PD

Bár nem beszél errõl, a rekordok megdöntése az egyik legfontosabb mozgatórugó lenyûgözõ karrierjében. Sok módja van annak, hogy valaki halhatatlanná váljon. Diadalok, a gólok szépsége, a játéktudás… és az, ha valaki olyan magasságokba ér, ami keveseknek adatik meg. Nagyon nehéz lenne túlszárnyalni a portugál gólátlagát: a Real Madridban 250 meccsen 256 gólt lõtt, azaz egy találatnál is többet szerez meccsenként.

Ezek a számok segítették ahhoz, hogy rengeteg címet gyûjtsön, egyiket a másik után, mióta megérkezett a „fehér házba”. Aranylabda, Aranycipõ, Európa legjobb játékosa – s persze a bajnoki cím, a két kupa, a BL és egy Európai-szuperkupa, valamint egy spanyol is.

A klubvilágbajnokság még hiányzik a repertoárjából madridistaként, de még adott a BL-címvédés, a kupa újbóli megnyerése és a bajnokság trónjának visszaszerzése is.

A Real Madrid, a bajnokság és a Bajnokok Ligája szempontjából hét cél lebeghet CR szeme elõtt. Lássuk, melyek ezek:

1. A bajnoki gólok
A liga már érkezése óta nagyon fekszik Cristianónak. Az elmúlt öt szezonban 26, 41, 46, 34 és 31 gólt szerzett, a 2010/11-es és a 2013/14-es szezonban õ lett a sorozat legeredményesebb játékosa. A Córdobának lõtt góljával már 179 bajnoki találatot jegyez. A következõ, akit megelõzhet a klub örökranglistáján, Santillana, tõle hét gól választja el a portugál klasszist. Nehezebb lesz utolérnie a legendás Di Stéfanót, aki 216 gólt szerzett habfehérben. A 2010/11-es és 2011/12-es számokat kellene produkálnia ahhoz, hogy feljöjjön a második helyre. Raúl, akitõl a hetes mezt örökölte, 49 gólra van Ronaldótól. Abban biztosak lehetünk, hogy a luzitán lábában benne van a lehetõség arra, hogy az örökranglista élérõl vonuljon vissza.

2. Találatok az összes sorozat tekintetében
Ha az összes kiírást figyelembe vesszük, hasonló a lista. Az elõzõ idényben Puskást utasította maga mögé, ezzel a negyedik helyre került. Amennyiben elkerülik a sérülések, megelõzheti Santillanát, akitõl jelenleg 32 gólra van. A többiek épp olyan sorrendben következnek, mint a spanyol bajnokságban szerzett találatokat összesítõ táblán: Don Alfredo a második, 51 gólos távolsággal, míg Raúl az elsõ, akinek letaszításához 67 alkalommal kell bevennie Ronaldónak az ellenfelek kapuját.
Hozzá kell tenni azonban, hogy ezeket a számokat a „riválisok” lényegesen több mérkõzésen produkálták, mint ahányszor a portugál magára ölthette a habfehér mezt. Az örök hetes 741, míg a Szõke Nyíl 392 találkozón lépett pályára a Real Madrid játékosaként. Santillana 645 alkalommal játszott, azaz Ronaldo úgy utasította maga mögé a ranglétrán, hogy 400 meccsel kevesebbet játszott.

3. A bajnokság örökranglistája
Jelenleg a 13. helyen áll ebben a versengésben. A madeirainak nem lesz könnyû dolga, ha az elsõ helyet akarja elnyerni, hiszen Messi 66 góllal többet szerzett eddig nála, s ha megnézzük az elmúlt évek mutatóit, azt látjuk, hogy hasonló számokat produkálnak.
Az elsõ tízbe azonban igen könnyen bejuthat. A következõ „áldozat” itt is Santillana lehet. Ezt követõen a három gólra lévõ Arza és az öt találattal elõrébb szereplõ David Villa sorolódhat lejjebb. Valószínûleg a tizedik helynél elõrébb végez majd. Ha 31-szer lesz eredményes, akkor nyolcadikként zárhat idén, Mundo és Pahiño elõtt.

4. A Bajnokok Ligája történetének legeredményesebb játékosa
Az elõzõ kiírásban már megdöntötte az egy szezon alatti gólrekordot. Egészen elképesztõ módon 17 gólt szerzett a Bajnokok Ligájában. Természetesen õ lett ezzel a legjobb gólvágó a tornán, mint ahogyan a 2007/8-as és a 2012/13-as BL-ben is.
A vörösöknél 15 gólt szerzett, a 2007/8-as idényben nyolcat, ekkor Moszkvában el is hódította a Manchester United a BL-elsõséget. A Real Madrid színeiben már 52 találatnál jár, azaz összesen 67 alkalommal járt túl a védõk eszén az európai viadalon, épp annyiszor, mint Messi. Ez a harc kettejük közt napról napra zajlik majd. Raúl 71 gólos rekordjának meg vannak számlálva a napjai.

5. A legeredményesebb madridista az európai porondon – Raúl üldözése
Ebben az esetben kicsit nehezebb dolga lesz Cristianónak, hiszen nagyobb a különbség, Raúl 14 góllal vezet elõtte – bár hozzá kell tenni, hogy CR7 52 gólját 51 találkozón szerezte, míg Raúlnak 132 meccs kellett a 66 találathoz, azaz gólátlag tekintetében a portugál felülmúlja a korábbi kapitányt. Ha megközelíti az elõzõ idényben hozott számot, akkor sikerülhet a trón elhódítása.

6. Három stadion, ahol még nem rezgette meg a hálót
Cristianót nem látják szívesen Spanyolország pályáin. Nem véletlen. Csak két olyan van, ahol már szerepelt, de eddig még nem sikerült betalálnia: az egyik a Nueva Condomina (ahol egy Király-kupa meccset játszott a 2010/11-es szezonban), a másik pedig a Riazor (innen kétszer is üres kézzel távozott). A bajnokságba visszatérõ kék-fehéreknél most lesz lehetõsége javítani.
Két olyan pálya is lesz az idei sorozatban, ahol eddig még nem játszott Ronaldo, az egyik az Ipurua, a másik az El Arcángel. Ha itt is sikerrel jár, nem lesz olyan stadion a bajnokságban, ahol ne tört volna legalább egyszer borsot a kapus orra alá. Guinness-rekord.
Természetesen ott is termelheti majd tovább a gólokat, ahol eddig sem tétlenkedett. A Sánchez Pizjuán a kedvenc helyszíne (nyolc gól), ezt követi a Calderón és a Camp Nou hét-hét találattal.
Ami az ellenfeleket illeti, már mindenkinek a kapuját bevette Cristiano, pontosabban csak az Eibarét nem, akikkel még nem találkozott eddig. A Córdoba már megkapta a magáét rögtön az elsõ alkalommal, mikor szembe került CR7-tel, a bajnokság nyitó fordulóján.

7. A negyedik Aranycipõ begyûjtése
Cristiano Ronaldo múzeumában büszkén mutathat rá a három eddig elhódított európai elsõségre (2007/8, 2010/11, 2013/14). Az elõzõ idényben megosztva nyert Luis Suárezzel, s ezzel utolérte Messit. A Bolha 2009/10, 2011/12 és 2012/13 után most szintén a negyedik arany lábbeliért küzdhet. Itt is várhatóak izgalmak.

Az Ultrassur háza táján a közelmúltban kialakuló helyzet egészen eltérõ képet mutat ahhoz képest, amit más spanyol ultracsoportoknál megfigyelhetünk. A hatalomért folytatott belsõ harcok azt eredményezték, hogy a Real Madrid elûzte a stadionból az ott már három évtizede rendszeresen megjelenõ gárdát. Az 1980-ban alapított csoport napjai meg vannak számlálva. Legalábbis a Santiago Bernabéuban. Nem is olyan régen a Boixos Nois is kénytelen volt elhagyni megszokott helyét, s csupán töredéke maradt meg korábbi erejének, miután Joan Laporta meghirdette a harcot ellenük. Hasonló a történet abból a szempontból is, hogy a Barcelonánál szintén felmerült egy fiatal ultrák számára elkülönített szektor létrehozásának ötlete.

Van olyan „grada joven”, mely mûködõképes, erre láthatunk példát Valenciában, ahol különbözõ csoportok, köztük a Yomus, a Mestalla legendás szurkolói csapata együtt élnek az északi sarokban a klub felügyeletével, a Valencia nem akarja, hogy radikalizálódjanak a szurkolói tömörülések. A Frente Atléticót szintén nagyítóval vizslatják – õk a Calderónban buzdítják a pirosfehéreket, a liga leghangosabb ultrái közé tartoznak. A Bastión (neonáci csoport az Atlético szurkolói közt) egyik tagja, Ricardo Guerra 1998 decemberében meggyilkolta Aitor Zabaletát, a Real Sociedad egyik rajongóját, aki azért utazott Madridba, hogy részt vegyen az Atléti és a Sociedad közti UEFA-kupa mérkõzésen. A Bastión eltûnt, vagy legalábbis már nem látható a Calderónban, de az ultrák vállát még mindig nyomja ennek a szomorú esetnek a terhe. Még Sevillából is érkeznek a vádak, ahol a Biris Norte Antonio Puertának címzett dalokat énekel. A Frente Atlético és a Biris Norte között vannak ideológiai és sportszakmai összeférhetetlenségek, de mindkét csoportnak akadnak nézeteltéréseik a saját klubvezetõségükkel is. 2012-ben a Biris egy részét el akarták távolítani a stadionból, de jelenleg viszonylagos nyugalom honol a Pizjuán nézõterén.

A Boixos Nois, a Barcelona radikálisai

Az említett csoportok a Biris kivételével mind a jobboldalhoz kötõdnek, épp úgy, mint az Espanyol „kékfehér brigádja”. Véget ért virágkoruk a Sarriában, a Cornellá-El Pratba már tilos számukra a belépés, bár sok tagjuk „civilben” részt vesz a mérkõzéseken. A Málaga ultrái, a Frente Bokerón, akiknek szintén megvannak a hagyományaik a Rosaledában, szintén jobboldali eszmék felé elkötelezett ultracsoportot alkotnak, melyet érdemes megemlíteni a teljesség kedvéért.

A másik oldalon találjuk például az Herri Nortét, az Athletic szurkolóit, akik még mindig várnak arra, hogy helyük legyen az új San Mamésben, vagy az Indar Gorrit a kiesett Osasunánál – ezek mind baloldali szervezõdések a Rayóhoz kötõdõ Bukarenos, a Sociedad szurkolóinak számát gyarapító Peña Mujika és a Celtarras, a Celta Vigo ultrái mellett.

Mindannyiukra jellemzõ, hogy a klubokkal, a szövetséggel, az intoleranciát ellenzõ mozgalommal és az ország rendfenntartói erõivel is idõrõl idõre meggyûlik a bajuk. A biztonság sokat javult a stadionokban, az ultrák tevékenységének felügyeletére éves szinten nyolcmillió eurót költenek a bajnokságban. Ez eredményezi, hogy az inzultusok a stadionokból kikerültek az utcákra. Akár van kapcsolat a klub és az ultrák egyes csoportjai között, akár nincs, mind tisztában vannak azzal, hogy a stadionbeli vétségek után a klubot sújtja a büntetés, mely ezen felbuzdulva drasztikus eszközökhöz is folyamodhat. Ráadásul ott van a sporttal kapcsolatos erõszakot szankcionáló törvény, mely 150-tõl 650 000 euróig terjedõ pénzbírsággal sújthatja az elkövetõket, illetve a sportesemények látogatásától is eltilthatják a delikvenseket 1 hónaptól 5 évig terjedõ idõszakra.

Ultrák és az õket õrzõ rendõrök a Vicente Calderónban

Az ultrákat jól ismerõk megállapíthatják, amit korábban említettünk: az erõszak az utcára került. Ez történt az Ultrassurnál is, akiket a vezetõség számûzött a Bernabéuból (sokakat érvényes, kifizetett bérlettel) egy utcai csetepaté után, mely a meccsek elõtti szokásos gyülekezõhelyen alakult ki.

A belsõ hatalmi harc a csoport régi feje, Álvaro Cadenas és az új, radikálisabb ág feltételezett vezetõje, Antonio „El Niño” között bontakozott ki. Cadenas hívei közleményt adtak ki, melyben leszögezték, hogy El Niño szervezõdésének semmi köze a futballhoz, s azzal is megvádolták, hogy kapcsolatban áll a Frente Atléticóval. Az új csoport erre azzal válaszolt, hogy az Ultrassur idõsebb tagjait illegális jegy- és ajándéktárgy kereskedéssel gyanúsították meg. De nem ez az egyetlen vita a déli oldal tagjai közt. A jelenlegi káoszt kihasználva a klub úgy döntött, kezdeményezi egy szurkolói részleg kialakítását az Ultrassur régi helyén. A La Peña Clásica és a Primavera Blanca mozgalom volt az, melyet a stadion déli végének elfoglalásáért okoltak. Ez természetesen nem volt jó hatással az Ultrassur soraira. A csoportok egyes tagjai meghaladták már azt az életkort, melyet a klub határként állapított meg az új szurkolói szektorhoz való belépés engedélyezésénél. Sokakat azzal is megvádoltak, hogy nem bérletesek s nem klubtagok, annak ellenére, hogy számos Ultrassur-tag ezeknek a feltételeknek eleget tett. Voltak, akik egy jegyzõvel karöltve jelentek meg a Bernabéu kapujában.

A problémáknak nem sikerült véget vetni azzal sem, hogy a Grada Joven fiataljaihoz 200 Ultrassur-tagot is beengedtek. Míg a csoport néhány képviselõje Valdebebasba tette át a székhelyét azért, hogy megmutassa, csak a futball és a csapat buzdítása fontos számára, az irányításért való közdelem és a vezetõk közti harc folytatódott az utcákon. Bár az ultrák mindenképpen tisztázni akarták, hogy a stadionbeli erõszek lényegesen csökkent (a kapu összedõlése a Dortmund elleni meccsen 1998-ban történt, hosszú ideje már), odakint még mindig tart a háború. Az egyik fiatal tag temetése után, a Bernabéuhoz közel, egy köpésre a megszokott gyülekezési helytõl a két szárny vezetõje, Álvaro Cadenas és Antonio „El Niño” szemtõl szemben álltak egymással, mely odáig fajult, hogy Cadenast letartóztatták, amiért pisztollyal fenyegette ellenfelét. Újabb fogdai kitérõt jegyezhetett föl magának a vezér, aki hivatása szerint egyébként ügyvéd. Kétes üzelmeinek sora talán az egyetlen, melyben hasonlítanak El Niñóval.

Antonio “El Niño” és az általa létrehozott náci mozgalom, az Outlaw képviselõi, melyet a betiltott Hammerskin y Blood & Honour helyett hozott létre

A dolgok jelen állása és a Grada Joven kudarca miatt a Real Madrid azon van, hogy a lehetõ legjobban oldja meg a kialakult helyzetet. A számûzött bérleteseknek helyet biztosítanak a stadion más részein, s minden bizonnyal nem alakul majd ki a Grada Joven az Ultrassur egykori törzshelyén. A Real Madridnak ráadásul a rendõrséggel is dûlõre kell jutnia, akik kételkednek az intézkedések sikerében, s számos elvárásuk lenne a klub felé: a tagok büntetettségére vonatkozó adatszolgáltatás, motozás bevezetése, a stadion félidõben való elhagyásának tiltása… ez mind olyasmi, ami mûködik a Mestallában, de nem sült el jól a Camp Nou-ban.

Miután Joan Laporta harcba szállt a Boixos Nois-val, a katalán rendfenntartók nem támogatták egy fiatal szurkolói szektor kialakítását. A Mossos összeállított egy listát 900 tagról, akiknek a 10%-a komolyabb bûncselekményeket is elkövetett már. A Boixos egyik kisebb csoportja, a Casuals a többi radikális szurkolói szervezõdéshez hasonlóan az utcán nyilvánult meg igazán, tagjaik közül néhányat 2010-ben drogkereskedelemért tartóztattak le. Vezetõjüket 13 évre ítélték májusban, három testi sértésért, egy fegyveres rablásért, bûncselekményre irányuló szövetségért, tiltott fegyverviselésért.

Az ilyen típusú radikálisokat szeretné a sporttal kapcsolatos erõszakos fellépés elleni törvény visszaszorítani. Nincs pontos adatbázis a jelenleg aktív ultrákról, de az biztos, hogy a megrendszabályozásukért folytatott harc (biztonsági kamerák, személyazonosság igazolása, motozások, stb.) a stadion után az utcán fog folytatódni a jövõben.