Három évvel azután, hogy elhagytad Lyont, milyen játékos lett belõled?
Már nem vagyok ugyanaz. Bátortalan és szórakozott voltam. Most már felnõttem, higgadt és csendes vagyok, fizikailag pedig jóval erõsebb. Játékosként és emberként is felnõttem. Megtanultam kezelni a nyomást a nagy meccseken, mint például a Clásicók, a Bajnokok Ligája összecsapások vagy a nagyobb bajnokik. Amikor három éve eljöttem Lyonból, még egy nagyon fiatal és szégyenlõs srác voltam. Egyedül érkeztem, elõször hagytam el az otthonomat. Be kellett illeszkednem egy új csapatba, egy új városba. Ágyéksérüléssel érkeztem, és erõltettem. Igazából nagy nyomás volt rajtam, mivel sztárként kezeltek, és meg kellett mutatnom, hogy az vagyok.
Hogy kezelted az elsõ évben kapott kritikákat?
Spanyolországban mindent felfújnak. Ha kétszer hibázol, véged. Ha két gólt szerzel, sztár vagy. Volt néhány kritika, ami zavart, de leginkább az nem tetszett, hogy a körülöttem lévõket bántotta a dolog. Édesapám, édesanyám, a barátaim, ismerõseim… A kritika olyan, mint a dicséret. El kell fogadnod, ha túl akarsz lépni rajta.
Minden megváltozott Mourinho érkezésével…
Mourinho úgy beszél velem, mint egy apa a fiával. Az egyik elsõ edzésen odajött hozzám, megkérdezte franciául, hogy vagyok. Majd hozzátette, hogy reméli, a tavalyi Benzemát a hátam mögött hagyom. Láttam, hogy nagyra becsül. Amikor Madridba érkezett, hátproblémáim voltak, felszedtem néhány kilót, és csalódott voltam, mivel nem vittek ki a Világbajnokságra. Azt mondta, hogy az edzéseken többet kellene beleadnom. Sosem feledkezett meg rólam, még akkor sem, amikor épp rosszul játszottam, keményen edzett, hogy javuljak. A sajtótájékoztatókon keményebb munkára késztetett, azt akarta, hogy mutassam meg, mire vagyok képes. Végül eredménnyel járt.
Milyenek a madridi szurkolók?
Madrid egy teljesen más dimenzió, az emberek a futball megszállottjai. A stadion csodálatos, a szurkolók pedig csak jönnek és jönnek a hófehér mezekben. Az a mez… Pff… Amikor kilépsz a fûre, és látod, ahogy 90.000 ember ezt a mezt viseli, és szurkol a csapatnak, leírhatatlan. Ezt meg kell tapasztalni ahhoz, hogy megértse valaki.
A nyelv megtanulása kulcsfontosságú volt?
Mindent megváltoztatott. Már lassan két éve tanulom. Most, hogy már mindent megértek, ami az öltözõben elhangzik, könnyebben tudok kapcsolatot építeni a csapattársakkal. Korábban, amikor beszéltek vagy nevettek, nem tudtam, hogy rajtam viccelõdnek-e. A kezdetekkor a sarokban ültem, most pedig mindenkivel beszélgetek és nevetgélek, és nagyon jól érzem magam.
