamán. A sokak által láthatatlan munka eredménye a gyors ellencsapásokban, a gördülékeny támadásépítésekben mutatkozott meg. Precíz és szélsebes volt, akár egy tökéletes kerékcsere az F1-ben. Nagyon-nagyon szerettem volna, ha végig a pályán marad, ennél már csak az volna a jobb, ha meg is ragadna a kezdőben. Ha eddig ZZ nem ismerte fel, hogy Modrić és Kroos játszatása együtt már nem hoz annyi lehetőséget és gyorsaságot, akkor ez a találkozó ordított erről. Valverdének ott a helye a gálatizenegyben.
Toni Kroos (8,5)
Olyan volt, mintha a néhány évvel ezelőtti önmagát láttuk volna viszont. Felszabadultság, lendület, masszív előretörések, technikailag nehezen végrehajtható, de tökéletesen kivitelezett gól. Mi kell még? A Leganés ellen látott támadójáték (filozófia? hozzáállás?) belőle is a jobbik énjét hozta elő, akárcsak Karimból. Nem volt tökölés, mókolás, taszigálás és tötymörgés, Kroos is acélkolbásszal kopogtatott lyukat a sufniajtóra. Tetszetős volt, különösen tőle, akinél a jó játék általában inkább a hasznos, de sablonos megoldásokban mutatkozik meg, mintsem a pofás előretörésekben.
Eden Hazard (8)
Össze fog ez állni, mint a rizseshús. Számos kiharcolt szabadrúgás és egy büntető, ügyes cselek, szép összjátékok kicsiben, pazar ütemváltások. Az előkészítés fázisával tehát nincs gond, már csak azt kéne kiokoskodnia, hogy hogy keni össze a kapusok arcát némi minőségi belga csokival, azaz hogy szerezhetne több gólt. Még mindig a beilleszkedés, az útkeresés nyomait vélem felfedezni nála, nincs meg az egyensúly a helyzetbe hozás és a helyzetek befejezése között, mert vagy elvállalt mindent, vagy nem hajlandó kapura lőni. Még nem tökéletes, de az elmondható, hogy Eden a helyes úton jár.
Rodrygo Goes (8,5)
Szerintem hiba őt összehasonlítani Viniciusszal azon az alapon, hogy mindketten brazilok és fiatalok. Ugyanis a két játékos stílusában sok különbség fedezhető fel. Vini esetében a hangsúly az elfutásokon, a sebességen, a cseleken van, és előkészítésben láthatóan hasznosabb, mint befejezésben. Rodrygo ellenben gyors összjátékban, jó helyezkedésben domináns, érettebben ismeri fel a játékhelyzeteket labdával és anélkül egyaránt. Ha a leginkább észrevehető differenciára kellene rátapintanom, azt mondanám, hogy a két tehetség játékát figyelve Viniciusban még az ösztön dominál, de a szertelensége és a mentalitása nyomán még nem tudja mindezt kamatoztatni, addig Rodrygónál már a játéktudás, az egyes szituációk felismerése és a megfelelő döntések meghozatala jó elegyet alkot a nyers ösztönnel, emellett úgy tűnik a nyomással is jobban elboldogul. Ez nem azt jelenti, hogy Viniből sosem lesz topjátékos, de ebben a szezonban a Real Madrid játékához, és a kitűzött célok eléréséhez Rodrygo alkalmasabbnak látszik.
Cserejátékosok
Luka Modrić (8)
Az ő játékidejére jutó mindkét gólban benne volt, Benzemának kiharcolt egy tizit, Carvajalnak pedig okosan tette vissza a labdát Jović gólja előtt. Kiválóan szállt be.
Luka Jović (8)
Nagyon rég örültem annyira madridi gólnak, mint az övének. Pedig nem is hordott övet. Aztán majdnem duplázni is tudott, de a lényeg az, hogy a vasálarcos szerbhenger slusszkulcsa végre elfordult. Innentől kezdve remélem nem lesz megállás.
Isco (-)
Rég voltam róla ennyire pozitív véleménnyel, mint a tegnapi után, pedig csak szűk húsz perc jutott neki. Mindig technikás megoldásokat választ, de ezek ezúttal hasznosnak is bizonyultak (példa a szép sarkazás, vagy a Jović-gól előtt kitett labda Modrić felé).
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9)
Az eddigi legjobb meccse volt idén, minden tekintetben. Szinte tökéletesen felállított kezdő (nekem egyedül Militão hiányzott), remek támadójáték és lendületes akciók, betörések a büntetőterületre. Nem tudom ki emlékszik a Lopetegui-éra első bajnoki meccsére a Getafe ellen, na, valami ahhoz hasonlót láttam tegnap. Ami különösen tetszett, azok a jó cserék voltak, ami Zidane-ra nagyon nem jellemző, pl. hogy Modrić Kroos helyére érkezett, vagy hogy Jović nem csak öt percet kapott, és számára megfelelő pozícióban játszott. Ezek mellett még nagyvonalúan azt is el tudom engedni, hogy Valverde nem játszotta végig a meccset. Nagyon remélem, hogy sikerül a tegnap látottakat kamatoztatni a jövőben is.
Mi MegKérdeztük: Melyik kölcsönjátékosunkat kellene azonnal visszahozni?
Jelenleg több ígéretes (vagy már az "ígéret" státuszt kinövő) játékosunk csatlakozott erre az idényre kölcsönbe egy másik klubhoz. Egyesek Spanyolországon belül maradtak, mások külföldön próbálnak épp szerencsét, néhányan azonban rendkívül biztatóan kezdték a szezont, így nem csoda, ha sokan olvasóink közül is inkább habfehérben csodálnák ezeket a kiváló labdarúgókat. Mi szokás szerint szavaztattunk, és így tudunk hirdetni egy top hármas kívánságlistát kommentekkel, és némi saját véleménnyel a végén (na meg a csoport elérhetőségével, hátha ez hozza meg a csatlakozási kedvet). 🙂
3. Dani Ceballos (Arsenal) – 75 szavazat
A középpálya… Kritikus téma és kritikus pont ebben a szezonban, hiszen először kiárusítást tartott a klub, majd megkezdődött Pogba hajszolása, aztán végül sem ő, se Eriksen, se Van de Beek nem érkeztek, ellenben a Combtündér és társai sorozatban szedték az áldozatokat edzéseken és meccseken egyaránt. Jelenleg Modrić éppenhogy visszatért, Kroos sérült, Casemiro egy lapra van az eltiltástól, két forduló múlva Clásico. Nem csoda, hogy igény mutatkozna Dani visszatérésére, aki korrektül kezdte a szezont a londoniaknál.
Abel: "Ceballos. Odegaard inkább támadó középpályás, az ő szerepkörére van egy Isco és egy most nagyon jól teljesítő James, de bevethető ott Hazard és Brahim is. Ceballos viszont nagyon kéne a középpályára, a jelenlegiekben, főleg Modrićban már nincs benne egy szezonnyi egyenletes, kiemelkedő teljesítmény. Ő játszik leginkább hiányposzton."
Gergely: "Elég gyenge a középpályánk és ezen Ceballos tudna változtatni. Csak nem valószínű, hogy sok lehetőséget kapna Modrić és Kroos páros mellett, ezért jobb is, hogy az Arsenalban van, mert így jobban tud fejlődni."
2. Achraf Hakimi (Dortmund) – 168 szavazat
Egy zseniális ifjú marokkói talán még nagyobb lendülettel rúgta be a német bajnokság ajtaját, mint anno Carvajal. Dupla a BL-ben, gól a Freiburg ellen, naná, hogy szeretnénk, ha ezt nálunk csinálná, nem? Bár nem mondhatni, hogy nálunk a szélsőhátvéd hiányposzt lenne, Hakimi helye sok szurkolónál betonbiztos lenne, akár már most is.
Tamás: "A mostani csapatnak a támadással és a védekezéssel is komoly gondjai vannak. Szerintem Hakimi mindkét területhez sokat hozzá tudna adni, és kreativitást vinne a játékba. Be kell látni, hogy Marcelo és Carvajal már nem a régi, ezért legalább az egyiküket szépen lassan ki lehetne tenni az állandó kezdőből. A középpályára is ráférne az erősítés, de én úgy látom, hogy a meccsek többségében inkább a védők és a támadók gyengélkednek. Kroos, Casemiro, Valverde és James a meccsek nagy részében felfelé lógott ki a csapatból. Casemiro az egyedüli, akit nem lehet közülük pótolni a cserepadról, de őt a kölcsönben szereplő játékosok közül sem tudná senki helyettesíteni."
Gábor: "Bár elméleti szinten a középpályán van a legnagyobb gond, ezt inkább Zizou rossz döntéseinek tudom be, mint a játékosok hiányának. Viszont Hakimi komoly erősítés lenne. Mindkét szélen bevethető es látjuk hétről-hétre, hogy már a rutint is megszerezte. Nagy nyomás alatt tudja tartani az ellenfelet, szükség lenne a szélen való játékára mind támadásban, mind védekezésben."
Szerkesztőnk, Dani is őt favorizálja: "Hakimi. Nemzetközi szinten is meghatározó BL-résztvevő, és német bajnoki címért küzdő csapat alapembere, azonnali erősítés lenne, ráadásul mindkét oldalon bevethető."
1. Martin Ødegaard (Real Sociedad) – 270 szavazat
A még mindig csak 20 esztendős középpályás óriási erősítésnek tűnik a baszk csapat számára. Csapata találkozóit rendre végigjátssza, lőtt már idén gólt a Mallorca, na meg az Atlético Madrid ellen is, és két gólpassza is van. Remeklésének köszönhetően a norvég válogatottból is kihagyhatatlan, szeptemberben pedig ő lett a Hónap Játékosa a La Ligában. Olvasóink többsége már ma a Real Madrid mezében látná őt, íme ismét néhány hozzászólás a szavazás alatt:
Lázár: "Ez egy nagyon jó kérdés. Több fiatalt is szívesen visszahoznék, de így, hogy csak egyet lehet a választásom nagyon nehezen, de Ødegaardra esett. A kapusposzton már van két játékos és Lunint még túl korai lenne visszahozni. A védelem bizonyította, hogy képes kaput eltalált lövés nélkül lehozni a meccset, ráadásul a jelenlegi kiegészítő emberek is beválni látszanak. A támadó hármast általában tudjuk előre, csak ugye az a fránya bal oldal nem igazán indult még be..a kiegészítő emberek itt is közel tökéletesek, így senki nem tudna jelenleg hozzátenni semmi pluszt azokon a posztokon (hozzáteszem, nincs jelenleg olyan fiatal támadó kölcsönben akire fényes jövő várhat Madridban). A legfoghíjasabb a középpálya. Eleget volt már távol Ødegaard, itt az ideje hazatérnie. Annál is inkább, hiszen a rá és hozzá hasonló játékosokra szükség van, mint egy falat kenyérre. Nézegetve néhány meccsét azt gondolom, hogy célegyenesben van, készen áll a feladatra! Várunk, Martin!"
Laci kollégánk lényegretörő volt a kérdést illetően: "Ødegaard, mer' a szeme, passzai, mint Gutié."
Norbert: "Sokat vaciláltam ki lenne a legideálisabb választás. Hakimi nagyot megy Dortmundban, de telített a védelem, így úgy gondolom, ha rotálva is, de megoldják a srácok. A kp viszont sokszor szellős, lassú és tanácstalan. Casemiro mostanában szerencsére megállíthatatlan védekezésben, támadásban sem bénázik sokat, Kroos szintén magas szinten játszik és Modrić hiányában vezére lett ennek a csapatrésznek. Próbálna osztogatni, de elől és a széleken nem sok mozgás van általában. James, Modrić még nem túl sokat mutatott, utóbbit sérülés is hátráltatta. Isco szintén dögvészen volt. Ceballos jól nyomja idegenben, de talán az ifjú Martin lenne a legjobb megoldás a gödörből való kimászáshoz. Nem váltott országot, így máris előnnyel indul a spanyollal szemben. Kreatív, gyors, jól lát a pályán. Az is igaz, hogy ha Hazard oldala üres, mert bemászik a belga Benz mellé akkor b*szhatja, mert középen lesz az összes védő és nem lesz kinek adni a zsugákat."
Érdemes még szót ejteni egy negyedik opcióról is, hiszen volt egy lehetőség, miszerint "egyikőjüket sem hoznám vissza most". Ez ugyan a három dobogós és Kubo mögött az ötödik helyen futott be 14 vokssal, mégis emellé húznám be az ikszet én is. Zidane ugyanis inkább a tapasztalt játékosokra épít, még akkor is, amikor sérülések tizedelik a csapatot, inkább a kipróbált, sokat megélt játékosokra számít elsődlegesen. Azzal maximálisan egyetértek, hogy mindhárom dobogós lendíthetne a csapat játékán, viszont közel sem kapnának annyi lehetőséget Madridban, mint a jelenlegi állomáshelyükön, így talán nem lenne érdemes senkit se visszahozni azért, hogy néhány meccsel a lábában zárjon egy egész szezont. Ha viszont vissza nem is hoznám, de Lunin számára mindenképpen találnék egy másik csapatot, mert a Valladolidban csak a padon ücsörög – ennél még a Castillában is több értelme lenne védenie.
Ha tetszett a cikk, egyetértesz a kommentekkel, vagy esetleg más véleményen vagy, akkor csatlakozz hozzánk ezen a linken, és mondd el, mit gondolsz.
