Taktikai szemmel: Real Madrid – Atletico Madrid

Szerda este végre azt kapta a Bernabéu közönsége, amit már Ancelotti mester érkezése óta várt, vagyis azt, hogy az olasz tréner csapata a nagyobb ellenfelekkel szemben is képes legyen végig kézben tartani a találkozó sorsát és jó játékkal rukkoljon elõ. Az Atlético Madrid pontosan ilyen, igazán nehéz ellenfélnek ígérkezett, jó formában van a második számú madridi alakulat és még mindhárom versenysorozatban érdekelt, amelyben elindult. Ancelotti szerkezetileg nem változtatott, megmaradt az állandósulni látszó 4-3-3, mindössze a kupában megszokott posztonkénti cseréket húzta meg a tréner. Arbeloa és Coentrao érkezett Carvajal és Marcelo helyére, míg elõl Jesé maradhatott a kezdõben azzal, hogy Bale végül nem tudta vállalni a játékot. A kapuban pedig megvolt a szokásos López – Casillas õrségváltás. Arbeloa és Coentrao szerepeltetésével más lett a játék a széleken. Megfigyelhettük, hogy Di María Marcelóval párban többször enged teret a brazilnak és húzódik ki a szélre, de tegnap megmaradt többségében a középsõ zónában és azzal, hogy beljebb mozgott, mélységet tudott adni a középpályának. Coentrao és Arbeloa ugyan nem tudtak támadásban annyit hozzátenni a madridiak játékához, mint "váltótársaik", de remekül oldották meg a gyors kontrajátéka és lendületes támadásvezetése miatt rettegett Atlético-középpálya semlegesítését. Arbeloa ugyan néha a durvaság határait is súrolta, de Alonsóval és a visszazáró Modriccsal nagyszerûen lassították a matrcosokat és zárták le a Diego Costa mozgásának köszönhetõen kialakuló üres területeket. Összességében mind a támadójáték, mind a védekezés rendben mûködött tegnap este és ez remek elõjel a jövõre nézve. Nézzük, hogy fest szerkezeti rajzon az Ancelotti által alkalmazott hadrend:

Fontos apróságok
Érdekes volt megfigyelni, hogy egy-egy játékos cseréjével mennyiben alakul át az alapjaiban, szerkezetileg azonos taktika. Ahogy már említettem, Arbeloa és Coentrao is más stílust hoznak, mint Carvajal és Di María. Ha a jobb oldalt vesszük górcsõ alá, akkor észrevehetjük, hogy Arbeloa szerepeltetésével Jesének jóval több egy az egy elleni szituációt kell felvállalnia és rá van kényszerítve az egyéni párharcok megnyerésére. Arbeloa nem lép fel olyan hatékonysággal a támadásokhoz, mint Carvajal, viszont a védekezésben az esetleges labdavesztés utáni gyors kontrák megakadályozásánál nagy hasznára van a csapatnak. Azzal, hogy Jesé rákényszerül a párharcokra és rendre meg is nyeri azokat, felszabadul a középsõ terület, ahol könnyedén megjátszható volt Modric és Di María, így minden irányban széthúzhatóvá vált az ellenfél védelme. A bal szélen kicsit más a helyzet. Itt a Marcelo – Di María kettõs játszatása a különbözõ támadásépítési variációk rendkívül széles skáláját eredményezi, közben Cristiano Ronaldo ennek eredményeképp sokkal inkább a középsõ zónában szerepel és onnan próbál érvényesülni. Így, hogy Coentrao játszott, kicsit leegyszerûsödött a rendszer, védekezésben a jobb oldaléhoz hasonlóan stabil, az ellenfél kontráit semlegesítõ játék volt a kulcs. Támadásban azonban Coentrao valamivel többet vállalt, mint Arbeloa, többször lépett fel, de nem befelé indult, hanem szélen felfutva segítette Ronaldót és a belsõ területeken mozgó Di Maríát. Az argentin így valamivel a stabil Modric – Alonso duó elõtt helyezkedhetett és mélységet tudott adni a csapatnak, amivel sikerült az ellenfél középpályás védekezését megbontani.

A védelem oszlopai
A szezon elõtt/közben nem lehettünk biztosak abban, hogy Varane kiesését követõen a Ramos-Pepe kettõs megbirkózik a feladattal és rendezni tudja a királyiak hátsó alakzatát. Az elsõ hetek találkozóin többször is bakiztak, de az idõ elõrehaladtával rohamosan javult a helyzet és sikerült rendezni a sorokat. A védelem tengelyében szinte tökéletesen összecsiszolódott ez a páros, nagyon jól osztják el egymás között a feladatokat. Többnyire Ramos felel azért, hogy a labdakihozataloknál legyen sebessége az akciók indításának, több alkalommal – a középpályát kihagyva – egybõl tudja támadásba dobni az elülsõ hármast, ami a gyors kontrák egyik alapfeltétele. Mellette Pepe végig biztosítani tud, így egy-egy rossz passz sem jelent különösebb gondot. A portugál "uralja a légteret", és letisztult játékának köszönhetõen nagyon fontos labdaszerzésekkel segíti csapatát. Attól függõen, hogy a rendszeresen cserélõdõ szélsõ védõk közül épp ki szerepel a Ramos – Pepe duó mellett, át tudják szervezni helyezkedésüket, és az ellenfél támadóinak leosztását is sokkal gyorsabban megoldják, mint a szezon kezdetén. Meccsrõl meccsre egyre jobban muzsikál a madridi védelem, azonban még van hová fejlõdni. Fokozottabb figyelmet kell fordítani a jövõben arra, hogy az ellenfél által szélrõl belõtt labdákat követõ tisztázás után a második hullámban érkezõ támadókat sikerüljön semlegesíteni. Ehhez fel kell majd gyorsítani a kapu elõtti tér kiürítésének sebességét, amire már tegnap is láthattunk kezdeményezéseket. Reméljük, hogy Varane felépülésével sikerül majd egy olyan védelmet összekovácsolni, mely mindhárom játékossal olajozottan tud mûködni.

Tanácstalan Simeone
Egy jó iramú és váratlan eseményekkel is tûzdelt meccsen az döntött, amire számítani lehetett: a középpálya. Az Atlético általában itt nyeri meg a meccseit, de most a Real dominált. A matracosok a szokásos, kontrára épülõ játékukkal próbáltak volna operálni, de Simeone folyamatosan változtatatott, nem találta az optimális szerkezetet (kép). A mester nem lehetett elégedett csapatával, 4-4-1-1-et alkalmazott, de az elsõ gól rányomta a bélyegét a játékukra és innen nem tudtak talpra állni. Raúl García bement a szélrõl Diego Costa mögé, majd a brazil-spanyol átment a teljesen elveszett Arda helyére, a jobb szélre, de ezzel sem tudott pozitív változást elérni a tréner. A szünet után nem csak szerkezetileg, de személyek tekintetében is belenyúlt csapatába Simeone, de sem Cebolla, sem Adrián, sem Sosa beállása nem okozott lényegi változást. Az Atlético legnagyobb hibája a mélység hiánya volt, inkább oldalra játszották ki a labdákat és megpróbálták széthúzni a védelmet, illetve Arbeloa és Coentrao mögé akartak kerülni, de ez sem sikerült nekik. Ehhez hozzáadódott a rengeteg labdavesztés és pontatlanság a kihozataloknál, valamint Felipe hiányát is megérezték, a széleken keveset jött fel a vendégcsapat. Sem Insua, sem Juanfran nem tudták érdemben segíteni a vendég támadókat.