Zs. Csaba

„Amikor láttam, hogy a labda a hálóba megy, nos, csak elengedtem magam. Rohantam a pálya széle felé, és minden érzelmet kiengedtem magamból.” – meséli érzéseit a fiatal spanyol, melyeket a 90. percben szerzett gyõztes gólja után élt át.

„Nehéz volt, de hittem magamban és végül sikerült betalálni”. Jesé lövése irányt változtatott Ábel Fuentesen, a fiatal mexikói védõn, így a kapus irányt tévesztett, a labda pedig a kapu alsó sarkában kötött ki. „Ha a labda nem változtat irányt, akkor valószínûleg nem ment volna be, mivel a kapus blokkolta volna” – magyarázza az ifjú titán. Azonban Fuentes elvesztette az egyensúlyát egy kulcsfontosságú pillanatban, így nem tudta megakadályozni, hogy Jesé megszerezze ötödik találatát a sorozatban, így a spanyolok lenyûgözõ fordítását sem.

A „La Rojita” játéka nehézkessé vált közép-amerikai ellenfelével szemben, miután Arturo Gonzalez már rögtön a mérkõzés elején kihasználta a hátvédek bizonytalanságát és megszerezte a vezetést az elsõ félidõ második percében. Spanyolország megszokta, hogy kontrollálja a mérkõzést, ám most hátrányból kellett visszajönniük. „Azt hittük, hogy kiesünk” – ismeri el õszintén Jesé. Késõbb bevallja, hogy míg az elsõ játékrészben a szerencse elkerülte õt és csapattársait, addig a második félidõben elég nagy szeletet kaptak vissza abból, amit korábban Fortuna elvett tõlük. „Mexikó sokkal jobban kezdte a mérkõzést, mint mi, de a második félidõt mi uraltuk, és egy kis szerencse segítségével sikerült betalálnunk. A futball már csak ilyen, ad és elvesz. Tõlünk elvett a mérkõzés elején, majd adott valamit a legvégén” – meséli széles mosollyal.

A spanyolok tízesének viselkedése nem olyan, mint aki most játszott le 90 percet. Sorban válaszol a kérdésekre az isztanbuli Ali Sami Yen Aréna sajtószobájában. Azonban egy frusztráló érzés fogja el, ahogy felidézi a csapata szokatlan teljesítményét, melyrõl úgy tûnt, hogy a spanyolok megszokott stílusát nélkülözi. „A szünetben mondtam a csapattársaimnak, hogy nem játszottunk jól, nem úgy, ahogy mindig szoktunk, mint egy csapat.” – magyarázza. A Real Madrid támadója az U20-as csapat egyik vezére, de szavaiban egyáltalán nem érzõdik az arrogancia. Sõt, a saját góljának fontossága ellenére, majdnem ugyanúgy örült szobatársa, Derik találatának, aki egyenlített a mérkõzés vége elõtt 15 perccel. A védõ, akire Jesé csak úgy utal, mintha a testvére lenne, Denis Suarez passzát váltotta gólra egészen közelrõl. „Már mondtam neki a minap a szobánkban, hogy volt egy olyan érzésem, gólt fog szerezni Törökországban. Nem tudtam, hogy melyik mérkõzésen, de éreztem, hogy be fog találni. Nem is választhatott volna jobb pillanatot!” – meséli mosolyogva. „Tényleg nagyon örültem neki!”

Jesé könnyen beismeri, hogy nem épp a legjobb meccsét játszotta Mexikó ellen, de a mérkõzés végi csapással több, mint jóvátette addigi teljesítményét: „Nincs kétségem afelõl, hogy nem volt egy jó mérkõzés számomra, de nem mindig a teljes mérkõzés számít. Ami igazán fontos, az a gól, ami egy ilyen kritikus pillanatban érkezett.” – meséli. Ezután vesz egy mély lélegzetet, majd újra átéli a pillanatot a képzeletében, valamint az azt követõ lavinát, amit a csapattársai okoztak az ünneplés alatt. „Én csak kiengedtem a dühömet. Már elképzeltem, hogy visszautazunk Spanyolországba, aztán a következõ pillanatban már bent vagyunk a negyeddöntõben” – vall õszintén az érzéseirõl.

Magától értetõdik, hogy egy ilyen gyõzelem után a csapat morálja igen magas. „Ez a mérkõzés hatalmas önbizalmat és lökést adott nekünk a negyeddöntõhöz” – áradozik Jesé.

Mi pedig azt mondjuk, retteghet Spanyolország következõ ellenfele.