Egytől egyig: Real Madrid – Manchester United (2-1)
Csapatok
Real Madrid (8)
Elkezdődött? El bizony, de még hogy!? Első tétmeccsét rögtön győzelemmel vette a csapat, amivel meg is szerezte idénybeli első trófeáját. Soha rosszabb rajtot. Örülünk ám, hiszen az eredmény mellett azért voltak pozitívumok bőven a csapat játékában. Az első félidő első tíz percét leszámítva óriási madridi fölény mutatkozott egészen a 60. percig. Ezidő alatt sokszor hosszú percekig beszorult a Manchester United, a védők hátsóját talán véresre is dörzsölte a háló. Egy-egy kontrából tudtak csak eljönni a vörösök, de igazi veszélyt a tárgyalt időszak nem tartogatott Mourinho gárdájától. A Real Madrid viszont Casemiro és Isco vezérletével vezetett néhány igen szép támadást, láthattunk kombinatív összjátékokat és veszélyes próbálkozásokat is. Voltak persze negatívumok madridi részről is, gondolok itt arra, hogy a védelem több esetben is elismerően bólogatott a manchesteriek támadására ahelyett, hogy megpróbálták volna megakadályozni a támadók kapura törését. Meg kell említeni tovább, hogy a 60. percet követően visszaesett a csapat teljesítménye, több játékoson is megjelentek a fáradtság jelei, igaz, ez az idény első tétmeccsén nem eget rengető probléma. A támadók teljesítményével sem voltam teljes mértékig kibékülve, de bízom benne, hogy ezen a téren – legyen szó bármilyen megoldásról – lehet még javulni. Összességében tehát boldogok lehetünk, hiszen újra láthattuk imádott csapatunkat a pályán, ismét üvölthettünk egy megszerzett trófea miatt, és szintén ujjongva konstatálhatjuk, hogy júniusig bizony nincs megállás.
Manchester United (6)
Amennyire bátran kezdték a meccset, utána egy legalább annyira megszeppent csapat képét keltették, egészen Bale kapufájáig. A walesi kihagyott helyzetét követően új erőre kaptak, elsősorban Rashford kiváló teljesítményének köszönhetően. Őszintén megmondom, hogy 2-1-es állásnál nem voltam teljesen nyugodt. Ettől függetlenül végig lehetett érezni a két csapat közötti legnagyobb különbséget: míg a Real Madrid egy igen összeszokott gárda képét festette, a manchesterieken érződött, hogy dolgozniuk kell még a csapategységen, nem mindig jött megérzésből, hogy pontosan hol helyezkedik a társ. Ettől függetlenül nincs miért szégyenkezniük, tisztességesen helytálltak Európa regnáló bajnoka ellen, és ha a megfelelő úton haladnak tovább, akkor a Bajnokok Ligájában okozhatnak majd kellemetlen perceket a jelen nagyjainak.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Casemiro (10)
Lassan nyugodtan rá lehet ragasztani a „nagy meccsek embere” jelzőt a brazilra. A Real Madrid tankja hatalmas meccset hozott, egy védekező középpályástól számomra ez a tökéletes teljesítmény. Szerzett egy rendkívül fontos gólt, ami még jobban megnyugtatta a csapatot – hogy les volt-e vagy sem, az irreleváns, körülbelül egy hajszálnyi terület döntött, ami emberi szemmel játék közben egyszerűen észrevehetetlen, a saját feladatát ettől függetlenül kiválóan oldotta meg a brazil, pazarul lőtte ki a hosszút. Emellett több alkalommal is szerelt sallangmentesen a meccs kritikus pillanataiban, összesen hét alkalommal szerzett labdát, kétszer pedig takarított a tizenhatoson belül. Nem szabad megfeledkeznünk arról a fejeséről sem, ami végül a felsőlécen csattant. Ezúttal azt sem mondhatjuk rá, hogy ügyetlen lett volna a labdával, az esetek túlnyomó többségében időben szabadult a játékszertől, a lehető legegyszerűbb megoldást választva, ezt igazolja 94%-os passzpontossága is. Az ő szerepe nagyon megosztó, de a mostani teljesítményére talán még a legnagyobb kritikusai is elégedetten bólogatnak.
Keylor Navas (6)
Érzésem szerint nem ez volt a Costa Rica-i hálóőr legerősebb teljesítménye. A legtöbb kapura tartó lövést ugyan biztos kézzel hárította, volt egy hatalmas bravúrja is, két alkalommal viszont nagyon rossz helyre ütötte a játékszert, az egyikből Lukaku szépíteni is tudott. A találatban a védők is benne voltak, hiszen senki sem érkezett biztosítani, de egyértelmű, hogy a bekapott gól részben a kapus lelkén szárad. Az előszezon során viszont parádézott, így talán csak a szkopjei meleg ártott meg neki.
Dani Carvajal (6)
Az első félidőben láthattunk egy igazi, Carvajal-féle átadást, amelyből Casemiro meg is szerezte a vezetést a csapatnak. Végigrobogta a meccset a jobbon, ám asszisztja és munkamorálja ellenére sem volt jó meccse a spanyolnak. A védőmunkáját mélyen tudása alatt teljesítette, főleg Rashforddal gyűlt meg a baja, aki csak akkor nem forgatta be őt, amikor nem akarta. Nem ehhez szoktunk hozzá a csupaszív védőtől.
Raphaël Varane (6)
A levegő ura volt, az oldalról érkező beadások gyakran találták meg őt, ám kivétel nélkül sikerrel vette az akadályokat. Helyezkedési hibája viszont volt bőven, sokszor úgy tűnt, ez az első közös meccse Ramosszal. Biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb is, főleg annak tudatában, hogy Nacho folyamatosan ott kopogtat a kezdőcsapat ajtaján.
Sergio Ramos (5)
10 felszabadítás fűződik a nevéhez, ami elég jól csengően hangzik, ugyanakkor az ő játékától sem állt messze a hiba tegnap este. Lukakuval kellett küzdenie rendesen, és volt, hogy alul maradt a párharcban, ráadásul pont ő volt az, aki leszakadt a belgáról a szépítő találat előtt. Gyakran próbálkozott hosszú átadásokkal, ám labdáinak 60 százaléka célt tévesztett. A már-már megszokott sárga lapja pedig ezúttal sem maradt el, igaz, talán túlságosan szigorú volt Rocchi annak kiosztásakor. A Barcelona ellen már jobban kell teljesíteni, mind egyénileg, mind pedig a Varane-nal alkotott párosuknak.
Marcelo (6,5)
Magához képest visszafogottan teljesített a brazil, aki bár gyakran felért a támadásokkal, igazi veszélyt csak ritkán tudott teremteni a tizenhatos környékén. Védőmunkájára ezúttal nem lehet panasz, a hátsó alakzat tagjai közül ő csente vissza a legtöbbször a játékszert, az már más kérdés, hogy tegnap ehhez négy labdaszerzés is elég volt.
Toni Kroos (7,5)
Az a bizonyos német precizitás… Toni ismét kiválóan mozgatta a csapatot, nagyszerű kapocs volt a védők és a támadósor között. Passzmutatója átlagosra sikeredett, átadásainak 96 százaléka találta meg a társakat, ráadásul négy kulcspasszt is összealibizett. Egyik mutatót sem sikerült senkinek sem megfejelnie a mezőnyből. Volt egy veszélyes lövése is, melynek hárításához bravúrra volt szükség De Geától. Mindössze egyetlen egyszer csúszott hiba a gépezetbe, eladott labdájára lecsaphatott volna Lukaku, ám a belga lesen tartózkodott, így pelyhes állú Tonink is megmenekült a madridisták haragjától.
Luka Modrić (7)
Elképesztő, de a mai napig le tud nyűgözni, hogy micsoda párost alkotnak ők Kroosszal. Többször is kijelentettem már, és továbbra is tartom, a világ legjobb középpályája a miénk. Lukita a mérkőzés elején néhány eladott labdával vétette észre magát, de végül csak belelendült a játékba, sokszor csak szabálytalanság árán tudták őt megállítani. Az elrontott passzok ellenére is összehozott egy 93 százalékos mutatót, ami azért nem rossz, még ha némileg el is marad Toni statisztikájától.
Isco (8,5)
Sokat volt játékban a spanyol, aki meglehetősen szabad szerepkörben ficánkolhatott ezúttal is. A bizalmat és a szabadságot ezúttal is kiváló játékkal hálálta meg, Casemiro mellett lecseréléséig ő volt a csapat legjobbja. A United játékosai a legtöbb esetben csak úgy tudták megállítani, hogy elővették a baltát vagy a kaszát, és jól odacsaptak neki. Amikor azonban ki tudott térni a lábait kereső stoplik elől, akkor rendre izgulhatott De Gea. A gólja előtti csodálatos összjátéknak is aktív részese volt, nagyszerűen kényszerítőzött Bale-lel, majd higgadtan lőtte ki a hosszút. Ott folytatja tehát, ahol tavaly abbahagyta, sokak örömére. Csak írná már alá azt a szerződéshosszabbítást…
Karim Benzema (4)
Iscóhoz hasonlóan ő is pontosan ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta, viszont a spanyollal ellentétben neki van olyan skillje is, aminek köszönhetően az ellenfél védőinek lábára sincs szükség, ha össze akar esni. Újabb remek teljesítmény a francia neve mellett. Na jó, azért Isco góljában neki is nagy szerepe volt, ez dobott a pontszámán.
Gareth Bale (7)
Az előszezonban nyújtott pocsék teljesítményét követően úgy tűnik, a walesi összekapta magát. Láttam már jobban játszani, ez tény, de most egyáltalán nem lefelé lógott ki a csapatból. Egy gólpassz és egy kapufa fűződött a nevéhez, utóbbi miatt neheztelek is rá egy picit, hiszen lezárhatta volna a meccset. Sok kritikát kap, de remélem, hogy innentől felfelé vezet az útja. Ha a sérülések elkerülnék, akkor akár egy sikeres szezonja is lehetne. Meglátjuk. Én azért szurkolok neki.
Cserejátékosok
Marco Asensio (6,5)
Nagyon közel állt ahhoz, hogy ismét góllal nyissa idényét, pechjére kapáslövése középre tartott, így De Gea ha bravúrral is, de védeni tudta. Két alkalommal megcsillogtatta sebességét is, ám sokkal többre nem futotta a neki jutó bő 20 perc alatt.
Lucas Vázquez (7)
Imádjuk. Olyan ő, mint egy jó munkásember, a lelkét hozta megint a pályára. Asensiónak adott kulcspassza előtt pedig mindenki jegyet váltott a Lucas-ringlispilre, úgy forogtak a védők, hogy azt öröm volt nézni.
Cristiano Ronaldo (5,5)
Pályára lépése a személyének és talán a lelkivilágának szólt, hiszen kétnapnyi edzést követően lehetetlen, hogy valaki készen álljon a játékra. Kiharcolt néhány szabadrúgást, egyet ezek közül ő végzett el, nem túl sok sikerrel. Jó volt viszont újra a pályán látni.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (8)
Az előszezont követően a legtöbben kongatták a vészharangokat, Zidane viszont megint odakoppintott az orrokra. Nyugalom, majd ő tudja, hogy mit csinál. A kezdőcsapatában nem volt túl sok meglepetés, hozzáteszem, Kovačić és Asensio is bőven megérdemelték volna, hogy kezdőként lépjenek pályára, ráadásul, ha az előszezon teljesítményét vesszük alapul, akkor Bale-nek és Benzemának sem lett volna helye a kezdőben. Zidane viszont tudja, mit csinál, az eredmény pedig újfent őt igazolta. Ez nem kis teljesítmény, hiszen Benzema lézengését ismét elbírta a csapat, elképzelhető, hogy erre tudatosan készülnek az edzéseken. Én személy szerint örültem volna, ha Cristiano helyett Kovačić érkezik a végén, tényleg nagyon kijárt volna ez az elismerés a horvátnak, de talán a spanyol szuperkupára tartogatja őt a mester, ki tudja. Taktikailag egyébként rendben volt a csapat, ahogy fent is említettem, sokszor a manchesteriek nem is tudtak mit kezdeni ellenfelükkel. A védelem azonban még nem áll stabil lábakon, így van még min dolgozni, természetesen. Zizou-nak viszont ismét jár az elismerés, brutális, amit a padon művel, csodálatos, ahogy leperegnek róla a kritikák, mindeközben ő csak áll, hallgat, az eredményei pedig úgy vágják pofán a kétkedőket, hogy azt öröm nézni. Öt alkalommal döntőzött eddig edzőként, és valamennyi alkalommal ő került ki győztesként. Páratlan. Ennek a csapatnak rá van szüksége, ez teljesen egyértelmű. Köszönjük ezt az újabb trófeát, Legenda!
U.i.: Az olvasói értékelésekre idén is kiváncsiak leszünk, ezúttal viszont technikai okok miatt ez elmaradt. Nézzétek el nekünk, még nálunk is idény eleji a forma. A Barcelona elleni meccseken már lesz lehetőségetek pontozni.
Zinédine Zidane Real…
Zinédine Zidane Real Madridja eddig 5 döntőben léphetett pályára, melyek mindegyikét megnyerte. A francia trénernek ez volt a 6. címe edzőként.
Real Madrid 2017/18 – Előzetes: a középpályások
Az előző szezon sikereinek egyik legfőbb oka volt a főleg Kroos, Modrić, Casemiro és Isco alkotta középpálya, amelynek segítségével többek között a világ egyik legjobb védelmét is sikerült feltörni a Bajnokok Ligája fináléjában. A Madrid középpályája idén talán még tovább erősödött Marcos Llorente és Dani Ceballos érkezésével. Úgy tűnik, a pálya közepén most is a Real lesz az úr.
Marcos Llorente – A Támaszpont
Kor: 22
A kölcsönjátékosok közül talán ő lepte meg a leginkább a Real Madrid szurkolóit a 2016/17-es idényben. Pontosan emiatt hatalmas elvárások vannak a fiatal spanyollal szemben. A szezonban valószínűleg Casemiro alternatívájaként számítanak majd rá, de Llorentében megvan a potenciál arra is, hogy kezdővé váljon a jövőben, annak ellenére, hogy teljesen más típusú játékos, mint a brazil.
A spanyol hatalmas szerepet játszott az előző szezonban az Alavés remek szereplésében, idén pedig már Madridban bizonyíthatja, hogy kiváló passzai, ritmusérzéke és helyezkedése tökéletesen alkalmassá teszik arra, hogy a kezdő tizenegy tagja legyen.
Jóslat
Llorente a Casemirótól való különbözősége okán minden bizonnyal olyan meccseken fog szerepelni, mikor a labdaközpontú játék lesz a fontos. Fontos meccseken azonban senki se számítson arra, hogy Llorentével áll fel a csapat. Marcos inkább a B csapat tagjaként, a rotációkor kap majd szerepet.
Casemiro – A Gerincoszlop
Kor: 25
Casemiro személye kissé megosztóvá vált az utóbbi időben a szurkolók köreiben. Az előző idényben nem egyszer okozott problémát technikai hiányosságaival, ám az tagadhatatlan, hogy sokkal, de sokkal többször vált a csapat előnyére, ha a brazil játszott. Sosem volt rest szerelni, számos meccsen létfontosságú volt a jelenléte, a nagyobb meccseken pedig kihagyhatatlannak bizonyult a csapatból. A csapatnak ő az igazi gerincoszlopa, a játékos, aki egyben tartja a gárdát.
Jóslat
Casemiro kétségtelenül a kezdőcsapat tagja lesz továbbra is. Az egészségi állapota általában megbízható, ő maga pedig továbbra is folyamatosan fejlődik. Llorente harcolni fog a percekért, de Casemiro szerepe a nagyobb meccseken elengedhetetlen lesz, hacsak sérülés nem hátráltatja. Casemirónak a szezonban egy lépést előre kell lépnie, és ne legyen kétségünk afelől, hogy ezt meg is fogja tenni annak érdekében, hogy komplett középpályássá váljon.
Mateo Kovačić – A Gyújtógyertya
Kor: 23
Bőven kiérdemelte a „Luka Modrić örököse” címet. Számtalan alkalommal bizonyította elképesztő tehetségét arra, hogy hogyan kell megnyitni az ellenfél védelmét. Egy igazi energiabomba, aki hihetetlen ritmusváltásainak és gyors futásainak köszönhetően pár lépéssel átszeli a középpályát, hogy helyzetbe hozza a társakat. Egyáltalán nem az ő hibája, hogy nem játszik minden héten, hiszen a kicsivel idősebb kiadása van előtte a sorban.
Dani Ceballos, egy másik tehetséges ifjú titán érkezésével többen megkérdőjelezték Kovačić jövőjét Madridban. Az előszezonban a horvát azonban megint bizonyított, és egyértelművé tette edzője számára, hogy az eddiginél is több játéklehetőséget érdemel.
Jóslat
Kovačić élete legjobb szezonja lesz a következő. A középpályás igazolások csak tovább fogják bátorítani, még jobbá teszik majd, hogy elég perc jusson neki. Sokkoló lenne látni, ha Isco után nem ő lenne a kispadról a második választás a középső középpályás posztjára. Amikor sérüléshullám hátráltatja majd a csapatot, a 23 éves horvát mindig elérhető lesz és megmutatja, mire képes. És bár a legtöbb percet a rotációnak köszönheti majd, bizonyítania kell Zidane-nak, hogy a jövőben alapemberként számolhat vele.
Toni Kroos – A Gép
Kor: 27
Olyan, mint egy gép, amely sosem hibázik. Kroos szinte sosem ad rossz passzt. Maga a megtestesült stílus és elegancia, aki szezonról szezonra válik egyre jobbá. A német középpályás elévülhetetlen érdemeket szerzett az előző szezonbeli duplázásban, hiszen alappillére volt a nyomásgyakorlásra épülő védekezésnek és a labdabirtokláson alapuló támadásnak is.
Jóslat
Kroos nem lesz rosszabb, továbbra is ott lesz a világ két vagy három legjobb középpályása között. A legjobb évei állnak előtte még mindig, úgyhogy ebben a szezonban is élvezni fogjuk pontos passzait és fáradhatatlan robotolását. Tényleg nincs nagyon mást mondani a németről, hiszen amit csinál, azt világklasszis módjára teszi, sokszor úgy, hogy nem is vesszük észre. Nem ő van a középpontban, nem ő kerül a címlapokra a győzelmek után, de a szerepe elengedhetetlen a csapat sikereihez. Megfontoltsága és profizmusa egy újabb világklasszis szinten teljesített szezont vetít előre Toni számára.
Dani Ceballos – A Rosszfiú
Kor: 21
Az ő becenevét volt a legnehezebb megálmodni. Hogyan nevezhetnénk valakit, aki lényegében mindenhol ott van? A Barcelona elleni barátságos meccsen már megmutatta, hogy mire is képes, ráadásul a katalánokról elejtett mondata is jól dokumentált a jövő nemzedéke számára (Még a Betis játékosaként nyilatkozta, hogy bombát kellene dobni azokra a katalánokra, akik kifütyülik a spanyol himnuszt – a szerk. kieg.). Ezek tükrében az egyetlen becenév, ami eszembe jutott, az a rosszfiú volt.
Nem az idegesség és az agresszivitás az egyetlen azonban, amit fel tud mutatni. Olyan térlátása van a pályán, amilyennel csak a szűk elit rendelkezik, emellett nagyszerű cselekkel kápráztathatja majd el a Bernabéu népét. Egyértelmű, hogy személyében Isco és Kovačić újabb vetélytársat kaptak.
Jóslat
Csakúgy, mint Kovačić esetében, arra számítunk, hogy játékperceinek nagy részét a B csapat tagjaként, vagy a rotáció eredményeképp kapja majd. Horvát társával ellentétben azonban ő képes a széleken is játszani, ami nagy előnyére válhat.
Luka Modrić – A Jó Bor
Kor: 31
Ahogy arra a beceneve is utal, a horvát egyszerűen egyre jobbá válik a korral. Az előző idény egyértelműen igazolta, hogy a világ legjobb középpályása bármire képes. Tudja uralni a játékot egy viszonylag védekezőbb szerepkörből, ki tudja húzni a széleket egy gyémánthoz hasonló alakzatban, és vitathatatlanul ő volt a motorja ennek a csodálatos gépezetnek. Modrić általában a nagy mérkőzésekre tartogatja legjobb formáját, így csillogott a Camp Nou-ban, a Calderónban és a Bajnokok Ligája döntőjében is.
Jóslat
Hogy idén láthatjuk-e rajta az öregedés jeleit? Nos, ezt szinte lehetetlen megjósolni, de ha az elmúlt időszakot, az előző éveket vesszük alapul, akkor idén még akár jobb is lehet, mint tavaly volt. Sokan úgy vélik, hogy Modrić kevesebb lehetőséghez jut majd idén, de ha figyelembe vesszük a játéktudását, azt, hogy mennyi mindent tud a futballról, akkor egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy ismét ő lesz a főszerepben.
Isco – A Varázsló
Kor: 25
Talán nem volt olyan játékos, aki olyan fényesen ragyogott volna a tavalyi idény utolsó szakaszában, mint a spanyol. Ahogy az ESPN kommentátora fogalmazott, Isco volt a ragasztó, amitől annyira stabillá vált a Real Madrid gépezete. Az egyensúly érdekében létfontosságú volt a csapat számára Bale kiesését követően, emellett pedig elpusztíthatatlan gépként semmisítette meg Európa legjobb védősorait.
Isco labdakezelése, cselei, az ellenfélre jelentett fenyegetése mind-mind szélesítik a Real Madrid fegyvertárát. A spanyol ezen tulajdonságaira az ellenfelek csak ritkán találtak ellenszert, különösképp, ha mindez párosult Kroos és Modrić tudásával. A középpályás trió kihúzta a Juventus méregfogát is. Az olaszok a második félidőben nagyon szenvedtek, hiszen alig jutottak szóhoz, egyszerűen nem tudtak labdát szerezni.
Jóslat
Az első, és egyben legfontosabb dolog, az a spanyol szerződésének meghosszabbítása. Erre még az idény kezdete előtt szükség van. Az ő aláírása fontosabb, mint bármilyen igazolás.
Ettől eltekintve, Isco talán legjobb idényén van túl, a madridisták pedig hasonló teljesítményt várnak tőle a 2017/18-as szezonban is. A kezdőcsapatba kerüléshez Bale-lel kell kemény csatát vívnia, vagy szimplán elég várnia, míg a walesi meg nem sérül – tudjuk, gonosz mondat ez, de az előző évek tendenciáját alapul véve nem egy halott gondolat, sajnos. Ha azonban a spanyol képes a tavalyi szintet hozni, akkor Zidane-nak egyetlen választása lesz csak.
Milyen hatása lesz a Neymar-ügyletnek a Real Madridra?
A nyár kezdetekor sokan beszéltek arról, hogy Marco Verratti csatlakozni fog a Barcelona csapatához. Ahogy aztán telt az idő, egyre több pletyka látott napvilágot arról, hogy Neymart kivásárolhatja a francia óriás jelenlegi kontaktusából. És így is lett. Neymar immáron a Ligue 1 játékosa, és arra fog törekedni, hogy a PSG-t eljuttassa oda, ahová a franciák évek óta vágynak.
Igen ám, de hogyan érintheti mindez a Real Madridot? Jóllehet, a klub egyáltalán nem volt érintett a transzferben, mégis elmondhatjuk, hogy közvetetten nagyon sok oldalról lehet érintett a királyi gárda. Neymar átigazolása a ligában, Európában és a piacon komoly változásokat jelenthet a klub számára.
Az elkövetkező egy hónapban nagy valószínűség szerint megfigyelhetjük majd a dominó-effektust, ami nemcsak a Real Madridot, hanem minden európai klubot érinteni fog. Készüljön fel mindenki, hiszen egy őrült idény vár ránk.
Egy újabb rivális Európában?
A PSG első számú célja Neymar megszerzése révén, hogy végre legyen egy olyan kerete a csapatnak, amely képes megnyerni a Bajnokok Ligáját. Talán ez a vélemény nem lesz túl népszerű, de kijelenthetjük, Neymar megszerzésével a Paris Saint-Germain teljes értékű versenyzővé válhat a legrangosabb európai kupasorozatban.
Igaz, hogy a védelmük nincs azon a szinten, mint Európa legjobb csapatainak defenzív vonala, de a középpályájukon és a támadósorukban olyan neveket tudnak felsorakoztatni, mint Neymar, Cavani, Di Maria, Draxler, Rabiot vagy Verratti. Ez önmagában óriási fegyvertény lehet még Európa legjobb csapatai ellen is. Neymar személyében egy olyan játékos érkezett a klubhoz, aki Cristiano és Messi visszavonulását követően könnyen a világ legjobbja lehet.
A transzfer előtt a klub valószínűleg úgy tekintett a PSG-re, mint a Bajnokok Ligája angol klubjaira: egy jó csapat, amely képes problémát okozni, ha épp jó napot fog ki, de végső soron egy verhető együttes. Mostantól viszont elképzelhető, a PSG előlép a Juventus és az Atlético szintjére: egy olyan klubbá válik, amely képes minden évben versenyben maradni a végsőkig, igaz, még mindig nincs a Bayern vagy a Barcelona szintjén.
Unai Emery, az európai kupaspecialista most kapott egy olyan játékost, aki a világ legszűkebb elitjébe tartozik. El lehet ismerni, hogy a PSG innentől egy olyan csapat, amellyel az európai élklubok nem szívesen csapnak majd össze. Az is valószínű, hogy Neymar, kilépve Messi árnyékából egy teljesen új szintre emelheti a játékát.
Ezzel pedig tisztán látszik, hogy a zsinórban harmadik BL-győzelemhez vezető út még nehezebb lesz a Real Madrid számára.
Átigazolási célpontok és egy lehetséges dominó-effektus
A brazil támadó transzferje egy olyan folyamatot indíthat el, mely kétségkívül hatással lesz a blancókra is. Mivel mindkét együttes a világ legelitebb klubjai közé tartozik, a Real Madrid és a Barcelona továbbra is harcban lesz az összes megszerezhető trófeáért, ám az elmúlt időszakban sokat hallhatunk két igencsak ígéretes fiatal esetleges érkezéséről is: Kylian Mbappé és Ousmane Dembélé.
Előbbi esetében szinte már azt mondhatjuk, hogy arra született, hogy a Real Madridban játsszon. Ez elsősorban a Cristiano Ronaldo, illetve a Zinédine Zidane iránt érzett rajongásának köszönhető. Azt is tudjuk, hogy korábban több ízben is járt már a Real Madrid edzőközpontjában. Ugyanakkor az üzlet megvalósulása még egyáltalán nem tekinthető biztosnak, hiszen a Neymar játékjogáért kapott pénzmennyiségnek köszönhetően már a katalánok is megvásárolhatják Mbappét, méghozzá a Real Madrid és Florentino Pérez elől elhappolva.
Kylian Mbappé elvesztése minden bizonnyal szívfájdító emlékként maradna meg a madridisták emlékezetében, különösen, hogy a hőn áhított játékos végül az ősi riválist választotta. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy jelenleg egyáltalán nem ez a forgatókönyv a legvalószínűbb, hiszen a Barcelonának (elvileg) több poszton is erősítenie kellene, amely nyilvánvalóan nem lehetséges, ha egyetlen játékosra költik a büdzséjük nagy részét.
Mindeközben egy, a Real Madriddal szintén szóba hozott játékos, a már említett Dembélé sokkal közelebb áll a katalán gárdához. A hírek szerint a blancók csak a következő idény után szerződtetnék a Dortmund támadóját, ám amennyiben a Barcelona megkaparintja őt, nagyon valószínűtlenné válik, hogy valaha is magára húzza majd a Real Madrid címeres mezét.
Szinte lehetetlen pontosan megjósolni, hogy kik lesznek az új szerzemények a Barcelona keretében, vagy hogy lesznek-e egyáltalán. Amellett, hogy a Real Madrid elveszítheti az egyik legfőbb célpontját, számos csapatot fenyeget a veszély, hogy elcsábítják a legjobbjukat. Jürgen Klopp féltett kincsként őrzi Coutinhót, Paulo Dybala pedig mára egyértelműen a Juventus arcává vált, de ennyi pénzzel nem valószínű, hogy létezne lehetetlen a Barça számára.
Gyengül-e a Barcelona?
A legfontosabb kérdés azonban mégiscsak az, hogy Neymar távozása és az esetleges új igazolások után gyengébb lesz-e a Real Madrid legfőbb riválisa, mint tavaly. Ahogy már írtuk, lehetetlen megjósolni a történéseket, de a józan ész azt diktálja, hogy egy olyan képességű játékos elvesztése, mint Neymar, egyértelmű minőségromlást fog eredményezni. Az új játékosoknak időre van szüksége a beépülésre, a közelmúlt tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy ehhez általában több hónapra van szüksége egy-egy labdarúgónak. Azt se felejtsük el, hogy jelenleg talán leginkább Neymar közelíti meg a Ronaldo–Messi kettőst, mind az eredményes támadójátékban, mind a pályán kívüli marketingértékben.
Külső szemmel úgy tűnhet, hogy a katalánoknak jelenleg egy szélsőre és egy középpályásra van szüksége. Ha nem érkezik mindkét posztra magas szintet képviselő labdarúgó, akkor egyáltalán nem fognak előrébb lépni a tavalyi idényhez képest, sőt az előző gondolatmenet alapján valójában a visszaesés valószínűsíthető. De például Coutinho és Dembélé valóban az a két játékos, akire az ősi riválisnak szüksége van? Nehéz kérdés, de az bizonyos, hogy mindketten nagyszerű befektetések lennének a jövőre nézve, de egyáltalán nem biztos, hogy mozdíthatóak.
Elmondható tehát, hogy az előttünk álló hetek kritikusak lesznek a Barcelona szempontjából, hiszen mindenki láthatja, hogy a két csapat kerete közti különbség kritikussá kezd válni. Az, ahogyan Európa topklubjai reagálnak majd a katalánok esetleges közeledésére, alapjaiban fogja meghatározni a következő néhány év futballpiacának mibenlétét. Erre csak az idő adhat választ, de az bizonyos, hogy egy ilyen globális folyamat alól a Real Madrid sem vonhatja ki magát.
Mateo Kovačić, a jövő sztárja
Öt évvel ezelőtt a Dinamo Zagreb csapata két rendkívül ígéretes fiatal tehetség, Mateo Kovačić és Alen Halilović köré épült fel. A dolog nem volt hosszú életű, hiszen egy olyan együttes, mint a Zagreb, mindig kénytelen lesz értékesíteni a legjobb játékosait, az értük kapott pénzt pedig visszaforgatni az utánpótlás-rendszer fejlesztésébe. Az említett páros valójában alig egy évet játszott együtt, hiszen Kovačić az Interhez igazolt, akik nem haboztak szerencsét próbálni a fiatal box-to-box középpályással. Ez a transzfer mindkettőjük pályafutásában fordulópontot jelentett. Mateo elkezdte megmászni a nagysághoz vezető képzeletbeli létrát, jelenleg pedig a világ legnagyobb klubjánál kopogtat a kezdőcsapat ajtaján. Ezzel szemben, Alen Halilović, aki jelenleg a Las Palmas csapatát erősíti kölcsönben, még mindig nem találta meg valódi „otthonát”.
Halilović talán felülmúlta Kovačić rekordját mint a horvát első osztályú labdarúgó-bajnokság legfiatalabb gólszerzője, de az évek múlásával egyértelművé vált a köztük lévő különbség, már ami a tehetséget, a játékintelligenciát és a hatékonyságot illeti. Talán senki sem vitatja, hogy Mateo Kovačić jelenleg messze a legígéretesebb fiatal a horvát futballban.
Abban az évben, amikor Kovačić aláírt a Real Madridhoz, a világ legjobb középpályája már nem a Barcelonánál volt megtalálható, hanem éppen az ősi rivális Madridnál, ahol a világ legfélelmetesebb középpályás sora egy újabb taggal bővült – mégpedig azzal a játékossal, aki előtte Wesley Sneijder 10-es mezét is megkapta Milánóban. Mateo a Barça számára is nagyszerű igazolás lett volna, akik a Xavi utáni érában olyan melléfogást jelentő középpályások személyeiben próbálják felépíteni a jövő csapatát, mint Denis Suárez és André Gomes.
„Nem tudom, hogy a Barcelona miért nem igazolta le Kovačićot” – mondta Halilović 2015-ben. „Ő egy nagyon, nagyon jó játékos. Fényes jövő áll előtte.”
A Real Madrid számára nem ismeretlen feladat egy-egy horvát tehetség beépítése a csapatba. Kovačić valójában már az ötödik név ezen a listán. Időrendi sorrendben nézve Robert Prosinečki volt az első, aki habár nagyon tehetséges volt, végül sérülései miatt nem tudott kiteljesedni a spanyol fővárosban. Aztán jött Davor Šuker, az 1998-as világbajnokság gólkirálya és a horvát labdarúgó-szövetség későbbi (korrupt) elnöke. Őt Robert Jarni követte a sorban. Túlzás lenne azt állítani, hogy Jarninak sikerült kilépnie egy kiegészítő ember árnyékából. A negyedik név nem más, mint az örök varázsló, Luka Modrić. Az ötödiket pedig ismerjük…
Érdekesség, hogy amikor Kovačić feltűnt a horvát labdarúgás térképén 2011-ben, akkor az U17-es válogatott szövetségi kapitánya, Martin Novoselac úgy fogalmazott, hogy „Mateo a legnagyobb tehetség, akit Prosinečki óta láttam”.
Kinézetre nem sok hasonlóságot találunk a két játékos között, de ahogy Kovačić, úgy Robert Prosinečki is rendkívül magas szinten bánt a labdával, mely elsősorban a 40 méteres szólóiban, illetve a védői könnyed elfektetésében mutatkozott meg.
Mindkettőjüket energiától, adrenalintól duzzadó játékosokként ismerhette meg a nagyvilág, de Mateo valódi mentora a mindig jókedvű Luka Modrić – egy hidegvérű művész, akivel kapcsolatban néha az az érzése támadhat az embernek, hogy még az időt is képes lelassítani. Mindezt azért, hogy rákényszerítse akaratát az ellenfélre, és kedvezően alakítsa a mérkőzés kimenetelét. Úgy tartják, hogy Kovačić lesz Modrić utódja. Habár stílusra eléggé eltérő futballistákról beszélünk, a kettejük közötti szoros köteléket nem lehet nem észrevenni.
A Real Madrid zseniálisat húzott Mateo szerződtetésével és Luka mentori szerepével, megadva előbbinek a lehetőséget, hogy a világ legjobbjainak oldalán fejlődhessen nap mint nap. Luka Modrić személyében egy olyan középpályás van a csapatnál, aki akár még a történelem legjobbjai közé is bekerülhet. Már nem fiatal, de ha zsenialitását és karakterét összepárosítjuk Kovačić szerénységével és tehetségével, akkor egy olyan elegyet kapunk, mely mindenki számára tökéletes és előnyös.
Modrić sosem habozott méltatni honfitársát. Egyszer még azt is kijelentette, hogy Mateo lesz az ő jogos örököse. Szinte nem is kérdés, hogy amikor eljön az idő, akkor képes lesz félreállni, és átadni helyét. Ez nemcsak a jelleme miatt nyilvánvaló, hanem az egymás iránt érzett kölcsönös tiszteletük miatt is.
Az előző szezonban, amikor Lukita sérülésekkel bajlódott, Mateo Kovačić képes volt felnőni a feladathoz, és megfelelően helyettesítette a Real Madrid motorját. Később megtette ugyanezt Toni Kroos hiányzásakor is. Nagyszerűen zárta le a passzsávokat, rengeteg labdát szerzett, és kiváló passzokkal szolgálta ki előrébb helyezkedő csapattársait.
Könnyű ódákat zengeni Iscóról és Marcelóról, hiszen két olyan fickóról beszélünk, akik szeme előtt sokkal inkább a támadás lebeg, mintsem a védekezés, és nagyon látványosan teszik a dolgukat. Ugyanakkor meglehetősen ritkán kerül szóba Mateo rendszerpusztító képessége. Igen, rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, mégpedig akkor, amikor megindul a labdával.
Kovačić magabiztosságának nagy részét mentorának, Modrićnak köszönheti: „Meglátogattam Lukát a sérülését követően. Azt mondta, készen állok arra, hogy helyettesítsem őt,” – mesélte Mateo egy interjú során, ami még az előző idényben készült. „Ez a legnehezebb feladat, hiszen olyan dolgokra képes, amiket nagyon nehéz megvalósítani a futballpályán.” Egy évvel korábban egyébként azt is elárulta, hogy Modrić nagyon sokat tett azért, hogy mentoráltja a Real Madridhoz kerüljön.
Lukita hisz abban, hogy honfitársa és egyben barátja a jövő egyik aranylabdása lehet. Valójában van alapja ennek az állításnak, és nem csak a szimpátiára gondolunk. Aki nap mint nap ott van Kovačić mellett, az testközelből figyelheti finom technikai tudását, harcias hozzáállását, szerény, de mégis magabiztos személyiségét.
Amikor az Inter leigazolta őt, az ügynöke nagy meglepetést okozva csak felhívta őt és ennyit mondott: „Pakolj össze, az Inter játékosa leszel” A horvát futball legendája, Zvonimir Boban tudta, hogy a Nerazzurri jól döntött.
„Ez a játékos nagyon tehetséges, jobb lehet, mint én voltam egykor. Kora ellenére hihetetlen profizmussal rendelkezik. Kovačić egy nagyon összetett játékos, színtiszta tehetség, és még rengeteget fejlődhet. Hatalmas potenciál van benne.”
Akkor az emberek próbálták megismerni őt, felmérni, hogy valójában milyen játékossal is van dolguk. Sokan Prosinečkihez hasonlították, de Mateo a saját útját járta. Egy középső középpályás, aki a mai napig különbözik Modrićtól, Kroostól, Iniestától és Xavitól is. Nagyon sokoldalú, csakúgy, mint Dani Ceballos, ugyanakkor, ha azt szeretnénk, hogy a benne rejlő potenciál a felszínre törjön, akkor a megfelelő rendszerben kell őt használnunk. Ha egyedül van egy kötött pozícióban, akkor szenved, viszont ha van mellette vagy mögötte egy védekező szellemű játékos a középpályán, akkor rögtön kitűnik a társak közül, és hatalmas fegyvertényt jelent a társak és a csapat számára. Ha megfigyeljük a fiatalabb generációt, láthatjuk, hogy Kovačić játéka nyomot hagy az ifjú titánokban, ezzel magyarázható az is, hogy Aleix Febas játékában felfedezhetjük azokat az elemeket, amelyeket egyébként a horvát alkalmaz. Itt rögtön leszögezhetjük, hogy benne nem az új Modrićot kell keresni, hiszen Mateonak saját egyénisége, saját stílusa van. Kovačić a futballisták egy új fajtája, aki több posztot is képes lefedni, akár egyszerre is.
Az Inter korábbi trénerért, Giovanni Trapattonit egyszer megkérdezték, hogy kihez hasonlítja az ifjú horvátot. Ő ahelyett, hogy egy játékost mondott volna, úgy felelt, hogy egy dühöngő bikához. Néhány másodperccel később viszont kifejtette véleményét: „Ő nem egy szervező, mint Pirlo, Ha figyelembe veszem a játékstílusát és a technikai tudását, akkor azt mondanám, hogy ő Kaká és Seedorf tökéletes elegye. Kovačić hajlamos cselezni, kiemelkedő a technikai tudása és lenyűgöző a sebessége. Klasszis játékos, akit a tehetsége a legjobbak közé repíthet.”
A horvát média egyszer még Lionel Messihez is hasonlította őt, amire Mateo udvariasan csak ennyit reagált: „Mindig zavarban vagyok, amikor meghallom, hogy Messihez hasonlítanak. Az ő tudásának a 10 százaléka sincs a birtokomban.”
Kovačić gyerekkorában nem ment keresztül ugyanazon a szenvedésen, mint mentora, Luka Modrić, hiszen ő nem volt áldozata a horvát függetlenségi háborúnak. Ugyanakkor Mateónak is megvoltak a saját problémái. Hiába érdeklődtek iránta 13 éves korában olyan klubok, mint a Bayern, Juventus, Inter vagy az Ajax, a szülei utasítására Zágrábba tette át székhelyét. Két évvel később eltört a lába, amelyet egy meglehetősen hosszú rehabilitáció követett. A Bernabéuba vezető lépcsők meglehetősen nagy lelki és mentális erőt igényeltek. Mateo még mindig szürreálisnak tartja, hogy a spanyol fővárosban van.
Kovačić még mindig csak 23 éves, a legjobb még csak ezután fog kitörni belőle. Mentorok és fiatal vetélytársak veszik körül. Egészen biztos, hogy az előttünk álló idény rendkívül szórakoztató lesz minden madridista számára. Érdekes lesz látni, hogy Zidane miként használja ki a középpálya mélységét. Egy tanácsunk azonban van: mindenki váltson jegyet a Kovačić Expresszre. Most még csak az utazás első szakaszában vagyunk, ám minden jel arra mutat, hogy ez egy emlékezetes, igen izgalmas út lesz.
Miért érné meg Mbappé szerződtetése a Real Madridnak?
Hétfőn robbant először a bomba. A spanyol lapok sorra közölték a hírt, miszerint a Real Madrid és a Monaco csapata egyezségre jutott Kylian Mbappé átigazolását illetően. Ha hinni lehet a pletykáknak, az átigazolás díja 160 millió euróra rúg, ehhez pedig még hozzájön 20 millió euró, ha különböző feltételek teljesülnek az elkövetkezendő évek során. Az összeg láttán mindenki arra gondolt, hogy egy ilyen transzfer alapjaiban átírhatja a valóságtól már amúgy elrugaszkodott piac szabályait – aztán jött a Neymar-transzfer. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni egy kicsit a francia árát.
Neymar átigazolása előtt Paul Pogba volt a világ legdrágább játékosa, aki a Juventust hagyta ott a Manchester United kedvéért. Az angolok úgy fizettek hatalmas összeget az akkor 23 éves középpályásért, hogy a francia már szerepelt világbajnokságon, játszott a 2016-os Európa-bajnokság döntőjében, valamint a 2015-ös Bajnokok Ligája fináléjában is. Elmondhatjuk tehát, hogy fiatal kora ellenére egy meglehetősen tapasztalt játékos érkezett Manchesterbe.
De mi a helyzet Mbappéval? Az ifjú titán 2015 decemberében mutatkozott be a Moncao első csapatában. Igen, ennek még két éve sincs. Hamar realizáljuk, hogy meglehetősen nagy a kontraszt a két játékos között. Mindketten eleget tesznek azonban a nagy klubok által manapság meglehetősen gyakran alkalmazott modellnek: kockázat nélkül nincs nyereség.
Erre a gondolkodásmódra nagyszerű példa lehet Anthony Martial esete is, akiért (szintén) a Manchester United fizetett 80 millió eurót, mindenféle bónusszal együtt, de említhetnénk akár Renato Sánchest is, a maga 80 milliós vételárával (a bónuszokat itt is belekalkuláltuk a végösszegbe). Az átigazolásuk idején mindketten 19 esztendősek voltak. És igen, itt jön képbe a kockázati tényező. Eddig egyikük sem igazolta, hogy indokoltan adtak ki értük tetemes összeget új klubjaik, ugyanakkor az életkori tényezőnek köszönhetően több idejük van a bizonyításra, mint egy már befutott játékosnak, a klub és a szurkolók is türelmesebbek a fiatalokkal. Ez egyfajta jutalom a transzfer során, ha ezt a logikát követjük. Egyszerű, józan paraszt ésszel tehát így magyarázható, hogy miért van nagyobb esélye egy 19 évesnek arra, hogy ennyit fizessenek érte, mint mondjuk egy 28 éves játékosnak. Na, de hogy jön a képbe Mbappé?
Felmerül a kérdés, hogy egy olyan játékos, aki még szinte semmit sem tett le az asztalra, mégis hogyan érhet ennyit. Ha megvizsgáljuk Mbappé statisztikáit, láthatjuk, hogy az 1998. december 20-án született játékos eddig 58 mérkőzésen 27 góllal jutalmazta meg a közönséget, ami természetesen azt az érzést keltette a Monaco vezetőségében és edzői stábjában, hogy ez a fiatal srác bizony különleges. Az előző Bajnokok Ligája-idényben 10 mérkőzésen 6 találatig jutott, mindezt úgy, hogy a kieséses szakasz 6 mérkőzésén 5 alkalommal zörgette meg a hálót, ráadásul olyan csapatok ellen, mint a Manchester City, a Borussia Dortmund vagy a Juventus. Egy 18 éves esetében természetes, hogy ez a teljesítmény arra utal, hogy talán egy olyan játékossal van dolgunk, amilyen egy vagy két évtized alatt csak egyszer születik. Figyelem, a kulcsszó a ’talán’. De pontosan ez az, ami miatt fél Európa hajlandó lenne odaadni mindenét, hogy megegyezhessenek Mbappé szerződtetését illetően. És ha a hosszú távot tekintjük, 180 millió euró meglehetősen jövedelmező üzlet is lehet egy jelenleg 18 éves ígéretért.
Nyilvánvaló, hogy ha él a benne rejlő potenciállal, akkor Mbappé a jövő többszörös aranylabdás játékosa lehet. Már ez a tény önmagában vonzza a sikerre éhes óriásklubokat. Ha egy ilyen játékos a birtokodban van, az hatalmas gazdasági sikereket is eredményez. A Real Madrid 620.1 millió eurós bevételt ért el a 2015/16-is idény során, ami 7,4%-os emelkedést jelentett az azt megelőző szezonhoz képest. Feltételezhető, hogy amint nyilvánosságra kerülnek a 2016/17-es idény mutatói, újabb növekedés lesz látható. A Forbes szerint a Real Madrid a maga 3,3 milliárd eurós értékével a világ harmadik legértékesebb futballklubja a Manchester United és a Barcelona mögött.
Az Adidasszal kötött marketingszerződésnek köszönhetően a Real Madrid 1 milliárd eurót keres 2015 és 2024 között. Mindemellett a német sportszergyártó nevével fémjelzett madridi termékek árából is 22,5% a klub tulajdonát képzi, ami a becslések szerint szezononként 30 millió eurós bevételt jelent. Az Adidas ráadásul különböző bónuszokat is fizet a Real Madridnak a pályán elért sikerek után. Hogy folytassuk a sort, meg kell említeni a Fly Emirates-szel kötött szerződést is, amelyről úgy hírlik, a felek újra tárgyalóasztalhoz ülnek majd, és az új kontraktus több bevétellel jár majd, mint a Manchester United gigaszerződése a Chevrolet-vel, amely évi 53 millió eurót jelent az angol klubnak. És ez még csak a kezdet, ha a Real Madrid képzeletbeli bankfiókjában próbálunk meg turkálni, ám jól bizonyítja a klub pénzügyi ellenálló képességét.
Felmerül a kérdés: Akkor valójában mekkora pénzügyi kockázatot is jelent egy ekkora klubnak Mbappé 180 millió eurós vételára? Mekkora kockázatot vállalt a Manchester Untied Pogba szerződtetésével? Igaz, hogy a játékosok személyisége, pozíciója és kora is különböző, az eredmény viszont – bár furcsa, de – hasonló. Napjainkban, amikor a klubok számára legalább olyan fontos a pályán kívül elért siker, mint a futballal aratott győzelmek, az effajta kockázatvállalás egyre inkább szükségszerűvé válik. A folyamatos győzelmek, a folyamatos növekedés egyben folyamatos bevételt is jelent, ami egyben azt is jelenti, hogy a klubok egyre mélyebben a zsebükbe kell, hogy nyúljanak, ha versenyképesek akarnak maradni.
A futball kedvelői évek óta panaszkodnak, hogy elszálltak az árak, de a valóság az, hogy ezt pontosan a klubok okozzák, nem a piac szabja a játékosok értékét. Az olyan csapatok, mint az Arsenal vagy a Liverpool komoly bajba kerülhetnek, súlyos mértékben lemaradhatnak az élcsapatoktól, ha nem kezdenek el a zsebükbe nyúlni. Az AC Milan a közelmúltban bizonyította, hogy készen áll a harcra, komoly összegekért vásároltak igen neves játékosokat. Bár sokak számára talán úgy tűnik, hogy a Real Madrid és a Manchester United rossz irányba terelik a dolgokat, mégis be kell látni, hogy ők a szükséges „gonoszt” jelentik a futball és a fogyasztók számára.
Ha egy kicsit elkanyarodunk a gazdasági vonaltól, és megpróbáljuk laikus szemmel megvizsgálni a történéseket, ahogy talán a szurkolók a legtöbb esetben teszik mindezt, akkor is arra a következtetésre jutunk, hogy a Real Madrid csodálatos munkát végez azért, hogy előkészítse Mbappé érkezését. Az említett 180 millió euró könnyen előteremthető Danilo 30 milliós, valamint Álvaro Morata 80 millió eurót eredményező eladását követően. A klub továbbá 8 milliót tehetett zsebre Mariano értékesítését követően, 5-7 millió eurós összegért váltott klubot Diego Llorente, valamint ott van még Burgui is, akit 3 millió euróért adtak el az Alavés csapatának. Ez 120 millió eurós bevételt jelent, csak játékoseladásból. James Rodríguezt még meg sem említettük, akinek távozása tovább segíti az ügyet. Ha figyelembe vesszük Dani Ceballos 15, valamint Theo Hernández 24 millió eurós vételárát is, a klubnak még így is maradt 80 milliója csak a távozók révén.
De hogy generálhat ekkora bevételt eladásokból egy olyan klub, mint a Real Madrid? Az az igazság, hogy ez a klub jobban ismeri a piacot, mint bármely másik, hiszen a jelenlegi feltételek megteremtésének pontosan ők szolgáltattak alapot. Cristiano Ronaldo és Kaká 2009-es, Gareth Bale 2013-as megszerzése csak a közelmúltból vett példa, de ott volt Zidane (2001) vagy Figo (2000) leigazolása is. Ezek az üzletek bankot robbantottak, felborították az addigi egyensúlyt a piacon. Mindegyik igazolás hátterében ugyanaz az elme állt: Florentino Pérez, a Real Madrid jelenleg is regnáló elnöke. Egyértelműen látszik, hogy az „öreg” tudja, hogyan irányítsa a piacot. Nem csoda, hogy a ’Florentino mindig nyer’ mondat meglehetősen ismerősen cseng Spanyolországban.
Aztán itt van a Real Madrid új projektje. Egyértelműen látszik, hogy milyen irányba indult el a klub, ráadásul elkezdődött a jövő csapatának építése, melynek egyértelmű ékköve lehet Kylian Mbappé. Ott, ahol egykor az volt a legfőbb cél, hogy a legjobb játékosok mindegyikét meg kell szerezni, kifizetni 180 millió eurót a futball jövőjének lehetséges sztárjáért már-már elvárt kockáztatás. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk a 16 éves brazil csodagyerekért, Viníciusért kiadott 45 millió eurót is. Hasonló Martin Ødegaard esete is, igaz, ezekhez az összegekhez képes az ő vételára az ajándék kategóriába sorolható. Sokan úgy vélik, hogy a norvég megbukott, ugyanakkor még mindig elég fiatal ahhoz, hogy bizonyítson és elhallgattassa a kétkedőket. Ha viszont tényleg megbukik, az érte kiadott 8,5 millió eurós kockázatról még mindig az mondható el, hogy megérte vállalni.
Öt év múlva Mbappé 23, míg Vinícius 21 éves lesz. Adott egy újabb kérdés: mennyit fog akkor érni 180, illetve 45 millió euró? Érdemes ezen is gondolkodni, figyelembe véve a piac változásának jelenlegi ütemét.
Mbappé leigazolásának akkor is van értelme, ha figyelembe vesszük a Real Madrid jelenlegi játékrendszerét. Zidane 4-3-3-as felállása (néha 4-4-1-1 vagy 4-4-2) szerves részét képezte a csapat sikereinek, így elképzelhető, hogy az egyik szélen Mbappét látjuk majd, kiegészülve a BBC két tagjával. Nincs olyan színpad a futballvilágban, amelyen fényesebben lehet ragyogni, mint a Santiago Bernabéuban, ráadásul az imént említett hármas még látványosabbá teheti a 18 éves francia játékát. Gondoljunk csak bele, Mbappé olyan mentort kaphat Madridban, akit történetesen Cristiano Ronaldónak hívnak. Ő a srác példaképe, így egyértelmű, hogy a jelenléte motiválóan, inspirálóan hathat az ifjú titánra. Láthatja idolját, tanulhat tőle, az effajta dolgok pedig képesek hatalmas löketet adni az embernek.
Ott van ráadásul Zinédine Zidane is, aki láthatóan újragondolta a madridi képletet, építi a jövő csapatát, egyre több fiatal játékossal tölti fel a keretét, akikben hatalmas potenciál van. Jesús Valejo (20) először lehet tagja a madridi keretnek, Marco Asensio (21) folytathatja ragyogását, Theo (19) és Ceballos (20) pedig építhetik a jövőjüket. Ott van Ødegaard (18) és Vinícius Júnior (16) is, akik teljessé tehetik majd a puzzle-t a klub hosszú távú céljainak elérése érdekében. Kylian Mbappé pedig már 18 évesen bizonyítja, hogy megéri a kockázatot a Real Madrid számára, hiszen erős a pályán és azon kívül is. 180 millió oka lehet annak, hogy a Monaco elengedje őt, de még több indok szól amellett, hogy a Real Madrid megteszi majd a szükséges lépéseket, hogy megszerezzék azt a játékost, aki szerintük az elkövetkező évtized főszereplője lehet.
Cristiano Ronaldo ma…
Cristiano Ronaldo ma edzett először együtt a csapattársakkal a 37 napos szabadságát követően. A portugál nagy valószínűséggel kihagyja az UEFA-szuperkupát, és csak a spanyol szuperkupa mérkőzésein tér majd vissza a pályára.
A Real Madrid 2014-e…
A Real Madrid 2014-es és 2017-es előszezonja a klub történetének legsikertelenebb felkészülése. 2014-ben a csapat négy vereséggel és egy döntetlennel vághatott neki az idénynek, míg most két vereség és két döntetlen Zidane fiainak mérlege.
A Real Madrid a 2013…
A Real Madrid a 2013-as Király-kupa döntője óta egyetlen döntőt sem veszített el. A csapat azóta 8 alkalommal játszhatott fináléban (3 Bajnokok Ligája, 2 UEFA-szuperkupa, 2 klubvilágbajnokság, 1 Király-kupa), és mindig győztesként hagyhatta el a pályát.
Dani Carvajal: Nem szeretnénk önelégültté válni
Tavaly kulcsszereplője voltál az UEFA-szuperkupa döntőjének a Sevilla elleni mérkőzésen, hiszen te szerezted a győztes gólt. Mit jelent számodra ez a döntő?
Ez egy újabb cím, egy újabb európai trófea. Különleges számomra a döntő, hiszen tavaly betaláltam a Sevilla ellen, ami a győzelmünket eredményezte. Életem egyik legnagyszerűbb emlékeként őrzöm azt a pillanatot. Keményen dolgozunk, hogy megszerezzük a nyolcadik címünket, hogy felkészülten léphessünk pályára a Manchester United ellen.
Egy szintén gazdag történelemmel rendelkező klubbal csaptok össze…
A Manchester United egy hatalmas, történelmi jelentőségű klub, úgyhogy nem is kívánhatnánk ennél többet. Fantasztikus döntő lesz, reméljük, úgy alakul majd, ahogy mi szeretnénk. Európában általában egy külföldi csapattal kell összecsapnod. Többek között azért is szerettem volna ott lenni a cardiffi döntőben, mert tudtam, hogy az különbözni fog az előző kettőtől.
Mit gondolsz, a szuperkupa-mérkőzések túl koraiak?
Az UEFA-szuperkupa és a spanyol szuperkupa is nagy jelentőséggel bír, hiszen trófeákat nyerhetünk az idény kezdete előtt. Úgy vélem, ez egy pozitív dolog, ami morális löketet adhat nekünk, ha sikerül győzedelmeskedni. Ugyanakkor, ha veszítünk, nem dőlünk majd a saját kardunkba. Meglehetősen korai meccsek ezek, nem a legjobb formánkban lépünk még pályára, de mindent bele fogunk adni a győzelemért.
Hogyan készül a csapat az új idényre?
Keményen dolgozunk, hogy minden trófeát megnyerhessünk. Tudjuk, hogy nagyszerű idény vár ránk, izgatottak vagyunk, és mindenkit le akarunk győzni. A futballban az a legnagyszerűbb dolog, hogy az emlékek hamar elhomályosodnak, akár pozitív, akár negatív értelemben vett emlékekről beszélünk. A győzelmek és a vereségek is hamar elfelejtődnek. Mindannyian szeretnénk azonban trófeákat nyerni, szeretnénk ugyanazzal a mentalitással harcolni, és nem akarunk önelégültté válni a megnyert címek miatt. Minden egyes címet értékelünk.