2017. június 25., vasárnap

Elég volt az uszításból!

  • Ny. Viktor (viiiik)
  • 2017.04.19. 14:17
A hármas sípszó után (de néhol már előtte is), a futballvilág óriási bundájának kiáltották ki a Real Madrid továbbjutását, és számos csapat rendkívül jóérzésű drukkere törölte bele a lábát a királyi gárda elődöntőbe lépésébe. Az vitathatatlan, hogy bírói hibák sokasága tarkította mindkét mérkőzést (igen, az odavágót is, amiről hajlamosak sokan elfeledkezni), mégis mást sem hallani, minthogy a Real Madridot betolták az elődöntőbe. Hát kérem, meg a nagy lóf...t. Azt.

Nem, ez a cikk nem fog minden egyes bírói tévedést a mögöttünk hagyott 210 percből kockáról kockára kielemezni, megteszik ezt más orgánumok, melyek a számukra kívánatos szemszögből kielemzik a látottakat, hogy aztán jól egymásnak ugrasszák a „parasztokat". Nekik ennyit jelent. Számukra erről szól egy furán behúzott vonal, egy kétségeket ébresztő kameraállás, vagy egy undorító cikkcím, hogy „Kassai továbbjuttatta a Real Madridot”, vagy „Nyilvánvaló bírói elfogultság segítette a királyi gárdát”. Nem néztem, hogy konkrétan ezek a betűpazarlások röpködtek-e, de attól még a tartalom ugyanaz. Köpedelem. De nem is ez a lényeg, hiszen a labdarúgás nem olyan, mint a tenisz, aminél vagy rajta van a vonalon a labda, vagy nincs, itt videóbíró mellett is születhetnek olyan ítéletek, melyek egyáltalán nem biztos, hogy kellően megalapozottak, vagy támadhatatlanok.

Arról kellene inkább szót ejteni, hogy miből fakadnak ezek a hatalmas indulatok, mert ez azért nem normális. Ezer és ezer mérkőzés van egyetlen napon is, kisebbek-nagyobbak, nincs tökéletesen levezetve egyik sem. Nyilván a BL más kávéház, hiszen amekkora pénzek szaladgálnak a klubok felé, minden lépés és döntés az ezerszeresére nagyítódik fel. Még azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogy jobban szemet szúr egy hiba a kieséses szakaszban, mint a csoportkörben, azt azonban nem, hogy ezek miatt a sorozat bármilyen szakaszában drukkereket egymásnak ugrasztó jegyzetek keljenek életre.

170419_Csapat1

A legjobb nyolc között jár jelenleg a sorozat, és a nyomtatott és az online sajtó forr az indulattól a Real Madrid miatt. Csakhogy itt a Real Madridon kívül további hét csapat is szerepel, ráadásul ebben a szakaszban szintén történtek érdekes fejlemények a Dortmund - Monaco, és az Atlético – Leicester párosításokon is. Mégsem szakítják át a falat azok a tévedések, amelyek azokon a találkozókon estek, pedig van rá esély, hogy sokkal többet jelentettek a továbbjutás szempontjából. Ugyanaz a szakasz, ugyanannyi pénz jár a továbbjutásért, ugyanazok a feltételek. És nagyon helyes, és örömteli, hogy legalább ezeknél a párharcoknál nem azzal kell habzó szájjal telenyáladzani a közösségi oldalakat, hogy éppen mit lehet nyolcféle kameraállásból, nyolcféleképp megítélni. De akkor miért akarják azt olvastatni velünk, hogy a Madridot betolták, vagy épp azt, hogy a Barcelonának egyértelmű segítséget adtak a PSG ellen. Mindkét meccsen voltak vitatható döntések persze, de két mérkőzés alapján a Real Madrid továbbjutása abszolút megérdemelt, és rivális ide vagy oda, a Barca hat gólját sem a szél fújta össze az előző körben, és a párizsiak egyedül maguknak (és a riadt felfogásuknak) köszönhetik azt, ami a visszavágón történt.

Miért jó tehát az, ha jelen esetben a Real Madrid kapcsán megy a gyűlölködés. Ennek a legfőbb mozgatórugói és generálói egyértelműen azok a médiumok, akik a szenzációhajhászatra mennek. A Real Madriddal és a Barcelonával egy más irányba fésült hajat is el lehet adni, ha pedig bármilyen ilyen hatalmas horderejű esemény történik az ilyen szintű csapatok életében, rögtön cikkek (értsd: egy rakásra hányt karakterhalmazok) tucatjai mennek rá arra, hogy teljesen mást kapj vissza, amit a cím elárul, vagy épp nagy feneket kerítsenek egy apróságnak a kattintások érdekében. Ennél már csak egy gyümölcsözőbb dolog létezik: ha lehet egy kicsit uszítani is. Hiszen az nemcsak megnyitásokat hoz, de kommenteket is generál, ahol jól egymásnak lehet feszülni ezredszerre is, remekül megmondani a másiknak egy kifinomult anyázás kíséretében a magunkét. Vérnyomások szöknek az egekbe, odaát pedig azt számlálják, hogy „na, ma is jó sok mindent generáltunk ezzel a szarral”.

És nem, nem mentem fel a fröcsögőket, anyázókat, mert csak az lehet ebben az esetben áldozata a szenzációhajhászatnak, aki az akar lenni. Ugyanúgy hibáztathatóak is, hiszen fogyasztják, sőt, zabálják a szenny tartalmat. Két pofára, ahogy kell. Egy normális szurkoló is hajlamos olykor megkóstolni, belekortyolni, ezzel elpocsékolva értékes perceket az életéből. Vannak, akik komplexusukból fakadóan tesznek így, hisz csapatuk permanens sikertelensége okán feljogosítva érzik magukat, hogy rendre odaszúrjanak véreben forgó szemekkel azoknak a kluboknak, és azok normális szurkolóinak, akiktől évek, évtizedek óta irigylik a mutatott játékot, vagy az elért eredményeket. De nem feltétlen kellene ennek így mennie. Semleges nézőként le lehet ülni, meg lehet nézni egy meccset, követni az eseményeket, mindenki saját magában levonja a következtetéseket, és ha akar valaki, akkor tesz egy megállapítást, lehetőleg nem rávetve magát a feszültséget generáló mocskokra.

Ott vannak továbbá az ellendrukkerek, akiket jobban motivál az, ha bukni látják az általuk gyűlölt csapatot, mint a sajátjai sikeressége. Ez talán a legszomorúbb halmaz, és az ő esetükben a legcsekélyebb az esély, hogy a hozzáállásuk megváltozzon. Őket már oly mértékben itatta át az uszító oldalak, kiadványok mérge, hogy arra még nem létezik elég hatékony ellenszérum. Felkelnek, gyalázkodnak, lefekszenek. Más szemében azonnal meglátják a szálkát, a magukéban a gerendát se. És nem, szó nincs ilyesmiről, hogy a csúnya Barcelona, Atlético, Sevilla, Chelsea, Manchester, stb. drukkerek utálják az ártatlan Real Madridot, és ez milyen szomorú. Madridi részről ugyanígy megvannak ezek az ellendrukkerek, ami még egyszer, arra értendő, ha az általuk utált csapat elbukása jóval nagyobb boldogságot ér, mint a kedvelt együttes sikere. Ezek az emberek jó eséllyel a saját klubjukat nem szeretik, maximum szimpatizálnak vele. Nem kötelező csodálni a riválist, sőt, de az elszomorító, ha a másik gárda csalódása örömtelibbé tesz, mint az imádott (ebben a példában inkább kedvelt) csapat győzelme.

170419_Ronaldo

Végül jelen példában megemlíteném a Bayern fanatikusait is, akiknek a lefújás utáni indulatait meg tudom érteni, mert az ember már csak érző lény, ha kiesett a csapat, természetes, hogy okokat keres, könnyebben felül a gyűlöletvonatra, és érzelemből fakadóan tesz kijelentéseket. De akik egyet aludva a történtekre is hasonló habitussal osztják az észt a pont erre kitalált szemét alatt, azokat már sajnos nem tudom hová tenni. A kiesés miatti fájdalmat megértem, az uszítással, a konteók gyártásával, vagy az alapvető emberi kultúra és normák sárba tiprásával nem tudok azonosulni, sajnálom.

És hogy ki tehet róla, hogy valamelyest fékezze ezt a folyamatos, és egyre inkább gyűlő mocsokáradatot? Te. Te vagy az. Te vagy az, aki nem ülsz fel a gyűlöletkeltésnek, függetlenül attól, hogy kiesett-e a csapatod vagy nem, te, aki okosan átlépteted a feszültségek generálására alkalmas szalagcímeket, te, aki nem hagyod magad behülyíteni, és beszippantani a média mocsoktól bűzölgő szeméttelepére. Akkor se, ha valaki Téged személyesen akar kizökkenteni, felbosszantani olyan ostobasággal, ami szót sem érdemelne. Te vagy a megoldás.


Hozzászólások

Tabella