Thierry Henry: “Tets…
Thierry Henry: “Tetszett, ahogy Zidane a Barcelona ellen összeállította a csapatát. Próbáltak nyomást gyakorolni, és egy kiegyensúlyozott csapat képét keltették. Zidane megértette, hogy figyelnie kell a középpályára, különösen egy olyan csapat ellen, mint a Barcelona. A Real Madrid megérdemelte a győzelmet. A második félidőben jobbak voltak, a Barca vezető gólja és a kiállítás után is.”
Thierry Henry: “Az e…
Thierry Henry: “Az emberek kíváncsiak voltak arra, hogy Zidane taktikailag képes-e tenni valamit a Barcelona ellen. Az El Clásicón bizonyította, hogy igen.”
El Clásico: Taktikai elemzés
A Real Madrid idegesen kezdett
A legutóbbi Clasicón történt 4-0-ás verés még mindig élénken ott volt a klub emlékezetében, ezért megbocsájtható Zidane-nak, hogy óvatosságra intette a sajátjait, de a mérkőzés első 25 percében túlságosan is óvatosak voltak. A Madrid az első másodperctől kezdve megtagadta a Barcelona térfelén való letámadást, a félpályától nem messze húzta meg a védelmi vonalát. Ronaldo, Benzema és Bale a passzsávokat zárta, amíg Modric, Kroos és Casemiro a barcelonai középpályások (mint Busquets esetében, akit mindig őrzött valaki) és csatárok sarkában jártak. A formáció alapvetően egy defenzív 4-5-1 volt, azzal a céllal, hogy a középpálya közepén megakadályozza a Barcelona áthaladását. Ez jól is működött, de a Real Madrid túl konzervatív volt, még egy ellentámadást sem tudtak végigvezetni, amíg Ronaldo a pálya közepén el nem kérte a labdát és egyedül vezette a komplett Barcelona védelemre valamikor a 9. percben (kirúgással végződött, ez volt az első Real támadás). De az ehhez hasonló futásokból nem tudott profitálni a Madrid, mivel a BBC el volt szigetelve és a Barcelona nyomása megfojtott minden passzkísérletet a középpályáról. Kroos intenzívebb letámadásra buzdította a csapattársait a 13. percben, ami egy kicsit bátrabb játékhoz vezetett, miközben Johan Cruyff tiszteletére szólt a tapsvihar a 14. pertől. Amit követően aztán Modric indított kontratámadást Bale vezetésével, de ez csak egy kivételes momentum volt, a Madrid továbbra is szenvedett támadásépítésben.
De ami talán még ennél is aggasztóbb, hogy a Madrid erőtlen játéka ellenére a Barcelona miképp végezte a dolgát a Madrid védelmi vonala ellen.
Suárez kimozog a Madrid középső védői gyűrűjéből, teret nyitva maga mögött a Barcelona többi támadói számára, hogy kihasználják a lehetőséget középen.
Suárez mozgása magával vonszolta a Madrid középső védelmét, messze az eredeti pozíciójuktól, lehetővé téve így a Barcelona számára, hogy középen támadhasson, amely során aztán kontrollálni tudja a játékot egy kényszerítővel vagy pedig a szélen csatlakozó támadókkal. Úgy tűnt, hogy a Barcelona megtalálta a Madrid gyengeségét, amikor a habfehérek elcsúsztak a pozíciókkal. A mérkőzés első periódusában gyakran került a labda Modric, Kroos és Casemiro mögé és túl sokszor kellet veszélyes szituációban labdát szereznie Pepének és Ramos-nak. Ezt a tátongó lyukat a Madrid védekezésében a Barca egyre jobban kezdte kihasználni, de aztán valami megváltozott. Egy ellentámadás során Ronaldo kapta a labdát az ellenfél jobb szárnyán, a bemutatott néhány briliáns trükk lehetővé tette, hogy lerázza emberét és a Madrid első kapura lövését produkálja. Úgy tűnt, ez hitet adott a csapat többi tagjának a félidőből hátralévő időre és a Madrid hirtelen kibújt a kagylójából.
A Real Madrid taktikai változtatása kizökkentette a Barcelonát a ritmusból
Ronaldo lövése után a Madrid szórványos nyomásba kezdett, amelyet körültekintő módon a megfelelő pillanatokban Modric és Kroos indított, figyelve arra, hogy ne hagyjanak területet maguk mögött. Ez a taktikai váltás, amely valószínűleg Zidane jelzésére történt, nagyon zavarta a Barcelonát, minthogy innentől a Madrid fenyegető kontratámadásaival is számolni kellett. Az időszakos letámadás a Madrid hátsó alakzatának is lehetőséget adott a magabiztosság visszaszerzésére, akik kiválóan oldották meg az egy az egy elleni szituációkat az MSN ellen, kritikus labdaszerzéseket bemutatva. A lestaktika is egyre jobban működött, Luis Suárezt többszor állították meg így kulcsmomentumban.
A Real Madrid elkezdett hatékonyabban játszani a széleken. A játékosok elkezdték okosan használni a labdát, azonnal indították Bale-t szélen, amikor csak lehetőség volt rá. Marcelo gondoskodott róla, hogy Ronaldo hatékonyan tudjon támadni, és hamarosan világossá vált, hogy a Madrid villámgyors szélsői megfogták a Barcelona középső védelmét. Ronaldo időközben belelendült, a mérkőzésen három – azaz legtöbb – sikeres cselsorozatnál és két szerelésnél járt. Véget ért az első 45 perc, Zidane-nak pedig tudnia kellett, hogy még mindig sok a tennivaló. A BBC mindössze 45 passzt jegyzett egymás között, és mind az öt kapura lövés tőlük származott. A BBC még mindig túlságosan izolálva volt, és a Madrid rájuk hagyta, hogy oldják meg a támadójátékot. A probléma egyik oka, hogy Benzema nem volt a legjobb formában. A szokásos veszélyes visszalépései hiányoztak, hanyagul bánt a labdával, négy rossz passza is volt az első félidőben és elszalasztotta azt a ragyogó lehetőséget a vezetés megszerzésére. De ez egy olyan momentum volt, ami remény adott Zidane-nak a második félidőre. A Barcelona játéka csikorgott, a hatékony betöréseik eltűntek, csak a hosszú indítások és az oldalpasszok jöttek. A mérkőzés ott volt a Madrid számára, és a fiúk végül meg is csinálták (a legvégén).
A Real Madrid tökéletesítette a kontratámadásait a második félidőben
A második félidő nagyon ijesztően kezdődőtt a Real Madrid számára, amikor Pepe kirohant és elveszítette a labdát, amivel a Barcelona lehetőséghez jutott. De ezen lélegzetelállító pillanat után a Madrid valahogy visszajött és elkezdte hatékonyan használni a széleket, Ronaldo Rakiticnek okozott egyre több problémát, Casemiro pedig két kontratámadást indított. De a madridiak még éppen, hogy csak kezdtek bemelegedni, mivel Benzema és Ronaldo még mindig túlságosan elszigetelve játszott, és nem túl hatékonyan bonyolították a támadásaikat. Ezt kihasználva a Barcelona újra nyomni kezdett, és ahogy az első félidőben Ronaldo lövésénél a vendégeknél, úgy az 54. percben Messi emelése után – amelyet Navas briliáns mozdulattal védett – visszatért a hit a Barcelonába. Mindössze egy perccel később, Piqué szerzett gólt egy szöglet után, miután könnyedén hagyta faképnél Pepét (aki nagyon rossz védekezést mutatott ekkor be), és ezzel idegesített fel minden egyes Real Madrid szurkolót a bolygón. Úgy értem, az még elmegy, hogy az MSN gólt szerez, de Piqué?!! Miért Piqué?!!
Szerencsére a bekapott gól ösztönzőleg hatott hatott a Madridra és magasabb sebességbe kapcsoltak – az egyenlítő gól érkezett is 8 perc múlva. Marcelo indította az ellentámadást egy gyönyörű megindulással a szélen, a védőket egymás után hagyta le, amikor pedig felnézett, hogy lőjön-e, végül kitolta Kroos-nak, akinek beadása irányt változtatott és elég nehéz helyzetben került Benzema elé. De anélkül, hogy egy verejtéket is hullajtott volna, Benzema akrobatikus mozdulattal a levegőbe emelkedett és egy elképesztő ollózó mozdulattal intette csendre a Camp Nou közönségét. Ettől kezdve a Madrid volt a domináns erő a pályán.
XXX, Ronaldót kicsit előre tolva és a BBC-t szabadon engedve a kíméletlen kontratámadások jöttek egymás után. Eltekintve attól az egyszeri hibától amit a Real Madrid vétett (Benzema labdája Suáreznek egy szörnyű pillanat volt), a Barcelona nem nagyon jelentett fenyegetést. A dolgok még jobbra fordultak a Madrid számára, amikor a sikerre egyre éhesebb Jesé jött Benzema helyére a 78. percben (a gólt leszámítva a francia gyengén játszott, és nem volt képes megtestesíteni a Real Madrid támadójátékát). Alig néhány perccel később Marcelo vezérletével egy újabb ellentámadás indult, Ronaldo pedig remek lehetőséget teremtett, amikor okosan átfordította a labdát Bale-nek, aki Jordi Albát a levegőben megverve gólt szerzett, de a játékvezető rossz döntése nyomán érvénytelenítették a gólt – a bíró szerint a pöttöm védővel szemben szabálytalankodtak. De a Real Madrid továbbra is nyomott és nyomott, Ronaldo kis híján hálószaggató gólt szerzett, de végül csak kapufáig jutott. Aztán Bale átbökött egy labdát Claudio Bravo lábai között, de Alba tisztázni tudott. Úgy tűnt, elkerülhetetlen, hogy a Real Madrid gólt szerezzen, azonban előbb egy másik elkerülhetetlen dolog történt.
Ramos hirtelen rácsúszott Suárezre, aki úgy ’megfejte’ ezt a lehetőséget, ahogy csak tudta, így a játékvezetőnek nem volt más választása, mint hogy leküldje a fehérek kapitányát a pályáról a 83. percben. De ha azt gondolták, hogy ez a momentum megöli a Real Madridot, akkor nagyot tévedtek. Egy perccel később Carvajal nyargalt fel a pálya közepén, váltott Jesével, aki Bale elé tette a labdát, a walesi keresztlabdája pedig Ronaldót kereste. A koncentráció minimális elvesztése nélkül Ronaldo briliáns módon vette le a labdát mellel, és elpasszolta a labdát Claudio Bravo lábai között. Ez a labdarúgás merő ragyogása volt, amiben mindenki részt vett, és a fújolás hirtelen nagy csendbe fordult át, amikor Ronaldo átvette a labdát. ’Calma, calma, Barcelona szurkolók, a kedvenc játékosotok itt Ronaldo.’
A Barcelona tehetetlen volt a széleken
A hazaiak taktikájában felfedezhettünk néhány problémát. Míg a Real Madridnál Ronaldótól Pepéig mindenki fegyelmezetten védekezett, addig az MSN tagjai elfelejtettek eleget tenni ennek a kötelezettségüknek. Vessünk egy pillantást a hazaiak szélső teljesítményére.
Először is, Messi folyamatosan a pálya közepén volt, amely a Barcelona támadásépítésének szempontjából haszontalannak bizonyult. Az argentin destabilizálta csapatának alakzatát, hiszem míg elhagyta a jobb oldalt, addig a területe teljesen nyitott maradt Cristiano Ronaldo számára. Emellett Dani Alves folyamatosan feltolva, az ellenfél térfelén játszott (ez látható a hőtérképen is), így Ronaldo teljesen tisztán kaphatta az esetek többségében a labdát.
Messi pozícionálása azonban nem csak a Barcelona védekezésének ártott. Mivel behúzódott középre, így nem tudott segíteni a folyamatosan felfutó Alvesnek a jobb oldalon, így teljesen leszűkítette csapata offenzíváit, amelyek ennek hatására a pálya közepére koncentrálódtak.
Messi középre húzódása, valamint a Real Madrid játékosainak helyezkedése azt eredményezte, hogy a pálya közepe túlzsúfolttá vált, ráadásul az argentin nyakán folyamatosan ott lihegett Casemiro is. Mindent összevetve, nem volt túl jó estéje az ötszörös aranylabdásnak. Nem tudni, hogy Messi maga döntött úgy, hogy a szélső játék helyett középre húzódik, vagy Enrique kérésére tette ezt, de a mérkőzés utáni nyilatkozatokat olvasva úgy tűnik, hogy az előbbi.
Ne hagyjuk azonban veszni Neymar és Jordi Alba érdemeit sem! Utóbbi Alveshez hasonlóan szintén nagyon feltolva játszott, így legtöbbször csak két embere maradt hátul a hazaiaknak. A spanyol helyezkedése totális autonómiát biztosított Bale számára a jobb oldalon, amit csak súlyosbított Neymar védekező teljesítményének teljes hiánya. Ebből jól látszik, hogy Gareth és Cristiano fegyelmezettsége hogyan törhette meg a Barcelona csapatát…
Casemiro, a meccs legjobbja
Igaz, hogy csak most érkeztünk el idáig, de Casemiro lenyűgöző volt. Az első félidőben a helyezkedését tekintve kissé megilletődöttnek tűnt, de nem volt különb a csapat többi tagjánál ebben a tekintetben. Az első játékrészben öt alkalommal szerzett labdát, Ronaldo és Bale mellett a legerősebb performanszt nyújtotta. A második 45 percben azonban egy teljesen más szintre emelte játékát. Az, hogy Zidane a pálya közepére koncentrálta a Barcelona játékát, abszolút a brazil malmára hajtotta a vizet. Casemiro testi erejét kihasználva többször is labdát szerzett Messitől és a hazai támadóktól. Azt kell mondani, hogy középen egyszerűen nem volt út a Barcelona előtt a vendégek kapujáig, mert a brazil úgy funkcionált, mint egy téglafal. Ez lehetővé tette, hogy a Real Madrid könnyedén labdát szerezzen, a két szervező, Modric és Kroos pedig egyből tehették a labdát valamelyik szélre, Ronaldónak és Bale-nek (ez látható a lenti két ábrán). Casemiro szemet gyönyörködtető 11 szereléssel, egy tisztázással és két blokkolt lövéssel fejezte be a mérkőzést. Ezzel igazolta Zidane döntését és bebetonozta magát a középpályára minden olyan szerkezetben, amellyel a Real Madrid a jövőben a kontratámadásokra szeretne építeni.
Cristiano Ronaldo és Gareth Bale zseniális játéka
Végül meg kell említeni a világ egyik legjobb szélsőpárosát. A középpálya szíve és finomsága mellett a győzelem nem lett volna kivitelezhető a walesi szélső és a portugál csillag fegyelmezett játéka nélkül, emellett ráadásul valamelyikük minden egyes támadásunk aktív szereplője volt.
Ahogy fent is látható, Kroos és Modric a szélekre összpontosított a passzok során, ezzel pedig jó döntést hoztak, minden egyes támadó jellegű átadásuk valamelyik szélre koncentrálódott. Ez némileg nyomást helyezett Ronaldóra és Bale-re, akik Benzema gyengébb formájának köszönhetően a két szélső védőtől, Carvajaltól és Marcelótól kapták a legnagyobb támogatást. A két gigásznak az esetek többségében önállóan kellett kitalálnia, hogy mégis mit kezdjenek a labdával, ami nem csak fárasztó, de technikailag igen bonyolult feladat is. Cristiano és Bale azonban könnyedén megoldották a feladatot, sebességükkel és találékonyságukkal (utóbbi elsősorban Ronaldóra igaz) meglehetősen megkínozták a Barcelona szélső védőit. Mindez a végén kifizetődött, Bale gólpasszából Ronaldo megszerezte a győztes gólt, amely segítségével a 10 emberrel játszó Real Madrid kivégezte a Barcelónát.
Fontos kiemelni azt a kevésbé észrevehető, de annál fontosabb munkát, amelyet Bale és Cristiano a labda nélkül végeztek a védekezésben. Folyamatosan próbálták elvágni a Barcelona passzsávjait, ezzel megakadályozva a hazai támadásokat a két szélről. Ez volt az alapja annak a tematikának, amellyel Zidane a pálya közepére terelte a Barcelona labdajáratását, így a hazaiaknak nem volt elég területe a sokpasszos játékhoz. Előfordult azonban, hogy mégis kikerült a szélre a játékszer, ám ilyenkor Gareth és Ronaldo is hátra sietett segíteni, amelyre a legjobb példa a 40. percben esett meg, amikor Ronaldo példásan követte Jordi Albát egészen Navas kapujáig és harcolt ki szabadrúgást a spanyollal szemben. Nagyszerű volt látni ezt a felelősségvállalást, amely bebizonyította, hogy miért is játszott óriási szerepet a két szélső a Real Madrid győzelmében.
A Real dilemmája: Tényleg Zidane a mi emberünk?
Ez normális. A madridi edzői állás a világ legnehezebb munkái közé tartozik, különösen úgy, hogy Florentino Pérez az ember „főnöke.” Rafa Benítez mindössze huszonöt meccs után elbukott, míg elődjéről, Carlo Ancelottiról úgy tűnt, végre hosszú távú megoldás lehet a kispadra, de őt is kirúgták két szezont követően. Az elnöki megbízás egyértelmű: legyél sikeres gyorsan, különben szedheted a sátorfádat.
Pedig úgy illene, ha Zidane-nal másképp történne. A negyvenhárom éves francia a maga idejében zseniális játékos volt, egy klublegenda, edzőként pedig az a kevés tapasztalata van, amikor is a Castillánál próbálkozott. Azután pedig, hogy Pérez az előző szezonokban szinte szezononként váltogatta az edzőket, ideje lenne az egyiknek időt is adni, hogy egy megfelelő terv legyen a jövőre nézve, mind fejlődés, mind sikeresség szempontjából. De ez itt a Real Madrid, Florentino Pérez pedig makacs, és nem szokott könnyen engedni az álláspontjából.
Zizounak tehát teljesítenie kell. Mindeddig sikeresen oldotta meg a feladatot: a csapat tizennégy meccsből tizenegyen győzelmet aratott vele, emellett két döntetlent és csupán egyetlen vereséget számlál. Hozzátéve azt is, hogy nem egy meccs igen kemény megpróbáltatás volt. Persze nem elfelejtve, hogy az a bizonyos egyetlen vereség pont az Atlético ellen következett be, ráadásul hazai környezetben. Nem éppen jó. A kupa már elszállt, mielőtt Zidane megérkezett volna. A bajnokság szinte már lehetetlen vállalkozásnak tűnik, így a francia világbajnoknak minden figyelmét a Bajnokok Ligájára kell fordítania.
Ezt megelőzően azonban ott a Clásico. Bár a bajnokság látszólag menthetetlen, Zidane nem engedhet meg magának egy gyenge teljesítményt egy ilyen híres mérkőzésen. Benítez – a legutóbbi referencia – csapata egészen jól muzsikált, míg a haza 4-0-s vereséggel fel nem sültek a Barcelona ellen. Ezután már nem az volt a kérdés, hogy távozik-e, hanem az, hogy mikor. Hat héttel később le is járt az ideje a Real Madridnál.
Egyelőre túl korai arról beszélni, hogy a spanyol Marcelino García Toralnak, a Villarreal edzőjének igaza volt-e, amikor a következőket mondta: „Zidane nehéz szituációban érkezett, de nem gondolom, hogy a csapat fejlődött Benítez távozása óta.”
Játékos pályafutása alatt a francia nem volt a szavak embere, sokakat emiatt meglepett, hogy végül ő ült le a Real Madrid kispadjára.
„Amikor az öltözőben voltunk, nem gondoltam volna, hogy egyszer edző lesz belőle” – mesélte korábbi csapattársa, Steve McManaman. „Nagyon csendes volt és csak franciául beszélt, amikor megérkezett. Az ember nem gondolta volna, hogy egy nap a Real Madrid edzője lesz.” Korábbi edzője, Marcello Lippi így fogalmazott: „Soha nem gondoltam, hogy edző lesz Zidane-ból. Edzettem olyan játékosokat, akikről ezt el tudtam képzelni, ilyen volt például Didier Deschamps, de Zizou nem tartozott közéjük.”
Zidane-nak fejlesztenie kellett a kommunikációját. Manapság már sokkal nyugodtabb a média képviselői előtt, mint egykor játékosként, a játékosai pedig sokkal boldogabbnak tűnnek, mint a morcos és túlzottan fegyelmezett Benítez irányítása alatt.
Ennek ellenére az eredmények a legfontosabbak.
„Hatalmasak az elvárások” – mondta egy exkluzív interjúban Christoph Metzelder, a korábbi Real-védő a goal.comnak. – „Ő egy világsztár, ismeri a csapatot, meglehet, hogy soha nem is hagyja el azt. Megvan rá az esély, hogy hasonlóan emelkedjen fel, mint Pep Guardiola és Luis Enrique a Barcelonánál. Egy új korszak kezdődhet vele. De a csapatban egyelőre nincs meg az állandóság. A hazai meccseken voltak nagy győzelmek, a BL-ben is, de azt be kell látni, hogy mindeközben hagyták a Barcelonát meglógni az élen a bajnokságban.”
Tényleg megléptek, de ezért nem terhelheti Zidane-t a felelősség. Amikor megérkezett a csapathoz, a bajnokság már elúszóban volt egy másik ember munkájának köszönhetően. A franciának nem volt előszezonja, hogy felvázolja és megvalósítsa az elképzeléseit, hogy olyan játékosokat igazoljon, akiket ő szeretne. Összességében elmondhatjuk, hogy a körülmények korántsem voltak ideálisak Zidane számára.
„Minden képessége megvan ahhoz, hogy kiváló edző legyen: a karizmája, a személyisége és a tapasztalata” – mondta róla tavaly Ancelotti. – „A jövőben a Real Madrid edzője is lehet, vagy akármelyik másik csapaté ebből kifolyólag. Megfelelő lenne most? Szerintem igen.”
Egyelőre úgy tűnik, Pérez is egyetértett vele, és feltételezhetően még most is egyetért. Mindeközben a játékosok azt kérik, hogy adjon időt Zidane-nak, hogy megmutathassa, mire képes. Ahogy Pepe mondta a Roma elleni BL-összecsapások előtt: „Tudja, mit akarnak, és mit gondolnak a játékosok. Egyetértést hozott a csapatba. Idővel számtalan címet fog nyerni, és ha megkapja az esélyt, a világ egyik legnagyszerűbb edzője lehet belőle.”
Az egész kulcsa az idő. De mennyi? José Mourinho három szezont kapott, Ancelotti kettőt, Benítez csak egy felet. Pérez csökkenő népszerűsége, és az a tény, hogy a szurkolók is állandóságot akarnak, arra enged következtetni, hogy Zidane majd több időt kap mindegyiküknél. Időt arra, hogy bebizonyítsa, megvannak a képességei, amiket elvárnak ezen a szinten.
De amikor a franciát az átigazolásokról faggatták, a következő feleletet adta: „Igazolások? Azt sem tudom, itt leszek-e egyáltalán a következő szezonban.”
Ez az edzősködés világa Madridban, Zidane pedig nagyon jól ismeri azt, hiszen testközelből volt tanúja annak, ahogy Vicente del Bosquét és Carlo Ancelottit is az elért sikereik után ugyanúgy útjukra küldték, miközben más csapatoknál megbecsülték volna őket.
„Úgy gondolom, egy edzőnek hat és nyolc hónap közötti időbe telik az, hogy megállapítsa, milyen játékosokra van szüksége. Tehát ha elbukik, a BL-t sem sikerül megnyernie, akkor is úgy érzem, kap még egy esélyt a következő szezonra” – mondta nemrég a már visszavonult spanyol támadó, Luis García.
Korábbi madridiként pedig a brazil Julio Baptista is elmondta a véleményét. ’A következő szezonban minden más lesz. Zidane-nak lesz egy előszezonja, ahol az alapoktól kezdhet mindent, megvalósíthatja a saját elképzeléseit, aztán meglátjuk, hogy hatásos lesz-e, vagy nem.”
„Ő egy megfelelő ember arra, hogy edző legyen” – jelentette ki Youri Djorkaeff, aki együtt rúgta a bőrt Zidane-nal az akkoriban oly sikeres francia válogatottban. – „De hogy a Real Madrid számára is ő lenne az ideális? Nem vagyok biztos benne.”
Ahogy senki nem is lehet biztos benne. A játékosok azt szeretnék, ha maradna, de az idő természetesen majd mindent megválaszol.
Zárásképpen pedig mi is lenne a leginkább ideillő? Természetesen a nemrég elhunyt Johan Cruyff szavai 2008-ból, Guardioláról. „A legfontosabb dolog, hogy meglegyen az erő döntéseket hozni, meglegyen a képesség a médiával szembeni megnyilvánulásokra. A sajtó nem fog segíteni, meg kell birkózni velük” – mondta a holland a katalán edzőről. – „Ha ezek megvannak, minden könnyű lesz egy olyan embernek, aki ismeri a labdarúgást. De aki igazán ismeri, abból nincsen sok a világon.”
Egytől egyig: Carlo Ancelotti véleménye
Claido Bravo vs. Keylor Navas: „Döntetlen. Mindketten nagyon jók ebben az idényben, igaz, Navas talán sokkal fontosabb a csapata számára, mint Bravo.”
Dani Alves vs. Dani Carvajal: „Döntetlen. Mindketten nagyon jók támadásban, de óvatosnak kell lenni a terület miatt, amit maguk mögött hagynak, amikor felmennek, ez különösen igaz Alvesre.”
Piqué vs. Pepe: „Piqué. A spanyol teljesítménye kiváló ebben az idényben, mindig koncentrált, jó döntéseket hoz. Pepe gyorsasága és tehetsége azonban szintén fontos tényező.”
Mascherano vs. Sergio Ramos: „Sergio Ramos. Mascherano tudja, hogyan kell játszania egy középhátvédnek, úgy is, hogy a karrierje kezdetén nem itt szerepelt. Ramos a szíve és a lelke a Real Madridnak, aki mindig döntő szerepet játszik ezeken a mérkőzéseken.”
Jordi Alba vs. Marcelo: „Marcelo. Hasonló a szerepük a csapatukban, nagyszerű a támadó képességük. Marcelo azonban sokkal fontosabb a Real Madrid számára.”
Busquets vs. Casemiro: „Busquets. Ő jelenleg a világ egyik legjobb középpályása, nagyon nagy taktikai tudatossággal bír. Casemiro nem annyira meghatározó, de nagyon sokat javult az elmúlt időben.”
Rakitic vs. Kroos: „Rakitic. Hihetetlen formának örvend a horvát, mentálisan és fizikálisan is óriási szerepe van a Barcelona játékában. Kroos szintén nagyon fontos játékos, de jelenleg nincs Rakitic szintjén.”
Iniesta vs. Modric: „Döntetlen. Mindketten a világ legjobb középpályásai közé tartoznak. Nagyon jól irányítják a mérkőzéseket és mindketten jobbá teszik a társaikat.”
Neymar vs. Bale: „Neymar. Látványos fejlődésen ment át. Bale is meghatározó játékos, de nagyon sok mérkőzést hagyott ki sérülés miatt. Jelenleg Neymar jobb.”
Suárez vs. Benzema: „Döntetlen. Különböző játékosok. Suárez egy csatár, egy született góllövő, mobilitásának köszönhetően sokszor tud veszélyt kelteni. Benzema is jól játszik, de szerezhetne több gólt. Nehéz választás.”
Messi vs. Ronaldo: „Döntetlen. Mit mondhatnék? A világ két legjobb játékosa, mindketten nagyon jó formában vannak.”
Salgado: Amikor Guardiolát kinevezték, neki megvolt a kellő tapasztalata?
„Ha legyőzzük a Barcelonát, az jót tesz majd a lelkünknek, jó hatással lesz az önbizalmunkra a Bajnokok Ligája előtt. Óriási hitet adhatna a csapatnak.”
„Néha egy meccs képes mindent megváltoztatni egy idényben. Ilyen már történt velem korábban, remélem, hogy most is ez történik majd a Barcelona ellen.”
„A Real Madridnak nagyszerű játékosai vannak, de valami már régóta hiányzik. Az elmúlt négy évben a kontratámadásokra építettünk, és sokszor hosszú időre elvesztettük a mérkőzések kontrollját, ami nem jó a csapatnak. Meg kell találnunk az egyensúlyt a gyors támadások és az irányítás egy bizonyos szintje között. Olyan játékosaink vannak, akik képesek öt perc alatt lezárni egy meccset.”
„Számomra ez az első dolog, amire megoldást kell találni. A középpályásoknak dolgozniuk kell, csapatként kell védekezni, és úgy vélem, hogy labdabirtoklásban és türelemben is javulhatunk. Néha túlságosan gyorsak vagyunk.”
„Az edző mindezt jobban tudja majd, mint én, akkor is, ha csak két hónapja van még itt. Remélem, pozitív képet kialakítva építi majd fel a csapatot és lesz néhány jó igazolása a nyáron.”
„Ha a következő néhány évet figyelembe véve igazolunk, akkor az előszezon kulcsfontosságú lesz. A megfelelő játékosokra van szükségünk, nem csak egy szezon erejéig, hanem hosszabb távon is.”
„Zidane rendelkezik a kellő tapasztalattal a Real Madrid irányításához. Mindenféle helyzeten keresztülment játékosként a Real Madridban és a többi csapatában is. Hogy ez nem a megfelelő időzítés? Amikor Pep Guardiolát kinevezték, ugyanezt mondták a Barcelonáról is. Neki volt kellő tapasztalata?”
„A Real Madrid azért döntött így, mert változásra volt szükségük. Zidane változtatott a hangulaton. A profi futball az profi futball. Szerintem ez a megfelelő idő. A csapatnak szüksége volt Zizou-ra. Akik azt mondják, hogy nem képes foglalkozni a játékosokkal és nem lesz eredményes, azok tévednek. Ő volt az egyik legjobb játékos, akit életemben láttam a pályán. Amikor belép az öltözőbe, mindenki csak annyit mondd, hogy ’Wooow!’.”
„Cristiano már elmúlt 30 éves, de ő egy harcos, nagyon keményen dolgozik minden nap, hogy a legjobb lehessen, de a kor az kor. Tudnia kell, hogy az izmok már nem lesznek ugyanolyanok. Még legalább két jó éve van. Amíg úgy nem dönt, hogy új dologra van szüksége, addig a csapat rendelkezésére áll majd.”
„A verseny Cristiano és Messi között a futball történetének legnagyobb csatája. Hogy őszint elegyek, csodálatos látni két olyan játékost, mint ők. Folyamatosan ösztönzik egymást arra, hogy a legjobbak legyenek. Hihetetlen. Nem tudom, meddig fog ez tartani, de remélem, hogy még jó ideig folytatják.”
Sergio Ramos: A BBC mindenkit fejlődésre késztet
A mérkőzésről: „A legfontosabb, hogy a csapat egy jó meccset játsszon és természetesen a győzelem megszerzése. Reméljük, hogy a szurkolók számára látványos mérkőzés lesz. Ezek a mérkőzések megmutatják, hogy bármi megtörténhet. Megpróbálunk egy nyugodt meccset játszani, a dolgok kívánt alakulása érdekében használni szeretnénk az ösztöneinket, ami az egyik legfontosabb tényező, amikor egy fontos riválissal találkozunk. Ezek a mérkőzések mindig különlegesek. Számomra ez a mérkőzés azt jelenti, hogy a világ legjobb csapata találkozik egy másikkal, akik az elmúlt években megmutatták, hogy szinte minden sorozatban a legjobbak. A rivalizálás fokozódik, ezt pedig még jobban észre lehet venni a Clásicón. A történelem során csak néhány olyan mérkőzés volt, amelyet ekkora rivalizálás vett körül és ilyen fontossággal bírt, mint amit mi átélünk a klasszikusokon.”
A kapusok vagy a támadók mérkőzése: „Nem tudom. Ehhez látnoknak kellene lenni. Reméljük, hogy látványos mérkőzés lesz, és képesek leszünk győzelemmel hazatérni. Nem tudom, hogy a kapusok vagy a támadók mérkőzése lesz-e, de reméljük, hogy a támadóink számára jó meccs lesz a holnapi. Nem tudni, hogy betalálok-e, de ha a gólszerzés győzelemhez segíti a csapatot, akkor az nagyszerű dolog. Ez számomra csak másodlagos, a fontos az, hogy a csapat jó meccset játsszon, és hogy győzzünk. Nagyszerű lenne, ha góllal tudnék hozzájárulni. Nem ez lenne az első találatom a Barcelona ellen, mindig sokkal jobb érzés betalálni egy ekkora rivális ellen.”
Saját magáról: „Jobban szeretem, ha mások jellemeznek, de ha kellene mondanom valamit magamról, akkor erős játékosként írnám le magam. Ezt a karaktert próbálom minden edzésen és minden mérkőzésen továbbítani és továbbadni a csapattársaimnak.”
BBC: „A minőség és a veszély az, ami megkülönbözteti őket a többiektől. A gólokért élnek. Ha ilyen játékosaid vannak, akik ennyire gyorsak, agilisak és ilyen minőséggel támadnak, az végül a többieket is fejlődésre készteti.”
Keylor Navas: „A kapus mindig sokkal fontosabb, mint a többiek. Ha hátulról mindent látsz, az megkülönböztet a többiektől. Keylor nagyszerűen alkalmazkodott azok után, hogy egy olyan legenda helyébe lépett, mint Iker. Nem volt egyszerű feladat, de az az igazság, hogy nagyon elégedettek vagyunk a teljesítményével. Nagyon fontos, hogy a leghátsó ember biztonságérzetet sugározzon a többiek felé.”
Cruyff: „Nagyon rossz hírként érte a futballvilágot. Egy legendát veszítettünk el. Már a születésem előtt legenda volt, ez sokat elmond egy olyan játékosról, aki egy korszakot és egy filozófiát határozott meg. Aki szereti ezt a sportot, mindig emlékezni fog rá.”
Valderrama: „Nem iga…
Valderrama: „Nem igazán értem a Real Madrid jelenlegi modelljét. Ancelotti kezei alatt másképp mentek a dolgok, James pedig kulcsjátékos volt. Nem értem, a tavalyi évben miért volt annyira jó, most pedig miért nem képviseli ugyanazt az értéket. A jó játékosoknak mindig játszaniuk kell. James már bizonyította a benne rejlő tehetséget, de a Real Madrid idei modellje nem megfelelő számára.”
Kroos kisebb riadalm…
Kroos kisebb riadalmat okozott a mai edzésen, amikor lesétált a pályáról az orvosi stáb pedig ápolni kezdte. A német középpályás néhány perc múlva visszatért a társaihoz és folytatta az edzést.
Szombaton Sergio Ram…
Szombaton Sergio Ramos 30. mérkőzését játszhatja a Barcelona ellen a Real Madrid játékosaként.