Felelevenítjük az El Clásicókat, amelyeken részt vettél. (Figo egy fényképet nézeget, amelyen épp a Barcelona játékosaként mutatják be.)
Ez a barcelonai bemutatásomon készült, még kölyökkoromban.
Sok mindent kellett magadra vállalnod a Barcelonában.
Nem tartoztam az ismertebb igazolások közé. Akkor érkezett Kodro, Hadji, Popescu, Prosinecki… Emlékszem, hogy az elsõ meccsen nem voltam kezdõ a Zaragoza ellen. Csak három külföldi játszhatott, és én voltam a negyedik, de Prosinecki lesérült azon a meccsen, és én álltam be a helyére, ahogy attól fogva mindig.
Itt egy fotó, amelyen Luis Figo bajnoki címet ünnepel Van Gaallal, Guardiolával, Luis Enriquével, Pizzivel és Sergivel.
Itt a barcelonai önkormányzat épületében vagyunk.
Te vagy az egyetlen közöttük, akibõl nem lett edzõ.
Én tûzöm ki a célokat magam elé. Talán csak adok nekik néhány év elõnyt, aztán beszállok én is (nevet).
Milyen emlékeket õrzöl Van Gaalról, mint edzõrõl?
Van Gaal nagyon sokat várt a játékosaitól a megbeszéléseken és az edzéseken, ráadásul mindent aprólékosan megkövetelt. Mindezek mellett azonban másmilyen volt, mint amilyennek a sajtóban és a szakmában mutatkozott. Két jó évünk volt, hiszen nyertünk. Jó éveink voltak együtt, de egy év Van Gaallal… (felszisszent)… az kemény (nevet). Jól megvoltunk.
Egy fotó Luis Figóról a 2000/2001-es szezonból, amint a két fülét fogja egy Camp Nou-beli klasszikuson. Ezt a klasszikust biztosan nem felejtetted el. Milyen volt?
Van egy ilyen szokásom, hogy ezt csinálom (megérinti a füleit). Amikor pályára léptem, hallottam a füttyszót, aztán így csináltam (megint megérinti a füleit). Gondolhatták, hogy a fütty miatt tettem. Erre a klasszikusra mindenki emlékszik, ahogy én is, hiszen ez volt az elsõ azután, hogy klubot váltottam. Nem foglalkozom sokat a múlttal, az év végén az volt számomra a legfontosabb, hogy bajnok lettem. Biztos vagyok benne, és ezt már korábban is elmondtam, hogy soha egyetlen futballista sem került ilyen környezetbe, amikor ennyien fordultak ellene. Ugyanakkor a rám nehezedõ nyomás mindig jól jött, mert általa óvatos és koncentrált maradtam. A legrosszabb az volt, hogy vesztettünk.
Összességében véve érettebb lettem, és tovább tanultam. Azért aggódtam, mert a helyi sajtó nagyon forró hangulatot teremtett a meccs köré, és féltem, hogy olyasmi fog történni, aminek nincs köze a sporthoz. Tudod, milyen az, ha ennyi ember összejön. Szerencsére nem történt semmi, de mindig van egy õrült, és bármi megtörténhet. Ezért aggódtam. Ez volt az elsõ derbim, és akár tetszik, akár nem, a másik oldalon mindenki a társam és a barátom volt. Nagyon furcsa érzés volt, de igyekeztem profihoz méltóan viselkedni. Nem tartom ezt olyan dolognak, ami meghatározta a múltam. Egy meccs volt, ennyi. A leginkább a hangulat és az atmoszféra miatt aggódtam; amiatt, amiket beszéltek, és ami felforrósította a meccset.
Melyik klasszikust õrizted meg a leginkább az emlékezetedben?
Amelyeken nyertem, és amelyeken gólt szereztem. Ezek maradtak meg a leginkább, ezek fontos meccsek. A Madrid ellen nagyon jó meccseket játszottam, ahogy a Barcának is rúgtam gólt. Nem nagyon szoktam a múlttal foglalkozni, mert mindig úgy éltem meg a futballt, mint az utolsó vasárnapot. Az emberek figyelnek rá, és ez adja meg az értékét. Ilyen a futball: annyit érsz, amennyit az utolsó hétvégén teszel. Azért koncentráltam, hogy az alázatomat és a tekintélyemet a maximumon tartsam minden meccsen.
El tudod képzelni, hogy a világ legjobb játékosa most is klubot váltson?
Ha igen, akkor azért, mert a piacról beszélünk. Ha a játékos nem érzi jól magát, de van egy másik klub, amely szívesen látná, van egy záradék, amit ki kell fizetni… a piac szabad. Amíg valaki nem szabályozza, bármi megtörténhet. Akkoriban nem voltam elégedett azzal, hogy kezeltek, majd jött egy lehetõség, és nem haboztam. Ez bármilyen foglalkozás esetében így mûködik: ha a fõnököd nem értékel, pedig mindent megteszel, el fogsz gondolkozni, ha új lehetõséget kapsz.
Gondolod, hogy Cristiano a Barcába igazolhatna, vagy Messi a Madridba?
Nem tudom, milyen záradékaik vannak (nevet). Cristiano nemrég hosszabbított, és biztosan elmehetett volna.
Kit nehezebb megállítani? Cristianót vagy Messit?
Két eltérõ játékosról van szó. Mindkettõt szörnyen nehéz megállítani, hiszen a két legjobb játékosról beszélünk.
Gondolod, hogy Cristiano portugálként valamelyest betöltötte azt az ûrt, amit Luis Figo hagyott maga mögött a madridista szívekben?
Az összehasonlítások kegyetlenek, mert valaki mindenképpen veszít. Feltételezem, hogy a Madrid szurkolói számára Cristiano egy drágakõ, ráadásul lenyûgözõ, mennyire alázatos. Jól ismerem, és azt hiszem, a profizmusa a legjobbak közül való, mert mindig ott van, és mindig nyerni akar. De az összehasonlítások rosszak. Senki sem szereti, ha összehasonlítják valakivel, hacsak nem dicsérik, különben mindig valami rossz sül ki belõle (nevet).
Milyennek látod a Madridot? Jobbak idén, mint tavaly voltak?
A csapat az egyensúlyát keresi, hogy állandósítsa a saját stílusát, és közben jó eredményeket érjen el. Szerintem még nem találták meg ezt az egyensúlyt. A Madrid mindig a Madrid marad. Olyan játékosaik vannak, akikkel mindig nyerhetnek. Az idõ majd megadja a választ.
Mit vársz a következõ klasszikustól?
A klasszikusok sosem lefutott meccsek. Bármi megtörténhet, mert azt hiszem, sokkal jobban koncentrálnak a játékosok. Általában aki épp nincs jó formában, az a maximumot hozza ezen a meccsen, hiszen nem bukhat. Jelen esetben ez a Madridra igaz. Meglátjuk, mi lesz.
Mi a tipped?
2-2.
Mi lehet a meccs kulcsa?
Szerintem a Barca fog dominálni, mert otthon játszanak, és ez az õ stílusuk. Remélem, hogy a Madrid megtalálja az egyensúlyt, amivel nyerhetnek.
Követni fogod a meccset a közösségi médiában?
Nem hiszem (nevet). Gondolom a tévében fogom nézni.
El tudod képzelni, mi lett volna a Twitter-faladon, amikor csapatot váltottál? Törölnöd kellett volna a profilodat?
Amiket mondtak volna… Az igazat megvallva, nem érdekel, mit gondolnak az emberek. Nem nagyon vesztegetem erre az idõmet. Miért töröltem volna? Az embereknek végül úgysincs idejük ostobaságokat írogatni.
Tagja vagy az IWC sportválogatottjának.
Ez nagy öröm számomra, mert szeretem azokat az órákat, amelyek ilyen nagy presztízsû márkákhoz kötõdnek. Amikor elkezdtem, még aktív játékos voltam Olaszországban. Különbözõ területeken kezdtem el dolgozni, végül pedig az órákat is reklámozhatom. Van a márkánál egy portugál vonal, akikkel együtt promotáljuk a céget, ráadásul kaptam két exkluzív órát, amelyeket csak nekem készítettek. Ez óriási szerencse annak, aki szereti az órákat.
Lisszaboni Bajnokok Ligája-döntõ, a finálé nagykövete…
Boldog vagyok, mert évek óta az UEFA-nak dolgozom, és népszerûsíthetem a hazámat, amit nagyon fontosnak tartok.
Itt egy fotó, amelyen Luis Figo magasba emeli a BL-trófeát.
Ez az, amit mindenki annyira meg akar szerezni, és amit nekem sikerült elérnem itt, Madridban. Fantasztikus év volt. Volt valamilyen fizikai problémám, de ha megnyered, minden mást elfelejtesz.
Ha magadat látod a serleggel, muszáj eszedbe jutnia minden egyes alkalomnak, amikor megpróbáltad megnyerni.
Mindenkinek ez az álma, amikor elkezd focizni. Amikor esélyed van megnyerni a legnagyobb presztízzsel bíró sorozatot, nos, az minden. Ráadásul olyan fontos meccsekre juthatsz el általa, mint az Interkontinentális-kupa, vagy az Európai Szuperkupa. Ez egy különleges dolog, amit nagyon nehéz elérni.
Itt egy másik fotó, amelyen Luis Figo a Real Madrid 10-es mezével pózol.
A madridi bemutatásom. Itt volt, a stadionban.
Rengetegen voltak. Nehéz nap volt?
Hát, tény, hogy nem számítottam ekkora tömegre. Megijedtem (nevet). Fontos lépést tettem akkor, és sokat is kockáztattam, mert Barcelonában mindenem meg volt, és a váltás azt jelentette, hogy mindent újrakezdek.
Cristiano jól viselte a nyomást, ami az érte kifizetett összeg miatt nehezedett rá. Bale most 100 millió euróba került. Hogy éli ezt meg egy játékos?
Vannak emberek, akik jól tûrik a nyomást, de láttam olyanokat is, akik nem. Sok játékost láttam a Madridban, akik az edzésen lenyûgözõen teljesítettek, de aztán kifutottak a pályára, ahol nem tudom, mi történt, de nem tudták a maximumot nyújtani. A Madrid stadionja óriási nyomást gyakorol az emberre. Nem tudom megmondani, mi a kulcs ahhoz, hogy elviseljük a ránk nehezedõ nyomást, de azt hiszem, mindez nagyban függ az illetõ személyiségétõl. Ha 30, 40, 50 vagy 100 milliót adnak érted, végül mindenképp teljesítened kell, mert ettõl függ majd, hogy milyen áron mész tovább. Egy tízmilliós játékos is elmehet drágán, és egy 90 milliós is olcsón. Szerintem rosszabb, ha ezzel foglalkozol, de ez is egy módja annak, hogy együtt tudj élni a rád nehezedõ nyomással.
Mindenkinek megvan a véleménye, amikor valaki ilyen nagy összegért igazol egy másik klubhoz. A te idõdben is sokat beszéltek errõl. Mit csináltál?
Tudatában voltam a dolognak. Nem te tehetsz róla, ha 90 vagy 100 milliót fizettek érted. Ez a piac törvénye. Bármi megtörténhet, ez egy nyitott piac.
Volt itt egy rövid idõszak, amikor a padon ültél.
Nem fogadtam el a helyzetet, mert az elnök nem akart engem, ahogy már elmondtam. Nem tudom, mi változott, de tökéletesen emlékszem, hogy volt egy Albacete-Real Madrid meccs, amelyen játszottam, és amelyet meg is nyertünk. Azon a héten volt a klasszikus, a Madrid-Barca, és egyik pillanatról a másikra a padra küldtek, anélkül, hogy bármilyen magyarázatot is adtak volna. Így akartak kárt okozni nekem. Kimondom, amit gondolok. Volt még egy év a szerzõdésembõl, amikor a csapat nyerhetett, és nyugodt lehetett, de mivel nem szeretek alkalmazkodni, új lehetõséget kerestem, ahelyett, hogy felvettem volna a pénzem, miközben nem játszottam volna.
Ezzel az élménnyel a birtokodban, gondolod, hogy Casillas képes lehet jól kezelni a mostani helyzetét?
Nem tudom, ez mindig az adott játékostól függ. Ez nagyon kemény dolog, ha egyébként mindig játszol, és egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak a dolgok. Mindenkivel megtörténhet, hiszen csak tizenegyen lehetnek a pályán, de az én esetemben tudtam, hogy mi áll a háttérben, ezért nem volt okom, hogy maradjak.
Milyennek látod most Florentino Pérezt?
Õ az én elnököm, hiszen õ a klubom, a Real Madrid elnöke. Nem osztom az elképzeléseit, de tiszteletben tartom azokat. Az biztos, hogy õ egy nagyon befolyásos ember, és csak remélni tudom, hogy jól csinálja a dolgokat a klubnál. Van egy negatív emlékem, de ez már a múlt. Abban reménykedem, amiben minden más pártoló tag: hogy folytatja a projektjét, és a lehetõ legmesszebb juttatja a csapatot. Nem tudom, hogy így lesz-e, de az idõ majd megválaszolja ezt a kérdést.
Úgy tûnik, hogy a Real Madrid történelmének nagy játékosai az utóbbi idõben nem távoznak nagyon rossz körülmények között, de nem is igazán jó hangulatban igazolnak el.
Az eligazolások mindig nehezek. Nem akarom, hogy ünnepeljenek, teljesen mindegy. Nem tették meg, de nincs is rá szükségem. Nyilvánvaló, hogy szerettem volna másképpen távozni, ugyanakkor az én döntésem volt, hogy nem maradok itt úgy, hogy nem csinálok semmit. 32 évesen már sokak szemében „halott” voltam, de aztán szerencsém volt, mert négy boldog évet tölthettem el az Internél, ahol négy bajnokságot nyertem. Ez a fajta spanyol mentalitás teljesen különbözik az olasztól, ahol az emberek, a sajtó és a klubok a teljesítményed alapján ítélnek meg. Spanyolországban végeztek veled, ha betöltötted a 31-et. Olaszországban ez a különbség: látod, hogy a játékosok az Interbõl a Milanba, a Milanból a Juventusba mennek, és 30-32 évesen még játszanak, mert jó teljesítményt nyújtanak. Pirlo elhagyta az Intert, elment a Milanba, majd 30 évesen a Juventusba igazolt, és még most is a csapat meghatározó tagja. Nem ócsárolnak, ha van egy rossz meccsed, mondván, hogy „véged van, harminc éves vagy.” Elõször látni kell a teljesítményt, aztán kell beszélni. Nagyon fontos döntést hoztam, hiszen a boldogságot kerestem.
Angliában is tisztelik a játékosokat.
Csak a saját élményeimrõl tudok beszélni. Angliában sosem játszottam.
Egy közös kép Luis Figóról és Zidane-ról.
Az én nagy barátommal, Zizou-val. Ez az IWC-nek valamelyik rendezvényén készülhetett.
Zidane most másodedzõként dolgozik. El tudod képzelni magad hasonló pozícióban?
Egyelõre nem. Õ edzõ lett, és úgy döntött, hogy ezen az úton halad tovább. Nagy barátok vagyunk, és a legjobbakat kívánom neki. Remélem, csinálhat majd valamit a Madridnál. Az elnökön múlik, hogy talál-e más jelöltet.
Vannak, akik arról álmodnak, hogy egy napon Figo lesz az elnök, Zidane pedig az edzõ.
Sosem lehet tudni. 10-15 év múlva megtörténhet (nevet).
Meglepõdnénk, ha tudnánk, hogy Luis Figót egy napon…
Bemutatnák az elnöki hivatalban (nevet). Ez jó, ez jó (nevet).
