Hogy telt a szünet?
Jól, ahogy mindig. Nyugodtan. Eltöltöttem egy kis idõt Portugáliában és Párizsban is, végig a családommal. Készen állok, hogy ismét hozzákezdjek a kemény munkához.
Hat hónap telt el azóta, hogy elkezdõdött a Los Angeles-i elõszezon. A csapat 16 forduló után vezeti a bajnokságot, a Bajnokok Ligájában hibátlan teljesítményt nyújtottak, és 18 pontot szereztek, ami a klub történetében a legjobb eredmény, a kupában pedig nagyon komolyan vették a Ponferradinát. Erre a csapatra számított az évértékelésnél?
A csapat eddig minden célját elérte az idényben. Ilyenkor még semmit sem lehet nyerni, de vannak pozíciók, amiket el lehet foglalni, és amik biztosítják a jövõbeli gyõzelem lehetõségét. Jól teljesítünk. Ahogy már mondtam, bármelyik bajnokságban sokkal nagyobb elõnnyel vezetnénk. Azzal együtt, hogy a közvetlen riválisunk remek képességekkel bír, jól állunk, mégis kicsi a pontkülönbség. A BL-ben az volt a lényeg, hogy továbbjussunk, de természetesen fontos volt az is, hogy ezt csoportelsõként tegyük, amit végül fantasztikusan szép játékkal sikerült elérnünk, nyomot hagyva ezzel az európai futballban. Úgy tûnik, a kupában végleg szakítottunk az alacsonyabb osztályú csapatok átkával. A tavalyi, Murcia elleni kezdést a mostani sikerrel folytattuk, egy olyan csapat ellen, amely fontos szerepet tölt be saját kategóriájában. Komolyan vettük a feladatunkat, és mindhárom sorozatban versenyben vagyunk.
Itt vagyunk a téli átigazolási idõszak küszöbén. Szüksége van a Real Madridnak bármiféle erõsítésre?
Nincs. Ezúttal nem vesszük ki a részünket a játékoscserékbõl. A piac csak most nyit, és még egy hónapig nyitva lesz. Megértem, hogy ez sokak számára jó üzlet. A sajtónak azért, mert el kell adnia a lapjait, az ügynököknek, a játékosoknak és az embereknek is, akik ebbõl élnek. Az átigazolási piac nyitott mindazok számára, akiknek szükségük van rá, de mi szerencsére nem tartozunk közéjük. Minden játékosom képes megkezdeni a szezon második felét. A csapatot kemény munkával alakította ki a vezetõség, mert biztosították azokat az eszközöket, amelyekkel most harcolhatunk a céljainkért. Számunka a piac zárt. Nem kértem új játékost, és nem is fogok.
Öt hónap maradt az idénybõl. Hogy látja a csapatát ez elõtt az idõszak elõtt?
Egyfelõl azt szeretem a legjobban, hogy még mindenért partiban vagyunk, egyetlen sorozat sem zárult le elõttünk, másrészt pedig a csapatom érettségét értékelem a leginkább. Nincs olyan együttes, amely érzelmileg vagy pszichikailag jobb lenne nálunk. Fiatal csapatunk van, amelynek még sokat kell tanulnia, de ugyanakkor rengeteg ideje is van erre. Azt hiszem, emocionálisan teljesen rendben vagyunk, amit a Barcelona elleni vereség után rögtön bebizonyítottunk. Ez fontos szempont számomra. Egyetlen vereség sem fogja elvenni az ambícióinkat és az önbizalmunkat, és egyetlen gyõzelem hatására sem fogjuk azt gondolni, hogy kész vagyunk, és nyertünk. Nagyon szeretem ezt az érzelmi stabilitást, amirõl a csapat tanúbizonyságot tesz.
A remek számok mellett, amiket már felhoztunk, még futballt is láthattunk. Úgy játszik a csapat, ahogy azt korábban elképzelte?
A Real Madrid nagyon jól játszik. Ha valaki azt mondja, hogy ez nem így van, és csak az eredményre hajtunk, az hazudik, mert mi játszunk, és szórakoztatjuk az embereket. Bárki is legyen az ellenfél, a Santiago Bernabéu mindig csordultig megtelik. Amikor idegenben játszunk, legyen szó bajnoki vagy nemzetközi meccsrõl, mindig elképesztõ fogadtatásban részesülünk. Ez a csapat szórakoztat és szórakozik is egyben, ami szintén nagyon fontos. Minden játékos megmutatja a kivételes képességeit, és erõsek is vagyunk, amit az eredmények bizonyítanak. Az a csapat, amelyik a legutóbbi 18 vagy 19 mérkõzésébõl 16-ot vagy 17-et megnyert, az magabiztos eredményekkel bír. Szerintem minden csapatnak megvan a maga stílusa, ahogy nekünk is. Lehet, hogy te ezt vagy azt a stílust jobban kedveled, de a futball eltérõ kultúrákból áll, és a Real Madrid fantasztikus stílusban játszik, amelyben egyesül az eredmény és a tetszetõs játék fontossága is.
Edzõként most éli legjobb pillanatait mióta a Real Madridhoz érkezett, amennyiben a csapat sikerességét vesszük alapul?
Egy kicsit olyan vagyok, mint a csapatom. A pályafutásom egy nagyon érett szakaszába érkezett, amikor sok nagy pillanatot éltem már meg. A csapat és én egyaránt remek idõszakot élünk át, nagy önbizalommal és stabilitással. A labdarúgásban nehéz megítélni, mikor vagy igazán topon, ahogy azt is, hogy mikor dõlnek el a dolgok: most, a következõ hónapban, vagy májusban. A futballban minden tizenegy hónap alatt válik el, és fontos, hogy fenntartsuk ezt az egyensúlyt a csapatban. Abban a nehéz helyzetben, amikor kikaptunk a Levantétól és döntetlent játszottunk a Racing ellen, azt mondtam, a lényeg, hogy negatív pillanataink, és ne negatív periódusaink legyenek, mert ez két teljesen különbözõ dolog. Ennek a csapatnak jó periódusai és rossz pillanatai voltak. Ezért állunk most ilyen jól minden versenysorozatban.
Nemrég voltak olyan kijelentések a BBC-n amit félre lehetett érteni, mert néhányan azt gondolták, hogy Ön már a Real Madridból való távozásáról beszél.
Ez egy olyan mûsor, amiben beszélnek az Olimpiai Játékokról meg olyan tudományokról, amik kapcsolatban állnak a sporttal. Az egyik oldalon ott voltam én a csapatsportokkal, a másikon pedig Sebastian Coe az egyéni sportágakkal. Az én véleményem szerint egy nagyon érdekes beszélgetés volt azok számára, akik szeretik ezt a témát. Egy olyan 25,30 vagy 35 perces társalgás, ami egy viccel végzõdött, amikor Sebastian megkérdezte, hogy mikor térek vissza az angol futballhoz. Én pedig azt mondtam, amit mindig is szoktam, hogy nagyon örülök annak, hogy a Madridnál vagyok, a világ legjobb csapatánál. Mindenki tudja, hogy szerettem Angliában lenni és egy nap egy természetes cél is kell legyen a karrieremben – amit remélek, hogy 20, vagy még több év múlva lesz – mert pár éven belül egy nap keresnem kell magamnak egy állomást. Most még csak nem is gondolok erre, mert a Real Madridnál vagyok. Ez egy idézõjeles interjú volt egy olyan mûsorban, ami mindenki számára elérhetõ, aki rákeres, vagy meghallgatja az interneten, de egy olyan történet kerekedett belõle, hogy én el akarok menni a Madridtól és már arra készülök, meg még nem is tudom micsoda… Egyfelõl megértem, mert ahogy már mondtam ez egy olyan világ, ami folyamatosan átalakul, másfelõl viszont szomorúsággal tölt el, mert ez gondolkodásra készteti az embereket és arra, hogy teljesen máshogy értelmezzék a dolgokat.
"A couple of years" nem azt jelenti, hogy két év, hanem azt, hogy néhány év…
Így van. Azt, hogy "a couple of years" nem szó szerint fordítják, ez a kifejezés az angolban azt jelenti, hogy néhány éven belül, nem pedig két év múlva. Lehet az kettõ, három, négy, húsz, vagy nem is tudhatod. Azok, akik jól ismernek, tudják, hogy nem fosztanám meg magam ettõl a világtól, ami csak még jobb lesz a Madridnál. Ennek a generációnak most jönnek a legjobb évei, ahogy ennek a csapatnak is. Ezt a munkát amit most végzünk nem csak a máért csináljuk, hanem azért, hogy holnap is nyerjünk. Rengeteg év van még e projekt elött. A legjobb még csak most jön, én pedig nem lennék túl intelligens, ha az egészet félbehagynám miután az elejétõl fogva teljes szívemmel ezért a projektért voltam. Ezért ez a történet nem is egy történet, mert ott vagyok ahol lenni szeretnék és tovább akarom folytatni. Lehetetlen megmondani hány évet maradok még, de a szándék számít igazán. A szándék pedig megvan, az elnök pedig rég óta tudja, mert már régen elmondtam neki, hogy a szerzõdés évei egyáltalán nem érdekelnek. Ami érdekel az az, hogy nagyon jól érzem magam és hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy a Real Madrid edzõje lehetek, a távozásom pillanatát pedig nem látom és nem is akarok elmenni.
Iker Casillas, aki jól ismeri magát szó szerint azt mondta, hogy Ön valami nagyot akar csinálni ezzel a csapattal és reméli, hogy még sokat lehet Önnel.
Iker ismer engem és tudja milyen a mentalitásom. Sevillában voltunk a meccs elötti napon, a vacsora után pedig ott maradt õ egy pár játékossal és ezt mondta: "Miszter itt néhány dologról beszélgettünk és mindenkinek megvan a saját véleménye. Voltál már Olaszországban, Angliában, most meg itt vagy Madridban. Mit csinálsz majd a jövõben? Albiol azt mondja, hogy a Real után Portugáliába mész edzõsködni, Arbeloa és Alonso szerint pedig Angliába, én is ezt mondom… és nem tudom, mondd el te, vess véget a kétségeinknek". Én pedig azt válaszoltam nekik, hogy két évig engem senki ki nem mozdít innen az biztos, kivéve persze ha rossz eredmények miatt kirúgnak, de száz százalékig biztos vagyok abban, hogy kitöltöm a szerzõdésemet a Real Madridnál. Vicces pillanat volt, amikor világosan kiderült, hogy itt akarok maradni velük. Úgy gondolom, hogy Iker ismer engem, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy õ emlékezett erre a sevillai beszélgetésünkre és azért tudta ilyen biztosan kijelenteni ezt, mert tökéletesen tudja mit gondolok.
A másik, aki beszélt önrõl, Özil volt. Azt mondta, olyan, mintha az apja lenne.
Igen, ezt mondta, a többiek pedig most viccelõdnek, mert ha meglátják, azt mondják: „nézd csak, ott jön a papád” vagy, hogy „itt a kisfiad.” Mások azt mondják: „Mester, a te fiad sokkal szebb, mint Özil, és sosem lesz olyan csúnya gyereked, mint Mesut.” Ezek nagyon kedves szavak, és bizonyítják, hogy remek kapcsolatunk van, ami túlmutat a hagyományos edzõ-játékos viszonyon. Sok vicc született ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban.
Cristiano Ronaldo az angol bajnokságból érkezett, és 112 meccsen 111 gólt szerzett. Kegyetlenség volt ez az 58 gól, amit 2011-ben lõtt…
Igen, ezek fantasztikus számok egy olyan játékostól, akire nálam nincsenek jelzõk. Nagyszerû munkát végez a Real Madridnál, amely nagyon jól játszik, nagyon offenzív, és ahol képes kiteljesíteni a képességeit. A csapat, az õ formája, valamint a technikai és pszichológiai vonásai közti szimbiózis teszi számunkra lehetõvé, hogy ilyen jó teljesítményt nyújtsunk, ami, ha Isten is úgy akarja, trófeák történelmévé válhat, mert kétségkívül ezek a legfontosabbak. Fontosabbak, mint az Aranylabda vagy az Aranycipõ, és ezt Cristiano is tudja.
Végül, mondja el, mit kíván 2012-re.
Nézd, õszintén mondom. Nem tudom, hogy itt Spanyolországban is létezik-e a tizenkét szõlõszem hagyománya szilveszterkor. Mi Portugáliban mazsolát eszünk, és meg kell hogy mondjam, ilyenkor egyetlen gondolatom sem kapcsolódik a futballhoz. Nyilvánvalóan profik és ambiciózusak vagyunk, ráadásul büszkék vagyunk magunkra és arra, hogy itt dolgozunk. Normális, hogy nagy dolgokat akarunk elérni, hogy azokkal, akik a Real Madridnak szurkolnak, a madridistákkal megéreztessük a gyõzelem édes ízét. Ezt fogjuk megkísérelni, ahogy mindig mondom, anélkül, hogy bármit is megígérnék, mert a futballban ezt nagyon nehéz megtenni. A csapat mentalitásával, kvalitásaival és az álmainkkal együtt szállunk harcba. Mindenért küzdeni fogunk, és lesz olyan, ami a miénk lesz.
