Beszélnünk kell egy kicsit Toni Kroosról…
Toni Kroos… Egy olyan játékos, egy olyan kérdés, akit és amit egy vizsgán is szívesen húznék. A német középpályás egy olyan labdarúgó, akiről érdemes vitázni is. Függetlenül attól, hogy emlékeztek-e még rá, amikor válogatottjával darabjaira tépte Brazíliát, vagy arra, ahogy a Real Madrid középpályáját Bajnokok Ligája triplázáshoz irányította, vagy akár arra a Svédország elleni találatra, elvitathatatlan, hogy Toni Kroos a saját generációjának egyik legjobb játékosa. Nem is beszélve a középpályáról… Megítélése és hírneve kapott egy mélyütést az előző idényben, hiszen csapatával együtt a német középpályás is meglehetősen szenvedett. Az viszont közel sem ennyire meglepő, hogy Zinédine Zidane forradalmának most ő az egyik alappillére és vezéreleme.
A kelet-németországi Greifswaldban született, a berlini fal ledöntésekor. 16 évvel később csatlakozott a Bayern München csapatához. Nagyjából egy évet töltött el a klub akadémiáján, majd a dél-koreai U17-es világbajnokságon csapatkapitányként vezethette válogatottját. A tornáról nem győztesként, de bronzéremmel sikerült hazatérni, valamint a sorozat legjobbjának járó Aranylabdával. Ottmar Hitzfeld egyből úgy is érezte, hogy ez a teljesítmény megérdemel egy előléptetést a Bayern München első csapatába. Így lett Toni Kroos a Bayern München történetének legfiatalabb játékosa, aki tétmérkőzésen pályára léphetett. Toni akkor 17 éves és 265 napos volt.
Habár a bajorok középpályáján nem akrámilyen tengely muzsikált akkoriban, hiszen a Bastian Schweinsteiger, Mark van Bommel és Zé Roberto trió riogatta az ellenfeleket, a tinédzser Kroosnak mégis sikerült 12 bajnoki mérkőzésen beverekednie magát a csapatba, és hozzájárulni a Bundesliga első helyezésének megszerzéséhez. Az igazi áttörést egy Red Star Belgrade elleni UEFA-kupa-mérkőzés hozta meg számára: csereként állt be, 2-1-es belgrádi vezetésnél, és rábízták a szabadrúgások elvégzését.
Két szabadrúgást is elvégezhetett, közel ugyanabból a pozíióból, és két halálos labdával a feje tetejére forgatta a mérkőzést. Először Miroslav Klose fejére tekerte tűpontosan a labdát, majd a második pontrúgásnál laposan játszotta középre a labdát, ami végül érintetlenül a hosszú alsóba gurult. Kroos fülig érő szájjal szaladt a szögletzászlóhoz, a társai pedig éltették és ölelésekkel bombázták. Így érkezett meg üstökösként, így vezette fel mindazt, amit később adott a játéknak.
A következő idényben viszont némileg halványult az ifjú titán fényesen ragyogó csillaga: Tim Borowski érkezésével jócskán korlátozódott Kroos pályán töltött ideje, ennek következtében januárban kölcsön is adták a Bayer Leverkusennek, egy 18 hónapos kölcsönszerződés keretein belül. Itt a kezdet nem volt éppen könnyű, a Leverkusen a középmezőnyben tanáyzott Bruni Labbadia irányítása alatt.
A Bayer végül elérte a német kupa döntőjét, ám a berlini döntőben alulmaradt a Mesut Özil vezette Werder Bremennel szemben. A nyár folyamán Labbadia átadta az irányítást a nyugdíjból visszatérő Jupp Heynckesnek. Az a pillanat mindent megváltoztatott az akkor 19 esztendős Kroos pályafutásában.
A piros-feketéknél töltött második idénye kiemelkedőre sikerült, amire mindenki felkapta a fejét. A Leverkusen szurkolói meglehetősen egyedi dolgoknak lehettek szemtanúi a mérkőzéseken, hála többek között neki is. Kroos gyorsan a Bundesliga egyik legjobbja lett. Passzai, mesteri technikája, valamint a távoli bombái a legösszetettebb középpályássá tették, még úgy is, hogy testi erőben és sebességben azért voltak nála jóval fejlettebbek.
Habár nem a kapu előtti hatékonysága miatt vált ismertté, Kroos mégis hamar jó hírnevet épített a távoli lövések terén is – nem csak bombái, hanem azok minősége miatt is. A nagyérdemű láthatott tőle tekert szabadrúgásokat, cikázó lövéseket, valamint precíz kapáslövéseket is, de a tizenhatos vonalán belül is magabiztos volt. Szórakoztató, látványos játék, ami mind nevelőegyesületének, mind pedig hazája válogatottjának az érdeklődését felkeltette.
2010 márciusában mutatkozhatott be a válogatottban, de Joachim Löw nevezte is őt a világbajnokságra utazó 23 fős keretbe. A németek első két meccsén nem volt számára hely sem a csapatban, sem a kispadon, ám a harmadik mérkőzésen, győzelmi kényszerben neki szavazott bizalmat Löw a meccs utolsó 10 percében.
Anglia megsemmisítését a padról nézte végig a legjobb 16 között, a negyeddöntőben viszont lehetőséghez jutott, Argentína ellenében. Kroos 2010-ben Özil, Neuer, Müller és Boateng társaságában lefektette azokat az alapokat, amik a négy évvel későbbi, Brazília elleni elsöprő győzelemhez szükségeltetett.
Löw bízott a fiatalokban, különösképp Kroosban, így nem meglepő, hogy a 2010-es világbajnokság elődöntőjében, Spanyolország ellen is megajándékozta 30 perccel. Carles Puyol 73. percben szerzett gólja után azonban Németország egyre feszültebbé vált. Kroos az Iniesta-Xavi-Xabi Alonso alkotta tengellyel szemben nem tudta érvényesíteni játékát. Volt viszont egy ígéretes kapáslövése, ám Iker Casillas eszén nem tudott túljárni.
Tanulságos mérkőzés volt számára, ám volt valami egészen beszédes abban, ahogy egy 19 éves srác pályára lépett Németország színeiben, és rögtön átvette a pontrúgások elvégzését és vezénylését, mintha már évek óta ezt csinálná. Mindenki érezte, hogy hamarosan egy sokkal pozitívabban alakuló világbajnoki elődöntőre is sor kerülhet.
Azon a nyáron Kroos visszatért a Bayern Münchenhez, egy világbajnoki bronzéremmel. Louis van Gaal irányítása alatt sokkal több lehetőséget kapott nevelőegyesületében, mint korábban, de az igazi áttörést még mindig nem sikerült elérnie az Allianz Arenában. Egészen addig, míg kulcsfontosságú mentora újra át nem vette az irányítást a bajor csapatnál.
Jupp Heynckes irányítása alatt Kroos tökéletesen beépítette magát a Bayern Münchenbe, a bajnoki mérkőzések nagy részén ott volt a csapatban, ám a bajorok csak a második helyen végeztek, Jürgen Klopp zseniális Dortmundja mögött. A Bajnokok Ligájában a cél a hazai döntő elérése volt, a nyolcaddöntő és a negyeddöntő sorsolásakor pedig Fortuna is mellettük volt.
Az első mérkőzésen elszenvedett vereséget követően a visszavágón sikerült megsemmisíteni a Baselt, majd a legjobb nyolc között a Marseille-t is. Az elődöntőben José Mourinho Real Madridja következett. Az a Real Madrid, amely Pep Guardiola Barcleonáját próbálta megszállottan megállítani a bajnokságban, Cristiano Ronaldóval, Benzemával, Ángel di Maríával és Özillel a soraiban.
Kroos 17. percben elvégzett szöglete meglehetősen veszélyesre sikeredett, és lehetővé tette, hogy Ribéry megszerezze a vezetést. A szünet után Benzema, Ronaldo és Özil közreműködésével jött azonban az egyenlítés, majd Mario Gómez révén a Bayernnek mégiscsak sikerült kiharcolni a győzelmet az utolsó pillanatokban. Következhetett a visszavágó a Santiago Bernabéuban.
A visszavágón aztán megismétlődött az eredmény, de akkor a Real Madrid javára. A hosszabbítás nem hozott eredményt, így a továbbjutás sorsáról büntetőpárbaj döntött. Hiába a lenyűgözően nagy nevek, összesen 5 tizenegyes maradt ki az este folyamán. Neuer kivédte Ronaldo és Kaká lövését, majd Casillas is megfogta Kroos és Lahm büntetőjét. A döntő pillanatokban Sergio Ramos fölé lőtte a saját labdáját, míg Schweinsteiger nem hibázott, így a Bayern bejutott a döntőbe.
Heynckes csapata kényelmetlenül érezte magát a meglehetősen nagy ellenállást tanúsító Chelsea-vel szemben, akiknek ráadásul a döntő megnyerése volt az egyetlen esélye arra, hogy a következő szezonban is szerepelhessenek a sorozatban, hiszen a bajnokságban csak a 6. helyen végeztek. A Bayern végül mégis felülkerekedett ellenfelén: Kroos adott be zseniálisan és találta meg Thomas Müllert, aki így Petr Čech fölött a hálóba fejelt.
Kroos aztán azt is végignézhette, ahogy Didier Drogba beveszi Manuel Neuer kapuját, annak ellenére is, hogy a német kapus bele tudott kapni a labdába. Szintén az elefántcsontparti volt az, aki belőhette a győzelmet érő tizenegyest, miután a büntetőrúgások során Čech Arjen Robben, Ivica Olić és Bastian Schweinsteiger lövését is hárítani tudta.
A Bayern tehát trófea nélkül maradt a 2011/12-es idényben. A következő szezonban viszont jött a triplázás. Kroos viszont peches volt, hiszen egy áprilisi sérülés miatt kihagyni kényszerült a bajnoki hajrát, a BL-döntőt és a német kupa döntőjét is. Ugyanakkor elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Bayern odáig jutott, illetve abban is, hogy a klub a történetének egyik legsikeresebb idényét futhatta. Aztán érkezett Pep Guardiola…
A spanyol sikeredző szisztémája azt jelentette, hogy Kroos nem játszhat tovább a 10-es pozíciójában, és alkalmazkodnia kell egy teljesen új középpályához, Schweinsteiger, valamint Lahm oldalán. A következő nyáron egyébként Németország középpályája is pont így nézett ki azon a bizonyos Brazília elleni meccsen.
Schweinsteiger és Khedira többször is váltották egymást, de Kroos a döntőig vezető út minden egyes mérkőzésén a kezdőcsapat tagja volt, Löw csapata pedig egyre inkább kiemelkedett a mezőnyből. Még a Ghána elleni botlás sem törte meg Németország fejlődését és menetelését, habár Algériát sem sikerült egyszerűen legyőzniük. Ettől függetlenül újra ott voltak a negyeddöntőkben. Az elődöntőbe egy Hummels fejes vezette a csapatot, melyet természetesen Kroos készített elő. A döntő előtti mérkőzésen pedig a házigazda volt Löwék ellenfele.
Ott, az a Belo Horizonte stadionjában lejátszott mérkőzés volt az évtized egyik legsokkolóbb meccse – a középpontban pedig természetesen ott volt Toni Kroos is. Lahm visszaköltözött eredeti posztjára, Khedira és Schweinsteiger a középpálya védekező feladataiért feleltek, így fedezve a támadó Kroost, aki először Thomas Müllernek adott gólpasszt. Ezt követően a csapat második találatában is főszerepet vállalt, hiszen ő bontotta meg a brazilok védelmét, majd továbbította a labdát Müllernek, aki Kloséval rúgatott gólt. A harmadik találat pedig egy retro Adidas cipőnek köszönhető… igen, annak a fehérnek, amin kék csíkok vannak. Kroos egy kapáslövéssel vette be a rövid alsót. A brazilok hálóőre, Julio César tehetetlen volt.
Két perccel később Toni labdát szerzett a középpályán, majd egy kényszerítőt követően ismét ő volt helyzetben, és nem is hibázott. A találatot követően még egy Khedira-, valamint két Schürrle-találat érkezett, végül pedig Oscar szépített a brazilok oldalán. Aztán jöttek a könnyek az Estadio Mineirão lelátóján.
Még Johan Cruyff sem tudta elrejteni rajongását Kroos nyári teljesítményét illetően: „Csodálatos játékos, aki mindenben jó: nagyszerű a passzainak sebessége és mindent lát a pályán. Majdnem tökéletes.”
Még a brazilok is maguk mögött hagyták a mérkőzés okozta fájdalmakat, és ráaggatták Kroosra az „O Garçom” becenevet, ami magyarul pincért jelent – utalva ezzel arra, hogy a torna során a német fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minden társát kiszolgálja a pályán.
A döntőben is készen állt arra, hogy ellássa társait minden jóval. Volt egy rosszul eltalált fejese ugyan, amivel gyakorlatilag helyzetbe hozta Higuaínt, de nem sokkal később javított, egy szögletet tekert tökéletesen Höwedes fejére, aki viszont csak a keresztlécet találta el. A rendes játékidőt követően jött a hosszabbítás. Kroos remekül ugratta ki Schürrlét a bal oldalon, a Chelsea játékosa pedig szépen centerezett Götze elé, aki megszerezte a mérkőzés egyetlen gólját.
„Egy csodálatos játékos érkezett a világbajnokságra, ezt bizonyította is, hiszen ő volt a torna egyik legjobb játékosa.” – dicsérte Kroost Florentino Pérez, amikor a németet a Real Madrid új igazolásaként mutatta be 2014 nyarán. „Nem ért minket meglepetésként az elmúlt hetekben mutatott teljesítménye, de megerősített minket, hogy jól döntöttünk.” Amikor a 24 éves középpályás állt a mikrofon elé, kihangsúlyozta a Bajnokok Ligája megnyerésének fontosságát. Elmondta, húgy újra meg szeretné nyerni a sorozatot – azt a sorozatot, ami a legfontosabb a blancók számára.
Ugyanakkor a nagyfülű trófea végül a Barcelonánál kötött ki az azt követő idényben, ráadásul Luis Enrique csapatának a triplázás is sikerült. Ez teljesen beárnyékolta Kroos első madridi szezonját. A Bajnokok Ligájában a Real Madridot a Pilro, Pogba, Vidal és Marchisio fémjelezte Juventus állította meg, egy bizonyos Álvaro Morata góljaival. Az idény végén a trófea nélküli szezon eredményeképp Carlo Ancelottinak távoznia kellett, helyét Rafa Benítez vette át a madridi padon. Egy fél év erejéig. Azt követően ugyanis újabb edzőváltás következett, ami mindent megváltoztatott Kroos pályafutásában: Zinédine Zidane ülhetett le a Real Madrid padjára, először csak ideiglenes megbízottként.
A februári, Atlético Madrid ellen elszenvedett vereséget követően Zidane mind Európában, mind a bajnokságban meghajtotta csapatát. A Barcelona elleni idegenbeli győzelemmel ötmeccses győzelmi sorozatot értek el, ráadásul azzal a három ponttal visszajöttek a bajnoki versenybe is. Köszönhetően a Barcelona botlásainak is, a győztes El Clásicót követő két mérkőzés után már csak egyetlen pontnyi különbség volt a két csapat között. Zidane csapata egyszer sem hibázott a bajnoki hajrában, de sajnos a Barcelona sem, így a katalánok behúzták a bajnokságot.
A Messi fémjelezte Barcelona a Bajnokok Ligájában viszont elbukott az Atlético Madrid elleni negyeddöntőben. Simeone csapata viszont a döntőig menetelt. Milánóban már a Real Madrid várt rájuk. Kroos akkor sem roppant össze a nyomás alatt, egy szabadrúgást tekert Bale fejére, aki megcsúsztatta a labdát, Sergio Ramos pedig érkezett és megszerezte a vezetést. Toni a 72. percig volt pályán, azt követően Isco váltotta. Néhány perccel később Carrasco egyenlített. Kroos a büntetőpárbajt kénytelen volt végignézni, de végül győzelmet ünnepelhetett.
Az a milánói este – bár nem közvetlenül – Európa több nagy középpályájának a végét is jelentette. Xavi elhagyta Barcelonát, majd 2018-ban Iniesta is. A Juventus elvesztette Pogbát, majd szintén 2018-ban Vidalt is. Xabi Alonso és Lahm 2017-ben visszavonult, míg Schweinsteiger ugyanebben az évben elhagyta Európát. Egy igazán nagy trió maradt, mégpedig a Kroos, Modrić és Casemiro vezette madridi középpályán. Ez a trió egy új korszakot fémjelzett, egy megkérdőjelezhetetlen dominanciát, ami Milánótól Cardiffon át Kijevig vezetett. A Real Madrid nekik (is) köszönhetően triplázni tudott a Bajnokok Ligájában, öt éven belül négy címet nyerve a sorozatban. A csapat edzője hirtelen a világ legjobbjai közé került – játékosai pedig csatlakozhattak hozzá a dicsőség képzeletbeli csarnokában.
A kijevi döntő óta Kroos átélt néhány hullámvölgyet. Németország válogatottjával túl van egy csalódást keltő világbajnokságon, ugyanakkor Toni tett arról, hogy emlékezetes maradjon a tornája: apró vigasz, de az a gól, amit a svédek ellen szerzett, talán örökre a köztudatban marad. Amikor júliusban visszatért Madridba, Zidane már nem volt a csapattal, ahogy Cristiano Ronaldo sem. Érkezett viszont Julen Loptegui, majd néhány hónappal később Santiago Solari.
Most viszont a francia legenda ismét a csapattal, ismét szeretett játékosaival van, a Real Madrid pedig kilépett a sötétségből. Toni Kroos még mindig tagja a csapatnak, illetve annak a középpályának, ami visszavezetheti a klubot oda, ahová valójában tartozik.
Lehet, hogy játékának nincs akkora bája, mint ami horvát csapattársát jellemzi, és nem is cselez annyit, mint spanyol társai, de Toni Kroos olyan játékosként vonulhat majd vissza, aki fémjelezni tudott egy aranykorszakot a világ legnagyobb klubjánál. Heynckes, Löw, Guardiola, Ancelotti és Zinédine Zidane is a szárnyai alá vette, ami nem lehet véletlen, és ennek tekintetében az sem az, hogy Toni Kroos 29 évesen ilyen érem- és trófeakollekcióval rendelkezik. Ebben a nagyszerű pályafutásban csak egyetlen dolog csalódást keltő: sok ember így sem adja meg neki azt a tiszteletet és elismerést, amit ez a német fiatalember valójában megérdemelne.
VIDEÓ – A Real Madrid felejthetetlen évtizedének legszebb pillanatai
The Real Madrid Decade!! Watch and enjoy, ease the heart and soul!!!#HalaMadridYNadaMas pic.twitter.com/BOs8JgC99e
— Fatlum M (@FatlumM3) December 27, 2019
Az évtized 5 legnagyszerűbb madridi pillanata
5. José Mourinho szerződtetésének bejelentése
Bár a távozása másképp sikerült, érkezésének bejelentésére bizony minden egyes madridista felkapta a fejét, és úgy vártuk a sikerorientált portugált a Barcelona dominanciájának közepette, mint a megváltót.
Tíz éve történt, hogy Mourinho az Interrel legyőzte a Barcelonát, a Bajnokok Ligája történetének egyik klasszikus mérkőzésén – aztán jött az a szintén felejthetetlen futás a Camp Nouban. A győzelmet követően az Inter a döntőre készülhetett, amit történetesen éppen Madridban rendeztek, a Santiago Bernabéuban. A finálét követően aztán alig telt el néhány hónap, és José Mourinho a székhelyét is áttette Madridba, hiszen a Real Madrid bejelentette, hogy szerződtette a portugál sikeredzőt. Megkérdőjelezhetetlen, hogy ez az évtized egyik legfontosabb döntése volt a klub szempontjából.
A Special One érkezése előtt a Real Madrid 96 pontot gyűjtött Manuel Pellegrini irányításával a la Ligában, ám még így is alulmaradt a Barcelonával szemben. A bajnoki versenyfutásban a királyi gárda alárendelt szerepet játszott az ősi riválisnak köszönhetően, mely aranykorát élte, emellett az is fájó pont volt a vezetőségnek, hogy a klub újfent kiesett a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, lemaradva ezzel a hazai rendezésű fináléról.
Aztán jött José… A Real Madrid mindössze három trófeát nyert a portugál irányítása alatt, ám ennél sokkal fontosabb volt a tény, hogy Mourinho olyan szinten megerősítette a csapat gerincét, hogy ilyenre a történelem során talán nem is volt még példa. Csapatot épített, ráadásul olyat, aminek volt saját stílusa és identitása. Az egyedülálló módon kontrázó Real Madridtól egész Európa rettegett, az ellentámadást csúcsra járató vadállat lett a Barcelona mumusa. Ennek eredményeképp születhetett meg a 2011/12-es idény bajnokcsapata is, amikor a Real Madrid végre behúzta a hőn-áhított címet.
A búcsú pillanatai már nem voltak ennyire édesek: Mourinho a harmadik idényében elveszítette az öltöző nagy részét, ám a szurkolótábor egy bizonyos szegmense a mai napig imádja a portugált. A Special One-t, akinek sokak szerint az öt éven belül négy BL-címet nyerő csapat alapjait köszönhetjük.
4. A Wolfsburg elleni visszatérés
Zinédine Zidane érkezése fenekestül felforgatta a madridi mindennapokat: a francia tréner első edzői megbízatására egy meglehetősen kiábrándító idénykezdetet követően került sor, Zizuou Rafa Benítezt válthatta a padon. A franciával lejátszott első El Clásico valóban klasszikusra sikeredett a Camp Nouban: a tíz emberrel játszó Real Madrid legyőzte a Barcelonát.
A csapat ezt követően, önbizalommal telve utazhatott Németországba, a Wolfsburg elleni BL-párharc első mérkőzésére, hogy aztán egy 2-0-s vereséggel térhessenek haza a srácok. A sorozat negyeddöntőjében ez meglehetősen baljós eredménynek számít. A visszavágón azonban feltámadt az igazi madridizmus, és egy olyan csapatot láthattunk a pályán, melyen érezhető volt, hogy soha nem fogja feladni. Talán Cristiano Ronaldo páratlan madridi pályafutása is azon az éjszakán ért a csúcsra. A királyi gárda a portugál mesterhármasával megfordította a párharc állását, és továbbjutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. A hátán 7-es mezt viselő legenda nem először mentette meg csapatát, ám ekkora „remontada” csak egyszer történt az évtized során. Egy mágikus estén a Bernabéuban.
3. Bajnoki cím a 2011/12-es idényben
A bajnoki idény, amikor sikerült megállítani a megállíthatatlannak hitt Barcelonát. José Mourinho megálljt parancsolt a korszakos Barcelonának, de úgy is mondhatnánk, hogy a portugál edző csapata „lenyugtatta” a katalánokat. Igen, ezzel próbálunk utalni Cristiano Ronaldo gólörömére, a híres „Calma, calma” pillanatra, ami másodpercekig elhallgattatta a Camp Nou közönségét. Az a mérkőzés, az a mez, az a keret, az az idény, azok a lélegzetelállító kontrák… mindannyiunk memóriájába íródtak, örökre.
Aitor Karanka, José Mourinho akkori segédedzője egy interjú során emlékezett vissza: „1-0-s eredménnyel mentünk el szünetre, mégis meglehetősen feszült beszédet tartott a félidőben. Tudatta velünk, hogy a Barcelona a győzelemért fog harcolni, támadni fognak. Elmondta, hogy a döntetlen semmit sem jelent számukra, nyerni akarnak majd. Akkor lesznek a legsebezhetőbbek, ha sikerül egyenlíteniük, hiszen akkor mindent feltesznek majd egy győztes gól megszerzésére, és ekkor kell végeznünk velük. A Barcelona egyenlítő találata után nem sokkal jött Cristiano, és betalált. José csak rám nézett, és kacsintott egyet.”
2. Tripla a Bajnokok Ligájában
Vannak olyan európai elit klubok, amelyek bármit megadnának azért, hogy csak egyetlen egyszer megnyerjék a Bajnokok Ligáját. A Real Madrid története során már kétszer is triplázott a sorozatban, ebből egynek tanúi is lehettünk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy láthattuk, mit vitt véghez Zinédine Zidane és csapata.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a sikert nem értékelték eléggé, sem kollektív, sem pedig egyéni szinten. Nem értékelték az egyénileg hozott áldozatokat, és azokat a rekordokat sem, amelyek a nagyszerű menetelés közben dőltek meg. Ennek ellenére nem számít, hogy mi történt a Real Madriddal a bajnokságban az elmúlt évtizedben, nem számít, hogy sokan milyen edzőnek tartják Zidane-t, zsinórban három BL-címet nem lehet véletlenül nyerni. A Real Madrid olyasmit vitt véghez, ami lehetetlen lenne egy, a hazájában instabil alakulat számára. Ezt a sikert értékelni kell, „de” és „ha” szócskák nélkül. Lenyűgöző tett, tegyük össze a két kezünket, hogy tanúi lehettünk.
1. La Décima, 92:48
Aki átélte, annak egy örök életre szóló élményt jelent, efelől nincs kétségem. 12 kínkeserves évet követően került elérhető közelségbe a BL-cím megszerzése, a 90. perc körül mégis mindenki reménytelennek érezte a helyzetet. A madridisták szomorúan nézték, ahogy az Atlético 1-0-val halad a győzelem felé. Mi sem írja le jobban a pillanatot, mint Marcelo szavai: „a saját pályaedzőnk sírva fordult oda hozzám, és így mondta, hogy az Atlético segédje már hozza az ünnepléshez készített pólókat a csapat számára…”
Az ősi rivális viszont sosem ölthette magára azokat a pólókat.
„Modrić végzi el a szögletet, Ramos…” – ez a rövidke félmondat minden egyes madridista szívébe beleíródott, és bizony öt és fél év távlatából is libabőrt eredményez.
A Real Madridot már mindenki eltemette, de jött Sergio Ramos, aki összegyűjtötte a világ minden erejét, hogy elhozza nekünk azt a mágikus lisszaboni estét. A madridisták tomboltak, világszerte. Ezen oldal szerkesztői például egymás nyakába borulva, örömkönnyek közepette konstatálták, hogy valami egyedülállónak lehetnek szemtanúi. Mert bizony mind tudtuk: egy ilyen gólt követően nincs erő, nincs csapat, amelyik megverhetné azt a Real Madridot. És így is történt: először jött Bale a hosszabbításban, jött Florentino Pérez látható öröme, Xabi Alonso legendás futása, Ronaldo hasizma, Casillas és Marcelo sírása… Ezek a pillanatok ott élnek mindannyiunkban, egyetlen gondolatot ébresztve legbelül: a Tizedik végre hazatért.
További pillanatok, amiket muszáj megemlítenünk:
- Toni Kroos leigazolása – az óramű pontosságú német érkezése örökre átírta a klub történelmét, ráadásul Toni ajándéknak tekinthető összegért érkezett.
- A Tizenegyedik – csalódást keltő idénykezdet után jött három éven belül a második. Zidane még fél éve sem edzősködött, amikor megnyerte azt, amiért más egy életen át dolgozik.
- Duplázás a 2016/17-es idényben – Zidane és a rotációi a csúcsra ért.
- Zsinórban a harmadik BL-cím pillanata
- Zidane visszatérése 9 hónappal azután, hogy lemondott a Real Madrid edzői posztjáról
- 0-4-es győzelem a Bayern München ellen, idegenben – Sergio Ramos és a Real Madrid mágikus estéje Bajorországban.
Egytől egyig: Real Madrid – Athletic Bilbao (0-0)
Csapatok
Real Madrid (7)
Összességében nem érzem úgy, hogy óriási probléma lett volna a csapattal, a játékosok koncentrációjával vagy győzni akarásával. Elcsépelt, és Zidane sajtótájékoztatói után pláne viccesen hat, de most tényleg ez történt: a srácok mindent megtettek, de ha ezt a meccset holnap éjfélig játsszák, akkor sem sikerült volna gólt lőni. Nem ez az első hasonló forgatókönyv a 2019/20-as idényben, és némileg aggasztó, hogy ha Benzema nem tud gólt lőni, akkor szinte senki más – ezt jól jelzi az is, hogy a második legeredményesebb játékos a csapat középhátvédje és egyben a büntetők végzője, Sergio Ramos. Most azonban tényleg az volt az ember érzése, hogy ide akárki érkezhetne a pályára, gólt nem sikerülne lőni. Volt egy minden erejét a védekezésre összpontosító ellenfél, míg madridi oldalon támadások széles repertoárját bemutató, futballozó játékosok, akik három kapufával és egy ponttal kellett hogy beérjék. Elképesztő mezőnyfölény, rengeteg beadás – itt viszont meg kell jegyezni, hogy azt a falat, amit Bilbao felhúzott, más eszközzel nem is nagyon lehetett volna lebontani… Bár nem szeretek kitérni erre, meg kell említeni a játékvezetést is, ami ezúttal tényleg sok hibát vétett. Felháborítónak tartom, hogy a mérkőzés egyetlen sárga lapját Sergio Ramos kapta, miközben volt madridi játékos, akire hátulról csúsztak rá, és volt, aki megsérült egy ütést követően… Összességében hiába a jó játék, mégis keserédes szájízzel inthetünk búcsút 2020-nak, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban mutatott forma alapján a csapatnak igenis van keresnivalója minden sorozatban, amelyben érdekelt. Ez pedig a szezonkezdetet követően nem kis dolog.
Athletic Bilbao (4)
Egy pontért jöttek, azt haza is vitték. Összesen három olyan játékos volt a kezdőcsapatukban, aki ténylegesen támadó beállítottságú, ez sokat elárul. Nem szeretem az effajta anti-futballt, de végül csak ők érvényesültek jobban, hiszen a számukra kedvező eredményt sikerült elérni.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (8)
Két klasszis teljesítményre futotta madridi oldalon, az egyik a horváttól érkezett. Utoljára talán a Real Sociedad ellen tündökölt ennyire, nagyon látványos és hasznos volt a játéka. Már az első félidőben ő volt az, aki a legtöbbször játszotta üres területre a labdát, helyzetbe hozva ezzel a társakat. Aztán ott volt az a csele, amellyel egyszerre két ember szorításából szabadult ki… Látszott, hogy élvezi a játékot, illetve látszik, hogy élvezi a szerepét is. Sokkal hasznosabb és látványosabb így a játéka, mint a sorozatterhelés alatt, de egy 34 éves játékos esetében ez talán nem is meglepő.
Thibaut Courtois (8)
Ismét a helyén volt, nem lehet rá panasz. Még a 95. percben is képes volt bravúrt bemutatni (még akkor is annak számít, ha végül az akciót les miatt visszafújták), ami jól jelzi, hogy fejben mennyire ott van a mérkőzéseken. Az ősz egyik legnagyobb meglepetésembere a belga, aki lényegében a sírból jött vissza.
Dani Carvajal (7)
Meglehetősen sok passzt és beadást rontott a támadóharmadban, középre tekert labdái sem jelentettek igazi veszélyt az ellenfélre, mert csak ritkán találta meg a társat középen. Ugyanakkor övé volt a mérkőzés legfontosabb mentése, amivel megakadályozta, hogy Williams egy az egyben lőhessen kapura – ha az nincs, akkor talán most az egy pontnak sem örülhetnénk.
Éder Militão (7)
Nagyszerűen felvette a ritmust a villámgyors Williamsszel, akit mindössze egy alkalommal tévesztett szem elől, akkor viszont Carvajal besegített. A brazil védő tegnapi játékát a közel tökéletes helyezkedés jellemezte, melynek köszönhetően több labdát is el tudott csípni, mielőtt az elérte volna a megcélzott ellenfelet. Sérülése sajnálatos, az pedig pláne, hogy egy sérülést okozó ütés megtorlás nélkül maradt, de reméljük, hogy nincs komoly probléma a szemével.
Sergio Ramos (7,5)
Játszott ő tegnap védőt, középpályást és támadót is, ahogy azt már a hasonló mérkőzéseken megszokhattuk. Hátul magabiztos volt, Kodrót és Williamst is többször elválasztotta a labdától. Elől ezúttal nem tudta megváltani a világot, de hát a szuperhős szerep sem hárulhat mindig rá.
Ferland Mendy (7)
Jól vette fel a harcot a Lekue – Raúl García párossal, pedig utóbbit kifejezetten nehéz kezelni elviselhetetlen stílusa és agresszív játékstílusa miatt. Mendynek ez azonban sikerült, ám a francia a támadóharmadban nem tudta igazán kivenni a részét az offenzívák felépítéséből, több ízben is pontatlanság jellemezte a játékát. Nehéz helyzetben van, mert a szurkolók többsége, jómagam is el lett kényeztetve Marcelo által, ami a támadásokat illeti, de egyszerűen nem hasonlíthatunk minden balhátvédet hozzá, mert a kis brazil emberfelettit nyújtott az elmúlt évtizedben a támadások terén. Marcelo egy teljesen más szint mindenki máshoz képest ezen a téren, így hiba lenne Mendyt ekézni azért, mert nem annyira látványos elől, mint kollégája.
Fede Valverde (6,5)
Casemiro hiányában egy kissé hátrébb kellett játszania, ennek negatív hatásai azért érződtek is játékán. Fede nem védekező középpályás, ezen a poszton nem tudja kihasználni a legnagyobb erősségeit, de úgy gondolom, a feladatot sikerült ellátnia és egyáltalán nem vallott kudarcot. Egy-egy ritmusváltásra és meglódulásra azért így is futotta az erejéből, ezeket élmény volt nézni. Elsöprő energia lakozik benne.
Toni Kroos (8)
Modrić mellett a másik legaktívabb és legjobb játékos. A német nagy kedvvel futballozott, a társai és a nézők mellett még az ellenfél védelme is lefagyott, amikor egymaga lódult meg a kapu irányába, hogy aztán szétforgácsolhassa a felső lécet. Pechjére Unai Simón felsőtestén irányt változtatott a lövése, ami ennek köszönhetően nem a hálóban kötött ki. Emellett övé volt a meccs legtöbb labdaérintése – a legtöbb passz viszont nem, úgyhogy valami komoly gond történhetett vele… Komolyra fordítva a szót, az ő formajavulása is rendkívül látványos, ám ami ennél is fontosabb, hogy kiemelt fontosságú a csapat számára. Élmény volt nézni a német játékát az elmúlt hetek, hónapok során, és reméljük, ugyanezzel az energiával tud nekivágni a 2020-as esztendőnek is.
Vinícius Jr. (6)
Én értem, hogy boldog a pályán, jól érzi magát, és nem a góllövés a célja, de… ezt a játékot gólra játsszák. Én is szeretem a szép cseleket, a mérkőzéseket egyensúlyából kimozdító ritmusváltásokat, de ezt a játékot még mindig arra játsszák, hogy melyik csapat szerez több gólt. És Vinícius bizony hiába játszik sokszor szépen, ha kulcsfontosságú passzainak javát, illetve lövéseit elrontja. Márpedig ez történt tegnap is.
Rodrygo (6,5)
Nem ez volt a legjobb meccse a másik oldalon nyargalászó brazilnak sem, viszont ő okosan és precízen bánt labdái nagy részével. Több ízben is ügyesen és pontosan kanyarította középre a bogyót, megtalálva és helyzetbe hozva valamelyik társát – leginkább Benzemát. Az már nem Rodrygón múlt, hogy ezeket a labdákat nem sikerült gólra váltani.
Karim Benzema (7)
Most is a csapat legveszélyesebb támadója volt, de a gól neki sem jött össze. Márpedig idén ez a sorminta: ha Karim Benzema nem talál be, akkor nagy bajban van a csapat. A kaput négyszer is eltalálta, de mindig sikerült védeni a lövéseit. Emellett jegyzett három kulcspasszt is, ám gólpasszig ő sem tudott jutni.
Cserejátékosok
Nacho (7,5)
A sérült Militãót váltotta, és első labdaérintéséből közelebb került a gólhoz, mint előtte az egész csapat a rengeteg próbálkozás ellenére. Nagy kár, hogy az a fejes is csak a felsőlécet aprította szét. Ami védőmunkáját illeti, hátul sem vallott szégyent, annak ellenére sem, hogy nem volt ideje bemelegíteni – hamar felvette a ritmust.
Gareth Bale (6)
Első labdaérintéséből egy gyönyörű kulcspasszt adott sarokkal Modrićnak. Ezt követően viszont csak elvétve hallhattuk a nevét – egyszer például egy veszélyes lövés alkalmával.
Luka Jović (7)
Értékelem, ha valaki tenni akar a győzelemért, márpedig Jović a megfelelő szellemiségben lépett pályára tegnap. Ezt igazolja az a becsúszó szerelése, amit egy komoly sprintet követően indított a labdát birtokló ellenfele mögül, a Bilbao térfelén. Az már csak hab a tortán, hogy ő lehetett volna a mérkőzés hőse, ha fejese nem a kapufán csattan… Sajnálom ezt a srácot, mert teljesen más lenne a megítélése, ha az eddigi kapufái vagy le címén érvényesített góljainak csak a fele góllal végződött volna. Őszintén remélem, hogy kijön számára a lépés 2020-ban.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (7)
Én azt gondolom, ez nem Zidane-on múlt. Nehéz lenne belekötni a kezdőcsapatába, valamint a cseréibe is. Ésszerű döntéseket hozott, ám ahogy korábban is írtam, ha még 24 órán át játszanak a felek, talán akkor sem sikerült volna gólt szerezni. A tegnapi nem az a nap volt. Ettől függetlenül ki kell emelni a Zizou által végzett munkát, melynek köszönhetően a Real Madrid ismét felkerült a futball térképére, ismét tényező a futballvilágban. A csapatnak van játéka, vannak elképzelései, és van csapategysége. Ez az ő érdeme.
Zidane: Szeretem az edzői munkát, de a futballt élveztem
A mérkőzésről: „Egy újabb meccs vár ránk, egy újabb kihívás a következő ellenfelünk ellen. A Bilbao nagyszerű dolgokat vitt véghez az idény kezdete óta, tisztában vagyunk vele, hogy milyen meccs vár ránk. Csak arra koncentrálunk, amire mindig, hogy mit fogunk tenni a pályán. Készen állunk arra, hogy egy jó meccset játsszunk. Minden energiánkat erre összpontosítjuk, mert tudjuk, hogy ez az év utolsó bajnokija, amin mindent bele kell adnunk. A meccset követően pihenhetünk majd néhány napot, hogy aztán erősebben térhessünk vissza. Nem hiszem, hogy a szünet bármin is változtat majd.”
Forma: „Elértük azt a szintet, amit el szerettünk volna érni, és ezt nem csak a fizikai állapotra értem. Nagyon sokat dolgoztunk ezért a klubnál dolgozó emberekkel, mindenkit beleértve. A csapat nagyon jó jelenleg, állandósult a formánk. Nehezen kezdtük az idényt, de türelmesnek kellett lennünk, a pályára kellett vinnünk az edzésen gyakorolt dolgokat. Jelenleg nem csak az eredményekkel, hanem a játékunkkal is elégedett vagyok, és ez utóbbi a legfontosabb számomra.”
Taktika: „Egy kicsit kiábrándító, hogy állandóan bepillantást kell adnunk az elvégzett munkánkba. A futballban az a legfontosabb, hogy tudd állandósítani a formád, nekünk pedig sikerült. Amikor nálunk a labda, akkor támadó futballt kell játszanunk, amikor pedig nincs, akkor nagyon jól kell védekeznünk. Az emberek talán azt mondják, hogy taktikailag vannak nálam jobbak, de nem biztos, hogy én ugyanígy gondolkodom. Számomra a taktika egy formaállapot, egy gondolkodásmód. Számomra ez a játékosok ambíciójáról, a vágyukról szól. Őszintén, nem 4-4-2-t játszunk, és ezt csak azoknak mondom, akik szerint csak ezt tudjuk és csak ebben a formációban játszunk. Ez is jól mutatja, hogy mindenkinek megvan a saját gondolkodásmódja. Mi csak játszani szeretnénk, és ezt is tesszük.”
James: „Lassan, de halad a felépülése. Elég kellemetlen a sérülése. Minden egyes nap fejlődik, hamarosan a keretbe is bekerülhet. Szeretnénk, ha visszatérne, ez egyértelmű, de nem tudom, hogy erre mikor kerülhet sor.”
Isco szerepe: „Amit látunk, az azért lehetséges, mert mindig formában van. Mindig azért edz, hogy jó formában legyen és segíthesse a csapatot. Különleges a személyisége, és mindannyian tudjuk, hogy mit képes adni a csapatnak. Minden rajta és az elvégzett munkáján múlik, ez az oka annak, ami most történik vele.”
Valverde és Pogba: „Csak a saját játékosaimról tudok beszélni. Ők mindannyian fontosak, nem egyszerű számomra a csapat összeállítása, és ez jó dolog. Fede a klub értéke, örülünk, hogy velünk van.”
A jelenlegi és az előző idény összehasonlítása: „Számunkra a mindennapi munka a prioritás. A bajnokság az a sorozat, amelyben a leggyakrabban kell pályára lépnünk, és ennél a klubnál az a cél, hogy minden lehetséges címért harcoljunk a végsőkig. Mi pontosan ezt tesszük. Számunkra az a fontos, hogy minden nap jó munkát végezzünk. Most így teszünk, és ezt akarjuk tenni a következő évben is.”
Edzői munkája: „Nem azért vagyok itt, hogy bárkit is elítéljek. A kívülállóknak meglehet a saját véleményük. Számomra csak az a fontos, hogy itt legyek, a világ legjobb klubjánál. Szerencsés vagyok, hiszen minden egyes nap úgy kelhetek fel, hogy a szenvedélyem a munkám. Ez tesz boldoggá. Azt viszont nem tudom kontrollálni, ami a klubon kívül történik. Büszke vagyok arra, hogy ezt a csapatot és ezeket a játékosokat edzhetem, különösen amiatt, ahogy edzenek. Készen állunk, mi vagyunk a Real Madrid, tisztában vagyunk a kezünkben lévő felelősséggel, de azzal is, hogy mit kell tennünk.”
Tervei a jövőt illetően: „Nem tudom, ez attól függ, hogy mit érzek majd. Lehet, hogy antipatikus vagyok, vagy más, mint a többiek. Sokat beszélgettünk, amikor távoztam a klubtól, és ugyanez megtörténhet, mert mindig csak a jelen érdekel, valamint az, hogy hogyan tudok együtt dolgozni azokkal, akik velem vannak. Biztos vagyok benne, hogy nem fogok 70 éves koromig edzősködni. Ez egészen más, mint a játék. Szeretem az edzői munkát, a futballt viszont élveztem. Mindig azt mondom a játékosaimnak is, hogy élvezzék a futballt, mert ha nem teszik, akkor mindennek vége.”
Változások a párizsi meccs óta: „Rengeteg munka. Türelemre volt szükségünk, mindenekelőtt, és ez bennünk meg is volt, a klubon kívüli dolgokat viszont nem irányíthattuk. Szeretnénk fenntartani a kemény, közösen végzett munkát, mert ez segíthet minket egy sikeres évhez. A többi dolgot nem irányíthatjuk.”
Guardiola: „Kedvelem őt, sokszor játszottunk egymás ellen játékosként. Nagyon tisztelem őt játékosként és edzőként is, és úgy gondolom, ő a világ legjobb edzője. Ezt bizonyította a pályafutása során. Természetesen szeretnék ellene és a csapata ellen játszani, de ez nemcsak rám, hanem az egész csapatra igaz.”
Gólhiány: „Nincs szó ilyesmiről, ezt szeretném tisztán kijelenteni. Ti azért dolgoztok, hogy találjatok ilyen dolgokat, és bár ez történt az előző mérkőzésen, ez csak erre a találkozóra igaz. Van miben fejlődni, de ez csak ezen a mérkőzésen történt így. Ha megnézitek a közelmúlt meccseit, láthatjátok, hogy sok gólt szereztünk.”
Távoli lövések: „Igen, keményen dolgozunk ezen a területen, mivel vannak olyan játékosaink, akik nagyon jók távolról, így bármelyik ellenfélnek problémát okozhatnak. Ez az egyik fegyverünk, amit használnunk kell.”
VAR: „A múlt már a múlt. A VAR fontos, egy technológia, egy szükséges plusz a futball számára. Így kell gondolkodnunk. Hogy fejlődhetne-e? Természetesen. Szerintem mindenki az szeretné, ha fejlődne, és ezért nekünk is tennünk kell. Mindenki hibázhat. Edzőként nekem is fejlődnöm kell rengeteg területen. Mindenkinek vannak olyan dolgok az életében, amiket csinálhatna jobban. Mindig jobbá tehetjük a dolgokat.”
Az Athletic Bilbao elleni keret
Kapusok: Courtois, Areola, Altube
Védők: Carvajal, Militão, Ramos, Varane, Nacho, Mendy
Középpályások: Kroos, Modrić, Valverde, Isco
Támadók: Benzema, Bale, Jović, Vinicius Jr., Rodrygo, Brahim
Kimaradt: Asensio, Hazard, Lucas Vázquez, James és Marcelo sérülés, Casemiro eltiltás, míg Odriozola és Mariano technikai döntés miatt.
Real Madrid – Athletic Bilbao bajnoki mérkőzés
Helyszín: Santiago Bernabéu (Madrid); Időpont: 2019.12.22. (vasárnap) 21:00; TV: Spíler 2
Egytől egyig: Barcelona – Real Madrid (0-0)
Csapatok
Real Madrid (8)
Az első félidőben végig, valamint a második játékrész nagy részében uralni tudta a csapat a játékot egy olyan Barcelona ellen, mely játéka még mindig a labdatartásra, valamint a labda üres területre juttatására épül. Ez nem kis teljesítmény, pláne úgy, hogy figyelembe vesszük az előző évek klasszikusait. Most a Real Madrid dominált, bátran játszottak a srácok, aminek meg is volt az eredménye az ellenfél kapuja előtt, nagy kár viszont, hogy a lehetőségeket nem sikerült gólra váltani. Ettől függetlenül én nagyon büszke vagyok a fiúkra, mert csak nagyon kevés csapatnak sikerül lejátszani, valamint 0 gólon tartani a Barcelonát a Camp Nouban. Ebben óriási szerepe volt a középpályának, ami szinte tökéletesen működött, köszönhetően a KFC hármasnak, valamint a rengeteget melózó Iscónak. Összességében viszont az egész csapatnak jár a dicséret, mindenki nagyon fegyelmezetten játszott, csapatként támadtak és védekeztek a srácok. Mindenki kivette a részét a játékból, férfias teljesítmény volt. A két csapat így továbbra is fej fej mellett halad tovább a ligában, és ha szerencsénk van, az utóbbi évek egyik legizgalmasabb bajnoki idénye elé nézhetünk.
Barcelona (7)
Meglepően enerváltan kezdett a hazai csapat, mely játéka csak nyomokban tartalmazta a Barcelona stílusjegyeit. Az nem kérdés, hogy ennél volt már erősebb csapata a katalánok az elmúlt években, de még ennek tudatában is többet vártunk tőlük. Láthatóan kényelmetlenül érezték magukat a magasan és agresszívan presszingelő Real Madriddal szemben, nem is nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel. A kulcsjátékosaik sem tudtak igazán villogni, így néhány helyzettől eltekintve túl sok babér nem termett számukra. Nem lehet azt mondani, hogy rosszul teljesítettek volna, de tegnap nem ők voltak a jobbik csapat a pályán – kár hogy az eredmény ezt nem tükrözi.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Casemiro (9)
Nem azért, mert a spanyolok is őt választották a legjobbnak, hanem egyszerűen azért, mert közel tökéletes mérkőzést hozott. Természetesen ő szerezte a legtöbb labdát a csapatból, de övé volt az egyik legfontosabb szerelés is, amikor Suáreztől sarokkal választotta el a játékszert. Komoly szerepe volt abban, hogy a csapat dominálni tudott a középpályán. Hiányérzetem csak a kissé könnyedén elszórt labdái miatt maradt. Ennek ellenére Casemiro az idény legkiegyensúlyozottabb, és – kijelenthető – legfontosabb madridi játékosa, aki mára szépen csendben a világ legjobb védekező középpályásává érett. Jelenleg ez nem lehet kérdés.
Thibaut Courtois (7)
Igazán komoly feladat elé nem tudták állítani a hazaiak, mert kevésszer jutottak el a kapujáig. Amikor viszont hárítania kellett, akkor a helyén volt, magabiztosan tette a dolgát. Ki kell emelni, hogy ezúttal lábbal is meglehetősen jól dolgozott, kirúgásaival vagy kipasszolt labdáival jóval nagyobb hányadban talált társat, mint általában szokott.
Dani Carvajal (7,5)
Fáradhatatlanul robotolt a jobb oldalon, és rendkívül fegyelmezetten tette a dolgát, ezzel nagy szerepet vállalt Griezmann semlegesítésében, akire piócaként tapadt mindkét térfélen, ha kellett. Nem véletlen, hogy a franciának gyakorlatilag momentuma sem volt a mérkőzésen. Emellett jól működött együtt Bale-lel, kiválóan értették meg és segítették egymást a védekező feladatok elosztásában. Támadásban két kulcspasszig jutott, ám játékának ezt az elemét némileg beáldozta a védekezés érdekében, ami talán nem is baj, ismerve a Barcelona támadópotenciálját.
Raphaël Varane (8,5)
A meglehetősen ingadozó formájú franciának kétségkívül ez volt az idei legjobb mérkőzése. Gyakorlatilag lenullázta Suárezt, illetve igen fontos szerepet vállalt a kontratámadások megállításában is. Emellett meglehetősen aktív volt a rögzített szituációknál is, sokkal bátrabban tört a labdáért, sokkal több veszélyt teremtett az ellenfél tizenhatosán belül, mint egyébként szokott. Ő járt a legközelebb egy (vagy kettő) büntető kiharcolásához is, ám sem a lerántása, sem a talpalása nem volt elég a játékvezető, illetve a VAR számára ahhoz, hogy büntetőt ítéljenek érte.
Sergio Ramos (9)
Varane-hoz hasonlóan közel tökéletes meccset hozott, és ezúttal amiatt sem kellett aggódnunk, hogy kiállíttatja magát. A kapitány nagyon ott volt fejben, teljesen koncentrált volt, ezt bizonyítja óriási mentése is, amikor a gólvonalról tisztázott Suárez lövését követően. Ha akkor nincs ott, meggyűlhetett volna a problémája a csapatnak. Ramos viszont ott volt, ahogy mindig, amikor a csapatának szüksége van rá. Az sem tántorította el, hogy a második félidőt bokasérüléssel kellett végigjátszania, hiszen a habfehér szíve mindvégig vitte előre. Köszönjük!
Ferland Mendy (7)
Sokan lebutázták a tegnapi meccs után, és talán tényleg nem a legélesebb kés a fiókban, de nem lehet nem észrevenni a benne rejlő minőséget. Taktikailag nem volt mindig a topon, de sebességével az esetek többségében tudta ellensúlyozni taktikai hiányosságait – itt meg is kell jegyezni, hogy ennyire fiatalon ez még bőven fejleszthető. Az idő teltével viszont szépen megérkezett a meccsbe, a játék minden elemében. A támadásokat is igyekezett segíteni, itt azért voltak elszórt labdái, ebben a tekintetben egyelőre messze elmarad Marcelótól, viszont a védekezésére túlságosan sok panaszunk nem lehet. A meccs egyetlen (érvénytelenített) gólpasszát viszont így is ő jegyzi.
Toni Kroos (8)
Szépen diktálta a csapat játékának sebességét, kiválóan mozgatta a társakat. Természetesen a passzainak pontossága most is megüti a 95 százalékot. Mindemellett igen fontos szerepet vállalt a letámadásokban is, nem lehet azt mondani, hogy nem dolgozott keményen az eredményért. Óriási formajavulást mutat a tavalyi idényhez képest, és bár sokan alibi játékosnak tartják, minden társa arról áradozik, hogy a csapat úgy mozog, olyan tempóban, ahogy Kroos azt diktálja. erre csak a legnagyobbak képesek, pláne Madridban.
Fede Valverde (8,5)
Egyszerűen imádnivaló ez a srác. Biztos vagyok benne, hogy nincs a világon olyan madridista, akit ne vett volna le a lábáról az idén berobbanó uruguayi. Nem kérdés, kihagyhatatlan a csapatból. Rendkívüli érettséget mutatott a pályán fiatal kora ellenére, úgy játszott, mintha legalább a huszadik klasszikusán lépne pályára. Elengedhetetlen eleme volt a Real Madrid letámadásainak, neki köszönhető, hogy a középpályának mindenre volt energiája. Olyan, mintha legalább két tüdeje lenne, egyszerűen nem lehet lelőni. Az már csak hab a tortán, hogy a nevéhez fűződik a két legveszélyesebb madridi helyzet is, mindkét lövést kapásból eresztette el. Parádés, de tényleg.
Isco (7,5)
Sokan őt tartották a kakukktojásnak a kezdőcsapat kihirdetése után, ám meghálálta a bizalmat. Nem tudom, Zidane már hányadik alkalommal húzza őt elő a kalapból, de valahogy mindig bejön neki. Isco rengeteget dolgozott, mozgott, kivette a részét a piszkos munkából is. A középpálya kiváló teljesítményéből bőven kivette a részét, ő volt az első, aki elkezdte a nyomásgyakorlást a Barcelona térfelén. Támadásban sem lehetett rá túl sok panasz, csak akkor tekeredett rá a labdára, amikor arra tényleg szükség volt. Ha így folytatja, nagyon fontos szereplője lehet az idénynek.
Gareth Bale (7,5)
Ha támadásban nem is ő volt a legfényesebben ragyogó gyémánt (bár gólig csak ő jutott, még ha érvénytelenítették is), nem szabad nem kiemelni a walesi fontosságát. Ennyire fegyelmezetten talán senki más nem tudta volna megoldani Jordi Alba követését, rendre visszazárt, amikor a Barcelona spanyol balhátvédje fellépett a támadásokkal. Egyetlen alkalommal veszítette csak szem elől, akkor nem sokon múlt, hogy Alba nem büntetett. Viszont az a helyzet is jól jelzi, hogy mennyire komoly munkát végzett Bale, hiszen ilyen szituációra csak egyetlen alkalommal volt példa. Le a kalappal az elhivatottsága előtt, főleg az elmúlt hónapok történései után.
Karim Benzema (7,5)
Aki figyelte a mozgását, az láthatta, mekkora melót végzett a francia a pályán. Habár a kapura nem ő volt a legveszélyesebb, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a szívét ő is kint hagyta a pályán. A presszingből természetesen ő is kivette a részét, emellett jól tartotta meg a rápasszolt labdákat. A pályát szinte teljes szélességében bejátszotta, nem is értem, hogy bírt még járni a 90. perc után.
Cserejátékosok
Modrić és Rodrygo is 11 percet kaptak a mérkőzés végén, de igazán nagy befolyással nem tudtak lenni a mérkőzésre. A horvát behozatalával a középpálya kapott némi frissességet, a brazil támadó viszont összesen 9 alkalommal ért labdába.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (9)
Nagyon jól meccselt a kopasz. Számomra hihetetlen, hogy miből mit épített már megint. Azt gondolom, hogy az idény elején bármelyikünk aláírta volna ezt a 0-0-t a Camp Nouban. Tekintve az előző idényt, valamint az idei döcögős rajtot, nem mehetünk el szó nélkül a Zizou és stábja által végzett munkáról. Lenyűgöző, hogy mennyire gatyába rázta a csapatszintű védekezést, aminek eredményeképp újabb kapott gól nélküli meccset hozott a csapat. Ma már nem átjáróház a Real Madrid védelme, és ez bizony annak köszönhető, hogy egy csapatként végzik a srácok a defenzív munkát – rendkívül szervezetten. A kezdőcsapat összeállításáért is jár a piros pont, hiszen úgy érzem, ez volt a tökéletes összeállítás a tegnapi mérkőzésre – ezt bizonyította a játék képe is. A cseréi némi kockázatot azért hordoztak magukban, főleg Valverde lehívása, de az uruguayinak is kell a pihenő. Azt külön ki kell emelni, hogy a teljesen haszontalannak hitt Iscóból már sokadjára csinál meghatározó játékost, aki tényleg nagy hasznára van a csapatnak. Jól összeszedte ezt a gárdát ismét. Egy pszichológiailag teljesen becsődölt keretet vett át, ám mára újra egy olyan Real Madridot épített, ami mentálisan rendkívül erős, melynek tagjai egymásért küzdenek a pályán. Le a kalappal, tényleg.
Zidane: A legjobbak játszanak itt, Fede pedig bizonyítja, hogy köztük a helye
Formaidőzítés
„Jó állapotban érkezünk a mérkőzésre. Az elmúlt időszakban jól teljesítettünk, jó eredményeket értünk el több sorozatban is, nemcsak a futballt, hanem a mentalitásunkat tekintve is. Jó időszaknak örvendünk. Most mindannyian a holnapi mérkőzésre koncentrálunk. Az ehhez hasonló találkozókon 90 percen keresztül kell a maximumot nyújtanod. Remélem, hogy nagyszerű mérkőzés vár ránk.”
A mérkőzésről
„Ez egy olyan meccs, amit élvezni kell, függetlenül attól, hogy mi történik. 11 a 11 ellen lépünk pályára, tisztában vagyunk vele, hogy az ellenfelünk egy nagyon jó csapat, amit már jó ideje bizonyítanak is. Tudjuk, hogy ott van nekik Messi, de nekünk is megvannak a saját fegyvereink. Jó mérkőzést akarok látni egy olyan Barcelona ellen, amelyik jól teljesít. Tudjuk, hogy milyen lesz a meccs. Nem az eredmény a legfontosabb, hanem az, hogy a 90 perc során jól teljesítsünk, hogy élvezzük a saját játékunkat.”
Csapatmunka fontossága
„A csapatmunka mindig fontos. Együtt kell hajtanunk, energiával és vággyal telve. Erre ugyanakkor nemcsak a mérkőzéseken van szükség, hanem az edzéseken is. Ez egymásból következik. Egy mérkőzésen bármi megtörténhet. A legfontosabb, hogy teljesen készen állunk.”
Fede Valverde
„Nagyon jó munkát végez, amivel a klub értékét növeli. A Real Madridban mindig a legjobbak játszottak, ő pedig folyamatosan bizonyítja, hogy megérdemelten tagja a csapatnak.”
Labdabirtoklás mint kulcstényező
„Ez nem csak erről szól. Nagyon sok tényezőre gondolni kell. A lehető legjobban akarunk teljesíteni. Nem kételkedem a játékosaimban. Erre fogunk törekedni minden egyes részletben, nem csak labdabirtoklásban.”
A Clásicók
„Nem aggódom a mérkőzés jelentősége miatt. Örülünk, hogy részesei lehetünk egy ilyen találkozónak. Emlékszem, mikor játékos voltam, az ilyen mérkőzésekért éltem-haltam. Ami a körülményeket illeti, mi csak arra koncentrálunk, ami a pályán történik. Csak erre gondolunk, tenni akarjuk a dolgunkat, élvezni akarjuk a futballt, hiszen mindannyian ezt a játékot szeretjük.”
Messi fogása
„Minden egyes napnak megvan a saját maga története, a saját ideje. Korábban Mateo (Kovačić) volt a megfelelő ember erre a feladatra, de holnap már egy új mérkőzés vár ránk, egy újabb sztori. Meglátjuk, hogy mit fogunk tenni holnap.”
Gareth Bale
„Velünk van, jó munkát végez az edzéseken. Fontos játékosunk, ezt bizonyítja is. Készen áll a holnapi mérkőzésre, ahogy a többiek is, efelől nincs kétségem.”
Edzői szerepe
„Csak erre a meccsre gondolok, mert ez a soron következő, és szerintem mindenki hasonlóképp vélekedik a csapatnál. Minden arról szól, hogy mindig bele kell adnunk mindent. Ha elkezdenék azon gondolkodni, hogy mi lesz, ha nem sikerül jól a mérkőzés, akkor munkát kellene váltanom.”
Játékvezető
„Nem gondolom, hogy bárki is nyomást helyezne a játékvezetőre, de mindenkinek megvan a saját véleménye. Hagyni kell a bírókat dolgozni, hiszen az a céljuk, mint nekünk: a lehető legjobban elvégezni a feladatukat. Ez egy labdarúgó mérkőzés, nagy érdekeltséggel, de az emberek egy jó meccset akarnak látni, semmi mást. Túl sok a hűhó körülötte.”
A két csapat együtt utazik a stadionba
„Ez újdonság számunkra, de megmondták, hogy így kell lennie, ezért így is teszünk. Nincs szükség egyéb magyarázatra. A legfontosabb az előttünk álló mérkőzés. Minden energiánkat erre kell összpontosítanunk, hinnünk kell benne, hogy minden rendben lesz.”
Valverde: Kezdetben féltem a többiektől, de végül pont ők segítettek
„Zidane bízott bennem eléggé ahhoz, hogy a kezdőcsapatba nevezzen. Nem egyszerű döntés a kezdőcsapat tagjaként pályára küldeni egy 21 éves kölyköt, pláne nem nehéz mérkőzéseken, amikor a csapat egyébként is kritikák kereszttüzében áll a gyengébb szereplés miatt.”
„Azt kéri tőlem, hogy dolgozzak a csapatért, illetve hogy mutassam meg, mire vagyok képes a labdával. Mindig azt mondja, hogy csináljam azt, amit az edzéseken is: figyeljek a minőségre, legyek óvatos a passzokkal. Ez utóbbi alapvető fontosságú Zidane-nál.”
„Mindig bíztat, hogy menjek előre a támadásokkal. Dicséri a távoli lövéseimet, az ehhez szükséges képességemet. Mindig azt mondja, hogy hasznos vagyok a kapu előtt.”
„Folyamatosan a pillanatért harcolok. Egész életemben azért dolgoztam, hogy eljussak erre a pontra. Százszázalékban a futballért élek. Nem volt egyszerű elindulni, hiszen közel sem könnyű egy olyan öltözőbe érkezni, ahol olyan játékosok vannak, mint Luka, Casemiro, Ramos, Bale vagy Benzema… Ma már szemtől szemben beszélünk egymással, mivel kiharcoltam a helyem a csapatban a játékommal. Bizonyítottam az erősségeimet.”
„Természetes, hogy nehéz volt az érkezésem utáni időszak, mivel féltem a hibáktól, valamint tisztelni akartam a többieket, az általuk a csapatban kiharcolt helyet. Ma viszont már én is egy vagyok közülük, és pont ők voltak azok, akik óriási segítséget nyújtottak, befogadtak, elláttak tanácsokkal, tanítottak…”
A Valencia elleni kezdőcsapat
Kezdőcsapat:
13. Courtois
2. Carvajal
4. Ramos
5. Varane
6. Nacho
8. Kroos
9. Benzema
10. Modrić
15. Valverde
22. Isco
27. Rodrygo.
Cserejátékosok:
1. Areola
3. Militão
11. Bale
14. Casemiro
18. Jović
19. Odriozola
25. Vinicius Jr.