Milyen mérleget von a Real Madrid amerikai túrájáról?
Még nem ért véget, de jól halad. Sokat és jól dolgoztunk az elsõ mérkõzésen, a többi meccs pedig úgy alakult, ahogy szerettük volna. Az elsõ alkalommal egy amerikai csapattal találkoztunk, amely többet foglalkozott azzal, hogy jól játsszon. Aztán egy nehezebb, intenzívebb meccs következett a mexikóiak ellen, majd egy elsõosztályú európai csapat ellen léptünk pályára egy olyan stadionban, amelyrõl tudtuk, hogy egyfelõl motiválni fog minket, másfelõl pedig nagy felelõsséget fog a vállunkra helyezni. Jól alakultak a dolgok, most pedig egy teljesen más stílusú csapat ellen játszunk, amely a brit futballt képviseli. Jól dolgozunk, és ismét összhangba állítjuk egy olyan szerkezetnek a darabjait, amely már remekül mûködött, miközben igyekszünk növelni az intenzitást és az önbizalmunkat. A lehetõ legjobban készülünk ahhoz, hogy jól kezdjünk.
Sok játékos elmondta, hogy ez a csapat nagyon készen van, és hogy két év munkája meghozta a gyümölcsét. Tényleg ennyire egységes a csapat?
Ha a játékosok ismerik egymást, és jól érzik magukat, ha együtt vannak, az sokat segít. Régóta egymás mellett játszanak, de ha nincs köztük empátia, és nincs bennük hajlandóság a közös munkára, az nagyobb problémát jelent, mintha egy teljesen új csapatot kellene felépíteni. A játékosok kitûnõen vannak, és mind személyesen, mind pedig szakmailag nagyon jól ismerjük egymást. Tudják, milyen a munkamódszerem, ismerik az elképzeléseimet, ahogy én is ismerem õket, tudom, milyen jó képességûek, és tisztában vagyok azokkal az apró problémákkal, amelyek mindig jelen vannak. Nagy illúziókkal vágunk neki a harmadik évünknek, miután két éven keresztül folyamatosan fejlõdtünk, és rendre nyertünk egy trófeát. A tavalyi fontosabb volt, mint az azt megelõzõ. Kár, hogy a válogatott játékosok nehéz helyzetben hagynak minket a jövõhéten, közvetlenül a szezonkezdet elõtt, de ilyen a menetrend. Hónapok óta tudtuk, hogy ez lesz, és próbáltuk kiegyensúlyozottan szervezni az elõszezont, hogy mindenki jó állapotban lehessen a rajtra, még ha nem is tudnak a csúcsra kerülni.
Sokat beszéltek a Milan elleni gólparádéról és a mutatott játékról egyaránt. Gondolta volna José Mourinho, hogy a Real Madrid így fog teljesíteni a felkészülési idõszak ezen szakaszában?
Jól játszottunk. Megnyertük a meccset, és azt hiszem, a környezet adott egy extra motivációt a játékosoknak. A lelátó tömve volt szurkolókkal és olyan emberekkel, akik különös módon viszonyulnak ehhez a csapathoz, hiszen nem Spanyolországban élnek. A Milan neve is segített a motiváció fokozásában, a játékosok pedig a topon voltak. Az eredmény örömteli volt, de nem ez a legfontosabb. A lényeg, hogy olyan szinten játszottunk, ahogy tavaly is tettük több alkalommal. Ezzel tovább növelhetjük az önbizalmunkat, ami egyébként is megvan.
A Milan ellen a harmadik Mourinho-év Real Madridját láthattuk?
Nem tudom. Az elsõ félidõben jól játszottunk egy nagyon zárt csapat ellen, amely védekezõ felfogással kezdett, így át kellett gondolnunk a játékunkat. Ez gyakran megesik majd olyan csapatok ellen, amelyek be fognak állni ellenünk. A második félidõben, amikor belõttük a második gólunkat, õk pedig támadni akartak, megváltozott a játék képe. Õk többet támadtak, és nagyobb teret adtak nekünk. Taktikai szempontból sokat léptünk elõre ezen a meccsen.
Sokan kérdezik, miért szeret annyira az Egyesült Államokban készülni. New Yorkban és a Yankee-stadionban több okot is találhattunk rá…
Akik felteszik nekem ezt a kérdést, csak egyszer teszik meg. Az elnök is megkérdezte, de amikor idejött, nem tette meg újra. Ezúttal velünk tartott, mi pedig örültünk ennek. Nem fogja ismét megkérdezni, miért akarok itt készülni, mert õ is boldogan fog jönni. A philadelphiai klímát leszámítva tökéletes az idõ a munkához, a szervezés kiváló, jók a mérkõzések és a stadionok, a szurkolók motiválnak minket, népszerûsítjük a Real Madridot egy fontos piacon, reklámozzuk a futballt egy olyan országban, ahol nem ez a sportok királya, és azt hiszem, gazdaságilag is megéri a klubnak…A spanyol válogatott játékosoknak is tökéletes, hiszen itt maradnak, és innen mennek Puerto Ricóba, ami jóval közelebb van, mintha Európából kellene idejönniük, így pedig néhány órával kevesebbet kell utazniuk. Mindenki számára tökéletes és jó élmény. Hét éve idejárok, és így szeretném folytatni. Abban, aki idejön, fel sem fog merülni a kérdés, miért.
Önt is nagyon szeretik itt. A Yankee-stadionban láttunk egy táblát, ahol az Egyesült Államok elnökének követelték…
Egy barátom lehetett, aki mellettem kampányolt.
Végül: mit üzenne a madridistáknak a harmadik éve elõtt?
Remélem, semmi sem fog változni. Úgy értem, az én Real Madridom egy percre sem adja fel a harcot. Ez a csapat kikaphatott, játszhatott döntetlent, vagy gyõzhetett, mindig nagy felelõsséget érzett azért, hogy egy ilyen intézményt képviselhet, és egy ilyen intézményért küzdhet, mint a Real Madrid. Minden erõnkkel harcolni fogunk az összes meccsen, és küzdeni fogunk a trófeákért. Ez a sport egy játék, és az is marad, egy játékot pedig lehetetlen elõre megjósolni. Szeretném ezt az elõreláthatatlanságot minél jobban kiküszöbölni, és azt akarom, hogy a Real Madrid sokkal többször nyerjen, mint ahányszor nem. Ismét címeket akarunk nyerni, és vissza akarunk térni a Cibelesre, ami a lehetõ legjobb zárszava lehet egy évnek.
