Ez normális. A madridi edzői állás a világ legnehezebb munkái közé tartozik, különösen úgy, hogy Florentino Pérez az ember „főnöke.” Rafa Benítez mindössze huszonöt meccs után elbukott, míg elődjéről, Carlo Ancelottiról úgy tűnt, végre hosszú távú megoldás lehet a kispadra, de őt is kirúgták két szezont követően. Az elnöki megbízás egyértelmű: legyél sikeres gyorsan, különben szedheted a sátorfádat.
Pedig úgy illene, ha Zidane-nal másképp történne. A negyvenhárom éves francia a maga idejében zseniális játékos volt, egy klublegenda, edzőként pedig az a kevés tapasztalata van, amikor is a Castillánál próbálkozott. Azután pedig, hogy Pérez az előző szezonokban szinte szezononként váltogatta az edzőket, ideje lenne az egyiknek időt is adni, hogy egy megfelelő terv legyen a jövőre nézve, mind fejlődés, mind sikeresség szempontjából. De ez itt a Real Madrid, Florentino Pérez pedig makacs, és nem szokott könnyen engedni az álláspontjából.
Zizounak tehát teljesítenie kell. Mindeddig sikeresen oldotta meg a feladatot: a csapat tizennégy meccsből tizenegyen győzelmet aratott vele, emellett két döntetlent és csupán egyetlen vereséget számlál. Hozzátéve azt is, hogy nem egy meccs igen kemény megpróbáltatás volt. Persze nem elfelejtve, hogy az a bizonyos egyetlen vereség pont az Atlético ellen következett be, ráadásul hazai környezetben. Nem éppen jó. A kupa már elszállt, mielőtt Zidane megérkezett volna. A bajnokság szinte már lehetetlen vállalkozásnak tűnik, így a francia világbajnoknak minden figyelmét a Bajnokok Ligájára kell fordítania.
Ezt megelőzően azonban ott a Clásico. Bár a bajnokság látszólag menthetetlen, Zidane nem engedhet meg magának egy gyenge teljesítményt egy ilyen híres mérkőzésen. Benítez – a legutóbbi referencia – csapata egészen jól muzsikált, míg a haza 4-0-s vereséggel fel nem sültek a Barcelona ellen. Ezután már nem az volt a kérdés, hogy távozik-e, hanem az, hogy mikor. Hat héttel később le is járt az ideje a Real Madridnál.
Egyelőre túl korai arról beszélni, hogy a spanyol Marcelino García Toralnak, a Villarreal edzőjének igaza volt-e, amikor a következőket mondta: „Zidane nehéz szituációban érkezett, de nem gondolom, hogy a csapat fejlődött Benítez távozása óta.”
Játékos pályafutása alatt a francia nem volt a szavak embere, sokakat emiatt meglepett, hogy végül ő ült le a Real Madrid kispadjára.
„Amikor az öltözőben voltunk, nem gondoltam volna, hogy egyszer edző lesz belőle” – mesélte korábbi csapattársa, Steve McManaman. „Nagyon csendes volt és csak franciául beszélt, amikor megérkezett. Az ember nem gondolta volna, hogy egy nap a Real Madrid edzője lesz.” Korábbi edzője, Marcello Lippi így fogalmazott: „Soha nem gondoltam, hogy edző lesz Zidane-ból. Edzettem olyan játékosokat, akikről ezt el tudtam képzelni, ilyen volt például Didier Deschamps, de Zizou nem tartozott közéjük.”
Zidane-nak fejlesztenie kellett a kommunikációját. Manapság már sokkal nyugodtabb a média képviselői előtt, mint egykor játékosként, a játékosai pedig sokkal boldogabbnak tűnnek, mint a morcos és túlzottan fegyelmezett Benítez irányítása alatt.
Ennek ellenére az eredmények a legfontosabbak.
„Hatalmasak az elvárások” – mondta egy exkluzív interjúban Christoph Metzelder, a korábbi Real-védő a goal.comnak. – „Ő egy világsztár, ismeri a csapatot, meglehet, hogy soha nem is hagyja el azt. Megvan rá az esély, hogy hasonlóan emelkedjen fel, mint Pep Guardiola és Luis Enrique a Barcelonánál. Egy új korszak kezdődhet vele. De a csapatban egyelőre nincs meg az állandóság. A hazai meccseken voltak nagy győzelmek, a BL-ben is, de azt be kell látni, hogy mindeközben hagyták a Barcelonát meglógni az élen a bajnokságban.”
Tényleg megléptek, de ezért nem terhelheti Zidane-t a felelősség. Amikor megérkezett a csapathoz, a bajnokság már elúszóban volt egy másik ember munkájának köszönhetően. A franciának nem volt előszezonja, hogy felvázolja és megvalósítsa az elképzeléseit, hogy olyan játékosokat igazoljon, akiket ő szeretne. Összességében elmondhatjuk, hogy a körülmények korántsem voltak ideálisak Zidane számára.
„Minden képessége megvan ahhoz, hogy kiváló edző legyen: a karizmája, a személyisége és a tapasztalata” – mondta róla tavaly Ancelotti. – „A jövőben a Real Madrid edzője is lehet, vagy akármelyik másik csapaté ebből kifolyólag. Megfelelő lenne most? Szerintem igen.”
Egyelőre úgy tűnik, Pérez is egyetértett vele, és feltételezhetően még most is egyetért. Mindeközben a játékosok azt kérik, hogy adjon időt Zidane-nak, hogy megmutathassa, mire képes. Ahogy Pepe mondta a Roma elleni BL-összecsapások előtt: „Tudja, mit akarnak, és mit gondolnak a játékosok. Egyetértést hozott a csapatba. Idővel számtalan címet fog nyerni, és ha megkapja az esélyt, a világ egyik legnagyszerűbb edzője lehet belőle.”
Az egész kulcsa az idő. De mennyi? José Mourinho három szezont kapott, Ancelotti kettőt, Benítez csak egy felet. Pérez csökkenő népszerűsége, és az a tény, hogy a szurkolók is állandóságot akarnak, arra enged következtetni, hogy Zidane majd több időt kap mindegyiküknél. Időt arra, hogy bebizonyítsa, megvannak a képességei, amiket elvárnak ezen a szinten.
De amikor a franciát az átigazolásokról faggatták, a következő feleletet adta: „Igazolások? Azt sem tudom, itt leszek-e egyáltalán a következő szezonban.”
Ez az edzősködés világa Madridban, Zidane pedig nagyon jól ismeri azt, hiszen testközelből volt tanúja annak, ahogy Vicente del Bosquét és Carlo Ancelottit is az elért sikereik után ugyanúgy útjukra küldték, miközben más csapatoknál megbecsülték volna őket.
„Úgy gondolom, egy edzőnek hat és nyolc hónap közötti időbe telik az, hogy megállapítsa, milyen játékosokra van szüksége. Tehát ha elbukik, a BL-t sem sikerül megnyernie, akkor is úgy érzem, kap még egy esélyt a következő szezonra” – mondta nemrég a már visszavonult spanyol támadó, Luis García.
Korábbi madridiként pedig a brazil Julio Baptista is elmondta a véleményét. ’A következő szezonban minden más lesz. Zidane-nak lesz egy előszezonja, ahol az alapoktól kezdhet mindent, megvalósíthatja a saját elképzeléseit, aztán meglátjuk, hogy hatásos lesz-e, vagy nem.”
„Ő egy megfelelő ember arra, hogy edző legyen” – jelentette ki Youri Djorkaeff, aki együtt rúgta a bőrt Zidane-nal az akkoriban oly sikeres francia válogatottban. – „De hogy a Real Madrid számára is ő lenne az ideális? Nem vagyok biztos benne.”
Ahogy senki nem is lehet biztos benne. A játékosok azt szeretnék, ha maradna, de az idő természetesen majd mindent megválaszol.
Zárásképpen pedig mi is lenne a leginkább ideillő? Természetesen a nemrég elhunyt Johan Cruyff szavai 2008-ból, Guardioláról. „A legfontosabb dolog, hogy meglegyen az erő döntéseket hozni, meglegyen a képesség a médiával szembeni megnyilvánulásokra. A sajtó nem fog segíteni, meg kell birkózni velük” – mondta a holland a katalán edzőről. – „Ha ezek megvannak, minden könnyű lesz egy olyan embernek, aki ismeri a labdarúgást. De aki igazán ismeri, abból nincsen sok a világon.”
