Igazi Ronaldo

Nem emlékszem az elmúlt években olyan Aranylabda-gálára, ahol a gyõztes elsírta volna magát a díj átvételekor. Igaz, hogy Messi sorozatban négy gyõzelmével unalmában akár hozzá is szokhatott a változatosság nélküliséghez, de most ezért is jó, hogy Ronaldo nyert. Valami emberit csempészett a monoton közegbe.

Bevallom, sosem voltam megrögzött rajongója. Úgy vagyok vele, láttam már tõle finomabb, elegánsabb játékost is a pályán, ma is vannak amúgy ilyenek. Azt viszont nem igen lehet elvitatni tõle – még azoknak sem, akik valamiért megvetik õt -, hogy nála komplettebb játékost jelen pillanatban nem hord magán a Föld.

Tökéletes atléta, versenyzõ, tehát mindenképpen különleges játékos. Egy nagy bajnok, aki jelenleg nemcsak futballtudása miatt lóg ki társai közül, hanem azért is, mert nagyon jó sportember tud maradni akkor is, amikor amúgy lenne lehetõsége elengednie magát.

Ronaldo nem balhés játékos. Bár a sajtó minden lépését követi, nem lehet róla olyat olvasni, hogy az éjszaka részegen mulatozott volna Madrid központi bárjában, vagy hogy a harmadik sportkocsit törte össze.

Megjelenése alapján nem gondolnánk róla, hogy õ maga a tökéletes sportoló mintája, egy jó példakép a fiatalok, akár a magyar labdarúgók számára is. Ha valakit érdemes a külföldiek közül példaként bemutatni itthon, akkor az Ronaldo, aki mindent egyedül ért el, nem kapott segítséget sosem, épp ellenkezõleg: pályafutása során akadályt ugrott át akadály után, nehéz családi környezetbõl érkezett, megjárta a poklot, mielõtt a csúcsra jutott.

A kérdés, hogy nálunk jelenleg hány olyan fiatal, a válogatott kapuja elõtt toporzékoló magyar játékos van, aki hajlandó megtenni ugyanennyit a sikerért. Költõi a kérdés. De azért higgyünk abban, hogy van ilyen.

A mostani aranylabdás – ha épp nem Madridban játszik – folyamatosan ezrek rosszindulatú megjegyzéseit viseli el szó nélkül a pályán, és ettõl nem romlik a teljesítménye, hanem csak javul. Még inkább emel a nimbuszán, hogy az életben és a pályán sem létezik számára leküzdhetetlen akadály.

Hol vannak már azok, akik korábban azt mondták róla, hogy jó-jó ez a fiú, csak ne kelljen a válogatottban pályára lépnie. Ez a fiú ma már egymaga lövi ki hazáját a világbajnokságra.

Hol vannak már azok, akik korábban azt mondták róla, hogy a létfontosságú meccseket nem neki találták ki. Ma már nincs olyan rangadó, ahol ne vállalna fõszerepet.

És végül, hol vannak már azok, akik a Barcelona elleni meccsek elõtt mindig féltették õt, mert az elején rendre alulmaradt Messivel szemben.
Ma már nincs olyan El Clásico, ahol ne rettegnének tõle a Barcelona világ- és Európa-bajnok hátvédjei.

Nagy játékos, érzõ ember. És az Aranylabda-gála után csak még nagyobb lett.

Forrás: FourFourTwo
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK