Íme a 2019/20-as idény első számú meze!
Íme az első számú mez első bevetése a főszereplőkkel:
Nekünk nagyon tetszik. És nektek? Mondjátok el a véleményeteket kommentben!
Reguilón: Négyéves voltam, amikor először kapcsolatba kerültem a klubbal
„Először négyévesen, a Real Madrid Alapítványon keresztül kerültem kapcsolatba a klubbal. Elvégeztem néhány tesztet, majd készen álltam arra, hogy csatlakozzak. Amikor bekerülsz a Real Madrid akadémiájára, látod, hogy mennyi gyerek szeretne a helyedben lenni. Azon a napon megmutatták Valdebebast, az ottani intézményeket. Nagyszerű volt, fel sem fogtam, hogy hol vagyok. Ugyanakkor megszületett az álmom: a Real Madrid első csapatában akartam játszani. Az akadémia neveltjei számára a kemény munka és az elszántság segíthet elérni a kitűzött célokat.”
„Az eleje közel sem volt könnyű. Délután 5-kor fejeztem be az iskolát, ettem egy szendvicset, majd este 10-r értem haza. A reggelimet és a vacsorámat az autóban ettem meg. Hazaérkezés után még meg kellett csinálnom a házifeladatomat is, úgyhogy kihívásokkal teli időszak volt. Az iskola elvégzését követően az időbeosztás megváltozott, és hamar hozzászoktam a helyzethez. Édesapám mindent feláldozott azért, hogy mindig ott legyek Valdebebasban.”
„Mindig is lassan fejlődtem, mindig lemaradtam nagyjából két évvel a korosztályomtól. Emiatt sokat változtam, elszántsággal, áldozattal és kemény munkával próbáltam kiküszöbölni a gyengeségeket. Az U19-es csapatban végül több játéklehetőséget kaptam. Jó szezonom volt, aminek eredményeképp egy hároméves szerződést írhattam alá a klubbal.”
„Tavaly nyáron az ügynököm szólt, hogy Lopetegui számít rám az előszezon során. Elhatároztam, hogy úgy készülök az előszezonra, mintha az a világbajnokság lenne. Az amerikai túra előtt egy hónapot edzettem otthon, hogy a lehető legjobb formában vághassak neki az előszezonnak. A végén minden jól alakult. Minden egyes nap egy olyan csapattal edzeni, amely zsinórban három BL-címet nyert… ez nem vicc. Ez egy olyan csapat, amely folyamatosan történelmet ír, a világ legjobb klubja.”
„A Bernabéu-kupa megnyerését követően szóltak, hogy a keret tagja leszek az idény során. Sokkolt az a pillanat, hiszen amíg nem hallod, egyszerűen nem tudod elhinni, hogy megtörténik. A szüleim jól tudják, hogy milyen árat fizettünk ezért, így a hír számukra is egy elismerés volt. A Bajnokok Ligájában a CSKA ellen debütálhattam, Oroszországban. Nagyon vártam, hogy tétmeccsen is megmutathassam, hogy a túra során nyújtottjáték nem csak a véletlen műve volt.”
„A Valladolid ellen debütálhattam a Bernabéuban. Emlékszem, hogy kimerítő meccs volt. Végül Sergio és Vinícius is betalált, így győzni tudtunk. A Bernabéu népe teljesen más, mint más stadionok szurkolói. A világ legjobb szurkolói itt vannak, hiszen máshol közel sem várnak el ennyit a csapattól. Amikor látod, hogy ez a tömeg éltet téged, énekli a neved, tapsol, az egészen felemelő érzés.”
„Amikor Zidane megérkezett, beszéltünk egymással, elmondta, hogy tisztában van az addigi teljesítményemmel. Amikor a csapatnak szüksége volt rám, előléptem az akadémiáról, amit Zizou is nagyra értékelt. Ez megnyugtatott. Amikor Zinédine Zidane mond neked ilyesmit a második munkanapján, az igazi elismerés. Bizakodóan fejeztem be az idényt, hiszen mindent megtettem a klubért.”
Még a neve is királyi volt…
A Real Madrid hőseinek névsora nem rövid, és ha megkérdezzük az egyszerű madridistát, szinte biztos, hogy nem José Antionio Reyes neve ugrik be számára a hős szó hallatán.
A spanyol középpályás 2006 nyarán, Fabio Capellóval együtt érkezett a Real Madridhoz az Arsenal csapatától, egy kölcsönszerződés keretein belül. Akkor talán senki sem gondolta, hogy igazán nagy szerepe lesz az együttesben az idény során, hiszen a középpályán többek között olyan nevek voltak mellette, mint Guti, Émerson, Diarra, Rubén de la Red, Esteban Granero, illetve az idény közepétől az argentin Gago is. A poszton finoman szólva is volt merítési lehetősége az olasz szakembernek.
A támadó szellemű középpályás ennek ellenére 30 bajnoki mérkőzésen jutott szerephez az idény során, ráadásul 17 alkalommal a kezdőcsapat tagjaként. Az említett találkozókon összesen 7 gólig jutott.
Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy bárki is képes lenne fejből felidézni ezeket a találatokat (erre természetesen ott a YouTube), ám volt két olyan gól, melyek örökre beírták magukat a történelemkönyvekbe, illetve a madridizmus emlékezetébe. Két találat, amely hőssé avanzsálta a zseniként induló ballábas játékost.
A találatokat egy teljesen átlagos pillanat előzte meg:
Az átlagos alatt itt nem azt kell érteni, hogy David Beckham lejön a pályáról, hanem azt, hogy Reyes a találkozó közben érkezik. Az angol egyébként utolsó mérkőzését játszotta akkor a Real Madridban, és egy sajnálatos sérülés miatt kellett idő előtt elhagynia a pályát. Fabio Capello pedig úgy döntött, hogy az idény során végig kiegyensúlyozottan teljesítő Reyesnek szavaz bizalmat. És milyen jól tette…
Tudniillik ugyanis, hogy a 2006/07-es idény bajnoki hajrájának utolsó mérkőzéséről van szó. Arról a meccsről, ami döntött a bajnoki cím sorsáról. A Real Madrid ellenfele a Mallorca csapata volt, mindenki biztos győzelmet várt a találkozótól, ám a 17. perctől a vendégek vezettek. A már említett cserére a 67. percben került sor, 0-1-es állásnál.
Mindössze két perc telt el az ominózus pillanattól számítva, és jött is az egyenlítő gól. Kitaláljátok, hogy kinek a nevéhez fűződött? Bizony, Gonzalo Higuaín passzát José Antonio Reyes váltotta gólra. A 80. percben Mahamadou Diarra fejese is a hálóban kötött ki, ám a győzelmet, illetve az ezzel járó bajnoki címet nem az a találat biztosította be. A 83. percben ugyanis ismét jött a Real Madrid 19-ese, Reyes, aki egy kipattanó labdát vágott jó húsz méterről a hosszúba. Teljes extázis, önfeledt ünneplés jellemezte azokat a pillanatokat, a gyepen, a lelátón, illetve a televíziók képernyői előtt is. Sosem felejtem el, ahogy 15 évesen üvöltve őrjöngtem az ágyon, egy őrült idény teljesen őrült lezárása miatt. A bajnoki cím, illetve azt a felejthetetlen idényt végig küzdő páratlan csapat mellett pedig egyetlen embert éltettem akkor: az est hősét, egy bizonyos José Antonio Reyest. A fickót, akinek zseniális bal lába elhozta az aranyat egy olyan szezont követően, ami örökre az emlékezetünkbe vésődött.
Bár az idény végén a történet hőse távozott, ráadásul pont az Atléticóhoz, mégis nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is neheztelne rá azok közül, akit fehér szívvel hoztak a világra. Egyszerűen képtelenség. Királyi játékos volt ugyanis, egy közülünk, akit már a neve (a spanyol reyes szó jelentése magyarul ’királyok’ – a szerk. kieg.) is méltóvá tett arra, hogy a Real Madridban játsszon.
2007. június 17-én Reyes mennybe ment Madridban, és nagyon sajnálatos, de alig 12 évvel később, szörnyen fiatalon, 35 esztendősen örökre távozott e földről. Királyként indult hosszú útra a legnagyobb királyok közé. Emlékét a 2006/07-es idény tanúi örökre őrzik majd, és biztos vagyok benne, hogy több százan meséljük majd unokáinknak, hogy ki volt ő, a Mallorca elleni mérkőzés, a harmincadik bajnoki cím hőse.
Isten veled, BAJNOK!
Hivatalos közlemény: Xabi Alonso
A Real Sociedad hivatalos közlemény formájában közli, hogy a klub és Xabi Alonso megállapodásra jutott a tréner jövőjét illetően. Az egykori középpályás a következő két idényt San Sebastiánban tölti.
Xabi a klub második számú csapatának irányítását veszi át, mely a spanyol harmadosztályban szerepel. Sok sikert kívánunk az elegancia mesterének, természetesen várjuk vissza!
Bernd Schuster: Megértem Sergio Ramost
„A legnagyobb játékosok képesek együtt játszani. Hogy kettő, három, vagy négy nagy név érkezik-e, nem számít. A Real Madrid még mindig a világ egyik legnagyobb klubja. A legtöbb játékos – ha nem mind – szeretne Madridban játszani. Florentino pedig képes arra, hogy bárkit megszerezzen.”
„Ami Ramost illeti, nem tudom elképzelni nélküle a Real Madridot. Ő a kapitány, a csapat vezére. Ugyanakkor megértem. Ennyi lejátszott idény után mindig vannak benned kérdések. Erre szükség is van. Át kell gondolnod a motivációdat, a sikeréhségedet, figyelembe kell venned, hogy miként tekintesz a csapatra… Ramos óriási felelősséggel bír a csapaton belül. Kína egy olyan hely, ahol a legjobban megfizetik a labdarúgókat. Azt viszont teljesen megértem, hogy a csapat nem akarja őt könnyen elengedni.”
„Az új projekt tekintetében Sergio egy rendkívül fontos eleme a csapatnak. Egy kulcsszereplő mindig szeretne tudni mindent a projektről, arról, hogy mi fog történni. Ramos és a klub rendkívül közvetlenül kommunikálnak egymással, ezért biztos vagyok benne, hogy a kapitány tud az érkezők kilétéről.”
„Kedvelem Kroost. Nemrég kritizáltam őt, és mivel én is voltam labdarúgó, jól tudom, hogy a játékosok nem szeretik az ilyesmit. A helyében én is így reagáltam volna (Kroos Twitteren reagált Schuster kritikájára egy rém egyszerű kommenttel: „Ki az a Schuster?” – A szerk. kieg.), de akkoriban tényleg azt éreztem, amit elmondtam.”
„Hogy edzeném-e a Barcelonát a Madridi múltam ellenére? Az edzőknek van merszük az ilyesmihez, nem jelentene problémát. Élveztem a Madridban töltött éveimet, a nehezebb és könnyebb időszakokat egyaránt.”
Hazard: „Két testvér…
Hazard: „Két testvérem is csapatot váltott már, úgyhogy már csak én maradtam! Meglátjuk, hogy mi történik. Hogy Pulisic a pótlásom miatt érkezett volna a Chelsea csapatához? Lehetséges. Minden a klubok kezében van. Hogy dühös lennék-e, ha a klubom maradásra kényszerítene? Nehéz kérdés, egy év nagyon hosszú idő…”
Andrea Barzagli: „Te…
Andrea Barzagli: „Tetszik De Ligt játéka, de Sergio Ramos az, aki példa lehet minden védő számára. Ha ennyire hosszú ideig képes vagy a legmagasabb szinten teljesíteni egy ekkora klubban és a nemzeti csapatban is, az minden bizonnyal okkal történik, és azt jelenti, hogy egy igazi bajnok vagy.”
A MARCA információi …
A MARCA információi szerint a Real Madrid felvette a kapcsolatot a Real Betis középpályása, Giovani Lo Celso ügynökével. A játékos kiváló idényt futott a sevillai együttesnél, ennek eredményeképp a Tottenham már lerakott egy 60 millió euróról szóló ajánlatot a Betis asztalára. A játékos eredeti elképzelése szerint maradni szeretett volna Sevillában, ám mivel klubja nem indulhat az európai kupasorozatok egyikében sem, így könnyebb lehet meggyőzni őt a váltásról.
Omar Mascarell: Jović igazi nagyágyú a tizenhatoson belül
Mielőtt csatlakoztál a Schalke csapatához, két idényt játszottál Frankfurtban, így Luka Jović is a csapattársaid között volt.
Így van, egy idényen át együtt játszottunk. Akkoriban nem ő volt az első számú csatár, de tisztán látszott, hogy milyen képességekkel rendelkezik. Egyre több és több lehetőséghez jutott, kiválóan teljesített, gólokat szerzett. Egyértelmű volt, hogy a tizenhatoson belül egy igazi nagyágyú. Elsőrangú játékos.
Mit gondolsz, kihez hasonlít a leginkább a stílusa?
Azt mondanám, hogy Jović olyan, mint Suárez, de sokkal komolyabb képességekkel rendelkezik.
Nem olyan, mint Benzema, hiszen kevesebbszer kapcsolódik be a csapat összjátékaiba…
Képes a társaival együtt dolgozni, megtartani a labdát… de azt mondanám, hogy sokkal inkább egy, a büntetőterületen belül élő játékos, aki jó a levegőben, kétlábas, gyors és nagyon erős is. Ha megtalálod a labdával a tizenhatoson belül, akkor az ellenfél igazán nagy bajban van.
Jól illene a Real Madridba?
Igen. Mindaddig, amíg megfelelő erőnléti állapotban van és boldog, megvan benne minden, ami a sikerhez szükséges. Ha ilyen szezonja volt Frankfurtban, akkor Madridban rendesen kitömheti az ellenfeleket, tekintve, hogy milyen játékosokkal lenne körülvéve.
Osztoztatok az öltözőn Frankfurtban. Mit tudsz mondani róla, milyen személyiség?
Laza, de alázatos srác. Ő nem az a fajta játékos, aki folyamatosan a figyelem középpontjában akar lenni. Nagyon jó csapattárs. Folyamatosan koncentrál, ez pedig nagyon fontos dolog, ha egy olyan csapatba igazolsz, mint a Real Madrid.
Meglepett a Real Madrid pocsék idénye?
Szerintem mindenkit meglepett. Biztos vagyok benne, hogy a klub tanult a hibákból, és a következő idénytől újra a trófeákért száll majd harcba.
Carlo Ancelotti: A Tizedik után átélt pillanatok egész életem során velem maradnak
„A döntő előtti napon nyugodtak voltunk. Tudtuk, hogy mi minden forog kockán, tudtuk, hogy mennyire fontos az a mérkőzés, de a motiváció szintje a maximumon volt. Csak a nagyszerű cél lebegett a szemünk előtt, ezért a nyomást is egy extra adag motivációvá kellett transzformálnunk.”
„Tényleg nem volt idegesség az öltözőben, nagyon nyugodtak voltunk, a mérkőzésre koncentráltunk. Visszanéztük az Atlética elleni Király-kupa mérkőzésünket, amit 3-0-ra nyertünk meg, és megpróbáltuk megismételni az akkori dolgokat, mozgásokat, a taktikát… Jó referencia volt az a meccs.”
„Végül minden úgy alakult, ahogy szerettük volna, Igaz, hogy többet szenvedtünk, mint amire számítottunk, az egyenlítés egészen a 90. percig sem érkezett, de nem mondhatjuk, hogy a csapat rossz meccset játszott volna. A végsőkig játszottuk a saját játékunkat, helyzeteket alakítottunk ki, irányítottuk a meccset, de a labda nem akart bemenni a hálóba.”
„Igaz, hogy a végén szerencsénk volt, de megérdemelt győzelmet arattunk. Sosem gondolok arra, hogy vajon mi fog történni a meccs közben, de magabiztos voltam, éreztem, hogy jönni fog a gól. Az utolsó helyzetünknél is bíztam a játékosaimban. Tudtam, hogy ha eljön a lehetőség, nem fognak hibázni. Aztán jött Luka szöglete, majd feltűnt Sergio…”
„Nem tudtam ünnepelni, hiszen a meccsnek még nem volt vége, jött a hosszabbítás. Olyan játékosokkal kellett nekivágni az extra perceknek, mint Di María, akik fizikai problémákkal küzdöttek. A csapatmorál viszont az egekben volt, így ebben bíztam.”
„Nagyon későn érkeztünk vissza a győzelem után Madridba, így semmi különösre nem számítottam, de amint láttam, hogy mennyi ember ünnepel az utcákon, az olyan érzéseket keltett bennem, amit sosem fogok elfelejteni. A Cibeles teljesen megtelt, a környező utcák is, mindenhol szurkolók voltak. Teljesen bevésődött az emlékezetembe az a kép, és végig fog kísérni az életem során. Élveztem a Real Madridnál eltöltött időszakot.”