Taktikai szemmel: Getafe – Real Madrid

Ismét egy olyan meccsen vagyunk túl, mely a kötelezõ gyõzelem kategóriába kapott besorolást. A Getafe csapata ugyan az elõzõ években rendre megmutatta, hogy egy-két meccs erejéig képes lehet akár meglepetéseket is okozni és borsot törni a nagyok orra alá, de vasárnap nem volt kérdés, hogy a két madridi csapat közül melyik hagyja majd el gyõztesen a gyepet. A Real Madrid úgy tûnik, hogy a tavaszi nagy meccsek elõtt megtalálta az igazi felállását. Ancelotti mester megerõsítette az igazán fontos részeket, rendbe szedte a középpályát és kialakított egy rendkívül erõs és együtt igazán hatékony triót ebben a zónában. Alonsóval, Modriccsal és Di Maríával. Míg azonban Modric és Alonso természetes középpályások, addig Di Maríának alkalmazkodnia kellett az új posztjához, és meglehetõsen gyorsan megtanult ott játszani. Nagyszerûen érzett rá arra, hogy mikor kell lassítani a játékot, hogyan kell gyorsan visszazárni, miközben nem vesztette el a szélsõ játékosokra jellemzõ képességeit, hogy a kapu elõtt kulcspasszokat osztogasson és kapura lõjön. A három középpályáshoz hozzá kell adni a két szélsõ védõt is, akikkel együtt gyakorlatilag egy ötfõs középpályát alkotott a Madrid, és az idõ legnagyobb részén fölényben játszott. Arbeloa és Marcelo megjelenése segít a királyiaknak, amikor nem lendületbõl támadnak, ám ez az idény elején még nagy problémát jelentett. Ahogy azt már egyéni értékelõnkben is kiemeltük, a tegnapi gyõzelemben fontos szerepet játszott a királyiak csatára, Karim Benzema. A francia válogatott támadó végre úgy futballozott, ahogy azt egy Real-csatártól elvárnánk. Sokat volt játékban és jól mozgott labda nélkül is, ezzel segítve társait. A tõle megszokottnál jóval nagyobb területet játszott be, amivel nem tudtak mit kezdeni a Getafe játékosai. A védõk nem követhették a visszalépõ csatárt, akit a középpályásoknak nem sikerült idõben átvenni, így zavart okozott a hazaiak csapatvédekezésében. A támadó jó érzékkel lépett be a középpályások mellé és kérte el a labdákat, de nem ragadt a középsõ zónában, több alkalommal is lehelyezkedett Jesé és Bale irányába, hogy összjátékokat kezdeményezzen a szélsõkkel, kis területen. Reméljük a francia csatár tovább tudja vinni tegnap látott formáját a szezon elkövetkezõ részére, hisz a rendkívül fontos meccsek idõszaka közeledik és ezen találkozókon óriási szükség lenne egy klasszis teljesítményt nyújtó támadóra.

 

Ahogy már említettem, rendkívül fontos idõszak következik, jön a tavaszi hajtás. A bajnokság végkimenetele szempontjából döntõ jelentõségû találkozók elé nézünk, és folytatódik a Bajnokok Ligája is, az egyenes kieséses szakasszal. Ancelotti egyik legfontosabb feladata volt, hogy tavaszra megtalálja a legoptimálisabb szerekzetet és az abba leginkább illõ játékosokat. Ez a középpálya tekintetében volt talán a legfontosabb, hisz az elõzõ évek tapasztalatai alapján ez az a csapatrész, ahol folyamatasoan hátrányban voltunk a címeket nyerõ együttesekhez képest. A három belsõ középpályás alkalmazása jó döntésnek tûnik, a melléjük zárkózó két szélsõ védõvel kiegészülve. Arról nem is beszélve, hogy a három középpályás tökéletesen megérti egymást. Eleinte ugyan Di María nehezen alkalmazkodott új szerepköréhez, de végül Alonso, Modric és Illarra segítségével ez sikerült neki. Az alap kezdõ hármas egyértelmûen Alonso, Modric és Di María, akik úgy tûnik, hogy tökéletesen felkészültek a nagyobb csapatok elleni mérkõzésekre is, biztos és erõs magot alkotva a középsõ zónában, ami elengedhetetlen a sikerhez. Fontos megjegyezni, hogy nem csak õk, de Illarramendi is bármikor bevethetõ a középpálya közepén, ezt már többször is bizonyította a baszk játékos. Azonban így is akadnak még bõven megoldandó feladatok Ancelotti mester számára, ugyanis a nyáron szerzõdtetett Isco gyenge játéka mellett Casemiro személye is sok kérdést vet fel. Mindkét játékosban jóval több rejlik annál, mint amennyit idén sikerült kihozniuk magukból, reméljük az olasz tréner ezen problémákkal is megbírkózik majd.
 

Getafe-állóvíz
Meg kell vallanom, én többet vártam a madridi kékektõl. García Plaza mester csapata az elsõ perctõl kezdve vereségre volt ítélve. Meg sem próbálták gyorsítani a játékot, a megszerzett labdákkal sem tudott mit kezdeni a Getafe, nem tudták érdemben megtartani a játékszert. A 4-2-3-1-es felállásban rejlõ lehetõségeket -a gyors kontrákat és a lendületes támadásépítés lehetõségét- is kiaknázatlanul hagyták. Mindezek mellett egyénileg sem hozták magukat a Getafe játékosai és a fiatal spanyol tréner sem tudott belenyúlni a meccsbe, cseréi nem hoztak változást és a szerkezeten sem változtatott. A csapat jelenleg 16. a tabellán, mindössze négy ponttal megelõzve a már kiesõ helyen álló Valladolidot. Ha el akarja kerülni a veszélyzónát García Plaza csapata, akkor nagyon össze kell kapniuk magukat Sarabiáéknak, mert ilyen játékkal nagy bajba kerülhetnek a végelszámolásnál.