Egytől egyig: Valladolid – Real Madrid (1-4)
Csapatok
Valladolid (6)
Az első harminc percben szinte tökéletes játékot mutattak be, bár az öltözői forrongásoktól sújtott, sérülésektől tizedelt, mentálisan leharcolt Real ellen tulajdonképpen elegendő elfogadható támadójátékot nyújtani. Az első félidőben egy tizenegyes és három gól is összejött részükről, a büntetőt azonban fölé lőtték, a gólokból pedig mindössze egy (a legutolsó) volt érvényes, a másik kettő lesről született. De mivel a szobaVARjak helyenként fehérbotos működése mostanság eléggé felkavarta a közhangulatot, muszáj hozzátenni, hogy ezúttal mindkét találat kapcsán jó döntést hoztak. Én azt hittem, hogy a végre kiharcolt vezetés csak spannolni fogja őket, és minimum egy pontot otthon tudnak tartani, de talán túl korán kapták az egyenlítőt, elizgulták, elfáradtak, vagy Solari zseniális húzásaival nem tudtak mit kezdeni. És hogy mennyire érdemes a statisztikát csupán a szemlélet kiegészítéseként alkalmazni, és nem alapul venni csupán egyszerűen: a második félidőben több, mint kétszer annyi lövése volt a Valladolidnak, mint az elsőben (7-ből egy sem talált kaput!), mégis utóbbiban volt igazán egyben, és volt igazán veszélyes a hazai csapat.
Real Madrid (6,5)
Harminc perc után megfordult a fejemben, hogy az értékelés vajon lehet-e majd egy helyett két nagy nulla, vagy csapatrészenként menjek végig, és a védelmet mondjuk egy meglékelt óvszer képével jellemezzem, de megszánt a csapat, és a második félidőben már futballra emlékeztető jeleket tudott mutatni. Igen, csak emlékeztető jeleket, ugyanis szó sincs itt a négy gól ellenére sem kiemelkedő sikerről, mészárlásról, kiütésről, inkább ezúttal mi jöttünk ki jól a dolgokból. Nagyon kevés jó egyéni teljesítmény mellett csapatszinten sem kiemelkedő mutatványt láthattunk egy hattyúdalát éneklő edzővel, akinek a népszerűsége valahol a kolera és a sorbanállás között lehet az öltözőben, de a lelátón és a közösségi oldalakon is gyakran emlegetik édesanyja társaságában. Mi lehet még jó ebben a szezonban? Leginkább a vége, de jövedelmező az lenne, ha minél többet játszanának az eddig kevesebb lehetőséget kapó játékosok (nem csupán egészségügyi és fegyelmi okok útján), és nézhető, vállalható játékot próbálnánk mutatni, mégcsak eredményességhez sem kötve.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Karim Benzema (7,5)
Egy büntető és egy fejes bőven elég volt arra, hogy a franciát hozzuk ki a legjobbnak, de a jó egyéni teljesítmények hiányának fényében sokatmondó, hogy nem tudjuk kiemelkedő ponttal jutalmazni. Az első félidőt a csapattal együtt átszunyókáló francia (na jó, egy lehetősége már az első játékrészben is volt), a második félidőben röpke tíz perc alatt lerendezte a meccset egy magabiztos büntetővel, és egy szépen helyezett fejessel. Sokkal több nem maradt meg belőle, de mivel kétszer is betalált, ráadásul fontos pillanatokban, nem lehet tőle elvitatni a dicséretet.
Thibaut Courtois (5,5)
Szép lassan kezdem elengedni Courtois kezét. Én magam védelmeztem talán a legjobban, amikor a szezon első felében a váltogatós időszak után megragadt a kapuban, és valóban jól tudott teljesíteni. Ekkor a teljesítményével össze nem egyeztethető mértékben kapta a saját szurkolóitól a válogatott szidalmakat szerintem túlzóan. A sportszakmai szempontokon túlmutató, szükségtelenül nyers és agresszív kommentekről ugyanez a véleményem (baromság, elvakultság, stb.), viszont az tény, hogy a belga produktuma meg sem közelíti jelenleg a hónapokkal ezelőttit. Pontatlanul játssza meg a labdákat, rosszul helyezkedik, és méretéhez képest váratlan helyzetekben kap gólt. A gólnál eredendően nem hibázott, de szinte semmit nem reagált le a történésekből, ahogy a kijöveteleknél is sokszor teljesen bizonytalan. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az esélytelenek nyugalmával pörgetjük a tavaszt, nyugodtan lehetne Navast is kezdetni, dehát Solari a Fekete Lovag, aki nem ismer elveszett bajnokságot, és végtagok nélkül is még „kiegyezne egy döntetlenben”.
Álvaro Odriozola (6,5)
Amikor ostoba módon tíz méteren keresztül rángatta le az emberét a büntetőterületen belül befejezve a művet, nem gondoltam volna, hogy a legjobb védő ő lesz majd végül. Sorsszerű, hogy a hibájából adódó büntető kimaradt, a miénk viszont bement – amit éppen ő harcolt ki Plano faultja okán. Védekezésben erősebb volt a jobb oldal, Odriozola öt szereléssel zárta a meccset, és a Valladolid is inkább a mi bal oldalunkon próbálkozott. Támadásban klasszikus szélsők nélkül szabadabb volt előtte az út, ami jobban is ízlett neki talán, így bemozoghatta a teljes vonal melletti területet.
Raphaël Varane (6)
Ramos visszatérő szapulása állandó jelenség a kommentmezőben, mint védekezni képtelen tuskó, mégis ha megnézzük hogy teljesít nélküle a védelem, az mindent elmond ezeknek a véleményeknek a komolyan vehetőségéről. Varane sem tud vezér lenni hátul, Nacho sem, és Courtois sem tudja irányítani a védelmet. Mindez egy Navas-Ramos-Pepe trió esetében vajon mikor lett volna elmondható? Na de visszatérve a mérkőzésre, a kapott gólt megnézve a közvetítésben, majd utólag visszanézve kijelenthető, hogy nem Odriozola hibázott, ugyanis Guardiola nem az ő embere volt (a beadás előtt érdemes figyelni, ki vannak osztva a szerepek), igazából a francia hátvédnek kellett volna figyelnie rá, de nemes egyszerűséggel otthagyta, aztán a passzt sem tudta megakadályozni. Pozitívum, hogy bekotort egy egyenlítő gólt, illetve hogy a Valladolid a mérkőzés maradék kétharmadát már nem tudta intenzíven eltölteni a mi térfelünkön, különben ő, és az általa irányított(?) védelem komoly problémákat élt volna meg.
Nacho (6)
Fogalmam sincs mire gondolt a vezető gólnál, amikor nem vette át Anuart, aki végül a találatot szerezte, ellenben közelről nézte végig az első érvényes találat megszületését. Az egyenlítésben neki is szerepe volt annyiban, hogy felugrott a hibázó Masippal, emellett Varane-hoz hasonlóan egy kontrát meg tudott akadályozni egy szép belépővel és ennyi. A döglődő hátsó alakzatban ő sem tud vezér lenni, és bár a kiállítások terén magára öltötte a Kapitány mezét, a karakteresség, a vezéralkat sem ő, sem Varane esetén nem mondható el. Bármilyen szomorú és egyben hihetetlen, a jelenlegi ötödik opció, a tavaly év végén berobbanó (aztán el is tüntetett) Javi Sánchez bármikor alkalmasabb lett volna ezen a meccsen, mint bármelyik középhátvéd. És ebben nincs semmi elvakultság, egyszerűen a fiatalember stílusjegyei hasonlítanak leginkább Ramoséra (együtt a csomagban az olykor szükségtelenül pronyó megmozdulásokkal – ami ugye részben pszichológia, a támadók önbizalmának letörése), mellesleg meg egyáltalán nem ügyetlen.
Sergio Reguilón (5,5)
Várható volt, hogy neki is lesz egy gyengébb meccse, elérkezett. Támadásban most sem volt veszélytelen, Vinicius hiányában Ceballosban lelt játszótársra, voltak szép kényszerítői, egyéni megmozdulásai, elfutásai, de védekezésben többször hibázott, párszor komolyakat is. A gólnál neki kellett volna felvennie a beadó játékost, de még csak meg sem támadta, és nem mindig tudta kellő figyelemmel és fegyelemmel szemmel tartani az oldalát. A mentalitásával még a visszafogottabb teljesítmény mellett sem volt gond, ha ennyi kraft lenne a kezdőben, mint benne, minden pályán esélyesek lennénk, most is felrúgták kismilliószor, de küzdött végig. Igazából én először láttam őt kicsit fáradtnak, de Solarinak fontos Marcelo padoztatása, majd megalázása, így nem lenne meglepő, ha a következő meccsek valamelyikén Reguilón is kapna egyszer egy olyat, amivel pár hétre ő is kidől, hála a nagyszerű és minden esetben következetes edzői pedagógiának.
Casemiro (5,5)
Értetlenül állok azelőtt, hogy sokan ostobának bélyegezték azért, mert kiállíttatta magát, holott a bíró egész egyszerűen egy idióta volt, tekintve, hogy az ellenfél nem kért sípszót, nem kérte a kilenc métert, azaz a brazil semmi szabályszegést nem követett el azzal, hogy odaállt, majd beleállt a lövésbe. Ez egy ugyanolyan következetlen és rossz sárga volt, mint amilyet Courtois is kapott, és amit viszont az egyik Valladolid játékos nem kapott, amikor hátulról beleszállt a második félidőben az egyik játékosunkba, hogy a labda a közelben nem volt (ne kérdezzétek ki volt, bár a kommentekben meg lehet írni, mert szerintem emlékeztek rá). Szóval Hernández a négyzeten egy suttyó, de ezt tudtuk eddig is. Casemiro és Nacho között viszont kommunikációs probléma is volt a gólnál, ugyanis a gólszerzőt először a brazil vette fel, aztán valahogy közte és Nacho között elkeveredett az ember (bár ez az egész egy Reguilóntól induló dominókupac). Volt egy jó távoli kísérlete is, viszont nem tudta dominálni a középpályát védekezésben, pedig az ő helyzetében ez a leglényegesebb.
Luka Modrić (7)
Sokadszor úgy a középpálya legjobbja, hogy tulajdonképpen nem hoz kiemelkedőt, egyszerűen nem teljesít a tudása alatt (igaz, felette sem). A csapat cseleinek fele tőle ered, a támadásokat segítette a jobbszélen, és egy szép szóló végén gólt is tudott szerezni a találkozó végén. Ha Benzema duplája nincs, talán ő is lehetett volna a meccs embere, bár tulajdonképpen a csapatjáték előrelendítésében ő sem tudott kulcsszereplő lenni, ellenben egyénileg mutatott akkora kontrasztot, amelynek fényében inkább pozitívan lehet őt értékelni, mint negatívan.
Toni Kroos (5,5)
Pontosan tekert Benzema fejére szögletből, ennek ellenére nem kezdettem volna, hanem eleve Valverdével indultam volna neki a meccsnek. Toninak sincs ínyére a sorozatterhelés, ráadásul a gyors játékban eleve nem tud domináns lenni, pont ezért hat nekem kissé idegennek Solari rendszerében. Hiszen Kroos játéka körülbelül Xaviéhoz hasonlítható, és egy passzokra építő, az ellenfelet a kapuhoz szegező, középen domináns csapatban kiemelkednek az erényei, egy gyorsabb folyású, szélekre alapozó, strukturálisan… milyen szót használjak? Bomladozó. Szóval strukturálisan bomladozó egyvelegben mit sem ér az ilyesmi. Kontra is ment el azon, hogy egész egyszerűen nem indult meg a kapu felé, inkább visszafordult. A Vinicius-Reguilón kettős mellett magyarázható volt a defenzívebb szerep azzal, hogy segítsen a széleket lezárni, de Ceballosszal már nehezen, amellett különösen, hogy Modrić jóval aktívabb tudott lenni ugyanabban a szerepkörben a támadó harmadban is. Kroos ezúttal csak utazott, a csere jogos volt, de mint mondtam, eleve Valverdének kellett volna kezdenie.
Dani Ceballos (6)
Visszatérve a cikk elején bontogatott statisztikai kérdéskörre. Ha szigorúan a számok mentén vizsgálódunk, az előbb említett Kroos magasan kéne hogy verje Ceballost, hiszen gólpasszt adott, és több kulcspasszt osztott ki, mégis Dani volt az, aki miatt maradt bennem némi remény, hogy megéri megnézni a második félidőt is. Pontosan kiütközött, hogy teljesen felesleges vonalszélsőkben gondolkodni felzárkózó hátvédek mellett (a Lucas kérdéskörnek is ez a legfontosabb gondolatszála), hiszen a halfspace-ben (a pálya széle, és a pálya középső része közötti sáv nagyjából a tizenhatos vonalában hosszában) remekül elvolt, vagy Reguilónnal kényszerítőzött, vagy továbbított a felzárkózó középpályások felé, vagy megpróbálta egyedül megoldani. Az egyetlen madridi talán, aki az első félidőben jobb tudott lenni, mint a másodikban. Rajta inkább a játékhiány jött ki, egyértelműen kezdenie kéne a hátralévő meccsek döntő többségén.
Marco Asensio (5,5)
Tőle többet vártam a mutatottnál, számomra jóval kevésbé volt feltűnő a találkozón, mint reméltem. Eredetileg (papíron) jobbszélső volt, valójában a jobb oldalt Odriozola és Modrić, a bal oldalt Reguilón és Ceballos intézte, Asensio pedig feltűnt a jobbszélen, és középre húzódva egyaránt, de egyik helyen sem tudott semmi maradandót mutatni.
Cserejátékosok
Fede Valverde (6)
Tetszett ahogy beszállt, bár addigra a lényegi kérdések eldőltek. Ha góllal tudta volna befejezni a cseréje utáni akciót, az lett volna a hab a tortán.
Marcelo (-)
Sajnáltam őt, mert egész egyszerűen nem éreztem korrektnek a csere időzítését, ráadásul Reguilón pihentetése okán egész nyugodtan kezdthetett volna.
Jesús Vallejo (-)
Szintén nem értettem az időzítést, őt viszont legalább jó volt látni egészségesen.
Edzői értékelés
Santiago Solari (1)
Mennyi köze volt a gólokhoz? Az első kavarodásból, a második büntetőből, a harmadik rögzített helyzetből, a negyedik szólóból született. Hozzájárult nagyban ahhoz, hogy nyerjünk? Nem. Ellenben a klubdöntés mögé bújva kihagyta Iscót az utazó keretből egy Castilla-játékos kedvéért (holott semmi nem lett volna, ha elviszi, de nem játszatja, így sikerült egy kis hangulatkeltést okozni), nem ad lehetőséget Navasnak a rossz formában lévő Courtois mellett sem, nem pihenteti Reguilónt és így nem játszatja Marcelót sem, illetve azért megalázza pár perccel (szintén csak a hangulatkeltés kedvéért), nincs a védelmének irányító játékosa Ramos hiányában, mániákusan ragaszkodik a Casemiro-Kroos-Modrić trióhoz még akkor is, ha tulajdonképpen tét nélkül zajlanak a meccsek. Mindez a rotációs alkalmatlansága és makacssága következménye, hiszen a most bekerülő arcok sem lennének ott vélhetően egy egészséges Carvajal, Lucas, Vinicius, Bale és nem eltiltott Ramos mellett. Solari rotációját az orvosi szoba tartotta fent kezdettől fogva, egyedül Reguilónra lehet talán rámondani, hogy jól ültette be, de ez se biztos, hogy bekövetkezik, ha nincs állítólagos konfliktusa Marcelóval is. Llorente sem az ő találmánya (Casemiro sérülése után még Ceballos is előbb került be nála azon a poszton, akinek az ott nem meglepő beégése után került elő), illetve Vinicius is kényszerből került be (sérülések után), viszont beváltak, és Solari learathatta a gyümölcsöket. Viszont jelenleg az általa nem megfelelően menedzselt keret mindenhonnan kiesett, az öltöző sosem látott feszültségben szenved, és ez csak gerjedni fog. A legmegfelelőbb döntés Solari azonnali eltakarítása lenne, és egy ideiglenes ember kinevezése nyárig, hogy aztán állandó menedzser (ha rajtam múlna, Pochettino) jöjjön a csapat élére. Mourinho azonnali visszahozatala rossz döntés lenne, Solari pozícióban tartása szintén, hiszen még úgy is többet árt, mint használ, hogy már sehol nem vagyunk esélyesek.
Egytől egyig: Levante – Real Madrid (1-2)
Fair Play. A dohányközpontú, végletekig plasztikázott, érzelmileg kizsigerelt labdarúgóközegben egyre inkább jelentőségét veszti a kifejezés, ami továbbra is a sportág központi gondolata kellene, hogy legyen. A tiszta játék, a tiszta körülmények alapjaiban határozzák meg a játékélményt, a játék minőségét, szabályosságát, becsületességét. Lehet, hogy sokaknak fontosabbak a tabellák, a pontszámok, meg a felhajtás, de számomra alapvető elvárás, hogy a felek a pályán fair küzdelemben mérettessenek meg, és a tisztelet minden résztvevő felől és felé meglegyen. És ez nem arról szól, hogy eltartott kisujjal kell szerelni, hogy még véletlenül se lötyögtessük ki a csészényi teát. Hanem arról, hogy győzni és veszíteni is csak felemelt fejjel, úriemberként viselkedve lehet. Sokkal többre értékelendő ugyanis egy becsületesen elért harmadik hely, mint egy olyan ezüst-, vagy aranyérem, melyhez igaztalan pontok, amatőr játékosi hozzáállás, a professzionális futballal össze nem egyeztethető viselkedésformák tapadnak.
Többféleképpen lehetne közelíteni az események felé, kezdjük Gareth Bale-lel. Az Atlético Madrid elleni „gólöröm” eléggé megosztotta a szurkolókat, volt aki elítélte őt, miszerint így nem lehet viselkedni, megint mások teljesen elfogadhatónak tartották, hogy belőle így törnek ki az érzelmek. Nos elnézést, ha valakit megbántok, de Bale egy büdös paraszt volt. Akkor is, és tegnap is. Ugyanis az érzelmek kifejezésének vannak olyan módszerei, amiket tudok úgy jellemezni, mint egy fricska, egy kis szurkálódás. Így például Messi mezlevétele, vagy amikor Ronaldo intette csendre a katalán drukkereket, egyaránt pimasz és kicsit szemtelen, mégis emberi megmozdulások voltak, amelyek nem léptek át egy bizonyos határt. Bale ezzel szemben láthatóan beintett a matracosok szurkolóinak, és a különféle bizottságoknak azóta sem volt töke egy szép hosszú eltiltással megjutalmazni őt, csak toszogatják az ügyet jobbra-balra. Aki pedig ehhez asszisztál, dicsér és tapsikol, az semmivel nem jobb, mint a tökeire eksztázisban zoomoló Simeone, de hogy tovább példálózzak, ennél még talán Diego Costa is nagyobb úriember tudna maradni, ami nagy szó, és egyben nem túl nagy dicséret. És itt mutatkozik meg a konfliktusokat ugyan felvállalni hajlandó Solari hibája is, aki ahelyett, hogy technikai döntéssel szépen jegelte volna Bale-t a szezon hátralévő részében (de legalábbis addig mindenképp, amíg ítélet születik az ügyében), még kezdette az Ajax ellen, illetve becserélte a legutóbbi két bajnokin is, sőt a sorsdöntő büntetőt is rábízta tegnap. Láttuk, hogy a játékos ezt hogy hálálta meg: sértődötten csapkodott, mint egy kisgyerek, majd dacos kergetőzésbe kezdett a labdáért a Levante védőinek passzolgatása közepette. Ha rajtam múlna, már nem húzhatná magára a Real Madrid szerelését, csak edzésen, illetve az első szembejövő, és valami elfogadhatót kínáló csapatnak (és itt bőven nem a vételi ára környékéről beszélünk) odaadnám, vigye messzire.
Itt át is kötnék a Bale tizenegyesét eredményező helyzetre, ugyanis mindkét gólunk a VAR-t követően született. A VAR alapvetően egy hasznos dolog lehetne, ha megfelelő helyzetben használnák szintén megfelelően. A helyes alkalmazásra láttunk már példát, egyértelműeket, és szabálykönyvileg helytállókat egyaránt, nem véletlen azonban, ha a hibák, tévedések jobban megmaradnak. Hiszen a videós visszanézéstől egyértelmű, ellentmondást nem tűrő, fekete-fehér döntéseket várna az ember. Hogy ez mennyire nincs így, arra iskolapélda lehetne a tegnapi mérkőzés. Az első félidőben Modric próbált centerezni, majd Bardhi a feje elé kapta a kezét, elég buta módon. A jogosság oldaláról itt nem közelítenék, hiszen visszanézve az esetet, ez egy befújható tizenegyes volt. De könyörgöm, nem 1-2 perccel később megítélve! Egy kis szobában egy seregnyi embernek ez az egyetlen feladata van. A tévé előtt ülve is gyanús volt a helyzet, és az ilyesmire azonnal reagálni kell. Egyrészt, mert van a meccsnek egy dinamikája, lélektana, amit nem szerencsés ily módon kieszközölt közbevetésekkel, kvázi a semmiből megtörni, másrészt elég tisztességtelen dolog a Levantéval és a hazai szurkolókkal szemben, akik pl. a stadionból elég nehezen ítélhették meg elsőre, hogy mi is volt ez. Mennyiből állna ugye rászólni az ember fülére, hogy xy eset gyanús, állítsd meg a játékot, míg megvizsgáljuk? 5 másodperc? Ha mondok tízet, akkor már elég jóindulatú is vagyok. De ekkor még nem gondoltam volna, hogy a második félidőben ezt is felül lehet múlni. 1-1-es állásnál már (mivel az ellenfél egy tanítani való támadást vitt végig a jobb oldalunkon, és fejezett be góllal) szöglettel jöhettünk. A beívelés után Casemiro elé érkezik a labda, aki lőni nem tud, csak eltolni a labdát. A Levante játékosa a labdát szeretné elrúgni, lendít. Nem találja el, azonban Casemirót sem, aki viszont látványos repülésbe kezd, majd már miközben dobja fel magát, a másik lába egy kicsit összeér az ellenféllel. A bíró a büntetőpontra mutatott, a hazaiak jogos felháborodása közepette, én pedig nyugodt szívvel ültem a tévé előtt, mondván ezt visszanézik, és Casemiro kap egy sárgát színészkedésért. Nem így történt. A VAR helybenhagyta a bírói döntést, több szögből felvett visszajátszások megtekintése után, aminek következtében a hisztiző walesi győztes gólt ért el. Ebből aztán egyenes ági következmények, hogy a VAR-ral szembeni ellenérzések csak nőnek, a Levante játékosai és szurkolói kifosztottnak érzik magukat, mi pedig nem tudunk igazán örülni ennek a győzelemnek, a körülmények alakulása okán. Sőt, sehogysem tudunk örülni. Szégyen, nem szégyen, és nyugodtan szóljon le érte, aki szeretne, szinte vártam a karmikus igazságszolgáltatást, és a Levante egyenlítő gólját. Ugyanis amikor fel tudunk háborodni azon, hogy a VAR góltól foszt meg minket (erre is volt példa), azt is észre kell venni, amikor ez az aktuális ellenféllel történik, és engem ugyanolyan kellemetlenül érint ez a hiba is.
És ha már a hibák, kössünk át Solarira, hogy egy kicsit foglalkozzunk konkrétabban az edző helyzetével, szerepével. Kezdjük azzal, hogy az argentinnal kapcsolatban az érkezésekor világos volt ideiglenes, az idény végéig szóló szükségessége, még akkor is, ha Pérez többéves kontraktusban egyezett meg vele. Ez azóta sem változott, azaz hiba lenne elküldeni pl. most, de hiba lenne még a helyén tartani augusztusban, és ezt vállalom akkor is, ha trófeával/trófeákkal zárjuk az évet. Hiába van meg benne ugyanis valamennyi tökösség, hogy mer kihagyni nagy neveket, mégsem menedzseli tökéletesen ezeket a helyzeteket. Solari tökeinek külsőleg megállapított növesztésében elvitathatatlan szerepe van az orvosi szoba fejleményeinek. Hajlamos ugyanis a közvélekedés Llorentét és Viniciust Solari „találmányaként” beállítani, az igazság azonban az, hogy előbbi Casemiro sérülése miatt került előtérbe (miután Ceballos is hamarabb került képbe azon a poszton, és produkált felsülést), és a Bale-Asensio kettős kihagyásai nyomán került előtérbe a brazil tini is. Nem ellenük szólok, hiszen a teljesítményük önmagáért beszél, de ne akarjuk ezt Santi hatalmas agytrösztjének beállítani, ami csupán az események számára kedvező alakulása. Persze hiba lenne elvitatni tőle egy-két valóban szükségszerű és jó döntést, ám vegyük észre: azzal, hogy cserélődik a csapat, és szükségszerűen forog a keret, mert mindig más sérül meg, vagy kerül eltiltásra, azzal nő a motiváció a bekerülőkben. Akik, ha jól teljesítenek, az húzza az alapembereket is, és ez az egész így egy öngerjesztő folyamattá nemesedik. Azonban most szépen lassan kiegyenesedett a keret, Solarinak is lett egy sajátos gálakezdője, amivel kiismerhetőbb a csapat, és a motiváltság kérdésében is mutatkozhat némi változás. A tökös döntéseknek kellene mutatnia egyfajta következetességet is, amit viszont hiányolok, ami nélkül megkérdőjelezhető a teljes folyamat. Mondok egy példát: a Reguilón – Marcelo eset összességében Solarit igazolja (és nem amiatt, mert Reguilónnal általában győzelem jön, Marcelóval nem, ez nem egy emberes kérdés), mivel a fiatal srác élni tud a játékpercekkel, Marcelo pedig közel sem kihagyhatatlan eleme a mai Real Madridnak. Isco viszont pont a pedagógia be nem igazolódásának terméke, aki a sajtó felé nem siránkozik, aki a pályán teszi a dolgát, aki ráadásul némely csapat ellen elengedhetetlen volna, mégis el van felejtve, pedig közel sem kesereg annyit kifelé, mint Bale, vagy akár Marcelo. Ezekre a problémákra egy nála tapasztaltabb, az építkezést folytatni akaró edző jelenthet megoldást a nyáron. Hogy a mérkőzésről is essék pár szó: Solari a kezdővel egyértelműen azt mutatta kifelé, hogy a bajnokságot nem tekinti lezártnak, ami szerintem elhibázott lépés a kupaesélyek tekintetében. A hangsúly egyértelműen a széleken volt mind a támadások vezetésében, mind azok levédekezésében (vissza lehet nézni, hogy Kroos és Modric szerepe mennyire domináns volt védekezésben – különösen előbbié –, és hogy Casemiro ezzel együtt mennyivel dominánsabb volt középen), azonban a jobb oldal Lucasnak köszönhetően halott volt, Benzema visszalépései sem működtek, a bal oldal munkája dicsérhető leginkább, illetve érdemes elővenni a középhátvédeket, akik a rossz döntések fokozásában versenyeztek egymással – nem véletlen, hogy Militao érkezésének híre ennyire erős. Ehhez még csapjuk hozzá a Levante két kapufáját, és azt, hogy jó szívvel nem tudnám értékelni a csapat teljesítményét, mert jó pontot nem tudok adni, rosszat meg nem akarok. Meg feleslegesnek is érzem ezúttal, hogy számokon menjen a perlekedés, annál több dolog történt, történik.
És itt érkezünk el a végszóhoz, és Florentino Pérezhez. Akinek a feladata az edzőkérdést felismerni, és megoldani, ahelyett, hogy a stadionprojekttel bohóckodik. Sokan előveszik őt a fiatalítás miatt, az igazolások minősége miatt. Értem ezeket a hangokat, és egy bizonyos szinten azonosulni tudok velük, azonban a fő csapásvonal egyáltalán nem rossz. Pérez időben ismerte fel, hogy a gazdasági változásokkal a játékospiacon is zajlottak az események, és manapság egyre fiatalabban váltanak a csillagok, ifjú üstökösök klubot. Ez szerintem elég jól működik nálunk, az öreg azonban tényleg elővehető amiatt, hogy 1-2 húzónév nem érkezett a fiatalított keret mellé erősítésnek. Például a Real Madridot nyolc éve körülugráló Hazard, a nyugdíjasként szintén nem definiálható, ellenben egy rutinos róka tapasztalatával bíró Mbappé, de akár még az emberileg kifogásolható, tudásában mégis zseniális Neymar is mondható (neki nem örültem volna annyira, de értettem volna az igazolás elvét). Mert egy Real Madrid nem teheti meg, hogy elengedi a legnagyobb halat, majd erre semmivel nem reagál a piacon, ahol gyengébb csapatok is igazoltak jóval nagyobbakat a nyáron. Nem a galaktikus éra hiányzik, nem kell, hogy minden poszton két világklasszis álljon rendelkezésre, de igenis kell a vérfrissítés, az új húzóerő, és ezzel együtt búcsút kell inteni azoknak, akikkel nem lehet tovább folytatni az utunkat.
Egytől egyig: Ajax – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Ajax (7,5)
Évek óta nem látott erős negyvenöt perccel kezdtek hazai pályán, nem emlékszem rá, hogy akár a Barcelona tudott volna ennyire dominálni a csapatunk ellen. Hihetetlen presszinget mutatva vágták el játékosaink elől a területet, és a játékszert, és kíméletlenül támadták Courtois kapuját. Volt itt kicsivel mellétartó lövés, nagy védés, kapufa, és egy később visszavont gól is. Beszéljünk egy kicsit erről is, hiszen jómagam is eléggé az események hatása alá kerültem. Elsőre abszolút értetlenkedve pislogtam, hogy miért került vizsgálatra, majd eltörlésre a gól, aztán a visszajátszások, majd a szabályismertetés után világossá vált, hogy melyik pont alapján, és miért történt az eset. Mindemellett továbbra is ott motoszkál bennem, hogy Courtois-t mennyire is zavarta Tadic valójában, aki nagyjából semmit nem tudott volna tenni a helyzet elkerülése érdekében, illetve a játék képe alapján kicsit meghackelve érzem az igazságérzetemet (talán a fórumokat, hozzászólásokat olvasgatva ezzel nem vagyok egyedül). Mindent összevetve, utólag megállapítható, hogy a videóbíró jó döntést hozott, hiszen a szabály világosan fogalmaz, mégis – és nevezzetek bolondnak miatta – van bennem egy kellemetlen érzés az eset kapcsán. Pár nap múlva mindez nem valószínű, hogy érdekes lesz, és nyilván lesznek még kétes ítéletek videóbírózás mellett is (lásd, a matracosok ellen minket sújtó szabálytalanságból induló Griezmann-gól), de továbbra is tartom, hogy a technika szükséges, és megfelelő használattal csak jót tehet a futballnak. Még egyszer: megfelelő használattal. A második félidő inkább a vendégeké volt, de egy sokadik jó letámadás meghozta a várt egyenlítő gólt, gyönyörűen kijátszott akciót követően. A kedvezőtlen eredmény ellenére sem esélytelenül vágnak neki a spanyol túrának.
Real Madrid (6)
Hiába a győzelem, hiába a jó esélyek a továbbjutásra, hiába nehéz pályán sikerült abszolválni a minimumot, hat pontnál semmiképp sem tudom többel jutalmazni a produktumot, és még némi jóindulatot is feltételezek magamról. Az első negyvenöt perc az, ahogy soha többé nem szeretném a Real Madrid mindenkori csapatát látni, nagyjából annyira magabiztosan festettek ekkor a vendégek, mint zsiráf a mikroszkóp alatt. Egy gyenge Bale-kísérlet, és egy sokkal jobb lövés Vinicius részéről – és ezzel mindent el is mondtunk nagyjából erről a játékrészről, madridi oldalon. Emellett úgy kapartunk védekezésben nyelve a folyamatos holland rohamokat, mint madárpók a korcsolyapályán. A második félidőben aztán némi változás mutatkozott, amihez nagyban hozzájárult, hogy az Ajax ekkorra erőnlétileg mindenképpen, de véleményem szerint mentálisan is egyre mélyebben járt. A két gól egyébként szépen kidolgozott akció szüleménye volt, hogy valami jót is elmondjunk, de a számszerű adaton, a siker tényén kívül olyan nagy örömre nem lehet okunk.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Sergio Ramos (8)
A védelem egyetlen igazán értékelhető tagja volt az este során. Hibátlant ő sem tudott mutatni, de számtalan kisebb, és néhány nagyobb mentés fűződik a nevéhez. Ki kell emelni, hogy rengetegszer kényszerhelyzetben mozgott az alig-alig észrevehető védekezésnek köszönhetően, és nyomás alatt tudott többször extrát hozzátenni a hátsó alakzat sikeréhez.
Thibaut Courtois (6)
A belga jó, és rossz oldala egyaránt megmutatkozott. Három nagyobb védése is volt az este során, ebből egy ténylegesen bravúr volt, azonban a kiejtett labdája utáni kavarodás, illetve a sok céltalanul előrevágott labda azért árnyalja a képet. Egy kapus bármennyire tehetséges, a legnagyobb fegyvere a stabilitás, a kiegyensúlyozottság. Courtois kapcsán nem az első bizonytalanság mutatkozott az elmúlt pár találkozó alkalmával, és bár mellette tud hozni nagy védéseket is, a még fontosabb meccseken sokkal többe kerülhet egy kapushiba, mint most.
Dani Carvajal (6)
A szezon legpocsékabb negyvenöt percét tudta le az első félidőben, bizonytalan volt, mint jaguár a planetáriumban. Számos rossz passz, helyezkedési hiba, kevés offenzív jelenlét. Aztán ő is feljavult némileg, és végül varázslatos gólpasszt szórt ki Asensiónak, ami kicsit felhúzta a végső osztályzatát is. Ennek ellenére a következő meccsen én pihentetném, Odriozola három meccs után újra bevetésre kerülhet.
Nacho Fernández (6)
Nagyon passzívnak találtam őt az egész találkozó során, nem is emlékszem igazán fontos mentésre tőle, viszont néhány leshelyzetnél nem tudott időben kilépni, amiből komolyabb problémák is adódhattak volna. Varane sem fut kiváló szezont, de éreztem a hiányát Ramos mellől. Ami nagyobb baj, hogy a kapitány biztosan nem lesz ott a visszavágón, így a Nacho-Varane párosnak kell Neresék ellen dacolniuk az attakokkal. Nem vagyok nyugodt.
Sergio Reguilón (7)
A védelem második legjobbja volt Ramos mögött, a két oldal közül egyértelműen a bal működött jobban, és ebben nagy szerepe volt a Castilla produktumának. A vezető gólban elévülhetetlen érdemei vannak, támadásban pedig egyre bátrabbak (és egyelőre kicsit fejetlenek) a megindulásai, de mindenképpen ígéretesek. Még egy kicsit jobban csiszolódnia kell Viniciusszal, és csodálatos dolgokat láthatunk még ettől a duótól a későbbiekben.
Casemiro (5,5)
Ezen most sokan csodálkozni fognak, de nekem nem tetszett a brazil játéka. Kezdem a pozitívumokkal, mert azért abból is akadt: több magabiztos szerelés a hátsó harmadban, különösen a második félidőben. Emellett viszont több aggályom is akadt. Az első félidőben több esetben is rendkívül könnyedén mozgatták ki őt a védelem elől, így üres területek maradtak az Ajax játékosai elől, ami jelentősen megkönnyítette az építkezésüket. A másik (nagyobb) probléma a mi támadásépítéseinknél mutatkozott meg, ahol Casemiro sokszor a támadó középpályás szerepkörében mozgott, ez egyrészt Ramos és Nacho dolgát nehezítette az első fázisban, másrészt ilyenkor a másik két középpályás egyikének kellett visszalépnie. És bár a brazil verőember sem áll hadilábon a labdakezelést illetően, azért ilyen funkciójában a kollégákhoz viszonyítva jelentéktelen, mint zacskós levesen a használati utasítás. A suszter maradjon a kaptafánál.
Toni Kroos (7)
Ha a Real Madrid nem tudja kontrollálni a találkozót, akkor Kroos játéka sem tud igazán domináns lenni, ennek ellenére szerintem ő volt a legjobb madridi középpályás a mérkőzésen. Vinicius nagy helyzete is tőle indult, védekezésben a saját szintjén hozta a kötelezőt, a nagy nyomás ellenére is 97%-os passzpontossággal zárt, és egyetlen labdavesztése sem volt. A visszavágón mindenképp nekünk kell irányítani, ami a németnek is sokkal kényelmesebb helyzet lesz. Ezúttal sem pironkodhat, jól teljesített.
Luka Modrić (6,5)
Rosszul nem játszott, hiszen többször jó érzékkel választotta ki a társát a labda továbbításakor, viszont nagy hatást nem tudott gyakorolni a támadásainkra, és kicsit pontatlanabb, figyelmetlenebb volt talán a szokásosnál. A Casemiro részénél megfogalmazottaknak ő volt az egyértelmű vesztese, több helyzetre is emlékszem, amikor a brazil helyezkedése zavarta horvát kollégáját, és ezzel a támadások gördülékenysége sem volt az igazi – nem csoda, hogy a két gól két szélről induló helyzet eredményeképp született meg.
Vinicius Jr. (7,5)
Ramos után a csapat második legjobbja a kis brazil volt, akinek minden meccs kettőt ér ezen a porondon, ebben a korban. Az első félidő legnagyobb madridi próbálkozása az övé volt, de emellett rémlik, hogy Ziyech egyik nagy helyzeténél is ő ért vissza a tizenhatoson belülre zavarni a támadót, aki így nem talált kaput. A második félidőben aztán Reguilón passzából nagyszerű szóló után remek döntést hozott, mikor Benzemának továbbított, és itt látszik meg a kicsírázó rutin, mert pár meccse talán még rálőtte volna az ilyesmit. Cseréjének nem örültem, Benzema és Bale mellett a középpályát találtam volna frissítésre érdemesnek.
Karim Benzema (6)
A négydimenziós Benzemáról már esett pár szó, mivel ő amolyan kilenc és feles (ő maga nyilatkozta, hogy kilences, aki belül igazából egy tízes), négyféle eset fordul elő. Jól játszik, és gólt is lő, jól játszik, de nem lő gólt, rosszul játszik és nem is lő gólt, rosszul játszik, de gólt szerez. Az első háromra számos meccset fel tudnánk hozni, most azonban a negyedik eset állt fent, ugyanis Karim nem teljesített jól igazán. Bár Vinicius passzát magabiztosan bevágta, sokszor kóválygott csak, mint szamár a körforgalomban, és szinte sehol nem volt a folyamatos elmozgásos passzjátéka.
Gareth Bale (4)
Idegen test volt egy amúgy sem magabiztos csapatban, egy ígéretes helyzet elpocsékolása, és egyetlen bevállalt versenyfutás az 50. percben. Ez Bale aktája, aki annyira nem illik ebbe az egész rendszerbe, keretbe, hogy mindenki megváltóként várta az amúgy szintén sokat kritizált Lucast a helyére. Kár az erőtlen frázisokat puffogtatni, hogy mennyi döntőben mit csinált, meg akkor bezzeg mindenki ünnepelte, amikor Kariusnak beollózta… Unalmas egyszerűen, hogy az nem madridista, aki kritikát fogalmaz meg, aki így beszél a játékosunkról, stb. Szerintem inkább Bale hozzáállása, viselkedése, teljesítménye az, ami szégyenkezést válthat ki.
Cserejátékosok
Lucas Vázquez (5)
A legnagyobb pozitívum vele kapcsolatban, hogy Bale végre elhagyta a pályát. Egyébként volt pár szép összjátéka a jobboson, de sajnos az Ajax gólja az ő könnyelműségéből született.
Marco Asensio (7)
Ezt az Asensiót szeretem, akinek nem az egója nagy, akit nem a plafon felé lebegve kell visszarángatni, hanem aki megmutatja, hogy mit is keres Madridban. Két veszélyes kísérlet után jókor érkezett Carvajal labdájára, és hibátlanul fejezte be az akciót.
Mariano (-)
Örülök, hogy egészséges, magabiztos, bevethető, és mindig megmelengeti a szívemet, amikor egy vadkan vehemenciájával üldözi az ellenfél játékosait.
Edzői értékelés
Santiago Solari (6)
Az első félidőért egy méretes fenékenbillentés a jutalma, na meg Bale kezdetéséért, a walesi sokadszor sült be a szezon során, és egyszerűen nem illik az argentin edző terveibe, szisztémájába. A javulást, és a siker kiharcolását azonban nem lehet elvenni tőle, ahogy azt sem, hogy a csapat mostanában nem találja a gólokat, hanem kialakított helyzeteket értékesít, ahogy most is. Cseréiből kettővel egyetértettem, Viniciust a pályán hagytam volna azonban a középpálya frissítésének céljából. Tanulópénznek remek volt, és remélem nem úgy áll hozzá a visszavágóhoz, hogy ez zsebben van, mert akkor nagyobbat eshet, mint egy emu tűsarkúban.
Egytől egyig: Girona – Real Madrid (1-3)
Csapatok
Girona (5,5)
Bár nem sok esélyük volt a következő körbe kerülésre, nem feltartott kézzel mentek ki a pályára. Az első félidő második felében (a két madridi gól között) erős negyedórát produkáltak, ekkor egyértelműen ők kezdeményeztek. Gólt mégis a második félidőben szereztek, az ekkor különösen aktív Pedro Porro révén, de dicsérhető Tony Lozano is, aki az egész meccs folyamán veszélyt jelentett. A harmadik ember, akit kiemelnék, az az Álex Pachón, aki 2000-es születésű, ezen a meccsen debütált a csapatban, és ha már ott volt, ő adta a gólpasszt a Girona szépítő góljához. A hazaiak számára így maradt a bajnokság, ahol egy stabil középmezőnybeli helyezés elérése lehet az elsődleges cél, kiesési gondjaik szerintem nem lesznek – még ha a kiesőzóna jelenleg három pontra is van tőlük.
Real Madrid (7,5)
Korrekt idegenbeli szereplést tudhat maga mögött a csapat, az otthon összeszedett két gólos előnyt további kettővel sikerült megnyújtani. Solari a visszatérő Navas mellett a legerősebbnek tartott, sok csatát megélt Carvajal, Ramos, Varane, Marcelo négyesnek szavazott bizalmat, a középpályán újra ott volt a sérüléséből felépülő Llorente, a rotációban ismét szerepet kapó Ceballos, és a nemrég szintén az orvosokat látogató Kroos, elöl pedig Lucas, Vinicius és Benzema veszélyeztethette Gorka kapuját. Solari nem sok látványos meccset hozott kinevezését követően, de ez a tegnapi például eléggé rendben volt. Olyan szituációk után szereztünk gólt, amiket annyiszor hiányoltunk a szezonban, kijátszott akciók és átlövés után. Ezen felül dinamikus volt a támadóegység, rengeteg üresbe futás, területbe felpasszolt pontos labda jellemezte a játékot, és ha ez négy vagy öt gólban csúcsosodik ki végül, akkor sem szólhatott volna egy szót sem a Girona.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Marcos Llorente (8,5)
Többeket is ki lehetne emelni a találkozóról, mert szerencsére nem egy, az átlagnál jobb teljesítmény volt tegnap, én most a csapatba visszakerülő spanyol középpályás mellett döntöttem. Az egész mérkőzésen rendkívül fegyelmezett, dinamikus, gyors és kíméletlen volt, a labdakihozataloknál a védelemmel egyvonalban segített az akciók felépítésében, gólja pedig a habot jelentette a tortán, kiváló helyzetfelismeréssel lőtte ki a hosszút. A szezon pozitív meglepetése számomra, Casemiróval együtt kijelenthető, hogy ezen a poszton azért eléggé megvagyunk.
Keylor Navas (8)
Volt ugyan egy kiejtett labdája, ami kicsit cidri helyzet volt, illetve a gólt talán védhette volna, de hiba lenne nem figyelembe venni azt a 3-4 bravúrt, amit emellett bemutatott, és amik nélkül akár előnybe is kerülhetett volna a meccs során többször is a hazai csapat. Örülhetünk, hogy Solari sem Courtois-val, sem Navasszal nem tud mellényúlni, és egyesünk sorozatos jó teljesítménye megizzaszthatja a vezetőedzőt, hogy kire is számítson első számúként.
Dani Carvajal (7,5)
Remekül kísérte az akciókat, a vezető gól előtt jól játszott össze Benzemával, gyakran be lehetett vonni a játékba az ellenfél térfelén, a mérkőzés elején pedig nagyot mentett a kapu torkából egy lövést követően. Ami számomra az érem másik oldala, az az, hogy a szokásosnál többször mögé tudtak kerülni, illetve egy-két helyzetben kapkodott, és ezért a saját térfelünkön adta el a labdát, amiből indulhatott az ellenfél.
Raphaël Varane (8)
A védelem legjobbja a francia fal volt, kifejelt labdák, szerelések tömkelege, egy különösen veszélyes 1v1 megoldása hibátlanul, egyszerűen nem bírtak vele mit kezdeni a hazai támadók. Kevés alkalommal éreztem úgy idén, hogy átjátszhatatlan, de ezúttal úgy hiszem jár a dicséret.
Sergio Ramos (7)
Furcsálltam, hogy kezdett, lényegében Lukához hasonlóan kaphatott volna pihenőt erre a találkozóra, nem lett volna veszélyben nélküle sem a továbbjutás. 45 perc után ment is zuhanyozni, Nacho váltotta, addig is olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy nem koncentrál a pályán 100%-kal, de nagy hibái nem voltak.
Marcelo (6)
Továbbra is hiányérzetem van vele kapcsolatban. Kihagyta a meccs második legnagyobb ziccerét, és emellett is sokkal kevesebbet vesz részt a támadásokban, mint előzőleg, viszont védekezésben még mindig sok terület maradt mögötte üresen, amikor feljebb játszott, ami folyosókat jelentett a Gironának. Valószínűleg hatással van erre a Solarival való konfliktusa is, de megnyugtató lenne, ha a régi fényében tudna tündökölni a szezon hátralévő részében.
Dani Ceballos (6,5)
Jó, jó, de valahogy nem az igazi. Az ő esetében magasabbra tettem a lécet, mert a képességei alapján többet kellene mutatnia, de nem sokszor ugorja meg. Mozgása és sebessége előnyt jelent a középpályán, de támadásban kevesebbet kapok tőle, mint amennyit várnék, ritkán ér a kapu elé, és távoli kísérletei sem nagyon vannak, pedig láttuk már, hogy nem rossz a lövőkéje.
Toni Kroos (7)
Benne pozitívan csalódtam, előzetesen aggasztott, hogy egy elég „mozgolódós” kezdőben mire fog menni, hogy fog érvényesülni, és bár kiemelkedni nem tudott támadásokban, meglepően sokszor állította meg a jobb oldalon kibontakozó akciókat, majd osztotta el a labdákat. Nem szeret védekezőbb feladatokat ellátni (általában nem is játszik jól, ha sok defenzív feladata van), de ezúttal nem lehetett rá panasz, a kötelezőt szépen hozta.
Lucas Vázquez (5,5)
Kevés, kevés, kevés. Az előző meccsén nagyon jól játszott, talán ezúttal pihenhetett volna egyet, ha már rendszeres kezdő és kulcsjátékos Solari taktikájában. A meccs ziccere hat méterről a lábában maradt, védekezésben pedig sokkal halványabb volt, mint azt várnánk tőle. Ennek ellenére végigjátszotta a meccset, a nála aktívabb támadókat viszont lekapta Solari – tényleg érthetetlen ez az egész.
Karim Benzema (8)
Remélem az ellenőrök nem néznek be a kötés alá, mert biztos valami robotikus masinériát gyömöszöltek be Benzema kezébe, és egy profi gamer egy kis karral irányítja őt, a hatást pedig mi, szurkolók élvezhetjük. Komolyra fordítva, ismét egy dupla, ismét egy szép tekerés a franciától, aki nagyon jó formában van jelenleg. A 10/10-es előző meccséhez képest egy fokkal kevesebb volt tegnap, de valahogy azt hiszem elboldogulnánk vele, ha hasonló találkozókat hozna a továbbiakban.
Vinicius Júnior (8)
Ő az, aki a riói strandokról lapátolja Benzema zsebébe a homokot. Karim formája javulásának talán a legkomolyabb összetevője Vinicius játéka, aki szépen lassan az összes spanyol csapat tapasztalt védőjéből bohócot csinál. Az oldalvonalnál beíratott két ellenfelet balettozni, Benzema második gólja előtt pedig övé volt a gólpassz. Ha Solari mindig a legerősebb tizenegyre fog törekedni, a srácnak ott a helye a gálakezdőben, függetlenül attól, hogy hány millió euró, és hány nagy név kényszerül padra emiatt.
Cserejátékosok
Nacho (6,5)
Ramos helyére érkezett a szünetben, sok dolga nem volt, a röviden egy fontos mentésére emlékszem, ezen kívül nem ragadt meg semmi.
Marco Asensio (7)
Benzema helyett érkezett, és elsősorban az ő posztján is focizott, ami számára szokatlan lehetett, pedig erényei alapján ő inkább középen tudna szerintem érvényesülni, mint a szélen. Egy ígéretes lövése volt is, nem mozgott rosszul.
Gareth Bale (4)
Ő viszont kifejezetten bosszantó volt. Az újabb jó meccset hozó Vinicius helyére jött be, látszólag teljesen érdektelenül, belesz*rósan, elkocorászva. Hűen szimbolizálta mindezt az a helyzet, amikor a felé visszagurított labdába csak belerúgott egyet, hadd repüljön, ment is a lelátóra.
Edzői értékelés
Santiago Solari (7,5)
Röviden: magabiztosan lehozta csapata, amit kellett, a kezdőcsapat rotációját, illetve a cseréket illetően nem voltam vele maradéktalanul elégedett. A biztos továbbjutás kivívását azonban hiba lenne elvitatni tőle, igaz, a Girona ellen ez azért kötelező volt, függetlenül a formától, és a keret helyzetétől.
Váróterem
Kettő perc múlva hét óra. A tél ellenére a zsúfolásig megtelt váróteremben fülledt az idő, a másodpercek ólomlábakon baktatva peregnek lassan a szemközti egyszerű kis faliórán – a doktor úr még nem ért ide. Tekintetemet körbehordozom a várakozókon: kicsik, nagyok, fiúk, lányok, idősek, teljesen különböznek, még két egyforma hajviseletet sem tudnék találni a tömegben.
Egyvalami azonban közös bennük: rendkívül hangosak és türelmetlenek. Egy asszonyság éppen színpadiasan mutat szerencsétlen órára, amiért el merte ütni a hetet, és harsogja: "Látják, hét óra! MÁR EL IS MÚLT! Az a szerencsétlen meg nem bír ideérni időben!". "Na igen, már rég mondom, az öreg felett eljárt az idő. Nincs ez így jól." – morogja a szomszédos széken egy bajszos úr. "Biztos szenilis már, ráivott a gyógyszerre, aztán lehet hogy épp kóborol valamerre!" – horkant fel egy fiatalabb, bozontos szemöldökű férfi, akinek megszólalását harsány kacajjal jutalmazták a közelében várakozók, a nyúlánk srác a fülhallgatóval pedig csak köpött egy dúsat az óra felé, és visszafordult a telefonjához.
Magamban vállat vontam – ha késik, hát késik. Nem vagyunk ugyebár tökéletesek, előfordul az ilyesmi, hát várunk. 7:02-kor az eddig a sarokban fortyogó testes idősebb úr megunta a dolgot, és kikáromkodta magát a doktor úr ükanyukájáig visszahaladva a családfán. "Ezért tart itt ez az ország! Milyen példát mutat ez a senkiházi a gyerekeim előtt! Elmehet a francba ez a szemét." – suttogta oda barátnőjének egy anyuka négyévese kezét szorongatva, a másik nő bőszen bólogatott. "Két hónapja eljöttetek, akkor segített, most meg cserbenhagy titeket is, minket is. Csalódott vagyok. 7:03. El se hiszem.".
Egy izzadtságcsepp komótosan cammogott a homlokomon, pedig nem volt melegem. A folyamatos fülsértő zaj és a beteg emberek felzúdulása azonban viszolyogtató volt. Már a pislákoló neonlámpa is zavart, és hiába próbáltam kizárni a környezetem, becsukni a szememet – pár másodperc és a hátam mögötti kínkeserves zokogás kizökkentett a színlelt megnyugvásból. "Apu, a bácsi sosem ér ide?" – fordult a kisfiú apjához, ahhoz a bozontos szemöldökűhöz. "Nem tudom kisfiam, de remélem ott döglik meg, ahol van." – nyugtázta újabb mosolyokat kiváltva az egyre bővülő hallgatóságtól.
Ahogy hunyorogva, reszkető testtel néztem körbe, megakadt a tekintetem egy őszes halántékú úron. Kopottas zakója alatt rakoncátlan gallérú fehér ing feszült, sötét vászonnadrágban és ahhoz illő cipőben ült a sarokban a nagy cserepes szobanövény előtt, és csak nézett maga elé. Haja szép rendezett volt, bajuszát mintha vízmértékkel alkotta volna tökéletesre. Arca viszont beesett volt, és rendkívül gondterhelt kifejezés ült rajta. "Kész, 7:04, én átmegyek három utcával odébb a doktornőhöz! Állítólag van valami új csodaszere is, ez a sarlatán úgyse ért semmihez!" – visított egy asszony fejhangon, majd kiviharzott 3-4 másik társaságában. Újra az urat néztem, aki mintha szoborként merevedett volna meg. Nyugodt volt, mégis mintha segítségre lett volna szüksége. Mivel a környékemen amúgy is egyre elviselhetetlenebb volt a légkör, gondoltam odamegyek és megkérdezem, hátha tehetek érte valamit.
– Tiszteletem, minden rendben van?
"Ma különösen hangosak…" – motyogta maga elé, majd lassan felemelte a fejét, és meredten nézett rám.
– Te látsz engem, és nem üvöltözöl magadból kikelve. Furcsa. Manapság minden reggel ez megy. Ezek – mutat a lábaira – azonban kibabráltak velem, nem bírok felállni. Segítesz, fiam?
– Hogyne, jöjjön. – s már karoltam is alá, hogy az öreg szép lassan újra talpon legyen.
– Köszönöm. Van időd velem egy sétára a rendelő körül? Csak pár perc, ígérem.
– Persze. De mi van ha közben megjön a doktor úr? Ön szerintem régóta várja őt, így sosem kerül sorra.
– Fiam… én nem a doktor úrra várok.
– Akkor mit csinált odabent, elkísért valakit?
– Nem érted. Ezek az emberek miattam dühösek.
– Tessék?
– Engedd meg, hogy bemutatkozzak. Doktor Madaras Róbert vagyok, és ez az én rendelőm. És most gyere, szívjunk egy kis friss levegőt. – majd kinyitotta az üvegajtót és lassan intett a fejével.
– Tegeződjünk kérlek – fordult felém, majd az épületre nézett és csóválta a fejét.
– Ráférne egy kis felújítás, nem? Kicsit lelaktuk az évek alatt. A kert is gondozatlan, amióta a helyi kertész felmondott. Változás, azaz… – majd a távolba meredt súlyos másodpercekig. Aztán újra felém fordult.
– Mit keresel itt, fiam? Te nem vagy olyan, mint ők – biccentett az üvegajtó felé, ahonnan újabb alakok viharzottak épp ki feldühödve, kis híján rácsapva az ajtó egyik szárnyát a frissen érkezőkre.
– Hát… kicsit fájt a fejem. És azt hittem komolyabb a gond. Aztán bent sokkal rosszabbul voltam, most viszont egész jól érzem magam, de…
– Ezt vedd be, másnapra kutyabajod sem lesz – szakított félbe Dr. Madaras egy pirulát a kezembe nyomva. Kevés hozzád hasonló embert látok mostanság, de közülük sem volt mindig ilyen mindegyik. Aggódom értük, de amit tudok, megteszek.
– A legmélyebb tisztelettel jegyezném meg hogy ön… szóval, hogy nem nézel ki túl jól te sem.
– Éles a szemed, kölyök! – szólt az öreg doktor egy félmosoly kíséretében. És jól látod. Manapság sokan hagytak itt, akik fontosak voltak nekem. Vannak problémáim, de nekem vigyáznom kell rájuk is – bök fejével ismét a kissé lepukkant, ricsajos épület felé. Egyszerűen nem hagyhatom cserben őket.
– Úgy érzem, hogy nem túl türelmesek… és kissé hálátlanok.
– Valóban úgy gondolod? Én megértem őket. És szeretem őket. Igazuk van, nem vagyok a legjobb formában. De egyszer ez is elmúlik, nem igaz?
– Elbírsz velük?
– Ugyan fiam, voltam ennél rosszabb helyzetben is. De itt az ideje visszamenni. Az emberek… rám várnak.
– Szeretnék segíteni. Visszajöhetek veled?
– Kedves vagy fiam, de menj haza, és légy boldog. Én megleszek.
– Biztos?
– Semmiben nem voltam még biztosabb – biccentett az öreg mosolyogva, majd sarkon fordult és az üvegajtó felé vette az irányt. Kicsit mintha élettelibben, mint kifelé.
Bement, és az emberek nem vették észre, azt sem, hogy kinyitja szobája ajtaját, majd bent levetette zakóját, kinyitotta az ajtót, és kikiáltott: "Szabad!" "Na végre, a dinók még kétszer kihaltak azóta…" – puffogott a bozontos szemöldökű, majd gyermekét karon ragadva sietett be az ajtón. Én az üvegajtóból néztem mindezt. Közben oldalról zajt hallottam – két munkás, mintha a ház oldalát festené. Amaz meg a sövényt nyírja… Nocsak. Kissé elmélázva néztem a rendelő körüli forgatagot, így az utolsó pillanatban vettem észre, hogy elállom az utat. Az előző apuka volt a kisfiával.
– Bocsánat, nem figyeltem!
– Ugyan kérem! Én voltam rohanásban, gyere fiam, elnézést kérünk!
– Semmi gond, szép napot!
– De még milyen szép, minden jót önnek is! – szólt az apuka, majd a lépcsőkön lesétálva még hallottam, amikor szólt a kisfiának: "Látod, mondtam neked, hogy ez a doktor bácsi a legjobb a világon. Gyere együnk egy fagyit." És már a fejem sem fájt. A nap ragyogott az égen, mikor hazafelé vettem az utat. Csak a pirula húzta egy kicsit a zsebem… Kivettem, forgattam jobbra-balra míg észrevettem rajta egy apróbetűs feliratot: mentolos cukorka.
Egytől egyig: Betis – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Betis (6)
Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Lopetegui-féle labdabirtokláson alapuló játékot láttam volna viszont az andalúzoktól, némileg fakóbb verzióban, kevesebb ötlettel, és pontatlanabb megoldásokkal a támadóharmadban. Mezőnyjátékban helyenként igen pofás megoldásokkal rukkoltak elő, szép háromszögelések, üres területekre befutások, beindítások, jellemzően a Real Madrid sebezhetőbb (bal) oldalán. A nagyobb probléma, hogy a támadások befejezését nem lehet kire bízni, hiszen Sanabria és a saját nevelésű Loren sem termeli nagyüzemben a gólokat, és az sem túl hízelgő, hogy a matuzsálemi korban lévő Joaquín még mindig a csapat egyik legveszélyesebb embere. A védekezésük is kissé szét volt esve a találkozó elején, a Benzema – Vinicius kettős jól mozogta be az üresen hagyott részeket, és a kevesebb védekező feladattal megbízott Modrić is jól lépett fel az akciókkal. A döntő gólban persze elévülhetetlenek Ceballos érdemei, de Pau López rosszul felállított sorfala is fontos összetevője a Betis pontvesztésének.
Real Madrid (6)
Teljesen váratlan húzás volt Solaritól a 3-5-2, ami a csapaton meg is látszott, hiszen inkább küzdelmes volt ez a meccs, mintsem a játék dominált volna. A rendszer előnyein figurák, és csapatszintű esetek tekintetében kár is foglalkozni, egy új felállási forma elővétele esetén nem lehet rutinszerű megoldásokról beszélni, azokat elvárni. Ami a játékosok pozíciójából fakadó előnnyel tudott szolgálni az első játékrészben az az, hogy jó pár emberünk feladatköre változott némileg, ami bizonyos helyzetekben előnyt jelentett: Carvajal és Reguilón felfutásai bátrabbak lehettek a három belső védő, és a Casemiro – Valverde kettős jelenlétében, Luka szabadabb szerepkörben mozgott, és Vinicius is élt középen Benzemával egyetemben. Védekezésben az emberanyag mennyisége és az egész fegyelmezett zárások jelentették a reményt, de Canales helyzetét nem sikerült levédekezni, illetve volt egy-két elég merész lesreállítás, és váltás, amikből komolyabb probléma is lehetett volna, ha a Betis kevésbé impotens. Viszont induljunk ki abból, hogy sosem látott kezdővel és taktikával, a hajrában szerzett góllal komoly ajándék ez a győzelem egy nehéz pályán. Védekezésben tényleg komoly melót tettek le a srácok, amiért jár a dicséret, és talán lesz ez jobb az offenzívát illetően is.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Vinicius Jr. (8)
Ha ez a srác a pályán van, sosem okoz csalódást. Rögtön a találkozó elején a húsdarálóba került felvágottként, majd jó párszor földre vitték, egy ideig lent is maradt az egyik ilyen ütközést követően. De a brazilt nem hátráltathatja megfázás, se fájdalmak, hogy focizzon, játsszon és varázslatot vigyen egy alapvetően csak megfelelő alkoholmennyiség bevitelével elnézegethető mérkőzésbe. Az első gól előtti akcióban is kulcsszereplő volt, és állandó fenyegetést jelentett sprintjeivel, megindulásaival, és visszafutásaival (négy szerelése holtversenyben a legtöbb volt a teljes mezőnyben). És ez még csak a kezdet. Megfelelő játékidő mellett ez a kölyök szárnyalhat – de az egyértelmű hogy még csiszolni kell ezt a gyémántot, legalábbis a szertelenségén, és a hirtelen felindulásain mindenképpen változtatnia kell. A képességei megvannak, hogy klasszis futballista váljon belőle.
Keylor Navas (7)
Mivel jómagam azon kevesek közé tartozom, akik inkább Courtois-t favorizálják a kapuban, megtehetném, hogy előveszem a Costa Rica-i kapusunkat a köténygólért, csak egyrészt ez merőben ostoba gondolat volna (mivel a kihagyó védelem, és a szerencsésen eltalált labda is hamarabb lehetne említhető), másrészt azonban, ha a belga kap ilyet, sajnos tele lett volna vele a kommentmező, ami durván kettős mérce. Két remek képességű kapusunk van, de mi otthonról, egy képernyő elől meredve kell hogy méregessük a micsodánkat olyan dolgokon, ami nem csak hogy rajtunk kívül áll, hanem teljesen ellentétes azzal a szellemiséggel, hogy a csapat sikere kell, hogy elsődleges legyen. Mert el lehet menni ebbe az irányba, hogy valaki „Navas-drukker”, vagy „Courtois-fan”, és lehet szorítani azért, hogy a másik lesérüljön, vagy bakizzon, vagy akár kétesen, de inkább negatívan jöjjön ki egy helyzetből, én magam azért megmaradnék a csapat szurkolója, és javaslom a szurkolótársaimnak is, hogy kicsit kevesebb indulat, düh, trágárság és gyalázkodás, és inkább erőltessük a normális vitakultúrát, az építő jellegű kritikai észrevételeket, és a Real Madridnak való szurkolást a nehezebb időszakokban, mérkőzéseken is, mert különben pont egy rakás idióta tízéves divatdrukkernek tűnik a hozzászólók egy jó része, mondjuk egy külső szemlélő szemszögéből. Nem akartam szegény Keylor értékelését ennyire megnyújtani, de ezt le kellett, hogy írjam, és ezt éreztem megfelelőnek. Egyesünk egyébként nem zárt rossz meccset, egy ziccert kellett magabiztosan fognia, amúgy remekül együtt élt a játékkal.
Dani Carvajal (7)
Támadásban rendkívül felszabadult volt a rendszer által definiált pozíció adta előnyökből, és rendületlenül lépegetett fel az akciókkal, éppen a gól előtti szituáció esetében is. Horvát kollégájának egy sörrel azért jön, hiszen rengetegszer lépett ki jobbra fedezni (és ugyanez igaz Valverdére, akinek talán még nehezebb dolga volt Reguilónnal). A presszinget is élvezte, egész az ellenfél tizenhatosáig ment, és támadta le lendületesen a hazaiakat. Neki nagyon jót tesz a versenyhelyzet, hiszen Odriozola érkeztével korántsem olyan biztos a helye, mint mondjuk Danilo, vagy Achraf mellett.
Sergio Ramos (7)
A szokásos kemény és határozott fellépés, némileg több segítséggel maga mellett. A védekezés szervezése ezúttal alaposabb igénybevétel lehetett, tekintve hogy a mérkőzés jelentős részében a Betis birtokolta a labdát (mindezt pofátlanul a mi térfelünkön), de hellyel-közzel sikerült megoldani, bár ehhez néha kellett a szerencse is (egy-két les tényleg csak centiken múlott), illetve hogy a Betis nem bírta befejezni az akciókat. A hazaiak gólja előtt némileg felelőtlenül lépett ki a védelemből, de a társak ugyanúgy hibáztak.
Raphaël Varane (6,5)
Számomra kissé láthatatlan volt, de az egy belső védőnél nem akkora probléma. Elfejelgetett pár labdát, a labda is alig volt nála. A gól előtt azonban ő tartotta játékban Canalest, amit a VAR is kiszúrt, így egy ideig egálban voltak a felek.
Nacho (7)
Őt tökmindegy hova teszed hátul, elvégzi a rá szabott feladatot. Határozott volt a szereléseket illetően, és volt pár igen látványos és sikeres megoldása is (az oldalvonal mellett a támaszkodó láb mögött továbbhúzott labda egyszerűen beleégett a retinámba). Egyszerűen hihetetlen, hogy egy ilyen univerzális, és a klubhoz hűséges minőségi saját nevelést tudhatunk magunkénak immár évek óta.
Sergio Reguilón (5,5)
Ő volt a gyenge láncszem hátul, és sajnos ezt a Betis is érezte, különösen a második játékrészben. Rengeteg területet hagyott maga mögött, és könnyűszerrel lehetett elvinni mellette a labdát, ellenben támadásban nem volt rossz, neki is ízlett a presszing, és kiosztott két kulcspasszt is. Viszont ha őszinték akarunk lenni, semmivel nem voltunk előrébb védekezésben Marcelónál (sőt), ellenben támadásban sem kaptunk többet (sőt).
Casemiro (6,5)
Mondhatjuk azt, hogy jelenleg Llorentét pótolja? A visszatérésre hajtó spanyol ugyanis annyira meggyőző volt sérülése előtt, hogy a brazil középpályás helye igencsak megingott. Az én szememben továbbra is inog a helye, bár pozitívumként említsük meg a kiharcolt szabadrúgást, amiből aztán a győzelem is meglett. Viszont nekem még mindig túl sok a felesleges hentelés, az elmért helyezkedési problémák, és csapongó viselkedés az összjátékban (hol zseniális, hol buta megoldás), jobban szeretem a kiegyensúlyozottságot, bár vannak olyan meccsek, amikor egész egyszerűen nem lehet őt kihagyni a csapatból.
Luka Modrić (8)
Vinicius mellett nekem ő tetszett a leginkább. Szabadabban mozgott támadásban, mint bármikor ebben az idényben, és jutalma egy nagyszerű gól lett. Egy-két szemfüles indítást is láthattunk tőle, valamint háromszor szerelt, és rendkívül hasznos tagja volt a csapatnak védekezésben is azzal, hogy a szélre tolódva segítette a hátvédek munkáját.
Fede Valverde (6)
Van benne fantázia, de számomra még Viniciusnál is szertelenebbnek hat. Meg kell dicsérni őt is a védőmunkáért, de támadásban ennél többre van szükség, hiszen ő passzolt a legpontatlanabbul a csapatban, és azért az ajtó-ablak helyzetért is óriási kár volt egygólos vezetésnél.
Karim Benzema (7)
Csak visszakanyarodunk a félrecsúszott értékrendek ösvényére, és a rossz beidegződések mezején újfent észre kellene venni, hogy Benzema jelenléte mennyire lényeges volt az első félidőben. Viniciusszal remekül kiegészítették egymást, a francia elmozgásaiból sok terület nyílt a szélsők és a brazil tini előtt egyaránt, a konstans presszingekben komoly szerepet vállalt, nem mellesleg 93%-kal passzolt, ami holtversenyben a legjobb a mezőnyben, és a három kulcspasszára negyvenöt perce volt, amit egyik csapat játékosa sem tudott elérni rajta kívül ezen az estén. Ahogy lejött, és Cristo bekerült a helyére, nem is volt értelmezhető támadójátékunk. Talán ezen a meccsen jól lehet azt levezetni, hogy abban a halmazban, hogy Benzema nem szerez gólt, vannak részhalmazok, miszerint nem talált be, de hasznos tagja volt a csapatnak, vagy épp nem talált be, és még kutyaütő is volt. Utóbbira is akadt nem egy példa, de most egyértelműen az előbbit tapasztalhattuk, én legalábbis biztosan.
Cserejátékosok
Cristo (3)
Beállt, mint Józsi bácsi a sarki kocsmában a harmadik felestől, azán nagyjából a játéka is őt idézte. Mindenféle bántás nélkül abszolút nem a Real Madrid szintje, de még talán a spanyol első osztályé sem, ami nem az ő hibája ugyan, de azért ennél az utcáról betévedve is jobban kellett volna focizni.
Dani Ceballos (24)
Köszönjük azt az okos agyadat, és pontos lábadat, cuppantás a homlokodra!
Brahim Díaz (-)
Láthatóan élvezte azt a pár percet is, ami jutott neki, és igyekezett veszélyeztetni a jobbszélen.
Edzői értékelés
Santiago Solari (5)
Most erre mit lehet mondani? Rendkívül fura ez az egész meccs, meg úgy Solari helyzete is önmagában. Mert ezzel a csapattal nagyon nem lehetett mást csinálni, mint segget a betonhoz dörzsölve szenvedni, és csúszni a három pontért, de az öltöző kezelése hosszútávon rendkívül fontos lenne, és ez az Isco-helyzet is megoldásra vár, mert az vicc, hogy egy szellem hamarabb bemegy Benzema helyére, mint ő. Az első félidő az előzetes elképzelések mellett nem volt rossz, de a Cristo – Benzema csere nagy hiba volt, amire rá is ment a második játékrész. Hiába van Solarinak 2021-ig szerződése, nem érdemes úgy tekinteni rá, mint végleges megoldásra, tudja le valahogy ezt a szezont, aztán köszönjük meg neki, és keressünk egy minőségi menedzsert. Mert bárhogy is szerepel a csapat, nyárnál hamarabb elküldeni megint nem volna jó döntés – gondolom kevesen sírnák vissza az éppen felszabadult Mourinhót, ami valószínűsíthető következő lépés lenne egy túl hamar sikerült váltásnál.
Egytől egyig: Real Madrid – Al-Ain (4-1)
Csapatok
Real Madrid (7)
Nagyjából egy jó középutat jelölnék ki a teljes csapatot illetően, ugyanis körülbelül a játékosaink felét lehet igazán dicsérni a teljes meccset illetően. Az volt az érzésem, mint amikor suliban a nagyszünetben a nyolcadikosok „kihívják” egy „barátságos” meccsre az ötödikeseket, majd előbbi elszórakozgat a kicsikkel, amikor viszont megcibálják az oroszlán bajszát, akkor már valamivel komolyabban állnak hozzá a nagyok is. Ilyen intő pofon volt a gólvonalas mentés, ami után sikerült kicsit megébredni, és kontrollálni a meccset. Aztán egyre csak nyílt az olló, és a második gól után már minden lényegi kérdés eldőlt.
Al-Ain (5)
Parádés cselsorozat utáni „majdnemgól” az elején, aztán szinte rögtön utána kapott gól. Néhány ígéretes helyzetre és egy gyönyörű fejesgólra azért még futotta az erejükből. A légiósok komoly húzóerők voltak a csapaton belül, a veterán cséká vezette helyi védelem azonban nem tudta igazán tartani a tempót a spanyolokkal. Életük meccsén azonban mégsem mondanám, hogy óriási kudarc érte volna őket, hiszen közel a második félidő közepéig egy gólon tartották a Realt, igaz, ehhez kellett a támadók pocsék helyzetkihasználása is.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Marcos Llorente (10)
Állítólag osztrák, japán, és svájci érdeklődő is van iránta. Nem csoda. Keményebb, mint a legkeményebb Swarovski gyémántok, gyorsabb mint a bullet train, és pontosabb, mint egy luxus Breitling, épp ezért bármelyik országban örömmel látnák őt reklámarcnak. Számos támadást megakasztott, és remek, erős lövéssel nyújtotta meg a csapat előnyét. A sors furcsa fintora, hogyha Casemiro nem sérül meg, talán sosem tudjuk kihasználni eléggé Marcos képességeit, hiszen a jobb esetben 10-20 perc játékidőkben, vagy az edzéseken nem lehet csodát tenni. Mostanra pedig ott tartunk, hogy brazil csapattársa aggódhat a posztjáért. Nem kérdés, Mr. Six-Pack volt a Real legjobbja.
Thibaut Courtois (7)
Ezúttal sem érheti őt kritika, amióta nem váltogatják egymást Navasszal, Courtois magasabb szinten teljesít. Több indításra, beívelésre magabiztosan mozdult ki, és húzta le a labdát. Caio veszélyes próbálkozásánál nagyot védett, Shiotani bámulatos fejesével azonban akkor sem tudott volna mit kezdeni, hogyha egy elefánt hátán pipiskedik – az oda volt helyezve. Könnyű dolga semmiképp sincs, hiszen a keret egyik legszimpatikusabb játékosa szorult ki a kezdőből, de nem mondhatjuk, hogy a belga zsiráf nem igyekszik élni a megszavazott játékpercekkel.
Dani Carvajal (7)
A nem túl acélos védelem talán legstabilabb pontja volt Carvajal, aki kevés pontatlansággal, támadásban, és védekezésben is megfelelően látta el a feladatát. Többször élt fel a tizenhatosig egy beadással, vagy visszakészítéssel, nem rajta múlt például, hogy Lucasnak adott labdája gólpassz legyen, és kishíján egy büntetőt is kiharcolt.
Sergio Ramos (7)
Felemás érzéseim voltak a közönség által végig fütyült és hurrogott kapitánnyal kapcsolatban. Pontos fejesével végleg megnyugtató előnybe pihentette a csapatot, és volt egy rendkívül fontos mentése a találkozó elején a gólvonalról. Mégis azért hibázgatott hátul, és összeszedett egy teljesen felesleges és hülye belépőből egy sárgát, ami nem segített a helyiek megítélésén. Szóval a hetes megadva, de annál egyszerűen nem megy jobb Sergio, bocsi.
Raphaël Varane (6)
Nem értették meg egymást Courtois-val, de mondhatnánk azt is, hogy helyezkedési hibájával, majd rossz labdaérintésével nehéz helyzetbe hozta kapusát. Emellett igazán sok dolga nem volt, viszont több átadást rontott el a szokásosnál is, ami nem túl hízelgő egy acélosnak nem mondható csapat ellen.
Marcelo (6,5)
Egy hatalmas hiba a mérkőzés elején, utána viszont már nem kevergetett rosszul a társakkal a szokásosan erős bal oldalon. Ezzel együtt azért nem róla szólt a találkozó, bár mikor földre került, akkor azért a szívemhez kaptam, de megúszta komoly sérülés nélkül az esetet.
Toni Kroos (7)
83-ból 3 rontott passz? Toni fiú sem a régi… Egyébként tetszett az, hogy sokat merészkedett előre, ahogy a középpálya mindhárom tagja próbálkozott betörésekkel, vagy épp ugye távoli lövésekkel. Háromszor is csak szabálytalanság árán tudták megfékezni őt, végül 71 percet tölthetett a pályán.
Luka Modrić (9)
Llorente mellett a másik ember, aki igazán komolyan vette a mérkőzést. Egy gyönyörű balos tekeréssel szerezte meg a vezetést a Real Madridnak, majd a harmadik gól előtt is ő kanyarította Ramos fejére a játékszert. Az igazán gyönyörű az lett volna, ha a Kroos szöglete utáni kapáslövése is beakadt volna, dehát egyrészt ne legyünk telhetetlenek, másrészt évek óta naggyá szoktuk tenni a kis- és/vagy középcsapatok kapusait, tehát nem meglepő, hogy Eisa is számos bravúrral kedveskedett nekünk.
Lucas Vázquez (4)
Megihlette a karácsony, hiszen annyit adakozott az ellenfélnek, ami három meccsre is bőven sok lett volna. Az első gól előtti visszatett labda persze rendben volt, és helyzetei is voltak, de egyrészt gondok vannak a célzással, mint félévzáró bulin a nyolcadik rövid után a piszoár előtt, másrészt én kevesebb szaloncukrot akasztok majd fel, mint ahány támadást ő meg – egy meccsen. Nem tudok ezek mellett elmenni a néhány hasznos megmozdulás ellenére sem, és szeretném, ha a játékperceire kicsit nagyobb fenyegetéssel lenne Vinicius Jr.
Gareth Bale (5)
Próbálkozott ő lövésekkel, de nem jött neki össze a gól se lövésből, se fejesből, se ollózásból. Borzasztóan passzolt, és igazából a támadásépítések tekintetében sem láttam túl sok hasznát. A torna legjobbjának választották végül, de ez inkább szólt a japánok elleni mérkőzésnek, mintsem a finálénak.
Karim Benzema (5,5)
Amellett, hogy igazán ő sem játszott jól, legalább remekül készítette le horvát társának a labdát az első gól előtt, és az akciók felépítéséből is ő vette ki a támadótrióból leginkább a részét. Óriási ziccerénél azonban ott kötött ki a játékszer, ahol a rózsaablak a templomokon: stabilan a kapu fölött. Ha a borzasztónál egy fokkal élesebb lenne a kapu előtt, talán sokkal jobban értékelnék az általa elvégzett mezőnymunkát is, de az így érthetően a feledés homályába merül, mint ahogy talán az is, hogy Shiotaniról bizony ő maradt le az ellenfél gólját megelőzően.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (5)
Kroos helyén kapott bő húsz percet, hozta a rá jellemző sokmozgásos, lehetőségeket kereső stílust, de kevés eredménnyel.
Casemiro (-)
Bejött, aztán szinte egyből meg is sérült kicsit a visszatérésben lévő középpályás, de a neki szánt pár percben nem sok mindent tudott mutatni.
Vinicius Jr. (7)
Több percet Vininek! Abban a pár minutumban is benne volt a lelkesedés, az önfeledtség, a könnyed, mégis rámenős lazaság, és igyekezete (közvetve bár, de) gólt érdemelt. A hamuszürke Lucas helyett neki kellene magába szívnia a játékperceket.
Edzői értékelés
Santiago Solari (6,5)
Nem változtatott a csapaton, és bár az eredményességgel nem volt gond, kicsit élesebb csapatot vártam, és nem ennyire „nyári” üzemmódban focizó játékosokat. Hozzáállásban a védelemtől és a támadóktól is többet vártam, illetve korábban érkező cseréket. Saját maga önbizalmának, és a csapat felől érkező pozitív hozzáállásnak mindenesetre nem jön rosszul egy trófea, meglátjuk mire megy majd a csapat a nehéznek ígérkező januári hónapban.
Az ificsapatunk a na…
Az ificsapatunk a nagyokkal ellentétben sikerrel vette a mai találkozót a CSZKA korosztályos csapata ellen, Álvaro és Iván góljaira Popov csak szépítéssel tudott felelni a ráadásban, így 2-1-re nyert a Juvenil A. A fiatalok a felnőttcsapathoz hasonlóan csoportelsőként zártak, ám egyedüliként hibátlan mérleggel végeztek a 32-es mezőnyből, ráadásul impozáns, 20-7-es gólkülönbséggel tudták le a csoportkört.
Öt szempont, ami okot adhat az optimizmusra
Marcos Llorente előtérbe kerülése
Az utánpótlásból kivirágzó középpályás számára végre elérkezett az áttörés a felnőtt csapatban. Lopetegui alatt egyáltalán nem jutott szóhoz, Solari alatt viszont többször is pályára léphetett, igaz, ehhez kellett Casemiro sérülése, és Ceballos feledhető teljesítménye ezen a poszton az Eibar ellen. Azóta Llorente stabil és hasznos tagjává vált a csapatnak, remekül futballozott olyan kemény ellenfelek ellen, mint a Roma, vagy a Valencia, és a Mellila ellen is hibátlanul teljesített. Ráadásul a Real Madrid is kevesebb nehézséggel küzd vele a védekezést tekintve, hiszen Llorentével a csapatban még nem kaptunk idén akciógólt. Egyre kevesebben hiányolják Casemirót Llorente remeklése mellett, ami azért is nagy szó, mert a brazil játékos fontos szerepet töltött be a csapatban sérülését megelőzően.
A tartalékok csillogása
Amióta Solari megérkezett, több lehetőség jut a kispados játékosoknak, illetve a fiataloknak is. Különösen Lucas Vázquez és Llorente jártak jól az edzőváltással, de Javi Sánchez is bizonyította rátermettségét, Reguilón is megmutatta, hogy lehet rá számítani Marcelo távollétében, és Ceballos is élvezheti továbbra is a játékperceket. Ez hatással is volt a teljes keretre, hiszen versenyhelyzetet teremtett a kulcsemberek számára, akik nem láthatják a helyüket megingathatatlannak ezentúl, így nekik is kicsit jobban kell játszaniuk. Másrészt, ha a cserejátékosok látják, hogy kicsit többet lehetnek pályán, ők is igyekeznek jobban élni a játékpercekkel. Azaz a folyamat az egész keretre jó hatással van.
A gólínség hátrahagyása
Solari érkezésével megjelentek a gólok is a Real Madrid háza táján. Többek között a Melilla ellen négy, majd hat gólt, a Celta ellen négy gólt, a Plzeň ellen pedig öt gólt szerzett a csapat, összesen pedig huszonötször találtak a kapuba nyolc mérkőzés alatt, ami több, mint hármas átlagot jelent. Ami még jobb, hogy a gólok is szépen megoszlanak, hiszen 13 különböző játékos hozta össze ezt a mennyiséget, azaz nem egy vagy két ember jó teljesítményén múlik a Real Madrid eredményessége.
A védekezés stabilizálódása
Solari nyolc meccséből ötöt kapott gól nélkül hozott le, és a Melilla elleni visszavágón is csak büntetőből sikerült bevenni a Real Madrid kapuját. Carvajal felépülése, Llorente, Reguilón és Javi Sánchez jó teljesítménye, és Thibaut Courtois remek formája is elősegíthette azt, hogy a csapat védekezése is fejlődésen ment keresztül.
Az esélyek megmaradása
A Real Madrid továbbra is versenyben van még a három fő sorozatban, ami szintén önbizalmat adhat a keretnek. A kupában a legjobb 16 közé jutott a csapat, a BL-ben sikerült kiharcolni a továbbjutást csoportelsőként, és a rossz rajt ellenére a bajnokságban is mindössze öt pont a hátrány az éllovas Barcelona mögött, akiknek még a szezon során jelenésük lesz a Bernabéuban is.
