Még egy év sem telt el, de úgy tûnik, mintha egy évszázada történt volna. Tavaly még egy gyors, dinamikus Madridot láttunk, amely felõrölte a riválisait, a Camp Nouból elhozta a három pontot, és a Bayern ellen, egy a végsõkig kiélezett összecsapáson esett csak ki, oly közel a tízedikhez. A keret fiatal és ambiciózus volt, és úgy tûnt még nem érték el a csúcsot, de a szomorú igazság az, hogy a csapat megállt a fejlõdésben.
Több minden terelte el a figyelmet ettõl a ténytõl. Elsõk között említhetjük Cristiano Ronaldo fantasztikus teljesítményét, azét a játékosét, aki baj esetén mindig elõhúzott valamit a cilinderbõl, és megmentette a csapatot (mint pl. City vagy a United ellen). Igaz, ebben az idényben õ sem mindig segíthetett, és a bajnokságon mutatott bukdácsolás már elõre jelzett valamit a kellemetlen dortmundi igazságból: baj van.
Árulkodó jelek
Pedig voltak erre utaló jelek. Ha a Madrid eddigi idényét nézzük, akkor nem igazán tudunk felsorolni olyan produkciókat, amelyek igazán meggyõzõek lettek volna. Egyedül a Barcelona elleni Szuperkupa (2-1) és Kupa-visszavágón (1-3) mondhattuk azt, hogy a csapat tényleg szenzációsan játszott. Akár a Manchester United elleni nyolcaddöntõket nézzük, akár a Dortmund és a City elleni csoportmeccseket (azaz a nemzetközi szinten komoly összecsapásokat), ugyanazt láttuk: a játék nem az igazi, de van egy Cristiano Ronaldo a csapatban, aki valahogy mindent megold a végén. Az eredmények csillapították a kedélyeket (fõleg a Barcelona elleni gyõzelmek), de most látható, mennyire csalóka, ha az eredményekbõl és nem a mutatott játékból indulunk ki.
A Dortmund elleni csoportmeccseken Klopp már megmutatta mi a legjobb taktika a Madrid ellen: kivonni a játékból Xabi Alonsót, és átvenni a középpálya felett az irányítást. Idén már a bajnokságban sem sikerült megtalálni ennek az ellenszerét, aminek az lett a vége, hogy a Madrid, történetének legrosszabb rajtja után, idõ elõtt kiszállt a bajnokságért való küzdelembõl. Erre máig nincs egy rendes megoldása Mourinhónak: ha Xabit kivonják, meghal a madridiak játéka.
A fizikai fölény az esetek nagy részében elég volt idén arra, hogy a csapat behúzza a meccseit, de amikor a rivális ebben a tekintetben felnõtt vagy fölé nõtt a madridiaknak, akkor nagy gondok voltak, és tényleg nem maradt más terv hátra, mint bízni Cristianóban. Ha a Madrid soros ellenfele bírja a tempót, azzal gyakorlatilag semlegesítik a játékukat. A németek pedig pont ebben jók: sokat futnak, folyamatosan harcolnak minden labdáért, eközben pedig precízek és labdabiztosak. A Madrid és a Barça elhitte, hogy lehet kocogva meccseket nyerni, mivel a spanyol bajnokságban ez valóban mûködött, de a BL-elõdöntõkön világossá vált, hogy ez csak hamis álomba ringatta a két spanyol óriást.
Várni arra, hogy más hibázzon
Ezek után menjünk bele abba, ami szerdán történt. Mourinho a következõ kezdõt küldte ki a pályára:
—————————-Diego López—————————–
Ramos————Varane————–Pepe——–Coentrao
———————-Khedira————–Alonso——————-
Özil————————–Modric———————-Cristiano
——————————–Higuaín——————————-
Az eltiltott Arbeloa helyére Ramost vitte ki a mester a jobbszélre (az eredeti pozíciójára), Pepét meg Varane mellé a védelem tengelyébe. Az, hogy négy elég deffenzív védõt állított Mourinho a kezdõbe, és elõttük a szokásos Khedira-Alonso tengelyt a középpályára, mutatja a portugál óvatosságát. Modric szereplése volt talán a legnagyobb meglepetés, hiszen a Betis ellen kezdõ volt, és kisebb sérülés miatt le kellett cserélni. Végül Di María helyére õt állította be a kezdõcsapatba, amin lehet vitatkozni, de hozzá kell tenni, hogy az argentinnak, a beállítása után alig volt jó megoldása. Elöl azért nem meglepõ a küzdõsebb Higuaín beállítása Benzema helyére, mivel az eddigi idegenbeli BL-meccseken mindig ez volt a felállás, hogy aztán a visszavágóra az agilisabb franciát tegye be Mourinho. A Betis ellen Benzema kezdett, tehát erre a lépésre lehetett számítani.
Azt nagyjából tudjuk, hogy a madridiak nem irányítják a meccseket, hanem az ellenfél hibáit használják ki. Remekül kontráznak, de rendesen felépített támadásokat már keveset látunk, olyanokat meg alig, amelyeken a védelem, középpálya és a csatársor is részt vesz. Ha megnézzük a statisztikát, akkor imponáló ugyan Özil és Cristiano összjátéka, és az abból született gólok, de ez arra is figyelmeztet minket, hogy a Madrid összjátéka nagyrészt ennyibõl áll: Özil passzol, Cristiano betalál, ez pedig egy bizonyos szint fölött édes kevés. Persze lehet csodálni a villámgyors kontrákat, és a nagyszerû passzokat, de a jó futball ennél összetettebb elemeket követel.
Erre jó példa az, amit pályán láttunk: a Madrid legjobb támadása a 88. percben történt, amikor Cristiano egy az egy ellen ugrott ki Weidenfellerrel szemben, de ezen kívül nem sok vizet zavart a csapat, csak amikor Hummels egy tõle szokatlan hibát követett el, amit Higuaín és Cristiano könyörtelenül kihasznált. Igazi reakciós foci: a Madrid ahhoz ért a legjobban, hogy a labdát átadja a riválisnak és várjon a megfelelõ pillanatra. A baj ezzel, hogy ehhez futni is kell a rivális után, és nyomást gyakorolni a középpályájukra, hogy egy labdaszerzéssel meginduljon a támadás. Ez az, amibõl nagyon keveset láttunk szerdán. A másik probléma a szélek lezárása volt: Schmelzer, a balszélen úgy szaladt át a madridi védelmen, mint kés a vajon, és két dortmundi gólban is benne volt.
Reális még a továbbjutás?
A Madrid idén három próbálkozásból sem tudta legyõzni az eddig veretlen Dortmundot, márpedig a továbbjutáshoz, nemcsak, hogy nyerni kellene, hanem rögtön 3 góllal… Szinte lehetetlen feladat. Az idegenben lõtt gól számíthat valamit, hiszen a királyiaknak valóban nem kell sok, hogy betaláljanak, és Madridban történtek már nagy fordítások, ahogy azt az oldalunkon is megírtuk.
Hatékonyság, kontra, befejezés; ezek a madridiak erõsségei. Ezzel szemben ott találjuk a dortmundiak futómennyiségét, bár ahogy azt szerdán láthattuk, a többiben sem kell félteni õket. Kisebb csodának kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy ne német házidöntõt lássunk Wembleyben, de ha van csapat, amely képes arra, hogy elhiggye, még van esélye a továbbjutásra: az a Real Madrid. Ha pedig van hit, akkor van remény…
Elõzõ részek:
