José Mourinho: “Ha Z…
José Mourinho: “Ha Zidane megnyeri a Bajnokok Ligáját, akkor mindenki meg fog feledkezni arról, hogy nem volt jó szezonja a csapatnak, és hogy edzőváltáson is keresztülmentek… Mindenki a Bajnokok Ligája-győzelemre emlékezne.”
Miben hibázott Cristiano Ronaldo?
Az alaphelyzet: A bajnokságban eddig sem túl fényesen álló, mostanra már végső reménytelenségbe hulló Real Madrid elveszít egy derbit, saját közönsége előtt, az idény szempontjából nem elhanyagolható jelentőségű lélektani pillanatban. A kulcsemberek egy része sérült, a Benítez-éra még nem tűnt el nyomtalanul, a legnagyobb rivális behozhatatlan előnnyel, egy újabb triplára esélyesen parádézik.
Ronaldo hangulata: a fentiekből már sejthetjük, ez sem túl jó. A különbséget teremteni képes futballisták közül ő volt az egyik, aki bevethető volt a rangadón. Több gólhelyzet adódott előtte, ezeket értékesíteni nem tudta. Bár ezt nem vehetjük biztosra, sejthető, hogy szeme előtt máris peregnek az összehasonlítások Messivel, a szalagcímek („Cristiano ziccert rontott, behúzta a 3 pontot az Atlético”), meg amiket ilyenkor látni szokott. S az sem titok, hogy a portugál a végletekig maximalista, így nála jobban senkit nem bántanak azok a kihasználatlan lehetőségek.
A bonyodalom: a feljebb vázolt körülmények között CR beáll a mix zóna darálójába. Frusztráltan, egy kudarc után, fejben vélhetően még mindig azon pörögve, hogy kellett volna irányítani azt a fejest, hol kellett volna eltalálni a labdát ahhoz, hogy ne a kapufa mellett pattogjon el, s a szabadrúgás hogy járhatott volna túl Oblak eszén. A kérdések jönnek, Ronaldo pedig kifakad. Hiányolja a társakat, akikkel „szeret játszani” – Pepét, Marcelót, Bale-t, Benzemát –, mesél a sérülésekről, melyek folyamatos hátrányt jelentenek ebben a szezonban (is), s persze kitér arra, hogy a csapat gyenge teljesítményét jellemzően az ő játékának visszaesésével magyarázzák. Ezt követően megjegyzi, hogy ha mindenki az ő szintjén lenne, a csapat vezetné a bajnokságot.
Mi lett volna akkor, ha ez a félmondat nem hangzik el? Több lehetőség is felmerülhet, ezek szenzációszintjüket tekintve elég változatosak: „Ronaldo bevallotta: semmit nem ér Bale és Benzema nélkül”, „Ronaldo a sérülésekre fogja a gyenge Real-idényt”, „Olvassa el, mivel magyarázza gyenge szereplését Ronaldo” – illetve e címek cristianós változata, attól függően, hogy az újságíró hova pozícionálja magát a szakmai alapkérdésnek tekinthető „ki az igazi Ronaldo” problémakörben.
Mi történt, miután elhangzott? A vérmérséklet, a médium profilja itt is döntő. Egyes cikkekben Ronaldo azt nyilatkozza, a társak nem ütik meg a szintjét, másutt odáig megy, hogy nincsenek az ő magasságában. A visszafogottabb szövegek maradnak az eredeti változatnál – persze a kontextusból gondosan, nem feltűnően kiragadva. Születnek „elemzések” arról, hogy igazából a Madrid legnagyobb problémája maga a portugál, hogy Ronaldóba a tiszteletnek írmagja sem szorult, s eldőlt: azoknak volt igaza, akik eddig is úgy gondolták, ez az ember nagyképű, soha nem volt, s nem is lesz csapatjátékos.
A fentiek alapján próbáljunk választ adni a következő kérdésre:
Miben hibázott Cristiano Ronaldo?
A) Tiszteletlen volt a társaival, akik mindent megtettek a sikerért.
B) Profiként jól tudja, hogyan működik a sportsajtó gépezete, ennek ellenére első indulatból, átgondolatlan szóhasználattal reagált egy helyzetre, a tisztázással pedig jócskán elkésett.
C) Kit érdekel?! Kikapott a Fradi.
Szorgalmi feladat: Értékeljük Cristiano Ronaldo nyilatkozatát a következő idézet tükrében:
There are no two words in the English language more harmful than "good job".(Nincs még két olyan szó az angol nyelvben, mely kártékonyabb lenne a következőknél: szép munka.) – Whiplash
Benítez: Néhányan nem szeretnék, ha a dolgaink jól mennének
A munka Raúllal: „Csak a legjobbakat tudom róla mondani. Mostantól teljességgel rajta múlik, hogy mihez kezd a jövõben. Amikor Aspirében voltam beszéltünk az esetleges közös munkáról. Jelenleg megvan a csapatom, akikkel együtt dolgozom, de ki tudja, mit hoz a jövõ. Szeretném minden jókívánságomat elküldeni neki. Most bejelentette, hogy felhagy a focival és én minden jót kívánok neki. Remek kapcsolatot ápolok vele, és remélem, hogy a pályán kívül is hasonló sikereket fog elérni, mint tette azt játékosként”
Raúl esetleges edzõi karrierje: „Raúl nagyon intelligens – képes elemezni a történéseket a pályán és azon kívül is. Most azonban csak rajta áll, hogy mihez kezd.”
Raúl lehetséges pozíciója a Realnál: „Neki a világ bármely klubjában helye van. Õ egy legenda, egy fenomén; a legjobb Raúl bárhol képes maximumot nyújtani.”
Bale ügynökének nyilatkozata: „Adott egy interjút, és azt mondta, amit mondott. Ettõl még itt kiváló a hangulat. A játékosok versenyképesek és jól kijönnek egymással. Néhányan közelebbi kapcsolatot ápolnak a másikkal, de ez mindenhol jelen van. Ha például azt mondom, hogy Modric és Kovacic kiváló kapcsolatban vannak, akkor ez senkit nem fog meglepni. De említhetem Varane-t és Benzemát is. Nem tudok lakatot tenni az ügynökök szájára, de tudok közvetíteni egy bizonyos üzenetet a játékosaim felé. Intelligensek, így tudják, hogy egységesnek kell lenniük a sikerhez. A szurkolók nem szeretik az ilyen témákat; csak az érdekli õket, hogy a csapat a feladatára koncentráljon.”
Sérüléshullám: „Ez egy normális dolog, mégis mit tudnánk tenni? Megnéztem más csapatok sérüléslistáját, és nekik is legalább ennyi sérültjük van. Azoknak a kluboknak, akiknek spanyol válogatott játékosaik vannak, megsínylették a dolgot sérülések terén. A csapatban az izomgondokkal bajlódók 57 százaléka a válogatottban szedte össze a sérülést. Ezzel kapcsolatban nem tudunk változtatni, ha súlyosabb a sérülés, akkor sem. Természetes, hogy minél több válogatott játékosod van a keretben, annál nagyobb a kockázat, hogy lesérülnek. Ha pedig azt is hozzá vesszük, hogy heti két meccset játszunk, akkor az esély csak tovább nõ.”
Cristianóé az összes közvetlen szabadrúgás? „Látom õt edzésen és azt is látom, hogy jól végzi el a szabadrúgásokat. A hatékonysága mindig az adott pillanattól függ. Ha pedig nem elég hatékony, akkor több gyakorlással majd sikerrel jár.”
Levante: „Olyan edzõjük van, aki taktikailag kiváló, tiszta elképzelései vannak. Gyorsan és pontosan kell jatszanunk. A Barcelonával 0-0-t játszottak és voltak lehetõségeik is, ez sokat elmond a Levantéról. Pontosságra és sebességre van szükség.”
Néhány játékos megharagudott amiatt, amit Ancelottiról mondott: „Az interjúban tettem egy futballal kapcsolatos megjegyzést, aztán kiragadták a kontextusból. Ennek a csapatnak remek keret áll rendelkezésére, akikben nagy a versenyszellem is. Arra koncentrálnak, hogy meccseket nyerjenek. Nem tudom irányítani azokat az újságírókat, akik mindent kiforgatnak. A madridisták arra kíváncsiak, mi van a csapattal. Mindenki megválogathatja, milyen témákra kíváncsi. Én olyan csapatért dolgozom, amelyik nem kap gólokat, nem lehet legyõzni és sokat lõ kapura.”
A sérültek állapota a PSG és a Levante elleni meccs fényében: „Vannak, akik már készen állnak, másoknak idõre van még szükségük. Danilo jobban van. Ramosszal beszélnem kell, hogy kockáztatunk vagy sem. A többieknek még vannak problémáik. A válogatottakból visszatérõk közül a legtöbben fáradtak, de jól lesznek.”
A PSG elleni meccsre felépül-e Modric és Benzema: „Ez sok mindentõl függ, még az elején tartanak, rajtuk is áll. Egyelõre pozitívan látjuk a helyzetet, de folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a gyógyulást.”
A sûrû naptár: „Amikor elemzem a naptárat, látom, hol terheltebb. Nem tudok vele mit csinálni. Jól fel akarok készülni a Levante, majd a PSG ellen, utána pedig a Celtára. A többi már nem tõlem függ.”
Cádiz: „Történelmi hely. Hagyományai vannak. Viszonylag sok náluk a szabálytalanság. Elemezni fogjuk õket. Már vannak ötleteim. Tudok róluk egy s mást, de még tanulmányozni kell a csapatot.”
A Madrid és ami körülveszi: „Már régen is tudtam, mit jelentett, mit jelent. De magukon néha meglepõdöm, hova teszik a hangsúlyt a mondataimban. Az ilyesmi mindig jobban érdekli Önöket, mint az, hogy mi van a csapattal, mely egyébként mindent megfelelõ módon végez. Vannak emberek, akiket nem érdekel, ha jól mennek a dolgaink, és próbálnak bennünket kizökkenteni.”
Bale, Keylor, Marcelo és Kovacic csak egyszer tudott a csapattal edzeni, lesz rotáció? “Amit eddig láthattak tõlünk, most is ahhoz kell folyamodnunk. A sérülések miatt nincs sok lehetõségünk változtatásokra.”
Raúl és a helye a történelemben: “Õ egyike a valaha élt öt legjobb spanyol játékosnak, ez kétségtelen.”
Kapcsolata Jesús Olmóval: “Az összes orvossal kiválóan megértjük egymást. Nagyon sok munkájuk van abban, hogy megóvják a játékosokat a sérülésektõl, illetve a felépülésüket is támogatják. A válogatottakkal sokat egyeztettünk, minden információt megadtunk nekik. Kifogástalanul végzik a dolgukat. Nem szeretjük a sérüléseket, de ha már bekövetkeznek, kezelnünk kell. Minden nap vannak egyeztetések, és abszolút profi a hozzáállás.”
Kampány Benítez ellen: “A Madrid egészen más dimenzió, s épp ezért sokan abban érdekeltek, hogy ne menjenek ilyen jól a dolgai. A mai újságírás csak a példányszámokról szól. Rengeteg vitás helyzetet egyszerûen kitalálnak. Sok dologgal lehet összezavarni a szurkolókat. Sokan elhiszik, amiket írnak, pedig az nem is tükrözi a valóságot.”
Cristiano Ronaldo: Még legalább öt évig szeretnék játszani
Mit jelent egy ilyen trófea annyi egyéni elismerés után?
Ez egy nagyon fontos díj számomra, az egyik leglényegesebb, hiszen egy támadó dolga a gólszerzés, és négyszer a legjobbnak lenni nagy megtiszteltetés. Nagyon sokat jelent számomra. Azért is boldoggá tesz, mert a munkám gyümölcse, végsõ soron ezért dolgozunk. Egészen egyedülálló, hogy negyedjére sikerülhetett. Reméljük, folytatódik a sor.
Gondoltál arra korábban, hogy esetleg meglehet a negyedik Aranycipõ is?
Természetesen nem, azt hittem nyerek egyet vagy kettõt, de négyet… Azonban néha a körülmények a kezedre játszanak. Az utolsónál például úgy voltam vele, az elsõ néhány forduló jól alakult, s arra gondoltam: megy a szekér, így kell folytatni. Nem szerepelt akkor sem az elképzeléseim között, hogy összejöhet a harmadik, de amikor az emberek elkezdenek a lehetõségrõl beszélni, az is motivál. Az utolsó két Aranycipõmnél nagyjából ez történt.
Sokat változott Cristiano Ronaldo a kezdetektõl napjainkig?
Már többet játszom a belsõ területeken, kevésbé vagyok kint a szélen, hiszen gólokat a kapu közelében lehet szerezni, ezért is változott a pozícióm. S a gólérzékenységem is fejlõdött, hiszen ebben a tanulás, a tapasztalat számít. Persze van, ami természettõl fogva adott, s ennek nyilvánvalóan örülök. Látható a fejlõdés, s ez jó dolog. Folyamatosan jobbá válok.
Mi várhat még rád Madridban? Itt akarod befejezni a karrieredet?
Szeretnék még többet nyerni, jól érzem itt magam, fiatalnak. 30 éves vagyok, s még legalább 5-6 évet szeretnék a pályán tölteni, jól játszani, fenntartani a színvonalat. Tudom, hogy ez egyre nehezebb lesz, de most úgy gondolom, lehetséges. Nyerni akarok a világ legjobb csapatával. 33 éves koromig még van szerzõdésem, s ahogy már többször említettem, az álmom az, hogy Madridban fejezem be a karrieremet, hiszen jó itt, hasznosnak érzem magam és folytatni akarom a munkát.
Kik lehetnek a riválisaid a következõ Aranycipõért folytatott küzdelemben? Messi esélyei romlanak a sérülése miatt?
Sok remek csatár van az európai bajnokságokban, az angolban, a németben… Rooney, Agüero, Lewandowski, Neymar, Benzema is nagyon jók, vagy ott van Suárez. Nagy játékosok vannak, s kivételezettnek érzem magam, hogy négyszer is sikerült a legjobbnak lennem. De szeretnék még többet nyerni. Meglátjuk, mi történik még idén.
Azt mondtad, szeretnél még többször gyõzni. Egyre többe kerül fenntartani ezt a szintet, sok áldozatot kell hozni a munkáért, az edzésekért…
Most nem érzem a különbséget a 25 éves és a jelenlegi önmagam között. Sokan mondják, hogy 30 éves korban következik be a visszaesés, de én ebben nem hiszek, hiszen ha odafigyelsz, eleget edzel, akkor megtarthatod a formádat. Nem öregszel meg egyik napról a másikra, hirtelen, hanem lassan, fokozatosan. A focistáknál is ugyanúgy van ez, mint másoknál. Ha vigyázol magadra, s jól csinálod a dolgokat, akár 40 évesen is a pályán lehetsz. Nekem kedvem és motivációm is van ahhoz, hogy folytassam.
Az összes bajnoki gólodat egyetlen meccsen szerezted, ez nem megszokott tõled, ez csak a balszerencsének tudható be, vagy van valami köze ahhoz is, hogy alkalmazkodni kell Benítez rendszeréhez?
Ha ugyanilyen ritmussal és számokkal folytathatnám az idényt, már most aláírnám. 12 meccs és 10 gól tökéletesen megfelel.
Mi rejlik Cristiano Ronaldo sikerei mögött? Miután klubszinten már mindent megnyertél, mi tud még egy profi sportolót ilyen magas szinten tartani?
Minden motiváció és alkat kérdése. Amíg játszani akarok, oda fogok figyelni magamra, s maximális erõbedobással edzek majd. A játék iránti szenvedélyem garantálja a sikeres jövõt, remélem, hogy évrõl évre sikerül átmenteni a formámat. ez a legnehezebb, ugyanolyan jónak maradni.
Egy olyan játékos, mint te, tud még bármiben javulni?
Az egységet kell nézni, nem egy-egy dolgot. Az a célom, hogy mindig jobb legyek, játszani kell, edzeni, aztán persze regenerálódni, ez fontos.
S mégis a játék mely elemei javulhatnak akkor?
A fejjáték, a helyezkedés, a szabadrúgások… Sosem hihetjük azt, hogy mindent tudunk. Ha ezt gondolod, sosem fogsz fejlõdni, megállsz egy szinten. Énmindig azt tartom szem elõtt munka közben, hogy még többet akarok elérni.
A Madrid kulcsfontosságú szereplõ ebben? A legjobb eredményeket ebben a mezben érted el.
Ahogy megérkeztem ide, csak nagy dolgokban gondolkozhattam, hiszen ez a világ legnagyobb klubja. Ez egy csodás szakasza a sportkarrieremnek. A negyedik Aranycipõ megnyerése hatalmas megtiszteltetés. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki segített abban, hogy ide kerültem. Portugália nagykövetének, az edzõmnek, az elnökünknek, a Real Madrid egész intézményének, a szurkolóknak. Ez egy szép napja a pályafutásomnak.
A játékostársak is épp ilyen fontosak voltak?
Természetesen. Hálás vagyok nekik is, hiszen nélkülük nem lett volna lehetõségem minderre, de az orvosok és mindenki más is nagy segítséget jelentett, hogy fizikálisan is bírjam ezt az évet, s mind a saját, mind a Real Madrid céljaiért megtehessem, amit lehet.
Mik a céljaid erre az idényre?
Mindig többet akarok. Szeretném az ötödik, a hatodik Aranycipõt… A Real Madridnak mindig címeket kell nyernie, ez most sincs másként. szeretnék bajnok lenni, BL- és kupagyõztes…
Ott van a válogatott, az Eb… Ilyen címed még nincs.
Egyéni és klubszinten minden sikerült, csak a válogatottal hiányzik egy cím. Csodálatos megkoronázása lenne a karrieremnek, s reménykedem is benne. Remek szövetségi kapitányunk van, a labdarúgó-szövetségünk elnöke is kiváló. Eredményes évek jöhetnek, úgy gondolom. bárcsak 2016 enne az az év, amikor sikerül. Az új generáció nagyon ügyes, sokat segítettek nekünk a fejlõdésben. A portugál klubok sok fiatalra támaszkodnak, akiknek a válogatottban is jut majd szerep, fényes jövõ elõtt állhatunk.
Coentrão: Madridban én voltam a sajtó rút kiskacsája
Ismét a legjobb Fábiót láthatjuk Monacóban. Veszélyes és még gólokat is szerez. Milyen csapatot váltani?
Egy új korszak ez a karrieremben, remélem, itt boldog leszek. Nagy öröm, hogy a Monaco mezét viselhetem.
Miben tudott itt fejlõdni? Megkérdõjelezhetetlennek érzi a helyét?
Nincs olyan, hogy valaki helye garantált. Csak egy vagyok a sok közül, aki a célok eléréséért dolgozik.
Négyes mezben játszik, amit Sergio Ramos hordott a Madridban. Úgy érzi, hogy ön is egy hozzá hasonló vezéregyéniség lett?
Nem ezen múlik, hogy valaki vezetõ-e. Az egyetlen ilyen ember az edzõ, a csapat pedig azt teszi, amit kell, hogy jöjjenek az eredmények.
Gondolom az újbóli találkozás egy baráttal és ex-madridistával, Ricardo Carvalhóval sokat segített neked. Így volt?
Igen, de nem õ az egyetlen. Itt van Joao Moutinho és Bernardo Silva, akik a válogatottban csapattársaim, s már sok mindent megéltünk együtt. Az ilyesmi mindig támogatja az embert, valóban.
És a város? Mennyire tudtál már alkalmazkodni ehhez a csodálatos környezethez?
Teljesen más, mint azoknak a városoknak a nagy része, amelyeket ismerek. Nagyon szép, könnyû volt megszokni. Most minden remek, semmi gondom nincs.
Még mindig madridistának tartod magad?
Persze, ezt nem tagadhatom. Négy olyan évet töltöttem ott, mely nagyon fontos volt a közösen megélt pillanatok, az elhódított címek miatt. Ez büszkeséggel tölt el. Sokat jelent nekem a klub.
Követed a mérkõzéseket? Milyen a csapat Benítezzel?
Még szép! Kötõdöm a csapathoz érzelmileg, és egyébként még szerzõdéssel is. Addig, amíg nem mi vagyunk az ellenfél, azt remélem, megnyerik a meccseiket.
Mit gondolsz, lehet még egy esélyed a Madridnál? Bízol a folytatásban?
Egyszerre csak egy dologra koncentrálok. Mindent a maga idejében. Most a Monaco a fontos, az idény végén meglátjuk, mi történik. A jövõt csak Isten látja. Az egyetlen célom, hogy megszerezzem az önbizalmat, amire szükségem van, s mindenkinek megmutassam, hogy jól vagyok, s van még a tarsolyomban „piacképes” foci.
Mi történt? A portugál válogatottban egy kiváló Coentrãót láthatunk, tele magabiztossággal, akinek súlya van a csapatban – egészen más, mint amit a Real Madridnál mutattál.
Talán van ebben valami, de ne feledjük azt sem, hogy nagyon hosszú volt az idény, játszottam, de jó lett volna többet pályára lépni, támogatni a csapatot. Azt is meg kell említeni, hogy voltak nagyon balszerencsés pillanataim, melyek megtörték a ritmusomat. Tudom, hogy fontos, döntõ jelentõségû találkozókon is kaptam lehetõséget, de többet is tehettem volna.
Mit gondolsz, igazságtalan volt veled a sajtó?
Õszintén? Igen. Úgy éreztem, semmire nem tartanak. Amint egy kicsit gyengébben teljesítettem, támadtak, azonnal. Ha jól ment a meccs, akkor sem dicsértek agyon. Mai napig azt kérdezem magamtól, miért én voltam a sajtó rút kiskacsája… De nem fontos, hozzászoktam.
Mi jelenti a legnagyobb nyomást a Real Madridnál? A Monacónál kevesebb a teher?
Nyomás mindig van, mivel a gyõzelem a cél. De ez mindenütt így van – bár vannak csapatok, ahol kicsit fokozottabb a szurkolói elvárások miatt.
Sokan úgy látták, hogy a balszélen Marcelo nem nyújt elegendõ védelmet, s lett volna helyed a csapatban. Mit gondolsz, ha több lehetõséget kapsz, akár maradhattál volna?
Ez most nem igazán fontos, amúgy is lehetetlen megmondani, mi lett volna, ha… A Monacóban többet játszhatok, most pont erre van szükségem, ezért itt akarok játszani és szeretnék gyõzelmeket aratni.
Hiányzik Cristiano?
Persze. Különleges személy volt az életemben négy éven keresztül, nagyon jó barátság alakult ki köztünk. De végül a távozásra esett a választásom.
Most kicsit gyengébb, ami a góllövést illeti. Te ismered, mit látsz rajta?
Cristiano lenyûgözõ. Kétségtelen, hogy õ a legjobb. Neki nem létezik lehetetlen, ezért is dönt meg újabb és újabb rekordokat, egyiket a másik után. Egyedülálló.
Múlt héten történelmet írt, õ lett a Madrid történetének legeredményesebb játékosa. Gratuláltál neki?
Naná. Boldog vagyok úgy is, mint a barátja, és hatalmas büszkeséggel tölt el, mint minden portugált, hogy Cristiano a világ legjobb és legnagyobb klubjában ilyen sikert ért el.
Úgy tûnik, mintha Benítezzel kicsit beljebb játszana, közelebb a kapuhoz.
Bárhol legyen, Cristiano mindig hatékony, a tehetsége mindenütt megmutatkozik, ezért is õ a legjobb.
Tartod a kapcsolatot a régi társakkal?
Szerencsés vagyok, hiszen sok barátom van Madridban, de a legszorosabb kapcsolatom a portugál csapattársaimmal van, ami természetes.
Mi lesz a válogatottal? Az elõzõ Eb-n sokáig eljutottatok, van esély a gyõzelemre?
Mindig nagy reményeket támasztanak a csapat felé, s mi még mindig bízunk abban, hogy nyerhetünk valamit ezzel a felállással.De két lábbal a földön kell maradni, mindig csak a következõ lépésre koncentrálni. Nagyon jó a csapatunk, egységes, tehetséges. Meglátjuk, meddig érhetünk el.
A Monacóba most az egyik legnagyobb fiatal tehetség játszik. Miként látod Bernardo Silva jövõjét? Azt mondják, a Barcelona nagyon közel jár ahhoz, hogy szerzõdtesse.
Igen, tényleg nagyon ügyes srác, aki keményen dolgozik és azon van, hogy messzire jusson. Már ismertem õt korábban, de most, hogy közelrõl láthatom, még inkább meglep. Hihetetlen tehetség, nem férhet kétség ahhoz, hogy egy igazán nagy játékos.
Kovačić: Bajnokság vagy BL? Mindkettő!
Spanyoltudás: „Értem, amit mondanak nekem, de egyelõre jobban szeretem horvátul, angolul vagy olaszul kifejezni magam. Gyorsan meg fogom tanulni a spanyolt is, tényleg.”
A Real Madrid: „Már tudom, mit is jelent a Real Madrid. Amikor Lukával beszélgettem, sokat mesélt a csapat dolgairól. Mikor láttam õket játszani, az is megerõsített abban, milyen hatalmas klubról van szó – minden tekintetben. Ha már benne vagy, a Real Madrid-család egyik tagjának érzed magad, s megérted azt is, mit jelent viselni a fehér mezt. Amit hallani a Madridról, az mind igaz. Kívülrõl talán úgy tûnhet, ahogy mindent, ezt az intézményt is felül lehet múlni, de ez nem így van. Ez a legnagyobb csapat, a legnagyobb klub.”
A csapattársak: „Minden eddigitõl különbözik, amit itt tapasztalok. A legjobbak állnak az oldaladon, számomra egészen óriási dolog, hogy velük játszhatok együtt, tanulhatok tõlük és támogathatom a csapatot.”
A várható eredmények: „A csapat és a játékosok is adottak ahhoz, hogy mindenért versenybe szálljunk. A célom az, hogy a klub címeket szerezzen, hogy minden jól menjen. Természetesen szeretnék játszani, de most az a dolgom, hogy mindig az edzõ rendelkezésére álljak. Középpályás vagyok, de mindegy, hova kerülök. Legjobban a középpálya közepe fekszik nekem, az a helyem.”
Ronaldo: „Õ a legjobb a világon. Senki nem fogható hozzá, ha gólokról van szó. Nem lehet összehasonlítani senkivel.”
Modrić: „A legjobb középpályás, ehhez kétség sem fér. Már nagyon régóta kísérem figyelemmel. Ha játszik, mindig van legalább egy másik megoldása a problémákra.”
Keylor: „Kevésbé ismerem, mint a többieket, de folyamatosan bizonyítja, hogy a legnagyobbak között van. Remek kapus.”
A légkör: „A Bernabéu, az edzõközpont, a szurkolók, minden óriási. A nyomás? Ez nem ismeretlen, fontos szempont, de teljesen logikus egyébként. A Real Madridban semmi másra nem gondolhatsz, csak a gyõzelemre, csak az számít, ha nyersz. Érzõdik a nyomás, de nem hátráltat bennünket. A derbit meg kellett volna nyernünk, de az is csak egy meccs. Ilyen a futball, tanulnunk kell a hibákból, hogy a következõ jobban menjen.”
Az átigazolás: „Óriási siker, hogy idekerültem az Interbõl. A világ legnagyobb klubjában vagyok. Mancini nem tartott rám igényt, s ha el kell jönni, akkor a Real Madridnál kiválóbb lehetõség nem is adódhat. Mancini meg akart változtatni, de ez senkinek sem jó. Középpályás vagyok, méghozzá középsõ.”
A Marca információi …
A Marca információi szerint Sergio Ramos és Rafa Benítez békejobbot nyújtott egymásnak. A futballista és edzõje a valdebebasi edzõközpontban zárta rövidre a konfliktust. A felek elismerték saját hibáikat, s abban maradtak, hogy a jövõben igyekeznek elkerülni a hasonló nézeteltéréseket.
Ancelotti: A Tizedik még egy évet hozott nekem a Madridnál
Távozás a Real Madridtól: A klub azért küldött el, mert sem a bajnokságot, sem a BL-t nem tudtuk megnyerni. Csak a klubvilágbajnokságon és a szuperkupán tudtuk gyarapítani a trófeák számát. Ez hozzátartozik a filozófiához. Amikor szerzõdést kötöttünk, tudtam, hogy tarthat egy, három vagy öt hónapig is, minden a címektõl függ.
A Tizedik elhódítása: Ennek köszönhetem, hogy még egy évet a Real Madridnál tölthettem.
A kapcsolata Florentinóval: A tiszteleten alapult, ahogyan más elnökökkel is, akikkel együtt dolgoztam.
Galliani szándékai: Amikor megtudta, hogy nincs maradásom a Real Madridnál, eljött, hogy meggyõzzön. Természetesen hízelgõ volt számomra, de azt mondtam, köszönöm, nem. Voltak jó napjaink együtt, Galliani nagyon kedves, de két madridi év után nem volt bennem energia. Sokat elhasználtam ott. Pénzrõl nem esett szó köztünk, nem az volt a megfelelõ pillanat, de egyszer majd szeretnék visszatérni.
Morata esetleges visszatérése Madridba: A srác már a Realnál is megmutatta a tehetségét, de Cristianóval, Bale-lel és Benzemával a fedélzeten más lehetõség után kellett néznie, ha játéklehetõséget akart kapni. Én úgy gondolom, maradni fog a Juvénál.
Szabadsággal töltött év: Épp felfedezem, milyen örömökkel jár, ha valaki egyszerû ember.
Visszatérés a válogatottal: Nem tudom még, hol folytatom a munkát, de abban biztos vagyok, hogy egy klubcsapatnál.
Chelsea: Úgy gondolom, Mourinho folytatni fogja a munkáját, nem hinném, hogy a Chelsea-nél változást terveznek. De bármi lesz is, kitartok amellett, hogy egy évet kihagyok.
Benítez: Ha én lennék Benzema, két gólt rúgnék, hogy ne cseréljenek le
Kritikák: Hallottam róluk, de én a játékosok edzésére koncentrálok. Nem sok újságot olvasok. Az a fontos, amit teszünk, és amit a környezetemben mondanak. Nem tépelõdöm azokon, amiket leírnak rólunk. Hogy érzéketlen vagyok ezekre? Lehet. Vannak dolgok, amiket nem lehet irányítani.
Szövetségi kapitányi álmok: Hosszú idõ kell még ehhez, de igen, vannak terveim.
Benítez az Atlético edzõjeként: Most a Madridban dolgozom, így azért elég meredek ez a kérdés…
Carvajal: Reméljük, nem lesz komolyabb gond, kemény srác.
A meccs utáni hangulat a csapatbuszban: Úgy távoztunk, hogy két pontot veszítettünk, hiszen az elsõ félidõben még a kezünkben volt, megúsztuk a büntetõt is. Hiányoztak a mélységi passzok a második játékrészben. Egy dühös Atléticóval kellett megbirkóznunk, a kontráinkra nem tudtunk energiát fordítani. Szenvedtünk az utolsó percekben.
Sergio Ramos: Sokat beszélgettünk róla a héten, hiszen az Atlético olyan csapat, ami azonnal bünteti az egyéni hibákat. Egy játékos nem annyira az edzõ, inkább a csapat miatt aggódik. Nem ostobák a játékosaink. Tudják, mikor vétenek.
Benzema: Nagyon jó a kapcsolatunk. Nagy játékos. 20-25 gólt lehet várni tõle, ezzel elégedett is leszek. Én is dühöngenék, ha lecserélne az edzõm. De reagálnék a helyzetre, s azon lennék, hogy két gólt szerezzek, hiszen akkor nem fognak lecserélni. Semmi probléma nincs vele.
Cristiano, az érinthetetlen: Ez egy mese. Minden nap beszélgetek vele, s amikor pihenésre lesz szüksége, pihenni is fog, hiszen csak így támogathatja maximálisan a csapatot. Õ maga mondta nekem, hogy így képzeli az idényt. Teljesen megegyezik az, amit õ mondott, és amit én is gondolok errõl. Egyáltalán nincs annyi probléma a valóságban, mint az újságok hasábjain. Nagyok az elvárások, hiszen a Madrid egy egészen más dimenzió.
Deschamps: Olvastam, hogy õ nem hozta volna le Benzemát…
Harag: Mérges vagyok, hiszen odalett két pont. Meg fogom nézni a meccset. Dühített a tizenegyes, de beszéltem Ramosszal és a többiekkel is. Tudja, mit csinált rosszul. Felesleges passzokkal nem szabad kockáztatni. Az Atlético kiváló a nyomásgyakorlásban, a riválisok hibáiból élnek. Apró botlás volt.
A Madrid visszaesése, vagy az Atlético felemelkedése? Az Atleti õrült tempót diktált, védekezésre kényszerültünk. Ha egy csapat beszorul, az azért van, mert a másik nyomást gyakorol rá. Ezért nem voltunk eléggé pontosak a kontrákban sem. Ha nincsenek fent a játékosaink, nem tudunk megindulni. Ez történt a második félidõben.
Védekezésre hangolva: Úgy gondolod, hogy olyan csapatot alakítok ki, amelyik beáll a saját térfelén? A Napolitól jövök, amelyik 104 gólt szerzett. Mit gondoltok, a Madrid majd fukarkodni fog a gólokkal? Az a csapat, amelyik kapura lõ és sokat birtokolja a labdát, az nem defenzív. Más dolog, hogy az Atlético képes rákényszeríteni az ellenfelét a védekezésre. Azért vetettük be Kovacicot, hogy megerõsíthessük a széleket. De így is folyamatos nyomás alatt voltunk.
Bale még nincs formában: Még az elején van, három hetet kihagyott. Fél órát kapott. Szerencsére megfelelõ munkát végez, de persze az a robbanékonyság és gyorsaság, ami megkülönbözteti õt a többiektõl, még hiányozhat.
Az elsõ lépések Cristiano felé: Minden játékosomat szeretném motiválni. Õ egy igazi profi, remek futballista. Ez megkérdõjelezhetetlen. Ha a csapat is így látja, nyilván én sem vagyok bolond. Minden nap látom, szerintem egyre jobb a kapcsolatunk. Ha engem kérdezel, õ a legjobb a világon.
Ismét lecserélné Benzemát? Ha hibázik, igen. Megint lehoznám. Õ egy fenomén. Ha egy gól helyett kettõt szerezne, nagyon boldog lennék.
Ami rossznak tûnik a Madridban: Teljesen valótlan képet festenek rólunk. A Barcelona és az Atlético elõtt járunk, minden tekintetben. Három hónap van mögöttünk. Jó úton haladunk egy kiváló csapattal, s nagyon-nagyon optimista vagyok.
A spanyol futball: Angliában fontosabb a fizikum, az olaszoknál a taktika, itt a technikán és a taktikán van a hangsúly.
A keret: A legjobb, amivel valaha dolgoztam.
Nehéz megdolgoztatni a sztárokat? Nem. Az elit csapatok egyik jellemzõje, hogy nagy a versenyszellem a játékosokban. Ennél a csapatnál a legjelentéktelenebbnek tûnõ találkozó is egy igazi csatával ér fel. A bírói ítéletekre is nagyon szélsõségesen reagálnak.
Izomsérülések: Danilónak más típusú gondja van, az izompólya sérült meg. James a válogatottal sérült meg. Benzemának, Garethnek és Pepének voltak izombántalmai, de ezek minden futballistánál normálisak. Gyorsan rendbe jönnek. Ahhoz, hogy nyerj, gyorsnak kell lenned.
Kovacic: Elég jól ismertem. Beszéltem Ramón Martínezzel és José Ángel Sánchezzel is róla (az utánpótlásért felelõs, illetve az általános igazgató – a szerk.). Casemiro is visszatért, mert jeleztem, hogy hiányzik egy ilyen típusú ember. Jó játékos és odafigyel, amitõl nyilván többet fejlõdik. Kovacicot ismertem, hiszen játszottam ellene. Mikor felmerült a neve, örültem. Nem egy kiforrott középpályás még, de nagy jövõ elõtt álló fiatal tehetség.
Xabi Alonso távozása a Liverpooltól: Ha valakinek felelõssége van, tudnia kell vállalni azt. Pénzre volt szükségem. Ha egy rossz játékost adsz el, keveset kapsz érte. Ennek õ persze nem örült. Õszinte voltam vele és az ügynökével is. A Liverpool adta el. Remek idényen volt túl, s igen sok pénzt kaptunk érte, amibõl tudtunk erõsíteni.
Casillas: Teljesen átlátható a kapcsolatunk. Nem ismerem, egyszer találkoztunk korábban véletlenül, amikor nyaraltunk. Nincs vitás kérdés vele kapcsolatban. Beszélgettünk, elmondtam neki a véleményemet. Az az elvem, hogy amit négyszemközt megtárgyalok a játékosaimmal, azt nem hozom nyilvánosságra. Én kedvelem õt.
Keylor Navas: Szerencsés vagyok, hiszen a koromnál fogva sok emberrel állok kapcsolatban. Az egyik segédem, Antonio Gómez ismerte õt az Albacetébõl, és csupa jót mondott róla. Már akkor hallottam felõle, amikor a Levantéhoz igazolt. Nyugodt vagyok, hiszen történt, ami történt, van egy kiváló kapusunk, és Keylor is jól érzi magát.
Igazolások: Olyan keretem van, hogy ennél többet már nem kérhetek. Abból kell gazdálkodnom, amim van, és az nem kevés.
Mourinho: Nem beszélgettem vele mostanában, s nem is áll szándékomban.
Gerrard: A könyveket el kell adni. Steve egy zseni. Edzõként fontos a személyes kapcsolat. Sokat beszélgetek a csapatkapitányaimmal. Minden nap leültünk Steve-vel. Az, hogy néhány edzõvel jobb volt a kapcsolata, már nem az én dolgom.
Florentino: Minden elnökön nagy a felelõsség. Végzik a dolgukat, ami miatt én nem aggódom. A mérkõzés napján nem beszéltünk, s mivel vesztettünk, nyilván õ is épp olyan bosszús, mint én. Akkor beszélünk, amikor erre szükség van. Már túl vagyok pár éven és elnökön, mindegyiknek megvannak a maga erényei és hiányosságai. Találkoztam olyan tulajdonosokkal, akiknek a futball üzlet, Florentinónak az a fontos, hogy a csapat nyerjen és jól játsszon. Amikor beszélnem kell vele, beszélünk, s olyankor általában ott van José Ángel is. De az ajánlatot nekem Florentino tette és nem José Ángel. Florentinóval beszélgettünk akkor is, amikor Xabi Alonsóról tárgyaltunk. Elkezdtünk egyeztetni az árról. Én edzõként voltam jelen, a pénzügyi igazgató dolga volt az anyagiak rendezése. A piaci értéket azonban szerintem az edzõ tudja megbecsülni… A Madrid jól járt Xabival és mi is az üzlettel.
Az érinthetetlen BBC: Nincs szó ilyesmirõl. A felállás a meccs elõtti napon dõl el. A döntéseket mi hozzuk.
Ramos: Nem féltem attól, hogy elmegy a Manchesterhez. Elsõ kézbõl kaptam az információimat, elmondtam neki, hogy alapvetõ fontosságú, s ahogy láttam, ez megerõsítette õt.
A közönség: Különleges helyzetben gyûjthettem tapasztalatot, hiszen ott ülhettem a lelátón, köztük. Azt akarják, hogy a csapatuk jól játsszon, küzdjön, hogy merész legyen, azaz sokat lõjön kapura, és persze sok gólt szerezzen.
Az edzõ egyedül van: A világ összes csapatánál ez a felállás. A kérdésre, hogy miért kellett lecserélni Benzemát, végsõ soron nekem kell válaszolni. A sajtónak el kell fogadnia a válaszaimat, s nem csak akkor, amikor az nekik tetszõ.
Cristiano szabdrúgásai: Az edzéseken remekül megy neki, bízom benne.
Mobiltelefon: Nem tiltom nekik, hiszen lehetetlen kontrollálni. Az Interben voltak olyan játékosok, akik még fürdés közben is telefonáltak.
Higuaín: Remek játékos, a legjobbakat kívánom neki.
Ancelotti: Õ a barátom. Mourinhóról inkább nem beszélek.
Iker Casillas: Ostoba vagy áruló? Nem érdekel.
Képzeljék el, hogy rögtön az után az interjú után, melyre az összes spanyol újságíró vágyik, egy portói hotelben találják magukat a diktafonjukkal, a bõröndjüket csomagolva, azzal az érzéssel, hogy rossz munkát végeztek. Nem jön a taxi, hideg van. Képzeljék el, hogy eltöltöttek egy napot Iker Casillasszal, az emberrel, akire az egész világ kíváncsi, s nem voltak képesek áttörni azt az önvédelmi vonalat, melyet a Madrid ex-kapusa több éves „szenvedés” során maga köré vont. Képzeljék el, hogy ez az ember nyugalommal, a maga 34 évével mesél, s nem akar kitörni belõle az az ordítás, melyre annyian várnak. Most sem, s még hosszú évekig nem. Egyetlen pillanatra sem tûnik fel gorombaság. Egy marketingszakember biztosan nyugdíjazna, s talán a fõnököm is erre gondol majd. És mégis…
„Nagyon nehéz helyzetben voltam az elmúlt években. Beszélhettem volna többet és õszintébben. De minek? Mindenki azt várja, hogy Iker végre nekiálljon szapulni ezt vagy azt, de ez nem fog megtörténni. Ha nem beszéltem az elmúlt három évben, miért tenném most?” – magyarázza a hálóõr új otthonában, a Porto stadionjában.
Rendben. Mostképzelje el, hogy órákkal késõbb, ahogy ismét elolvassa a válaszokat, kezd összeállni a kép. Ebben az interjúban Iker beszél. Méghozzá sokat mond. Többet, mint karrierje 16 éve alatt valaha. De kicsit el kell hagynunk a szenzációhajhász, megosztó kijelentéseket váró hozzáállástól, hogy megértsük õt.
Egy harmincas fiatalembert, aki az Atlanti-óceán partjáról, tompa haraggal tekint vissza Madridra. A kulcs ott van a válaszokban.
A kapus, aki felemelte a Tizediket, inkább nem nyitja ki Pandora szelencéjét. Még sokáig zárva hagyja. Tudja, mi az ára ennek a hallgatásnak Spanyolországban. Õ lesz a Mourinho-rajongók számára a fajankó, Pérez híveinek a pénzhajhász, a szigorú madridistáknak pedig az áruló. De fel van erre készülve: „Nem érdekel.”
Sokak elõl elrejtõzik. De ez olyan, mint egy kötélhúzás – ha nem erõlteti a saját igazát, a többieké gyõzedelmeskedik. Miért a hallgatás?
Sosem fogok rosszat mondani sem a Madridról, sem az elnökrõl. Ez a klub megtanított néhány értékre, egy viselkedésformára. Könnyû lenne most dühöngeni, elmesélni egy csomó dolgot, amit megéltem, de ez akkor is gyávaság lenne, mivel nem akkor beszélek róluk, amikor történtek. Amikor problémám volt, az érintettekkel vitattam meg.
Más játékosok, mint például Cristiano, Piqué vagy Xavi sokkal szabadabban fejezik ki az érzelmeiket, a véleményüket.
Talán mert az õ személyiségükhöz ez illik jobban. Nem arról van szó, hogy jobb vagy rosszabb vagyok náluk. Ha így tennék, problémákat teremtenék. Itt, Portóban folyamatosan azt hajtogatja mindenki: nyugalom. Épp azt, amire szükségem van: legyen minden nyugodt. Miért okozzak károkat? Õszintén mondom, se nekem, se másnak nem hiányzik.
Úgy hangzik, mintha félnél.
Cseppet sem. Viszály. Bármilyen kijelentés ezer tekintetet vonna magára, mindenkinek meglenne a maga értelmezése vele kapcsolatban és vitákat szülne. Ezért a nyugodtságot és az elõrelátást tartom szem elõtt, nem használok erõsebb szavakat, mint mások.
Akárcsak Del Bosque?
Végül is igen. Vicente egy nagyon megfontolt ember. Amit elért, azt ennek is köszönheti. Nem csak az edzésmódszerei miatt sikeres, a személyisége is épp ilyen fontos.
Sportolóként is megváltoztál attól, hogy született egy gyermeked?
Igen. Egy vesztes meccs után letörten indulsz haza. De amikor megérkezel, valami sokkal jobb vár rád. A gyermekünk mosolyától könnyebben viseljük a sportbeli kudarcokat is.
A bemutatásodon ott volt a fiad, Martín is egy Porto mezben.
Ezzel is jelezni akartuk, hogy kötõdni akarunk. A fiam több évig fog itt élni, azt is szeretném, ha megtanulna portugálul. Fontos volt nekem, hogy ott legyen, még akkor is, ha semmit nem értett abból, ami történik. De szép emlék marad.
Nehezebb volt elvinni a Bernabéuba?
Igen. Madridban egy történelmi esemény alkalmával volt ott velem a pályán, amikor a Tizediket ünnepeltük. A Do Dragaóba is eljön majd velem megint, ha valamilyen címet ünneplünk. Akkor már nagyobb is lesz, vagányabb.
Félsz attól, hogy a gyermekkora más lesz a te elképesztõ ismertséged miatt?
Szerintem ilyen szempontból jól alakítjuk az életünket. Ha kb. öt év múlva visszavonulok, tudom, a fiam már nem élvezheti azt, hogy engem néz játék közben. Nem fog emlékezni se a válogatottbeli, se a madridi szerepléseimre. A Portóra ellenben igen. De mire iskolás lesz, már nem beszélnek majd annyit rólam. Tudom, a gyerekek sokszor kegyetlenek. De akkor már senki nem fogadja azzal: Öcsém, mit bénázott Martín apja a múltkor… Mikor majd visszatérünk Spanyolországba, minden nyugodtabb lesz. Ismert leszek, de sokkal kevésbé leszek elõtérben, mint most.
Hogyan fajulhattak el annyira a dolgok, hogy a madridi házatokból már ki sem tudtok jönni fotósok díszkísérete nélkül?
Tudom, mindenki igyekszik becsülettel pénzt keresni. De egészen más dolog ránézni egy kirakatra, s azt mondani, „jaj, de szép”, mint amikor napi tíz órán keresztül te állsz ott. Fárasztó. Jó lenne, ha figyelembe vennék, más, amikor sétálni megyek a fiammal, s az is, amikor fotózásra megyek. De Spanyolországban a sajtó így mûködik. Portugáliában egészen más a helyzet.
Milyen volt az érkezésed?
Mikor 18 évesen lépsz be egy öltözõbe, még nem vagy túl felkészült. Most, 34 évesen ismét megtapasztaltam ezt az érzést. A második nap beszélgettem az egész kerettel. Szerettem volna, ha tudják, én is csak egy vagyok közülük, aki azért jött, hogy küzdjön.
Furcsa lehetett 34 évesen ezt átélni, az „elsõ napot az osztályban”.
Könnyû volt a beilleszkedés, hiszen vannak spanyolok, akikkel megtört a jég. Sok itt a fiatal, néhányan még nálam is jobban zavarba jöttek. Szerettem volna, ha megértik, egy alázatos ember jön ide, aki mindent a munkájának köszönhetõen ért el. Nem akartam, hogy bárki tartózkodó legyen amiatt, hogy nemzetközileg engem hol tartanak számon. Azt akartam, Portugáliában olyannak lássanak, amilyen vagyok, s ne olyannak, amilyennek mások mondanak.
Miben különbözik a Porto a Madridtól?
Sokkal emberibb, családiasabb itt, mégis abszolút profi a hozzáállás. Mindenki egy irányba hajt, hogy a csapat és én a lehetõ legjobb kapcsolatban legyünk, s ez a pályán is tükrözõdjön. Sokszor az emberi dolgokon múlik a teljesítmény.
Könnyebben kezelhetõ ez a dimenzió, mint a Real Madridé?
Olyan csapatból jöttem, ami A CSAPAT. Csupa nagybetûvel. A világ, az emberek csapata. Most egy olyan klubba érkeztem, melynek a történelmében szintén helyet szeretnék magamnak, de úgy, ahogyan az Portóban szokás. Elsajátítom a filozófiájukat. Szerényen, alázattal akarok sikereket elérni. Mikor hosszú ideig vagy ugyanannál a csapatnál, vannak, akik már megunnak. A Porto egy nagy klub, s a nulláról indulhatok. Lehetõségem van arra, hogy ismét fontosnak érezzem magam.
Julen Lopetegui, a portói edzõd azt monda: „Iker egy percig sem habozott, hogy igent mondjon.” Tényleg ilyen biztos volt magában?
Elõször csak néhány üzenetet váltottunk, amibõl õ ezt szûrte le, de tulajdonképpen így volt. Önbizalmat adott nekem.
A célod?
Hogy ne okozzak csalódást. A dolgok jól és rosszul is alakulhatnak. Védhetek sokat vagy keveset. De ígéretem van neki is, a klubnak is és az embereknek is.
Az interjú végül már sokkal inkább beszélgetéssé alakul. Néha Iker a kérdezõ.
Végül is te is elérzékenyültél, amikor ott hagytad a La Sextát, nem? (spanyol tévéadó, az újságíró korábbi munkahelye – a szerk.)
Igen, de visszatartottam a könnyeimet. Akkor sírtam, amikor egyedül voltam.
Én csak nyilvánosan sírok.
Nem volt utána olyan bensõséges pillanat, amikor az utolsó mozzanatokat kiélvezted? Egy séta a Bernabéuban, pár perc egyedül az öltözõben…
16 éves profi madridi pályafutásom alatt mindezt többször megízleltem. Az utolsó néhány mérkõzésen már tudtam, hogy ez az idény volt a vége. Nagyon furcsa lesz, amikor majd vissza kell térnem. Ugyanolyan ideges leszek, mint 1999-ben.
Mi volt az, ami a legtöbb sérelmet okozta neked?
Szenvedtem mindentõl, ami külsõ szemlélõktõl elhangzott. Eljött egy pillanat, amikor jobbnak láttam hallgatni, nem akartam kárt okozni a klubomnak. Így hát beszéltek mások. Nem értem, hanem rólam. De most is ugyanígy járnék el. Inkább hallgatok. Többen mondták, hogy csapjak az asztalra, de ettõl egyáltalán nem éreztem volna jobban magam.
Mi fáj a legjobban?
Ha visszagondolok 2013-ra – a Barcelona pontokat csent tõlünk a bajnokságban, de a BL-ben és a kupában is jól haladtunk elõre. Megsérültem. Elkezdõdött a cikkezés, arra eszméltem, hogy egyre többet beszélnek rólam. Rossz volt, gyanús.
Úgy érted, másról is szó volt, nem csak a sportteljesítményedrõl?
Kicsit õrült helyzetben voltam. Talán külsõ érdekek álltak mögötte. Vagy talán csak ilyenek vagyunk mi, emberek, hogy a rossz nyelvekre jobban odafigyelünk, mint a pozitív véleményekre.
Milyen érdekekre gondolsz?
Nem akarok vitákat gerjeszteni. Hívjuk bárminek ezeket. Mi, futballisták tisztában vagyunk azokkal a hírekkel, melyek a környezetünkbõl szivárognak ki. Képtelenség úgy élni, hogy ne legyenek az embernek ilyen ismerõsei.
Úgy búcsúztál el a Madridtól, ahogy akartál?
Nekem ez jutott. Se több, se kevesebb. Nem fogom magam más csapatok játékosaihoz hasonlítani. Az én búcsúm ilyen volt, ez marad meg számomra.
Kicsit kaotikus volt kívülrõl nézve.
Talán mert elég régóta húzódott. Ilyenkor mindenkinek át kell gondolnia, mi a legjobb neki. Természetesen nem volt könnyû meghoznom ezt a döntést, de ott lebegett a szemem elõtt, hogy egy másik csapat talán visszahozza a lelkesedésemet. S végül feltûnt ez a másik csapat.
Maradjunk ezen a vonalon – továbbra sem reagálsz arra a vádra, hogy eddig csak a pénz miatt nem mentél el Madridból.
Nem nagyon érdekelnek mások elképzelései errõl. Sokan sokfélét beszélnek, kedvelik az exkluzív, a kiemelt híreket. Hozunk döntéseket, megállapodásokra jutunk, s mindenki a maga oldaláról ismeri a történetet.
Florentino Pérezben csalódtál?
Senkiben nem csalódtam: elég idõs vagyok már ahhoz, hogy meghozzam a saját döntéseimet, s hogy a másik oldalt is megértsem. Ennyi. Remélem, minden jól alakul majd az elnöknél. Azzal, hogy elhagytam Spanyolországot, nem fogom kihasználni a helyzetet, s nem kezdek el a Madridról beszélni. Annak, amit mondok, Spanyolországban és az egész világon is lenne visszhangja. De õszintén szólva csak annyit akarok, hogy elõre nézhessek. Nem akarok már a múltban élni.
Úgy néz ki, egy fontos játékosnak sem sikerül ideális körülmények között távozni Madridból.
Én nem érzem, hogy rossz lett volna, ahogyan távoztam. Szomorú az ember, ha élete klubját hagyja ott, de semmi miatt nem panaszkodom. Úgy gondolom, hogy szinte valamennyi madridistával jó a viszonyom.
Mivel magyarázod, hogy a madridizmus egy része zsigerbõl gyûlöl?
Fájt, hogy olyan fontos meccseken, mint például a Valencia elleni bajnokin, kifütyültek. A fontos az lett volna, hogy biztassanak bennünket. Nem az, hogy Casillas legyen a történet középpontjában. De ez olyan örökség, ami korábbi idõszakokból maradt ránk és muszáj megértenünk. Tudtam, ha a Madridban maradok, ez bármikor bekövetkezhet.
Hálátlan lenne Spanyolország?
Nem. A spanyolok mindig kimutatták felém a hálájukat azokért az örömökért, melyeket a válogatott sikerei okoztak számukra. Madridban ugyanez a helyzet: bárhová mész, mindig olyanokkal találkozol, akik hálásak, mert boldoggá tetted õket. Nem hinném, hogy hálátlanok lennének a spanyolok. A sajtó persze más tészta.
És pedig?
Sok sportoló esetében láttuk már ezt – Fernando Alonso, Rafa Nadal, Pau Gasol. A sportáguk fontos szereplõi. Mégis úgy tûnik, szeretik õket kevesebbnek láttatni.
Magányos hely a futballvilág csúcsa?
Épp ellenkezõleg. Abban a szerencsében volt részem, hogy egy olyan klubban játszhattam, ami az otthonom volt, a szülõvárosomban. A szeretteim, barátaim mindig ott voltak körülöttem.
Mi különböztet meg egy sztárt a többiektõl? Mi a kulcs?
Egyet tudok mondani. A legjobbak közt is a legjobb az, aki tudja magáról, mégsem kérkedik. Számomra ez a sportolók legfontosabb szabálya. Ha ez megvan, teljesen mindegy, mit mondanak mások.
Cristiano Ronaldo ennek a definíciónak az ellentéte.
Cristiano egy nagyon karakán ember. Megvan a maga temperamentuma, karaktere, de ettõl még nem rossz ember. Hat éve ismerem, remekül kijöttünk. Szemtõl szembe megmondja, mit gondol, ezért mindig is csodásan elboldogultunk egymással: ha problémánk volt, megbeszéltük, aztán el is felejtettük.
Melyik volt a legnehezebb öltözõi pillanata?
Mikor az elsõ években csalódást okoztunk a válogatottal. Nagyon frusztrálja az embert, s ott motoszkál benned, hogy két évet kell várnod a következõ esélyre.
Nehezebb ez, mint egy klubcsapattal megtapasztalt kudarc?
Akkor is szomorú voltam, mikor a Madriddal nem nyertünk a BL-ben, de akkor ott van a bajnokság. A válogatottal mindig ott voltunk a siker kapujában, mégsem sikerült. Ez megviseli az embert, és sokkal jobban értékeltük a sikereket, amik utána következtek.
Vezérnek érezted magad?
Igen. A Madridban és a válogatottban is. Sok vezéregyéniség volt, akik mellett fejlõdhettem. Mindegyiküktõl tanultam, s az volt a célom, hogy a saját gyakorlatomba, személyiségembe is átültessem a jó dolgokat. Talán voltak, akiknek ez nem tetszett. Egy vezér, épp azért, mert az, nem lehet jóban mindenkivel. De tény, hogy én is vezetõ típus voltam.
Múlt idõben beszél. Talán azért, mert következetesen a piramis alján akar maradni, nem akar csapatkapitánnyá válni a Portóban, egy kapus szeretne lenni a pályán. Végre csak egy kapus.