Mint a Brazíliában megrendezésre kerülõ 2014-es labdarúgó-világbajnokság egyik szervezõje, milyen elvárásokkal tekintesz a tornára?
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy megrendezhetjük ezt a világversenyt. Ezzel meglesz a lehetõségünk a fejlõdésre, ami az egész népesség számára a legfontosabb szempont, hiszen óriási infrastrukturális beruházásokra lehet számítani, úgy mint repterek, utak, kórházak és szállodák. Ez egy olyan örökség lesz, ami életünk hátralévõ részében megmarad, ezt pedig csak a világbajnokság tudja nyújtani.
Mit gondolsz, mennyire áll készen a brazil válogatott a tornára?
Generációváltás volt a nemzeti csapatnál, ami még kétségtelenül nincs a legjobb formájában. Úgy gondolom, hogy még idõ kell nekik ahhoz, hogy a csúcsra érjenek. Viszont 2014-ig még van idejük összeszokni és eléggé versenyképessé válni ahhoz, hogy megnyerhessék a trófeát.
Neymar, Pato és Ganso lehet ennek az új generációnak a három legfõbb képviselõje. Mit gondolsz errõl a trióról?
Õk olyan nagyon fiatal és rendkívül tehetséges brazilok, akik csillognak saját klubjukban. Szerintem Neymar a legtehetségesebb, már 19 évesen is hihetetlen képességei vannak. Sok gólt lõ és végigverte Brazíliát. A Barcelona elleni nemzetközi eredmény nem volt a legjobb, de úgy gondolom, hogy sokat tanult belõle. Pato már bizonyított Európában, Ganso pedig szintén nagyon jó, bár neki egy kis szerencse kellene a sérülések terén.
Gondolod, hogy van még hely olyan tapasztalt játékosoknak, mint Ronaldinho vagy Kaká?
Nagyon fontos játékosok, persze. A pályán betöltött szerepük a formájuktól függ, és hogy a legjobb focijukat tudják-e játszani, ha eljön a világbajnokság. Viszont a pályán kívül is fontos szerepük van, a tapasztalatuk alapvetõ fontosságú lehet egy ilyen fiatal keretben.
Hova helyeznéd most a brazil csapatot a világ futballjában?
Most nem vagyunk a legjobb háromban, de úgy gondolom, hogy a legjobb ötben igen, még akkor is, ha épp nem csillogunk. Sosem könnyû a változás, ezeknek a fiataloknak pedig idõre van szükségük. Nincs ok a pánikra, idõt kell nekik adni ahhoz, hogy jó eredmények szülessenek.
Ha ki kellene emelned egy játékost, akit az „új Ronaldo” jelzõvel látnál el, ki lenne az?
Leandro Damiao az Internacional de Porto Alegre csapatából. Magas, erõs, nagyon jó góllövõ, a levegõben is veszélyes és mindkét lábával nagyon ügyes. Nagy szerepet játszik majd 2014-ben.
Beszéljünk kicsit a te idõdrõl. Játszottál Brazíliában, Spanyolországban és Olaszországban. Hol a legszenvedélyesebbek a szurkolók?
Szerintem mindhárom ország futball-õrült, bár teljesen más módon élvezik a játékot. Brazíliában a stadionok nagyon régiek és sok szurkolónak állnia kell, tehát ugrálva és verítékezve támogatják a csapatukat. A forróságon túl nem olyan szabályokhoz kötött ez, mint Európában, sokkal szenvedélyesebb a hangulat. Európában, még ha hidegebb is van, a szurkolók szintén éreztetik, hogy jelen vannak, különösen a nagy meccseken, ami nagyszerû látványt nyújt.
Saját tapasztalataid alapján miként tudnád összehasonlítani az európai és a brazil klubfutballt?
Az európai foci egyre gyorsabb, versenyképesebb és keményebb, mint a brazil, ahol a kultúránk része a lassabb és kontrolláltabb játék. A futball mindenhol megváltozott, ezzel pedig meg kell birkóznunk. Szerintem az európai minta a legjobb a világon. Mindenesetre úgy gondolom, hogy amint vége a világbajnokságnak, az új stadionoknak és a javított infrastruktúrának köszönhetõen ez a folyamat Brazíliában is elindul.
Sok csapatban játszottál, melyik áll a legközelebb a szívedhez?
A Real Madridnál töltött idõre nagy szeretettel gondolok vissza, szerintem az volt karrierem legjobb idõszaka. Az Internél töltött idõt is nagyon élveztem, beleszerettem a csapatba és Milánó városába. De bárhol is játszottam, sok barátot szereztem és nagyon jól éreztem magam.
Karriered elejére visszagondolva, mennyire volt fontos az, hogy 1994-ben 17 évesen elutazhattál a válogatottal az Egyesült Államokba?
Nagyon fontos volt. Az, hogy közelrõl láttam az olyan játékosokat, mint Romario és Bebeto, komoly hatással volt a jövõmre. Tanulhattam tõlük, figyelhettem az apró részleteket, ahogy edzettek, ahogy összpontosítottak. Romario mindig velem hozatta a cipõjét, a kávéját, mintha még egy utánpótlás játékos lennék. De mindig tisztelettel bánt velem, egyszerûen ez volt a hierarchia a csapaton belül.
1998-ban már te magad is megérezhetted a játék ízét, bár a csapat a döntõben alulmaradt a házigazda franciákkal szemben. Milyen érzéseket szabadít fel benned ez az emlék?
Nagyon jó emlékeim vannak abból az évbõl. Egészen a döntõig csodálatos világbajnokságunk volt, aztán Franciaország ellen nagyon gyengék voltunk. De inkább a hangulatra emlékszem vissza szívesen arról a napról. Megpróbáltam jól teljesíteni azon a meccsen, ahogy mindannyian, de nagyon nehéz egy hazai együttes ellen játszani a döntõben, különösen akkor, ha Zidane is ott van a pályán. Késõbb, amikor csapattársak lettünk, persze ugratott ezzel, de aztán én is vissza tudtam vágni, amikor 2002-ben mi nyertük meg a címet, õk pedig nagyon hamar búcsúztak.
Mesélj nekünk 2002-rõl…
Megsérültem, és kétséges volt, hogy egyáltalán mehetek-e a tornára. De amint elkezdtem a játékot a barátságos meccseken, már tudtam, hogy nagyszerû világbajnokságom lesz. Igazán jó csapatunk volt, ami nagyon egységes, szilárd és végül eredményes lett. Ez volt a legjobb brazil csapat, amiben játszottam; nem szenvedtünk hiányt minõségbõl semelyik poszton. Ráadásul ez volt a legszebb emlékem is, mivel egyszerûen leírhatatlan, hogy milyen megnyerni egy világbajnokságot…
Visszatérve napjainkra, melyik csapatot kedveled most a legjobban?
Madridista vagyok, és nagyon tetszik, ahogy a Real Madrid játszik, de nem hagyhatom figyelmen kívül a Barcelonát sem, akiknek fantasztikus csapatuk van. Talán nem õk a legjobbak, de náluk minden olyan egyszerûnek tûnik. Minden játékosuk minden poszton és minden pillanatban tudja, hogy mi a dolga, aztán ott van a labdatartási képességük, ahogy türelmesen keresik az utat az ellenfél kapuja felé. Guardiola nagyszerû munkájának eredménye, hogy ez a csapat az egyik legjobb, amit 35 
évem alatt láttam. Fáj ezt mondani madridistaként, azonban még mindig úgy gondolom, hogy néhány sorozatban legyõzhetjük õket ebben az évben.
Amikor látod õket játszani, legszívesebben te magad is felvennéd a cipõt?
Nem, nem! (nevet) Élveztem a focit játékosként, most pedig szurkolóként.
Végül pedig kik alkotnák a te brazil álomtizenegyedet?
Ez nehéz kérdés, de a következõ csapattal állnék ki: Taffarel; Cafu, Aldair, Lucio, Roberto Carlos; Junior, Zico, Rivelino; Pelé, Romario és persze én! Ez egy rendkívül támadó szellemû csapat lenne, mindenki bombázná a kaput! (nevet)
