Modrić és Kroos párosától a Casemiro-Valverde duóig
A Real Madrid középpályája igen nagy átalakuláson megy át: egy elegáns duót egy acélos egység vált fel, amit némi hasonlattal élve úgy is jellemezhetnénk, mint amikor az ember egy szalonkabátot cserél bőrdzsekire. Vagy amikor valaki vígjátékról thrillerre vált át. Igen, furcsán hangzik, de ez történik a Real Madridnál, a Z tervet alkalmazva. Egy olyan középpályás páros tündököl, ami gyakorlatilag senkinél sem jött számításba a nyári felkészülés során. Most mégis kezdők volt az Atlético Madrid és a Granada ellen is.
Ha a Bernabéuban arról kérdezősködünk, hogy milyen szinonimával írnák le az irányítás fogalmát, akkor biztosan videókat mutatnának Kroosról és Modrićról. Ugyanakkor, ahogy az Xavi és Iniesta esetében is történt, a boldog időszakok sajnos nem tartanak örökké. Zidane most talált egy atletikus és vibráló alternatívát a középpályára, egy olyan szerkezetet, ami szükséges a mérkőzések irányításához. Ha nem érkezik Kroos vagy Modrić, akkor Casemirónak és Valverdének ott kell lennie.
Zidane egy igen nehéz időszakban rakott teljesen új hőtérképet az asztalra Valverde harcba küldésével. Az uruguayi egy olyan gyémánt, aminek fénye beragyogja az egész pályát. Több mérkőzésen is megfizette már a pontatlanság és türelmetlenség árát, de a Bernabéu mindig elegánsan bánt és bánik az olyan játékosokkal, akik nem tiszta mezzel fejezik meg a mérkőzéseket.
„Addig fogok futni, amíg a lábaim el nem kopnak” – mondta korábban Valverde. A madridi szurkolók pedig fogadják és értékelik az ehhez hasonló megnyilvánulásokat. A Bernabéuban különleges szeretetben részesülnek azok a játékosok, akik számára nem büdös a kemény munka.
Casemiro és Valverde nem azok a játékosok, akiket szívesen mutogatnak a YouTube-on népszerű összeállításokban, ám sokkal inkább érdekesek azok számára, akik a statisztikákat böngészik. Így igaz ez az edzőkre is. Mert más szakemberek tudják, és Zidane is tudja, hiszen jól ismeri a keretét.
A Granada elleni mérkőzés jól bizonyítja és alátámasztja ezen állításokat, hiszen Casemiro és Valverde is nagyszerű munkát végzett a 90 perc során. Az uruguayi több támadást is megakasztott a veszélyes zónákban. Még várnunk kell egy kicsit, hogy lássuk, milyen messzire juthat ez a páros, de ha a Real Madrid nyerni szeretne valamit a jelenlegi idényben, akkor egyértelmű, hogy az A terv mellett szükség lesz a már említett Z-re.
Legek csatája (Real Madrid – Granada)
Csapatok
A legtöbb kapura lövés
A két gárda közül a Real Madrid próbálkozott több lövéssel, szám szerint 17-tel. A Granada mindeközben összesen 8-ig jutott.
A legtöbb kaput eltaláló lövés
Ebben a mutatóban is a hazaiak jeleskedtek, hiszen 10 alkalommal találták el Silva kapuját. Areolának összesen 5-ször kellett játékba avatkoznia. Számokban tehát a Real Madrid a jobb, ám hatékonyságban a vendégek jeleskedtek inkább.
Labdabirtoklás
Ebben a játékelemben is magabiztosan győzedelmeskedett Zidane csapata, hiszen 62,2 százalékban birtokolta a játékszert.
Passzpontosság
A Real Madrid passzainak 86, míg a Granada átadásainak 79 százaléka ért pontosan célba.
Játékosok
A legtöbb kapura lövés
A legtöbb lövéssel Karim Benzema és Fede Valverde próbálkoztak, mindketten 3 alkalommal vették célba a Granada kapuját.
A legtöbb kaput eltaláló lövés
Itt is holtversen alakult ki az első helyen: Karim Benzema, Dani Carvajal és Domingos Duarte is két alkalommal dolgoztatták meg az ellenfél hálóőrét.
A legtöbb kaput elkerülő lövés
A legkevesebb célzóvizet fogyasztó játékos a vendégek középpályása, Antonio Puertas volt, aki kétszer is pontatlanul tüzelt.
A legtöbb blokkolt lövés
Vendégoldalon egyetlen lövést sem sikerült blokkolni, a madridiaknál viszont 5 lövés alkalmával is közbelépett valamelyik játékos. Ebben a tekintetben Fede Valverde bizonyult a legjobbnak: az uruguayi 2-szer lépett közbe.
A labdát legtöbbet dédelgető játékos
Meglepő vagy sem, a legtöbb időt Sergio Ramosnál töltötte a játékszer. A kapitány a madridi labdabirtoklás 7,1 százalékában tudhatta magáénak a bogyót.
A legtöbb labdaérintés
A teljes mezőnyt tekintve Dani Carvajal ért legtöbbször a játékszerhez, szám szerint 71 alkalommal.
A legpontosabban passzoló játékos
Ebben a tekintetben két vendégjátékos holtversenyben végzett az élen: Ángel Montoro és Ramón Azeez sem rontott passzt a pályán töltött ideje alatt. Madridi oldalon Toni Kroos és Álvaro Odriozola is 97 százalékos pontossággal passzolt, ami kiváló teljesítmény, ám ezúttal csak a második helyre fértek fel vele.
A legtöbb passz
A mezőny legtöbbet passzoló játékosa Sergio Ramos volt: a kapitány 56 átadással próbálkozott.
A legtöbb kulcspassz
A mérkőzés legtöbb kulcspassza Toni Kroos nevéhez fűződik: a németnek 34 perc is elegendő volt ahhoz, ami másnak 90 perc alatt sem sikerült: pályán töltött ideje alatt 3 kulcspasszt osztott ki.
A legtöbb beadási kísérlet
Toni Kroos itt sem tétovázott: a német 4-szer próbálta meg a büntetőterületen belülre tekerni a játékszert. Meg kell jegyezni, hogy ez köszönhető az általa elvégzett szabadrúgásoknak is. Holtversenyben viszont még két játékos is felfér a dobogó legfelső fokára: Carlos Neva és Álvaro Vadillo ugyanennyiszer kanyarították középre a labdát. A pontosságot tekintve utóbbi jeleskedett: minden egyes beadása csapattársat talált.
A legtöbb sikeres csel
Sikeres cseleket tekintve két játékos holtversenyben végzett az élen: a Granada középpályása, Antonio Puertas, valamint a madridi Fede Valverde is 3-3 alkalommal tréfálta meg a vele szembe kerülő ellenfelét.
A legtöbb cselezési kísérlet
Itt már egyeduralom van, hiszen Antonio Puertasnál senki sem próbálkozott többször: a középpályás 6 alkalommal próbálta meg átverni az ellenfél játékosait – most már tudjuk, hogy csak 50 százalékos hatékonysággal sikerült dolgoznia.
A legtöbbször kicselezett játékos
Negatív statisztika is statisztika, és ezt most sajnos Casemirónak kell összeszorított fogakkal vállalnia: a brazilt 3 alkalommal verték át az ellenfél játékosai. Szerencséjére nem volt ezzel egyedül, hiszen Yangel Herrerát is ugyanennyiszer hagyták helyben a madridi játékosok.
A legtöbb megnyert fejpárbaj
Tekintve, hogy a hazaiak próbálkoztak többször, talán nem meglepő, hogy a legtöbb fejpárbajt egy vendégjátékos nyerte: ebben is Antonio Puertas jeleskedett, aki 5 alkalommal fejelte el ellenfelei elől a labdát.
A legtöbb szerelési kísérlet
A legtöbbször Yangel Herrera próbálta meg elválasztani valamelyik ellenfelét a labdától.
A legtöbb sikeres szerelés
Ebben a tekintetben szintén Yangel Herrera volt a legjobb, aki négyszer csente el valamelyik madridi játékostól a bogyót.
A legtöbb lefülelt labda
Itt már madridi fölény mutatkozott: a legtöbb átadást Sergio Ramos fülelte le, a kapitány egész pontosan 5 alkalommal akadályozta meg, hogy eljusson a labda egyik játékostól a másikig.
A legtöbb felszabadítás
Maxime Gonalons és Germán Sánchez egyaránt 4 alkalommal vágta ki a kapu előteréből a labdát. Ebben a tekintetben nem volt náluk jobb.
A legtöbb szabálytalanság
A legtöbb szabálytalanságot a vendégek középpályása, Yangel Herrera követte el: ellene 4 alkalommal fújt a játékvezető.
Egytől egyig: Real Madrid – Granada (4-2)
Csapatok
Real Madrid (7)
Hullámvasút a csapat élete, de nem hogy hétről hétre, vagy mérkőzésről mérkőzésre, hanem mérkőzéseken belül is. Nem mutatott kifejezetten jó játékot a csapat, ám egy félidőn át kellően szervezett volt. Az első játékrésznek nem voltak a gólokon kívül kifejezetten izgalmas pillanatai, ám volt néhány kiváló egyéni teljesítmény, amit ki is fogunk majd emelni. A második játékrészre mindkét csapat átszellemülve érkezett a pályára, a vendégek jó, a hazaiak negatívan vett értelemben. A végére így sikerült is megbonyolítani és izgalmassá tenni a dolgokat, illetve a mérkőzést. Amit mindenképp ki kell emelni: a középpálya szintet lépett, köszönhetően a CKM megbontásának. Nem lehet nem észrevenni, hogy a sikereket halmozó, ám megöregedett és megfásult hármas együtt már nem kellően hatékony, ám beépítve a szerkezetbe egy friss elmét, friss lábakat, a trióból lett duó az új emberrel kiegészülve még képes kiváló teljesítményre. Szintén pozitív, hogy a sérülések végett megbomlott védelem sem jött többször zavarba, mint máskor, igaz, ehhez azért van lehetőségük bőven a hibázásra. Pozitív és negatív dolgokkal megyünk tehát kéthetes pihenőre, ám a legfontosabb mégis az, hogy bár a forma teljesen ingadozó, az első hely egyelőre stabil a tabellán. Csak maradjon is így!
Granada (6)
Az első félidő után az első reakcióm a következő volt: „csak ennyi!?”. Vártam ezt a meccset, mert tudtam, hogy a Granada nem véletlen csapta meg a Barcelonát és a Villarrealt is, ám az első félidőben nyoma sem volt annak a szellemiségnek, amit azokon a mérkőzéseken képviseltek, így nekik is köszönhetően elég lassú volt az iram. A második játékrészre viszont sikerült felpörögniük, aztán vérszemet is kaptak az ajándékba kapott első góljuk után. Bár a játékuk nem volt végig tetszetős, harcoltak keményen – sőt sokszor talán túlságosan is keményen. Az mindenképp örömteli, hogy sikerült sérülés nélkül lehozni ellenük a meccset. Kíváncsian várom, hogy miként teljesítenek majd a közeljövőben, illetve hogy meddig tudják tartani a lendületet. Nem gondolnám, hogy ez a meccs nagyon megtörte volna őket, a négy bekapott gól ellenére sem.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Fede Valverde (9)
FEDEtt lett vele a középpálya. A rossz szóviccet félretéve nem tudom, hogy mi mást lehetne még kívánni a középpályástól, hiszen az uruguayi a gólszerzésen kívül gyakorlatilag mindent megcsinált, ráadásul nem is akármilyen módon. Bejátszotta az egész pályát, fáradhatatlanul dolgozott az első és a második játékrészben is, ha kellett szerelt, ha kellett a labdakihozatalt segítette, ritmusváltásokkal az ellenfelet megzavarva lódult meg a védelemből kitörve, ráadásul még gólpasszt is adott. Sőt, még Modrić találata előtt is az ő labdaszerzéséből indult a támadás. Rendkívül fontos és hasznos munkát végzett a középpályán, minimális hibaszámmal. Az pedig egyszerűen zseniális, ahogy a kémia működik Kroos és közte, Valverde játéka és stílusa a német középpályás teljesítményét is rendre feljavítja. Elengedhetetlen még kiemelni a labda nélküli mozgását is: megéri figyelni, egyszerűen zseniális. Ez a srác a jövő.
Alphonse Aréola (4)
Megvan mindenkinek a jelenet a Scooby Doo-ból, amikor lekapják az állarcot a gonosztevőről és kiderül, hogy ki van alatta? Nos, lenne ötletem, hogy ki bújt ma Areola bőrébe. Nem tűnt olyan magabiztosnak, mint az eddigi mérkőzésein, már egy szöglet utáni kifutással is meggyűlt a baja, azt követően viszont teljesen lenullázta saját maga önbizalmát: egy teljesen felesleges cselbe kezdett, ami után kapkodásának köszönhetően összehozott egy büntetőt. Ez a mozzanat teljesen kibillentette a meccset az addig sem létező egyensúlyából, és felbátorította a vendégeket. A második gólról nem tehetett, de játéka látványosan zavarttá vált. Bízzunk benne, hogy lelki sebei hamar begyógyulnak a nem túl emlékezetes teljesítménye után.
Álvaro Odriozola (8)
Nem kezdte erősen a meccsen, mert bár búgócsigaként szántotta a pályát, sokszor még saját magát is legyorsulta. Volt egy-két bizonytalan mozzanata, rossz labdaátvétele, de aztán sikerült lenyugodnia és a csapat egyik legjobbjává nőtte ki magát a mérkőzés közben. Nagyon fontos szereplő volt az utolsó percekben: először csak helyzetig juttatta Benzemát, második zseniális passzából viszont már gól is született, James révén. Összességében a legjobbak közt volt.
Sergio Ramos (7,5)
Sokszor vonta magára a figyelmet, hol szerelés, hol fejelés, hol pedig valamilyen ütközés formájában. A védelemben övé volt a legtöbb labdaszerzés és a legtöbb felszabadítás is. Volt egy kiváló, erős fejese is az ellenfél tizenhatosán belül, ám pechjére Silva védeni tudott. Akkor viszont nem voltam teljesen amikor az első félidőben simán pattant le emberéről, vagy mikor a második félidő végén, 3-2-es vezetésnél ő úgy döntött, hogy fellép a védelemből és fent is marad támadni. Ez utóbbi nem volt túl okos gondolat, még úgy sem, hogy ismerjük a kvalitásait.
Raphaël Varane (6)
Nála jobban szerintem senki sem tud azonosulni a csapattal: Varane is felült a hullámvasútra, és annyira élvezi, hogy le sem akar szállni róla. Varane esetében ma két véglet volt: vagy hibázott, vagy hatalmasat mentett. Utóbbira nagy szükség, hiszen a gólvonalról fejelte ki a labdát, a második vendég találatban viszont vastagon benne volt, mert borzalmas módon szakadt le emberéről. Nem hogy hosszabb időszakokat, még 90 percet sem tud kiegyensúlyozottan lehozni újabban…
Dani Carvajal (7,5)
Számára idegen poszton oldotta meg kiválóan a feladatát. Olyan volt, mintha egy rövidhajú, világosabb bőrű, védekezni is tudó Marcelo szaladgálna a bal oldalon. Az első félidőben csak neki köszönhetően érkeztek támadások a balon. Egy szép összjáték után még ziccerbe is került, ám nem sikerült megfelelően helyeznie a labdát. A második félidő inkább a harcosságáról szólt, és bár nem teljesített hibátlanul, élmény volt nézni a harcosságát. Viszi a szíve előre, függetlenül attól, hogy milyen poszton kell helytállnia.
Casemiro (7,5)
Fontos szerepe volt a középpályán ezúttal is. A támadásokhoz most nem tudott annyiszor csatlakozni, mint a legtöbb mérkőzésen, ám erre ezúttal nem is volt óriási szükség – annál inkább a szűrőmunkájára, ami hét megszerzett labdát eredményezett a középpályán. Nem volt igazán látványos a játéka, de annál hasznosabb.
Toni Kroos (7)
Sajnálatos, hogy megsérült, mert egészen jól játszott. Jó párost alkottak Valverdével, akinek köszönhetően Kroos is felszabadultabban tudott játszani. Carvajalnak adott kiváló labdája gólért kiáltott. Számomra ő a szezon egyik meglepetésembere, akinek sikerült kilépnie tavalyi önmaga árnyékából. Mindent lehet mondani rá, de azt nem, hogy alibizett volna az elmúlt (vagy a mai) mérkőzéseken. Reméljük, hogy sérülése nem komoly.
Eden Hazard (6,5)
Aki csak az eredményt, valamint a gólszerzőket látja, annak furcsa lehet a pontszám. Megkövezhetnek a többiek is, de a hat és feles is csak azért jár, mert gólig és gólpasszig jutott. Ez a pozitívum. A negatívumok sora sajnos sokkal hosszabb: az első félidőben nem volt jó megoldása a gólján kívül, még mindig idegen testként mozgott a Real Madrid támadószekciójában. Ugyanez igaz volt a második félidejére is, sajnos körülményes, lassú, és nem tudja segíteni a támadásépítéseket. Volt egy ígéretes kontrája a csapatnak, ott ütközött ki a legjobban, hogy mennyire nincs játékban: több opciója is lett volna, de addig tartogatta a labdát a társak megjátszása helyett, míg végül el nem veszítette. Örülök a góljának, nagyon kellett már a lelkének, de sajnos nem éreztem azt, hogy attól sokkal felszabadultabbá vált volna.
Gareth Bale (6,5)
Többet zárt vissza védekezni, valamint a csapatjátékból is jobban ki tudta venni a részét, viszont rendkívül pontatlan volt. Kivéve egy esetet: zseniálisan tekerte külsővel a labdát Benzema elé az első gólnál. Kapura lövése ezúttal egyáltalán nem volt.
Karim Benzema (6,5)
Ismét lőtt egy gólt, valamint kihagyott egy nagy ziccert. A legnagyobb negatívum vele kapcsolatban mégis az, hogy a csapatban senki sem volt pontatlanabb nála: passzainak csak 73 százaléka talált embert. Ha egy másik támadóról lenne szó, ez a szám talán elfogadható lenne, esetében viszont meglehetősen alacsony. Nem a támadóhármas mérkőzése volt a mai, még úgy sem, hogy a négyből két gólt ők vállaltak.
Cserejátékosok
Luka Modrić (8)
Jól és eredményesen szállt be a meccsbe. Passzai rendben voltak, kulcspasszokat is osztott, emellett a középpályás védekezésben is aktív szerepet vállalt. Az a bombagól pedig… az idény legszebb találatai között lesz a helye, ez kétségtelen.
Isco (2)
Az esti lámpafény körül táncot járó, a búrának folyamatosan neki-nekirepülő cserebogár mozdulatai is hasznosabbak és élvezetesebbek, mint Isco mai játéka. Röviden és tömören: védekezni nem tud, támadásban pedig eszméletlenül lassú és pontatlan volt.
James Rodríguez (8)
Neki tíz perc is elég volt ahhoz, hogy megkiabáltassa és megörvendeztesse a Bernabéut. Góljánál is nagyobbra értékelendő a szenvedély, ami benne van a Real Madrid iránt. Tiszteletreméltó, hogy sosem adja fel.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (5)
A kezdőcsapatba nem nagyon lehet belekötni, talán csak egy ponton: a védelem és a támadószekció adta magát, a középpályára pedig frissítést hozott, ám elkövette azt a hibát, hogy az elmúlt 4 évben folyamatosan túlterhelt Kroost ezúttal is a kezdőcsapatba nevezte. Sajnos meglett a böjtje. És hiába lengeti folyamatosan a rotáció szóval teleírt zászlót a sajtótájékoztatókon, ha nem változtat, hamarosan Benzema is beköszön majd a rehabilitációs központba. Szintén a számlájára írnám, hogy a csapat nem tud konzisztens teljesítményt nyújtani 90 percen át, és rendre elkényelmesedik ha kétgólos előnybe kerül. Nem ez volt az első, és ide a rozsdás bökőt, hogy nem is az utolsó alkalom. Ami a cseréit illeti, azokat már rég nem értem, így a Hazard-Isco, vagy a Bale-James váltást sem. Utóbbi persze bejött, de nehéz lenne magyarázni a csere miértjét taktikailag, egy gólos előny birtokában, amikor az ellenfél folyamatos nyomást helyez a csapatra. A győzelem persze pozitív, de nem érzem azt, hogy a meccs végkimenetele Zizoun múlott volna. Ami miatt viszont ténylegesen jár a piros pont, az Valverde szerepeltetése, valamint a csapatba való, egyelőre logikusnak tűnő, fokozatos beépítése. Ez egyértelműen a francia húzása, már az előző idényben is látszott, hogy kedveli az uruguayi stílusát.
A Granada elleni keret
Kapusok: Areola, Altube és Belman.
Védők: Carvajal, Militão, Ramos, Varane, Odriozola.
Középpályások: Kroos, Modrić, Casemiro, Valverde, James és Isco
Támadók: Hazard, Benzema, Bale, Jović, Rodrygo.
Kimaradt: Courtois, Nacho, Marcelo, Asensio és Mendy sérülés, Mariano, Lucas Vázquez, Vinícius és Brahim pedig technikai döntés miatt.
Real Madrid – Granada (bajnoki mérkőzés)
Helyszín: Estadio Santiago Bernabéu (Madrid); Időpont: 2019.10.05. (szombat) 16:00; TV: Spíler 2
Egytől egyig: Atlético Madrid – Real Madrid
Csapatok
Atlético Madrid (7)
Hol vannak már azok az idők, amikor a matracosok kizárólag fizikai erőfölényüknek, illetve az általuk sokkal szebben játszott csontzenének köszönhetően próbálták meg behúzni erőből a mérkőzéseiket. Manapság az Atlético már egy játszó csapat. Noha felfedezhető még a Simeone féle forrófejűség a játékukban, ez a csapat most már játszani is próbál. Tegnap este szerencsénkre nem jött ki számukra minden lépés, főleg a támadóharmadban maradtak el saját maguk szintjétől. A befejezésekkor egyszerűen nem voltak elég higgadtak és pontosak, így nem is sikerült eltalálniuk a Real Madrid kapuját. A középpályán (köszönhetően többek között Thomas mesteri játékának) és a védelemben viszont fel tudták venni a harcot, sőt egy-egy rövid pillanatra ellenfelük fölé is tudtak kerekedni. Amikor ez nem sikerült, akkor pedig ott volt az évek óta God-módban védő Oblak. Fájó leírni, de ez a fickó zseniális. Az eredmény tekintetében ő volt az, aki a legfontosabb szerepet játszotta a meccsen.
Real Madrid (7)
Megleptek. Nem azért, mert rendre jöttek volna a szemkápráztató támadások, hanem sokkal inkább azért, ahogy csapatként együttműködtek a srácok. Olyan csapatszintű védekezést mutattak a játékosok – melyből tényleg mindenki kivette a részét –, amire eddig igen kevésszer volt példa. Persze jogosan merül fel a kérdés: a mai Real Madrid esetében már annak is örülni kell, ha kiemelkedő csapatszintű védekezéssel sikerül döntetlent játszani a Wandában? Nos, aludnom kellett egyet a válaszra. A mérkőzés után meglehetősen frusztrált és csalódott voltam, pontosan a feltett kérdés miatt. Mert hiába működött pazarul a védekezés, hiába mozgott egyként az egész csapat, a támadóharmad csak szenvedett. Azt viszont a pillanat hevében teljesen elfelejtettem, hogy ez az Atlético még mindig az egyik legkeményebben és legjobban védekező csapat a spanyol bajnokságban, az évek során folyamatosan fejlesztett támadásokkal… Ennek fényében igenis azt mondhatjuk, hogy a pozitívumok figyelembe vételével elfogadható a tegnap, idegenben elért eredmény. Nem fogom azt mondani, hogy jó, de elfogadható. Ki gondolta volna a PSG utáni zakót követően, hogy a Pizjuánban és a Wandában tett látogatások után négy ponttal gazdagodik a csapat? Szerintem senki. És bőven voltak csapat, valamint egyéni szinten is pozitívumok. Ilyen például az, hogy a franciák elleni vereség után több mint 200 percig nem sikerült egyetlen ellenfélnek sem eltalálni a Real Madrid kapuját. Lehet, hogy mégis fejlődik szeretett csapatunk?!
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Toni Kroos (8)
A sokszor (és jogosan) kritizált Toni egy, de inkább két sebességi fokozattal feljebb kapcsolt a párizsi égés óta. Tegnap kiválóan mozgatta a csapatát, szinte kivétel nélkül az összes összjáték megkerülhetetlen szereplője volt, kulcspasszokat osztott, és még a veszélyes távoli lövésekre is maradt energiája. Nem sajnálta magát beletenni a keményebb ütközésekbe sem. Fontos lenne, hogy a tegnap mutatott formáját tudja hosszabb ideig fenntartani.
Thibaut Courtois (7)
Nem volt túlságosan sok dolga a hevesen fütyülő hazai szurkolók anyázásainak befogadásán kívül. Volt egy fontos kivetődése egy középre lőtt labdánál az első félidőben, ahol nagyon nagy szükség volt az éberségére. Ezen kívül nem tették próbára, hiszen nem volt több olyan lövése a hazaiaknak, ami eltalálta volna a kaput vagy a belgát.
Dani Carvajal (6,5)
Nem ez az első olyan mérkőzés a közelmúltból, ahol védekezésben végre tudja hozni a tőle jogosan elvárt szintet. Keményen vette fel a harcot a matracosok támadóival, olyan szenvedéllyel vetette bele magát a meccsbe, ahogy azt tőle a derbiken megszokhattuk. A támadásokat ezúttal viszont nem tudta kellő hatékonysággal támogatni, több elszórt labdája is volt.
Raphaël Varane (6,5)
Idei önmagához képest egész jól teljesített, de messze volt a tökéletestől. Ideje nagy részében Diego Costát és Félixet próbálta semlegesíteni, több-kevesebb sikerrel. Fejpárbajokban erős volt. Volt viszont néhány olyan passza, amivel komoly gondokat okozhatott volna csapatának – az első félidőben egy ilyen eladott labdából a kapuig jöttek a hazaiak, de szerencsére nem sikerült jól a befejezés. Nem tudom hogy miért vannak olyan pillanatai, amikor a dekoncentráció minden jele egyszerre jelenik meg rajta, de mindannyiunk nevében mondhatom, hogy jó lenne, ha sikerülne végig figyelnie egy mérkőzésen. Ha ez nem sikerül, akkor Militão páros lábbal fogja berúgni a kezdőcsapatba vezető ajtót.
Sergio Ramos (7,5)
Továbbra is a védelem legfontosabb láncszeme. Szentül hiszem, hogy ha ő is ott lett volna a pályán Párizsban, akkor nem lett volna ennyire csúnya a meccs vége. A testbeszéde, a karaktere, a jelenléte teljesen más játékossá varázsolja a többieket is. Ez olyan dolog, amit nem lehet tanulni, erre születni kell. A szomorú az, hogy jelenleg ő az egyetlen játékos a keretben, aki ezeket a karakterjegyeket a zsigereiben hordozza. Tegnap több fontos szerelése volt, és nem egyszer fordult elő, hogy ő állta útját egy-egy nagyon jónak ígérkező passznak. Nem kétséges, a védelem legjobbja volt.
Nacho (7)
Magához és pozíciójához mérten kiválóan oldotta meg a feladatot. Nem mutatott túl jó formát az elmúlt hetek, hónapok során, de tegnap nagyon odatette magát. A védelem tagjai közül övé volt a legtöbb labdaszerzés, emellett a támadásokat is igyekezett erején és tudásán felül támogatni. Volt egy pazar középre tett labdája, amit sajnos Bale nem tudott gólra váltani. Nem Nacho a legnagyobb sztár a madridi öltözőben, de azt kötve hiszem, hogy nála nagyobb (és fehérebb) szívű játékos lenne a keretben.
Casemiro (7,5)
Továbbra is az egyik legnagyobb meglepetés – még akkor is ha már jól ismertük a benne rejlő tehetséget és állatot is. A keret legkiegyensúlyozottabb játékosa a brazil középpályás, sőt azt is ki merem jelenteni, hogy jelenleg a legfontosabb spílere is. Nemcsak azért, mert nincs helyettese, hanem a hétről-hétre a pályára rakott teljesítménye miatt is. A középpályán természetesen övé volt a legtöbb visszaszerzett labda, sokat ütközött, egyetlen negatívuma tegnap a meglehetősen sok eladott labda volt – ebben a tekintetben jobban teljesített az elmúlt hetek során.
Fede Valverde (7)
Már tavaly is folyamatosan hangoztattam, hogy ebben a srácban több van, mint Marcos Llorentében. Zizou bedobta őt a mély vízbe tegnap, ami a rövid középpálya ellenére is jelzésértékű. Ha a francia nem bízna benne kellőképpen, akkor nem lett volna helye a csapatban, efelől senkinek se legyen kétsége. Az uruguayi pedig köszönte szépen, élt a lehetőséggel. Nem ijedt meg, sőt, igazán tökösen vetette bele magát a meccsbe, a saját tizenhatosa előterében sem rezzent össze, ha meg kellett csinálnia egy cselt a labdakihozatal érdekében. Rendkívül gyors, ami kifejezetten hasznos volt a labdakihozataloknál. A második félidő közepére eléggé elkészült erejével, így cseréje indokolt volt. A jövő viszont egyértelműen az övé.
Eden Hazard (3)
Sajnos messze a csapat leggyengébb láncszeme volt a belga, aki egyszerűen nem találta a helyét a pályán. Labdával és labda nélkül sem tudott megfelelően teljesíteni: amikor nála volt a játékszer, rendre rossz megoldásokat választott (ezt jól támasztja alá a tény, hogy neki volt a legtöbb eladott labdája), az ellenfél labdázgatása esetén pedig többször vétett helyezkedési hibákat. Egyelőre nem tudja igazolni, hogy miért akarta őt ennyire a klub, de bízzunk benne, hogy előbb vagy utóbb számára is kijön a lépés.
Karim Benzema (5)
Eléggé el volt szigetelve a játéktól, köszönhetően a hazai védők kiemelt figyelmének. Először talán a második félidőben tudott igazán bekapcsolódni a csapat összjátékába. Mentéségre szóljon, hogy a társak sem tudták kellően hatékonyan játékba hozni a franciát, ám a meccs legnagyobb helyzete még így is az övé volt: zseniális fejesét Oblak védte földöntúli bravúrral.
Gareth Bale (5,5)
A támadóhármas tagjai közül ő volt a legaktívabb, de őt sem a parádés döntések jellemezték. Volt néhány szép és hasznos megmozdulása, de a kapu előterében ő sem tudott hatékony lenni: lövései, próbálkozásai messze elkerülték Oblak kapuját.
Cserejátékosok
Luka Modrić (7)
Jól szállt be a meccsbe horvát középpályás, sikerült színt vinnie a középpályára és energiát csapat játékába. 23 passzra volt ideje és lehetősége, ám ezek mindegyike embert talált. Keresztbe lőtt labdájára minden második csapatban érkezett volna valaki a kapu előtt, sajnos a Real Madrid épp nem ezen csapatok táborát erősíti már jó ideje.
James Rodríguez (5)
Hazard helyett érkezett, így Bale átköltözött a bal oldalra, míg James maradt a jobbon. Röviden és tömören összefoglalva: szélsőként csak szenvedett. De hát ezt a történetet már jól ismerjük. Ő nem szélső, és nem képes, illetve nem is alkalmas arra, hogy ezt a posztot megfelelően játssza. Ő nem itt érzi jól magát, hanem ott, ahol az elmúlt hetekben lehetőséghez juthatott.
Luka Jović (-)
Teljesen értelmetlen és lélekromboló volt őt három percre beküldeni.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (8)
Ezúttal jár neki a pacsi. Nem meccselt tökéletesen, hiszen a cseréi véleményem szerint lehettek volna hatékonyabbak: gondolok itt James beküldésére (talán Vinícius alkalmasabb lett volna Hazard helyén), valamint a Benzema- Jović cserére. Utóbbit 15-20 perccel korábban meg lehetett volna nyugodtan húzni, hiszen a szerb fizikai adottságai előnyére válhattak volna a hazai védők gyűrűjében – ezt bizonyította a három perc alatt is, amikor egy ütközésnek köszönhetően szerzett labdát a középpályára visszafutva. Ettől eltekintve viszont nagy edzői munka volt ebben a meccsben: Zizou közel tökéletesen szervezte meg a csapatszintű védekezést, rendszerében minden játékosnak megvolt a helye és az egyértelmű feladata is. Ez nem kis dolog, pláne azok számára, aki látta például a PSG elleni mérkőzést. Az már csak hab a tortán, hogy két kőkemény idegenbeli helyszínről, hasonlóan jól megszervezett játékkal végül 4 pontot tudott elhozni a csapat. Ezek a pontok rengeteget érnek majd a végelszámolásnál.
Ødegaard csodálatos gólpassza az Alavés ellen
De verdad, lo de Odegaard tras caño pinta a una de las asistencias de la temporada. pic.twitter.com/GVPlXpbsDW
— Nacho (@nachocerrato94) September 26, 2019
Rodrygo: Zidane nyugalmat és bizalmat sugároz, ezért alakult ilyen jól számomra ez a mérkőzés
Lucas Vázquez
„Nagyon boldog vagyok az eredmény, valamint a meccsbe fektetett munka mennyisége miatt. Nagyon fontos volt számunkra, hogy megszerezzük a három pontot. Ki kell emelnünk az egész csapat által végzett munkát: az első pillanattól kezdve nagyon erősek voltunk védekezésben és támadásban is. Ezen az úton kell tovább haladnunk.”
„Az edző egész pályafutása során ugyanazt az elvet alkalmazza, az egész keretre vonatkozóan. Elégedettek vagyunk ezzel a filozófiával, valamint azzal, hogy mindannyian lehetőséghez jutunk. A győzelmek akkor jönnek, ha az egész csapat együtt van. Ezt bizonyítottuk ma is. Zizou az egész csapatot használja, mindenkinek lehetőséget ad. Ha jól edzünk és teljesítünk, akkor mindenre képesek vagyunk.”
Nagyon örülünk Vinícius teljesítményének. Nagyszerű srác, aki annyira keményen dolgozik, mint a keret többi tagja. Ő is kivette a részét a győzelemből a góljával. Nagyon örülünk, hogy őt és Rodrygót leigazolta a klub. Ugyanakkor lépésről lépésre kell haladniuk, folytatniuk kell a fejlődést. Mindenük megvan ahhoz, hogy szupersztárrá váljanak. Folytatniuk kell azt a munkát, amit eddig is végeztek. Csodálatos srácok, barátságosak, és ha keményen dolgoznak, bármit elérhetnek.”
„Örülök, hogy játszhattam, hogy azt csinálhattam, amit a legjobban élvezek. Ami a derbit illeti, egy nagyon fontos mérkőzés számunkra, nagyon szeretnénk győzni.”
Rodrygo
„Mindig is volt egy kis szerencsém a bemutatkozásaimon, ez nagy örömmel tölt el. Nagyon boldog vagyok, hogy pályára léphettem és be is találtam, hiszen ezzel segíthettem a csapatnak. Szeretném megköszönni a családomnak és a csapattársaimnak, akik minden egyes nap beszélnek velem és önbizalmat adnak. Már korábban is mondtam, hogy a Real Madrid mezében mindig érzelemdús a gólszerzés.”
„A bemutatkozásomon szerzett gólom ellenére nem szeretném, ha Ronaldóhoz hasonlítanának, hiszen ő a futballtörténelem, valamint a hazám egyik legnagyszerűbb játékosa. Ami a gólt illeti… jól vezettem a labdát, tudtam, hogy onnan jól is alakulhatnak a dolgok. Mindig meg kell mutatnom, hogy méltó vagyok a Real Madridban való játékhoz.”
„Zidane tudja, hogy mit csinál, minden egyes nap beszélünk egymással, gyakran elmondja, hogy folytatnom kell a kemény munkát. A Real Madrid játékosa vagyok, és nem érdekel, hogy a Castillában szereplek Raúl irányítása alatt, vagy az első csapatban. Itt mindig lesznek nagyszerű játékosok.”
„Nagyon boldog vagyok. Zidane nyugalmat és bizalmat sugároz, úgy vélem, ez az oka annak, hogy így alakult ez az este számomra. Egyszerűen nem találom a szavakat, a bemutatásom óta arról álmodtam, hogy a Bernabéu az én nevemet skandálja… Nagyon boldog vagyok!”
Cristiano Ronaldo: Nagyon fáj, hogy én vagyok az első számú, de édesapám ezt nem láthatja (II. rész)
Beszéljünk egy kicsit Georgináról, a barátnődről. Nemrég adott egy interjút, amiben elmondta, hogy minden este szexi fehérneműt visel az ágyban, mert így érzi jól magát, ráadásul ez a mellette lévő férfit is boldoggá teszi. Szóval adja magát a kérdés: mindez boldoggá tesz?
(Nevet) Boldoggá tesz. Ez jó! Ugyanakkor ő egy fantasztikus ember.
Ez egy igaz szerelem?
Igen. Tudod, Gio a részemmé vált. Nagyon sokat segít nekem. Természetesen szerelmes vagyok belé. Ő a gyermekeim anyja, szenvedélyt érzek iránta. Ő egyben a barátom is, megnyitottam neki a szívem, ahogy ő is nekem a sajátját. Valószínűleg…
… életed szerelme.
Pontosan. Ezt akartam mondani.
Azt is mondta, hogy egy nap szeretne Cristiano Ronaldo felesége lenni.
Miért ne?
Szeretnéd most bejelenteni, hogy házasodni fogsz?
Nem most, nem ebben az interjúban (nevet)… Jelenleg nem ez az elsődleges dolog, de miért is ne házasodnánk össze egy nap. Nem kerülgetem ezt a dolgot.
34 éves vagy, négy gyerek édesapja. Igenis kerülgeted.
Ne helyezz rám nyomást, kérlek!
Kerülgeted! Gyerünk, Cristiano! A fiamnak is azt mondtam, hogy 35 éves koráig házasodnia kell. Neked már csak egy éved van…
Egy nap… De tudod, az orvosok azt mondják, hogy a biológiai korom csak 28 év! (Nevetnek) Nem, komolyra fordítva a szót, egy nap tényleg össze fogunk házasodni, ez biztos. Édesanyámnak is ez az álma. Úgyhogy miért ne?
Édesanyád az életed egyik legfontosabb része. Dolores… olyasvalaki, aki mindig ott van melletted. Mennyire fontos ő számodra?
Édesanyám mindig is a család támasza volt. Amim van, annak nagy részét neki köszönhetem.
A nagy mérkőzéseid előtt nyugtatót kellett szednie. Ideges, ha nézi a játékodat egy igazán nagy meccsen.
Nagyon idegessé válik olyankor, bár nem tudom megérteni, hogy miért.
Van bármi, amivel meg tudod nyugtatni?
Az elején voltak ilyen dolgok, igen. De ma már nem engedem neki, hogy nézze a nagyobb mérkőzéseimet. Beszélek egy-két barátommal, hogy maradjanak otthon vele, sétáljanak a ház körül, mert nagyon idegessé válik. Volt két alkalom, hogy ott volt a stadionban, elájult, és kitörtek a fogai. Egyszerűen túl ideges. Nem engedhetem meg, hogy ilyen állapotba kerüljön. Mondtam neki, hogy édesapám már nem él, és nem akarom most őt is elveszíteni. Ezért nem jöhet többet a nagyobb meccseimre. De ő is tudja, hogy mi a helyzet, hogy nem képes nézni ezeket a mérkőzéseket. Úgyhogy most boldog és nyugodt vagyok.
Édesapád, Dinis, alkoholizmussal küzdött. Minél jobban beleástam magam az ő történetébe, annál inkább együtt éreztem vele. Nagyon fiatalon háborúba kellett mennie Mozambikban és Angolában Portugália miatt, és az ott történtek rossz hatással voltak rá, csakúgy, mint nagyon sok fiatal portugál férfira. Amikor hallottál arról, hogy mi mindenen kellett keresztülmennie, jobban megértetted, hogy miért vált azzá az emberré, aki végül lett belőle?
Piers, nem tudom… Amikor róla beszélek, azt érzem, hogy nincsenek szavaim arra, hogy kifejezzem, milyen volt édesapám.
Találtunk valamit, amit szerintünk még nem láttál. Egy helyi televízió interjújáról van szó. Ott készült a háznál, amit te vettél édesapádnak. 2004-ben készítették, az Európa-bajnokság döntője előtt. Egy évvel azelőtt, hogy elhunyt. Ha nem bánod, lejátszanánk ezt a videót.
Természetesen.
Piers egy interjút játszik le Ronaldónak, melyben a portugál sztár édesapja beszél fiáról a 2004-es Európa-bajnokság döntője előtt. Dinis az interjúban elmeséli, hogy túlságosan ideges lenne, ha élőben nézné a döntőt, így úgy döntött, otthonról figyeli majd fiát. Azt is elmondja továbbá, hogy nagyon büszke Cristianóra, aki nagyon jó kezekben van, hiszen Dolores mindig vigyáz rá.
Cristiano elérzékenyül a videó láttán, könnyezni kezd.
Nagyon érzelmes lehet számodra…
(Cristiano sírni kezd) Sosem láttam még ezt a videót. Egy zsebkendőt, kérlek… Sosem láttam ezt a videót. Hihetetlen.
Látni, hogy arról beszél, mennyire büszke rád… Sokat jelenthet ez számodra…
Igen, valóban sokat. (Iszik egy kortyot) Azt hittem, hogy ez az interjú vicces lesz, nem számítottam arra, hogy sírni is fogok, de még sosem láttam ezeket a képsorokat. Szeretném, ha megkapnám ezt a videót, hogy a családom… (elcsuklik a hangja) … Nem igazán ismertem az édesapámat. Alkoholista volt, sosem volt egy átlagosnak, normálisnak nevezhető beszélgetés köztünk. Nem volt egyszerű.
De mondta neked valaha is, szemtől szemben, hogy büszke rád?
Igen. Mondta. Hihetetlenül bánt velem, olyan voltam, mint a család gyémántja. Ő tudta, hogy futballista leszek, és hogy őszinte legyek, ez nagyon fáj, mert minden… (ismét sírni kezd) … Ne haragudj.
Mi okoz fájdalmat számodra?
Az, hogy én vagyok az első számú, a legjobb, de ő ebből semmit sem láthat.
Az, hogy nem láthatta, hogy milyen nagyszerű labdarúgóvá váltál…
Nem… Soha…
Amit mi láttunk ebben az interjúban, az számunkra leírta, hogy mennyit jelentettél neki…
Igen. Az egész családom, édesanyám, a testvérem, sőt még a nagyobbik fiam is láthatja, ami velem történik, de édesapám ebből semmit sem láthatott. Fiatalon elhunyt, de ez így van… Talán azért kaptam ennyit a futballtól, mert ő odafentről segít…
Érzed őt?
Igen, érzem.
Mennyire érintettek meg ezek a dolgok apaként? Ez is segített meghatározni, hogy milyen apa szeretnél lenni? Sosem ittál, nem dohányoztál, fegyelmezett vagy… ez azért van, mert szeretnéd megmutatni a saját gyerekeidnek, hogy van más út is?
Igen, jó apa szeretnék lenni, és azt hiszem, az is vagyok. Senki sem tökéletes, még mindig a tanulási fázisban vagyok, de jó apának tartom magam. Az édesanyám, a családom, az édesapám példáját követem. Jó apa akarok lenni.
Mik azok az értékek, amiket a családodtól kaptál? Mit gondolsz? És melyeket szeretnéd átadni a gyerekeidnek?
Alázatosnak kell lenniük, keményen kell dolgozniuk, tisztelniük kell az embereket… ezek az alapvető dolgok. Ha egészséges környezetben élsz, azt a gyerekeid is érzik. És az az igazság, hogy én szeretnék lenni a lehető legkirályabb srác, egy király apa.
Engedd meg, hogy megosszak veled egy titkot. Négy gyerekem van… kiváló akarsz lenni, azt is hiszed, hogy az vagy, de amikor eléred a 40-45 éves kort, mindennek vége. És nem számít, hogy Cristiano Ronaldóról vagy saját magamról beszélünk. Királynak tűnsz… de ez is el fog jönni.
Ez is része az utazásnak. Ugyanakkor, abban a helyzetben felkészült leszek. Tudom, hogy a gyerekek nőnek, tudom, hogy barátnőik lesznek, családot alapítanak… És ha majd öreg leszek, élvezni fogom, amit a futballtól kaptam, és nyugodt életem lesz. Remélem.
Cristiano Junior kilenc éves, de már most nagyon tehetséges futballista. Van róla is egy videónk, amin a Bernabéuban, az egyik Bajnokok Ligája-mérkőzés után a gyepen bizonyította tehetségét. Látni lehet, hogy benne van a lehetőség. Olyan, mint az édesapja. A mozdulatok, a pontos befejezés… Olyan, mint egy mi Cristiano, nem?
Én is így gondolom.
Meg kell kérdezzelek életed egy nehéz időszakáról. Csodálatos karriered van, de mégis eljött az a pont, amikor negatív hírekkel töltötted meg az újságokat. Előállt egy nő, aki erőszakkal vádolt téged. Igaz, hogy nemrég ejtették a vádakat és nem vizsgálódnak tovább, de mesélj kérlek arról, hogy miként reagált erre az egészre.
Nos, nem fogom elfelejteni a 2018-as évet… Talán életem legnehezebb éve volt a futball világán kívül. Nagyon nehéz volt az egész. Ismerik azt az oldalamat, amivel sebezhetővé tehetnek, hiszen a méltóságommal játszanak. Nagyon nehéz, hiszen barátnőm és családom van. Emlékszem, egy nap otthon voltam, a nappaliban voltunk Gióval, váltogattuk a csatornákat a televízióban. Láttuk a híreket, amiben Cristianó Ronaldóról beszéltek… Cristiano ezt és ezt tette… Aztán hallottuk, ahogy a gyerekek jönnek le a lépcsőn, majd gyorsan elkapcsoltunk, mert aggódni kezdtem. Ez nagyon szomorú. Ugyanakkor nem tudom kontrollálni, hogy mi történik a házamon kívül.
Amikor felhívtad édesanyádat és elmondtad neki, hogy ejtették a vádakat, biztosan megkönnyebbült.
Természetesen, főleg ő. Amikor korosodsz, a média pedig hazugságokat közöl… különösen édesanyám esetében, aki többször is nagyon ideges volt. Mindig mondtam neki, hogy nyugodjon meg, hiszen ismeri a fiát. Elmondtam, hogy semmi sem fog történni, csak bízzon bennem. De mégis ideges volt. Képzeld csak el, hogy ha ennyire ideges a mérkőzéseimen, akkor milyen, ha egy személyes dologról van szó. Amikor arról beszélnek, hogy a fia börtönbe kerülhet erőszak miatt. Nagyon nehéz. De végül minden jól alakult, így boldog vagyok.
Melyik rekordot emelnéd ki? Melyik az a rekord, amiben mindenképp te szeretnél az első lenni?
(Mosolyog) Az Aranylabdák, például. Azt szeretném, ha nekem lenne a legtöbb Aranylabdám a futballtörténelemben. Tényleg imádom. És úgy gondolom, hogy meg is érdemelném. Ahogy te is említetted korábban, Messi egy fantasztikus játékos, egy fantasztikus srác. Ő is a futballtörténelem része. Ugyanakkor azt gondolom, hogy 6, vagy 7 Aranylabdám kell, hogy legyen. Szeretném, ha sokkal több lenne, mint neki.
Soha nem küldtél még neki üzenetet?
Nem. Ahogy azt a gálán is mondtam… Sokan meglepődtek azon, ahogy beszéltem róla. Nem vagyunk barátok a magánéletben, de 15 éve vagyunk ugyanazon a színpadon. Jó a kapcsolatunk, és tudom, hogy ösztönzöm arra, hogy jobb játékossá váljon, ahogy ő is ösztönöz engem.
Ő a legjobb, aki ellen valaha is játszottál?
Igen, ez teljesen biztos.
Szegényes körülmények között nőttél fel Madeirán. Édesanyád rengeteget dolgozott, te pedig a testvériddel osztoztál egy szobán. Gondoltad volna, hogy egy nap saját séfed is lesz?
Dehogy, soha! Még akkor sem, amikor profi futballistává váltam.
Milyen örökséget szeretnél hagyni magad után?
A futball-örökségemre gondolsz?
Igen. Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád az emberek?
A történelem egyik legjobbjaként.
Az egyik, vagy a mindenkori legjobbként?
Ez az emberek ízlésétől függ. Ez azon múlik, hogy mit szeretnek az emberek. Van, aki ezt a játékost szereti, míg más amazt. Biztos vagyok benne, hogy már a történelem része vagyok, hogy én vagyok az egyik legjobb. Én a legelsőnek tartom saját magamat, de van, aki számára csak a második vagy harmadik legjobb vagyok. Nem számít. Én tudom, hogy a futballtörténelem része vagyok, minden idők egyik legjobbja.
Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek Cristiano Ronaldóra, az emberre? Mit írnál a sírodra?
Első számú (nevet). Nem a 7-es, hanem az első számú!
Tényleg ez hajt téged, első akarsz lenni. Nem második…
Nem…!
Nem harmadik…
Én nem ismerem ezt a számot.
Egy utolsó dolog, amit meg szeretnék kérdezni, amire meg szeretnélek kérni… Ezt talán haza is viszed magaddal. A te neved van rajta. Minden azon múlik, hogy mit válaszolsz. Hallottam, hogy jó esély volt arra, hogy csatlakozz hozzánk, az én kedvenc csapatomhoz, az Arsenalhoz. Igaz, hogy egykor majdnem csatlakoztál hozzánk?
Igen, igaz.
Mennyire voltál közel?
Nagyon, egy lépésnyire. Hihetetlen.
Komolyan?
Teljesen komolyan.
Aztán az utolsó pillanatban kikosaraztad a csapatomat, aztán csatlakoztál a Manchester Unitedhoz. Összetörted a szívem. Most itt a lehetőség, hogy bocsánatot kérj.
Oké, Piers. Nagyon sajnálom.
Piers nevetni kezd…
Bocsáss meg, amiért nem csatlakoztam az Arsenalhoz.
Van egy ajándékom számodra.
Oké!
Piers elővesz egy Arsenal mezt, amin Ronaldo neve van.
Ez az, aminek történnie kellett volna. Ez az, amiről álmodtam az elmúlt 16 évben. De még nem túl késő. Aubameyang, Lacazette, Pépé, Ronaldo… Még nem késő! Gyerünk, Cristiano! Tessék, itt az Arsenal mezed! Tetszik?
Hogyne! Az Arsenal egy nagyszerű csapat. Az átigazolásom végül nem valósult meg, de nagyra értékelem, amit értem tettek, különösképp Arsène Wenger. Ugyanakkor ismered a futball világát. Sosem tudhatod, hogy hol fogsz játszani, ilyen az élet, különösképp a futball. De értékelem, elismerem az Arsenalt. Köszönöm a mezt, meg fogom tartani, különleges helye lesz.
Cristiano, nagyszerű volt beszélgetni veled.
Köszönöm!
Igazi szurkolód vagyok, szerintem te vagy a világ legjobbja. Köszönöm még egyszer! Megtiszteltetés volt. A legjobbakat kívánom neked, a torinói pályafutásodhoz is.
Köszönöm szépen a rám szánt időd, megtiszteltetés, hogy interjút adhattam neked. Nem gondoltam, hogy meg fogsz siratni, szerintem sosem sírtam még interjú során.
Büszkének kell lenned arra, amit mondott.
Először azt hittem, hogy láttam már ezt a videót, de nem, így meglepett. Nos, láttad a reakciómat…
Teljesen emberi reakció volt. Egy gyerek, aki látta az édesapját, aki arról mesél, hogy mennyire büszke a fiára. Én is apa vagyok, édesapám még él, ez egy ilyen pillanat, ami elönt érzelmekkel. Ez is bizonyította, hogy mennyit jelent számodra a család és édesapád.
Erről van szó. Ezért is kezdtem el sírni. Nem tudtam kontrollálni az érzelmeimet. Nagyon érzelemdús pillanat volt. Igazán köszönöm, Piers!
Cristiano Ronaldo: Hogy milyen Cristiano Ronaldónak lenni? Unalmas… (I. rész)
Hey, Cristiano! Örülök, hogy találkozunk. Minden rendben?
Én is örülök. Minden tökéletes.
Ideges vagy?
Nem, egyáltalán.
Biztos?
Százszázalékig.
Mit szeretnél elérni ezzel az interjúval?
Jó kérdés. Szeretnék beszélni önmagamról. Nem fogok rejtegetni semmit. Nem szeretném színlelni, hogy valójában más ember vagyok.
Briliáns futballista vagy, így természetesen nagyon híres is. Ennek mérőszáma, hogy milliók követnek a közösségi oldalaidon, amiben abszolút első vagy. Ariana Grande követ ebben a tekintetben. Kim Kardashian, Kylie Jenner, Beyonce, Lionel Messi, David Beckham… mind mögötted vannak. Háromszor annyi követőd van, mint Beckhamnek. Amikor hallod ezeket a dolgokat, elég furcsa, nem?
Őszintén szólva, nem lep meg. Tudom, hogy ki vagyok. Amit egész életemben tettem, amit most is teszek, azt szenvedélyből csinálom. Az életem nagyjából 75 százaléka a futballról szól, míg a maradék része a családról, barátokról.
Tetszik, hogy te vagy az első, ugye?
Igen, természetesen.
Úgy értem, nem is akarsz második lenni…
Őszintén, ha második vagy harmadik vagyok, nem igazán érdekel. A munkámban persze igen, de ezen a területen nem. A futballban igen, ott én akarok lenni az első számú.
A hírnév egy kétélű fegyver, nemde? Úgy értem, a személyiséged egyik része imádja a figyelmet, az elismerést, a hírnevet, élvezi, hogy Cristiano Ronaldo lehet, hiszen mindez lenyűgöző dolog. Ugyanakkor kell hogy legyen olyan időszak is, amikor ez az egész fullasztó. Nem mehetsz ki biztonságosan az utcára, hiszen abban a pillanatban emberek ezrei rohannak le… Milyen érzés ez a valóságban?
Nos, hogy őszinte legyek, unalmas. Az egyik része fantasztikus, hiszen híres vagy, jó játékos vagy, trófeákat nyersz, gólokat szerzel, az újságok címlapján szerepelsz, ott vagy a televízióban… de tíz év elteltével már más szemmel látod a világot. Barátnőd van, gyerekeid, szükséged van a magánéletre. Az elmúlt tíz évben viszont a magánélet számomra nem létezett. Nem fogok panaszkodni vagy sírni emiatt, de mit gondolsz, hány alkalommal mentem le eddig egy parkba a gyerekeimmel? Egyszer sem.
Mert nem teheted meg.
Ha elmegyek, legalább 20 ember odajön hozzánk, a gyerekek idegesek lesznek, ami miatt én és a párom is. Bonyolult, mert ha a nyilvánosság előtt vagy, akkor oda kell figyelned mindenre, a testtartásodra is. Ha ráteszem az ujjam az orromra, már rögtön képeket készítenek… egyszerűen nem lehetsz önmagad. Ez tényleg unalmas. Ugyanakkor már késő ezen változtatni, egyszerűen alkalmazkodnom kell ahhoz, aki vagyok.
Az egyik legjobb barátod, Ricardo mesélt egy nagyszerű sztorit, 2009 szilveszteréről. Úgy döntöttél, hogy elmész egy klubba. Mutatott egy képet is, jelmezt viseltéltél, álcáztad magad…
(Nevet) Szilveszter volt, és mondtam Ricardónak, hogy el kell mennünk valahová, mert ilyenkor egyszerűen nem ülhetünk otthon. Egyetértett, de mondta, hogy meg kell találnunk a módját. Ezért parókát és bajuszt viseltünk, valamint kabátot. A paróka eredeti hajból készült, jobb volt, mint a sajátom! Egy madridi hotelbe mentünk, a tetőtérben egy bár volt egy szórakozóhellyel egybekötve. A liftben mindenki minket nézett. Nem tudták, hogy kik ezek a srácok, úgy néztünk ki, mint a rocksztárok. Felértünk a tetőtérbe, mondtam Rickynek, hogy csak angolul beszélhetünk, hogy senki se jöjjön rá, kik vagyunk. Aztán amikor a bárba értünk, portugálul beszéltem Rickardóhoz… megkérdeztem, hogy mit szeretne inni. Az volt az egyetlen pillanat, amikor portugálul szóltunk egymáshoz. Egy srác, aki mögöttem állt, rögtön odafordult és azt súgta: „Cristiano, tudom, hogy te vagy az”. Azt gondoltam, hogy ez nem létezik, nem lehetséges. Nem reagáltam, de belül nagyon rosszul éreztem magam, nagyon zavart. A srác persze az este alatt minden egyes embernek szólt, hogy ez a fickó ebben az öltözékben nem más, mint Cristiano. Úgy éreztem egész este, mintha mindenki engem nézne, pedig valójában senki sem hitte el, hogy én vagyok az. Végül egész éjszaka ott maradtunk, majd úgy feküdtem le aludni, hogy az volt életem egyik legjobb estéje.
Mert újra szabad lehettél.
Igen, szabadnak éreztem magam.
A szabadság okozott óriási örömöt számodra. Az idő többi részében viszont olyan ez az egész, mintha egy börtönben lennél, nem?
Egy kicsit igen, mondhatni. Így van, mert nem lehetsz százszázalékosan önmagad.
Őszintén, összesen hány emberben bízol meg igazán, tényleg százszázalékig?
(Gondolkozik) Nem fogok neveket mondani, mert az nem lenne igazságos. Négy emberben. Ha tényleg arról van szó, hogy teljes mértékben, százszázalékig, akkor csak négy embert mondanék.
Wow.
Ott vannak a közeli barátaim, a családom… de százszázalékig mindössze négy emberben. De bennük teljes mértékben.
Mit gondolsz erről a számról? Elég számodra ez a négy ember?
Számomra elég. Nem sokat gondolkodok ezen, a mi életünk egyszerűen ilyen. Ebben élünk. Ezzel tisztában kell lennünk.
Úgy gondolom, hogy te vagy minden idők legjobb labdarúgója. Ez az én véleményem.
Így gondolod?
Nagyon sokan úgy vélik, hogy Messi az, míg mások úgy, hogy te. Vannak, akik szerint más…
Te őszintén úgy gondolod, hogy én vagyok az?
Igen.
Köszönöm szépen! (Kezet ráznak mosolyogva)
Őszintén így gondolom. De szerinted is te vagy minden idők legjobbja?
Igen. Ez csodálatos, hiszen értékeled, elismered a munkámat, a szenvedélyemet. Elismered azt, amit tényleg szeretek csinálni. Amikor ezt mások mondják, olyan emberek, mint te, az nagyon jó érzés. Büszkévé tesz. Ez azt jelenti, hogy jó és tehetséges vagyok abban, amit csinálok. Az első számú.
Mit gondolsz, mi különböztet meg a többiektől, azoktól, akik közel állnak hozzád, de a te szinted alatt vannak? Vajon az elhivatottságod?
Úgy vélem, hogy jó labdarúgó vagyok, de szerintem a legnagyobb erősségem az a gondolkodásom, a felfogásom. Úgy érzem, a gondolkodásom a legerősebb tulajdonságom. Nézzük csak a számokat, amiket sokan nem szeretnek: az elmúlt 15 évben az általam mutatott szint nagyjából ugyanaz. Áldozat, elhivatottság, kemény munka… mert a tehetség önmagában nem elegendő. Ha nem köteleződsz el teljes mértékben, akkor sosem fogod elérni az általad kívánt szintet. Csak egy példával élve: haza érkezel, ebéddel várnak, ami után pihensz egy kicsit. Felkelsz, majd játszanál a gyerekekkel, de fejben tudod, hogy le kell menned az edzőterembe legalább 30-40 percre… és ez fogja megteremteni a különbséget végül. Érted, amit mondani szeretnék? Ha nem fektetsz bele ilyen jellegű munkát, vagy kihagysz egy edzést, az meg fog érződni másnap… Tudom, hogy ezek a dolgok megteremtik a különbséget. Éppen ez az oka annak, hogy 34 éves vagyok, mégis 28-nak nézek ki (nevet)!
Én 54 éves vagyok, de 67-nek nézek ki… (mindketten nevetnek)
Az értéked nagyjából 500 millió euró körülire becsülhető. Ez igaz?
Nem tudom, remélem! Hol láttad ezt?
Ezt mondják a forrásaim…
Nem tudom, de őszintén, nem hiszem. Ez túl sok.
De akkor mit mondanál, mennyit érsz? 300 millió eurót?
(Nevet) Talán… Nem tudom. Annyit mondhatok, hogy van némi pénzem a bankban… (ismét nevet). Tudom, nem kellene ezt mondanom, de ez az igazság! Ugyanez van, ha arról kérdeznek, hogy hány autóm van. Nem fogom azt mondani, hogy kettő, ha egyszer majdnem 20 van…
Hány autód van?
Vannak dolgok, amiket nem tudok rejtegetni.
De mégis, hány autód van?
Talán húsz, vagy 17… Nem tudom pontosan.
És ebből mennyi Bugatti?
Kettő.
Ferrari?
Mmmm… Kettő.
McLaren?
Kettő…
Rolls Royce?
Kettő…kettő…kettő…kettő (nevet).
Ma is egy Rolls Royce-szal érkeztél. Melyik autódat szereted a leginkább vezetni?
A Rolls Royce-t. Ez a legkényelmesebb, nem fáj benne a hátam. Nagyon szeretem. Tökéletes.
A Sporting csapatánál nevelkedtél, így korán elköltöztél otthonról. Mesélj egy kicsit arról az időszakról, kérlek.
Kölyök voltam, 11-12 éves. Akkoriban nem volt pénzünk. Többen éltünk egy térben, egy kollégiumban. A családomat 3-4 havonta láttam. Elég nehéz volt. Nehéz időszak a családom nélkül. Késő este, 10-11 óra között gyakran megéheztünk. A stadion és a kollégium közelében volt egy McDonald’s, egyszer odamentünk és kopogtattunk az épület hátsó ajtaján, majd mikor kinyitották, megkérdeztük: „Hé, maradt esetleg néhány burgeretek?” Két lány volt ott, akiktől végül kaptunk is hamburgert. Hihetetlen, de később őket sosem találtam meg. Beszéltem néhány emberrel Portugáliában, megpróbáltam megtalálni őket, de nem sikerült. Őszintén remélem, hogy ez az interjú segít megtalálni őket. Nagyszerű lenne meghívni őket Torinóba vagy Lisszabonba, vagy esetleg a házamba, hogy együtt vacsorázzunk. Tényleg szeretném megtalálni őket, mert szeretnék nekik visszaadni valamit a kedvességükből. Akkor nagyon sokra értékeltem azokat a hamburgereket. Sosem felejtem azt a pillanatot.
Apró dolog, mégis nagyon sokat jelent neked.
El sem tudod képzelni, hogy mennyit jelentett nekem az a hamburger azon az éjszakán. A fiam, Junior generációja például sosem fogja megérteni ezt. Számukra minden könnyű. Vannak számítógépjeik, finom étel kerül az asztalukra… nem kell sok áldozatot hozniuk azért, hogy megkapják, amit akarnak. Azt szeretném, ha egy kicsit megszenvedne azért, hogy az legyen, aki lenni akar.
Hogy meglegyen benne az a vágy, ami benned is megvan.
Ez a legnehezebb része a gyereknevelésnek.
Pedig elvitted őt oda, ahol legelőször laktál.
Igen, a lakóházba, ahol egykor éltem. Lisszabonban történt az egész. Egy teljesen normális, átlagos házról beszélünk. Nem mondhatni, hogy nagyon lerobbant ház lenne. Felvittem őt abba a lakásba, abba a szobába, ahol egykor éltem. Ugyanazok az emberek voltak a házban, akik egykor régen… hihetetlen volt. Láttam a hölgyeket, akik régen is ott voltak. Mikor megláttak, elkezdtek sírni. Bevittem Cristianót a szobába, elmondtam neki, hogy a papa egyszer itt élt. Rám nézett, elmosolyodott, majd azt mondta, hogy csak viccelek. Mondtam neki, hogy nem, nem viccelek, tényleg itt éltem. Egyszerűen nem hitte el, mert azok után, amit most lát, nehéz elképzelni, hogy mennyi áldozatot hoztunk meg a legnehezebb időkben. Szóval tényleg nagyon nehéz. Ugyanakkor úgy vélem, hogy tudom, miként motiválhatom őt, miként terelhetem a jó irányba. Remélem, hogy a különbség nála is a fejben lesz majd. Tényleg imádkozom azért, hogy olyan legyen, mint én vagyok. Nem pánikolok, nem problémázok, Junior tényleg az lehet, ami lenni szeretne. Nem fogok nyomást helyezni rá – na, jó, egy keveset azért igen (mosolyog). Meglátjuk, hogy mi történik majd vele.
Ami a futballt illeti, 145 rekordot tartasz jelenleg. Olyan rekordok, melyek esetében valamiből neked van a legtöbb, amiben te vagy az első vagy az egyetlen. Ez elképesztő szám. Csapatjátékos vagy, szereted a kollektív címeket, de imádod az egyéni elismeréseket is. Mit jelentenek számodra?
Ez is része az áldozatoknak, az odaadásnak. Része a győzelem, a siker iránti megszállottságomnak. Remélem érted, amire gondolok. Én ezért dolgoztam és dolgozok. Megdolgoztam érte. A tehetség önmagában kevés… teljes mértékben el kell köteleznem magam. Éppen ezért a rekordok a személyiségem részévé váltak. Nem én megyek utánuk, ők üldöznek engem. És ez nagy különbség.
A győzelem megszállottja vagy?
Igen, az vagyok. A siker megszállottja.
Akkor ez az, ami vezérel.
Igen. Úgy gondolom, ez nem egy rossz dolog, hiszen ez motivál. Ha valami nem motivál, akkor jobb, ha abbahagyod. Érted, amire gondolok? A rekordok ott vannak, és ha már közel vagy hozzájuk, azt gondolod, hogy miért is ne döntenéd meg őket. Amikor arra gondolok, hogy én lehetek a világ legjobb góllövője… huh.
Beszéljünk a kedvenc gólodról. Az enyém az, amit a Juventus ellen lőttél a Real Madrid színeiben, Torinóban.
Az enyém is.
(Megnézik videón a csodálatos ollózós találatot.)
Elmondom, hogy számomra miért ez a legjobb: a technikai kivitelezés miatt.
Őrült találat volt.
Aztán a másik indokom, az a közönség, az ellenfél szurkolóinak reakciója a gól után. Állva tapsoltak. Te pedig a mellkasodon lévő Madrid-címert ütögetted, most viszont már az ő mezükben játszol. Az a reakció, az ellenfél szurkolóinak viselkedése segített a döntéshozatalban? Én nem te vagyok, de akárhányszor visszanézem, libabőrös leszek attól a reakciótól.
Segített, igen, nagyon sokat. Ráadásul az a gól technikailag pályafutásom legjobbja. És egyébként is. Nagyon nehéz így eltalálni a labdát. Éveken át próbáltam egy ilyen gólt szerzeni. Van 700 gólom, de ilyen csak egyetlen egy. Sosem szereztem még egy ilyen találatot.
Milyen érzés volt, amikor végre sikerült?
Nagyon sok ollózós találatot láttam már, de olyat, amit így kiviteleztek volna, még nem. Az az ugrás, ráadásul Buffon állt a kapuba, a Juventus volt az ellenfél, a Bajnokok Ligája negyeddöntője… Úgy gondolom, az egyik legszebb gól, amit valaha is láttam. Nem azért mondom, mert én lőttem. Ha más szerezte volna, akkor is ezen a véleményen lennék.
Az az érzés jobb volt, mint a szex?
Jobb mint a szex? (nevet)
Őszintén…
Őszintén? Nem. Nem jobb, mint az Giómmal… (nagy nevetésben tör ki)
Folytatjuk…
Zidane: Nem ütöttük meg az elvárt szintet
„Hiányzott a játékunkból az intenzitás. Ezen a szinten, ha nem tudsz nagy intenzitással játszani, akkor a saját életedet nehezíted meg. Minden egyes egy az egy elleni párharcunkat elveszítettük. Tudtuk, hogy a PSG mennyire jó csapat, de ez egy pocsék meccs volt részünkről. Jobbak voltak, mi nem ütöttük meg az elvárt szintet.”
„Jól kezdtük a mérkőzést, az első 15 percet mi irányítottuk. Utána viszont a játék minden elemében hiányzott valami. Volt két helyzetünk és szereztünk két gólt, de egyiket sem adták meg. Ez ugyanakkor nagyon kevés. Néha sok helyzetet alakítunk ki és nem tudunk betalálni, de ezúttal nem volt elég helyzetünk.”
„Most a következő mérkőzésre kell gondolnunk. Az idény még csak most kezdődött. Nem vaguynk elégedettek az eredménnyel, de most már a következő meccsre kell koncentrálnunk.”
„A PSG jobb volt nálunk minden tekintetben. A játékuk, a középpályájuk… és ami a legfrusztrálóbb, hogy intenzitásban is jobbak voltak. Ez a leginkább aggodalomra okot adó dolog, hiszen a csapat nem játszott azzal az intenzitással, ami ehhez a sorozathoz szükséges. Szinte meccsben sem voltunk. A PSG nagyon jól játszott, szerzett három gólt, és megérdemelten nyert.”
„Nem tetszik a tény, hogy egyszer sem találtuk el a kaput, tekintve, hogy milyen támadójátékosok voltak a pályán a csapatunkban. Furcsa volt. Emiatt viszont nem aggódom, de ezekkel a játékosokkal több helyzetet kellene kialakítanunk.”
„Ami Courtois játékát illeti, mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk, győzelem és vereség idején is. El kell felejtenünk ezt a meccset. Vasárnap egy újabb mérkőzés vár ránk, erre kell összpontosítanunk. A mai egy kollektív hiba volt.”