Coentrão: Madridban én voltam a sajtó rút kiskacsája
Ismét a legjobb Fábiót láthatjuk Monacóban. Veszélyes és még gólokat is szerez. Milyen csapatot váltani?
Egy új korszak ez a karrieremben, remélem, itt boldog leszek. Nagy öröm, hogy a Monaco mezét viselhetem.
Miben tudott itt fejlõdni? Megkérdõjelezhetetlennek érzi a helyét?
Nincs olyan, hogy valaki helye garantált. Csak egy vagyok a sok közül, aki a célok eléréséért dolgozik.
Négyes mezben játszik, amit Sergio Ramos hordott a Madridban. Úgy érzi, hogy ön is egy hozzá hasonló vezéregyéniség lett?
Nem ezen múlik, hogy valaki vezetõ-e. Az egyetlen ilyen ember az edzõ, a csapat pedig azt teszi, amit kell, hogy jöjjenek az eredmények.
Gondolom az újbóli találkozás egy baráttal és ex-madridistával, Ricardo Carvalhóval sokat segített neked. Így volt?
Igen, de nem õ az egyetlen. Itt van Joao Moutinho és Bernardo Silva, akik a válogatottban csapattársaim, s már sok mindent megéltünk együtt. Az ilyesmi mindig támogatja az embert, valóban.
És a város? Mennyire tudtál már alkalmazkodni ehhez a csodálatos környezethez?
Teljesen más, mint azoknak a városoknak a nagy része, amelyeket ismerek. Nagyon szép, könnyû volt megszokni. Most minden remek, semmi gondom nincs.
Még mindig madridistának tartod magad?
Persze, ezt nem tagadhatom. Négy olyan évet töltöttem ott, mely nagyon fontos volt a közösen megélt pillanatok, az elhódított címek miatt. Ez büszkeséggel tölt el. Sokat jelent nekem a klub.
Követed a mérkõzéseket? Milyen a csapat Benítezzel?
Még szép! Kötõdöm a csapathoz érzelmileg, és egyébként még szerzõdéssel is. Addig, amíg nem mi vagyunk az ellenfél, azt remélem, megnyerik a meccseiket.
Mit gondolsz, lehet még egy esélyed a Madridnál? Bízol a folytatásban?
Egyszerre csak egy dologra koncentrálok. Mindent a maga idejében. Most a Monaco a fontos, az idény végén meglátjuk, mi történik. A jövõt csak Isten látja. Az egyetlen célom, hogy megszerezzem az önbizalmat, amire szükségem van, s mindenkinek megmutassam, hogy jól vagyok, s van még a tarsolyomban „piacképes” foci.
Mi történt? A portugál válogatottban egy kiváló Coentrãót láthatunk, tele magabiztossággal, akinek súlya van a csapatban – egészen más, mint amit a Real Madridnál mutattál.
Talán van ebben valami, de ne feledjük azt sem, hogy nagyon hosszú volt az idény, játszottam, de jó lett volna többet pályára lépni, támogatni a csapatot. Azt is meg kell említeni, hogy voltak nagyon balszerencsés pillanataim, melyek megtörték a ritmusomat. Tudom, hogy fontos, döntõ jelentõségû találkozókon is kaptam lehetõséget, de többet is tehettem volna.
Mit gondolsz, igazságtalan volt veled a sajtó?
Õszintén? Igen. Úgy éreztem, semmire nem tartanak. Amint egy kicsit gyengébben teljesítettem, támadtak, azonnal. Ha jól ment a meccs, akkor sem dicsértek agyon. Mai napig azt kérdezem magamtól, miért én voltam a sajtó rút kiskacsája… De nem fontos, hozzászoktam.
Mi jelenti a legnagyobb nyomást a Real Madridnál? A Monacónál kevesebb a teher?
Nyomás mindig van, mivel a gyõzelem a cél. De ez mindenütt így van – bár vannak csapatok, ahol kicsit fokozottabb a szurkolói elvárások miatt.
Sokan úgy látták, hogy a balszélen Marcelo nem nyújt elegendõ védelmet, s lett volna helyed a csapatban. Mit gondolsz, ha több lehetõséget kapsz, akár maradhattál volna?
Ez most nem igazán fontos, amúgy is lehetetlen megmondani, mi lett volna, ha… A Monacóban többet játszhatok, most pont erre van szükségem, ezért itt akarok játszani és szeretnék gyõzelmeket aratni.
Hiányzik Cristiano?
Persze. Különleges személy volt az életemben négy éven keresztül, nagyon jó barátság alakult ki köztünk. De végül a távozásra esett a választásom.
Most kicsit gyengébb, ami a góllövést illeti. Te ismered, mit látsz rajta?
Cristiano lenyûgözõ. Kétségtelen, hogy õ a legjobb. Neki nem létezik lehetetlen, ezért is dönt meg újabb és újabb rekordokat, egyiket a másik után. Egyedülálló.
Múlt héten történelmet írt, õ lett a Madrid történetének legeredményesebb játékosa. Gratuláltál neki?
Naná. Boldog vagyok úgy is, mint a barátja, és hatalmas büszkeséggel tölt el, mint minden portugált, hogy Cristiano a világ legjobb és legnagyobb klubjában ilyen sikert ért el.
Úgy tûnik, mintha Benítezzel kicsit beljebb játszana, közelebb a kapuhoz.
Bárhol legyen, Cristiano mindig hatékony, a tehetsége mindenütt megmutatkozik, ezért is õ a legjobb.
Tartod a kapcsolatot a régi társakkal?
Szerencsés vagyok, hiszen sok barátom van Madridban, de a legszorosabb kapcsolatom a portugál csapattársaimmal van, ami természetes.
Mi lesz a válogatottal? Az elõzõ Eb-n sokáig eljutottatok, van esély a gyõzelemre?
Mindig nagy reményeket támasztanak a csapat felé, s mi még mindig bízunk abban, hogy nyerhetünk valamit ezzel a felállással.De két lábbal a földön kell maradni, mindig csak a következõ lépésre koncentrálni. Nagyon jó a csapatunk, egységes, tehetséges. Meglátjuk, meddig érhetünk el.
A Monacóba most az egyik legnagyobb fiatal tehetség játszik. Miként látod Bernardo Silva jövõjét? Azt mondják, a Barcelona nagyon közel jár ahhoz, hogy szerzõdtesse.
Igen, tényleg nagyon ügyes srác, aki keményen dolgozik és azon van, hogy messzire jusson. Már ismertem õt korábban, de most, hogy közelrõl láthatom, még inkább meglep. Hihetetlen tehetség, nem férhet kétség ahhoz, hogy egy igazán nagy játékos.
Kovačić: Bajnokság vagy BL? Mindkettő!
Spanyoltudás: „Értem, amit mondanak nekem, de egyelõre jobban szeretem horvátul, angolul vagy olaszul kifejezni magam. Gyorsan meg fogom tanulni a spanyolt is, tényleg.”
A Real Madrid: „Már tudom, mit is jelent a Real Madrid. Amikor Lukával beszélgettem, sokat mesélt a csapat dolgairól. Mikor láttam õket játszani, az is megerõsített abban, milyen hatalmas klubról van szó – minden tekintetben. Ha már benne vagy, a Real Madrid-család egyik tagjának érzed magad, s megérted azt is, mit jelent viselni a fehér mezt. Amit hallani a Madridról, az mind igaz. Kívülrõl talán úgy tûnhet, ahogy mindent, ezt az intézményt is felül lehet múlni, de ez nem így van. Ez a legnagyobb csapat, a legnagyobb klub.”
A csapattársak: „Minden eddigitõl különbözik, amit itt tapasztalok. A legjobbak állnak az oldaladon, számomra egészen óriási dolog, hogy velük játszhatok együtt, tanulhatok tõlük és támogathatom a csapatot.”
A várható eredmények: „A csapat és a játékosok is adottak ahhoz, hogy mindenért versenybe szálljunk. A célom az, hogy a klub címeket szerezzen, hogy minden jól menjen. Természetesen szeretnék játszani, de most az a dolgom, hogy mindig az edzõ rendelkezésére álljak. Középpályás vagyok, de mindegy, hova kerülök. Legjobban a középpálya közepe fekszik nekem, az a helyem.”
Ronaldo: „Õ a legjobb a világon. Senki nem fogható hozzá, ha gólokról van szó. Nem lehet összehasonlítani senkivel.”
Modrić: „A legjobb középpályás, ehhez kétség sem fér. Már nagyon régóta kísérem figyelemmel. Ha játszik, mindig van legalább egy másik megoldása a problémákra.”
Keylor: „Kevésbé ismerem, mint a többieket, de folyamatosan bizonyítja, hogy a legnagyobbak között van. Remek kapus.”
A légkör: „A Bernabéu, az edzõközpont, a szurkolók, minden óriási. A nyomás? Ez nem ismeretlen, fontos szempont, de teljesen logikus egyébként. A Real Madridban semmi másra nem gondolhatsz, csak a gyõzelemre, csak az számít, ha nyersz. Érzõdik a nyomás, de nem hátráltat bennünket. A derbit meg kellett volna nyernünk, de az is csak egy meccs. Ilyen a futball, tanulnunk kell a hibákból, hogy a következõ jobban menjen.”
Az átigazolás: „Óriási siker, hogy idekerültem az Interbõl. A világ legnagyobb klubjában vagyok. Mancini nem tartott rám igényt, s ha el kell jönni, akkor a Real Madridnál kiválóbb lehetõség nem is adódhat. Mancini meg akart változtatni, de ez senkinek sem jó. Középpályás vagyok, méghozzá középsõ.”
A Marca információi …
A Marca információi szerint Sergio Ramos és Rafa Benítez békejobbot nyújtott egymásnak. A futballista és edzõje a valdebebasi edzõközpontban zárta rövidre a konfliktust. A felek elismerték saját hibáikat, s abban maradtak, hogy a jövõben igyekeznek elkerülni a hasonló nézeteltéréseket.
Ancelotti: A Tizedik még egy évet hozott nekem a Madridnál
Távozás a Real Madridtól: A klub azért küldött el, mert sem a bajnokságot, sem a BL-t nem tudtuk megnyerni. Csak a klubvilágbajnokságon és a szuperkupán tudtuk gyarapítani a trófeák számát. Ez hozzátartozik a filozófiához. Amikor szerzõdést kötöttünk, tudtam, hogy tarthat egy, három vagy öt hónapig is, minden a címektõl függ.
A Tizedik elhódítása: Ennek köszönhetem, hogy még egy évet a Real Madridnál tölthettem.
A kapcsolata Florentinóval: A tiszteleten alapult, ahogyan más elnökökkel is, akikkel együtt dolgoztam.
Galliani szándékai: Amikor megtudta, hogy nincs maradásom a Real Madridnál, eljött, hogy meggyõzzön. Természetesen hízelgõ volt számomra, de azt mondtam, köszönöm, nem. Voltak jó napjaink együtt, Galliani nagyon kedves, de két madridi év után nem volt bennem energia. Sokat elhasználtam ott. Pénzrõl nem esett szó köztünk, nem az volt a megfelelõ pillanat, de egyszer majd szeretnék visszatérni.
Morata esetleges visszatérése Madridba: A srác már a Realnál is megmutatta a tehetségét, de Cristianóval, Bale-lel és Benzemával a fedélzeten más lehetõség után kellett néznie, ha játéklehetõséget akart kapni. Én úgy gondolom, maradni fog a Juvénál.
Szabadsággal töltött év: Épp felfedezem, milyen örömökkel jár, ha valaki egyszerû ember.
Visszatérés a válogatottal: Nem tudom még, hol folytatom a munkát, de abban biztos vagyok, hogy egy klubcsapatnál.
Chelsea: Úgy gondolom, Mourinho folytatni fogja a munkáját, nem hinném, hogy a Chelsea-nél változást terveznek. De bármi lesz is, kitartok amellett, hogy egy évet kihagyok.
Benítez: Ha én lennék Benzema, két gólt rúgnék, hogy ne cseréljenek le
Kritikák: Hallottam róluk, de én a játékosok edzésére koncentrálok. Nem sok újságot olvasok. Az a fontos, amit teszünk, és amit a környezetemben mondanak. Nem tépelõdöm azokon, amiket leírnak rólunk. Hogy érzéketlen vagyok ezekre? Lehet. Vannak dolgok, amiket nem lehet irányítani.
Szövetségi kapitányi álmok: Hosszú idõ kell még ehhez, de igen, vannak terveim.
Benítez az Atlético edzõjeként: Most a Madridban dolgozom, így azért elég meredek ez a kérdés…
Carvajal: Reméljük, nem lesz komolyabb gond, kemény srác.
A meccs utáni hangulat a csapatbuszban: Úgy távoztunk, hogy két pontot veszítettünk, hiszen az elsõ félidõben még a kezünkben volt, megúsztuk a büntetõt is. Hiányoztak a mélységi passzok a második játékrészben. Egy dühös Atléticóval kellett megbirkóznunk, a kontráinkra nem tudtunk energiát fordítani. Szenvedtünk az utolsó percekben.
Sergio Ramos: Sokat beszélgettünk róla a héten, hiszen az Atlético olyan csapat, ami azonnal bünteti az egyéni hibákat. Egy játékos nem annyira az edzõ, inkább a csapat miatt aggódik. Nem ostobák a játékosaink. Tudják, mikor vétenek.
Benzema: Nagyon jó a kapcsolatunk. Nagy játékos. 20-25 gólt lehet várni tõle, ezzel elégedett is leszek. Én is dühöngenék, ha lecserélne az edzõm. De reagálnék a helyzetre, s azon lennék, hogy két gólt szerezzek, hiszen akkor nem fognak lecserélni. Semmi probléma nincs vele.
Cristiano, az érinthetetlen: Ez egy mese. Minden nap beszélgetek vele, s amikor pihenésre lesz szüksége, pihenni is fog, hiszen csak így támogathatja maximálisan a csapatot. Õ maga mondta nekem, hogy így képzeli az idényt. Teljesen megegyezik az, amit õ mondott, és amit én is gondolok errõl. Egyáltalán nincs annyi probléma a valóságban, mint az újságok hasábjain. Nagyok az elvárások, hiszen a Madrid egy egészen más dimenzió.
Deschamps: Olvastam, hogy õ nem hozta volna le Benzemát…
Harag: Mérges vagyok, hiszen odalett két pont. Meg fogom nézni a meccset. Dühített a tizenegyes, de beszéltem Ramosszal és a többiekkel is. Tudja, mit csinált rosszul. Felesleges passzokkal nem szabad kockáztatni. Az Atlético kiváló a nyomásgyakorlásban, a riválisok hibáiból élnek. Apró botlás volt.
A Madrid visszaesése, vagy az Atlético felemelkedése? Az Atleti õrült tempót diktált, védekezésre kényszerültünk. Ha egy csapat beszorul, az azért van, mert a másik nyomást gyakorol rá. Ezért nem voltunk eléggé pontosak a kontrákban sem. Ha nincsenek fent a játékosaink, nem tudunk megindulni. Ez történt a második félidõben.
Védekezésre hangolva: Úgy gondolod, hogy olyan csapatot alakítok ki, amelyik beáll a saját térfelén? A Napolitól jövök, amelyik 104 gólt szerzett. Mit gondoltok, a Madrid majd fukarkodni fog a gólokkal? Az a csapat, amelyik kapura lõ és sokat birtokolja a labdát, az nem defenzív. Más dolog, hogy az Atlético képes rákényszeríteni az ellenfelét a védekezésre. Azért vetettük be Kovacicot, hogy megerõsíthessük a széleket. De így is folyamatos nyomás alatt voltunk.
Bale még nincs formában: Még az elején van, három hetet kihagyott. Fél órát kapott. Szerencsére megfelelõ munkát végez, de persze az a robbanékonyság és gyorsaság, ami megkülönbözteti õt a többiektõl, még hiányozhat.
Az elsõ lépések Cristiano felé: Minden játékosomat szeretném motiválni. Õ egy igazi profi, remek futballista. Ez megkérdõjelezhetetlen. Ha a csapat is így látja, nyilván én sem vagyok bolond. Minden nap látom, szerintem egyre jobb a kapcsolatunk. Ha engem kérdezel, õ a legjobb a világon.
Ismét lecserélné Benzemát? Ha hibázik, igen. Megint lehoznám. Õ egy fenomén. Ha egy gól helyett kettõt szerezne, nagyon boldog lennék.
Ami rossznak tûnik a Madridban: Teljesen valótlan képet festenek rólunk. A Barcelona és az Atlético elõtt járunk, minden tekintetben. Három hónap van mögöttünk. Jó úton haladunk egy kiváló csapattal, s nagyon-nagyon optimista vagyok.
A spanyol futball: Angliában fontosabb a fizikum, az olaszoknál a taktika, itt a technikán és a taktikán van a hangsúly.
A keret: A legjobb, amivel valaha dolgoztam.
Nehéz megdolgoztatni a sztárokat? Nem. Az elit csapatok egyik jellemzõje, hogy nagy a versenyszellem a játékosokban. Ennél a csapatnál a legjelentéktelenebbnek tûnõ találkozó is egy igazi csatával ér fel. A bírói ítéletekre is nagyon szélsõségesen reagálnak.
Izomsérülések: Danilónak más típusú gondja van, az izompólya sérült meg. James a válogatottal sérült meg. Benzemának, Garethnek és Pepének voltak izombántalmai, de ezek minden futballistánál normálisak. Gyorsan rendbe jönnek. Ahhoz, hogy nyerj, gyorsnak kell lenned.
Kovacic: Elég jól ismertem. Beszéltem Ramón Martínezzel és José Ángel Sánchezzel is róla (az utánpótlásért felelõs, illetve az általános igazgató – a szerk.). Casemiro is visszatért, mert jeleztem, hogy hiányzik egy ilyen típusú ember. Jó játékos és odafigyel, amitõl nyilván többet fejlõdik. Kovacicot ismertem, hiszen játszottam ellene. Mikor felmerült a neve, örültem. Nem egy kiforrott középpályás még, de nagy jövõ elõtt álló fiatal tehetség.
Xabi Alonso távozása a Liverpooltól: Ha valakinek felelõssége van, tudnia kell vállalni azt. Pénzre volt szükségem. Ha egy rossz játékost adsz el, keveset kapsz érte. Ennek õ persze nem örült. Õszinte voltam vele és az ügynökével is. A Liverpool adta el. Remek idényen volt túl, s igen sok pénzt kaptunk érte, amibõl tudtunk erõsíteni.
Casillas: Teljesen átlátható a kapcsolatunk. Nem ismerem, egyszer találkoztunk korábban véletlenül, amikor nyaraltunk. Nincs vitás kérdés vele kapcsolatban. Beszélgettünk, elmondtam neki a véleményemet. Az az elvem, hogy amit négyszemközt megtárgyalok a játékosaimmal, azt nem hozom nyilvánosságra. Én kedvelem õt.
Keylor Navas: Szerencsés vagyok, hiszen a koromnál fogva sok emberrel állok kapcsolatban. Az egyik segédem, Antonio Gómez ismerte õt az Albacetébõl, és csupa jót mondott róla. Már akkor hallottam felõle, amikor a Levantéhoz igazolt. Nyugodt vagyok, hiszen történt, ami történt, van egy kiváló kapusunk, és Keylor is jól érzi magát.
Igazolások: Olyan keretem van, hogy ennél többet már nem kérhetek. Abból kell gazdálkodnom, amim van, és az nem kevés.
Mourinho: Nem beszélgettem vele mostanában, s nem is áll szándékomban.
Gerrard: A könyveket el kell adni. Steve egy zseni. Edzõként fontos a személyes kapcsolat. Sokat beszélgetek a csapatkapitányaimmal. Minden nap leültünk Steve-vel. Az, hogy néhány edzõvel jobb volt a kapcsolata, már nem az én dolgom.
Florentino: Minden elnökön nagy a felelõsség. Végzik a dolgukat, ami miatt én nem aggódom. A mérkõzés napján nem beszéltünk, s mivel vesztettünk, nyilván õ is épp olyan bosszús, mint én. Akkor beszélünk, amikor erre szükség van. Már túl vagyok pár éven és elnökön, mindegyiknek megvannak a maga erényei és hiányosságai. Találkoztam olyan tulajdonosokkal, akiknek a futball üzlet, Florentinónak az a fontos, hogy a csapat nyerjen és jól játsszon. Amikor beszélnem kell vele, beszélünk, s olyankor általában ott van José Ángel is. De az ajánlatot nekem Florentino tette és nem José Ángel. Florentinóval beszélgettünk akkor is, amikor Xabi Alonsóról tárgyaltunk. Elkezdtünk egyeztetni az árról. Én edzõként voltam jelen, a pénzügyi igazgató dolga volt az anyagiak rendezése. A piaci értéket azonban szerintem az edzõ tudja megbecsülni… A Madrid jól járt Xabival és mi is az üzlettel.
Az érinthetetlen BBC: Nincs szó ilyesmirõl. A felállás a meccs elõtti napon dõl el. A döntéseket mi hozzuk.
Ramos: Nem féltem attól, hogy elmegy a Manchesterhez. Elsõ kézbõl kaptam az információimat, elmondtam neki, hogy alapvetõ fontosságú, s ahogy láttam, ez megerõsítette õt.
A közönség: Különleges helyzetben gyûjthettem tapasztalatot, hiszen ott ülhettem a lelátón, köztük. Azt akarják, hogy a csapatuk jól játsszon, küzdjön, hogy merész legyen, azaz sokat lõjön kapura, és persze sok gólt szerezzen.
Az edzõ egyedül van: A világ összes csapatánál ez a felállás. A kérdésre, hogy miért kellett lecserélni Benzemát, végsõ soron nekem kell válaszolni. A sajtónak el kell fogadnia a válaszaimat, s nem csak akkor, amikor az nekik tetszõ.
Cristiano szabdrúgásai: Az edzéseken remekül megy neki, bízom benne.
Mobiltelefon: Nem tiltom nekik, hiszen lehetetlen kontrollálni. Az Interben voltak olyan játékosok, akik még fürdés közben is telefonáltak.
Higuaín: Remek játékos, a legjobbakat kívánom neki.
Ancelotti: Õ a barátom. Mourinhóról inkább nem beszélek.
Iker Casillas: Ostoba vagy áruló? Nem érdekel.
Képzeljék el, hogy rögtön az után az interjú után, melyre az összes spanyol újságíró vágyik, egy portói hotelben találják magukat a diktafonjukkal, a bõröndjüket csomagolva, azzal az érzéssel, hogy rossz munkát végeztek. Nem jön a taxi, hideg van. Képzeljék el, hogy eltöltöttek egy napot Iker Casillasszal, az emberrel, akire az egész világ kíváncsi, s nem voltak képesek áttörni azt az önvédelmi vonalat, melyet a Madrid ex-kapusa több éves „szenvedés” során maga köré vont. Képzeljék el, hogy ez az ember nyugalommal, a maga 34 évével mesél, s nem akar kitörni belõle az az ordítás, melyre annyian várnak. Most sem, s még hosszú évekig nem. Egyetlen pillanatra sem tûnik fel gorombaság. Egy marketingszakember biztosan nyugdíjazna, s talán a fõnököm is erre gondol majd. És mégis…
„Nagyon nehéz helyzetben voltam az elmúlt években. Beszélhettem volna többet és õszintébben. De minek? Mindenki azt várja, hogy Iker végre nekiálljon szapulni ezt vagy azt, de ez nem fog megtörténni. Ha nem beszéltem az elmúlt három évben, miért tenném most?” – magyarázza a hálóõr új otthonában, a Porto stadionjában.
Rendben. Mostképzelje el, hogy órákkal késõbb, ahogy ismét elolvassa a válaszokat, kezd összeállni a kép. Ebben az interjúban Iker beszél. Méghozzá sokat mond. Többet, mint karrierje 16 éve alatt valaha. De kicsit el kell hagynunk a szenzációhajhász, megosztó kijelentéseket váró hozzáállástól, hogy megértsük õt.
Egy harmincas fiatalembert, aki az Atlanti-óceán partjáról, tompa haraggal tekint vissza Madridra. A kulcs ott van a válaszokban.
A kapus, aki felemelte a Tizediket, inkább nem nyitja ki Pandora szelencéjét. Még sokáig zárva hagyja. Tudja, mi az ára ennek a hallgatásnak Spanyolországban. Õ lesz a Mourinho-rajongók számára a fajankó, Pérez híveinek a pénzhajhász, a szigorú madridistáknak pedig az áruló. De fel van erre készülve: „Nem érdekel.”
Sokak elõl elrejtõzik. De ez olyan, mint egy kötélhúzás – ha nem erõlteti a saját igazát, a többieké gyõzedelmeskedik. Miért a hallgatás?
Sosem fogok rosszat mondani sem a Madridról, sem az elnökrõl. Ez a klub megtanított néhány értékre, egy viselkedésformára. Könnyû lenne most dühöngeni, elmesélni egy csomó dolgot, amit megéltem, de ez akkor is gyávaság lenne, mivel nem akkor beszélek róluk, amikor történtek. Amikor problémám volt, az érintettekkel vitattam meg.
Más játékosok, mint például Cristiano, Piqué vagy Xavi sokkal szabadabban fejezik ki az érzelmeiket, a véleményüket.
Talán mert az õ személyiségükhöz ez illik jobban. Nem arról van szó, hogy jobb vagy rosszabb vagyok náluk. Ha így tennék, problémákat teremtenék. Itt, Portóban folyamatosan azt hajtogatja mindenki: nyugalom. Épp azt, amire szükségem van: legyen minden nyugodt. Miért okozzak károkat? Õszintén mondom, se nekem, se másnak nem hiányzik.
Úgy hangzik, mintha félnél.
Cseppet sem. Viszály. Bármilyen kijelentés ezer tekintetet vonna magára, mindenkinek meglenne a maga értelmezése vele kapcsolatban és vitákat szülne. Ezért a nyugodtságot és az elõrelátást tartom szem elõtt, nem használok erõsebb szavakat, mint mások.
Akárcsak Del Bosque?
Végül is igen. Vicente egy nagyon megfontolt ember. Amit elért, azt ennek is köszönheti. Nem csak az edzésmódszerei miatt sikeres, a személyisége is épp ilyen fontos.
Sportolóként is megváltoztál attól, hogy született egy gyermeked?
Igen. Egy vesztes meccs után letörten indulsz haza. De amikor megérkezel, valami sokkal jobb vár rád. A gyermekünk mosolyától könnyebben viseljük a sportbeli kudarcokat is.
A bemutatásodon ott volt a fiad, Martín is egy Porto mezben.
Ezzel is jelezni akartuk, hogy kötõdni akarunk. A fiam több évig fog itt élni, azt is szeretném, ha megtanulna portugálul. Fontos volt nekem, hogy ott legyen, még akkor is, ha semmit nem értett abból, ami történik. De szép emlék marad.
Nehezebb volt elvinni a Bernabéuba?
Igen. Madridban egy történelmi esemény alkalmával volt ott velem a pályán, amikor a Tizediket ünnepeltük. A Do Dragaóba is eljön majd velem megint, ha valamilyen címet ünneplünk. Akkor már nagyobb is lesz, vagányabb.
Félsz attól, hogy a gyermekkora más lesz a te elképesztõ ismertséged miatt?
Szerintem ilyen szempontból jól alakítjuk az életünket. Ha kb. öt év múlva visszavonulok, tudom, a fiam már nem élvezheti azt, hogy engem néz játék közben. Nem fog emlékezni se a válogatottbeli, se a madridi szerepléseimre. A Portóra ellenben igen. De mire iskolás lesz, már nem beszélnek majd annyit rólam. Tudom, a gyerekek sokszor kegyetlenek. De akkor már senki nem fogadja azzal: Öcsém, mit bénázott Martín apja a múltkor… Mikor majd visszatérünk Spanyolországba, minden nyugodtabb lesz. Ismert leszek, de sokkal kevésbé leszek elõtérben, mint most.
Hogyan fajulhattak el annyira a dolgok, hogy a madridi házatokból már ki sem tudtok jönni fotósok díszkísérete nélkül?
Tudom, mindenki igyekszik becsülettel pénzt keresni. De egészen más dolog ránézni egy kirakatra, s azt mondani, „jaj, de szép”, mint amikor napi tíz órán keresztül te állsz ott. Fárasztó. Jó lenne, ha figyelembe vennék, más, amikor sétálni megyek a fiammal, s az is, amikor fotózásra megyek. De Spanyolországban a sajtó így mûködik. Portugáliában egészen más a helyzet.
Milyen volt az érkezésed?
Mikor 18 évesen lépsz be egy öltözõbe, még nem vagy túl felkészült. Most, 34 évesen ismét megtapasztaltam ezt az érzést. A második nap beszélgettem az egész kerettel. Szerettem volna, ha tudják, én is csak egy vagyok közülük, aki azért jött, hogy küzdjön.
Furcsa lehetett 34 évesen ezt átélni, az „elsõ napot az osztályban”.
Könnyû volt a beilleszkedés, hiszen vannak spanyolok, akikkel megtört a jég. Sok itt a fiatal, néhányan még nálam is jobban zavarba jöttek. Szerettem volna, ha megértik, egy alázatos ember jön ide, aki mindent a munkájának köszönhetõen ért el. Nem akartam, hogy bárki tartózkodó legyen amiatt, hogy nemzetközileg engem hol tartanak számon. Azt akartam, Portugáliában olyannak lássanak, amilyen vagyok, s ne olyannak, amilyennek mások mondanak.
Miben különbözik a Porto a Madridtól?
Sokkal emberibb, családiasabb itt, mégis abszolút profi a hozzáállás. Mindenki egy irányba hajt, hogy a csapat és én a lehetõ legjobb kapcsolatban legyünk, s ez a pályán is tükrözõdjön. Sokszor az emberi dolgokon múlik a teljesítmény.
Könnyebben kezelhetõ ez a dimenzió, mint a Real Madridé?
Olyan csapatból jöttem, ami A CSAPAT. Csupa nagybetûvel. A világ, az emberek csapata. Most egy olyan klubba érkeztem, melynek a történelmében szintén helyet szeretnék magamnak, de úgy, ahogyan az Portóban szokás. Elsajátítom a filozófiájukat. Szerényen, alázattal akarok sikereket elérni. Mikor hosszú ideig vagy ugyanannál a csapatnál, vannak, akik már megunnak. A Porto egy nagy klub, s a nulláról indulhatok. Lehetõségem van arra, hogy ismét fontosnak érezzem magam.
Julen Lopetegui, a portói edzõd azt monda: „Iker egy percig sem habozott, hogy igent mondjon.” Tényleg ilyen biztos volt magában?
Elõször csak néhány üzenetet váltottunk, amibõl õ ezt szûrte le, de tulajdonképpen így volt. Önbizalmat adott nekem.
A célod?
Hogy ne okozzak csalódást. A dolgok jól és rosszul is alakulhatnak. Védhetek sokat vagy keveset. De ígéretem van neki is, a klubnak is és az embereknek is.
Az interjú végül már sokkal inkább beszélgetéssé alakul. Néha Iker a kérdezõ.
Végül is te is elérzékenyültél, amikor ott hagytad a La Sextát, nem? (spanyol tévéadó, az újságíró korábbi munkahelye – a szerk.)
Igen, de visszatartottam a könnyeimet. Akkor sírtam, amikor egyedül voltam.
Én csak nyilvánosan sírok.
Nem volt utána olyan bensõséges pillanat, amikor az utolsó mozzanatokat kiélvezted? Egy séta a Bernabéuban, pár perc egyedül az öltözõben…
16 éves profi madridi pályafutásom alatt mindezt többször megízleltem. Az utolsó néhány mérkõzésen már tudtam, hogy ez az idény volt a vége. Nagyon furcsa lesz, amikor majd vissza kell térnem. Ugyanolyan ideges leszek, mint 1999-ben.
Mi volt az, ami a legtöbb sérelmet okozta neked?
Szenvedtem mindentõl, ami külsõ szemlélõktõl elhangzott. Eljött egy pillanat, amikor jobbnak láttam hallgatni, nem akartam kárt okozni a klubomnak. Így hát beszéltek mások. Nem értem, hanem rólam. De most is ugyanígy járnék el. Inkább hallgatok. Többen mondták, hogy csapjak az asztalra, de ettõl egyáltalán nem éreztem volna jobban magam.
Mi fáj a legjobban?
Ha visszagondolok 2013-ra – a Barcelona pontokat csent tõlünk a bajnokságban, de a BL-ben és a kupában is jól haladtunk elõre. Megsérültem. Elkezdõdött a cikkezés, arra eszméltem, hogy egyre többet beszélnek rólam. Rossz volt, gyanús.
Úgy érted, másról is szó volt, nem csak a sportteljesítményedrõl?
Kicsit õrült helyzetben voltam. Talán külsõ érdekek álltak mögötte. Vagy talán csak ilyenek vagyunk mi, emberek, hogy a rossz nyelvekre jobban odafigyelünk, mint a pozitív véleményekre.
Milyen érdekekre gondolsz?
Nem akarok vitákat gerjeszteni. Hívjuk bárminek ezeket. Mi, futballisták tisztában vagyunk azokkal a hírekkel, melyek a környezetünkbõl szivárognak ki. Képtelenség úgy élni, hogy ne legyenek az embernek ilyen ismerõsei.
Úgy búcsúztál el a Madridtól, ahogy akartál?
Nekem ez jutott. Se több, se kevesebb. Nem fogom magam más csapatok játékosaihoz hasonlítani. Az én búcsúm ilyen volt, ez marad meg számomra.
Kicsit kaotikus volt kívülrõl nézve.
Talán mert elég régóta húzódott. Ilyenkor mindenkinek át kell gondolnia, mi a legjobb neki. Természetesen nem volt könnyû meghoznom ezt a döntést, de ott lebegett a szemem elõtt, hogy egy másik csapat talán visszahozza a lelkesedésemet. S végül feltûnt ez a másik csapat.
Maradjunk ezen a vonalon – továbbra sem reagálsz arra a vádra, hogy eddig csak a pénz miatt nem mentél el Madridból.
Nem nagyon érdekelnek mások elképzelései errõl. Sokan sokfélét beszélnek, kedvelik az exkluzív, a kiemelt híreket. Hozunk döntéseket, megállapodásokra jutunk, s mindenki a maga oldaláról ismeri a történetet.
Florentino Pérezben csalódtál?
Senkiben nem csalódtam: elég idõs vagyok már ahhoz, hogy meghozzam a saját döntéseimet, s hogy a másik oldalt is megértsem. Ennyi. Remélem, minden jól alakul majd az elnöknél. Azzal, hogy elhagytam Spanyolországot, nem fogom kihasználni a helyzetet, s nem kezdek el a Madridról beszélni. Annak, amit mondok, Spanyolországban és az egész világon is lenne visszhangja. De õszintén szólva csak annyit akarok, hogy elõre nézhessek. Nem akarok már a múltban élni.
Úgy néz ki, egy fontos játékosnak sem sikerül ideális körülmények között távozni Madridból.
Én nem érzem, hogy rossz lett volna, ahogyan távoztam. Szomorú az ember, ha élete klubját hagyja ott, de semmi miatt nem panaszkodom. Úgy gondolom, hogy szinte valamennyi madridistával jó a viszonyom.
Mivel magyarázod, hogy a madridizmus egy része zsigerbõl gyûlöl?
Fájt, hogy olyan fontos meccseken, mint például a Valencia elleni bajnokin, kifütyültek. A fontos az lett volna, hogy biztassanak bennünket. Nem az, hogy Casillas legyen a történet középpontjában. De ez olyan örökség, ami korábbi idõszakokból maradt ránk és muszáj megértenünk. Tudtam, ha a Madridban maradok, ez bármikor bekövetkezhet.
Hálátlan lenne Spanyolország?
Nem. A spanyolok mindig kimutatták felém a hálájukat azokért az örömökért, melyeket a válogatott sikerei okoztak számukra. Madridban ugyanez a helyzet: bárhová mész, mindig olyanokkal találkozol, akik hálásak, mert boldoggá tetted õket. Nem hinném, hogy hálátlanok lennének a spanyolok. A sajtó persze más tészta.
És pedig?
Sok sportoló esetében láttuk már ezt – Fernando Alonso, Rafa Nadal, Pau Gasol. A sportáguk fontos szereplõi. Mégis úgy tûnik, szeretik õket kevesebbnek láttatni.
Magányos hely a futballvilág csúcsa?
Épp ellenkezõleg. Abban a szerencsében volt részem, hogy egy olyan klubban játszhattam, ami az otthonom volt, a szülõvárosomban. A szeretteim, barátaim mindig ott voltak körülöttem.
Mi különböztet meg egy sztárt a többiektõl? Mi a kulcs?
Egyet tudok mondani. A legjobbak közt is a legjobb az, aki tudja magáról, mégsem kérkedik. Számomra ez a sportolók legfontosabb szabálya. Ha ez megvan, teljesen mindegy, mit mondanak mások.
Cristiano Ronaldo ennek a definíciónak az ellentéte.
Cristiano egy nagyon karakán ember. Megvan a maga temperamentuma, karaktere, de ettõl még nem rossz ember. Hat éve ismerem, remekül kijöttünk. Szemtõl szembe megmondja, mit gondol, ezért mindig is csodásan elboldogultunk egymással: ha problémánk volt, megbeszéltük, aztán el is felejtettük.
Melyik volt a legnehezebb öltözõi pillanata?
Mikor az elsõ években csalódást okoztunk a válogatottal. Nagyon frusztrálja az embert, s ott motoszkál benned, hogy két évet kell várnod a következõ esélyre.
Nehezebb ez, mint egy klubcsapattal megtapasztalt kudarc?
Akkor is szomorú voltam, mikor a Madriddal nem nyertünk a BL-ben, de akkor ott van a bajnokság. A válogatottal mindig ott voltunk a siker kapujában, mégsem sikerült. Ez megviseli az embert, és sokkal jobban értékeltük a sikereket, amik utána következtek.
Vezérnek érezted magad?
Igen. A Madridban és a válogatottban is. Sok vezéregyéniség volt, akik mellett fejlõdhettem. Mindegyiküktõl tanultam, s az volt a célom, hogy a saját gyakorlatomba, személyiségembe is átültessem a jó dolgokat. Talán voltak, akiknek ez nem tetszett. Egy vezér, épp azért, mert az, nem lehet jóban mindenkivel. De tény, hogy én is vezetõ típus voltam.
Múlt idõben beszél. Talán azért, mert következetesen a piramis alján akar maradni, nem akar csapatkapitánnyá válni a Portóban, egy kapus szeretne lenni a pályán. Végre csak egy kapus.
Kaká: Még mindig madridista vagyok
Hosszú ideje nem beszélt a spanyol sajtóval.
Igen, lehetséges. De mindig öröm számomra, ha a szép emlékeket felidézhetem és társaloghatok Önökkel. Nagyon szeretem Spanyolországot, s persze a madridistákat.
Tényleg szép emlékeket õriz Madridról?
Tényleg. Mindig is azt mondom, hogy a madridi éveket tekintve pozitív a mérlegem, fontos szakasza volt az életemnek, a jó és rossz dolgokkal együtt.
Most sokkal nyugodtabbnak tûnik. Milyen az orlandói élet?
Boldog vagyok. Az USA-ban egészen más a labdarúgás, teljesen különbözik attól, ami Spanyolországban van, de nagyon jó tapasztalat. Azt kell mondjam, az MLS óriási fejlõdésen megy keresztül, sokkal magasabb a színvonal, mint azt az emberek gondolnák. Olyan csapatban játszom, mely a nulláról kezdte, egy olyan helyen, ahol a labdarúgás közel sem a legnépszerûbb sport. Igazán csodás kihívás.
Az általános elképzelés szerint aki ide jön, lényegében nyugdíjba vonul.
Sok európai játékos jön ide a karrierje végén, más jellegû tapasztalatokat, nyugodtabb futballt keresve. De én, amióta csak itt vagyok, számos labdarúgót beajánlottam, akik úgy döntöttek, tesznek egy lépést az MLS felé. Az biztos, hogy technikailag még van hová fejlõdni, s nem hasonlítható még olyan bajnokságokhoz, mint például a spanyol, az angol vagy a német, de nagyon gyors a fejlõdés, én is ezért vagyok itt, hogy ehhez hozzájáruljak.
Nehéz volt Önnek, mint korábbi aranylabdásnak meghozni azt a döntést, hogy elhagyja Európát és az Egyesült Államokban folytassa?
Egy kicsit, hiszen még volt egy év a szerzõdésembõl a Milannal. Természetesen nehéz a döntés, hiszen egy olyan kontinenst hagy ott az ember, ahol a legjobbak lépnek pályára, de az ember karrierjében eljön az a pillanat, amikor új dolgokat kell keresnie. Szerettem volna belevágni ebbe a kalandba, megismerni egy másik kultúrát és futballt. Az MLS kapcsán pedig kifejezetten hozzá akartam járulni ahhoz, hogy jobbá váljon. tudom, hogy a legjobb éveit már nem tapasztalhatom meg, hiszen az négy-öt év múlva jöhet el, de nagyon boldog vagyok egy olyan bajnokságban, mely sokkal jobb, mint azt az emberek képzelik. Tudják, itt tökéletes a szervezettség. A labdarúgók szakszervezete nagyon jól mûködik, a televíziós szerzõdések is átgondoltak, a tévések azon vannak, hogy segítsék a bajnokság fejlõdését és a szurkolókat helyezik elõtérbe.
Jobb itt, mint várta?
Azt hiszem, igen. Van egy nagyon pozitív jellemzõje az MLS-nek: nincs nagy különbség a klubok között a pénzügyek terén. Minden meccs nagyon kiegyenlített, a nyolcadik helyezett simán megverheti az elsõt. A szurkolók számára ez nagyon szórakoztatóvá teszi.
Mit hiányol legjobban Európából?
Fõleg a Bajnokok Ligáját. Azoknak a meccseknek a hangulatát. Egy különleges sorozat, a legnagyobb, de most is követem mint drukker, s büszke vagyok arra, hogy valaha a részese lehettem, hogy elhódíthattam a trófeát.
Követi a Real Madridot?
Természetesen, amikor csak tudom. Remekül kezdtek, s csodálatos látni, hogy Cristiano megint beindult. Nagyon örülök ennek.
Mire számít?
Nagyon magas szinten kezdtek. A keret most is elképesztõ, mint mindig, az új edzõ is erõs bemutatkozást nyújtott. Remélem, hogy minden remekül alakul majd.
Kaká akkor ezek szerint még mindig madridista?
Persze, hogy az vagyok! És emellett még szurkolok a Sao Paulónak, a Milannak, s jelenleg az Orlando Citynek. szerencsére nem játszottam túl sok csapatban, s mindegyikkel jó a kapcsolatom. Amikor csak tudom, megnézem a Real Madrid meccseit, szorítok értük, megünneplem a gyõzelmeiket, s mindenekelõtt a legjobbakat kívánom nekik.
Két éve jött el Madridból. Milyenek az emlékek?
Ahogy az elõbb is mondtam, csak pozitívak, a lehetõ legjobbak. Nagyon fontos szakasza volt a karrieremnek. Négy évet töltöttem ott, nagy dolgokat éltem át szakmailag és személyesen is. Ha mindent mérlegre teszek, a jó dolgok vannak többségben. Mindig erre próbálok összpontosítani. Nyertem egy bajnokságot, egy szuperkupát és egy Király-kupát is. Természetesen voltak nehéz pillanatok, de ezekbõl tanultam, s így emberileg és labdarúgóként is jó helyzetben voltam.
Nem sikerült azt nyújtania a pályán, amit az emberek vártak.
Ez igaz, nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan arról álmodtam, és ahogyan az emberek szerették volna. Szerettem volna, ha minden másként alakul. Ez persze a saját hibánk is, hiszen lepörgetünk a lelki szemeink elõtt egy ideális filmet, ám az élet nem mindig annak megfelelõen alakul. Madridban hiányzott a folytonosság, elsõsorban a sérülések miatt. Azután, amikor felépültem, edzõi döntések miatt. Ez a két tényezõ indokolta leginkább a távozásomat, de végül is több mint 120 meccsen léphettem pályára, majdnem 30 gólt szereztem, ami azt jelenti, hogy minden negyedik meccsen betaláltam.
Sokat szenvedett?
Átestem pár nehéz helyzeten, hiszen nem úgy alakult minden, ahogy szerettem volna, vagy ahogyan az emberek remélték, de az egész életemre hatással van, amit a Real Madridnál tanultam. Pszichésen sokkal erõsebbé váltam, megtanultam felülemelkedni olyan dolgokon, melyekhez addig nem voltam hozzászokva a pályafutásom alatt. Végül is megtanultam, hogy vannak olyan dolgok a futballban, amelyeket nem lehet irányítani. Biztosíthatok mindenkit, hogy ami tõlem telt, azt megtettem a Madridért, teljes erõbedobással dolgoztam, de a sérülésekre és az edzõi döntésekre nem volt ráhatásom. Ezeket nem befolyásolhattam, de végtére is az marad meg bennem mindörökké, hogy egy olyan klubban játszhattam, mint a Real Madrid, s egy olyan stadionban, mint a Bernabéu.
Úgy érezte, rosszul bántak Önnel?
Nem, egyetlen percig sem. Nem éreztem ezt, mert megértettem, hogy Spanyolországban és a Real Madridnál így mennek a dolgok, s nem én vagyok az a játékos, aki ezt meg fogja változtatni. Hozzászoktam ehhez és kész. Sokszor hallok olyan dolgokat, amik nem igazak, de nem tudom meggyõzni ezeket az embereket, hogy nem így történt. Akikkel együtt dolgoztam a Real Madridnál, azok tudják, milyen ember vagyok és mennyit dolgoztam. Egy ilyen klubnál a sajtó és a szurkolók felõl érkezõ nyomás is óriási. Ott kifütyülnek, még Ronaldót is kifütyülhetik, ami egészen hihetetlen, hiszen amit õ tesz, az páratlan, a történelemkönyvekbe való. De kifütyülték Ikert, Zidane-t és a brazil Ronaldót is. Ez az ottani szurkolói kultúra része, s nehéz rajta változtatni. Nem éreztem, hogy rosszul bánnának velem, a madridistáknak csak hálás lehetek. Az utcán mindenki nagy szeretettel és tisztelettel viszonyult hozzám. Remek éveket töltöttem el Spanyolországban.
Milyen volt a kapcsolata Mourinhóval? Az imént azt mondta, mellette hiányzott a folytonosság.
Én mindig is profin álltam ehhez és tiszteletben tartottam a döntéseit. Nem volt rossz kapcsolatunk. Természetesen voltak dolgok, melyekkel nem értettem egyet, de nem volt más választásom, folytattam a kemény munkát. S amikor elhagyta a csapatot, és rólam kérdezték, kárpótoltak a szavai: azt mondta, kiváló, profi sportoló vagyok. Florentino is így nyilatkozott. Remélem, az emberekben is ez maradt meg. mindent megtettem azért, hogy sikeres legyek a Madriddal.
Tartja a kapcsolatot a madridi játékosokkal?
Igen, néhányukkal szoktunk beszélgetni. Cristianóval, de fõleg Marcelóval.
És miket mesélnek Önnek?
Marcelóval fõleg személyes, családi dolgokról szoktunk szót váltani. Marce egy zseni! Hihetetlen figura és óriási madridista. Imádja a Real Madridot, s szerintem a klubnak is nagyon jó, hogy ilyen elkötelezett játékosai vannak. Marcelo nagy becsben tartja a Madridot, amikor beszélünk, végül mindig a Madridnál lyukadunk ki. Állandóan azt hajtogatja, hogy onnan akar visszavonulni. Mikor Cristianóval beszélünk, általában gratulálok a góljaihoz (nevet).
Már csak egy hajszálnyira van attól, hogy felülmúlja Raúlt.
Cristiano hihetetlen, minden, amit tesz, történelem. Túl fog nõni Raúlon úgy, hogy nagyjából 400 meccsel kevesebbet játszott (nevet). Ez igazán fantasztikus, s innen is gratulálok hozzá. Olyan keményen kell dolgozni, ahogy õ teszi, s lám, ott az eredménye. Egészen elképesztõek ezek a számok.
Ön az utolsó aranylabdás a „halandók” közül, ezt követõen Cristiano és Messi felosztotta egymás közt a trófeákat.
Ez nagyon jó érzés. Tudta, hogy Ronaldinho, Cristiano, Messi és én vagyunk csak azok az aranylabdások, akik még aktívak? Engem motivál az, hogy ilyen emberek mellett említenek, s hogy én vagyok az utolsó, aki Cristiano és Messi elõtt még elnyerte ezt a díjat. A futball világában, ennyi jó játékossal csak négy aktív aranylabdás van, erre büszkének kell lennem. Persze minden egyéni díj a csapatmunkát dicséri, azért nyerhetjük meg ezeket, mert egy nyertes csapat tagjai vagyunk.
Nehéz belátni azt, hogy már nem Ön a világ legjobbja?
Ez egy tanulási folyamat eredménye, de igen, már el tudom ismerni. Azzal sikerült ezt felismernem, hogy rájöttem, az idõ halad, és mindennek megvan a maga pillanata. Volt idõ, mikor én voltam a legjobb, aztán egy szakmai és személyes kihívás elé állított a Real Madrid, s most pedig itt vagyok, egy újabb nagy dolog részeseként az USA-ban.A pszichológiai felkészülés a sportban és az életben is nagyon fontos. Ilyen értelemben rengeteget tanultam, sokat dolgoztam fejben is. Fel kell készülni azokra a dolgokra, melyek elõttünk állnak. Én például különleges helyzetben voltam a brazíliai világbajnokságon. Ez mindenkinek sokat jelentett, én viszont távol maradtam. De a fontos az, hogy mindent megtettem azért, hogy ott lehessek. Végül Felipao másokat választott, ezt pedig tiszteletben kell tartanom, s támogatnom kell azokat, akik bekerültek. Nyugodt vagyok, hiszen a magam részérõl mindent megtettem. Alázatosnak kell maradni. Most ismét játszhatok. Nagyon boldog vagyok. Nem a kedvenc számomat viselem, nem vagyok csapatkapitány, de olyan boldog vagyok, mint az elsõ nap, s minden vágyam, hogy segíthessem a válogatottat.
Mikor láthatjuk majd ismét Kakát?
Az még odább van! Most élvezem a játékot az Orlando Cityben, sok a dolgom. Olyan ember vagyok, aki mindig kihívásokat keres, s most az elsõdleges célom, hogy megnyerjük az MLS-t, az Orlando legyen a legjobb csapat.
Ha visszatekint, milyen osztályzatot adna a karrierjére?
Ez egy nehéz kérdés. Azt hiszem, nem tudnék egy jegyet adni, de azt tudom mondani, sokkal messzebbre jutottam, mint amirõl álmodtam, amit elképzeltem. Mikor gyerek voltam, focista akartam lenni. Késõbb az volt a vágyam, hogy az elsõ osztályban szerepelhessek és játszhassak a válogatottban. Mondhatjuk, hogy ennél többre vittem. A Biblia szerint Istennek sokkal több terve van velünk, mint amit el tudunk képzelni. A legjobb csapatokban játszhattam, világbajnokságot nyertem, három vb-n léphettem pályára, megnyertem a BL-t, a földkerekség legjobbjaival játszhattam együtt, s átvehettem egy olyan díjat is, mely a legeslegjobbat illeti. Igazából minden álmom valóra vált.
Ki a legjobb játékos, akivel valaha játszott?
A brazil Ronaldo. Roni egészen különleges. Olyanokkal szerepelhettem együtt, mint Cristiano, Maldini, Seedorf, de Roni egyedülálló, a legjobb, akit életemben láttam.
Melyik az a meccs, amit sosem felejt majd el?
Azt hiszem, életem legjobb mérkõzése az volt, amit a Manchester ellen játszottunk, a BL-ben, az Old Traffordon. Varászlatos volt az az este, a helyszín, a találkozó fontossága miatt, s minden jól ment, két gólt is szereztem, az egyik egészen remekül is sikerült, úgy gondolom, az a meccs mindig is különleges marad számomra.
Játszott Clásicókon, madridi derbiken, milánói rangadókon, melyik ezek közül a legkülönlegesebb?
Nehéz választani. A Camp Nouban viselni a Madrid mezét egészen egyedülálló érzés, de az Inter-Milan meccsek is érdekesek. S persze a BL-találkozók. A nyolcaddöntõktõl kezdõdõen mindegyik mérkõzés ott marad az emlékeidben.
A gyerekei tudják már, ki is az õ apjuk?
Igazából nem tudom, mi jár a fejükben. Luca tudja, hogy focista vagyok, s szerintem már kezdi kapizsgálni a dolgokat. Isabella még kicsi, szerintem nem igazán fogja föl. Nem tudom, érzékelik-e, hogy az apjuk híres, mivel még nagyon picik.
S ha megnõnek, mit fog mondani nekik, kicsoda Kaká?
Mesélek majd nekik néhány meccsrõl, néhány csatáról, de nem érdekel, hogy tudni fogják-e, az apjuk a világ legjobbja volt egyszer. Azt szeretném, ha úgy éreznék, én vagyok a világ legjobb apukája, ez a legfontosabb.
Marcelo: A játékvezetõ is hibázhat
Marcelo
A mérkõzés: Furcsa találkozó volt, az elején akadtak helyzeteink, ahogyan nekik is. Végül sikerült szereznünk egy gólt, ez sokat segített abban, hogy miénk lett a három pont.
A játékvezetés: Ez az egész bírózás… Hibáznak, mi is hibázunk. Minden embernek megvan a joga erre. Nem fogunk a játékvezetõkrõl se jót, se rosszat mondani. Ilyen a futball.
Türelmetlen közönség: A nézõknek minden joguk megvan ahhoz, hogy szurkoljanak, s persze ahhoz is, hogy kifütyüljenek minket. Szép játékot kell mutatnunk, de még mindig a három pont megszerzése a legfontosabb. Amikor a csapatnak nem megy, teljesen normális, hogy a közönség türelmetlenné válik.
Butragueño
A mérkõzés: Az ellenfél remek volt, de nekünk is sok tiszta helyzetünk akadt az elsõ játékrészben, melyeket nem sikerült gólra váltani. Gól nélküli döntetlenre állt a találkozó, amivel a Granada meg is elégedett volna. Végül Isco zsenialitásának köszönhetõen Benzema gólt fejelt, s így mi nyertünk.
Gól nélkül: Nem használtuk ki azokat a lehetõségeket, melyeket egyébként ki szoktunk, az ellenfél pedig látta, hogy akár pontot is szerezhetnek, ha megtartják az eredményt, s igazán jól, könnyedséggel játszottak.
Az érvénytelenített gól: Nem tudom, inkább Önökre hagyom a döntést. Én úgy láttam, hogy nem volt les, de Önökre bízom. Szerintem Iscónál is tévesen ítéltek lest, de errõl is inkább az újságírók alkossanak véleményt.
Keylor Navas: Nagyon jól követi a játékot, remekül jön ki a kapuból, csodásak a reflexei, elégedettek vagyunk, hiszen a kapu biztosítva van.
Ronaldo nem talált be: Voltak helyzetei, ha kicsit több területe van, akár gólt is szerezhetett volna, de ma nem jött össze, ilyen a futball. A Real Madrid számára kiváltság, hogy egy ilyen játékossal számolhat.
Füttyszó: Nagyon hûséges drukkereink vannak, állandó a telt ház. Az az ideális, ha mindig éltetnek bennünket, hiszen itthon vagyunk. Ezt szeretjük. De nagyon igényesek, s mindig a maximumot várják. Persze ha választhatnék, minden egyszerûbb lenne, ha folyamatosan biztatnának minket.
Benítez
Füttyszó: Mikor véget ért a mérkõzés, boldog voltam és elégedett a jó eredmény miatt. Ez a legpozitívabb. Tudjuk, hogy jól kell játszani és gyõznünk kell, de ha nem sikerült mindent úgy kivitelezni, ahogyan szeretnénk, jó érzés, hogy legalább nyertünk.
Más volt a csapat: Tudtuk, hogy ez egy nehéz mérkõzés lehet, és az is volt. Sok labdát vesztettünk, ezekbõl kontrázni tudtak, mi pedig nem voltunk képesek kihasználni a helyzeteinket.
Lebecsülték a Granadát, ahogy Sandoval állította? Természetesen nem. A Madrid ilyet nem tett. Én vagyok az elsõ, aki fejet hajt a Granada képességei elõtt. A meccs elõtt, a szünetben és a mérkõzés után is ezt mondtam. Remekül szerepeltek. Jó benyomást tettek a nézõkre, de végül mi tudtunk gólt szerezni.
A meccs alakulása: Sok helyzetünk volt, melyekkel lezárhattuk volna a találkozót, de ez nem történt meg, hiszen a Granada kiválóan játszott. A hibáinkat remekül kihasználták. Gyorsak voltak, belõlünk hiányzott a folyamatosság és a precizitás. Lucas Vázquez azért került balra, hogy segítse Marcelót, s a 4-4-2-rõl 4-2-3-1-re váltottunk. Kovacicnak köszönhetõen többet birtokoltuk a labdát. Az utolsó passzoknál vétettünk. Egészen a végéig sok erõfeszítésre volt szükség.
Lucas Vázquez: Nem szeretek senkit kiemelni. Lucas és az egész csapat sokat dolgozott, futott. Ha õ kap esélyt, az azért van, mert megérdemli. Ha versenyképes akar lenni egy játékos, a végletekig kell hajtania azért, hogy amikor megadatik az esély, jól szerepeljen. Ha nem sikerül megmutatni a tehetségét, valaki átveszi a helyét. Az egész kerettel elégedett vagyok, de csak tizenegy hely van. Lucasszal dinamikusabbak lettünk. Tetszett, amit mutatott a pályán, elõremozdította a csapatot. Ezek a játékosok nagy hasznunkra lesznek idén.
Jesé: Amit Lucasszal kapcsolatban elmondtam, az Jesé esetében is igaz. Lucas jó volt, ahogyan Cheryshev is. Fontos, hogy mindenki fejlõdjön, én pedig meg fogom hozni a döntéseimet. A következõ meccsen is meg lehet majd mutatni, ki mire képes. Teljes mértékben bízom Jesében.
Koncentráció: Egyre inkább megmutatjuk, hogy jól összpontosítunk, nagy intenzitással játszunk és megvan bennünk a tehetség. Ha nem így lenne, egészen más eredmények születtek volna. Ez egy olyan meccs volt, amire mentálisan nehezebb volt a felkészülés, s egy igen jó ellenféllel találtuk szemben magunkat.
Cristiano szabdrúgásai: Gyakoroljuk õket, Cristiano számtalanszor be is talál. A bizalmunkról kell õt biztosítani, és akkor többször szerez majd gólt. James és Bale is nagyon jók ebben, de nagyon bízunk Cristianóban.
Keylor: A csapatnak kiválóan megy a védekezés. Azon kell dolgoznunk, hogy Keylornak ne kelljen kétszer-háromszor is közbeavatkozni. Eddig megoldotta a problémákat. Az, hogy öt meccs óta nem kaptunk gólt, azt jelenti, hogy valamit elég jól csinálunk. Folytatnunk kell a munkát.
Keylor
Magabiztosság: Nehéz helyzetben voltam, de az már a múlt, most a jelenben élek. Itt vagyok, a Real Madridban, az edzõ bízik bennem, élvezem a játékot és azon vagyok, hogy a lehetõ legjobb legyek. Amirõl Benítezzel beszélek, az kettõnk között marad, mindig is jó volt a kapcsolatunk.
Lucas
A mérkõzés: Nem lehet minden meccset 6-0-ra, könnyedén megnyerni. A Granada remekül összezárt, tiszta helyzeteink voltak az elsõ félidõben, de nem voltunk elég pontosak. Emiatt sokat szenvedtünk. Azt hiszem, igazságos az eredmény. Nehéz ebben az idõpontban játszani, nagyon meleg van, talán ez is közrejátszott abban, ahogyan a találkozó alakult. De a legfontosabb a gyõzelem.
A Bernabéu: Jó meccset hoztunk, a befejezéssel akadtak problémáink. Elégedettnek kell lennünk a három ponttal. Nagyon örülök, hogy az elsõ meccsemet játszhattam kezdõként a Madridban. Folytatni kell a kemény edzéseket és ki kell használni a helyzeteket. A végén Benítez gratulált a debütálásomhoz.
Ismét nem kaptak gólt: Egyértelmû, hogy Keylor egy fantasztikus kapus. Remek formában van, ma is alapvetõen fontos szerepe volt. Az érdem az övé is, de persze az egész csapat kell hozzá. Együtt védekezünk, összeállunk. Remélem, még sok meccset lehozunk kapott gól nélkül.
Cheryshev
A mérkõzés: A Granada nagyon szívósan védekezett, ez sok fejtörést okozott nekünk. Akárki is kap játéklehetõséget, a csapat nagyon jó a védekezésben. Rendkívül fontos, hogy továbbra se kapjunk gólt, s folytatódjon a sorozat.
A Granada: Nem volt egyszerû meccs, a Granada megnehezítette a dolgunkat, de egy gyõzelemmel a zsebünkben azért elégedettek vagyunk. Továbbra is optimisták lehetünk. Nagyon komoly nyomást gyakoroltak ránk, fõleg az elején. A második félidõben volt egy kis visszaesés, nekünk pedig ott voltak az esélyeink. Igazságos a gyõzelem.
Az Athletic: Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz. Olyan ellenfélrõl van szó, mely akár otthon játszik, akár idegenben, problémákat tud okozni. Remélem, hogy sikerrel vesszük majd az akadályt, biztos vagyok benne, hogy így lesz.
Cristiano: Meg kell köszönnöm a csapattársaimnak a jobbnál jobb passzokat
Benítez
Sérülések: „Bale görcsöt érzett a vádlijában, de várnunk kell még egy-két napot, hogy pontos képet kapjunk a sérülés eredetérõl. Ramos és Varane ütköztek, az õ állapotukkal kapcsolatban optimistább vagyok. Bale esetében még várnunk kell.”
Kovacic: „Azért hoztuk be, hogy segítse a középpályás játékot, különösen akkor, amikor mindkét szélsõ védõnk a támadózónában helyezkedik. Bale sérülésével a többiek számára is lehetõség nyílik. Most Kovacicnak szavaztam bizalmat, mert õ illett a mai játékba, de a következõ mérkõzéseken lehet jobb választás lesz Jesé, Cheryshev vagy Lucas Vázquez.”
Shakhtar: „Nehéz mérkõzés volt. Jól járatják a labdát, és szeretik birtokolni azt, ez nehézzé teszi az ellenük való védekezést. Sok jó játékosuk van, akik gyorsak, és jól bánnak a labdával. Nehéz volt megszereznünk az irányítást. Annak ellenére, hogy nem kimondottan játszottunk gyönyörûen, ki tudtunk dolgozni helyzeteket. Örülök, hogy a helyzeteink nagy részét értékesítettük, és nem kaptunk gólt. Az egyetlen negatívum a sok sérülés volt.”
A sérülések a szezonban: “Nem aggódom, mert eddig nem volt sok sérülésünk. Ma két játékosunknak volt szerencsétlen ütközése, de fizikailag a csapat nagyon egészséges.”
Cristiano: „Az egyetlen dolog, ami meglepetést okoz, az a hablatyolás ami körülötte zajlik, ahelyett, hogy arról beszélnének az emberek, amit a pályán nyújt. Nem vitás, hogy õ a világ legjobbja. A legnagyobb becsben tartom õt.”
Cristiano Ronaldo
A teljesítményrõl: „Jó formában vagyunk, a csapatmunka kiemelkedõ. Védekezésben nagyon jók voltunk. A Shakhtar jól játszott, szeretik tartani a labdát, de a mai a mi napunk volt, nyertünk, és jól játszottunk.”
A szezonkezdés: „Tudjuk, hogy az elõszezon nem annyira fontos, viszont azt is tudtuk, hogy mennyire fontos a Bajnokok Ligájában egy erõs kezdés. A bajnokságban voltak nehézségeink, az elsõ fordulóban csak döntetlent tudtuk elérni, de azóta sokkal céltudatosabbak vagyunk, és jó formának örvendünk.”
Mesterhármas: „Nagyon örülök neki, és köszönöm a csapattársaknak a türelmet, amit belém fektettek.”
Kritikák: „Elégedett vagyok, megtiszteltetés a pozíciómban lenni. Muszáj megköszönnöm a csapatnak, akik nagyon sokat segítettek nekem. Nem értem… eddig rossz játékos voltam, és most, hogy nyolc gólt lõttem, hirtelen jó lettem. A csapattársaim bíznak bennem, õk látnak el engem a jobbnál jobb labdákkal, ezekbõl szerzem a góljaim.”
Benzema
A mérkõzés: „A legjobb az volt benne, hogy nyertünk. Az elsõ félidõben hiányzott a ritmus, nem tudom, miért. Kiengedtük a kezünkbõl az irányítást és sok helyzetet kihagytunk. Három játékosunk lesérült. A legfontosabb persze az, hogy megvan a három pont.”
Gólszerzés: „Bízom magamban, de az a lényeg, hogy a csapat nyerjen.”
Cristiano: „Számomra õ a világ egyik legjobbja.”
Bale: „Sok jó játékosunk megsérült, de a keretünk lehetõséget ad arra, hogy pótoljuk õket.”
Benítez: Hiszem, hogy Benzema 20-25 gól fölé kerülhet
Meg van rémülve?
Nem, madridi vagyok. Itt nevelkedtem. Már két órával a meccs elõtt elindultam a haverjaimmal, hogy legyen állóhelyünk a Bernabéuban. A gyerekkorom és az ifjúságom is errõl a klubról szólt.
Olyan klubba érkezett, ahol nincs középút…
Itt nevelkedtem: tudom, a második hely nem számít. A célok az érdemeidtõl függnek, az igazolásoktól, a csapattól. És ez egy nagyon jó csapat, mely mindenért versenybe szállhat, ám ehhez meg kell találni az egyensúlyt. Mindent ki kell hozni a keretbõl ahhoz, hogy ott legyünk még a porondon májusban, harcoljunk, s megnyerjük a döntõ jelentõségû meccseket. Itt nõttem fel: értem és elfogadom az elvárásokat.ú
Tudja, hogyan kell kezelni a Santiago Bernabéut?
Jó fogadtatásra számítok. Tudom, mit vár a közönség: jó focit és gyõzelmeket. S persze azokat a játékosokat értékelik, akik mindent beleadnak. Egy intelligens publikumról beszélünk. Azt akarják, hogy támadó szellemben, szépen játszunk. Nem szeretem a 0-0-ra végzõdõ meccseket. Minden csapatnak megvan a maga szintje, s a Madrid mindig gólokat kell szerezni, lehetõség szerint úgy, hogy közben egyet sem kap. A célom az egyensúly megteremtése, ezt szeretném elérni a rendelkezésre álló játékosállománnyal. S ebben a közönség a segítségünkre lesz, örömüket lelik majd a futballunkban.
Támadó középpályást szeretne faragni Bale-bõl?
Van egy nagyon kellemes problémánk, mégpedig az, hogy itt van Isco, James, Bale, Ronaldo… A támadójátékban nagyon erõs futballistáink vannak, mind a kapura törnének. A feladatunk az, hogy a jellegzetességeiket összekombináljuk. Gareth például remekel, ha nagy terület van elõtte, James és Isco megtalálja a réseket, Ronaldo jól mozog befelé, Benzema megteremti magának a helyzeteket… Mindannyiuknak meglesz a szabadsága. S a posztjaik? Ott kell játszaniuk, ahol a legjobbak, ahol élvezik a meccset. Ezeket az érdekeket kell összhangba hozni: hol a legkényelmesebb a játékosnak és hol tud leginkább a csapat hasznára válni. Ez a kulcs.
Lesznek még érkezõk?
Augusztus 31-ig nyitva áll a piac, lehetnek még mozgások, de én csak arról a keretrõl beszélhetek, mely jelenleg a rendelkezésemre áll. Nem könnyû javítani ezen a csapaton, hiszen nem sok olyan játékos van, aki jobb a mieinknél, s le is igazolható. De másként is tudunk fejlõdni, minõségi, játékosokra és csapatrészekre specializált munkával.
Gondolt esetleg egy olyan kilencesre, aki kicsit más, mint Benzema?
Minden posztnál elõny, ha vannak alternatívák. Pl. a középpályán jó, ha van egy játékosod, aki a labdatartásban erõs, s egy másik, aki remekül passzol. Meccstõl függõen mindkettõnek megvannak a maga elõnyei. A csatároknál sincs ez másként. Benzema egy kiváló játékos. Idén az az egyik vágyam, hogy túllépje a 20-25 gólos határt. Ebben nagyon bízom. Benzema ráadásul képes másféle játékra is egy másik támadóval kiegészülve. Ronaldo pl. remekül fejel.
Mennyire függenek a Barcelonától?
Spanyolországban nem csak õk vannak. Itt az Atlético, a Valencia, a Sevilla, akik szintén remekül teljesítenek. De nyilvánvaló, hogy a Barcelona a bajnok, a legfõbb hivatkozási alap. Ellenük sokkal nehezebb megtartani a labdát, hiszen ahhoz vannak szokva, hogy õk birtokolják, s ha mégsem, helyre akarják állítani a világ rendjét és kárt szeretnének okozni az ellenfélnek. Nem lesz könnyû dolgunk velük.