Január
Volt mirõl megfeledkezni a szilveszteri ereszdelahajam partykon, ugyanis hõn szeretett csapatunk 16 pontos lemaradással zárta az évet az õsi rivális mögött, s ha mindez nem lett volna elég, már ekkor aktuális volt az azóta unásig felmerülõ kapuskérdés is. Persze a kapitány az év elején kijelentette, hogy a klub fontosabb, mint Iker Casillas, de sok szurkolónál ez inkább fordítva volt igaz. Pepe sérülése után Varane került elõtérbe, akitõl okkal remegett meg a csatárok térde. Reménykedtünk, hogy Cristiano lelki világára jó hatással volt a szerettei körében eltöltött idõ (és a sok elfogyasztott bejgli), hiszen rengeteg sárga kártyát mutattak fel neki az idény elsõ szakaszában. Ingerlékenységrõl nem csak vele kapcsolatban beszéltek, a spanyol sajtó (túl)érzékeny orra az öltözõben is parázs vitákat szimatolt. Mou sem volt rest tovább borzolni a kedélyeket, elhintette Ikerrel kapcsolatban, hogy senkinek nem szabad elkényelmesednie. A Real Sociedad elleni parádés kezdés már csak azért is volt örömteli, mert Adán ostoba megmozdulását követõen az öltözõbe, San Iker pedig a madridi kapuba csoportosíthatta át magát.
Az öröm nem tartott sokáig, hiszen a Valenciával vívott kupameccsen elszenvedett sérülés miatt Iker hosszú idõre kiállt a sorból. Sokakon lett tele a gatya úrrá a rémület, hogy ki pótolhatja a kapuszsenit, de a saját nevelésû Diego López személyében megnyugtatóan tehetséges hálóõre lett a Real Madridnak. Ronaldo Pirrit megelõzve a hetedik helyre ugrott a Real Madrid góllövõinek örökranglistáján, a Valenciát háromszor, ebbõl egyszer nagyon durván küldte padlóra a csapat – de a hónap legnagyszerûbb jelenségérõl még mindig nem esett szó: a Herceg többször is eredményes tudott lenni. Volt egy El Clásico, ahol Varane emberfeletti teljesítménye folytán a csapat életben tudott maradni a Király-kupában. Dani Alvest sajnos mikrofonhoz engedték ebben a hónapban is, s õ ezt remekül kihasználta arra, hogy a Bernabéuban tapasztalható rasszizmus és a Real védõinek keménykedése felett picsogjon. Pérez a sajtó munkatársait tiszteletteljesen megkérte, ne kavarjanak vihart abban a bizonyos biliben Ramos és Casillas ultimátumáról szóló mesebeszédekkel, ám ezt követõen Iker asszonykája sikeresen tett rá egy lapáttal az amúgy sem higgadt kedélyekre – világgá kürtölte, hogy a Real Madrid öltözõjében nincs minden rendben.
Február
A Bajnokok Ligája legjobb tizenhat csapata között a blancók a Manchester Uniteddel küzdhettek meg a nyolc közé jutásért, az elsõ meccsre ebben a hónapban kerítettek sort. Cristiano a fellegekbõl lesújtva tudott eredményes lenni egykori csapatával szemben, az 1-1-es eredmény viszont túl sok nyugalomra nem adott okot. Bale nyári érkezésérõl is folyamatosak voltak a pletykák, de Carvajal és Isco lehetséges hazahívása/leigazolása is a hírek között szerepelt. Bejelentették, hogy CR7 májusban ül le tárgyalni az elnökkel szerzõdése meghosszabbításáról. A hónap végén vette kezdetét az a kritikus hét, melyet a kudarctól való félelem és az eufórikus gyõzelmi sorozatban való reménykedés elõzött meg szurkolói berkekben – szerencsére nem kellett csalódnunk. Bár Jordi Roura eléggé elítélhetõ módon nyilatkozott a Clásico játékvezetõjének személyérõl és rossz elõérzetérõl, késõbb Mou-tól szóban, a játékosoktól pedig kiváló futball formájában is megkapta a magáét. Puyol dobott egy spárgát, Ronaldo pedig csendre inthette a Nou Camp szeretetreméltó népét – kétszer. Ha már ott volt, Varane is megszerezte a maga gólját – szokásához híven, mondhatni.
Március
Aztán folytatódott az õrült hét, és a Madrid az elsõ játékrészben gyakorlatilag tartalékos csapatával is sakkban tudta tartani a katalánokat. Az utolsó percekben történt tizigyanús esetnél már csak Nani piros lappal díjazott karatés megmozdulását lassították, kockázták ki többször a ráérõs internethuszárok, ám a lényeg mindkét esetben ugyanaz: a királyi gárda sikerrel vette a nem elhanyagolható kihívásokat. Bár Mou szerint a jobb csapat veszített Manchesterben, és a vörösök egy elvetemült szurkolója még rendõrt is hívott, mikor Cuneyt Cakir felmutatta a kiállítást érõ kártyát a portugál középpályásnak, a Real tovább menetelhetett a BL-ben, s az is kiderült, hogy a Galatasaray lesz a következõ ellenfél. A török "sípmester" halálos fenyegetéseket kapott, Ferguson és az "öreg, kövér" Ronaldo között pedig kisebb cicaharc bontakozott ki, miután az edzõlegenda – vélhetõen alkoholos befolyásoltságtól sem mentesen – azt merte mondani, hogy Cristiano jobb, mint testesebb névrokona. "I. Ronaldo" nem cifrázta túl a reakciót, azt kívánta, Ferguson csapata soha többet ne nyerjen semmit.
Kaká elpanaszolta, mennyire nem érzi jól magát Madridban, s már ekkoriban is sokan kritizálták a Real támadósorát. Karanka körülbelül ilyentájt kezdte el hangoztatni a "második hely a cél" címû mantráját, amirõl az idény végéig nem tudta leszoktatni senki. Ronaldo a mangrove erdõk nagykövetévé avanzsált amellett, hogy bekerült a spanyol bajnokság minden idõk 25 legeredményesebb játékosa közé, Alonsóról azt beszélte az egész város, hogy Liverpoolba húzza a szíve, aztán Mou gondoskodott arról, hogy a firkászoknak ne kelljen kamu átigazolási híreken törniük a fejüket a napi csámcsognivalóért – nemes egyszerûséggel megkérdõjelezte az Év Edzõje választás tisztaságát. Ramos a történelem legfiatalabb századosa lett a La Rojában, a Madrid pedig begyûjtötte 4000. pontját is a ligában, a Real Zaragoza ellen.
Április
Röviden: negyed- és elõdöntõ a BL-ben, magabiztos gyõzelem, botlás, remények, majd a végén kudarc, s újabb egy év várakozás a Tizedikre. A Galata ellen otthon sima 3-0, a pokolban idegenben pedig egy körömrágósra sikerült 3-2-es vereség lett a párharc vége. A sorsoláson kiderült, hogy az egykori csoporttárs Dortmunddal kell megküzdeni a Wembley-ért. Sokan ennek örültek, de az odavágó csúfos 4-1-es zakót hozott Mou legénységének. A visszavágón még az utolsó percben is abban hittünk, hogy sikerülhet a mennyországot jelentõ 3-0. Egy gólra maradt az álom, s az sem gyógyíthatta be a madridisták sebeit, hogy Katalónia büszkeségei (az ellenfél kapujába) rúgott gól nélkül búcsúztak a sorozattól. Bár a szurkolók hihetetlen fogadtatással bizonyították be a csapatnak, hogy valóban bennük rejlik a Real Madrid ereje (mint azt a meccset megelõzõ kampányvideóban hangsúlyozták a játékosok), ám a remek teljesítmény ellenére sem sikerült a bravúr. Ronaldo bocsánatot kért a kiesésért, a kapuskérdés egyre inkább elharapózó médiahisztériát okozott – volt már jobb hónapja is a madridizmusnak.
Május
A Király-kupa maradt az egyetlen lehetséges sikere a csapatnak az elõzõ idényben, s az, hogy épp egy fõvárosi derbin kellett bizonyítania a klubnak, még jobban felpaprikázta a hangulatot. Egy nem túl szép meccsen aztán ez az utolsó fûszál is kicsúszott a blancók kezei közül. Sokat nem váratott magára a hivatalos bejelentés: Mou a szezon végeztével el fogja tolni a bringát. A tréner minden kétséget kizáróan sok szép élménnyel örvendeztetett meg minket, ugyanakkor utolsó szezonja során már végig érezhetõ volt – fél lábbal kint van a klubból, s csak idõ kérdése, mikor ismerik ezt el odafönt. Ismét le lehetett írni, hogy nem megy a szekér – s milyen érdekes, hogy a Barcelonát földbe döngölõ, magabiztos játék, a sok-sok bajnokságbeli bravúr és a BL-elõdöntõ visszavágóján mutatott, rég látott harci kedv után mégis erre futott ki a szezon. Ahogy az lenni szokott, egyre több lett a találgatás a lehetséges érkezõkrõl és távozókról, szóba került a hazai pályán büntetõ Lewandowski, akivel személyesen Pérez ült asztalhoz az elõdöntõ után, illetve az azóta gránátvörös-kékben feszítõ Neymarról sem szakadtak le a sportlapok, évi 10 milliós álomfizetést jósolva a brazil tehetségnek. Az elnök cáfolt, a dolognak pedig tudjuk, mi lett a vége.
Június
Ahogy az egy nagy hatású figura távozásánál természetes, megindultak a nyilatkozatok minden oldalról. Arbeloa a tõle megszokott átgondoltsággal nyilatkozta, hogy egyesek a klub elé helyezik saját magukat, s hogy Mou pont nem ilyen ember volt. A mester az Osasuna elleni utolsó meccsén sem Casillast nevezte a kezdõbe, állítása szerint a kapitány hátfájása miatt – Iker egy késõbbi interjúban tagadta, hogy problémái lennének. Honfitársaival is sikerült még búcsúzóul kissé összerúgnia a port a portugálnak: Pepét azzal vádolta, hogy csupán a nála jóval fiatalabb Varane miatti féltékenységbõl kritizálta tréneri tevékenységét, míg Ronaldo – igaz, egyetlen – hibájaként azt rótta föl, hogy egyszerûen nem hallgat a szavára. Azért ne ássuk el annyira mélyre Josét, hiszen a távozása után nyilatkozási kényszerben szenvedõ Barcelona-játékosok kritikáira a tõle megszokott pimasz válasszal rukkolt elõ: "Megkárosítottam a spanyol futballt azzal, hogy én voltam az ember, aki megtörte a Barcelona dominanciáját."
Pérez fantasztikus edzõnek nevezte Ancelottit, akit viszont tiszteletlen dolognak tartott volna megkörnyékezni, hiszen élõ szerzõdése volt akkoriban a párizsiakkal. Jesé nehezményezte, hogy Mou-tól nem kapott lehetõséget, s ebben hajlamosak voltunk egyetérteni vele. Aztán tisztelet ide, PSG oda, Carlo mégiscsak megérkezett a Real Madrid kispadjára, ahol a futball legnagyobb költõje, Zizou lett a szárnysegédje. Ancelotti látványos, támadó futballt ígért, s ennek egyik letéteményeseként sokan Iscót emlegették, kinek leigazolása szintén az év elsõ felének utolsó hónapjában vált hivatalossá. Az Iscomanía szinte még az új tréner körüli izgatottságot is felülmúlta Madridban, de nagy szeretettel fogadták a védelem erõsítésére érkezõ, ízig-vérig madridista Carvajalt is.
Szerkesztõi TOP 10 az elsõ hat hónapból (sorrend nélkül):.jpg)
- a Barcelona felett aratott 3-1-es gyõzelem a Nou Campban
- a Dortmund elleni visszavágón mutatott szív
- a Mestallában elõadott 5-0-s parádé
- a Real Sociedaddal szemben emberhátrányban kivívott gyõzelem
- Cristiano Ronaldo rendre megmutatta, ki a világ legjobbja
- Diego López megnyugtatóan jó teljesítménye Iker sérülése után
- Isco leigazolása
- Raphael Varane tündöklése
- Zinedine Zidane az elsõ csapat kispadján
- a Mallorca 1-2-es vezetése utáni gólzápor a Bernabéuban (5-2-es végeredménnyel)
(s egy nagyon szubjektív +1: csatlakozás a penamadridista.hu szerkesztõségéhez)
Folytatása következik…
