Elég volt az uszításból!
Nem, ez a cikk nem fog minden egyes bírói tévedést a mögöttünk hagyott 210 percből kockáról kockára kielemezni, megteszik ezt más orgánumok, melyek a számukra kívánatos szemszögből kielemzik a látottakat, hogy aztán jól egymásnak ugrasszák a „parasztokat". Nekik ennyit jelent. Számukra erről szól egy furán behúzott vonal, egy kétségeket ébresztő kameraállás, vagy egy undorító cikkcím, hogy „Kassai továbbjuttatta a Real Madridot”, vagy „Nyilvánvaló bírói elfogultság segítette a királyi gárdát”. Nem néztem, hogy konkrétan ezek a betűpazarlások röpködtek-e, de attól még a tartalom ugyanaz. Köpedelem. De nem is ez a lényeg, hiszen a labdarúgás nem olyan, mint a tenisz, aminél vagy rajta van a vonalon a labda, vagy nincs, itt videóbíró mellett is születhetnek olyan ítéletek, melyek egyáltalán nem biztos, hogy kellően megalapozottak, vagy támadhatatlanok.
Arról kellene inkább szót ejteni, hogy miből fakadnak ezek a hatalmas indulatok, mert ez azért nem normális. Ezer és ezer mérkőzés van egyetlen napon is, kisebbek-nagyobbak, nincs tökéletesen levezetve egyik sem. Nyilván a BL más kávéház, hiszen amekkora pénzek szaladgálnak a klubok felé, minden lépés és döntés az ezerszeresére nagyítódik fel. Még azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogy jobban szemet szúr egy hiba a kieséses szakaszban, mint a csoportkörben, azt azonban nem, hogy ezek miatt a sorozat bármilyen szakaszában drukkereket egymásnak ugrasztó jegyzetek keljenek életre.
A legjobb nyolc között jár jelenleg a sorozat, és a nyomtatott és az online sajtó forr az indulattól a Real Madrid miatt. Csakhogy itt a Real Madridon kívül további hét csapat is szerepel, ráadásul ebben a szakaszban szintén történtek érdekes fejlemények a Dortmund – Monaco, és az Atlético – Leicester párosításokon is. Mégsem szakítják át a falat azok a tévedések, amelyek azokon a találkozókon estek, pedig van rá esély, hogy sokkal többet jelentettek a továbbjutás szempontjából. Ugyanaz a szakasz, ugyanannyi pénz jár a továbbjutásért, ugyanazok a feltételek. És nagyon helyes, és örömteli, hogy legalább ezeknél a párharcoknál nem azzal kell habzó szájjal telenyáladzani a közösségi oldalakat, hogy éppen mit lehet nyolcféle kameraállásból, nyolcféleképp megítélni. De akkor miért akarják azt olvastatni velünk, hogy a Madridot betolták, vagy épp azt, hogy a Barcelonának egyértelmű segítséget adtak a PSG ellen. Mindkét meccsen voltak vitatható döntések persze, de két mérkőzés alapján a Real Madrid továbbjutása abszolút megérdemelt, és rivális ide vagy oda, a Barca hat gólját sem a szél fújta össze az előző körben, és a párizsiak egyedül maguknak (és a riadt felfogásuknak) köszönhetik azt, ami a visszavágón történt.
Miért jó tehát az, ha jelen esetben a Real Madrid kapcsán megy a gyűlölködés. Ennek a legfőbb mozgatórugói és generálói egyértelműen azok a médiumok, akik a szenzációhajhászatra mennek. A Real Madriddal és a Barcelonával egy más irányba fésült hajat is el lehet adni, ha pedig bármilyen ilyen hatalmas horderejű esemény történik az ilyen szintű csapatok életében, rögtön cikkek (értsd: egy rakásra hányt karakterhalmazok) tucatjai mennek rá arra, hogy teljesen mást kapj vissza, amit a cím elárul, vagy épp nagy feneket kerítsenek egy apróságnak a kattintások érdekében. Ennél már csak egy gyümölcsözőbb dolog létezik: ha lehet egy kicsit uszítani is. Hiszen az nemcsak megnyitásokat hoz, de kommenteket is generál, ahol jól egymásnak lehet feszülni ezredszerre is, remekül megmondani a másiknak egy kifinomult anyázás kíséretében a magunkét. Vérnyomások szöknek az egekbe, odaát pedig azt számlálják, hogy „na, ma is jó sok mindent generáltunk ezzel a szarral”.
És nem, nem mentem fel a fröcsögőket, anyázókat, mert csak az lehet ebben az esetben áldozata a szenzációhajhászatnak, aki az akar lenni. Ugyanúgy hibáztathatóak is, hiszen fogyasztják, sőt, zabálják a szenny tartalmat. Két pofára, ahogy kell. Egy normális szurkoló is hajlamos olykor megkóstolni, belekortyolni, ezzel elpocsékolva értékes perceket az életéből. Vannak, akik komplexusukból fakadóan tesznek így, hisz csapatuk permanens sikertelensége okán feljogosítva érzik magukat, hogy rendre odaszúrjanak véreben forgó szemekkel azoknak a kluboknak, és azok normális szurkolóinak, akiktől évek, évtizedek óta irigylik a mutatott játékot, vagy az elért eredményeket. De nem feltétlen kellene ennek így mennie. Semleges nézőként le lehet ülni, meg lehet nézni egy meccset, követni az eseményeket, mindenki saját magában levonja a következtetéseket, és ha akar valaki, akkor tesz egy megállapítást, lehetőleg nem rávetve magát a feszültséget generáló mocskokra.
Ott vannak továbbá az ellendrukkerek, akiket jobban motivál az, ha bukni látják az általuk gyűlölt csapatot, mint a sajátjai sikeressége. Ez talán a legszomorúbb halmaz, és az ő esetükben a legcsekélyebb az esély, hogy a hozzáállásuk megváltozzon. Őket már oly mértékben itatta át az uszító oldalak, kiadványok mérge, hogy arra még nem létezik elég hatékony ellenszérum. Felkelnek, gyalázkodnak, lefekszenek. Más szemében azonnal meglátják a szálkát, a magukéban a gerendát se. És nem, szó nincs ilyesmiről, hogy a csúnya Barcelona, Atlético, Sevilla, Chelsea, Manchester, stb. drukkerek utálják az ártatlan Real Madridot, és ez milyen szomorú. Madridi részről ugyanígy megvannak ezek az ellendrukkerek, ami még egyszer, arra értendő, ha az általuk utált csapat elbukása jóval nagyobb boldogságot ér, mint a kedvelt együttes sikere. Ezek az emberek jó eséllyel a saját klubjukat nem szeretik, maximum szimpatizálnak vele. Nem kötelező csodálni a riválist, sőt, de az elszomorító, ha a másik gárda csalódása örömtelibbé tesz, mint az imádott (ebben a példában inkább kedvelt) csapat győzelme.
Végül jelen példában megemlíteném a Bayern fanatikusait is, akiknek a lefújás utáni indulatait meg tudom érteni, mert az ember már csak érző lény, ha kiesett a csapat, természetes, hogy okokat keres, könnyebben felül a gyűlöletvonatra, és érzelemből fakadóan tesz kijelentéseket. De akik egyet aludva a történtekre is hasonló habitussal osztják az észt a pont erre kitalált szemét alatt, azokat már sajnos nem tudom hová tenni. A kiesés miatti fájdalmat megértem, az uszítással, a konteók gyártásával, vagy az alapvető emberi kultúra és normák sárba tiprásával nem tudok azonosulni, sajnálom.
És hogy ki tehet róla, hogy valamelyest fékezze ezt a folyamatos, és egyre inkább gyűlő mocsokáradatot? Te. Te vagy az. Te vagy az, aki nem ülsz fel a gyűlöletkeltésnek, függetlenül attól, hogy kiesett-e a csapatod vagy nem, te, aki okosan átlépteted a feszültségek generálására alkalmas szalagcímeket, te, aki nem hagyod magad behülyíteni, és beszippantani a média mocsoktól bűzölgő szeméttelepére. Akkor se, ha valaki Téged személyesen akar kizökkenteni, felbosszantani olyan ostobasággal, ami szót sem érdemelne. Te vagy a megoldás.
Egytől egyig: Gijón – Real Madrid
Csapatok
Gijón (6)
Látványosnak, kombinatívnak, élvezetesnek nehezen lehetne minősíteni a kiesés szele által meglegyezett asztúriaiak teljesítményét, hatékonynak viszont annál inkább. Négy próbálkozásukból kettő talált kaput, és mindkettő át is evickélt a gólvonalon. Az első góljuk egy zseniális kiugratás után, a második pedig egy fejesekből álló kombinációból született, és hosszú ideig úgy tűnt, hogy legalább egy pontot a Molinónban tudnak tartani, de végül nem jött össze nekik. Beszélhetnénk meg nem adott büntetőről, elmaradt pirosról, kétes ítéletekről, melyek segítették őket, mégis a legégetőbb probléma az lehet számukra, ha ez az utolsó pillanatos, minden kétséget kizáróan demoralizáló vereség szilárdítja meg őket a kiesőzónában, és vágja el a La Liga köldökzsinórját. Benne van a pakliban.
Real Madrid (7)
Hátsó figyelmetlenségek, kósza ívelések, kényelmetlen mezőnyfölény, majd egyre több kombinatív megoldás, egyre szebb észrevételek, állandósuló nyomás, és a végén az unalomig ismételt forgatókönyv alapján győztes gól. Némi szerkezeti probléma mutatkozott ugyan a csapatnál, de köszönhetően az egyéni megoldásoknak, az ellenfél csekély játékerejének, és a megfelelő motivációnak, győzelmet ért a mai produktum. 2-3 gyengébb teljesítmény, jó pár átlagos, 1-2 jobb, és 1 elképesztő performansz a játékosok részéről, amelyek bonyolult matematikai művelete plusz három pontot ad eredményül. A rotáció teljesült, a győzelem összejött, Nacho nem kapott sárgát és nem sérült meg senki, minden jó ha a vége jó.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Isco (10)
Szeretnénk egy idényben sok tízest kiosztani, szívünk szerint csak ilyet szórnánk ki, de igazán kevés alkalommal van rá módunk. Ezúttal azonban nem képezheti vita tárgyát Isco 10 pontja. Egy varázslatos és egy szemfüles gólt ért el, végig forogtak mellette a gijóniak, mint a piruló grillcsirkék, szólójánál pedig mindenkit táncba vitt, aki arra járt. 84 jó passz, 94%-os passzpontosság, 10(!) sikeres csel, két kulcspassz, és négy kiharcolt szabadrúgás. Ragyogóan szerepelt, élmény volt nézni minden egyes megmozdulását. Nem szabad elmennie nyáron, NEM LEHET ELENGEDNI ŐT!
Kiko Casilla (4)
Nem éreztem őt olyan magabiztosnak, mint az eddigi szereplései alkalmával. Az első gólnál különösen bizonytalan volt, félúton kapta el a lövés, ha kifut, ha marad, akkor is jobbak lettek volna az esélyei. Persze, varázslatos volt a kiugratás gijóni részről, ezt hozzá kell tenni. A második gólt egy jó „hulló falevél”-típusú fejes eredményezte. Elsőre megmondom őszintén, úgy láttam, hogy a rövidet fogta rendesen és egyszerűen nem ért át. Visszanézve azonban nagyon lassan reagált az első fejesre és nem változtatott érdemben a pozícióján a második fejes előtt, nem igazán volt a bólintás pillanatában megfelelő a helyzete, így szerepe van sajnos ebben a találatban is.
Danilo (7)
Csapata legjobbja volt öt sikeres szerelésével (öt szerelési kísérletből), és gyönyörűen tekerte Morata kobakjára a labdát az egyenlítő gólt megelőzően. Önmaga eddigi mutatványaihoz képest kellemes csalódást hozott a játéka, elöl remekül kísérte a támadásokat, hol a szélen, hol beljebb húzódva (az első gól előtt is hasznosan nyitott területet). Ő volt a védelem legjobbja ezúttal, nem vitathatjuk el tőle.
Sergio Ramos (6)
Nem túlzottan eseménydús mérkőzést tudhat maga mögött a kapitány, a gólokért nem vehető elő, főleg a labdajáratásban volt szerepe, ahogy a kisebb csapatok ellen ez megszokott, és ez különösen nagy jelentőséggel bírt a támadások építései során. Mindegyik fejpárbaját megnyerte, valamint két tisztázást is eszközölt, az ellenfél kapuja előtt egy kulcspassz, egy kihagyott lehetőség a mérleg.
Nacho (6)
Míg Ramos meccse inkább a kiegyensúlyozottságról szólt, Nacho esetében ingadozásokról beszélhetünk. Többet hibázott, viszont több nagy mentése is volt, mint védőpárjának, a röviden hazaadott labdától az utolsó emberes mentésig mindent láthattunk tőle, úgy tűnik Ramos izgalmait is magára vállalta. Négy tisztázása, két szerelése volt, és három szabálytalansága – ezek közül szerencsére egyik sem ért lapot, ez ugyanis Nachónak egy Clásicójába, Zidane-nak meg pár fejfájáscsillapító tablettába került volna.
Fábio Coentrão (5,5)
Nem hozott vállalhatatlan meccset a nagy visszatérő, de láthatóan a biztonsági megoldásokra törekedett. Ennek megfelelően eseményekben nem túlzottan bővelkedő egy órában lehetett része a kiesőjelölt otthonában, főleg a kisebb összjátékokban vett részt Iscót, vagy Asensiót támogatva, nem próbálta meg feltalálni a futballt, igaz, ilyen társak mellett ez nem is volt a feladata. A minimumot simán hozta, valószínűleg utolsó madridi mérkőzéseinek egyikén.
Mateo Kovačić (6)
A vártnál kevesebb momentuma volt, Isco abszolút ellopta a show-t mindenki elől, így aztán ez valahol érthető is. Öt sikeres csele azért a kis horvátnak is volt, ráadásul neki perfekt a mérlege is (5/5), plusz három szerelést rakott a közösbe (a negyedik a mosógépbe ment). Többször éreztem azonban úgy, hogy James szerepkörében még jobban tudott volna élni, mert visszavontabb pozícióba volt kényszerülve, ami érthetően határokat szab a kroát karmester kreativitásának kamatoztatásakor.
James Rodríguez (5,5)
Egyedül a kulcspasszai szólhatnak a kolumbiai mellett, öt fontos átadását senki nem überelte (Danilo néggyel azért megszorította). Viszont emellett szemre erőtlennek hatott, és ezúttal kezdőként nem jött össze a gól/gólpassz sem. Védekezésben nem tudott sokat hozzátenni egy szerelésével. Az elmúlt meccseihez képest pedig kényelmesebb helyen játszhatott, hiszen ezúttal kötetlenebben mozoghatott, nem volt a vonalhoz kényszerítve.
Lucas Vázquez (5,5)
Papíron ugyan behúzhatunk neki egy asszisztot, de azt inkább Isco harcolta ki, az átadás egy kicsit mögé érkezett ugyanis. Azonban ennyi érdemi megmozdulással zárta a meccset Lucas, aki ugyan küzdött, ahogy szokott, de szemre kevésbé ment neki a játék, és ez jellemző az egész tavaszára is a canteranónak. A második félidőben Zidane is megszólta egy hibája után, nem sokkal később le is cserélte a hajrára, amit láthatóan nem fogadott jól. Fejben helyre kéne rázódnia a szélsőnek, mert így csak a játékpercei ellen dolgozik.
Álvaro Morata (6,5)
Bár általánosságban elmondható, hogy Benzema gyakrabban vesz részt az összjátékban, és Morata inkább a befejezésekre koncentrál, ezúttal a spanyol is kötetlenebbül mozgott, többször kimozgott a szélre, vagy eljött a tizenhatosról, hogy segítse a támadásokat. Danilo kiflijét „megette”, erős és pontos fejes érkezett tőle a hosszúba. Volt egy lehetősége Nacho fejese után a gólvonalról, amelyet több, nem a futballra tervezett testrészével is talán beterelhetett volna, végül kimaradt az a helyzet.
Marco Asensio (6)
A bal szélen kapott helyet a fiatal játékos, de nem sokat szerepelt a mérkőzésen. Két szabadrúgást mindenesetre kiharcolt, három szerelése volt, két lövési kísérletét azonban blokkolták. Mateóhoz hasonlóan őt is megnéztem volna James szerepkörében, mert Asensio sem szélső eredetileg, hanem támadó középpályás. Az idő neki dolgozik, a jövő előtte, és addig is fontos tapasztalatokkal gazdagodhat. Az biztos, hogy egyre komolyabb fenyegetést jelent a társak perceire, persze ebben a Bayern elleni 30 perce is nagy szerepet játszik. Ki tudja, legközelebb lehet, hogy a BL-döntőben kell hasonlóan beszállnia. De addig még el is kell jutni.
Cserejátékosok
Marcelo (6)
Bejött kicsit mókázni, meg nem mellesleg gurított egy gólpasszt Iscónak, ami győzelmet ért.
Mariano (-) olyan, mint az új ügyfél a mobilszolgáltatónál – minden ingyen percért lelkesedni tud, Casemiro (-) pedig a nagyobb terv részeként már azelőtt megjött biztosítani a középpályát, mielőtt Isco megszerezhette volna a győztes találatot.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (6,5)
Jól rotált a Bayern elleni dupla között, egyedül Kovačić szerepkörét nem tudtam értelmezni, és talán maga a játékos sem. Cseréi rendben voltak, Marcelo hárompontos assziszttal szállt be, Mariano kellett a támadópotenciál növelésére, Casemiro cseréje meg kiválóan sült el így utólag, hiszen a gól után a középpályán frissen ott tornyosult, de talán inkább egy Kroos-James csere kifizetődőbb lett volna, a labdák elosztásának megkönnyítése és Kovačić kötöttségének feloldása kapcsán. James azonban végigjátszotta a meccset – most Lucas tombolt a lecserélése után. Érdemes lenne a srácokkal azért ezeket letisztázni, hogy számos kamera követi őket, és nézők milliói, sajtósok ezrei mondanak véleményt egy rosszkor elkapott pillanat után, amelyből kialakul a közvélekedés fogalma. El kellene kerülni tehát ezeket a helyzeteket, hogy még szilárdabb csapategységet mutasson a Real Madrid, a motivációból fakadó, határokat feszegető dühkitörések nélkül.
Rendkívül rossz sorozatot kell megtörni az Atlético ellen
A Real számára nem lesz könnyű kihívás a matracosok elleni találkozó, hiszen az elmúlt évek a rivális sikereiről szóltak a Bernabéuban. Pontosabban: a legutóbbi három idényben minden alkalommal győztesen vonulhattak le a pályáról vendégként Simeone fiai. A 2013-14-es idényben Diego Costa góljával nyertek, egy szezonnal később Tiago és Arda Turan találataival 1-2-re húzták be a meccset, tavaly pedig Griezmann döntötte el a három pont sorsát, így a Bernabéu népe igazán ki van éhezve otthon egy győztes derbire.
Az Atlético nyilván mindent meg fog tenni a sorozat nyújtása érdekében, igaz, a Real Madrid sosem várta az elmúlt három szezonban ekkora biztonsággal és ilyen szilárd pozícióban ezt az ütközetet, mint most. A királyiak 2 pont előnnyel, egy mérkőzéssel kevesebbet játszva állnak az élen, és immár zsinórban 51 mérkőzésen találtak be legalább egyszer aktuális ellenfelük kapujába, minden sorozatot figyelembe véve.
A győzelem megszerzéséhez erőt adhat az őszi mérkőzés, amelyet három góllal nyert meg Zidane alakulata a Calderónban. Most is örülnénk egy hasonló teljesítménynek, amellyel a Real Madrid visszaszerezné uralmát a Bernabéuban, és tovább erősíthetné helyzetét a tabella élén.
Egytől egyig: Leganés – Real Madrid (2-4)
Csapatok
Leganés (6)
Mindent megtettek a siker érdekében, nem álltak vissza a saját térfelükre, nem rendezkedtek be bunkerfocira, hanem bátran jöttek fel a madridiak nyakára, és több ilyen helyzetben szereztek labdát. Agilis, bátor – ezek a jelzők jutnak először eszembe. Két gólt el is értek, és bizony egy harmadik sem volt messze, viszont a védelmük nem tudott felnőni a támadójátékukhoz, így végül mégis vesztesen hagyták el a pályát. Nem örülnék, ha úgy alakulna, hogy kiesnek a szezon végén, hiszen amit tegnap este láthattunk tőlük, mindenképpen azt mutatja, hogy helyük van az élvonalban.
Real Madrid (6,5)
Ha csak a támadójátékon múlt volna nem biztos, hogy 7 alatt maradna a pontszám, azonban komplexen, a védekezéssel együtt kell vizsgálni a pontokat, az pedig más lapra tartozik. Őszintén szólva nagyon rég láttam ennyi kreativitást az ellenfél kapujának közelében, és az sem lep meg, hogy ez a BBC hiányában esett így. Az első gól előtt, amikor Asensio James elé tolta a labdát, az első kérdés, ami egyből bevillant, hogy ezt a BBC melyik tagja tette volna meg? Aztán jött szokás szerint egy gól szögletet követően, majd ismét egy szép akciógól, és utána még egy találat sarokrúgás után, csak hogy hiteles sormintát kapjunk. A „B”-sor támadásban jól vizsgázott, viszont a hátsó alakzat eléggé küszködött.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Marco Asensio (8)
Amikor a képzeletbeli rangsorban körülbelül a 19. mezőnyjátékosod hónapok óta tartó ücsörgést követően kap 90 percet és letesz egy ilyen teljesítményt az asztalra… Én tényleg csak tisztelni és becsülni tudom azokat a játékosokat, akik duzzogás nélkül teszik a dolgukat, és a nagyon minimális játéklehetőséggel igyekeznek minél jobban élni. Asensio a keret legfiatalabb játékosaként húzott meg olyanokat a pályán, amit nála érettebb labdarúgóktól hiába várunk. Önzetlen, magabiztos, technikás, és a jövő Madridjának egyik fontos embere lehet, ha egyrészt nem kótyavetyéljük el, másrészt nem szorítjuk ki a pálya szélére, mert továbbra is tartom, hogy az ő természetes közege a támadó középpályás poszt. „Szerencséjére” ez a poszt annyira nincs telítve nálunk…
Keylor Navas (6)
Nem hibáztatnám egyik gólért sem, kiszolgáltatott helyzetben volt mind a két alkalommal. Azonban most is hiányoltam tőle némi tudatosságot a labda megjátszását illetően, több céltalan megoldást is választott ilyen tekintetben. Reméltem hogy ez egy „zártkapus” meccs lehet, és kicsit használhat így az önbizalmának, de sajnos nem így alakult.
Danilo (4)
Egész biztatóan indult a részéről a mérkőzés, kapufát lőtt, a szöglet után pedig gólt ért el a csapat, aztán a 32 percben visszazuhantunk a valóságba. Egy sima váltást nem bírt megcsinálni, amit már a Juvenilben sem néznének jó szemmel, az embere így senkitől nem zavartatva vígan roboghatott el a szélen és tehette be középre a labdát. 82%-os passzpontossággal és 0 szereléssel zárta a meccset, és továbbra sem látni benne a megfelelő alternatívát Carvajal mögé.
Sergio Ramos (6)
Magasan a legtöbb szervező munka rá maradt (Zidane-nál kitérünk az okokra), a legtöbb tisztázás az övé, a legtöbb nyert fejpárbaj szintén, ahogy két blokkja és három elcsípett labdája is holtversenyben az élen áll. Éppen ezért érthetetlen az, hogy egy darab vesztett fejpárbajt követően mindenki leszedte róla a keresztvizet. Vitathatatlan, hogy benne volt a második gólban, de három emberrel együtt, hiszen Morata embere volt a gólszerző, Nacho tartotta őt játékban azzal, hogy nem lépett ki, és Casemiro pedig mindent közelről nézett végig.
Nacho (6,5)
Hozta a magabiztos, megbízható formáját, a védelem legjobbja volt tegnap, emellett Moratának is csúsztatott egy gólpasszt, és odafigyelt arra is, hogy ne piszkáljon bele társa labdájába, elvéve ezzel előle a találatot. Ezek sokak számára apró dolgok, de nekem rengeteget árul el egy-egy játékos hozzáállásáról, gondolkodásmódjáról. Én több szerepet szánnék neki középső védőként, de remekül helytállt eddig is a védelem minden pontján.
Marcelo (4)
Több rontás, rossz megoldás jellemezte a brazilt, akitől nem emlékszem semmi kiemelkedőre, se támadásban, se védekezésben. Ha gonosz akarnék lenni, mondanám, hogy ezúttal felnőtt Danilo teljesítményéhez, de hát egy-egy ilyen meccs mindenkitől előfordul, és inkább a Leganés ellen jöjjön ki egy ilyen performansz, mint az Atléti ellen. Vegyük úgy, hogy Marcelo ezzel letudta az április gyengébbik felét, és a hónap hátralevő részében olyan három fokozattal feljebb kapcsol. Szerintem ezzel kiegyeznénk.
Casemiro (4)
Nekem óriási talány volt a játszatása előzetesen, és nem is váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ha ő szűrőként működik, akkor hogy lehet, hogy az első gólnál a térfelünk közepén kocogott vissza? Hat szerelési kísérletéből mindössze kettő volt sikeres, passzpontossága mindössze 80% volt. Se a támadásokhoz nem tudott hozzátenni, és a rábízott védekező feladatokat sem hajtotta végre tökéletesen. A legnagyobb baj, hogy egy szervezni tudó játékostól vette el a helyet.
Mateo Kovačić (6,5)
Szép megindulásai voltak, és varázslatos gólpasszt osztott ki Moratának a harmadik találat előtt. Célratörő játéka defektusai a néha hebrencs módon történő megindulásokból származó labdavesztések voltak, erre jobban oda kell figyelnie a jövőben. De még így is értékelem a kezdeményező készséget, az ösztönösséget, amit rendre a mérkőzésbe varázsol, amikor lehetőséghez jut. Több percet érdemelne, hiszen csereként is lendületet tud hozni, akár egy komolyabb ellenfél ellen is.
James Rodríguez (7)
Gól, gólpassz a kolumbiaitól, aki bár kötetlenül játszott, sokszor eltünedezett percekre, azonban nem vitathatjuk el, hogy egyedüliként minden gólból kivette a részét valamilyen szinten. A James-típusú játékosoktól pedig nem várom a folyamatos jelenlétet, észrevehetőséget, csak azt, hogy 90 perc alatt hozzon össze három olyan helyzetet, amelyből legalább kettő után mehet az ellenfél közepet kezdeni. Rengeteg ember pozitívan állt hozzá, majd egyre inkább engedi el őt, én éppen fordítva gondolkodok, és egyre inkább érzem azt, hogy maradnia kéne a srácnak.
Lucas Vázquez (6)
Két Lucast láttam tegnap a pályán. Az egyik a mezőnyben brusztoló, szabadrúgásokat kiharcoló, agilis Lucas volt, a másik pedig a bizonytalan, aki annyira megszokta, hogy a BBC fejére kell ívelgetni a labdát, hogy meglepte a sok rövid passz, és hogy ő is többször oda tud keveredni a kapu elé. Ha kicsit higgadtabb 2, vagy akár 3 góllal is zárhatta volna a meccset, de rendre elhibázta a befejezést, ami főleg az utolsó helyzete esetében nagy kár.
Álvaro Morata (8)
Kettő és fél gól büszke tulajdonosa lehet Morata, aki immár második a házi góllövőlistán Ronaldo mögött. Mezőnyben nem tesz hozzá annyit egy mérkőzéshez, mint Benzema, viszont igen jól sáfárkodott a helyzeteivel tegnap, a második gólja élményszámba menő csavarásból esett, tetszett, hogy megemelte a labdát. Örültem annak, hogy ennyire összejött neki minden, de nem valószínű, hogy ez bármennyire is számít majd a kezdőbeli tagságot illetően hétvégén, a Clásicón, vagy a Bayern elleni meccseken. Ha rajtam múlna, a két bajnokin ő kezdene, a két BL-meccsen pedig Benzema.
Cserejátékosok
Isco (6)
Akkor érkezett, amikor a lényegi kérdések már eldőltek, így nem volt túl izgalmas 20 perce.
Mariano (-) felszabadultan próbált nyargalászni tavasza 11 percében a zöld mezőn, Modrić (-) pedig 9 percet kapott játszani az idegeinkkel, hogy nehogy valahogy megsérüljön.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (6)
Jól tette, hogy bízott a kispadosokban, remek támadójátékkal és szép momentumokkal lepték meg edzőjüket és a közönséget. Zidane-nak két kezdőbeli posztot tudok felróni, az egyik Danilo kezdetése, amelyet nem a sárgák miatt veszélyeztetett Carvajallal, hanem Nachóval oldottam volna meg, Pepe pedig bejött volna Ramos mellé. A másik Casemiro pozíciója, oda egy szervező típusú játékos kellett volna, Kroos hiányában Modrić, esetleg Isco (az odavágón Kroos-Kova-Isco trióval kezdtünk ősszel).
Érdekel, hogy látták az olvasók? Itt elolvashatjátok.