A Castilla gyõzelemmel kezdte az elsõ felvonást, majd azzal is fejezte be. Az 14. fordulóban kerültetek a dobogó tetejére, és még mindig a tabella elsõ helyét foglaljátok el. Milyen téren javult a csapat azóta, hogy a csoport legjobbja legyen?
A csapat ambíciói javultak. Nem elégszünk meg az 1-0-val, mindig többet akarunk és ez tett minket listavezetõvé.
A Vecindario elleni gyõzelem után a téli bajnoknak mondhattátok magatokat. Milyen jelentõsége van ennek a keret számára?
Nagyon jól érezzük magunkat. Ez az egész keret számára hatalmas motivációként szolgál. Fontos dolog a csapat számára, hogy minden héten a tabella elején legyen. Igen boldogok vagyunk és reméljük azok is maradunk.
Különleges mérkõzés volt a Vecindario elleni, mert visszatértél szülõföldedre, a Kanári-szigetekre, ahol a családod és a barátaid vesznek körül.
Itt játszani mindenki számára különleges. A csapatban még vannak páran, akik innen származnak, mint Mandi, vagy Omar. Amikor hazamegyünk, az emberek mindig nagyon lelkesek, hogy láthatnak minket játszani, mert nagyon keveset járunk oda, évente csak egyszer.
Milyen mérleggel áll a csapat az elsõ rész után?
Az elején sok döntetlen játszottunk, párszor ki is kaptunk, de utána jobban koncentráltunk, a miszter pedig rengeteget segített. Több gyõzelmet is elértünk sorozatban, most pedig elsõk vagyunk.
A csapat lépésrõl lépésre halad, legyõzve a szembe jövõ nehézségeket, hogy bejusson a rájátszásba.
Ami a legfontosabb, hogy a csapat tényleg lépésrõl lépésre halad. Akik ismerik a futball világát, tudatában vannak annak, hogy a feljutás nagyon nehéz, mi pedig ezért dolgozunk és fejlõdünk minden nap.
A végzett munkátokkal rengeteg gyõzelmet tudhattok magatok mögött, az emberek pedig szórakoznak a játékotok láttán. Ti is elégedettek kell legyetek azzal amit a pályán mutattok.
Igen, elégedettséget okoz. A sok nehéz és fontos idegenbeli gyõzelmen kívül azt is elmondhatjuk, hogy jó futballt játszunk. A Castillában remek játékosok vannak, akik megmutatják képességüket a pályán. Megvan bennünk a bajtársiasság, ez pedig nagyon fontos egy csapat számára.
Miben javulhat még a Castilla ebben a maradék öt hónapban?
Sok dolgot remélhetünk még, ha ilyen megrögzöttséggel csináljuk a dolgunkat, ahogy eddig tettük és lépésrõl lépésre haladunk. Biztosan jó dolgok történnek majd velünk, ha így folytatjuk. Úgy kell játszanunk, ahogy a szezon elsõ felében is tettük. Annak ellenére, hogy sok döntetlennel kezdtünk, több gyõzelmet is besepertünk egymás után. A feljutáshoz ezt kell csinálnunk.
Rengeteg új arc van ebben a szezonban a Castillában. Óscar Plano, Lucas, Omar, Ríos és Mendes mellett veled erõsödött a keret. Milyen ez az új csapat a futball szemszögébõl?
Ez a csapat szereti a támadó játékot és a labdatartást. A miszter már az elején megmondta, hogy a Real Madrid a támadásaival tûnik ki és mivel remek csatáraink vannak, ezért ezt ki is fogjuk használni.
És csapatként?
Remek brigádot alkotunk. Jól kijövünk egymással, rengeteget viccelõdünk, ha pedig valaki nincs jól, akkor mindig van aki támogassa. Ez nagyon fontos egy csapaton belül.
Egy nehéz találkozóval kezdõdik a második felvonás, a Sporting B ellen idegenben. Két utánpótlás csapat…
Nehéz meccs lesz, mert idegenben játszunk és ez a második rész elsõ mérkõzése. Amikor itt játszottunk ellenük, nem könnyítették meg a dolgunkat, de úgy kell a pályára mennünk, ahogy mindig is szoktunk, ambíciózusan és csak a gyõzelemre gondolva.
Ezen a hétvégén ünnepled a Castillában való bemutatkozásod elsõ évfordulóját, amikor még a Juvenil A-ban voltál, de az Universidad Las Palmas ellen játszottál. Milyen emlékeid vannak arról a meccsrõl?
Nagyon szép volt. A Real Madrid második csapatában is nagyon fontos a bemutatkozás, nem csak az elsõben, mert ott kezdõdnek a dolgok.
Ez még csak az elsõ éved a Castillában, de már ismered Torilt, a Juvenil A miatt. Milyen edzõként?
Õ olyan tréner, aki rengeteget vár el, szereti, ha a játékunk támadó szellemû és a labdatartásra helyezi a hangsúlyt. Nagyon szereti a játékosait, aggódik értük és minden pillanatban megközelíthetõ, a futballal kapcsolatban, és személyes dolgokkal is.
Ez egy nagyon fontos év számodra, mert a División de Honorból feljutottál a Segunda B-be. Hogy megy az alkalmazkodásod?
Az elején egy kicsit nehéz volt, mert nagy ugrás van a két szint között. A Segunda B nehezebb és rendezettebb. Lassacskán hozzászoktam a dolgokhoz, a csapattársaim, a miszter és az egész edzõi stáb is rengeteget segített, most pedig jól vagyok.
Ezen kívül hozzászoktál a csapat dinamikájához is és a kezdõcsapat stabil tagjává váltál. Hogy érted ezt el?
Ez a csapattársaimnak és az edzõknek köszönhetõ. Nagyon nagy a váltás a Juvenil A és a Castilla között, két teljesen más szint, itt többet várnak el. A miszter sokat akart tõlem, mert azt akarta, hogy ne csak egy jó megmozdulásom legyen, hanem sok, ezt pedig sikerült elérnie. Ezért játszom most.
Miben javul Jesé napról napra?
Fejlõdtem védekezésben, korábban nem teljesítettem ezen a téren, de a társaim és a miszter arra késztettek, hogy ebbõl is keményen kivegyem a részem. A támadójátékom is javult, de fõleg a védekezést mondanám.
Technikás és gyors játékos vagy tele potenciállal és remekül is lõsz. Hol tanultál meg így cselezni?
Amikor kicsi voltam, hét, vagy nyolc éves, a barátaimmal és testvéreimmel az utcára mentünk és több órán keresztül fociztunk. Rengeteget tanultam ott, de szerintem ezek természetes dolgok, az ember így születik. Viszont a képességeket lehet fejleszteni és dolgozni rajtuk.
Te vagy a Castilla legfiatalabb játékosa, mégis kulcsszereped van a támadásokban. Nagy felelõsséggel járhat…
Nincs rajtam nyomás, mert körülöttem remek játékosok vannak, ez pedig segít. Juanfrannak, Joselunak, vagy Mandinak nagy tapasztalata van, mert más csapatban is játszottak már a Segunda B-ben, így sokat segítettek, hogy taktikailag elhelyezkedjek ezen a szinten. De mindezek felett alapvetõ volt az edzõk szerepe is, akik rengeteg tanáccsal láttak el és elég sokat segítettek. Nagyon boldog vagyok.
Ez az ötödik szezonod a Real Madrid utánpótlásában. Rengeteg tapasztalatot szereztél az évek során. Mire emlékszel ezekrõl a napokról, ha visszatekintesz?
Emlékszem milyen lelkes voltam, amikor a csapathoz jöttem, hogy ilyen lehetõség adatott meg, ami teljesen más, mint a Kanári-szigeteken. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon már a Castillában játszom majd, utána pedig az elsõ csapatban is bemutatkozom. Ez egy olyan dolog, amit soha senki nem képzelne.
Meglett a gyümölcse a kemény munkádnak az utánpótlásban. Elõször is az Egyesült Államokban és Kínában voltál az elsõ csapattal az elõszezon alatt.
Nagyon jó és fontos tapasztalatszerzési lehetõség volt a számomra. Megtanultam, hogy kell nyomást gyakorolni a pályán és nagy játékosokkal együtt játszani, akik tanácsokat adnak és segítenek. Nagyon boldog napok voltak ezek, nem hittem el azt, ami történik velem, hatalmas ajándék volt.
A Ponferradina elleni Spanyol Király-kupa mérkõzés után elmondhatod, hogy te vagy a legfiatalabb játékos, aki Mourinho kezei alatt bemutatkozott. Mit éreztél azon a különleges napon?
Óriási elégedettséggel töltött el. 14 évesen érkeztem ide és soha nem gondoltam volna, hogy az elsõ csapatban játszom majd. Nagyon fontos tapasztalata az életemnek, amire örökké emlékezni fogok.
Igazi gólgyáros vagy. Te lettél a gólkirály a Juvenil A-ban Rubén Sobrinóval együtt, 17 találattal. Az elõkészítésben is jól teljesítesz, a Castillában te vagy a legjobb ilyen tekintetben, öt gólpasszal.
Mindig is szerettem gólt lõni a meccseken, de még jobban szeretek gólpasszt adni, mert sokkal jobb érzés egy társadnak adni a labdát, hogy õ találjon be.
Már öt éve élsz Madridban, most pedig Omarral vagytok egy lakásban, aki már sok éve csapattársad. Szoros kapcsolat van köztetek.
Nagyon jól kijövünk egymással. Nem tudok megharagudni rá, gyerekkorunk óta jóban vagyunk. Már hat, vagy hét éve játszunk együtt, beleértve ebbe a Kanári-szigeteki válogatottat is. Remek ember és nagyszerû játékos, mint mindenki aki a csapatban játszik.
Õt éve vagy távol a szülõföldedtõl. Kemény áldozatot hozol azért, hogy az álmaidért harcolhass. Hogy viseled, hogy a családodtól távol élsz?
Emlékszem, hogy nagyon rosszul viseltük az elsõ évet, amikor Madridba jöttem. Ez logikus, mert még kicsi voltam. A szüleim kockáztattak, hogy megcsinálhassak valamit, most pedig jó úton haladunk efelé, de így is kell folytatnunk, alázattal.
A munkátokkal és játékotokkal megnyertétek a madridista közönséget, akik hûségesen eljönnek az Alfredo Di Stéfano stadionba. Szeretnél üzenni nekik valamit?
Azt üzenném, hogy mindig támogassanak minket, jöjjenek ki a meccsekre és soha ne kételkedjenek, mert mi meg fogjuk csinálni, és a szezon végéig harcolni fogunk.
Mit kérsz az új évtõl?
Azt kérem 2012-tõl, hogy az egész madridizmus számára remek év legyen. A Castilla javuljon tovább és jusson fel a másodosztályba, mert ez nagyon fontos lenne és mindenki számára megelégedést hozna. Az elsõ csapat pedig sok címet nyerjen.
