Íme a legújabb igazolásunk: Ferland Mendy!
????????⚡ #RMFans, meet our latest signing @ferland_mendy!#WelcomeMendy | #HalaMadrid pic.twitter.com/h6kBuhbyeX
— Real Madrid C.F. ???????????????? (@realmadriden) 2019. június 12.
Akár ingyen is játszanék a Real Madridban – ja, nyilván.
Az állatorvosi ló ebben az esetben Lionel Messi. Nem véletlenül, és nem azért, mert a riválisnál futballozik, hanem azért mert ő a legjobban kereső focista a földtekén. Valahol a tudása alapján persze ez nem véletlen, de esetében is számtalanszor elhangzik, hogy milyen csodálatra méltó, hogy a Barcelonával ilyen szoros a kötelék, és hogy ez milyen gyönyörű, mert bezzeg xy klubról klubra vándorol, ő ellenben a klubhűség definíciója. Holott ha lehámozzuk minderről a rózsaszín maszlagot, akkor világosan kijön, hogy itt a világ legjobb játékosa, aki szakmai értelemben, gazdasági értelemben, és a brandjének vonatkozásában is a tökéletes helyen helyezkedik el a koordináta-rendszerben. Ugyanígy a Barcelona imázsának megkerülhetetlen része az argentin, sőt, ha őszinték vagyunk, némileg felette is áll annak, definiálja azt. Érthető, hogy jól megfizetik ezért őt, az már más lapra tartozik, hogy egészséges-e az a mértékű függés, és egészséges-e az a mértékű hatalom, ami a kezében van. Valamilyen szinten ugyanez elmondható Ronaldóról is, mármint hogy a Juventus „önmaga fölé” igazolta őt, de az mondjuk, hogy ő a mezeladásokból visszahozta volna az árát napok alatt, ugyanolyan hülyeség, és üres frázis, mint az, hogy valaki ingyen is játszana a klubjában világsztárként. A mezek ára ugyanis főképp a gyártónál landol, akik komoly szerződéseket kötnek a csapatokkal – nyilván okkal, hogyan is lehetne ezután logikus következtetés, hogy ebből a klubok szedik meg magukat. A többletbevétel is elhanyagolható, hiszen bár vannak új belépők (főleg Ronaldo esetében), azért még mindig többen vannak azok, akik eredetileg is vásárlók lettek volna, csak mondjuk Dybala nevével ellátott trikót vettek volna.
És akkor még nem pedzegettük a szponzorokat. Mondjuk éppen a Real Madrid arról ismert, hogy durván levesz a játékosok reklámbevételéből, mégis ott látjuk pl. Carvajalékat mosolyogni a Niveánál, és ha pörgetted már végig a topjátékosok instáját, tömegesen látni a különböző cégeket a követések, és termékeiket a posztok között. Ez is egy komoly bevételi szegmens a futballisták esetében, és nem szabad elfeledni, hogy minden mindennel összefüggésben van. Hiszen komoly szponzori szerződéseket azok kapnak, akik a világ topcsapataihoz tartoznak, de akik meg odatartoznak, azok ezzel párhuzamosan nem üres tárcával mászkálnak a városban. Ráadásul (ahogy feljebb már említettem) komoly arculat tartozik a legnagyobbakhoz. Saját logó, saját márkás cuccok, filmek, életrajzi könyvek, stb. A szerethető (és ebből következően eladható) imázsért pedig általában szakember, vagy akár egy egész csapat felel. Persze, vannak olyan fotók, posztok, amiket ténylegesen a játékosok követnek el, de több, a szurkolókat megszólító bejegyzés, vagy nyereményjátékok, kérdezz-felelek, mind-mind jól növelik a forgalmat, pezsdítik a brandet, csinálják a felhajtást. Itt jöhet képbe egy újabb előszeretettel puffogatott közhely, miszerint mi kerül ezen a játékoson ennyibe, mitől ér valaki 150-200 millió eurót? Lehet ezen morogni, meg értetlenkedni, de mindenki annyit ér, amennyit fizetnek érte. Ráadásul ha kibontjuk, nem a játékosért fizetnek (azaz a nyers játéktudásért), hanem egy befektetési csomagra költenek. A tudás mellett fontos tényező az életkor, a rajongók, a szponzorok, a közösségi médiában való jelenlét, azaz mind-mind azok a szegmensek, amiket feljebb már boncolgattunk.
Ilyen okfejtések után szokott az jönni, hogy de minek turkálni a játékosok tárcájában, mert talán irigykedsz rá, hogy jól megy neki? A másik megközelítés meg az, hogy minek kapnak ezek ennyit, mikor a tűzoltó, a mentős, a tanár semmit nem kap. Az igazság valahol itt is félúton van. Azért érdemes ezeken a fizetéseken, meg az egyéb bevételeken rugózni, mert rengetegen elfelejtik azt, hogy a klub számára ők alkalmazottak (a pénzcsinálók talán kicsit pejoratív jellemzés, de megállná a helyét ez is). Biztos van aki irigyli tőlük, én speciel nem, de azt sem szeretném, hogy az ilyen Ramos-féle hangzatos kijelentésekbe túlságosan sokat lássunk bele, márpedig az elmúlt órák, napok reakciója alapján sajnos ez a helyzet. Az meg hogy miért keresnek sokkal többet mint azok, akik embereket mentenek, tanítanak, megint más lapra tartozik. Jobban megérdemlik? Nem. De az, amit csinálnak, bevételt generál, üzletet teremt. Szomorkodhatunk rajta, kesereghetünk miatta, de jobb ha elfogadjuk: pénz > élet. Éppen emiatt kezeljük helyén a klub legjobban fizetett (és a klubot többször is a fizetése miatt nyomás alá helyező) játékosától érkező kijelentéseket.
Öt dolog, amin javítani kell a madridi támadójátékban
1. Jelenlét a büntetőterületen belül
A portugál távozásával feloszlott a BBC, és ezzel együtt eltűnt a domináns fellépés az ellenfél tizenhatosán belül. Ronaldo ugyanis állandóan a büntetőterületen belül mozgott, ezzel önmagában lekötötte a védők figyelmét, és ehhez jött hozzá Benzema és Bale támadójátéka. Elmondható, hogy mind a hárman gólveszélyes játékosok, azaz az ellenfeleknek komolyan kellett venni azt, ha hozzájuk kerül a labda a kaputól 20 méteren belül. A mostani idényben a francián kívül leginkább Vinicius Jr. és Brahim Díaz jelenléte kelthetett félelmet az ellenfelek védelmében, ők azonban nem sok lehetőséget kaptak. Hazard remélt érkezése ezen egész biztosan csak javítani fog, és ha a két fiatal bátrabban és pontosabban vállalkozik, javulást lehet majd felfedezni ezen a téren.
2. Túlzott ragaszkodás a szélekhez
Ami összefüggésben áll az első ponttal, Lucas Vázquez pedig az iskolapéldája annak, hogy miért nem tud vele működni egy 4-3-3. Ő ugyanis inkább az oldalvonal társaságát keresi, jóval kevesebbszer betörve középre, vagy a tizenhatoson belülre, és szinte senki nem tartja őt kapura veszélyesnek, mert nem is az. Előszeretettel keresi a beadási lehetőséget, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A modern 4-3-3-ban azonban nem fér bele, hogy csak egy ember (nálunk ebben az esetben Benzema) legyen veszélyes a kapura. Itt van példaképpen a Liverpool, ahol Firmino (ugyanúgy inkább tízes-kilences mint Benzema) csupán a harmadik számú gólfelelős, és inkább Mané és Salah szórják a gólokat, a beadások pedig maradnak a felfutó Alexander-Arnoldnak és Robertsonnak.
3. Lassú és kiszámítható építkezés
Egy újabb probléma, mégpedig a sebesség. Hiába a masszív jelenlét az ellenfél térfelén, egy visszaálló ellenfél ellen jóval nehezebb boldogulni úgy, hogy nincsenek váratlan megindulások, csupán körbepasszolgatás, és beívelés a védők sűrűjébe. A szélsők általában nem lépnek vissza a labdákért, hanem oldalt várják a passzt a szélsőhátvédekkel, a középpálya előtt így le van zárva az összes passzsáv, mivel a labda nélküli mozgások általában nincsenek meg, vagy nem elég intenzívek. Ehhez hozzá kell azt is venni, hogy Casemirónak semmi funkciója nincsen a támadásépítésekben, így még nehezebbé téve az egészet. Így ha fegyelmezetten betömörül egy csapat, és innen kontrákkal próbál érvényesülni, simán van keresnivalója a Real Madrid ellen, mint azt láthattuk jó párszor ebben a szezonban. Ellenben madridi oldalon teljesen eltűntek az egykor veszélyes gyors támadások, ami egy ilyen agilis csapat esetében kész pocsékolás.
4. Pontatlanság, lövések hiánya
Amellett, hogy a létszám sincs meg, és az odáig elvezető út is igencsak rögös, a befejezésekkel is van probléma. Benzema valóban szépen termelt, de helyezzük azért zárójelbe, hogy magasan a legtöbb percet a pályán töltő támadónk volt, aki mellett nagyon senki nem volt megbízva a befejezésekkel, így ez annyira nem is nagy meglepetés. Emellett bizony a franciánál még mindig sok a kihagyott ajtó-ablak helyzet. Bale az elvártnál szerényebb teljesítményt nyújtott, Lucasban és (ami elszomorítóbb talán) Asensióban semmi gólveszély nem volt idén, Vinicius számára pedig kulcsfontosságú lesz, hogy csiszoljon a kapu előtti hatékonyságon, mert a betörések, a kulcspasszok a helyükön vannak, de tőle is nagyobb magabiztosság kell a tizenhatoson belül. Brahimot kevésszer láthattuk, de benne is óriási potenciál van ilyen téren, sokkal rendszeresebben kell a pályán lennie, még akkor is, ha lesznek további érkezők előre. A második hullám, azaz a középpálya sem teheti ki az ablakba a termést, kevés a jó távoli próbálkozás, és nem is kísérték megfelelően az akciókat, mi viszont a bajnokságban közel 40%-ban a mélységből érkező játékos által kaptuk a gólokat, akiket nem sikerült megfelelően levédekezni.
5. Nincs nyomás az ellenfeleken
Egy jó támadójátékban elengedhetetlen némi presszing, azaz, hogy az ellenfél érezze, hogy a labda birtokában sincsenek biztonságban, hiszen egy gyors labdaszerzés a tizenhatos környékén könnyen gólt eredményezhet. Megfigyelhető volt, hogy míg egy labdakihozatalnál létszámban megvoltunk a másik térfélen, közel sem dinamikusan és agresszíven támadtuk a játékosokat, akik így könnyen kihozva a labdát hamar támadásba is tudtak lendülni egy fellazult védelemmel szemben. A nyomás ugye a támadásépítéseknél sem volt meg, hiszen pontosan látni lehetett, hogy ki az a 2-3 ember, aki kaphatja következőnek a labdát, így nagyrészt egy kiesőcsapat is kézben tudta tartani hátul a dolgokat. Érdekesség, hogy Benzema mellett ezt is Vinicius és Brahim hajtották végre inkább jól, többször fordítva vissza az ellenfelet a kapus felé. Ez a pont van leginkább összefüggésben a motivációval, amiben csapatunk sajnos eléggé híján volt idén – ahogy sok minden másban is.
Elmondható tehát, hogy van bőven hely a fejlődésre, hiszen a taktika, a motiváció, és az igazolások segítségével is van lehetőség javítani a támadásainkon és azok hatékonyságán. Kérdés, hogy „mit fogadnak meg” ezekből Zidane és a játékosok.
Egytől egyig: Real Madrid – Real Betis (0-2)
A bevezető Zidane sajtótájékoztatójáról van, és a fiúk ennek szellemében megmutatták mi is az a becsület, hiszen remekül játszottak, és a két kapott góltól, valamint a negyvenhat vendégakciótól eltekintve szerintem mindenki dicséretet érdemel. A Betis sosem könnyű ellenfél, és hiba lenne az eredményből kiindulni, persze le kell vonni a tanulságokat, és átmenteni a pozitívumokat a következő szezonra. Én láttam, hogy a játékosok hisznek magukban, de hát a szerencse sem volt velünk, és a nap is tűzött eléggé. Persze dicséret illeti a Betis játékosait, mert ők három pontot szereztek, mi azonban kicsit már a jövőre koncentráltunk, és ennek a mérkőzésnek igazán nagy haszna lesz a következő idényben. Megértem, hogy frusztráltak a szurkolók, na de mi nem látjuk, hogy edzésen ezek a srácok micsoda munkát végeznek. És most is próbálkoztak! Küzdöttek, méghozzá hogy! Néha ez sem elég a győzelemhez! De értékeljük is, hogy hogy megmutatták a fiúk, hogy érdemes volt a szurkolóknak bízniuk bennük. (a folyamatosan hazudozó, nagyotmondó, és elcsépelt nyilatkozatok margójára)
Csapatok
Real Madrid (a valódi Real Madrid)
A csapat szerencsére átmentette a formáját az utolsó meccsre is a szezonról, hiszen az idényben már jól megszokott arcot láthattuk a csapattól. Stabil és acélos védekezés, mint egy vitorláson épített Jenga-torony a 26. körben, precíz és dolgos középpálya, mint egy beszívott Snorlax ebéd után, emellett elöl is olyan hasznos tüzeléseink voltak, mint vízilónak a lövészárokban. Igen, egyértelműen minden madridi szíve a lelátókon és odahaza is egy ütemre vert, hiszen azt a fotelben ülve is lehetett érezni, hogy a Real Madrid most aztán nagyon kitesz magáért. Mármint a kapuban. A többiek (néhány kivétellel) azonban nyugodtan fogjanak csákányt, és menjenek inkább bányába, ott legalább nem hoznak szégyent a címerre.
Real Betis (a Zidane által lenyilatkozott Real Madrid)
Tulajdonképpen, ha visszaolvassuk a bevezetőt, az tényleg megállja a helyét – csak éppen a vendégekre. Akik számára szintén nem volt tétje úgymond a találkozónak, hiszen a tizedik helyre tudtak ezzel előrelépni. Csupán a becsületük. Valahol úgy látszik az is ér valamit.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Keylor Navas (10)
Nem érdekel a két kapott gól (amit három méterről vágtak fel neki a léc alá btw), amit lehetett ő megtett, és nem hagyta szégyenben azt a klubot, amelyik viszont jó néhányszor megtette ezt vele. Nem tudni távozik-e (valószínűleg igen), de ha igen, emelt fővel, tiszta szívvel teheti mindezt. Ha az ő helyzetét és ehhez viszonyított hozzáállását vetjük össze a kényelmes és meleg sz*rban dagonyázó, csak nyilatkozni tudó, de akaratgyenge „kulcsjátékosokéhoz” képest, akkor rögvest elkap a hányinger.
Fede Valverde (6)
Nem volt vészes meccse, szerintem a középpálya legjobbja volt, ígéretes távoli bombával is jelentkezett. Nyilván nem játszhatta végig.
Brahim Díaz (6)
Nem volt különösen kiemelkedő meccse, de talán rajta érződött leginkább a hazai mezőnyjátékosok közül, hogy ez nem valami megyehármas sörmeccs. Ezzel már sokkal többet ért a szememben, mint a fejben már a nyaralós képeiket posztoló futballistáink. Nyilván ő sem játszhatta végig.
Vinicius Jr. (6,5)
Még a Betis is fel volt készülve rá, hogy a sérülésből visszatérő tizenéves brazil gyerekre kell a leginkább figyelni, ennek megfelelően szoros őrizetet kapott. Így is volt pár nagyon szép és ígéretes pillanata, és talán valahol jó is, hogy nem teszi ki magát egy esetleges újabb sérülésnek a válogatottban.
A többi mai aktív közreműködőnek csillékben és fejlámpában gazdag nyarat kívánok.
Ne bújj a vitrin mögé!
A nyári átigazolási időszak közeledtével megjelennek a mindenféle légből kapott, és kevés valóságalappal rendelkező pletykák, belengetve tucatnyi érkezőt és jó néhány távozót. Egy ilyen szezon után persze nem csoda, hogy a távozók névsora eléggé hosszúra nyúlik, és naponta röppen fel valamelyik labdarúgó eligazolása. És kéz a kézben bukkan fel emellett az a jelenség a kommentmezőben, hogy X.Y. labdarúgót óriási nagy baromság elengedni, mert hát (többszörös) BL-győztes, és mennyi mindent köszönhetünk neki, és megint csak a hátsó ajtón dobjuk ki a legjobbjainkat, ilyesmi.
Na most, amellett, hogy a túlzott nosztalgiázás és az érzelgősség nem az én asztalom, mivel az ítélőképességünk rovására mehet, ha csupán a kötődés miatt akarunk menteni valakit, ideje lenne belátni, hogy a profi labdarúgásban a tavalyi lemezre táncolva nem lehet az idei táncversenyt megnyerni. Nem állhat senki mellett csupán a BL-siker, a bajnoki cím, vagy egy fontos gól, vagy mozzanat, mint szép és jó. Egyébként is érdemes folyamatában szemlélni a dolgokat, hiszen a BL-győztes keret nagy része hozta össze idén a 21. század legrosszabb madridi mérlegét is. És a probléma nem a lábakban keresendő.
Hanem a fejekben. Hiszen miért tud egy Odriozola, Reguilón, Vinicius, vagy egy Brahim Díaz kiemelkedő teljesítményt nyújtani minden alkalommal, több edző alatt is akár? Mert minden esélyt szeretnének megragadni, minden percet szeretnének megélni, kihasználni. Ők szeretnének még nyerni, meccseket, címeket – a Real Madrid mezét viselve. Miért lehet az, hogy a Sociedadból, Brazíliából, a Man. City tarcsiból meg a Castillából érkezve köröket lehet verni a nagyobb nevű, nagyobb tapasztalattal és éremgyűjteménnyel bíró társakra? Azért, mert Benzema kivételével a „nagy öregek” elkényelmesedtek. Ne szépítsük, vannak, akik konkrétan sz*rnak az egészbe, és megelégednek azzal, amit eddig már elértek. A sajtó előtt persze tökéletes a PR-szöveg, de a pályán… Mintha ők maguk is nyugalommal hűsölnének a BL-címek árnyékában, és eszük ágában sem lenne újra kimenni a nagyszínpadra és alkotni valami tökéleteset. És attól tartok, hogy Zidane második regnálása alatt a tekintélyelvűség és a galaktizálódás tartós eredménytelenséget teremthet. Hogyan lehetne ennek a megakadályozásáért tenni?
Természetesen (egyrészt) úgy, ha új impulzus éri a csapatot, friss arcok érkeznek. Hazard szinte 100%, Jovic érkezése szintén elég valószínű, azaz a támadórészleg vélhetően szépen rendbe lesz rakva, ami a lőtt gólokon segíthet. De sok probléma lehet, ha a vezetőség és Zidane nem koncentrál a további kényes területekre, azaz a védelemre és a középpályára. A CKM-et meg kell bontani. Én Pogbának nagyon örülnék (ennek kifejtésére szintén külön írás kellene, mert itt is elég eltérő álláspontokkal találkozni), de még Eriksenre is azt mondom, hogy upgrade lenne. Hátul a Marcelóhoz való vak ragaszkodás okozhatja Reguilón vesztét, a jobboldal rendben van, középen azonban teljes a káosz, és jelenleg minden bizodalmam Militaóban van, bár attól tartok, hogy harmadik opciónak fog érkezni. Másrészt persze jó lenne valami eredményes elképzelést észlelni a pályán, de Zidane és a mágnestábla viszonya megint csak külön posztot, külön témát érne.
Mindenesetre bármennyire is szeretünk egy játékost, ne vegye el az eszünket a díjakkal zsúfolt szekrény visszacsillanó fénye, és szerintem hibás gondolatmenet úgy védeni egy játékos eligazolását, hogy kiragadunk 2-3 szép egyéni pillanatot, vagy egy csapatban elért sikert a múltból.
Te mit gondolsz erről?
Új szélek fújnak
A legnagyobb kontraszt pedig egyértelműen a pálya szélén mérhető. Na nem a kispadra gondolok, hanem az oldalvonalon belüli szélső pozíciókra. Négy frissen érkező játékost emelnék ki: a Baszkföldről érkező Odriozolát, az utánpótlásből felkerülő Reguilónt, a Brazíliából beszambázó Viniciust, illetve a télen a Citytől elhappolt Brahim Díazt. Egyikük sem világsztárként érkezett, egyikük sem mondhatja magát BL-győztesnek. A rutinjuk összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint a posztriválisaiknak, a tehetségük viszont ragyogó, a lelkesedés és a címer iránti alázat pedig értékesebbé teszi őket számomra azoknál, akiknek a jelen szégyenét a múlt aranyszínű paplanjával kell takargatniuk. Egy Real Madridnál megengedhetetlennek kellene lennie annak, hogy egy találkozón ne adj ki magadból mindent a siker megszerzése érdekében. A szurkolók számára nyilvánvalóan meglátszik néhány mérkőzés tapasztalata alapján is, hogy kik akarják megélni a meccset, és kik azok, akik csak túlélni akarják. És van olyan, aki a szezonban látottak alapján Carvajalt Odriozola elé, Marcelót Reguilón elé, Lucast Brahim elé, vagy Bale-t Vinicius elé helyezné jó szívvel? Nyilván, de szerintem nincsenek többségben. Az elsőként említettek számtalan kellemes pillanatot okoztak az elmúlt szezonokban, és számtalan csalódást a most futó idényben. Csakhogy a jelenben sütkérezni a múlt fénye által igencsak visszataszító jelenség – mintha Ronaldo eligazolása egyfajta védőhálót jelentene a többi rutinos kerettagnak, mondván: a portugál elhagyta a klubot, nyilvánvaló volt a visszaesés, mindez várható volt.
Felteszem erről nem szóltak azoknak az ifjoncoknak, akik igyekeztek megragadni minden egyes apró percet arra, hogy bebizonyítsák, ennyi BL-győzelem és egy nagy korszak lezárulta után is van élet, vannak új alapok, amikre lehet építeni. Mert Ronaldo ide, Pérez oda, meg vagyok róla győződve, hogy a legnagyobb probléma a játékosok fejében van, és ez okozza a visszaesés ennyire kiugró mivoltát. Ha nem így lenne, akkor miért ugyanazok a futballisták teljesítettek jól és rosszul a különböző elképzelésekkel és taktikai meglátásokkal bíró (vagy nem bíró) menedzserek irányítása alatt? A fent említettek közül Marcelo és Bale kapcsán fegyelmi problémák is merülnek/merültek fel, Carvajal mellett akkor mennek el, amikor akarnak, és Lucas pár évvel ezelőtti énje is néhány tockost lezavarna a jelenlegi verziónak, ami az alázatot és odaadást illeti. Jelzem, csak azért őket emelem ki, mert az általam kiemelt fiatalok leginkább az ő posztriválisaik a csapatba kerülésért, de nagyjából majdnem az összes rutinos játékosunkról elmondható, hogy bőven a tudásuk alatt teljesítenek edzőtől függetlenül.
Szóval a Fanatasztikus Négyesben megvan egy új Real Madrid, egy új sikerkorszak lehetősége. Vannak akiktől búcsút kell venni fájó(?) szívvel, és vannak, akiknek át kell adniuk a stafétát az újonnan érkezőknek, és kevesebb perccel kell beérniük. Persze, egy-két nagy névre is adni kell, akik máshol már bizonyítottak, mégis a Real Madrid felvirágoztatása karrierjük legnagyobb dobása lehet. Emellett viszont legalább olyan fontos lenne a megfelelő taktika és játékrendszer kidolgozása is, amiben (hosszabb előszezon ide vagy oda) számomra Zidane eddig inkább csalódást okoz, hiszen rendszer- és felfogásbeli változások keretminőségtől függetlenül ki kell hogy ütközzenek pár mérkőzés után. De az utasítások végrehajtása profi szemlélet nélkül nem megy. Ha pedig már profizmus: Benzemához nem tudott felnőni senki a régi társak közül, sem teljesítményben, sem hozzáállásban idén. És igen, nem csoda, hogy Vinicius is felnéz rá.
Inkább a gólfelelős legyen a példakép, mintsem a golf-felelős.
Egytől egyig: Leganés – Real Madrid (1-1)
Csapatok
Leganés (5,5)
Igazából tényleg elég langyosan csordogált a találkozó a szempontjukból. Az első félidőt szinte egy az egyben a Valenciáról másolták (ez másnak is feltűnt?), stabil területvédekezés saját térfélen, a félpályánál már visszatámadás, és az azonnali kontrák keresése, viszont utóbbiban azért gyengébb képességekkel bírnak, mint a denevérek. Éppen ezért nem meglepő, hogy helyzetük is alig akadt a találkozón, egy kavarodás után Silva tekert egy tökéleteset, ezen kívül csak egy-két kósza fejes volt. Braithwaite helyzete volt ebből a nagyobb az első félidőben, de az mellépattogott, illetve Silvának Nyom beadásából volt egy erőtlen bólintása, ami csemege volt Keylor számára. Ezzel mindent el is mondtam a hazaiakról, talán célszerűbb lett volna a marokkói kettőst kezdetni, és nem csak csereként behozni, hiszen El Zhar és En-Nesyri is egyaránt mozgékony, veszélyes játékosok.
Real Madrid (6)
Kicsivel többet tettek a győzelemért, mint a hazaiak (xG: 1.21 a 0.65-tel szemben), és ha Asensio kicsit jobb napot fog ki, akkor Madridba került volna a három pont, de a csapat húszasa nem kortyolt bele a célzóvízbe. A csapatösszeállítás kreatív játékot feltételezett, de jóval kevesebb volt az egyéni húzások száma, a váratlan megoldás, mint azt vártam, és bár csökkenő a tendencia, de továbbra is sok a céltalan beadás. Ami szembetűnő még, az a csapat sebessége, ami ijesztően lassúnak hatott számomra, több ígéretes kontrahelyzet is elakadt egy zavaró labdaátvétel, vagy nem megfelelő helyezkedések miatt, vagy azért, mert az induló embert egész egyszerűen nem vette észre a társ.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (7,5)
Nem gondoltam volna, hogy egy kissé visszafogottabb első félidő után a horvát játékmestert emelem a mezőny fölé, ezen persze sokat segített zseniális egyéni akciója, amelynek végén Benzema betalált, és emellett is a legveszélyesebb embereink közt volt a támadó zónában. Most táncolt a labda a lábán, és öröm volt nézni a játékát, még ebben a langyos lefolyásban is.
Keylor Navas (6)
Nem igazán látták el másik oldalról sok feladattal. Braithwaite fejesénél a „jó kapus szemmel véd” tétel igazolódott be, a gólnál pedig nagyjából semmit sem láthatott az előtte lévő tömörülésből, ráadásul a lövés is jól volt helyezve, nem tehetett semmit.
Dani Carvajal (6)
Bár nem biztos, hogy kitalálnánk, de ő volt a legtöbbet játékban madridi oldalról, 110 passza volt az egész meccsen, ami még egy középpályástól is magas adat lenne. Hosszú sérülésből tért vissza, ami nem látszott meg, védekezésben stabil volt, támadásban kissé visszafogottabb, összjátékainak többségét a pálya középső harmadában kezdeményezte.
Raphaël Varane (7)
Mindig attól tartok, hogy Ramos hiányában, a Varane-Nacho kettőssel csak romlik az esélyünk a támadójátékot tekintve, hiszen a kapitány középső védőként is fellép irányítani, keresztlabdákat oszt, és néha a befejezésekhez is felér, míg két kollégája szinte kizárólag a védekezésre összpontosít. Nos a francia ezúttal bátrabban játszott előrefele is, gyakorta mutatkozott a Leganés térfelén, és volt egy veszélyes lövési kísérlete is, plusz hátul sem igazán lehetett rá panasz.
Nacho (5,5)
Nacho játékát önmaga szintjéhez képest hónapok óta kevésnek látom. Közhelyszerű már a minden poszton való bevethetősége, illetve hogy mindig tud hozni egy nem kiemelkedő, de stabil szintet, mégis meccsek óta én eléggé figyelmetlennek látom őt. Braithwaite is mellőle bújt ki a fejesnél, és emellett is nehezebben vette fel a versenyt helyezkedésben a Leganés embereivel, ebből következően pontatlanságai is adódtak.
Marcelo (5,5)
Rendkívül erőtlennek, fáradtnak tűnt. Akadt egy tényleg jó lövési kísérlete a második félidőben, de a továbbiakban takaréklángon égett. Szinte semmilyen kreatív összjátékban nem vett részt, súlytalan volt a támadásokat tekintve önmagához képest. Hátul szerencsére nem hibázott nagyot, igaz, a Leganés sem használta ki a számukra hagyott helyeket támadásban igazán.
Casemiro (6)
Panasz voltaképpen nem lehet rá, mert szűrt becsülettel középen, bár továbbra is úgy gondolom, hogy ha nem egy kezdeményezőkész, dominálni vágyó, vagy legalább kontrákból bitang erős ellenfél ellen lépünk pályára, akkor többet vesz el támadásban a szerepköre, mint amennyit védekezésben hozzárak. Az ilyen találkozókon Llorenténak sokkal több hasznát lehetne venni, és ez nem a brazil degradálása, egész egyszerűen más erények, más-más csapatok ellen lehetnek hasznosak.
Fede Valverde (7,5)
Nekem nagyon tetszett Valverde játéka, különösen az szimpatikus, hogy egy olyan sokoldalú középpályás szerepkört láttunk tőle, ami Madridban nem igazán megszokott. Szinte mindenhol, minden szakaszban, és zónában ott volt, a letámadásban, az építkezésben, a védekezésben egyformán erős volt. Szimpatikus és érett focit láthattunk, szeretném, ha jövőre még meghatározóbb szerepe lehetne a csapatban.
Isco (6,5)
Ő volt az inverz Modrić, mert kollégájához képest inkább az első félidőben varázsolt, kár, hogy a Madrid számára visszafogottabb, kevésbé jó 45 percben tette mindezt, kevés sikerrel. Főképp a bal oldalon tevékenykedett, ahol nem igazán működött jól a kémia Marcelóval, nem úgy, mint a Carvajal-Asensio duónak a másik oldalon. Én még mindig inkább a pálya közepén, a kapuhoz közelebb képzelem el őt, mert így kicsit ki volt szorulva helyenként, és nem tudott csillogni az igazán veszélyes pontjain a pályának.
Marco Asensio (6,5)
Jól játszott, de nagyon hiányzott tőle a magabiztosság. Első félidős 1v1-es helyzetét illett volna belőni, meghatározta volna vele a meccs későbbi alakulását. Emellett is próbálkozott becsülettel, de gólt nem ért vele ezúttal távolról sem, és szélről sem sikerült átemelnie a kapust. Majd legközelebb, az összkép mindenesetre inkább biztató, mint lehangoló.
Karim Benzema (7)
Egyetlen igazán veszélyes helyzetét a kipattanóból ki tudta használni, így újabb gól került a neve mellé. Mivel kiválóan veszi észre a folyosókat mind indulás, mind indítások szintjén, baromi lehangoló, hogy bántóan sokszor keresik őt a levegőben, ahol minimum háromszoros túlerővel kell rendre szembesülnie. Bár kreatív társakkal volt körülvéve, nagyon hiányzik mellőle a kicsi brazil, akivel szambát varázsoltak a pályára hétről-hétre.
Cserejátékosok
Sem Lucas Vázquezt, sem Gareth Bale-t nem lehetne igazán pontszámokkal illetni, hiszen egy igen késői szakaszban léptek be, egy félig meddig lezárt mérkőzésen.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (5,5)
Bár továbbra is tét nélkül kísérletezhet, vannak aggasztó, rendszeresen visszatérő elemek. Így például a vonal melletti játékhoz való kényszeres ragaszkodás, amiből még úgy is sok a beadás, hogy a tendencia talán valamelyest csökkenést mutat. Védekezésben még szembetűnőbb a zónázás és az emberfogás hajszálvékony kötele közepén táncolás, amiből gyakorta születnek elcsúszások, és ami fegyelmezettnek a legkevésbé sem mondható. Figyelem: ez két olyan dolog, ami nem emberanyag- hanem rendszerfüggő, és a taktikai elképzelésekhez köthető, azaz olyanok, amiket megfelelő utasításokkal vissza lehet szorítani a jelenlegi kerettel is. Ezeken érdemes lenne csiszolgatni, hiszen nem véletlen, hogy a számtalan szélről induló kísérletezés mellett az egyetlen gólt mégis egy egyéni villanás után középről szereztük, ahogy az sem, hogy az elmúlt nyolc mérkőzésünkön hétszer is az ellenfél szerezte a mérkőzés első gólját.
Egytől egyig: Valencia – Real Madrid (2-1)
Csapatok
Valencia (9)
Szinte tökéletes meccset tudtak le Marcelino fiai, és ebben semmi túlzás nincs. Az avatatlan szemnek is feltűnhetett mennyire fegyelmezetten és stabilan védekezték egész meccsen a 4-4-2-t, csupán adott zónákra koncentrálva, átadva egymásnak az éppen aktuális játékosokat. Így voltaképpen nem is sikerült akcióból feltörni a védelmüket, és pontrúgásból is csak akkor, amikor már minden mindegy volt. A veszélyes kontrák építgetése is teljesen tudatosan zajlott: labdaszerzés után vagy a szélső középpályás indítása, vagy valamelyik szélre kihúzódó támadóé (általában a mi bal oldalunkon nyargaltak végig). Az egyetlen hiba, hogy ezt a meccset nem tudták 3-4 góllal megnyerni, pedig a helyzetek, lehetőségek alapján abszolút benne lett volna a nagyobb arányú győzelem is. Őszintén szólva jobban örülnék, ha a Valencia el tudná csípni a negyedik helyet az Alavés vagy a Getafe helyett – több eséllyel indulnának utóbbi kettőnél a nemzetközi színtéren.
Real Madrid (3)
Ötlettelen. Motiválatlan. Kiszámítható. Öreguras. Szervezetlen. Unalmas. Sablonos. Lehetne még halmozni a jelzőket, abból egész biztosan többet találnánk, mint veszélyes támadásból. Az ellenfél térfelén kézilabdaszerű körbeadogatások utáni kétségbeesett kísérlet vagy labdavesztés következett a mérkőzés nagy részében, talán a találkozó vége felé volt némi halvány pislákolás, de annál biztosan nem több. Védekezésben nagyjából pont a Valencia szöges ellentétét láttuk: a területek őrzésében semmi tudatosság, fegyelmezettség nem volt, így a hazaiak nagyon könnyen mozgattak ki a számukra kívánt helyekről embereket, hogy aztán a kimozduló madridi helyén vezessék tovább a támadást. Kontrákból még ennél is könnyebb dolguk volt az általában fennragadó Marcelo helyén számos ellentámadást vezettek végig – nem sok ellenállás kíséretében. A cserék hoztak némi új impulzust a játékba egyéni szinten, de ez nem tudta ellensúlyozni a rendszerszintű problémákat. Bár óva intenék mindenkit attól, hogy a szezon végének alakulásából nagy tanulságokat vonjon le (hiszen ez kvázi már a felkészülési időszak eleje), mégis, ennél azért illett volna többet mutatni.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Keylor Navas (7)
Tulajdonképpen rajta múlt, hogy nem lett ebből minimum 4-1. Két nagy bravúrt is bemutatott, Soler helyzeténél szerintem már mindannyian gólt láttunk. Az első gólnál bár sokan szeretnék belelátni azt, hogy Navas hibázott, de Guedes gyönyörűen, erősen helyezte a sarokra a labdát, nem lehetett elérni.
Álvaro Odriozola (6,5)
Magasan a legjobb védőnk volt tegnap, és ha tegnap Lucas nem gondolta volna úgy, hogy egy félidő erejéig kivonja őt a játékból, talán még többet be tudott volna rakni a közösbe. Amikor elfutott, szépen váltogatta a második hullámba visszatett és a magasan beadott labdákat, védekezésben pedig sokkal stabilabb volt az ő oldala. A nagy baj az, hogy a veszélyes labdákra senki nem érkezett középen.
Sergio Ramos (4)
Nagyon kis ellenállást tudtunk mutatni hátul. Az első gólnál egyértelműen elővehető, mert nem tudta blokkolni Guedes lövését. A kontráknál is elég pocsékul helyezkedett, általában csak sodródott az eseményekkel. Az első félidőben komoly veszélyforrást jelentettek a keresztpasszai, vagy épp csak átfértek, vagy kontrázhatott belőlük a Valencia.
Raphael Varane (4)
Akárcsak kollégája, ő is sodródott az eseményekkel. Feltűnő volt, hogy mennyire könnyen meg lehetett zavarni egy kis letámadással, szinte semennyire nem vette ki a részét az építkezésből, és általában még a tiszta passzhelyzet mellett is hátraadta Navasnak. Érdemes megfigyelni Soler helyzeténél, hogy se a labdásra nem ment, se a bent helyezkedő passzsávját nem zárta (a témában érdemes Van Dijk legutóbbi 1v2-es produktumát fellapozni a videómegosztókon).
Marcelo (3)
Az bizonyára jól mutat, hogy neki volt a legtöbb lövése a mérkőzésen. De aki ebből azt vezeti le, hogy ő mennyire veszélyes volt, az nem ért ehhez a játékhoz, egy kicsit sem. Ugyanis a reménytelen vagdalkozást ne nevezzük már ígéretes próbálkozásnak. Ráadásul ha nem kapkod, egy-két helyzetben több is lett volna, például Asensióval simán lett volna egy kényszerítőre lehetőség a második félidőben. Hogy mennyire nem volt semmi ezekben a kísérletekben? Az öt lövésnek együtt volt az xG-je 0,14. Együtt. Emellett védekezésben szokás szerint óriási űrt hagyott maga mögött, amiket kedvükre futkároztak be a hazaiak. Szánalmas műesésével csak megkoronázni tudta az esti produktumot. Az Eibar ellen biztosan nem lesz ott az előbbiért jogosan kiosztott sárga miatt, így remélhetőleg Reguilón visszakerül a csapatba (bár félek, megragadni nem fog ott).
Casemiro (4)
Védekezésben semmi extra, mintha ott se lett volna, támadásban szinte kottára ugyanez. A hab a tortán, hogy Garay tükörsimán tudott felugrani mellette a második gólnál. Ja, volt egy lövése(?) is a találkozó vége felé, akárcsak Marcelo, reménytelen helyzetben, csúnyán fölé.
Toni Kroos (4,5)
Sokáig az ő felső sarokra tartó (egyébként annyira nem veszélyes) lövése jelentette a kísérleteink összességét. A támadások építésében abszolút hasznavehetetlen volt, semmi váratlan húzás vagy jó meglátás. Egy kulcspasszra futotta mindössze. Érdekes statisztikai adat az xGBuildup (ami azt jelöli, hogy a támadások építésében mennyire vett részt adott játékos, leszámítva a kulcspasszokat, lövéseket), ami Toni esetében 0,03 lett, azaz három századnyi xG-vel kecsegtetett az összes olyan építkezés, amiben ő is benne volt. Ez mondjuk Kondogbiánál 1,01 volt.
Luka Modrić (5)
Vergődött ő is, de egyrészt még mindig tőle érkezett középpályáról a legtöbb veszély, másrészt komoly őrizetet is kapott végig. A szépítést jelentő szöglet is tőle érkezett be Benzema buksijára. De összességében az ő lábán is érezhető volt a bilincs, amelyet a Valencia fegyelmezett taktikája kötött a lábakra.
Lucas Vázquez (3,5)
Szinte teljesen haszontalan volt elöl. Odriozola nagyjából olyan minimum öt teljesen felesleges ígéretes elfutást hajtott végre úgy, hogy labdát sem kapott tőle. Egyéni megoldásaiban szintén nem volt köszönet, általában labdavesztéssel zárultak, többször még a labdát sem sikerült átvennie.
Marco Asensio (4,5)
Valamennyivel hasznosabb volt mint Lucas, többször próbált behúzódni középre és ott kérni a labdákat, bár Marcelóval itt is látványosan döcögött az összhang, csakúgy, mint a másik oldalon. Ki gondolta volna a szezon elején, hogy a bal oldalt optimálisan Viniciusszal és Reguilónnal lehet majd elképzelni. Pedig ez a helyzet.
Karim Benzema (6)
Újabb csalódást tudok csak okozni a Rúgjunk Bele Benzemába Fan Klub számára. Egy támadónak társak nélkül ugyanis meg van kötve a keze. A francia nem igazán kapott semmilyen minőségi labdát, az egyetlen értékelhető összjátékát Asensio adta haza. Ha visszalépett labdáért, megkapta, továbbította, elmozgott, de az akció nem tudott fejlődni. A végén csak összejött neki egy szögletből befejelt gól, ami a 15. volt a szezonban a ligában. Bár sokan előszeretettel (és meglehetősen együgyűen) harsogják, hogy Ronaldo ötven gólját bizony Benzemának kéne pótolnia, ezek az emberek tíz éve nem néznek Real-meccseket (csak látnak maximum). Kérdem én: Benzema hibája, hogy a többiekben semmi veszély nincs? Hogy Ramos harmadik a házi góllövőlistán pl.? Nevetséges. Semmi panasz nem lehet a munkájára, a legtöbbet hozta ki az egészből (és ez még akkor is megállt volna, ha nem szerez szépítő gólt).
Cserejátékosok
Isco (6)
Jól szállt be a meccsbe, valamivel agresszívabb lett a csapat a beállásával.
Gareth Bale (6)
Bár szkeptikusan fogadtam a cserét, rá is elmondható az, ami Iscóra.
Mariano (3)
Garay mellőle indult a második gól előtt a szögletnél, óriási helyzetét pedig csúnyán elpuskázta a másik kapu előtt.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (4)
Nehéz nagyon modtanság Zidane-t értékelni, hiszen nem tudhatjuk, hogy melyik döntése miért születik a nyár szempontjából. Az biztos, hogy Marcelo szerepeltetése egyre nehezebben védhető, és az is nagy hiba, hogy Ceballos (aki középen tudott volna a lendületes játékával problémákat okozni) végül nem állhatott be. Taktikailag sajnos simán fölénk nőtt a Valencia. Az, hogy ezeknek a meccseknek mi volt a valódi értelme Zidane szemszögéből, csupán nyár végén fog kiderülni. Addig próbáljuk meg ezeket a találkozókat a helyükön kezelni.
Zidane, Asensio orvossága
A mallorcai nem tartozott Santiago Solari bizalmasai közé, csakúgy, mint Isco, Marcelo, Keylor Navas vagy Gareth Bale, de Asensio teljesítménye különösen messze volt attól, mint amire Zidane irányítása alatt volt képes. A francia edző kezei között tele volt önbizalommal, valósággal szárnyalt és elhomályosította sokak teljesítményét, mint fiatal, ígéretes tehetség. Most, hogy mester és tanítvány újra együtt vannak, a spanyol játékos ismét önfeledten játszhat, és a régi formájában tündökölhet. Asensio nehéz napokat élhetett át, miután sérülése miatt 43 napig a partvonalon túlra került, és ezalatt Solarinál is hátrasorolódott a csapaton belüli rangsorban.
Zidane alatt fellélegezhet, megújulhat, a mester kedvencei közé tartozik, bízik benne, kedveli őt, és számít is rá. Asensio a BBC regnálása alatt általában B terv volt, de ebben a szerepkörben ritkán vallott kudarcot, épp ezért hamar felhívta magára a világ figyelmét. A képességei leginkább a Barcelona elleni Szuperkupa-mérkőzéseken, vagy a Bayern és a PSG elleni BL-meccseken mutatkoztak meg. A Bernabéu tehát nemsokára újra lelkesedhet a mallorcai támadó teljesítménye okán. Jó úton halad, hogy újra a régi legyen, egyértelműen Zidane a szükséges orvosság számára.