Csapatok
Real Madrid (6)
Pozitívum, hogy zsebben a három pont, és az is, hogy tudok neki örülni. Lassan már hozzászokom, hogy ha leülök meccset nézni, az a felszabadultság és kikapcsolódás helyett egyenlő a kínzással. Mert az. Az viszont az én hibám, hogy egy némileg felszabadult csapatot vártam mára, egy olyat, amely azért el tud bánni a Valladoliddal. Hibáztam. A játék nyögvenyelős volt, egy-egy egyéni villanásnak volt csak köszönhető, hogy sikerült helyzetbe kerülni. Szerkezetbeli változtatások történtek ugyan, ki kell emelni például a két szélsővédő megnövekedett szerepét, hiszen nehéz volt nem észrevenni, hogy mind Odriozola, mind pedig Reguilón nagy erőket mozgósított a támadások támogatása miatt. Az már más kérdés, hogy emiatt meglehetősen sebezhetővé vált hátul az amúgy sem atombiztos védekezéssel büszkélkedő csapat, mely a legtöbb esetben az improvizációval próbálta meg megoldani a vendégek kontráinak megakadályozását, szerveződés helyett. Nem tagadom, meglehetősen fájó számomra, hogy egy öngól és egy büntető kellett ahhoz, hogy sikerüljön legyőzni az amúgy két kapufáig is jutó Valladolidot, de hát hiába cserélődik az edző személye, vagy a taktika, ha nincs aki gólt rúgjon a helyzetecskékből.
Real Valladolid (5,5)
Nem arról van szó, hogy felnőttek volna a Real Madridhoz. Szervezetten védekeztek, ahogy minden spanyol kiscsapat napjainkban, bár meg kell jegyezni, hogy egy-egy akció során azért érződött, hogy nem klasszis védők alkotják azt a falat. Ez természetes, de az akkor felmerülő hibákat ki kell használni… Ja, hogy ez már a vendégcsapat. Szóval a Valladolid. A szilárd védekezésből úgy próbáltak meg kontratámadásokat kialakítani, hogy közben igyekeztek kihasználni a hazaiak szerkezetbeli hiányosságait – ez többé-kevésbé, vagy inkább kevésbé sikerült, szerencsére, de nem a madridi védők vagy középpályások közbenjárása miatt. Voltak olyan helyzeteik is, amikor csak Fortuna fogta meg a kezünket – vigyázat, Solari visszahozta a fekete mágiát! –, és bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha 0-0-nál akár csak az egyik nagy lövés a felsőléc helyett a hálóval találkozik. De nem így lett. Hétmeccses veretlenségi sorozatuk ezzel véget ért, de úgy gondolom, szégyenkezni sem nekik, sem pedig legendás elnöküknek sem kell.
U.i.: Jajj, de jó volt látni a R9-et Pérez jobbján… mennyi emlék, mennyi gól ugrott be abban a pillanatban…
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Sergio Reguilón (9)
Nagyon nagyot ment ez a fiatal srác, aki remegő lábak helyett leginkább érettségéről tett tanúbizonyságot. Rengeteget volt játékban, és egyáltalán nem szórta el a labdákat, sőt még Kroosnál is pontosabban passzolt (95,5 százalékos hatékonysággal, egész pontosan). Mindkét félidőben nagy szerepe volt abban, hogy a Real Madrid támadásainak legnagyobb hányada a bal oldalról indult, és komoly panasz a védekezésére sem lehet. Küzdött, hajtott, arról pedig nem ő tehet, hogy egy-egy kontra alkalmával senki sem zárt ki a helyére – ő loholt vissza mindig, minden erejét összeszedve. Dicséretes hozzáállás, és még dicséretesebb teljesítmény.
Thibaut Courtois (6)
Fogta, amit fogni lehetett, de azért kevés híján ismét megmérték egy emeléssel, szerencsére az a lövés fölé ment. A két bődületes kapufa alkalmával igyekezett, de nem érte el a labdákat, azok a helyzetek mondjuk nem rajta múltak. Ami engem némileg aggaszt, hogy még mindig úgy érzem, hogy nem tudja kellőképp igazgatni a védelmet, pedig ez is fontos feladata egy kapusnak. A clean sheet viszont clean sheet, még akkor is, ha jár érte legalább három puszi a felső lécnek.
Álvaro Odriozola (6)
Reguilónhoz hasonlóan nagy szerep hárult rá, de közel sem tudott annyira hatékony lenni, mint honfitársa a túloldalon. Kevés labdája talált embert középen, sokszor az volt az érzésem, hogy vaktában próbálja középre tenni a labdát, hiszen gyakran olyankor is középre vágta, amikor nem kellett volna. A munkamennyiségére nem lehet panasz, de a hatékonyságon van még mit csiszolni.
A játékosok nyilatkozatait itt olvashatod!
Sergio Ramos (7)
Gyenge forma és borzalmas első félidő a kupában, szavak harcai az interjúkban… most viszont nem panaszkodhatunk rá, tette a dolgát. Hatszor tisztázott, négyszer szerzett labdát, a büntetőjét pedig magabiztosan értékesítette. Az pedig külön szimpatikus volt, hogy amikor az újságírók arról kérdezték, hogy mit szól az őt érő kritikákhoz és füttyszóhoz, nem próbált meg újabb hangzatos szavak mögé bújni, hanem kerek perec kijelentette, hogy kapitányként vállalja a felelősséget. Így is kell.
Nacho (6)
A Valladolid legtöbb kontrája a szélekről indult, ahová általában nem ő zárt ki, így Nacho feladata a biztosítás maradt középen. Ezért eshetett meg, hogy labdaszerzés nélkül, és mindössze egy felszabadítással fejezte be a meccset. A labdákat nem szórta el, passzai 92 százaléka célba ért, de azért óriási próba elé nem állították ma.
Casemiro (7)
Volt néhány keményebb szerelése az első félidőben, de nem is ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, ahogy a kapu előterébe érkezett a magas labdákra: Casemiro az első játékrész legveszélyesebb madridi játékosa volt, de az egész meccset tekintve is övé a legtöbb próbálkozás. Általában fejjel próbálta bevenni a Valladolit kapuját, de volt egy ígéretes lövése is, amit bravúrral hárított Masip. Isco behozatalának végül ő lett az „áldozata”, ami azért valljuk be, még akkor is indokolható döntés, ha a védekező középpályás a csapat legveszélyesebb játékosa.
Toni Kroos (6)
A megszokottnál egy kicsit közelebb került a kapuhoz, de igazán jó teljesítményt nem nyújtott érzésem szerint. Persze a passzpontossága most is 90 fölött, ezt már bekötött szemmel is tudja. Csalóka a neve mellett álló 4 kulcspassz is, hiszen ebből 3 szabadrúgásból érkezett, volt viszont egy középre emelt labdája, aminél nem rajta múlott, hogy nem zörrent meg a háló. Ha nem is látjuk a fényt, azért talán megcsillant valami az alagút végén, és bízom benne, hogy ez esetében is valami régi-új kezdete.
Luka Modrić (5)
Lukita keményen megharcol azért, hogy lekerüljön a neve az Aranylabda-jelöltek legszűkebb listájáról, de valljuk be őszintén, jó úton halad ennek irányába. Az elmúlt hetek és hónapok teljesítménye alapján nem is feltétlen érdemli meg, hogy ott legyen, mondom ezt úgy, hogy a legnagyobb kedvencem a jelenleg pálca nélküli varázsló. Teljesítménye önmagában ordít a pihenésért, ami egy hosszú idényt és egy vb-t követően nem is csoda. Egy biztos, valamit tenni kell, mert a jelenlegi helyzet egyik félnek sem jövedelmező.
Marco Asensio (6,5)
Asensio végre életjelet adott magáról egy bajnokin. Na azt nem mondom, hogy óriásit ment volna, de legalább nem egy üres ásványvizes flakon, vagy egy, a sarokban nyugodtan ücsörgő könnyezőpálma szintjét hozta. Annak nem örültem, hogy ismét a szélen kapott lehetőséget, annak viszont igen, hogy sokkal szabadabb szerepkörben, mint az elmúlt hetekben. Ez utóbbit kulcspasszokkal hálálta meg, az első félidőben két gólt is rúgathatott volna a nem létező csatárunkkal, vagy csatárainkkal. A támadóhármas tagjai közül ezúttal egyértelműen ő volt a leghasznosabb. Azért viszont összeteheti a két kezét, hogy nem küldték le a pályáról egy második sárgával.
Karim Benzema (4)
Kevesebbet volt játékban, mint máskor, viszont többször került helyzetbe. Őszintén nem tudom, hogy mikor járunk jobban vele. Én már egyáltalán nem tudok nevetni azon, amikor fejelés helyett véletlenül vállal találja el a labdát, vagy amikor a kapuval szemben állva telibe lövi a középen álló védőt. Az már csak hab a tortán, hogy Benzema sikeres cselét látva még a védő is annyira zavarba jön, hogy menten szabálytalankodik. A kiharcolt büntetőért azért jár a dicséret, na. Helyzetkihasználásból viszont vehetne néhány órát a ma VIP-páholyban ülő klubelnöktől – nem, nem Pérezre gondolok.
Gareth Bale (4)
Kijárna már egy kiadós padozás a huzamosabb ideje semmit sem csináló, Ronaldo utódjának kikiáltott walesinek. Sajnos teljesen azonosulni tudok Jorge Valdano szavaival, aki épp a héten említette, hogy Bale-t már csak a vételára miatt vizionáljuk a világklasszis játékosok közé. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, óriásit kellene hogy forduljon a világ a walesivel.
Cserejátékosok
Isco (5)
A támadószekció vérfrissítéseként érkezett a második vonalba, ám nem tudta felpezsdíteni a csapat játékát. Néhány labdaszerzést feljegyezhettünk a neve mellé, de a varázslat elmaradt.
Lucas Vázquez (5)
Nagy lelkesedéssel lépett pályára, tényleg tenni akart a csapat sikeréért, de kicsi kakasunk akkora gödörben van jelenleg, hogy aprócska szárnyaival onnan nagyon nehezen tud csak kirepülni. Pályafutása talán legpocsékabb formájának örvend jelenleg a spanyol, de bízzunk benne, hogy hamarosan sikerül kilábalnia a válságból.
Vinícius Jr. (8)
Hogy voltak-e hibái? Igen, volt egy feleslegesen középre lőtt, ezáltal eladott labdája. És hogy miért ekkora a hájp ma este körülötte? Azért, mert ez a 18 éves srác alig 20 perc alatt adott valami olyasmit a csapatnak, ami addig hiányzott a támadóharmadból. Egy csipetnyi váratlant szórt az egyébként rendkívül ízetlen és fűszertelen levesbe. 20 perc alatt a csapat mindkét góljában főszerepet vállalt, és ezt akkor sem veheti el tőle senki, ha a lövése csak a szerencsének köszönhetően kötött ki a kapuban. Tessék értékelni az apró dolgokat.
Edzői teljesítmény
Hogyan látta a mérkőzést Solari? Itt elolvashatod!
Santiago Solari (6)
Nem vágtam hanyatt magam a taktikától és a csapat összeállításától. A védelem lényegében adott volt a sérülések miatt, a középpályán és a támadószekcióban pedig nem mert kockáztatni. Pedig ha rajtam múlt volna, többen is a padon kezdenek a kezdőcsapat tagjai közül. Ő maga emlegette a tököket az első interjúja alkalmából, így elvárom tőle, hogy ne csak a játékosai legyenek tökösek, hanem ő is. Elhiszem, hogy új érkezőként nem szeretné összerúgni a port senkivel az öltözőben, de a csapat érdekeit szolgálva meg kellene fontolnia azt, hogy a Reguilónhoz hasonló, bizonyítási vágytól fűtött epizódszereplőket is bedobja a kezdőbe – nem egyszerre –, és az mind rájuk, mind pedig a jóllakott/elfáradt sztárokra nézve jótékony hatással lehet. Ami a taktikát illeti, ha ennyire komoly szerepet szán a két szélső védőnek, akkor javulnia kell a csapatszintű védekezés megszervezésében, mert nem maradhat betöltetlen űr a jobbon és a balon. A fekete mágiát viszont tökéletesen eltanulta Zizoutól, arra nem lehet panasz. Kíváncsian várom a folytatást.
