Két vagy három romboló a középpályán?
A Real Madrid szombati játékát alapjában határozhatja meg, hogy két vagy három védekezõ középpályással veszi fel a harcot a Barcelona ellen. Az elõzõ szezonban ötször találkoztak a csapatok, ezek alatt Mourinho háromszor a megerõsített szerkezetre szavazott, és Khedira valamint Xabi Alonso mellé harmadik védekezõ középpályásként Pepét vagy Lassana Diarrát is beállította a középpályára. A mérleg felemás, a madridiak a kupadöntõt megnyerték, a hazai bajnokin tíz emberrel pontot mentettek, a Bajnokok Ligájában viszont vereséget szenvedett, azok után, hogy Pepét a második félidõben kiállította a játékvezetõ. A „trivote” elõnye, hogy a Real Madrid képes lehet a középpályán megfojtani a Barcelona játékát, hátránya viszont, hogy ha ennek ellenére a katalánok szerzik a meccs elsõ gólját, a védekezõ hadrendbõl csak egy csere meglépésével lehetséges átlendülni támadóbb felfogásba.
Higuaín vagy Benzema?
Még Mourinho sem tudja, hogy a két nagyszerû formában lévõ csatára közül kinek szavaz bizalmat szombat este. Benzema tavaly sok kritikát kapott, idén viszont nem csak a kapu elõtt hatékony, hanem elsõrangúan szolgálja ki társait, és az összjátékból is kiveszi a részét. Csapatba állításával inkább a kombinációs játékban erõsödne a Real Madrid, míg Higuaín robbanékonysága és ösztönös gólérzékenysége miatt tûnhet nyerõ megoldásnak a Barcelona ellen. Ugyanakkor már az is bebizonyosodott, hogy ketten együtt is képesek meggyõzõ teljesítményre, ezt a megoldást azonban aligha alkalmazza majd Mourinho. Egyelõre inkább Benzema játéka tûnik valószínûbbnek, már csak azért is, mert a francia légiós gólt szerzett a Szuperkupa-döntõ visszavágóján.
Három vagy négy védõ?
A Barcelonánál nyilvánvaló, hogy a csapat idegenben is támadó szisztémában fog játszani, és semmiképp nem fog lemondani saját játékáról, függetlenül attól, Mourinho hogyan okoskodik a meccs elõtt. Bizony futballtörténeti különlegesség lehetne, ha Guardiola a Bernabéuban is meglépné azt, amit ebben a szezonban néhányszor már bevállalt, azaz a megszokott négy védõ helyett három védõvel küldené pályára csapatát. Bátor és forradalmi húzás lenne, sikere azonban kétséges, mivel a Real Madrid labdaszerzés után hatékonyabban indíthatná le ellenfelét, és a gyors szélsõk révén gyakrabban tudna a védelem mögé kerülni. Egy közvélemény-kutatás azt mutatja, a szurkolók sem pártolják a bátorság ilyen formáját, helyette inkább kitartanának a hagyományos négyvédõs rendszer mellett.
Alexis Sánchez vagy David Villa?
A személyi kérdéseket illetõen Guardiola nagyon nem nyúlhat mellé, szavazzon bizalmat bárkinek, a csapat játékának nívója cseppet sem fog visszaesni. A chilei jó formában van, beállításával a széleken még kiszámíthatatlanabb lehet a katalánok játéka, és kombinációs játékban sem gyengülne semmit. Villa mellett a rutin és a tapasztalat szól, no meg az, hogy a Valencia játékosaként is jó pár gólt szerzett a Bernabéuban. A világ- és Európa-bajnok játékost jól ismerik a Real Madrid védõi, Alexist kevésbé, mégis utóbbi semlegesítése jobban vállalható feladatnak tûnik.
Letámadás vagy kontrajáték?
Merész hadrend vagy unalmas célfutball. Ez a legnagyobb kérdés a Real Madrid játéka kapcsán, minden további ennek a függvénye. Mindkét játékkal lehet eredményesen futballozni a Barcelona ellen, a letámadást a korábbiak alapján legfeljebb hetven percig lehet teljes intenzitással játszani, ez alatt az idõ alatt kell elégséges elõnyt összeszedni. A kontrajáték kevésbé energiaigényes, de végig megköveteli a koncentráció fenntartását, továbbá a higgadtságot akkor, amikor a labda percekig nincs fehérmezesnél. A letámadást a Szuperkupa-döntõn egy ideig jól láthatóan eredményesen alkalmazta a „királyi gárda”, a 2009-es meccsen viszont a Barcelona hat góllal torolta meg a madridi játékosok kamikaze taktikáját. Ezt a balesetet leszámítva ugyanakkor az utóbbi meccsek alapján nyilvánvaló, hogy ha a Real Madrid játékban is szeretné felvenni a versenyt ellenfelével, akkor csak a letámadás lehet üdvözítõ stratégia.
