Mourinho már a kezdõk összeállításánál váratlant húzott azzal, hogy Arbeloa helyett Essient rakta be jobbhátvédnek. A spanyol védõnek az utóbbi idõben voltak gyengébb meccsei, és a Zaragoza elleni hétvégi bajnokin is idõ elõtt lecserélte Mou, bizonyítva ezzel, hogy a csapatban nincsenek érinthetetlen játékosok. Benzema szintén a kezdõben kapott helyett, de ez már nem volt akkora meglepetés, hiszen a hétvégén Higuaínt játszatta végig a portugál, és várható volt, hogy a franciát – akinek egyébként nagyon jól megy a BL-ben, a mostanival együtt 4 gólnál tart a szériában – a mai meccsre tartalékolja.
Ezek után nézzük meg, hogyan állt ki a Madrid:
——————————-Diego López——————————-
Essien———–Varane—————-Ramos———-Coentrao
——————–Khedira——————Alonso———————
Di María————————-Özil————————-Cristiano
———————————Benzema———————————
Az említett Essien-Arbeloa cserén kívül semmi meglepõ nincs, a gálakezdõ szaladt ki a pályára, a szokásos 4-2-3-1 felállásban.
A törököknél Fatih Terim a Schalke ellen is bevált 11 embert küldte ki a pályára, egy meglehetõsen offenzív 4-3-1-2-es felállásban, ami ilyen szempontból meglepetés volt, hiszen mégiscsak a Real Madrid otthonában léptek fel. Terim, a csapat legnagyobb sztárjai közül egyet sem hagyott ki a kezdõbõl, amely így nézett ki:
—————Drogba———————–Yilmaz———————–
——————————-Sneijder————————————–
——-Inan——————Felipe Melo————Hamit Altintop—-
Riera————Nonkeu—————–Kaya——————Eboué
———————————Muslera————————————
Döntõ elsõ 30 perc
Ilyen elõzmények után nem meglepõ, hogy a Real Madrid támadóalakzata sok teret talált a mérkõzés elején. A Galatasaraynál nem elég, hogy ennyire támadólag álltak ki, ott voltak még Eboué felfutásai, amelyek után a védõ nem nagyon sietett visszazárni, és a Madrid pont ezt használta ki az elsõ gólnál (Cristiano Ronaldo, 9. perc). A „blancók”-nak, ha úgy tetszik, ez a specialitásuk: a lassan visszazáró játékosok helyére villámgyorsan betenni a labdát, amely taktikához tökéletesen simulnak az olyan profilú sztárjai, mint a remekül passzoló Özil és a villámgyors Cristiano. A gól nagyon jól illusztrálja azt, amit a Real Madrid játéka képvisel: nagy nyomás, sok labdaszerzés, gyors passzok, gyors emberek, üres területekre való befutás, dinamizmus.
A két csapat között nagy a minõségbeli különbség, a törökök pedig egy olyan dologban akarták felvenni a versenyt a Madriddal, amiben a legnagyobb a szakadék. Belefutottak egy zseniális Özilbe, akinek az elsõ félidõben minden labdája veszélyes volt, egy Cristianóba, aki „csak” a szokásos klasszisteljesítményt nyújtotta, és a BL-meccseken ihletett Benzemába, aki nagyszerûen fejezte be Essien beadása után a második gólt (29. perc). A ghánai kezdõbe állítását Mourinho újabb nyerõ húzásai közé sorolhatjuk.
Varane újabb tökéletes meccse
Nem mintha a Madrid védelme nem végezte el volna tisztességesen a dolgát. Mourinho is ennek a szekciónak a munkáját emelte ki a meccs után, mondván, egy ilyen alap nélkül nem lehet úgy lubickolni elõl, ahogyan azt Cristianóék tették. Ha már a védelemrõl beszélünk, természetesen ki kell emelni Varane-t, aki újfent egy klasszis-csatárt törölt le a pályáról. Messi és Van Persie után most Drogbán volt a sor, hogy megtapasztalja, milyen a világ egyik legjobb formájában lévõ védõje ellen játszani. Az elefántcsontparti egyetlen egyszer tudott túljárni az eszén az egész meccsen, de a sikeres lefordulása után fölé lõtt. Beszédes adat, hogy Varane, 17 labdaszerzése mellett, egyszer sem szabálytalankodott. Nem véletlenül szorította ki a közel sem ennyire tiszta Pepét, akinek szabálytalanságai okoztak már nagy bajt a Madridnak. Videós összeállítást itt lehet megnézni a törökök elleni tanári mutatványáról.
A Galatasaray keveset mutatott, és amit mégis kiharcoltak, annak túl nagy ára volt a védelmükben. A nagyvonalúan kitámadó Eboué az elsõ félidõ végén akár szépíthetett is volna hibáin és az eredményen, de szembetalálta magát egy másik nagyszerû formában lévõ madridival: Diego Lópezzel, aki folyamatosan bizonyítja rátermettségét a kezdõposztra, és egy nagy kérdõjelet hagy Casillas visszatérésére. Ez volt egyébként az elsõ olyan BL-meccs ebben az idényben, amikor érintetlen maradt a madridiak hálója (elöl már jobban megy, a 2011-es BL-elõdöntõ óta nincs olyan, hogy ne találtak be volna legalább egyszer).
Ramos és Alonso megint eljátszotta
A második félidõre Fatih Terim már egy védõt küldött be Sneijder helyére, és ezzel valamennyire csillapította a Madrid támadásait, bár kérdés, hogy ebben mennyire volt benne az, hogy visszavettek a hazaiak. Mourinho a 65. percig várt az ilyentájt szokásos Benzema-Higuaín csatárcserével. Megint csak bejött a húzás, hiszen 8 perccel késõbb, az egyébként szintén nagyon jó meccset játszó Xabi Alonso beívelése az argentin fejét találta meg, aki senkitõl nem zavartatva, tökéletes mozdulattal továbbította a labdát a hálóba (73. perc). Ez volt a negyedik fejesgólja a Madridnak az idei kiírásban, ami a legtöbb, holtversenyben a Uniteddel, a Celtickel és a Galatával.
Késõbb Burak Yilmaz nem kapott meg egy jogos 11-est, és a jogtalan sárga miatt a törökök elvesztették a visszavágóra az egyik legjobbjukat (aki mondjuk ezen a meccsen ezen kívül nem sokat mutatott). Mourinho lépett, és a szerkezetileg nem lényeges Özil-Modric csere után, beküldte a hajrára Pepét, hogy stabilizálja a középpályát. A végén arra is volt idõ, hogy két felesleges (Modric, Essien), és két „elõrelátó” (Xabi Alonso, Ramos) sárgát gyûjtsenek be a madridiak. A nehezét megcsinálta a csapat, az elõdöntõkre pedig remélhetõleg már tiszta lappal indulhatnak a Madrid kulcsemberei (most egy fokkal ügyesebben csinálták, mint három éve az Ajax ellen, amikor eltiltás és súlyos pénzbírság lett a vége).
Három év alatt a harmadik elõdöntõ kapuján
A Galatasaray elleni odavágó inkább tûnt egy csoportmeccsnek, semmint egy komoly téttel bíró BL-negyeddöntõnek, és három egymást követõ évben, Mourinho Madridja gyakorlatilag már az elsõ meccsen eldönti az elõdöntõbe jutást (2011: Real-Tottenham 4-0, 2012: APOEL – Real 0-3). A Madrid korábbi nemzetközi szerencsétlenkedését látva ez szembetûnõ haladás, ami pont egybeesik portugál tréner érkezésével.
Látható, hogy ezen a meccsen nagy volt a hazaiak fölénye, de a 3-0-s gyõzelemhez ugyanúgy hozzátartoznak Mourinho egyes húzásai, és védelem jó teljesítménye, hiszen akár egy 4-1-es gyõzelem sokkal rosszabb eredménynek számított volna. Mourinho csapatainál nem véletlen, hogy a nulla kapott gól a kiindulási alap (két éve a Barcelona elleni elõdöntõben is ez volt a terv, ami aztán csúnyán dugába dõlt), és talán ezért is szokás õt, a párharcok specialistájának nevezni.
Elõzõ rész:
