Az AS újságírója, Carlos Marañón emlékezett vissza arra a bizonyos napra 1966-ban, amikor a világhírű filmrendező, Billy Wilder a madridi látogatását egy meccsnézéssel koronázta meg.
Egy nappal a Real Madrid Barcelonában aratott győzelme előtt volt a 60. évfordulója annak a legendás sajtótájékoztatónak, amelyet Billy Wilder filmrendező tartott Madridban, amikor a ’Legénylakás’, a ’Van, aki forrón szereti’ és az ’Egy, kettő, három’ rendezője spanyolországi vakációját töltötte.
1966. október 24-én, hétfőn a nácizmus elől elmenekült, majd Hollywoodban világhírűvé vált osztrák filmrendező az Intercontinental szálló egyik termében fogadta az újságírókat. Wilder éppen akkor mutatta be az ’A szerencsejátékos’ című filmjét, és már készült egy méltatlanul elfeledett remekműre, a Sherlock Holmes magánéletére.
„Szerdán megyek megnézni a Real Madridot. Még mindig a világ legjobb csapata?” – idézte a zseniális rendezőt a Madrid című napilap. Wilder egyébként fiatalkorában látta játszani Hugo Meisl legendás Wunderteamjét, az osztrák labdarúgás híres válogatottját is.
🎬 Hace 60 años, el director de #cine Billy Wilder, llegaba a Madrid para pasar unos días de vacaciones y asistir a un partido del Real Madrid en el Santiago Bernabéu. #EFEfototeca https://t.co/SX66rJge52
— EFE LaFototeca (@EFELafototeca) October 24, 2026
De vajon melyik mérkőzést akarta megnézni? Azon a hétvégén nem rendeztek bajnoki fordulót: a spanyol válogatott az előző napon Dublinban játszott 0–0-s döntetlent az 1968-as Európa-bajnokság selejtezőjében. Az azt megelőző vasárnap a Madrid Sevillában lépett pályára, az azt követőn pedig Las Palmasban. Talán egy BEK-mérkőzésről lehetett szó? A Real Madrid abban az idényben csak novemberben mutatkozott be a sorozatban, az 1860 München ellen.
Vajon Billy Wilder tényleg ott volt a Bernabéuban? Erről nem maradt fenn fényképes bizonyíték, de szerencsére itt van nekünk Alberto Cosín, a fehér klub történetének zseniális levéltári kutatója.
Éppen 1966. október 26-án, szerdán játszotta ugyanis a Real Madrid a Világkupa visszavágóját, miután az első mérkőzésen 2–0-ra kikapott. Akkoriban ez számított a világ legnagyobb futballmérkőzésének.
Azt hiszem, Juanma Rodríguez, a klasszikus filmek nagy rajongója is sejtett valamit, amikor – a Mbappéval kapcsolatos csipkelődéseinél jóval humorosabban – azt mondta, hogy Isten a Real Madrid szurkolója.
„Szeretnék hinni Istenben, hogy megköszönhessem neki, de én csak Billy Wilderben hiszek, szóval köszönöm, Mr. Wilder” – mondta köszönőbeszédében Fernando Trueba, spanyol rendező, amikor 1994-ben átvette az Oscart a Belle Époque című filmért.
Én szeretek arra gondolni, hogy az Alkony sugárút rendezője ott ült a Santiago Bernabéu lelátóján, és megnézte a Real Madrid ye-yé csapatát, amely nem sokkal korábban hatodszor hódította el a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Az ellenfél a montevideói Peñarol volt, soraiban a középcsatárral, Alberto Spencerrel.
Az uruguayiak hódították el a világ legjobb klubcsapatának járó címet (4-0-s összesítéssel). Senki sem tökéletes. De azt tudjuk, hogy azon a napon a filmművészet istene a Real Madrid szurkolójává vált.
