Egytől egyig: Ajax – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Ajax (7,5)
Évek óta nem látott erős negyvenöt perccel kezdtek hazai pályán, nem emlékszem rá, hogy akár a Barcelona tudott volna ennyire dominálni a csapatunk ellen. Hihetetlen presszinget mutatva vágták el játékosaink elől a területet, és a játékszert, és kíméletlenül támadták Courtois kapuját. Volt itt kicsivel mellétartó lövés, nagy védés, kapufa, és egy később visszavont gól is. Beszéljünk egy kicsit erről is, hiszen jómagam is eléggé az események hatása alá kerültem. Elsőre abszolút értetlenkedve pislogtam, hogy miért került vizsgálatra, majd eltörlésre a gól, aztán a visszajátszások, majd a szabályismertetés után világossá vált, hogy melyik pont alapján, és miért történt az eset. Mindemellett továbbra is ott motoszkál bennem, hogy Courtois-t mennyire is zavarta Tadic valójában, aki nagyjából semmit nem tudott volna tenni a helyzet elkerülése érdekében, illetve a játék képe alapján kicsit meghackelve érzem az igazságérzetemet (talán a fórumokat, hozzászólásokat olvasgatva ezzel nem vagyok egyedül). Mindent összevetve, utólag megállapítható, hogy a videóbíró jó döntést hozott, hiszen a szabály világosan fogalmaz, mégis – és nevezzetek bolondnak miatta – van bennem egy kellemetlen érzés az eset kapcsán. Pár nap múlva mindez nem valószínű, hogy érdekes lesz, és nyilván lesznek még kétes ítéletek videóbírózás mellett is (lásd, a matracosok ellen minket sújtó szabálytalanságból induló Griezmann-gól), de továbbra is tartom, hogy a technika szükséges, és megfelelő használattal csak jót tehet a futballnak. Még egyszer: megfelelő használattal. A második félidő inkább a vendégeké volt, de egy sokadik jó letámadás meghozta a várt egyenlítő gólt, gyönyörűen kijátszott akciót követően. A kedvezőtlen eredmény ellenére sem esélytelenül vágnak neki a spanyol túrának.
Real Madrid (6)
Hiába a győzelem, hiába a jó esélyek a továbbjutásra, hiába nehéz pályán sikerült abszolválni a minimumot, hat pontnál semmiképp sem tudom többel jutalmazni a produktumot, és még némi jóindulatot is feltételezek magamról. Az első negyvenöt perc az, ahogy soha többé nem szeretném a Real Madrid mindenkori csapatát látni, nagyjából annyira magabiztosan festettek ekkor a vendégek, mint zsiráf a mikroszkóp alatt. Egy gyenge Bale-kísérlet, és egy sokkal jobb lövés Vinicius részéről – és ezzel mindent el is mondtunk nagyjából erről a játékrészről, madridi oldalon. Emellett úgy kapartunk védekezésben nyelve a folyamatos holland rohamokat, mint madárpók a korcsolyapályán. A második félidőben aztán némi változás mutatkozott, amihez nagyban hozzájárult, hogy az Ajax ekkorra erőnlétileg mindenképpen, de véleményem szerint mentálisan is egyre mélyebben járt. A két gól egyébként szépen kidolgozott akció szüleménye volt, hogy valami jót is elmondjunk, de a számszerű adaton, a siker tényén kívül olyan nagy örömre nem lehet okunk.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Sergio Ramos (8)
A védelem egyetlen igazán értékelhető tagja volt az este során. Hibátlant ő sem tudott mutatni, de számtalan kisebb, és néhány nagyobb mentés fűződik a nevéhez. Ki kell emelni, hogy rengetegszer kényszerhelyzetben mozgott az alig-alig észrevehető védekezésnek köszönhetően, és nyomás alatt tudott többször extrát hozzátenni a hátsó alakzat sikeréhez.
Thibaut Courtois (6)
A belga jó, és rossz oldala egyaránt megmutatkozott. Három nagyobb védése is volt az este során, ebből egy ténylegesen bravúr volt, azonban a kiejtett labdája utáni kavarodás, illetve a sok céltalanul előrevágott labda azért árnyalja a képet. Egy kapus bármennyire tehetséges, a legnagyobb fegyvere a stabilitás, a kiegyensúlyozottság. Courtois kapcsán nem az első bizonytalanság mutatkozott az elmúlt pár találkozó alkalmával, és bár mellette tud hozni nagy védéseket is, a még fontosabb meccseken sokkal többe kerülhet egy kapushiba, mint most.
Dani Carvajal (6)
A szezon legpocsékabb negyvenöt percét tudta le az első félidőben, bizonytalan volt, mint jaguár a planetáriumban. Számos rossz passz, helyezkedési hiba, kevés offenzív jelenlét. Aztán ő is feljavult némileg, és végül varázslatos gólpasszt szórt ki Asensiónak, ami kicsit felhúzta a végső osztályzatát is. Ennek ellenére a következő meccsen én pihentetném, Odriozola három meccs után újra bevetésre kerülhet.
Nacho Fernández (6)
Nagyon passzívnak találtam őt az egész találkozó során, nem is emlékszem igazán fontos mentésre tőle, viszont néhány leshelyzetnél nem tudott időben kilépni, amiből komolyabb problémák is adódhattak volna. Varane sem fut kiváló szezont, de éreztem a hiányát Ramos mellől. Ami nagyobb baj, hogy a kapitány biztosan nem lesz ott a visszavágón, így a Nacho-Varane párosnak kell Neresék ellen dacolniuk az attakokkal. Nem vagyok nyugodt.
Sergio Reguilón (7)
A védelem második legjobbja volt Ramos mögött, a két oldal közül egyértelműen a bal működött jobban, és ebben nagy szerepe volt a Castilla produktumának. A vezető gólban elévülhetetlen érdemei vannak, támadásban pedig egyre bátrabbak (és egyelőre kicsit fejetlenek) a megindulásai, de mindenképpen ígéretesek. Még egy kicsit jobban csiszolódnia kell Viniciusszal, és csodálatos dolgokat láthatunk még ettől a duótól a későbbiekben.
Casemiro (5,5)
Ezen most sokan csodálkozni fognak, de nekem nem tetszett a brazil játéka. Kezdem a pozitívumokkal, mert azért abból is akadt: több magabiztos szerelés a hátsó harmadban, különösen a második félidőben. Emellett viszont több aggályom is akadt. Az első félidőben több esetben is rendkívül könnyedén mozgatták ki őt a védelem elől, így üres területek maradtak az Ajax játékosai elől, ami jelentősen megkönnyítette az építkezésüket. A másik (nagyobb) probléma a mi támadásépítéseinknél mutatkozott meg, ahol Casemiro sokszor a támadó középpályás szerepkörében mozgott, ez egyrészt Ramos és Nacho dolgát nehezítette az első fázisban, másrészt ilyenkor a másik két középpályás egyikének kellett visszalépnie. És bár a brazil verőember sem áll hadilábon a labdakezelést illetően, azért ilyen funkciójában a kollégákhoz viszonyítva jelentéktelen, mint zacskós levesen a használati utasítás. A suszter maradjon a kaptafánál.
Toni Kroos (7)
Ha a Real Madrid nem tudja kontrollálni a találkozót, akkor Kroos játéka sem tud igazán domináns lenni, ennek ellenére szerintem ő volt a legjobb madridi középpályás a mérkőzésen. Vinicius nagy helyzete is tőle indult, védekezésben a saját szintjén hozta a kötelezőt, a nagy nyomás ellenére is 97%-os passzpontossággal zárt, és egyetlen labdavesztése sem volt. A visszavágón mindenképp nekünk kell irányítani, ami a németnek is sokkal kényelmesebb helyzet lesz. Ezúttal sem pironkodhat, jól teljesített.
Luka Modrić (6,5)
Rosszul nem játszott, hiszen többször jó érzékkel választotta ki a társát a labda továbbításakor, viszont nagy hatást nem tudott gyakorolni a támadásainkra, és kicsit pontatlanabb, figyelmetlenebb volt talán a szokásosnál. A Casemiro részénél megfogalmazottaknak ő volt az egyértelmű vesztese, több helyzetre is emlékszem, amikor a brazil helyezkedése zavarta horvát kollégáját, és ezzel a támadások gördülékenysége sem volt az igazi – nem csoda, hogy a két gól két szélről induló helyzet eredményeképp született meg.
Vinicius Jr. (7,5)
Ramos után a csapat második legjobbja a kis brazil volt, akinek minden meccs kettőt ér ezen a porondon, ebben a korban. Az első félidő legnagyobb madridi próbálkozása az övé volt, de emellett rémlik, hogy Ziyech egyik nagy helyzeténél is ő ért vissza a tizenhatoson belülre zavarni a támadót, aki így nem talált kaput. A második félidőben aztán Reguilón passzából nagyszerű szóló után remek döntést hozott, mikor Benzemának továbbított, és itt látszik meg a kicsírázó rutin, mert pár meccse talán még rálőtte volna az ilyesmit. Cseréjének nem örültem, Benzema és Bale mellett a középpályát találtam volna frissítésre érdemesnek.
Karim Benzema (6)
A négydimenziós Benzemáról már esett pár szó, mivel ő amolyan kilenc és feles (ő maga nyilatkozta, hogy kilences, aki belül igazából egy tízes), négyféle eset fordul elő. Jól játszik, és gólt is lő, jól játszik, de nem lő gólt, rosszul játszik és nem is lő gólt, rosszul játszik, de gólt szerez. Az első háromra számos meccset fel tudnánk hozni, most azonban a negyedik eset állt fent, ugyanis Karim nem teljesített jól igazán. Bár Vinicius passzát magabiztosan bevágta, sokszor kóválygott csak, mint szamár a körforgalomban, és szinte sehol nem volt a folyamatos elmozgásos passzjátéka.
Gareth Bale (4)
Idegen test volt egy amúgy sem magabiztos csapatban, egy ígéretes helyzet elpocsékolása, és egyetlen bevállalt versenyfutás az 50. percben. Ez Bale aktája, aki annyira nem illik ebbe az egész rendszerbe, keretbe, hogy mindenki megváltóként várta az amúgy szintén sokat kritizált Lucast a helyére. Kár az erőtlen frázisokat puffogtatni, hogy mennyi döntőben mit csinált, meg akkor bezzeg mindenki ünnepelte, amikor Kariusnak beollózta… Unalmas egyszerűen, hogy az nem madridista, aki kritikát fogalmaz meg, aki így beszél a játékosunkról, stb. Szerintem inkább Bale hozzáállása, viselkedése, teljesítménye az, ami szégyenkezést válthat ki.
Cserejátékosok
Lucas Vázquez (5)
A legnagyobb pozitívum vele kapcsolatban, hogy Bale végre elhagyta a pályát. Egyébként volt pár szép összjátéka a jobboson, de sajnos az Ajax gólja az ő könnyelműségéből született.
Marco Asensio (7)
Ezt az Asensiót szeretem, akinek nem az egója nagy, akit nem a plafon felé lebegve kell visszarángatni, hanem aki megmutatja, hogy mit is keres Madridban. Két veszélyes kísérlet után jókor érkezett Carvajal labdájára, és hibátlanul fejezte be az akciót.
Mariano (-)
Örülök, hogy egészséges, magabiztos, bevethető, és mindig megmelengeti a szívemet, amikor egy vadkan vehemenciájával üldözi az ellenfél játékosait.
Edzői értékelés
Santiago Solari (6)
Az első félidőért egy méretes fenékenbillentés a jutalma, na meg Bale kezdetéséért, a walesi sokadszor sült be a szezon során, és egyszerűen nem illik az argentin edző terveibe, szisztémájába. A javulást, és a siker kiharcolását azonban nem lehet elvenni tőle, ahogy azt sem, hogy a csapat mostanában nem találja a gólokat, hanem kialakított helyzeteket értékesít, ahogy most is. Cseréiből kettővel egyetértettem, Viniciust a pályán hagytam volna azonban a középpálya frissítésének céljából. Tanulópénznek remek volt, és remélem nem úgy áll hozzá a visszavágóhoz, hogy ez zsebben van, mert akkor nagyobbat eshet, mint egy emu tűsarkúban.
Egytől egyig: Girona – Real Madrid (1-3)
Csapatok
Girona (5,5)
Bár nem sok esélyük volt a következő körbe kerülésre, nem feltartott kézzel mentek ki a pályára. Az első félidő második felében (a két madridi gól között) erős negyedórát produkáltak, ekkor egyértelműen ők kezdeményeztek. Gólt mégis a második félidőben szereztek, az ekkor különösen aktív Pedro Porro révén, de dicsérhető Tony Lozano is, aki az egész meccs folyamán veszélyt jelentett. A harmadik ember, akit kiemelnék, az az Álex Pachón, aki 2000-es születésű, ezen a meccsen debütált a csapatban, és ha már ott volt, ő adta a gólpasszt a Girona szépítő góljához. A hazaiak számára így maradt a bajnokság, ahol egy stabil középmezőnybeli helyezés elérése lehet az elsődleges cél, kiesési gondjaik szerintem nem lesznek – még ha a kiesőzóna jelenleg három pontra is van tőlük.
Real Madrid (7,5)
Korrekt idegenbeli szereplést tudhat maga mögött a csapat, az otthon összeszedett két gólos előnyt további kettővel sikerült megnyújtani. Solari a visszatérő Navas mellett a legerősebbnek tartott, sok csatát megélt Carvajal, Ramos, Varane, Marcelo négyesnek szavazott bizalmat, a középpályán újra ott volt a sérüléséből felépülő Llorente, a rotációban ismét szerepet kapó Ceballos, és a nemrég szintén az orvosokat látogató Kroos, elöl pedig Lucas, Vinicius és Benzema veszélyeztethette Gorka kapuját. Solari nem sok látványos meccset hozott kinevezését követően, de ez a tegnapi például eléggé rendben volt. Olyan szituációk után szereztünk gólt, amiket annyiszor hiányoltunk a szezonban, kijátszott akciók és átlövés után. Ezen felül dinamikus volt a támadóegység, rengeteg üresbe futás, területbe felpasszolt pontos labda jellemezte a játékot, és ha ez négy vagy öt gólban csúcsosodik ki végül, akkor sem szólhatott volna egy szót sem a Girona.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Marcos Llorente (8,5)
Többeket is ki lehetne emelni a találkozóról, mert szerencsére nem egy, az átlagnál jobb teljesítmény volt tegnap, én most a csapatba visszakerülő spanyol középpályás mellett döntöttem. Az egész mérkőzésen rendkívül fegyelmezett, dinamikus, gyors és kíméletlen volt, a labdakihozataloknál a védelemmel egyvonalban segített az akciók felépítésében, gólja pedig a habot jelentette a tortán, kiváló helyzetfelismeréssel lőtte ki a hosszút. A szezon pozitív meglepetése számomra, Casemiróval együtt kijelenthető, hogy ezen a poszton azért eléggé megvagyunk.
Keylor Navas (8)
Volt ugyan egy kiejtett labdája, ami kicsit cidri helyzet volt, illetve a gólt talán védhette volna, de hiba lenne nem figyelembe venni azt a 3-4 bravúrt, amit emellett bemutatott, és amik nélkül akár előnybe is kerülhetett volna a meccs során többször is a hazai csapat. Örülhetünk, hogy Solari sem Courtois-val, sem Navasszal nem tud mellényúlni, és egyesünk sorozatos jó teljesítménye megizzaszthatja a vezetőedzőt, hogy kire is számítson első számúként.
Dani Carvajal (7,5)
Remekül kísérte az akciókat, a vezető gól előtt jól játszott össze Benzemával, gyakran be lehetett vonni a játékba az ellenfél térfelén, a mérkőzés elején pedig nagyot mentett a kapu torkából egy lövést követően. Ami számomra az érem másik oldala, az az, hogy a szokásosnál többször mögé tudtak kerülni, illetve egy-két helyzetben kapkodott, és ezért a saját térfelünkön adta el a labdát, amiből indulhatott az ellenfél.
Raphaël Varane (8)
A védelem legjobbja a francia fal volt, kifejelt labdák, szerelések tömkelege, egy különösen veszélyes 1v1 megoldása hibátlanul, egyszerűen nem bírtak vele mit kezdeni a hazai támadók. Kevés alkalommal éreztem úgy idén, hogy átjátszhatatlan, de ezúttal úgy hiszem jár a dicséret.
Sergio Ramos (7)
Furcsálltam, hogy kezdett, lényegében Lukához hasonlóan kaphatott volna pihenőt erre a találkozóra, nem lett volna veszélyben nélküle sem a továbbjutás. 45 perc után ment is zuhanyozni, Nacho váltotta, addig is olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy nem koncentrál a pályán 100%-kal, de nagy hibái nem voltak.
Marcelo (6)
Továbbra is hiányérzetem van vele kapcsolatban. Kihagyta a meccs második legnagyobb ziccerét, és emellett is sokkal kevesebbet vesz részt a támadásokban, mint előzőleg, viszont védekezésben még mindig sok terület maradt mögötte üresen, amikor feljebb játszott, ami folyosókat jelentett a Gironának. Valószínűleg hatással van erre a Solarival való konfliktusa is, de megnyugtató lenne, ha a régi fényében tudna tündökölni a szezon hátralévő részében.
Dani Ceballos (6,5)
Jó, jó, de valahogy nem az igazi. Az ő esetében magasabbra tettem a lécet, mert a képességei alapján többet kellene mutatnia, de nem sokszor ugorja meg. Mozgása és sebessége előnyt jelent a középpályán, de támadásban kevesebbet kapok tőle, mint amennyit várnék, ritkán ér a kapu elé, és távoli kísérletei sem nagyon vannak, pedig láttuk már, hogy nem rossz a lövőkéje.
Toni Kroos (7)
Benne pozitívan csalódtam, előzetesen aggasztott, hogy egy elég „mozgolódós” kezdőben mire fog menni, hogy fog érvényesülni, és bár kiemelkedni nem tudott támadásokban, meglepően sokszor állította meg a jobb oldalon kibontakozó akciókat, majd osztotta el a labdákat. Nem szeret védekezőbb feladatokat ellátni (általában nem is játszik jól, ha sok defenzív feladata van), de ezúttal nem lehetett rá panasz, a kötelezőt szépen hozta.
Lucas Vázquez (5,5)
Kevés, kevés, kevés. Az előző meccsén nagyon jól játszott, talán ezúttal pihenhetett volna egyet, ha már rendszeres kezdő és kulcsjátékos Solari taktikájában. A meccs ziccere hat méterről a lábában maradt, védekezésben pedig sokkal halványabb volt, mint azt várnánk tőle. Ennek ellenére végigjátszotta a meccset, a nála aktívabb támadókat viszont lekapta Solari – tényleg érthetetlen ez az egész.
Karim Benzema (8)
Remélem az ellenőrök nem néznek be a kötés alá, mert biztos valami robotikus masinériát gyömöszöltek be Benzema kezébe, és egy profi gamer egy kis karral irányítja őt, a hatást pedig mi, szurkolók élvezhetjük. Komolyra fordítva, ismét egy dupla, ismét egy szép tekerés a franciától, aki nagyon jó formában van jelenleg. A 10/10-es előző meccséhez képest egy fokkal kevesebb volt tegnap, de valahogy azt hiszem elboldogulnánk vele, ha hasonló találkozókat hozna a továbbiakban.
Vinicius Júnior (8)
Ő az, aki a riói strandokról lapátolja Benzema zsebébe a homokot. Karim formája javulásának talán a legkomolyabb összetevője Vinicius játéka, aki szépen lassan az összes spanyol csapat tapasztalt védőjéből bohócot csinál. Az oldalvonalnál beíratott két ellenfelet balettozni, Benzema második gólja előtt pedig övé volt a gólpassz. Ha Solari mindig a legerősebb tizenegyre fog törekedni, a srácnak ott a helye a gálakezdőben, függetlenül attól, hogy hány millió euró, és hány nagy név kényszerül padra emiatt.
Cserejátékosok
Nacho (6,5)
Ramos helyére érkezett a szünetben, sok dolga nem volt, a röviden egy fontos mentésére emlékszem, ezen kívül nem ragadt meg semmi.
Marco Asensio (7)
Benzema helyett érkezett, és elsősorban az ő posztján is focizott, ami számára szokatlan lehetett, pedig erényei alapján ő inkább középen tudna szerintem érvényesülni, mint a szélen. Egy ígéretes lövése volt is, nem mozgott rosszul.
Gareth Bale (4)
Ő viszont kifejezetten bosszantó volt. Az újabb jó meccset hozó Vinicius helyére jött be, látszólag teljesen érdektelenül, belesz*rósan, elkocorászva. Hűen szimbolizálta mindezt az a helyzet, amikor a felé visszagurított labdába csak belerúgott egyet, hadd repüljön, ment is a lelátóra.
Edzői értékelés
Santiago Solari (7,5)
Röviden: magabiztosan lehozta csapata, amit kellett, a kezdőcsapat rotációját, illetve a cseréket illetően nem voltam vele maradéktalanul elégedett. A biztos továbbjutás kivívását azonban hiba lenne elvitatni tőle, igaz, a Girona ellen ez azért kötelező volt, függetlenül a formától, és a keret helyzetétől.
Váróterem
Kettő perc múlva hét óra. A tél ellenére a zsúfolásig megtelt váróteremben fülledt az idő, a másodpercek ólomlábakon baktatva peregnek lassan a szemközti egyszerű kis faliórán – a doktor úr még nem ért ide. Tekintetemet körbehordozom a várakozókon: kicsik, nagyok, fiúk, lányok, idősek, teljesen különböznek, még két egyforma hajviseletet sem tudnék találni a tömegben.
Egyvalami azonban közös bennük: rendkívül hangosak és türelmetlenek. Egy asszonyság éppen színpadiasan mutat szerencsétlen órára, amiért el merte ütni a hetet, és harsogja: "Látják, hét óra! MÁR EL IS MÚLT! Az a szerencsétlen meg nem bír ideérni időben!". "Na igen, már rég mondom, az öreg felett eljárt az idő. Nincs ez így jól." – morogja a szomszédos széken egy bajszos úr. "Biztos szenilis már, ráivott a gyógyszerre, aztán lehet hogy épp kóborol valamerre!" – horkant fel egy fiatalabb, bozontos szemöldökű férfi, akinek megszólalását harsány kacajjal jutalmazták a közelében várakozók, a nyúlánk srác a fülhallgatóval pedig csak köpött egy dúsat az óra felé, és visszafordult a telefonjához.
Magamban vállat vontam – ha késik, hát késik. Nem vagyunk ugyebár tökéletesek, előfordul az ilyesmi, hát várunk. 7:02-kor az eddig a sarokban fortyogó testes idősebb úr megunta a dolgot, és kikáromkodta magát a doktor úr ükanyukájáig visszahaladva a családfán. "Ezért tart itt ez az ország! Milyen példát mutat ez a senkiházi a gyerekeim előtt! Elmehet a francba ez a szemét." – suttogta oda barátnőjének egy anyuka négyévese kezét szorongatva, a másik nő bőszen bólogatott. "Két hónapja eljöttetek, akkor segített, most meg cserbenhagy titeket is, minket is. Csalódott vagyok. 7:03. El se hiszem.".
Egy izzadtságcsepp komótosan cammogott a homlokomon, pedig nem volt melegem. A folyamatos fülsértő zaj és a beteg emberek felzúdulása azonban viszolyogtató volt. Már a pislákoló neonlámpa is zavart, és hiába próbáltam kizárni a környezetem, becsukni a szememet – pár másodperc és a hátam mögötti kínkeserves zokogás kizökkentett a színlelt megnyugvásból. "Apu, a bácsi sosem ér ide?" – fordult a kisfiú apjához, ahhoz a bozontos szemöldökűhöz. "Nem tudom kisfiam, de remélem ott döglik meg, ahol van." – nyugtázta újabb mosolyokat kiváltva az egyre bővülő hallgatóságtól.
Ahogy hunyorogva, reszkető testtel néztem körbe, megakadt a tekintetem egy őszes halántékú úron. Kopottas zakója alatt rakoncátlan gallérú fehér ing feszült, sötét vászonnadrágban és ahhoz illő cipőben ült a sarokban a nagy cserepes szobanövény előtt, és csak nézett maga elé. Haja szép rendezett volt, bajuszát mintha vízmértékkel alkotta volna tökéletesre. Arca viszont beesett volt, és rendkívül gondterhelt kifejezés ült rajta. "Kész, 7:04, én átmegyek három utcával odébb a doktornőhöz! Állítólag van valami új csodaszere is, ez a sarlatán úgyse ért semmihez!" – visított egy asszony fejhangon, majd kiviharzott 3-4 másik társaságában. Újra az urat néztem, aki mintha szoborként merevedett volna meg. Nyugodt volt, mégis mintha segítségre lett volna szüksége. Mivel a környékemen amúgy is egyre elviselhetetlenebb volt a légkör, gondoltam odamegyek és megkérdezem, hátha tehetek érte valamit.
– Tiszteletem, minden rendben van?
"Ma különösen hangosak…" – motyogta maga elé, majd lassan felemelte a fejét, és meredten nézett rám.
– Te látsz engem, és nem üvöltözöl magadból kikelve. Furcsa. Manapság minden reggel ez megy. Ezek – mutat a lábaira – azonban kibabráltak velem, nem bírok felállni. Segítesz, fiam?
– Hogyne, jöjjön. – s már karoltam is alá, hogy az öreg szép lassan újra talpon legyen.
– Köszönöm. Van időd velem egy sétára a rendelő körül? Csak pár perc, ígérem.
– Persze. De mi van ha közben megjön a doktor úr? Ön szerintem régóta várja őt, így sosem kerül sorra.
– Fiam… én nem a doktor úrra várok.
– Akkor mit csinált odabent, elkísért valakit?
– Nem érted. Ezek az emberek miattam dühösek.
– Tessék?
– Engedd meg, hogy bemutatkozzak. Doktor Madaras Róbert vagyok, és ez az én rendelőm. És most gyere, szívjunk egy kis friss levegőt. – majd kinyitotta az üvegajtót és lassan intett a fejével.
– Tegeződjünk kérlek – fordult felém, majd az épületre nézett és csóválta a fejét.
– Ráférne egy kis felújítás, nem? Kicsit lelaktuk az évek alatt. A kert is gondozatlan, amióta a helyi kertész felmondott. Változás, azaz… – majd a távolba meredt súlyos másodpercekig. Aztán újra felém fordult.
– Mit keresel itt, fiam? Te nem vagy olyan, mint ők – biccentett az üvegajtó felé, ahonnan újabb alakok viharzottak épp ki feldühödve, kis híján rácsapva az ajtó egyik szárnyát a frissen érkezőkre.
– Hát… kicsit fájt a fejem. És azt hittem komolyabb a gond. Aztán bent sokkal rosszabbul voltam, most viszont egész jól érzem magam, de…
– Ezt vedd be, másnapra kutyabajod sem lesz – szakított félbe Dr. Madaras egy pirulát a kezembe nyomva. Kevés hozzád hasonló embert látok mostanság, de közülük sem volt mindig ilyen mindegyik. Aggódom értük, de amit tudok, megteszek.
– A legmélyebb tisztelettel jegyezném meg hogy ön… szóval, hogy nem nézel ki túl jól te sem.
– Éles a szemed, kölyök! – szólt az öreg doktor egy félmosoly kíséretében. És jól látod. Manapság sokan hagytak itt, akik fontosak voltak nekem. Vannak problémáim, de nekem vigyáznom kell rájuk is – bök fejével ismét a kissé lepukkant, ricsajos épület felé. Egyszerűen nem hagyhatom cserben őket.
– Úgy érzem, hogy nem túl türelmesek… és kissé hálátlanok.
– Valóban úgy gondolod? Én megértem őket. És szeretem őket. Igazuk van, nem vagyok a legjobb formában. De egyszer ez is elmúlik, nem igaz?
– Elbírsz velük?
– Ugyan fiam, voltam ennél rosszabb helyzetben is. De itt az ideje visszamenni. Az emberek… rám várnak.
– Szeretnék segíteni. Visszajöhetek veled?
– Kedves vagy fiam, de menj haza, és légy boldog. Én megleszek.
– Biztos?
– Semmiben nem voltam még biztosabb – biccentett az öreg mosolyogva, majd sarkon fordult és az üvegajtó felé vette az irányt. Kicsit mintha élettelibben, mint kifelé.
Bement, és az emberek nem vették észre, azt sem, hogy kinyitja szobája ajtaját, majd bent levetette zakóját, kinyitotta az ajtót, és kikiáltott: "Szabad!" "Na végre, a dinók még kétszer kihaltak azóta…" – puffogott a bozontos szemöldökű, majd gyermekét karon ragadva sietett be az ajtón. Én az üvegajtóból néztem mindezt. Közben oldalról zajt hallottam – két munkás, mintha a ház oldalát festené. Amaz meg a sövényt nyírja… Nocsak. Kissé elmélázva néztem a rendelő körüli forgatagot, így az utolsó pillanatban vettem észre, hogy elállom az utat. Az előző apuka volt a kisfiával.
– Bocsánat, nem figyeltem!
– Ugyan kérem! Én voltam rohanásban, gyere fiam, elnézést kérünk!
– Semmi gond, szép napot!
– De még milyen szép, minden jót önnek is! – szólt az apuka, majd a lépcsőkön lesétálva még hallottam, amikor szólt a kisfiának: "Látod, mondtam neked, hogy ez a doktor bácsi a legjobb a világon. Gyere együnk egy fagyit." És már a fejem sem fájt. A nap ragyogott az égen, mikor hazafelé vettem az utat. Csak a pirula húzta egy kicsit a zsebem… Kivettem, forgattam jobbra-balra míg észrevettem rajta egy apróbetűs feliratot: mentolos cukorka.
Egytől egyig: Betis – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Betis (6)
Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Lopetegui-féle labdabirtokláson alapuló játékot láttam volna viszont az andalúzoktól, némileg fakóbb verzióban, kevesebb ötlettel, és pontatlanabb megoldásokkal a támadóharmadban. Mezőnyjátékban helyenként igen pofás megoldásokkal rukkoltak elő, szép háromszögelések, üres területekre befutások, beindítások, jellemzően a Real Madrid sebezhetőbb (bal) oldalán. A nagyobb probléma, hogy a támadások befejezését nem lehet kire bízni, hiszen Sanabria és a saját nevelésű Loren sem termeli nagyüzemben a gólokat, és az sem túl hízelgő, hogy a matuzsálemi korban lévő Joaquín még mindig a csapat egyik legveszélyesebb embere. A védekezésük is kissé szét volt esve a találkozó elején, a Benzema – Vinicius kettős jól mozogta be az üresen hagyott részeket, és a kevesebb védekező feladattal megbízott Modrić is jól lépett fel az akciókkal. A döntő gólban persze elévülhetetlenek Ceballos érdemei, de Pau López rosszul felállított sorfala is fontos összetevője a Betis pontvesztésének.
Real Madrid (6)
Teljesen váratlan húzás volt Solaritól a 3-5-2, ami a csapaton meg is látszott, hiszen inkább küzdelmes volt ez a meccs, mintsem a játék dominált volna. A rendszer előnyein figurák, és csapatszintű esetek tekintetében kár is foglalkozni, egy új felállási forma elővétele esetén nem lehet rutinszerű megoldásokról beszélni, azokat elvárni. Ami a játékosok pozíciójából fakadó előnnyel tudott szolgálni az első játékrészben az az, hogy jó pár emberünk feladatköre változott némileg, ami bizonyos helyzetekben előnyt jelentett: Carvajal és Reguilón felfutásai bátrabbak lehettek a három belső védő, és a Casemiro – Valverde kettős jelenlétében, Luka szabadabb szerepkörben mozgott, és Vinicius is élt középen Benzemával egyetemben. Védekezésben az emberanyag mennyisége és az egész fegyelmezett zárások jelentették a reményt, de Canales helyzetét nem sikerült levédekezni, illetve volt egy-két elég merész lesreállítás, és váltás, amikből komolyabb probléma is lehetett volna, ha a Betis kevésbé impotens. Viszont induljunk ki abból, hogy sosem látott kezdővel és taktikával, a hajrában szerzett góllal komoly ajándék ez a győzelem egy nehéz pályán. Védekezésben tényleg komoly melót tettek le a srácok, amiért jár a dicséret, és talán lesz ez jobb az offenzívát illetően is.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Vinicius Jr. (8)
Ha ez a srác a pályán van, sosem okoz csalódást. Rögtön a találkozó elején a húsdarálóba került felvágottként, majd jó párszor földre vitték, egy ideig lent is maradt az egyik ilyen ütközést követően. De a brazilt nem hátráltathatja megfázás, se fájdalmak, hogy focizzon, játsszon és varázslatot vigyen egy alapvetően csak megfelelő alkoholmennyiség bevitelével elnézegethető mérkőzésbe. Az első gól előtti akcióban is kulcsszereplő volt, és állandó fenyegetést jelentett sprintjeivel, megindulásaival, és visszafutásaival (négy szerelése holtversenyben a legtöbb volt a teljes mezőnyben). És ez még csak a kezdet. Megfelelő játékidő mellett ez a kölyök szárnyalhat – de az egyértelmű hogy még csiszolni kell ezt a gyémántot, legalábbis a szertelenségén, és a hirtelen felindulásain mindenképpen változtatnia kell. A képességei megvannak, hogy klasszis futballista váljon belőle.
Keylor Navas (7)
Mivel jómagam azon kevesek közé tartozom, akik inkább Courtois-t favorizálják a kapuban, megtehetném, hogy előveszem a Costa Rica-i kapusunkat a köténygólért, csak egyrészt ez merőben ostoba gondolat volna (mivel a kihagyó védelem, és a szerencsésen eltalált labda is hamarabb lehetne említhető), másrészt azonban, ha a belga kap ilyet, sajnos tele lett volna vele a kommentmező, ami durván kettős mérce. Két remek képességű kapusunk van, de mi otthonról, egy képernyő elől meredve kell hogy méregessük a micsodánkat olyan dolgokon, ami nem csak hogy rajtunk kívül áll, hanem teljesen ellentétes azzal a szellemiséggel, hogy a csapat sikere kell, hogy elsődleges legyen. Mert el lehet menni ebbe az irányba, hogy valaki „Navas-drukker”, vagy „Courtois-fan”, és lehet szorítani azért, hogy a másik lesérüljön, vagy bakizzon, vagy akár kétesen, de inkább negatívan jöjjön ki egy helyzetből, én magam azért megmaradnék a csapat szurkolója, és javaslom a szurkolótársaimnak is, hogy kicsit kevesebb indulat, düh, trágárság és gyalázkodás, és inkább erőltessük a normális vitakultúrát, az építő jellegű kritikai észrevételeket, és a Real Madridnak való szurkolást a nehezebb időszakokban, mérkőzéseken is, mert különben pont egy rakás idióta tízéves divatdrukkernek tűnik a hozzászólók egy jó része, mondjuk egy külső szemlélő szemszögéből. Nem akartam szegény Keylor értékelését ennyire megnyújtani, de ezt le kellett, hogy írjam, és ezt éreztem megfelelőnek. Egyesünk egyébként nem zárt rossz meccset, egy ziccert kellett magabiztosan fognia, amúgy remekül együtt élt a játékkal.
Dani Carvajal (7)
Támadásban rendkívül felszabadult volt a rendszer által definiált pozíció adta előnyökből, és rendületlenül lépegetett fel az akciókkal, éppen a gól előtti szituáció esetében is. Horvát kollégájának egy sörrel azért jön, hiszen rengetegszer lépett ki jobbra fedezni (és ugyanez igaz Valverdére, akinek talán még nehezebb dolga volt Reguilónnal). A presszinget is élvezte, egész az ellenfél tizenhatosáig ment, és támadta le lendületesen a hazaiakat. Neki nagyon jót tesz a versenyhelyzet, hiszen Odriozola érkeztével korántsem olyan biztos a helye, mint mondjuk Danilo, vagy Achraf mellett.
Sergio Ramos (7)
A szokásos kemény és határozott fellépés, némileg több segítséggel maga mellett. A védekezés szervezése ezúttal alaposabb igénybevétel lehetett, tekintve hogy a mérkőzés jelentős részében a Betis birtokolta a labdát (mindezt pofátlanul a mi térfelünkön), de hellyel-közzel sikerült megoldani, bár ehhez néha kellett a szerencse is (egy-két les tényleg csak centiken múlott), illetve hogy a Betis nem bírta befejezni az akciókat. A hazaiak gólja előtt némileg felelőtlenül lépett ki a védelemből, de a társak ugyanúgy hibáztak.
Raphaël Varane (6,5)
Számomra kissé láthatatlan volt, de az egy belső védőnél nem akkora probléma. Elfejelgetett pár labdát, a labda is alig volt nála. A gól előtt azonban ő tartotta játékban Canalest, amit a VAR is kiszúrt, így egy ideig egálban voltak a felek.
Nacho (7)
Őt tökmindegy hova teszed hátul, elvégzi a rá szabott feladatot. Határozott volt a szereléseket illetően, és volt pár igen látványos és sikeres megoldása is (az oldalvonal mellett a támaszkodó láb mögött továbbhúzott labda egyszerűen beleégett a retinámba). Egyszerűen hihetetlen, hogy egy ilyen univerzális, és a klubhoz hűséges minőségi saját nevelést tudhatunk magunkénak immár évek óta.
Sergio Reguilón (5,5)
Ő volt a gyenge láncszem hátul, és sajnos ezt a Betis is érezte, különösen a második játékrészben. Rengeteg területet hagyott maga mögött, és könnyűszerrel lehetett elvinni mellette a labdát, ellenben támadásban nem volt rossz, neki is ízlett a presszing, és kiosztott két kulcspasszt is. Viszont ha őszinték akarunk lenni, semmivel nem voltunk előrébb védekezésben Marcelónál (sőt), ellenben támadásban sem kaptunk többet (sőt).
Casemiro (6,5)
Mondhatjuk azt, hogy jelenleg Llorentét pótolja? A visszatérésre hajtó spanyol ugyanis annyira meggyőző volt sérülése előtt, hogy a brazil középpályás helye igencsak megingott. Az én szememben továbbra is inog a helye, bár pozitívumként említsük meg a kiharcolt szabadrúgást, amiből aztán a győzelem is meglett. Viszont nekem még mindig túl sok a felesleges hentelés, az elmért helyezkedési problémák, és csapongó viselkedés az összjátékban (hol zseniális, hol buta megoldás), jobban szeretem a kiegyensúlyozottságot, bár vannak olyan meccsek, amikor egész egyszerűen nem lehet őt kihagyni a csapatból.
Luka Modrić (8)
Vinicius mellett nekem ő tetszett a leginkább. Szabadabban mozgott támadásban, mint bármikor ebben az idényben, és jutalma egy nagyszerű gól lett. Egy-két szemfüles indítást is láthattunk tőle, valamint háromszor szerelt, és rendkívül hasznos tagja volt a csapatnak védekezésben is azzal, hogy a szélre tolódva segítette a hátvédek munkáját.
Fede Valverde (6)
Van benne fantázia, de számomra még Viniciusnál is szertelenebbnek hat. Meg kell dicsérni őt is a védőmunkáért, de támadásban ennél többre van szükség, hiszen ő passzolt a legpontatlanabbul a csapatban, és azért az ajtó-ablak helyzetért is óriási kár volt egygólos vezetésnél.
Karim Benzema (7)
Csak visszakanyarodunk a félrecsúszott értékrendek ösvényére, és a rossz beidegződések mezején újfent észre kellene venni, hogy Benzema jelenléte mennyire lényeges volt az első félidőben. Viniciusszal remekül kiegészítették egymást, a francia elmozgásaiból sok terület nyílt a szélsők és a brazil tini előtt egyaránt, a konstans presszingekben komoly szerepet vállalt, nem mellesleg 93%-kal passzolt, ami holtversenyben a legjobb a mezőnyben, és a három kulcspasszára negyvenöt perce volt, amit egyik csapat játékosa sem tudott elérni rajta kívül ezen az estén. Ahogy lejött, és Cristo bekerült a helyére, nem is volt értelmezhető támadójátékunk. Talán ezen a meccsen jól lehet azt levezetni, hogy abban a halmazban, hogy Benzema nem szerez gólt, vannak részhalmazok, miszerint nem talált be, de hasznos tagja volt a csapatnak, vagy épp nem talált be, és még kutyaütő is volt. Utóbbira is akadt nem egy példa, de most egyértelműen az előbbit tapasztalhattuk, én legalábbis biztosan.
Cserejátékosok
Cristo (3)
Beállt, mint Józsi bácsi a sarki kocsmában a harmadik felestől, azán nagyjából a játéka is őt idézte. Mindenféle bántás nélkül abszolút nem a Real Madrid szintje, de még talán a spanyol első osztályé sem, ami nem az ő hibája ugyan, de azért ennél az utcáról betévedve is jobban kellett volna focizni.
Dani Ceballos (24)
Köszönjük azt az okos agyadat, és pontos lábadat, cuppantás a homlokodra!
Brahim Díaz (-)
Láthatóan élvezte azt a pár percet is, ami jutott neki, és igyekezett veszélyeztetni a jobbszélen.
Edzői értékelés
Santiago Solari (5)
Most erre mit lehet mondani? Rendkívül fura ez az egész meccs, meg úgy Solari helyzete is önmagában. Mert ezzel a csapattal nagyon nem lehetett mást csinálni, mint segget a betonhoz dörzsölve szenvedni, és csúszni a három pontért, de az öltöző kezelése hosszútávon rendkívül fontos lenne, és ez az Isco-helyzet is megoldásra vár, mert az vicc, hogy egy szellem hamarabb bemegy Benzema helyére, mint ő. Az első félidő az előzetes elképzelések mellett nem volt rossz, de a Cristo – Benzema csere nagy hiba volt, amire rá is ment a második játékrész. Hiába van Solarinak 2021-ig szerződése, nem érdemes úgy tekinteni rá, mint végleges megoldásra, tudja le valahogy ezt a szezont, aztán köszönjük meg neki, és keressünk egy minőségi menedzsert. Mert bárhogy is szerepel a csapat, nyárnál hamarabb elküldeni megint nem volna jó döntés – gondolom kevesen sírnák vissza az éppen felszabadult Mourinhót, ami valószínűsíthető következő lépés lenne egy túl hamar sikerült váltásnál.
Egytől egyig: Real Madrid – Al-Ain (4-1)
Csapatok
Real Madrid (7)
Nagyjából egy jó középutat jelölnék ki a teljes csapatot illetően, ugyanis körülbelül a játékosaink felét lehet igazán dicsérni a teljes meccset illetően. Az volt az érzésem, mint amikor suliban a nagyszünetben a nyolcadikosok „kihívják” egy „barátságos” meccsre az ötödikeseket, majd előbbi elszórakozgat a kicsikkel, amikor viszont megcibálják az oroszlán bajszát, akkor már valamivel komolyabban állnak hozzá a nagyok is. Ilyen intő pofon volt a gólvonalas mentés, ami után sikerült kicsit megébredni, és kontrollálni a meccset. Aztán egyre csak nyílt az olló, és a második gól után már minden lényegi kérdés eldőlt.
Al-Ain (5)
Parádés cselsorozat utáni „majdnemgól” az elején, aztán szinte rögtön utána kapott gól. Néhány ígéretes helyzetre és egy gyönyörű fejesgólra azért még futotta az erejükből. A légiósok komoly húzóerők voltak a csapaton belül, a veterán cséká vezette helyi védelem azonban nem tudta igazán tartani a tempót a spanyolokkal. Életük meccsén azonban mégsem mondanám, hogy óriási kudarc érte volna őket, hiszen közel a második félidő közepéig egy gólon tartották a Realt, igaz, ehhez kellett a támadók pocsék helyzetkihasználása is.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Marcos Llorente (10)
Állítólag osztrák, japán, és svájci érdeklődő is van iránta. Nem csoda. Keményebb, mint a legkeményebb Swarovski gyémántok, gyorsabb mint a bullet train, és pontosabb, mint egy luxus Breitling, épp ezért bármelyik országban örömmel látnák őt reklámarcnak. Számos támadást megakasztott, és remek, erős lövéssel nyújtotta meg a csapat előnyét. A sors furcsa fintora, hogyha Casemiro nem sérül meg, talán sosem tudjuk kihasználni eléggé Marcos képességeit, hiszen a jobb esetben 10-20 perc játékidőkben, vagy az edzéseken nem lehet csodát tenni. Mostanra pedig ott tartunk, hogy brazil csapattársa aggódhat a posztjáért. Nem kérdés, Mr. Six-Pack volt a Real legjobbja.
Thibaut Courtois (7)
Ezúttal sem érheti őt kritika, amióta nem váltogatják egymást Navasszal, Courtois magasabb szinten teljesít. Több indításra, beívelésre magabiztosan mozdult ki, és húzta le a labdát. Caio veszélyes próbálkozásánál nagyot védett, Shiotani bámulatos fejesével azonban akkor sem tudott volna mit kezdeni, hogyha egy elefánt hátán pipiskedik – az oda volt helyezve. Könnyű dolga semmiképp sincs, hiszen a keret egyik legszimpatikusabb játékosa szorult ki a kezdőből, de nem mondhatjuk, hogy a belga zsiráf nem igyekszik élni a megszavazott játékpercekkel.
Dani Carvajal (7)
A nem túl acélos védelem talán legstabilabb pontja volt Carvajal, aki kevés pontatlansággal, támadásban, és védekezésben is megfelelően látta el a feladatát. Többször élt fel a tizenhatosig egy beadással, vagy visszakészítéssel, nem rajta múlt például, hogy Lucasnak adott labdája gólpassz legyen, és kishíján egy büntetőt is kiharcolt.
Sergio Ramos (7)
Felemás érzéseim voltak a közönség által végig fütyült és hurrogott kapitánnyal kapcsolatban. Pontos fejesével végleg megnyugtató előnybe pihentette a csapatot, és volt egy rendkívül fontos mentése a találkozó elején a gólvonalról. Mégis azért hibázgatott hátul, és összeszedett egy teljesen felesleges és hülye belépőből egy sárgát, ami nem segített a helyiek megítélésén. Szóval a hetes megadva, de annál egyszerűen nem megy jobb Sergio, bocsi.
Raphaël Varane (6)
Nem értették meg egymást Courtois-val, de mondhatnánk azt is, hogy helyezkedési hibájával, majd rossz labdaérintésével nehéz helyzetbe hozta kapusát. Emellett igazán sok dolga nem volt, viszont több átadást rontott el a szokásosnál is, ami nem túl hízelgő egy acélosnak nem mondható csapat ellen.
Marcelo (6,5)
Egy hatalmas hiba a mérkőzés elején, utána viszont már nem kevergetett rosszul a társakkal a szokásosan erős bal oldalon. Ezzel együtt azért nem róla szólt a találkozó, bár mikor földre került, akkor azért a szívemhez kaptam, de megúszta komoly sérülés nélkül az esetet.
Toni Kroos (7)
83-ból 3 rontott passz? Toni fiú sem a régi… Egyébként tetszett az, hogy sokat merészkedett előre, ahogy a középpálya mindhárom tagja próbálkozott betörésekkel, vagy épp ugye távoli lövésekkel. Háromszor is csak szabálytalanság árán tudták megfékezni őt, végül 71 percet tölthetett a pályán.
Luka Modrić (9)
Llorente mellett a másik ember, aki igazán komolyan vette a mérkőzést. Egy gyönyörű balos tekeréssel szerezte meg a vezetést a Real Madridnak, majd a harmadik gól előtt is ő kanyarította Ramos fejére a játékszert. Az igazán gyönyörű az lett volna, ha a Kroos szöglete utáni kapáslövése is beakadt volna, dehát egyrészt ne legyünk telhetetlenek, másrészt évek óta naggyá szoktuk tenni a kis- és/vagy középcsapatok kapusait, tehát nem meglepő, hogy Eisa is számos bravúrral kedveskedett nekünk.
Lucas Vázquez (4)
Megihlette a karácsony, hiszen annyit adakozott az ellenfélnek, ami három meccsre is bőven sok lett volna. Az első gól előtti visszatett labda persze rendben volt, és helyzetei is voltak, de egyrészt gondok vannak a célzással, mint félévzáró bulin a nyolcadik rövid után a piszoár előtt, másrészt én kevesebb szaloncukrot akasztok majd fel, mint ahány támadást ő meg – egy meccsen. Nem tudok ezek mellett elmenni a néhány hasznos megmozdulás ellenére sem, és szeretném, ha a játékperceire kicsit nagyobb fenyegetéssel lenne Vinicius Jr.
Gareth Bale (5)
Próbálkozott ő lövésekkel, de nem jött neki össze a gól se lövésből, se fejesből, se ollózásból. Borzasztóan passzolt, és igazából a támadásépítések tekintetében sem láttam túl sok hasznát. A torna legjobbjának választották végül, de ez inkább szólt a japánok elleni mérkőzésnek, mintsem a finálénak.
Karim Benzema (5,5)
Amellett, hogy igazán ő sem játszott jól, legalább remekül készítette le horvát társának a labdát az első gól előtt, és az akciók felépítéséből is ő vette ki a támadótrióból leginkább a részét. Óriási ziccerénél azonban ott kötött ki a játékszer, ahol a rózsaablak a templomokon: stabilan a kapu fölött. Ha a borzasztónál egy fokkal élesebb lenne a kapu előtt, talán sokkal jobban értékelnék az általa elvégzett mezőnymunkát is, de az így érthetően a feledés homályába merül, mint ahogy talán az is, hogy Shiotaniról bizony ő maradt le az ellenfél gólját megelőzően.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (5)
Kroos helyén kapott bő húsz percet, hozta a rá jellemző sokmozgásos, lehetőségeket kereső stílust, de kevés eredménnyel.
Casemiro (-)
Bejött, aztán szinte egyből meg is sérült kicsit a visszatérésben lévő középpályás, de a neki szánt pár percben nem sok mindent tudott mutatni.
Vinicius Jr. (7)
Több percet Vininek! Abban a pár minutumban is benne volt a lelkesedés, az önfeledtség, a könnyed, mégis rámenős lazaság, és igyekezete (közvetve bár, de) gólt érdemelt. A hamuszürke Lucas helyett neki kellene magába szívnia a játékperceket.
Edzői értékelés
Santiago Solari (6,5)
Nem változtatott a csapaton, és bár az eredményességgel nem volt gond, kicsit élesebb csapatot vártam, és nem ennyire „nyári” üzemmódban focizó játékosokat. Hozzáállásban a védelemtől és a támadóktól is többet vártam, illetve korábban érkező cseréket. Saját maga önbizalmának, és a csapat felől érkező pozitív hozzáállásnak mindenesetre nem jön rosszul egy trófea, meglátjuk mire megy majd a csapat a nehéznek ígérkező januári hónapban.
Az ificsapatunk a na…
Az ificsapatunk a nagyokkal ellentétben sikerrel vette a mai találkozót a CSZKA korosztályos csapata ellen, Álvaro és Iván góljaira Popov csak szépítéssel tudott felelni a ráadásban, így 2-1-re nyert a Juvenil A. A fiatalok a felnőttcsapathoz hasonlóan csoportelsőként zártak, ám egyedüliként hibátlan mérleggel végeztek a 32-es mezőnyből, ráadásul impozáns, 20-7-es gólkülönbséggel tudták le a csoportkört.
Öt szempont, ami okot adhat az optimizmusra
Marcos Llorente előtérbe kerülése
Az utánpótlásból kivirágzó középpályás számára végre elérkezett az áttörés a felnőtt csapatban. Lopetegui alatt egyáltalán nem jutott szóhoz, Solari alatt viszont többször is pályára léphetett, igaz, ehhez kellett Casemiro sérülése, és Ceballos feledhető teljesítménye ezen a poszton az Eibar ellen. Azóta Llorente stabil és hasznos tagjává vált a csapatnak, remekül futballozott olyan kemény ellenfelek ellen, mint a Roma, vagy a Valencia, és a Mellila ellen is hibátlanul teljesített. Ráadásul a Real Madrid is kevesebb nehézséggel küzd vele a védekezést tekintve, hiszen Llorentével a csapatban még nem kaptunk idén akciógólt. Egyre kevesebben hiányolják Casemirót Llorente remeklése mellett, ami azért is nagy szó, mert a brazil játékos fontos szerepet töltött be a csapatban sérülését megelőzően.
A tartalékok csillogása
Amióta Solari megérkezett, több lehetőség jut a kispados játékosoknak, illetve a fiataloknak is. Különösen Lucas Vázquez és Llorente jártak jól az edzőváltással, de Javi Sánchez is bizonyította rátermettségét, Reguilón is megmutatta, hogy lehet rá számítani Marcelo távollétében, és Ceballos is élvezheti továbbra is a játékperceket. Ez hatással is volt a teljes keretre, hiszen versenyhelyzetet teremtett a kulcsemberek számára, akik nem láthatják a helyüket megingathatatlannak ezentúl, így nekik is kicsit jobban kell játszaniuk. Másrészt, ha a cserejátékosok látják, hogy kicsit többet lehetnek pályán, ők is igyekeznek jobban élni a játékpercekkel. Azaz a folyamat az egész keretre jó hatással van.
A gólínség hátrahagyása
Solari érkezésével megjelentek a gólok is a Real Madrid háza táján. Többek között a Melilla ellen négy, majd hat gólt, a Celta ellen négy gólt, a Plzeň ellen pedig öt gólt szerzett a csapat, összesen pedig huszonötször találtak a kapuba nyolc mérkőzés alatt, ami több, mint hármas átlagot jelent. Ami még jobb, hogy a gólok is szépen megoszlanak, hiszen 13 különböző játékos hozta össze ezt a mennyiséget, azaz nem egy vagy két ember jó teljesítményén múlik a Real Madrid eredményessége.
A védekezés stabilizálódása
Solari nyolc meccséből ötöt kapott gól nélkül hozott le, és a Melilla elleni visszavágón is csak büntetőből sikerült bevenni a Real Madrid kapuját. Carvajal felépülése, Llorente, Reguilón és Javi Sánchez jó teljesítménye, és Thibaut Courtois remek formája is elősegíthette azt, hogy a csapat védekezése is fejlődésen ment keresztül.
Az esélyek megmaradása
A Real Madrid továbbra is versenyben van még a három fő sorozatban, ami szintén önbizalmat adhat a keretnek. A kupában a legjobb 16 közé jutott a csapat, a BL-ben sikerült kiharcolni a továbbjutást csoportelsőként, és a rossz rajt ellenére a bajnokságban is mindössze öt pont a hátrány az éllovas Barcelona mögött, akiknek még a szezon során jelenésük lesz a Bernabéuban is.
Majdnem a teljes felnőtt keret készülhet a klubvilágbajnokságra
A karácsony előtti megmérettetésre kijelölt 23 fő között ott van a sérüléssel bajlódó Casemiro és Nacho, hiányzik viszont az a Jesús Vallejo, aki éppen a Melilla elleni visszavágón szerepelhetett idén először a csapatban. A rendszeresen sérüléssekkel bajlódó hátvéd számára ez igen kellemetlen hír lehet, bár Solari ezúttal Javi Sánchezt sem hívta fel a fakóból, ott lesz viszont a Castillás keretet egyedül képviselve a brazil tehetség, Vinicius Jr.
A Real Madrid kerete a december 12-én rajtoló klubvilágbajnokságra:
Kapusok: Courtois, Navas és Casilla
Védők: Carvajal, Odriozola, Ramos, Varane, Nacho, Marcelo és Reguilón
Középpályások: Casemiro, Llorente, Kroos, Modrić, Isco, Asensio, Ceballos és Valverde
Támadók: Benzema, Bale, Mariano, Lucas Vázquez és Vinícius Jr.
A csapatnak először december 19-én van jelenése az elődöntőben, továbbjutás esetén pedig vár rájuk a finálé december 22-én.
Találtunk magunknak egy új Ramost?
A 2018-19-es szezont nem fogja egyhamar elfelejteni Javi Sánchez, hiszen a fiatal hátvéd előtérbe került az első csapatnál is a pihentetések, és sérülések okán. A felnőtteknél a Melilla elleni odavágón mutatkozott be, és a visszavágón már a gólszerzők közé is sikerült feliratkoznia. Egy hónap alatt óriásit fordult vele a világ, hiszen a ligában és a BL-ben is debütálhatott a Celta Vigo illetve a Viktoria Plzeň ellen. Teljesítménye nem kerülte el vélhetően a vezetőség figyelmét sem, hiszen a Hermoso iránt mutatott érdeklődés némileg csillapodott Sánchez teljesítménye láttán. A kupameccs visszavágóját 91,2%-os passzpontossággal zárta, és ugyan volt egy hibája a második félidőben, de egyébként egy magabiztos, profi futballista benyomását keltette. Sánchez 2005-ben érkezett a klubhoz, nyolc éves korában, és amellett, hogy immár az első csapat is hasznot húzhat a tehetségéből, kulcsembere és csapatkapitánya a Castillának.
Mariano kapcsán is az járt a fejemben, ami Javi Sánchez esetében most. A támadó 23 évesen is még a Castillában játszott a spanyol harmadosztályban, és Javi Sánchez is 22 lesz márciusban. Tudjátok, hogy Nacho hány éves volt, amikor utoljára pályára lépett a Castillában? Napra pontosan 23 éves és négy hónapos! Rendkívül átgondolatlannak látom ezeket a folyamatokat, hiszen ha körbenézünk a nagyvilágban, Mbappé, de Ligt, Sancho, Kluivert, Sessegnon mind húsz év alatti, nemzetközileg is ismert játékosok, de hazai példánál maradva Marcelo, Ramos, Varane is már nagy meccseken kaptak lehetőséget 19-20 évesen Madridban. Egyszerűen pocsékolás az, hogy ha nem is klasszisok, de tehetséges játékosok pazarolnak el 2-3-4 évet az életükből a Segunda B-ben. A Juvenilben (ifjúsági korosztály) 18-19 éves focisták játszanak, ahonnan három utat képzelek el: a kiemelkedő tehetségeket kölcsön kell adni magasabb osztályba, ahol rendszeresen játszanak a posztjukon. Az átlagos játékosok felkerülnek a második csapathoz, ahol egy, vagy maximum két szezon alatt eldől, hogy merre tovább. A kevésbé tehetséges játékosok alkotják a harmadik csoportot, őket opcióval kell eladni, mert ha nem is fogják megütni az első csapat szintjét, az eladásukból (és további értékesítésükből) még lehet profitálni.
A Castillát pedig a felkerülő ifik mellett fel kell tölteni olyan játékosokkal, akik segíthetnek a másodosztályba jutás eléréséhez, szerepet vállalhatnak a tagság megőrzésében, és segíthetik az ifik fejlődését. Mindemelett elmondhatják magukról, hogy a Real Madrid igazolt labdarúgói voltak, és a fiatalok számára is jobb terep a fejlődéshez a másodosztály, mint a harmadosztály. Javi Sánchez példája is azt igazolja, vannak olyan tehetségeink, akik már most megállnák a helyüket magasabb szinteken, a klub viszont mégsem méri fel kellőképpen körültekintően a lehetőségeit. Ajánlanánk egy közel három évvel ezelőtti cikkünket, ahol jó pár fent említett névvel találkozhattok, mint az utánpótlás eljövendő csillagai.
Egytől egyig: Real Madrid – Melilla (6-1)
Csapatok
Real Madrid (8)
Erődemonstráció a Bernabéuban, ahogy kell. Láttunk már szenvedést az elmúlt években alacsonyabb osztályú csapatok ellen, itt most nem volt kérdés. A perememberek vegyítve a fakóból érkezőkkel remekül muzsikáltak, és bizonyítottak Solarinak, de azért a pezsgőbontás terhe mellett ne feledjük el az ellenfél szintjét és a párharc lefutottságát. Pedagógiai szempontból viszont úgy néz ki, hogy Isco és Asensio kezdenek magukra találni, meglátjuk, hogy mennyi perc jut nekik komolyabb meccseken, illetve Llorente hibátlan negyvenöt perce még izzasztóbbá teheti Casemiro számára a visszatérést.
Melilla (5)
Szerintem a céljukat elérték részben azzal, hogy sikerült gólt szerezniük a madridi stadionban, mégha csak büntetőből is jött össze. Erejük jelentős részét a védekezés őrölte fel, de így is volt pár kapuralövésük, és végül egy életerős büntetőt értékesíteni is tudtak Qasmi révén. Jó esélyük van feljutni a másodosztályba, hiszen öt pont előnnyel vezetik csoportjukat, és az öt gól különbség ellenére is voltak biztató jelek a játékukban. Arról nem tehetnek, hogy a kreatívabb és bizonyítani akaró futballistákra esett Solari választása…
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Marco Asensio (9)
Az első félidő második fele egyértelműen róla szólt. Egy félpályás szóló közben nem támadták meg, így végigvitte, és beverte a labdát, majd Vinicius Jr. hozta őt kihagyhatatlan helyzetbe alig két perccel később. A harmadik találatban is elévülhetetlen érdemei voltak, hiszen ő pöttyintette be Javi Sáncheznek a labdát. A második félidőben kevesebb fény derült rá, de egy süvítő bombával szinte kettékapta a keresztlécet. Érdemes megjegyezni, hogy milyen jó hatással volt a játékára az, hogy nem kifejezetten vonalszélsőt játszott, hanem a tizenhatos vonalának magasságában mozgott. Három sikeres csel, hét megnyert párharc szerepel mellette a statisztikai rovatban, és 90%-kal passzolt. Nagyon kellett tőle már valami hasonló, viszont legközelebb egy komolyabb gárda ellen is hajtania kell, és egyre több jó teljesítményt kell letennie az asztalra, hogy visszaszerezze a helyét az első csapatban.
Keylor Navas (7)
A találkozó elején kétszer olyan rosszul hozta játékba a labdát, hogy rendesen megijedtem. Aztán szerencsére láttunk valamit a hagyományos Costa Rica-i recept alapján és macskaszerű reflexeinek csillogását csodálhattuk az első félidős megpattanós-belebökős helyzetnél. A második félidőben egy bal lábas, kifelé csavarodó lövésnél kellett ott lennie igazán, megnyúlt, mint a tizenkét éves fiúk egy hosszú nyár alkalmával, és kiszedte a játékszert. A nem túl jól helyezett büntetőnél rosszul választott irányt. Az azért látszott a kirúgásoknál, hogy nincs nagyon meccsben, többször kicsit körülményes volt a játék indításakor.
Álvaro Odriozola (6,5)
Stabil volt, akár a leggyakoribb oxigénizotóp, hozta a szokásos brusztolós mezőnymunkát, bár az ellenfél erősségét tekintve jóval kevesebbet volt játékban támadásban, mint ahogy én azt vártam volna. Két labdaszerzése volt vegyítve 94%-os passzpontossággal, ami nem rossz. Érdekes volt, hogy bár Carvajal az elsőszámú játékos ezen a poszton, mégis Dani volt az, aki a kissé idegennek ható balvédőbe ment át, és Odriozola maradt itt. A döntés (így utólag nézve) nem is jött ki rosszul Solari részéről.
Jesús Vallejo (7)
Valahol hihetetlen, hogy még csak most tudott debütálni ebben a szezonban, de a folyamatos sérülések keresztbehúzták a számításait. Visszaszoktató meccsnek remek volt a számára, nem sok meló jutott neki, de megfelelően ellátta a feladatát. Négyszer tisztázott, blokkolt egy lövést és mindkét szerelési kísérlete sikeres volt. A negyedik helye a középhátvédek rangsorában azonban megingott távollétében, ráadásul Hermoso belengetett érkezése sem jött neki jókor. Nagy munka lesz innen visszamászni, vajon sikerülhet neki?
Javi Sánchez (7,5)
Bár kollégája volt a tapasztaltabbnak mondható fél belül, mégis Sánchez volt az igazi vezér, és őszinte leszek: ebben a srácban többet látok, mint Vallejóban. És ezt nem csak a (szemfüles és szép) gólja miatt mondom, számtalan párharcot vállalt fel, szerelt, labdákat szerzett és jól is játszotta meg őket. Összehozott egy tizenegyest ugyan, de nálam még ez sem tudta túlzottan lerontani az értékelését. Mozdulatai, jelenléte láttán egy kicsit Ramos köszön vissza a pályáról, nem lenne rossz, ha mentorálná ezt a kölyköt (na jó, ha egy kicsit kevésbé lenne forrófejű a végtermék, az nem volna olyan nagy gond).
Dani Carvajal (7,5)
Összeszedett félidő egy szokatlan pozícióban. Balhátvédben is jól megállta a helyét, jól ért fel a támadásokkal, és Asensio kvázi összehozott neki azzal egy gólpasszt, hogy begyalogolt átadásával a kapuba. 45 perc untig elég is volt neki, nem érte meg azt kockáztatni, hogy egy rosszul időzített belépő miatt elveszítsük megint – egyébként egyszer oda is léptek neki elég komolyan, és Carvajal nem is leplezte, hogy felbosszantotta az újabb sérülés esélye.
Marcos Llorente (8)
Solari előszedte a pincéből, és akár az adventi koszorú, hibátlanul és magas hőfokon végzi a dolgát az ünnepi időszakhoz közeledve. Intenzív lángjában ezúttal csak negyvenöt percig gyönyörködhettünk, de ez a gyerek nem tud hibázni. 100% passzpontosság, két-két sikeres párharc és csel, és egy komoly félidős hőtérkép, ami szédítő cikázásokból tevődött össze. Casemiro homlokán gördülő izzadtságcsepp vagyok.
Fede Valverde (8)
Számomra kissé szertelen volt az első félidőben, jól játszott, de kissé pontatlan volt. Aztán Llorente lekerülésével már sokkal jobban nézett ki a pályán, és még magasabb fordulatszámon futballozott. Négy kulcspasszt osztott ki, és öt sikeres szerelése volt – pontosan öt kísérletből fakadóan. Van konkurencia középen bőven, nem irigylem Solarit.
Isco (8,5)
Nem gondoltuk volna, hogy Solarival való összezördülésüket követően, illetve némi jegelés után visszatér, és a legtapasztaltabb madridiként a csapatkapitányi karszalag is az övé lett az öröklési rangsor tekintetében. Már az első játékrészben is lejött, mennyire élvezi a játékot, igyekezett látványos, de pontos maradni, illetve kiszolgálta a társait. A második félidőben aztán megcsillogtatta lövési képességeit, először távolról csavart a rövid felsőbe, majd közelebbről húzta vissza a rövid alsóba a labdát, mindezt olyan mosollyal tudomásul véve, amilyet csak tőle látni.
Vinícius Jr. (7)
Rendkívül furcsa elegye volt a játékának a könnyedség és a görcsösség, pedig ezek nem sűrűn járnak kéz a kézben. Az önfeledt bicikliket, villámgyors irányváltásokat, beindulásokat, illetve a hihetetlenül okos gólpasszt Asensio felé élmény volt nézni, ugyanakkor a lövési kísérletei rendkívül pontatlanok és kapkodósak voltak, aztán erőlködésbe csapott át a dolog. De valahol ez az akarnok hozzáállás segítette találatához, amikor a sokadszor visszapattanó labdát csak sikerült begyötörnie a kapuba.
Mariano (5)
Ha volt állandó jellegű gyengébb teljesítmény, akkor az bizony ezúttal az övé volt. Nem tudott helyzetbe kerülni, fejesei összevissza szálltak, nem volt kiemelkedő megmozdulása a posztján, és teljesen beleszürkült a meccsbe. Nem is játszotta végig a találkozót, de nem csere, hanem kisebb sérülés okán. Váltótársa a hónap legjobbja lett, ő pedig a harmadosztályú ellenfél ellen küszködött – nem túl pozitívak a kilátások az ő szemszögéből.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (7)
Szinte még pályára sem lépett, de máris bejegyezhettünk egy asszisztot a neve mellé, emellett pedig három kulcspasszt is tartogatott még a többiek számára, és ugyanennyi szerelése is volt.
Fran García (7)
Kicsit szertelen, de iszonyatosan gyors játékos, a kamera alig bírta követni. Egy ilyen lendületes elfutás után nézett be, és vette észre a jól helyezkedő, második hullámban érkező Iscót, és ki is szolgálta egy gólért cserébe.
Fidalgo (-)
Szerintem élete legboldogabb negyedórája volt.
Edzői értékelés
Santiago Solari (9)
Így kell ezt hazai pályán, egy kiscsapat ellen: sok góllal, kérdés nélkül. A kulcsjátékosok tudtak lazítani, a perememberek meg bizonyítani, még a cserékkel kapcsolatban sem lehet túlzottan hiányérzetünk. Szép munka!
