Milyen érzés látni a 2006-os világbajnokság elõdöntõjének felvételeit, amelyek ön volt az egyik sztár?
Jó érzés. Igazság szerint nem gyakran nézek videókat a meccseimrõl, de a jó emlékek azonnal bevillannak. Valamilyen csoda volt aznap a pálya levegõjében; a csapattársaimmal éreztük. Egy csodálatos futballgeneráció képviselõi voltunk. Különleges idõszak volt.
Ez volt a karrierje csúcspontja?
Hogy õszinte legyek, nem tudom. Biztosan valahol a legjobb pillanataim között van. De hogy a legjobb lett volna? Tényleg nem tudom. Úgy gondolom, van néhány, ami verseng vele.
De nem érdemes tagadni, hogy a brazil csapat inspirálta önt. Ahogy az a 2006-os meccs, vagy az 1998-as döntõ. Mondhatjuk, hogy Brazília a kedvenc ellenfele?
Az egyik. Amikor Brazíliáról beszélgetek néhány korábbi játékossal, õk az egyik legnagyobb futballnemzetként tekintenek rá, mert az is. De az én esetemben mindig inspirálóan hatottak rám. Ellenük mindig én és a csapattársaim is jobban játszottunk. Minden alkalommal, ha találkoztunk a Selecaóval, úgy éreztük, bármire képesek vagyunk. Mindig mi voltunk az esélytelenebbek, de sokszor ilyenkor hozod ki magadból a legtöbbet. Nálunk így mûködött.
Gyakorlatilag megalázta Brazíliát ezeken a meccseken, a brazilok mégsem haragszanak önre emiatt. Otthon érzi magát ott?
A megalázás szerintem erõs túlzás. Nyertünk, de lényegében ennyi. (nevet) De igaz, hogy nem érzem azt, hogy bárki is haragudna. Minden alkalommal, ha eljövök ide, az emberek azt az érzést keltik, hogy csodálják, amit tettem ezeken a mérkõzéseken, pedig lehet, hogy azt várnád, hogy kövekkel üdvözölnek majd! (nevet) Egyébként a minap találkoztam Mario Zagallóval, aki 1998-ban edzette a brazil csapatot, és nagyon megérintett, amit mondott nekem. Azt mondta, hogy ha választhatott volna egyetlen nem brazil játékost, hogy a csapatában játsszon, az én lettem volna. Az, hogy ez Zagallo, a Professzor véleménye, meglehetõsen komoly fegyvertény.
Lényegében azt is mondhatja, hogy a játékát átitatta a brazil foci.
Abszolút. Amikor gyerek voltam, a szomszéd srácokkal szoktam világbajnokságosat játszani. Sejthetõ, hogy mindenki Brazília akart lenni. Szóval egy olyan országról beszélünk, amely mindig az életem része volt… Aztán valóra vált az álmom: játszottam egy igazi világbajnokságon, majd lehetõségem volt szembekerülni Brazíliával. Akkor ezt mondtam magamnak: „Itt vagy! Menj ki és élvezd. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Még ha veszítesz is, senki nem fog rád haragudni. Hozd a legjobb formád és szórakozz. Ha le tudod gyõzni Brazíliát, akkor egy olyan dolgot viszel véghez, amire visszatekinthetsz a karriered végén.” (nevet)
Mik a legkorábbi emlékei a brazil futballról?
Kétség kívül az 1982-es világbajnokság. Akkoriban tíz éves voltam, még mindig elõttem van Socrates, Zico és Julio Cesar, ahogy a sárga mezt viselik. Rengeteg sztár volt abban a csapatban.
Melyik brazil játékos volt önre a legnagyobb hatással?
Sokan vannak a listán. De mivel lehetõségem volt vállvetve harcolni vele, számomra a legjobb nem lehet más, mint Ronaldo, akivel a Real Madridban játszottam.
Milyen szavak jutnak eszébe a „Brazília” szó hallatán?
Ünneplés, öröm, boldogság, a sárga mez! Magasabb kategória, gyönyörûség. Úgy gondolom, hogy egy fantasztikus tornának nézünk elébe, csodálatos játékosokkal.
Franciaország ott lesz. Mit gondol az idáig vezetõ útról?
Kijutottak, ez remek hír. Franciaországnak egyszerûen ott kell lennie a tornán. Ami a selejtezõkben történt, az már a múlt. Most csak az a fontos, hogy ott leszünk. Ennek így kellett lennie.
Mit gondol, egy ilyen viszontagságos út megtétele segíthet nekik a jövõre nézve?
Mindenképp. A kijutás a nehéz rész. Ha pedig ilyen élmények után jársz sikerrel, akkor azt mondod magadnak: „Megcsináltuk!” Ezután már egy teljesen új fejezet kezdõdik. Vannak még barátságos meccsek, hiszen a torna hat hónappal a selejtezõk lezárása után kezdõdik. Akkor kell majd készen állnod, mind fizikálisan, mind mentálisan. Remélem, hogy júniusra készen állnak majd.
Hogy látja a válogatott esélyeit világbajnokságon?
Jó esélyekkel indulnak. A játékosok már készülnek… De ahogy korábban is mondtam, akkor kell készen állni, amikor eljön az igazság pillanata. Spekulálhatunk azzal kapcsolatban, hogy most mennyire jók, de hat hónap múlva kell minden rakétát begyújtani és készen állni arra, hogy valami nagy dolgot vigyünk véghez. Megvan bennük, ami ehhez kell. Franciaországnak megvannak a játékosai, akik képesek hatást gyakorolni.
Milyen érzés megnyerni a világbajnokságot? Mit jelent ez egyéni szinten?
A világbajnokság a hab a tortán. Ez a csúcs, amit már nem lehet túlszárnyalni. Minden játékos arról álmodik, hogy itt játsszon, de csak keveseknek sikerül. 
Aztán ha már ott vagy, a cél az lesz, hogy a lehetõ legtovább eljuss, hogy bejuss a döntõbe, hogy próbáld megnyerni, gólt szerezni… Aztán ha ezt mind megtetted, akkor a világ csúcsán érzed magad. Minden futballista legnagyobb álma ez.
És mit jelent egy ország számára?
Óriási dolog. 1998-ban megtapasztalhattuk, hogy mit jelent ez az emberek számára. Csodálatos, ahogy a futball össze tudja hozni az embereket. Ezt sikerült elérnünk: még ha csak egy kis idõre is, de az emberek képesek voltak az utcákon egy igazi közösséget alkotni. Egy ideig úgy érezhettük, hogy valami különlegeset tudtunk elérni a sporton keresztül.
Mit vár a következõ tornától?
Mint mindenki más, ünnepi hangulatot. Brazília a futball országa, ilyen egyszerû. Még ha a sportot Angliában is találták fel, Brazília rengeteget tett a fejlõdéséért. Ez a világbajnokság kihagyhatatlan. Ha az ember választhatna, hogy melyiken akarna játszani, ez lenne az.
Ön szerint ki az esélyes?
Szép lenne, ha egy európai csapat nyerne Dél-Amerikában, de nem látok igazán nagy esélyest. Itt már nincsenek favoritok. A nagykutyák és a kicsit között nagy szokott lenni a szakadék, de ez már nagyon összeszûkült.
