A West Hamnél töltött idényt követően most élvezheted a jól megérdemelt pihenést. Mondhatjuk, hogy ez volt profi karriered legnehezebb esztendeje?
Tény, hogy nem volt egyszerű. Olyasmiről beszélünk, amire igyekszem nem túl sokat gondolni. Professzionális szinten nem volt könnyű szezonom, sőt mondhatjuk, hogy kifejezetten nehéz évem volt, amely persze komoly hatással volt rám.
Hogyan tovább?
Elérkezett a búcsú ideje. Eldöntöttem, hogy szegre akasztom a stoplist és magam mögött hagyom a labdarúgást. Sokan bátorítottak, hogy folytassam, hiszen fizikálisan bírnám még a terhelést, de ez inkább elvi kérdés. Számomra a futball a véget nem érő küzdelmet, a versenyt jelenti. Annak lehetősége, hogy Kínában vagy az Egyesült Államokban folytassam a pályafutásom, egy cseppet sem vonz. Edzésre járni annyit tesz, hogy beleadsz mindent, s ugyanígy a szabadnapjaidon… Itt az ideje kimondani, hogy elég volt, mert ami innentől kezdve rám várna, az nem az, amit a labdarúgásban megszerettem.
A West Hamnél szerzett tapasztalataid közrejátszottak abban, hogy végül a visszavonulás mellett döntöttél?
Mindig úgy gondoltam, hogy addig leszek a pályán, amíg a lábaim bírják. Ezzel szemben az ész és a motiváció döntött. Sokszor képzeljük így vagy úgy az életünket, a jövőnket, de a sorsnak rendszerint más tervei vannak. Ezeket tudnunk kell elfogadni, szembe kell néznünk velük. Az idei szezonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem azokat. Nem csapom be önmagam, amikor elköszönök a labdarúgástól.
Egy új élet kezdődik, igaz?
Mikor felteszem magamnak a kérdést, hogy mit kezdek majd az életemmel, rájövök, hogy többé nem akarok pénzért futballozni, nem akarom ismét elhagyni a családomat, szóval nem maradt semmi, ami még motiválna. Az élet itt nem ért véget, rengeteg tennivaló vár rám. A labdarúgás eddigi életem egyik legfontosabb része volt, s elég szerencsés voltam ahhoz, hogy harmincnégy éves koromig nem kellett „munkába” járnom, mert azzal foglalkozhattam, amit a legjobban szeretek. Boldogan jártam az edzésekre. Mostantól más dolgokat csinálok, olyanokat, melyek motiválnak majd, s amelyeket szeretni fogok.
Hogyan fogadta a döntést a családod?
Eleinte nem akarták elhinni, úgy gondolták, hogy csak a pillanat heve szülte, miután azonban többször megismételtem az elhatározásomat, megértették, hogy nem viccelek. Nyilvánvaló a csalódottságuk, hiszen fizikálisan képes lennék még a játékra. Folytathattam volna a labdarúgást, de ez elvi kérdés.
Közeli barátoddal, Xabi Alonsóval egyidőben döntöttél a visszavonulásról, esetleg újra egyesítitek erőiteket…
Az ő karrierje jól ért véget, még a főbejáratnál. (nevet) A legmagasabb szinten nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Boldog vagyok miatta, mert úgy fejezhette be a pályafutását, ahogy mindig is akarta: a csúcson. Szerencsés volt, hogy egy rivális mezét viselve még visszatérhetett a Bernabéuba, ahol hatalmas ováció fogadta. Az egy különleges pillanat volt. Ő mindenki másnál jobban megérti a döntésemet.
Visszatérsz Madridba. Van elképzelésed arról, hogy mihez kezdesz majd?
Valamit biztosan csinálok majd, mert nem szeretnék egy elvesztegetett esztendőt. Alapvetően nyughatatlan típus vagyok. A nyaralás végeztével újratöltöm az elemeket.
El tudod képzelni, hogy rövidesen a Real Madrid szolgálatába állj?
A Madrid tudja, hogy bármikor kész vagyok csatlakozni, ha szükségük van rám, hiszen ez az otthonom, a Real Madrid életem klubja. De kérni nem fogom. Tisztában vannak azzal, hogy velem számolhatnak. Hogy erre hamarosan sor kerül-e majd, nem tudom, épphogy elhagytam a klubot, a visszavonulásomat is a MARCA révén tudatom a világgal, ezt megelőzően senki nem tudott a döntésemről. Játékosként nagyon izgatott, hogy mit csinálhatnék majd, de most látom igazán, milyen nehéz is ez.
Nos, tegyünk egy lépést előre. Ha Te lennél a Real Madrid sportigazgatója, kit igazolnál?
A Real Madridé a világ legjobb sportigazgatója, ahogy azt az elmúlt időszak is bizonyítja. A világ legjobb labdarúgói érkeznek a Realhoz, illetőleg tetszik a klub új filozófiája is, történetesen hogy fiatal játékosokat építenek a csapatba, ami egyelőre egy igazi sikersztori. Amikor egy hosszútávú projekten dolgozol, a sikerek is érkeznek. Jelenleg a Real Madrid egy újabb aranykorát éljük.
Ha edző lehetnél, milyen játékos lenne az alapember?
Nem lennének galaktikusaim. Az emberek az elmúlt szezonban többször is A és B csapatról beszéltek, holott a Real Madridnak két A csapata volt. Sokan tartják úgy, hogy remek szóvivő lenne belőlem, ha a klubot kellene megvédenem. Mindig arra törekedtem, hogy megvédjem ezt az egyesületet, s tettem mindezt úgy, hogy nem féltem a következményektől.
Mit élveztél a legjobban a madridi évek alatt?
Napról napra a világ legjobbjaival edzhettem, éppen ezért nagyon élveztem a Valdebebasban végrehajtott gyakorlatokat… Csak ha nincs már, értékeled igazán mindazt, amid volt.
Mint labdarúgó, a visszavonulásoddal összefüggésben milyen üzenettel szolgálnál?
Szerencsés vagyok mindazért, amit átélhettem, és amit megnyerhettem. Főképp pedig azért, hogy életem klubjában játszhattam.
Egy anekdota Mourinhóval kapcsolatosan?
Anekdota? Egyszer, amikor a Sevilla ellen játszottunk és vezettünk az első félidőben, nyolc alkalommal is Cafúnak hívott. ’A csapat jó, de itt van Cafú…’ – állandóan ezt hajtotta. Tudtam, hogy jól játszottam, ezért úgy döntöttem, nem hajtok annyira keményen a második játékrészben. Tíz perc alatt legalább 300-szor nevezett Cafúnak… (nevet) Így dolgozott ő.
Piqué és a megjegyzései?
A csapat nagyszerűen dolgozott, megnyerte a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is. Úgy vélem, a legjobb, ha a pályán válaszolnak neki azáltal, hogy címeket nyernek. A király-kupa és az ünneplés, valamint az, hogy nem vagyunk győztes ciklusban? Balszerencséjére pontosan a Barcelona az a csapat, amely a legtöbb alkalommal megnyerte a sorozatot, mégsem ünnepeltek. A Real Madrid minden címét megünnepli a szurkolókkal. Ha nyerünk, nagyon boldogok vagyunk, hiszen ezért élünk, a trófeákért. A huszadik század legfontosabb klubja vagyunk, ahogy jelen pillanatban is mi vagyunk a legjobbak. Ha pedig az nem számít győztes ciklusnak, hogy négy éven belül három Bajnokok Ligáját nyertünk…
Florentino Pérez?
Hogy arra született-e, hogy a Real Madrid elnöke legyen? Ez nyilvánvaló. Ha még nem is a klub történetének legfontosabb elnöke, azaz nem egyenlő Santiago Bernabéuval, akkor is elmondható, hogy a Real Madrid elég szerencsés, hogy egy olyan ember vezeti, aki teljes egészében képes volt megváltoztatni a dolgokat, aki visszavezette a csapatot oda, ahová tartozik. Mindig lesznek olyanok, akik nem kedvelik, ám ők is hallgatni fognak.
Morata és James helyzete?
Ez tulajdonképpen személyes ügy, hiszen mindenki tudja, hogy mit jelent a Real Madrid. Nincs még egy ilyen klub a világon, semmilyen szinten. Az élet prioritás kérdése, de mindenki tisztában van azzal, hogy ha távoznak, csak rosszabb helyen lehetnek.
Karim Benzema?
Ő egy olyan játékos, aki ha nem Madridban lenne, akkor le akarnák őt igazolni. Ha egy csapatban van veled és látod, hogy mit művel… Amit a Vicente Calderónban csinált, az örökre a történelem része lesz. Ő a tökéletes csatár a Real Madrid számára, Cristianónak és Bale-nek szüksége van rá.
Cristiano és a távozás?
Maradni fog. Cristiano egy okos ember, tudja, hogy szüksége van a Real Madridra. Bajnokságot és BL-t is nyert idén, a világ legjobb csapatában van.
Dani Carvajal?
Ami a fizikai felépítését illeti, nagy ajándékot kapott az élettől. Egy igazi gép, aki emellett olyan személyiségtípussal rendelkezik, melynek köszönhetően utál veszíteni. Amikor edzésen veszített, teljességgel megőrült. Nachóval sokat nevettünk rajta. Semmilyen formában sem szeret veszíteni. Jelenleg a világ legjobb jobbhátvédje.
Ide kattintva egy korábban készült, igen kimerítő interjút olvashattok a Spártaival