Érdekesség, hogy Ser…
Érdekesség, hogy Sergio Ramos már a klub történetének ötödik legsikeresebb játékosa, ha a megszerzett trófeákat tekintjük. A kapitány 18 címet hódított el a csapattal, ennél többre csak Camacho (19), Iker Casillas és Manolo Sanchís (21), valamint Paco Gento (23) voltak képesek.
Arbeloa: Elérkezett a búcsú ideje
A West Hamnél töltött idényt követően most élvezheted a jól megérdemelt pihenést. Mondhatjuk, hogy ez volt profi karriered legnehezebb esztendeje?
Tény, hogy nem volt egyszerű. Olyasmiről beszélünk, amire igyekszem nem túl sokat gondolni. Professzionális szinten nem volt könnyű szezonom, sőt mondhatjuk, hogy kifejezetten nehéz évem volt, amely persze komoly hatással volt rám.
Hogyan tovább?
Elérkezett a búcsú ideje. Eldöntöttem, hogy szegre akasztom a stoplist és magam mögött hagyom a labdarúgást. Sokan bátorítottak, hogy folytassam, hiszen fizikálisan bírnám még a terhelést, de ez inkább elvi kérdés. Számomra a futball a véget nem érő küzdelmet, a versenyt jelenti. Annak lehetősége, hogy Kínában vagy az Egyesült Államokban folytassam a pályafutásom, egy cseppet sem vonz. Edzésre járni annyit tesz, hogy beleadsz mindent, s ugyanígy a szabadnapjaidon… Itt az ideje kimondani, hogy elég volt, mert ami innentől kezdve rám várna, az nem az, amit a labdarúgásban megszerettem.
A West Hamnél szerzett tapasztalataid közrejátszottak abban, hogy végül a visszavonulás mellett döntöttél?
Mindig úgy gondoltam, hogy addig leszek a pályán, amíg a lábaim bírják. Ezzel szemben az ész és a motiváció döntött. Sokszor képzeljük így vagy úgy az életünket, a jövőnket, de a sorsnak rendszerint más tervei vannak. Ezeket tudnunk kell elfogadni, szembe kell néznünk velük. Az idei szezonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem azokat. Nem csapom be önmagam, amikor elköszönök a labdarúgástól.
Egy új élet kezdődik, igaz?
Mikor felteszem magamnak a kérdést, hogy mit kezdek majd az életemmel, rájövök, hogy többé nem akarok pénzért futballozni, nem akarom ismét elhagyni a családomat, szóval nem maradt semmi, ami még motiválna. Az élet itt nem ért véget, rengeteg tennivaló vár rám. A labdarúgás eddigi életem egyik legfontosabb része volt, s elég szerencsés voltam ahhoz, hogy harmincnégy éves koromig nem kellett „munkába” járnom, mert azzal foglalkozhattam, amit a legjobban szeretek. Boldogan jártam az edzésekre. Mostantól más dolgokat csinálok, olyanokat, melyek motiválnak majd, s amelyeket szeretni fogok.
Hogyan fogadta a döntést a családod?
Eleinte nem akarták elhinni, úgy gondolták, hogy csak a pillanat heve szülte, miután azonban többször megismételtem az elhatározásomat, megértették, hogy nem viccelek. Nyilvánvaló a csalódottságuk, hiszen fizikálisan képes lennék még a játékra. Folytathattam volna a labdarúgást, de ez elvi kérdés.
Közeli barátoddal, Xabi Alonsóval egyidőben döntöttél a visszavonulásról, esetleg újra egyesítitek erőiteket…
Az ő karrierje jól ért véget, még a főbejáratnál. (nevet) A legmagasabb szinten nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Boldog vagyok miatta, mert úgy fejezhette be a pályafutását, ahogy mindig is akarta: a csúcson. Szerencsés volt, hogy egy rivális mezét viselve még visszatérhetett a Bernabéuba, ahol hatalmas ováció fogadta. Az egy különleges pillanat volt. Ő mindenki másnál jobban megérti a döntésemet.
Visszatérsz Madridba. Van elképzelésed arról, hogy mihez kezdesz majd?
Valamit biztosan csinálok majd, mert nem szeretnék egy elvesztegetett esztendőt. Alapvetően nyughatatlan típus vagyok. A nyaralás végeztével újratöltöm az elemeket.
El tudod képzelni, hogy rövidesen a Real Madrid szolgálatába állj?
A Madrid tudja, hogy bármikor kész vagyok csatlakozni, ha szükségük van rám, hiszen ez az otthonom, a Real Madrid életem klubja. De kérni nem fogom. Tisztában vannak azzal, hogy velem számolhatnak. Hogy erre hamarosan sor kerül-e majd, nem tudom, épphogy elhagytam a klubot, a visszavonulásomat is a MARCA révén tudatom a világgal, ezt megelőzően senki nem tudott a döntésemről. Játékosként nagyon izgatott, hogy mit csinálhatnék majd, de most látom igazán, milyen nehéz is ez.
Nos, tegyünk egy lépést előre. Ha Te lennél a Real Madrid sportigazgatója, kit igazolnál?
A Real Madridé a világ legjobb sportigazgatója, ahogy azt az elmúlt időszak is bizonyítja. A világ legjobb labdarúgói érkeznek a Realhoz, illetőleg tetszik a klub új filozófiája is, történetesen hogy fiatal játékosokat építenek a csapatba, ami egyelőre egy igazi sikersztori. Amikor egy hosszútávú projekten dolgozol, a sikerek is érkeznek. Jelenleg a Real Madrid egy újabb aranykorát éljük.
Ha edző lehetnél, milyen játékos lenne az alapember?
Nem lennének galaktikusaim. Az emberek az elmúlt szezonban többször is A és B csapatról beszéltek, holott a Real Madridnak két A csapata volt. Sokan tartják úgy, hogy remek szóvivő lenne belőlem, ha a klubot kellene megvédenem. Mindig arra törekedtem, hogy megvédjem ezt az egyesületet, s tettem mindezt úgy, hogy nem féltem a következményektől.
Mit élveztél a legjobban a madridi évek alatt?
Napról napra a világ legjobbjaival edzhettem, éppen ezért nagyon élveztem a Valdebebasban végrehajtott gyakorlatokat… Csak ha nincs már, értékeled igazán mindazt, amid volt.
Mint labdarúgó, a visszavonulásoddal összefüggésben milyen üzenettel szolgálnál?
Szerencsés vagyok mindazért, amit átélhettem, és amit megnyerhettem. Főképp pedig azért, hogy életem klubjában játszhattam.
Egy anekdota Mourinhóval kapcsolatosan?
Anekdota? Egyszer, amikor a Sevilla ellen játszottunk és vezettünk az első félidőben, nyolc alkalommal is Cafúnak hívott. ’A csapat jó, de itt van Cafú…’ – állandóan ezt hajtotta. Tudtam, hogy jól játszottam, ezért úgy döntöttem, nem hajtok annyira keményen a második játékrészben. Tíz perc alatt legalább 300-szor nevezett Cafúnak… (nevet) Így dolgozott ő.
Piqué és a megjegyzései?
A csapat nagyszerűen dolgozott, megnyerte a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is. Úgy vélem, a legjobb, ha a pályán válaszolnak neki azáltal, hogy címeket nyernek. A király-kupa és az ünneplés, valamint az, hogy nem vagyunk győztes ciklusban? Balszerencséjére pontosan a Barcelona az a csapat, amely a legtöbb alkalommal megnyerte a sorozatot, mégsem ünnepeltek. A Real Madrid minden címét megünnepli a szurkolókkal. Ha nyerünk, nagyon boldogok vagyunk, hiszen ezért élünk, a trófeákért. A huszadik század legfontosabb klubja vagyunk, ahogy jelen pillanatban is mi vagyunk a legjobbak. Ha pedig az nem számít győztes ciklusnak, hogy négy éven belül három Bajnokok Ligáját nyertünk…
Florentino Pérez?
Hogy arra született-e, hogy a Real Madrid elnöke legyen? Ez nyilvánvaló. Ha még nem is a klub történetének legfontosabb elnöke, azaz nem egyenlő Santiago Bernabéuval, akkor is elmondható, hogy a Real Madrid elég szerencsés, hogy egy olyan ember vezeti, aki teljes egészében képes volt megváltoztatni a dolgokat, aki visszavezette a csapatot oda, ahová tartozik. Mindig lesznek olyanok, akik nem kedvelik, ám ők is hallgatni fognak.
Morata és James helyzete?
Ez tulajdonképpen személyes ügy, hiszen mindenki tudja, hogy mit jelent a Real Madrid. Nincs még egy ilyen klub a világon, semmilyen szinten. Az élet prioritás kérdése, de mindenki tisztában van azzal, hogy ha távoznak, csak rosszabb helyen lehetnek.
Karim Benzema?
Ő egy olyan játékos, aki ha nem Madridban lenne, akkor le akarnák őt igazolni. Ha egy csapatban van veled és látod, hogy mit művel… Amit a Vicente Calderónban csinált, az örökre a történelem része lesz. Ő a tökéletes csatár a Real Madrid számára, Cristianónak és Bale-nek szüksége van rá.
Cristiano és a távozás?
Maradni fog. Cristiano egy okos ember, tudja, hogy szüksége van a Real Madridra. Bajnokságot és BL-t is nyert idén, a világ legjobb csapatában van.
Dani Carvajal?
Ami a fizikai felépítését illeti, nagy ajándékot kapott az élettől. Egy igazi gép, aki emellett olyan személyiségtípussal rendelkezik, melynek köszönhetően utál veszíteni. Amikor edzésen veszített, teljességgel megőrült. Nachóval sokat nevettünk rajta. Semmilyen formában sem szeret veszíteni. Jelenleg a világ legjobb jobbhátvédje.
Ide kattintva egy korábban készült, igen kimerítő interjút olvashattok a Spártaival
Cambiasso: Zidane egy igazi vezér
Elhagytad az Argentinos Juniors csapatát, ahol korábban olyan klasszisokat neveltek, mint Riquelme és Maradona.
Az Argentinos alapvető fontossággal bírt a pályafutásom tekintetében, nem véletlen, hogy nagy tehetségek kerültek ki soraikból. A tanáraink arra tanítottak, hogy tiszteljük a labdát, próbáljunk mindig a támadásra törekedni, ne legyünk önzők, gondolkodjunk csapatként.
Nagyon korán érkeztél a Real Madridhoz, még 16 éves sem voltál.
A koránérés már az argentin utánpótlás akadémiákon elkezdőtött számomra, hiszen eleve magasabb korosztályban kezdtem el játszani, mint amit a korom engedett volna, ez pedig felkeltette az emberek figyelmét. Néhány hónappal azelőtt jártam Amszterdamban is az Ajax csapatánál, de a holland kultúra annyira különbözött az argentintól, hogy én és a szüleim is megijedtünk. Úgy döntöttem, követem az álmaimat, és a Real Madridhoz csatlakoztam.
Jobban teljesíthettél volna Madridban, ha nem teszed meg ennyire korán ezt az óriási lépést?
Nem, minden okkal történik. Két év elteltével megkaptam a lehetőséget, hogy visszatérjek Argentínába azt követően, hogy a Castillában szerepeltem, mert nagyobb versenyre vágytam. Ami az első csapatot illeti, akkoriban a Real Madrid játékospolitikájának alapja az volt, hogy a csapat a galaktikusokból és az akadémia játékosaiból épült fel. Én egyik kategóriába sem tartoztam bele. Ez azonban egyáltalán nem volt rossz, csodálatos élmény és tapasztalat volt.
Ez a játékospolitika volt a távozásod oka?
Nem volt meg a folytonosság. Sokkal jobban érdekelt, hogy a kezdőcsapat tagja legyek, mintsem a Real Madrid egy játékosa. Makélélé esete ugyanez volt. Nem vették számításba egészen addig, míg nem távozott. Mindketten olyan játékosok vagyunk, akik hatalmas mennyiségű munkát végeznek a csapatért, és a távozásunk után ez észrevehető. Hogy bántott-e, amiért őt jobban szerették a szurkolók? Nem mondanám.
Sokan már úgy emlegettek, mint az „új Redondo”. Talán ez is káros hatással volt rád…
Én ezt abszolút megtiszteltetésnek éreztem és érzem a mai napig is. Redondo egy fantasztikus játékos és egy valódi példakép volt, a pályán és a pályán kívüli életben egyaránt. Nincs jobb módja a tanulásnak, mint látni magad egy nagyszerű tükörben.
Kik támogattak, segítettek a Bernabéuban?
15 évesen a legnagyobb sztárok között találtam magam, akik rendkívül jól bántak velem, gondolok itt Sanchísra, Hierróra, Redondóra, Chendóra, Alkortára… Aztán jött az előszezon Capellóval, még mindig 15 évesen… Nem keltettem fel rögtön az érdeklődését, de a jövőben rengeteget segített.
Túl nehéz volt számodra a Real Madrid címere?
Játszottam olyan klubokban, ahol nagy volt a nyomás, de Madridban nem éreztem ezt. Az első évben elődöntőt játszhattam a Juventus ellen úgy, hogy szinte nem is érzékeltem a súlyát, hiszen könnyű találkozó volt. Madridban könnyen kezelik ezeket a dolgokat.
A távozással önbizalmadból is veszítettél?
Nem, hiszen teljesen tisztán átláttam a helyzetet, tudtam, hogy miért távozok: nem feleltem meg a sport-, valamint a gazdasági modell elvárásainak. Nem tartoztam a világ legjobban fizetett játékosai közé, valakiknek pedig távozniuk kellett. Az első öt madridi hónapom tökéletes volt.
Kivel érted, vagy értetted meg magad a legjobban a pályán?
Imádom Raúlt, ő az egyik legokosabb srác, akivel valaha is játszottam. Ami engem illet, az Internél jobban ment a játék, hiszen tudtam, hogy biztosítva vagyok, hiszen Samuel játszott mögöttem. Magabiztos voltam. Ott volt Zanetti, akinek elég volt, ha rám nézett, máris tudta, hogy mit is akarok. Milito volt a támadó, aki az intelligenciája miatt nagyon emlékeztetett Raúlra.
Milyen volt a Mourinho-féle Inter, amelyik pont a Bernabéuban nyerte meg a Bajnokok Ligáját?
Egy csapat, amely töretlenül hitt önmagában, az elsőtől az utolsó pillanatig minden helyzetben, különösen akkor, ha nem álltunk túl jól. Sokféle nemzetiségű játékos játszott abban a csapatban, sokakat elutasítottak más együtteseknél, de mi nagyon közel álltunk egymáshoz. Le akartuk tenni a névjegyünket Európában, ráadásul egy rendkívül ambiciózus edzőnk volt. Legyőzhetetlennek éreztük magunkat, még ha nem is voltunk azok.
Az olasz csapatok jól teljesítenek a Bajnokok Ligája döntőjében?
Nem. Egy csapat van, aki minden döntőjét elveszítette a spanyol csapatok ellen, ez pedig a Juventus. Az Inter összesen egyszer döntőzött, azt meg is nyerte. A Milan több alkalommal is diadalmaskodott. A futball azért is csodálatos, mert rengeteg elemzési lehetőséget ad. Az emberek hajlamosak elkülöníteni több összetevőt, mint például a fizikai tényezőt, ami az esetek 90 százalékában a pszichológiai tényezőkhöz kapcsolódik. Nincs rosszabb a mentális fáradtságnál. Ez nem arról szól, hogy rosszul edzenénk. Ha nálad a labda, boldog vagy, nehezebben fáradsz. Madridban erre építenek, nem véletlen, hogy ennyiszer megnyerték már a sorozatot.
Készülsz a menedzseri pályára. Milyen edzővé szeretnél válni?
Aki folyamatosan képes alkalmazkodni. Ugyanakkor meg akarom érteni a játékosaim és a csapat problémáit, hiszen ez kulcsfontosságú. Meg akarom tanulni, hogy hogyan lehet meggyőzni a játékosokat arról, hogy amit akarsz, az jó. Akik játszanak, mind futballisták, nem pedig dominók, amiket az edző szabadon pakolászhat.
Pékerman, Del Bosque, Queiroz, Capello, Ranieri, Mourinho, Mancini… Mindannyiuktól tanulhattál. Mesélj egy kicsit róluk.
Argentínában Pékermannak köszönhetően jobban megismerhettem a futballt. Megismerhettem a taktikai részleteket, a viselkedésformákat… Del Bosque nem változtat csak a játékosok egója miatt. Mourinhóval a pályafutásom egy teljesen más szakaszában találkoztam. Ő mindig kontrollál minden egyes részletet, csak és kizárólag a futballnak él, és szinte minden egyes játékosát „használja”. Nagyon élveztük a közös munkát, hiszen az edzések intenzívek voltak, azok számára is, akik nem játszottak, így mindenki jó erőnlétnek örvendett.
Zidane-nal csapattársak voltatok. Mit tudsz róla mondani?
Közel volt egymáshoz a pozíciónk a pályán, szerencsére. Ha első kézből látod játszani, elemzed a taktikai és technikai elemeit a játékának, akkor könnyen rájössz, hogy azon kevesek egyike volt, aki mindig a legokosabb döntést hozta, a legokosabb mozdulatot választotta.
Szégyellős karaktere nem jelent hátrányt az edzői pályán?
Egy olyan játékos, mint ő, mindennel, amit véghezvitt… Egyszerűen nem hiányzik semmi sem belőle, nincs szüksége arra, hogy bizonyítsa, ő bizony erős karakter. Nincs szükség arra, hogy üvölts, kiabálj, még akkor sem, ha az jobban mutat a címlapokon. Az edzői hitvallás a tudásból ered, nem pedig a beállítottságodból. Ő így viszi véghez a dolgokat, elképzelhetetlen, hogy a Simeone-féle utat járja. Cholo kiabál, és működik. Őt nemcsak tisztelik, hanem félik is a játékosok. Mindketten hitelesek, és a legfontosabb tulajdonságuk, hogy igazi vezérek.
Cholo előbb vagy utóbb az Internél köt ki, vagy nem?
Ideális hely lehetne számára, ezt ő is tudja.
Láthatunk még játékosokat, akik eltöltenek egy évtizedet is egyetlen klubnál, ahogy te az Internél?
Folyamatosan tudnod kell megújulni, folyamatos fejlődésre van szükséged. Ha azonban valaki eljut a világ egyik legnagyobb csapatába és ott is tud maradni, akkor nincs jobb dolog a stabilitásnál.
A Leicester annak idején nagyon ragaszkodott a leigazolásodhoz, aztán egyetlen év után távoztál. Mi történt?
Igen, Nigel Pearson, a csapat akkori vezetőedzője személyesen keresett meg. Ismerte a mentalitásomat, a karakteremet, és a Premier League-be akart csábítani. Amikor beleegyezel egy transzferba, akkor mindig rendekezel valamilyen jellegű motivációval. Én azért írtam alá a Leicesterhez, hogy egy angol edzőtől tanuljak. Amikor Ranieri megérkezett, aki olasz volt, úgy éreztem, hogy nem fogok újat tanulni. Mindenesetre pozitívan emlékszem vissza az angliai időszakra. Az egész idény során a kiesőzóna közelében mozogtunk, de csak egy elképesztő feltámadásnak volt köszönhető, hogy végül sikerült kiharcolnunk a bennmaradást. Egy évvel később pedig angol bajnokságot nyert a Leicester…
Hogyan jellemeznéd a mentalitásodat?
Azt próbálom továbbvinni, amit Hierro és Sanchís tanított nekem: segíteni a csapattársaimnak, különösen a fiatalabb játékosoknak. Én úgy gondolom, hogy nem az a legfontosabb, hogy minél több mérkőzésen játssz, hanem az, hogy hasznos tagja legyél a csapatnak.
Mit jelent számodra a futballhoz kötődően, hogy argentin vagy?
A származásom miatt eléggé koravén voltam egész életemben. 15 évesen költöztem el otthonról, és kerültem 13 000 kilométerre a szüleimtől. Ezt a helyzetet nem könnyű kezelni, de ha sikerül, akkor az előnyödre is válhat. Sok dolgot megtapasztaltam az életedben, ezek az élmények pedig keményebb emberré tettek. Még most is argentinnak érzem magam, de az európai futball közelebb áll hozzám.
Alapembernek számítottál hazád válogatottjában, aztán jött Maradona…
Egy argentin csapatnál nevelkedtem, és a korosztályos válogatottban nyújtott teljesítményemnek köszönhetően nyílt arra is lehetőségem, hogy Madridba igazoljak. Nyertünk U20-as világbajnokságot is, ami azóta is életem egyik legjobb élménye. Aztán a dolgok furcsa fordulatot vettek. Az edző döntésének értelmében em lehettem ott a 2010-es világbajnokságon… ez volt életem legnagyobb csalódása.
Karriered melyik emlékét idézed fel a legszívesebben?
A legjobb pillanatok csupán rövid ideig tartanak, és előbb vagy utóbb mindig véget érnek. Több mint 20 címet nyertem pályafutásom során, de nem tudnék választani közülök. A trófeagyőzelem egyébként sem minden. A Leicester Citynél eltöltött utolsó hónapjaimat is nagyon élveztem.
Mit mondanál Messiről?
Én jobban élvezem a szervezett csapatjátékot figyelni, mint az egyéni megmozdulásokat, de Leo a történelem egyik legjobb játékosa, elsősorban a Barcelonával elért eredményei, mérföldkövei miatt.
Milyen tervekkel rendekezel a jövőre nézve?
Ahogy említettem, idővel biztosan edzővé képezem magam. Az Olympiacosszal nem hosszabbítottunk szerződést, így távozom a csapattól. Még nem tudom, hogy mi lesz a következő lépés. Mérlegelni fogom a lehetőségeket.
Megrémiszt a visszavonulás gondolata?
Nem. Nagyszerű erőnléti állapotban vagyok, így egyelőre még nem gondolkozom a cipőim szögre akasztásán. Szeretném továbbra is élvezni, amit csinálok. Felelősségteljesen, de érzelmekkel.
Florentino Pérez: Zidane az egyetlen, aki soha nem követelt több pénzt
Emlékszik még azokra, akik bolondnak tartották, amikor 18 hónapja úgy döntött, hogy Zinédine Zidane-t nevezi ki a csapat vezetőedzőjévé?
Normális, hogy az emberek megkérdőjelezték a tudását, hiszen azt megelőzően sosem irányított még felnőtt, első osztályú csapatot, alig volt tapasztalata. Jobban nyugtalanítottak azok, akik megpróbáltak ártani a klubnak, amikor leigazoltuk őt. Igaza volt, amikor az edzői pálya mellett döntött, azóta már bizonyította, hogy ő a legjobb.
Milyen szempont alapján esett rá a választás?
Nehéz átlátni, hogy valójában milyen is ez a klub. Ő öt évig a játékosunk volt, jól ismeri a Real Madridot, ez pedig megkönnyítette a dolgát. Tökéletesen képes azonosulni a klub értékeivel, egy felelősség- és tiszteletteljes személyiség. Ő volt a legjobb, akit választhattunk. Egy egyszerű döntés volt, ami nagy sikereket eredményezett.
Mikor lesz hivatalos az új szerződése?
A következő napok egyik legelső dolga lesz az új szerződésének véglegesítése.
Zidane nem aggódik túl sokat a szerződések és azok aláírása miatt. Vagy igen?
Mindig megbízik az emberek szavában, ahogy abban is, amit egymással megtárgyalunk. Ő az egyetlen játékos, aki soha nem követelt több pénzt. Megkérdeztem, hogy mennyit keresett a Juventusnál, elmondta, én pedig közöltem vele, hogy itt mennyit fog. Nem jelentett problémát.
Akkor mire van szüksége Zidane-nak?
Bizalomra. Teljesen azonosul a klubbal, így nem szoktunk a pénzről beszélni. Ha profi vagy, a Real Madrid meg fog fizetni.
Ő az egyetlen profi, akit nem érdekelnek a szerződések és a pénz?
Igen, és ez egyáltalán nem könnyű. Ő olyasvalaki, akit ez nem hoz lázba. Abban hisz, hogy a pénz az eredmények, valamint a jól végzett munka gyümölcse. Először is dolgozz keményen, aztán a pénz is jönni fog. Az ő esze nem a pénz körül forog.
Antonio Cassano: „Do…
Antonio Cassano: „Donnarumma helyében még nagyon sok éven át az AC Milan csapatában maradnék, ugyanakkor igaz, hogy ha megjelenik a Real Madrid, nem mondhatsz nemet.”
Az U21-es Európa-baj…
Az U21-es Európa-bajnokságon Marcos Llorente nevéhez fűződik a legtöbb passz. A Real Madrid saját nevelésű játékosa 137 alkalommal próbálta meg továbbítani a játékszert társaihoz, mindezt 90%-os pontossággal tette.
Cristiano Ronaldo pá…
Cristiano Ronaldo pályafutása során, klub és válogatott szinten már összesen 800 találatban volt érintett. A portugál gólgép 603-szor zörgette meg az ellenfelek hálóját, 197 alkalommal pedig előkészítette valamelyik társa találatát.
Oroszország ellen sz…
Oroszország ellen szerzett győztes góljának köszönhetően Cristiano Ronaldo a futballtörténelem első játékosa, aki 8 egymást követő nagytornán is képes volt betalálni.
A Sky Italia szerint…
A Sky Italia szerint a Juventus Danilóval szeretné pótolni a Manchester Cityhez távozó Dani Alvest.
Az AS szerint Cristi…
Az AS szerint Cristiano nagyon örült annak, hogy Florentino Pérez nyilvánosan is megvédte őt egy interjú során, erről a játékos több csapattársának is beszélt. Az elnök gesztusának köszönhetően Ronaldo újra átgondolja a maradás lehetőségét, a felek pedig találkozni fognak a konföderációs kupa után.