Sergio Ramos kapitán…
Sergio Ramos kapitányként 10 trófeát nyert eddig a Real Madriddal. Az elmúlt 45 év kapitányai közül ennél többet csak Manolo Sanchís tud felmutatni, aki az 1988/89-es idénytől a 2000/01-es idényig vezethette csapatkapitányként pályára a Real Madridot.
Sergio Ramos és Toni…
Sergio Ramos és Toni Kroos is 14-14 nemzetközi trófeát nyert pályafutása során, ezzel a futballtörténelem legeredményesebb játékosaivá váltak ebben a tekintetben. A kapitány és a német középpályás az eddigi csúcstartó Paolo Maldinit utasították maguk mögé.
Sergio Ramos az Al A…
Sergio Ramos az Al Ainnek lőtt góljának köszönhetően a futballtörténelem első védője, aki két BL-döntőben, két UEFA-szuperkupa-döntőben és két klubvilágbajnoki döntőben is be tudott találni.
A portugál A Bola ér…
A portugál A Bola értesülései szerint a Real Madrid érdeklődik a Porto 20 éves brazil védője, Éder Militão iránt.
Orvosi jelentés: Marco Asensio
A Real Madrid orvosai által elvégzett vizsgálatok eredményei alapján megállapították, hogy Marco Asensio 2-es fokozatú izomsérülést szenvedett jobb lábának négyfejű combizmában. A játékos rehabilitációját a klub orvosai felügyelik majd.
A spanyol lapok információ szerint a játékos nagyjából 3 hétig lesz harcképtelen. Mielőbbi felépülést kívánunk neki!
200 nap Zidane nélkül
Lopetegui érkezése
Bombaként robbant a hír két nappal a világbajnokság kezdete előtt, hogy Julen Lopetegui a Real Madrid új vezetőedzője. Ez önmagában rendben is lenne, ám ezen nyári események nem a megszokott menetrend szerint zajlottak: a hír bejelentését követően egy nappal a spanyol szakembert menesztették a spanyol válogatott szövetségi kapitányi posztjáról, a krízis szélére taszítva ezzel a nemzeti csapatot, valamint elindítva egy újabb lavinát, amely nem a legjobb fényében tüntette fel a Real Madridot.
Cristiano Ronaldo távozása
Egy újabb hatalmas csapás Zidane távozása után. A portugál szupersztár július 10-én hivatalosan is a Juventus játékosa lett. A Real Madrid így a szinte garantált szezononkénti 50 gólnak, és egy, a győzelem iránti vágyát kimeríteni képtelen játékosnak inthetett búcsút.
Az Atlético Madridé az UEFA-szuperkupa
Zidane és Cristiano Ronaldo nélkül indult csatába a Real Madrid az UEFA-szuperkupáért, ám végül alulmaradt a városi riválissal szemben. Az Atlético Madrid története során másodszor emelhette magasba a trófeát.
Gólképtelenség
A klub történetének leghosszabb ideig tartó góltalansági szériája is összejött az ősz folyamán: a csapat 481 percen keresztül volt képtelen bevenni az ellenfelek kapuját. A nem túl fényes sorozat Lopetegui állásába került.
Lopetegui helyett Solari
A Barcelona elleni idegenbeli 5-1-es vereség volt az utolsó csepp a pohárban. Azt követően szinte azonnal véget ért Julen Lopetegui madridi megbízatása. A spanyol szakembert október 29-én menesztette a vezetőség, helyére ideiglenesen a Castilla menedzserét, Santiago Solarit nevezte ki a klub. Mivel nem sikerült egyetlen megkörnyékezett sztáredzővel sem egyezségre jutni, és az eredmények is jöttek, a klub végül véglegesítette Solari megbízatását. A fejlődés megkérdőjelezhetetlen, ám nem minden területen.
Keylor, Isco és Asensio – a kegyvesztettek
Solari nem ijedt meg a komoly döntések meghozatalától: szinte azonnal letette a voksát Thibaut Courtois mellett, ami egyet jelentett azzal, hogy Keylor Navas ideje lejárt a Real Madridban. Ezzel állandóságot hozott egy olyan posztra, ahol a játékosnak szüksége van a szüntelen bizalomra, az már más kérdés, hogy Keylor az előző idényekben mutatott teljesítménye után talán többet érdemelne. Az argentin szakembernél kegyvesztetté vált Isco és Asensio is, akik Julen Lopetegui irányítása alatt kirobbanthatatlanok voltak a kezdőcsapatból, ám teljesítményük közel sem volt meggyőző.
Reguilón, Odriozola és Ceballos – az edzőváltás nyertesei
A három fiatal játékos egyaránt megkapta a lehetőséget – sérüléseknek vagy edzői döntéseknek köszönhetően –, és mindhárman élni is tudtak vele. Az argentin szakember azóta is hajlandó a segítségükre hagyatkozni.
Casemiro helyettese
Santiago Solarinak eszébe jutott, hogy van a klubnak egy, a lelátón porosodó középpályása is, Casemiro sérülése után pedig nem félt leporolni és bedobni őt a mélyvízbe. Marcos Llorente talán a legnagyobb győztese a dolgok alakulásának, hiszen sem Zidane-nál, sem Lopteguinél nem jutott annyi lehetőséghez, amennyihez szeretett volna. Most hétről hétre bizonyíthat, és bizonyít is.
A Rayo Vallecano ell…
A Rayo Vallecano elleni mérkőzés után Sergio Ramos 275. győzelmét ünnepelhette a bajnokságban a Real Madridban. A kapitány 407 bajnokit követően érte el ezt a számot, és a klub örökranglistájának 5. helyére lépett elő: nála több győzelemmel csak Gento (283), Sanchís (312), Raúl (327) és Iker Casillas (334) rendelkeznek a La Ligában. A Real Madrid kapitánya összesen 586 mérkőzésen lépett pályára eddig a habfehér mezben, 384 győzelmet és 78 gólt ünnepelve.
Raphaël Varane a Ray…
Raphaël Varane a Rayo Vallecano ellen játszotta 250. tétmérkőzését a Real Madrid szerelésében. A 25 éves világbajnok védő 154 bajnokin, 65 BL-mérkőzésen, 19 kupameccsen, 6 klubvilágbajnoki mérkőzésen és 3-3 UEFA-szuperkupa, valamint spanyol szuperkupa meccsen képviselte a csapatot, és 10 gólja mellett 15 trófeával gazdagította a klub történelmét.
Egytől egyig: Real Madrid – Rayo Vallecano (1-0)
Csapatok
Real Madrid (7)
Őszintén bíztam abban, hogy így, az idei utolsó hazai meccs alkalmával végre kaphatunk egy gálameccset, feledtetve minden eddigi rosszat. Hát ez most sem jött össze. A Real Madrid dominált ugyan, ám a játékosok erőfeszítései hosszú-hosszú perceken és periódusokon át csak meddő mezőnyfölényben manifesztálódtak. A támadójáték tehát továbbra is köhög, ám mindenképp meg kell említeni a védelmet és a középpályát: előbbi esetében egyértelmű fejlődés látható a nagy nevek visszatérésével, míg a középpálya játéka láttán is úgy éreztem, hogy Kroos és Modrić végre elkezdtek éledezni, ami egyértelműen visszatükröződött a pályán, főképp a labdajáratásban. Őszintén remélem, hogy ők a téli álom helyett a téli ébredést választották, hiszen ha tudják hozni az előző években látott klasszis szintet, akkor abból a csapat rengeteget profitálhat, még a támadók gyenge formája ellenére is.
Rayo Vallecano (5)
Túlságosan sokra nem futotta tőlük, ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen nyugodt tudtam maradni az utolsó percekben is. Jól ismerjük már azt a forgatókönyvet, mely szerint a Real Madrid az 1-0-s vezetést követően nem tud további gólokat szerezni, majd jön a kiscsapat random játékosa és megszerzi élete legnagyobb találatát, az utolsó pillanatokban. Na szerencsére ez most nem történt meg, de nem sok hiányzott az egyenlítő gólhoz. Nem mondom, hogy az egész meccses teljesítményük miatt meg is érdemelték volna, de nem lepett volna meg, ha becsorog valamelyik lövés.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Toni Kroos (8,5)
Rég nem látott teljesítmény a német középpályástól, ráadásul egy sérülést követően! Végig nagyszerűen diktálta a játék iramát, próbálta mozgatni a csapatot. Passzai élményszámba mentek, 14 hosszú átadásából csak 2-t hibázott el, összességében pedig közel 95 százalékos pontossággal passzolt. Lőtt egy bődületes kapufát is kapásból, kis híján gólt rúgatott Lucasszal, ám ami még ennél is jobban tetszett, az a tőle látott presszing volt – végig próbálkozott az agresszív letámadásokkal, és erre buzdította a társakat is, és a legtöbb esetben ennek meg is lett az eredménye, hiszen a vendégek nem tudták kihozni saját térfelükről a labdát. Rég nem láttam ilyen presszinget a csapattól. Toni egyébként a mezőny legtöbb labdaszerzésével fejezte be a meccset.
Thibaut Courtois (8)
Nem tisztem és nem is szeretem véleményezni a madridi kapuskérdést, a komment szekcióban ezt amúgy is megteszik helyettem mások. Én mindig kedveltem Navast, a stílusát, az emberi mivoltát, és bár még mindig idegen számomra Courtois látványa a kapuban, el kell ismerni, hogy nagyon jó kapus – még a hétközi 0-3 ellenére is. És bizony a Rayo könnyen 1-1-re hozhatta volna a meccset, ha a belga óriás nincs ott az utolsó pillanatokban. De ott volt, nagy lélekjelenléttel, sőt korábban Bébé lövését is sikeresen hárította, pedig gyakorlatilag az egész meccset elalibizhette. Egy újabb clean sheet a zsebben, többek között neki is köszönhetően.
Dani Carvajal (7)
Marcelo visszatérésének köszönhetően Dani újra a saját posztján szerepelhetett, teljesítményére pedig egy szavunk sem lehet. A hazaiak szinte összes támadásának és összjátékának aktív szereplője volt, így nem csoda, hogy a három legtöbbet passzoló játékos egyikeként fejezte be a meccset. A pontossággal néha akadtak gondjai, de összességében jó meccset hozott.
Raphaël Varane (7)
A védelem közepében nem állították megoldhatatlan feladatok elé a vendégek támadói, ám éppen ennek köszönhetően léphetett be sokkal bátrabban a támadásépítésekbe. Varane rendkívül hatékonyan segítette a labdakihozatalokat, a társak folyamatosan bevették a játékba, ő pedig 98 százalékos passzpontosságával hálálta meg nagylelkűségüket. A meccs végi tűzijáték során viszont csúnyán megelőzte őt embere, amiből akár komoly gond is lehetett volna, ám Courtois a helyén volt.
Sergio Ramos (7,5)
A védők közül ő vette ki a legaktívabban a részét a defenzív munkából, ő takarított a legtöbbet a kapu előterében – ez persze nem jelenti azt, hogy nem kapcsolódott be a játékba a már tőle megszokott hatékonysággal. Öt labdaszerzéssel és öt felszabadítással járult hozzá a kapott gól nélküli meccshez, de ő sem tudott volna segíteni a mérkőzés végén, ha a Vallecano támadója jobban találja el a Courtois-ról kipattanó labdát.
Marcelo (6)
Egyelőre még keresi formáját és játékának ritmusát a brazil mókamester, aki tegnap a támadások alkalmával sem tudott igazán meghatározó tényező lenni a gépezetben. Egyrészt azért, mert a pályán lévő madridiak közül ő volt a legpontatlanabb, másrészt pedig nem tudott váratlant húzni a támadó harmatban. Visszafogott volt, de ez úgyis változni fog a közeljövőben.
Marcos Llorente (7)
Szinte biztos, hogy a metronóm pontosságát oltották ebbe a fiatalemberbe. A szűrőfeladatainak ellátása mellett az első félidőt követően úgy kocogott le a pályáról szünetre, hogy előtte egyetlen passzt sem rontott, és a meccs legvégéig is csak három alkalommal adta el a bogyót. Nem mondom, hogy ő fogja megváltani a világot, hiszen átadásainak legnagyobb hányada során mindig a lehető legegyszerűbb megoldást választja, ami gyakran egy visszapassz, de legalább nem szórja el a játékszert. Casemiro hiányában kellően megbízható helyettes lehet a jövőben is.
Luka Modrić (7,5)
Végre láttunk valamit abból a Modrićból, akit már mindannyian jól ismerünk. Sokkal energikusabbnak tűnt, mint az elmúlt hetek, hónapok során, és végre jött egy leheletnyi varázslat is – azt hiszem, erre már mindenki nagyon vágyott. Arra a szituációra gondolok, amikor zseniális labdaátvételének köszönhetően egy mozdulattal tört a tizenhatoson belülre, majd mesterien tálalt Asensio elé. Nem a horváton múlt, hogy abból a helyzetből nem született gól. Mindannyian örülnénk neki, ha a jövőben ezt, vagy egy még jobb Modrićot láthatnánk a pályán, ugyanazzal a Kroosszal karöltve, akit tegnap is csodálhattunk. Ezúttal nem a középpályán múlt a támadószekció sikeressége.
Marco Asensio (5,5)
Látszik, hogy akar, hogy próbálkozik, ám jelenleg ennyire futja tőle. Az is nyilvánvaló, hogy jelenleg az önbizalma a föld alatt van, ez az oka annak is, hogy a ziccereit sem tudja gólra, gólokra váltani. Pedig helyzetei tegnap is voltak, a legnagyobbnál például teljes erővel lőtte oldalba a középen álló kapust. Az erőnléte látványosan javult, védekezni is visszajárt, és érzésem szerint csak annyi hiányzik neki, hogy lőjön néhány bődületesen nagy gólt, ami helyre teszi a lelkét is. Én szurkolok neki.
Lucas Vázquez (7)
A meccs egészén képes búgócsigaként pörögni, és bár ez sokszor előnyére válik, van olyan is, hogy átesik a ló túloldalára. Tegnap sikerült megtalálnia az egyensúlyt, a munkája pedig kifizetődött: egy gólpasszal járult hozzá a végeredmény kialakításához, és bár néha pontatlan volt, egyáltalán nem volt haszontalan a játéka, sőt általában csak tőle várható a kreativitás a támadóharmadban, ami ránézve ugyan hízelgő, a többiekre azért annyira nem. Jót tett neki Solari kinevezése, hétről hétre igyekszik meghálálni az argentin tréner töretlen bizalmát.
Karim Benzema (7)
Odriozola nem a levegőbe beszélt, Karim tényleg hadvezérré válhat! Minden harmadik pocsék meccsére jut egy viszonylag jó is. Tegnap is akasztott meg támadásokat, ám mégis létfontosságú eleme volt a támadósornak, ráadásul ő szerezte a mindent eldöntő találatot is, egy szépen helyezett lövéssel. A 77. percben azonban sérülés miatt kellett elhagynia a pályát, ami a többi támadó formáját tekintve jelenleg nem a legjobb hír, hiszen jelenleg nem túl sokan képesek gólt szerezni a csapatban.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (6)
Érdekes pozícióba, Asensio helyére érkezett, így leginkább a bal oldalon találkozhatott a labdával. Nem játszott rosszul, a passzai nagy része ült, de a második gólt az ő segítségével sem tudta megszerezni a csapat.
Vinícius Jr. (5)
Benzema helyett érkezett, a csatár posztjára, de sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz. Összesen 8 alkalommal találkozott a labdával, ám a pontatlansága ismét meghatározó tényezővé vált: passzainak csak 60 százaléka ért célba.
Fede Valverde (-)
Egy percet kapott, ám ez is elég volt arra, hogy összehozza a mezőny legjobb passz mutatóját: százszázalékos pontosság, hiszen az egyetlen passza madridi játékosra lelt!
Edzői teljesítmény
Santiago Solari (6)
A kezdőcsapata kiszámítható volt a sérültek miatt, a cseréit viszont nem mindig értettem. Benzema még egészséges volt, amikor Asensio helyére az egyébként szélsőként játszó Vinícius helyett Ceballost dobta pályára, a rendszer változtatása nélkül. Azzal sem voltam kibékülve, hogy Valverdét amolyan időhúzó csereként, a vendégek tűzijátéka után dobta csak be. Őszintén, engem még mindig nem győzött meg az argentin tréner (a Castilla edzőjeként sem), aki látszólag képtelen javítani a támadósor impotenciáján. Annak viszont örülök, hogy Pistusnak visszadobta az erőnléti munka megtervezését és kivitelezését, hiszen a játékosok fizikai állapota látványosan javuló tendenciát mutat.
Egytől egyig: Real Madrid – CSZKA (0-3)
Csapatok
Real Madrid (4)
Jó kezdés, egy-két pofás akció, ígéretes lövés, kapufa… Majd jött ez:
A gyorsan bekapott két gól után (mindkettőnél érdemes kielemezni a csapatszintű védekezést, mert tökéletes példája annak, hogy hogyan ne…) teljesen széthullott a csapat, és láthatóan elengedte az egészet. Jött az újabb pofára esés. Mert legyünk őszinték, teljesen mindegy, hogy van-e tétje a találkozónak, a Bernabéuba (egyébként egyre kisebb számban) kilátogató szurkolók nem ezért fizettek és nem is ezt várták vagy várják a csapattól hétről hétre. És mi sem – igaz, mi legalább ingyen hozzáférünk. Egyébként sejtem, hogy mi lehet a háttérben: nyilván eljutott spanyol honba is a már sokszor meglovagolt téma, azaz hogy itthon a legtöbben nem tudják a televízióban követni a mérkőzéseket. A srácok, mert ők a mi srácaink, most mindent megtesznek azért, hogy ne hiányozzak a nappaliból és ne problémázzon azon senki, hogy nincs Spíler 2. Lényeg a lényeg, ennek most nem szabadott volna megtörténnie, semmilyen körülmények között. Egy-két játékos hozzáállása pedig továbbra is vérlázító, és őszintén remélem, hogy lesz is ennek következménye.
CSZKA Moszkva (6)
Eleinte csak nyomozták a labdát, majd kihasználták a hazaiak taktikai (milyen?) gyengeségeit és orbitális hibáit. Aztán szép lassan a kezükbe is vették az irányítást, legalábbis bizonyos periódusokban. Azt már nem szeretném kommentálni, hogy két győzelemmel estek ki a BL-ből a negyedik helyen, és azt a két győzelmet a Real Madrid ellen sikerült összekaparniuk. Sőt sikerült a madridiak történetének legnagyobb hazai kupavereségét is kiharcolniuk. Jókor, jó időben… de azért az érdemeikből ez mit sem von le.
Játékosok
Thibaut Courtois (5)
Nem szeretnék legjobb játékost választani, mert érzéseim szerint senki sem teljesített kiemelkedően a csapatból, akinek a teljesítménye értékelhető, azt értékelni is fogjuk. Ami Courtoist illeti, nem tudott extrát hozzátenni a meccshez, bár a gólokban nem volt benne, bravúrokat sem hozott.
Álvaro Odriozola (5)
Nem tudok rá haragudni, mert őt legalább vitte a szíve előre folyamatosan. Megállás nélkül darálta végig a 90 percet, az már más kérdés, hogy a játékából óriási hasznot most nem húzott a csapat. A második gólnál egyébként nem nagyon találta a helyét, érdemes megnézni, hogy az egész akció során csak a labdára koncentrál, míg a jobb oldalon érkezett a gólszerző, teljesen üresen.
Javi Sánchez (4)
Az előző meccsét követően rögtön kikiáltották az új Ramost a teljesítményének láttán. Na most azt is megmutatta, hogy miben különböznek, illetve hogy milyen a kapitány egy gyengébb napján. Az első gólnál nem támadta meg a labdával kecsesen táncoló moszkvai támadót, majd a lövés pillanatában egy balett mozdulattal próbált meg hárítani, a második találatnál pedig pont akkor hozott rossz döntést és váltott irányt, amikor nem kellett volna. Ezeken kívül szépen takarított a kapu előtt, de a két hibája vagy bizonytalansága – kinek melyik tetszik jobban – sokba került.
Jesús Vallejo (5)
Nagy visszatérője volt a Real Madridnak a spanyol védő, aki a tavalyi idényben, valamint a jelenleg is futó szezon első három hónapjában a társakkal csak a Sanitas közösségi házában találkozhatott. A rengeteg kihagyás ellenére nem vallott szégyent, övé volt a legtöbb visszaszerzett labda a védelemben, és a levegőt is megfelelően uralta. A védelem irányítása azonban nagy falat volt neki, ám ez nem is meglepő.
Marcelo (4)
Jól működött közöttük a kémia Viníciusszal, a problémát csak az jelentette, hogy védekezni egyikük sem szeret. Így történhetett meg a második gól előtti jelenet, amikor a bal oldalról tükörsimán érkezhetett az ember, majd a labda is középre. Örülök a visszatérésének, de a mindenkori edző feladata ellensúlyozni valahogy Marcelo védekezésbeli gyengeségeit, és ha elé is egy taktikailag fegyelmezetlen játékost állít, akkor az az oldal bizony nagyon csúnyán lógni fog kellő segítség nélkül. Lógott is.
Fede Valverde (7)
Üde színfolt a középpályán, a húszéves uruguayi a mezőny egyik legjobbjaként emelkedett ki a mérkőzés folyamán. Mondhatnánk, hogy a társak mellett nem volt nehéz dolga, de ez most ennél többről szólt: ő volt ugyan a középpálya egyetlen értékelhető játékosa, de egy olyan meccsen is kiemelten foglalkoznánk egy ilyen teljesítménnyel, amely során a társak is képesek legalább átlagos szintet hozni. Nos, az ifjú Fede 95 százalékos pontosság fölött passzolt, pedig övé volt a legtöbb átadás a mezőnyben. Emellett az ő nevéhez fűződött a legtöbb labdaszerzés is, szám szerint 8, amihez a védők közül is csak Vallejo tudott közel kerülni. Megsüvegelendő. Legalább ennek tudok örülni, ha már a többiek tettek arról, hogy keserű szájízzel kezdjem a cikket.
Marcos Llorente (6)
Az elmúlt hetek jó teljesítményeit követően némileg elveszettnek tűnt, de még így is bőven a jobbak között volt. A labdákat nem szórta el, de nem tudott kellő hatékonysággal szűrni a pálya középső részén. A hirtelen nagy terhelés, valamint a látottak alapján a cseréje jó döntésnek bizonyult – az már csak plusz gondolat, hogy ő és Valverde is inkább fizikai, védekezőbb beállítottságú játékosok, akiktől hiába várunk védelmeket leromboló passzokat, az esetek legnagyobb többségében ezek nem tőlük fognak érkezni.
Isco (3)
Itt lett volna a lehetőség, hogy bizonyítsa az igazát, valamint azt, hogy helye van a kezdőcsapatban. Ehelyett leginkább csak kígyóként tekeredett a szerencsétlen labdára, ami meg ugyan nem fulladt, de nem tudott úgy járni lábról lábra, ahogy kellett volna. Persze, van olyan pillanat és játékhelyzet, amikor erre szükség van, de Isco esetében a legtöbb ilyen a legrosszabb pillanatban érkezik, olyankor, amikor a társak valamelyike könnyen gólhelyzetbe kerülne egy passz következtében. Isco többször is elmulasztotta az átadás lehetőségét, amit a hazai szurkolósereg füttyel „díjazott”. Az már csak hab a tortán, hogy a füttyre is mutogatással, illetve szavakkal reagált. Nem ilyen hozzáállásra lenne szükség, pláne nem ilyen helyzetben.
Vinícius Jr. (6,5)
Kristálytisztán látszott, hogy milyen hiányosságai vannak a brazilnak, ám emellett azt is megmutatta, hogy milyen képességekkel csal majd mosolyt az arcunkra. Mert ezúttal ő volt az egyetlen a pályán, aki varázsolt is. Az viszont nagyon tetszett, hogy nem akarta ellopni minden áron a show-t, végig próbált a társak kezére is játszani. Egy kis meccsrutinnal és nagyobb taktikai fegyelemmel hamar kedvenccé válhat, feltéve hogy képes lesz megbirkózni a rá nehezedő óriási nyomással.
Benzema (2)
De legalább lőtt egy hatalmas lufit is – csak hogy megnevettessen minket.
Marco Asensio (5)
Jól kezdte a meccset a jobb oldalon, egyértelműen látszott, hogy mi az, amire a balon, az oldalvonal mellé ragasztva esélye sincs. Végre láthattunk tőle lövést, összjátékot, kulcspasszokat, és egy óriási kapufát. Ettől függetlenül 0-0-nál a hazaiak legnagyobb lehetőségét éppen ő puskázta el, a kapus kezébe lőve a labdát. De most legalább látszott rajta, hogy idegesíti a dolog. A két vendég találatot követően ő is szépen beleszürkült a mezőnybe, és hozta az idén mutatott átlagteljesítményét. Pedig ha a lövéseiből csak egy beakad az elején…
Cserejátékosok
Gareth Bale (5)
Benzema helyett érkezett, először a csatárposztra – ezzel már többen is próbálkoztak Solari előtt, senki sem tudott belőle középre száműzött gólvágót varázsolni. Ez most sem sikerült. Bár sokszor változtatta a helyét, nem tudott befolyással lenni csapata játékára – 13-szor találkozott a labdával, kapura lövése nem is volt. Ellenben kifordult a bokája, és izgulhattunk egy újabb sérülés miatt. Szerencsére be tudta fejezni a meccset.
Toni Kroos (-)
Jó 30 percet tölthetett a pályán, de nem tudta diktálni az iramot, irányítani a csapatot.
Dani Carvajal (-)
Új posztján, a bal oldalon próbált segíteni csupaszív játékával, ám érkezésekor már teljesen minden volt – egyrészt az eredmény, másrészt a társak kedve és lelkesedése miatt.
Edzői teljesítmény
Santiago Solari (1)
Lehet, hogy szigorú leszek, de Zidane-nak is bevéstem az 1-est a hasonló mértékű öngólok miatt. Hogy miben találom hibásnak? Nos, elsősorban abban, hogy a csapat támadó- és védekező játéka egyaránt szenvedett a megfelelő taktika hiányában. A csapat teljesen strukturálatlan és esetleges volt az offenzívák során, és ez igen hasonlóan nézett ki a vendégek támadásai és kontrái során is. Emellett örülök, hogy lehetőséget próbált biztosítani a fiataloknak, de véleményem szerint teljesen felesleges volt egyszerre pályára küldeni Llorentét és Valverdét is – az már más kérdés, hogy Kroos nem állt még készen a 30 percnél hosszabb játékra. Nem tetszett továbbá, hogy Iscót végig a pályán hagyta, de talán ő is azért csinálta, hogy bizonyítsa, miért is hagyta ki rendre a kezdőcsapatából az elmúlt hetekben. És hogy mit írnék még a számlájára? Azt, hogy látszólag egyáltalán nem tudta feltüzelni, kellőképp motiválni játékosait a csoportkör utolsó, valójában tét nélküli mérkőzésére, aminek a levét a szurkolók itták meg. Alapesetben is kínos lenne egy hasonló vereség, de úgy vélem, az idei szezon eddigi eseményeit követően nem engedheti meg magának a csapat, hogy ezt a semmit rakja le az asztalra. Semmilyen körülmények között.