A Real Madrid megverte önmagát és izgalmassá tette a bajnokság hátralevõ részét, bár ebben volt "segítsége" is bõven. A királyi gárda jóval kedvezõbb elõjelekkel várhatta a találkozót mint õsi riválisa, Ronaldóék remek formában érkeztek a klasszikushoz, míg a katalánok az elõzõ idõszakban több alkalommal is botlottak. Ancelotti megmaradt természetesen "gálacsapatánál", kapuban Lópezzel, a védelem két szélén Marcelóval és Carvajallal, elõttük az Alonso-Modric-Di María trióval valamint a "BBC" néven emlegetett támadó hármassal. Nem kezdõdött jól a meccs, egy súlyos tolódási hiba után megszerezte a vezetést Iniesta, de szerencsére a Real gyorsan kapcsolt és sorra alakított ki veszélyes helyzeteket, köszönhetõen a Marcelo-Di María párosnak és a bal szélen futó akcióknak. Rendre a védelem mögé tudtak kerülni Di Maríáék és ez két gyors gólt eredményezett. A Barcelona védelme rengeteg hibát követett el az elsõ játékrészben, Benzemának két találatán kívül további 3-4 ordító ziccere is adódott a vendégek védelmi rövidzárlatainak következtében, de ezeket nem tudta gólra váltani. A vezetés után Ancelotti visszaparancsolta fiait, aminek meglett a következménye, Messi egalizált egy ide-oda pattogó labdából. A második játékrészre is maradt a szerkezet, a Real átadta a területet, de a középpályás védekezés nem mûködött, Alonsóék nem tudták idejében felvenni az embereket a védõ térfél semleges zónájában, így Xaviék gyorsan jutottak a madridi büntetõterület közelébe. Ettõl függetlenül a Real kontrái továbbra is életveszélyesek voltak és jött is Ronaldo (minden volt csak nem büntetõ…) gólja, majd Ancelotti újabb (beszari) rossz húzása, a csapat ismét visszaállt és bekkelt ahelyett, hogy saját játékát játszotta volna. Ami ezután következett, az már Mallenco magánszámának második (vagy sokadik) felvonása, kiállítás, büntetõk, elmaradt büntetõ és hasonló nyalánkságok. Ramos kiállítását követõen Ancelotti megpróbálta tartani a döntetlent, de ahelyett, hogy az ingatag középpályás védekezést stabilizálta volna Varane becserélése mellett, mondjuk Illarra pályára küldésével, szerkezeti váltást erõltetett a csapatra és egy olyan rendszert, a 4-4-1-et, amiben tökéletesen idegenül mozogtak Modricék.
Di María – egy fecske
Ancelotti gyakorlatilag egy jól teljesítõ játékosával és sémájával tökéletes zavart tudott kelteni a Barcelona rendkívül könnyen megbontható védelmében. Di María tarthatatlan volt a katalánoknak és Marcelóval kiegészülve folyamatos veszélyt jelentettek bal oldalon vezetett akcióik. Az argentin elsõ fél órája lenyûgözõ volt, csak az a kérdés, miért hagyták Martinóék, hogy Alves egyedül vegye fel vele a harcot. Neymar és Xavi ugyan ott voltak, hogy kisegítsenek a brazil válogatott védõnek, de a Marcelo-Di María bal széllel szemben nem volt ellenszer. Ebben az offenzívában Xabi Alonso feljebb játszott, hogy semlegesítse Xavit, de erõvel nem bírta, a második játékrészre teljesen kifulladt. Modric pedig Fabregast akadályozta meg, hogy összejátsszon Messivel. A hatékony, Di María nevével fémjelzett madridi kontrák és ritmusváltások segítségével meg volt az esély arra, hogy a hazaiak még az elsõ játékrészben lezárják a meccset és eldöntsék a három pont sorsát, de Benzema kihagyott ziccerei és a hajrában kapott gól végül áthúzta Ancelotti számításait, aki védekezõ taktikára váltott a vezetés tudatában, ezzel megásva saját csapata sírját.
Mit kezdjünk veled, Gareth?
Gareth Bale végigjátszotta a találkozót, a kérdés csak az, hogy miért? Igaz ugyan, hogy többet védekezett a szokásosnál, Jordi Albát mindenhová követte, utána futott végig a meccsen, aminek gyakorlati haszna igen kevés volt, viszont negatív hozadéka – a fáradtság – a meccs hajrájában látványosan jelentkezett és rányomta bélyegét a walesi szélsõ teljesítményére. A kiállítást követõen jobb húzás lett volna Bale-t lecserélni, a helyére beküldeni Illarramendit, hogy a középpálya (Modric és Alonso) kapjon több támogatást, így nem lettek volna annyira kiszolgáltatva, míg a szélre Di María léphetett volna ki. Bale egyszerûen kevés volt védekezésben, Jordi Alba semlegesítését megoldotta, de a csapatvédekezésbõl nem vette ki kellõképpen a részét. Támadásban ugyan volt pár jó megindulása, de sebességén kívül más erényét nem csillogtatta tegnap este. Hiányoznak tõle a távoli kísérletek és a kombinatív, kis területen végrehajtott játékokra való törekvés sem jellemezte futballját.
.jpg)
A Barca élt a lehetõséggel
Nem játszott tökéletes, vagy kifejezetten jó meccset a katalán alakulat, sõt… Ahogy már említettem, a védelem nagyon ingatag lábakon áll és könnyedén zavarba hozható volt még egy gyenge napot kifogó Real Madridnak is. Di María szinte megoldhatatlan feladat elé állította Dani Alveséket az elsõ félidõben, és ugyan labdabirtoklás tekintetében végig fölényben voltak a vendégek, ez nem párosult a játék irányításával. A madridi kontrákban végig óriási veszély rejlett, de a kiállítással megpecsételõdött a találkozó és a három pont sorsa. Ugyan Messi szerzett három gólt (kettõt büntetõbõl, egyet pedig egy elé pattanó labdát követõen), de összességében sem õ, sem Neymar nem villogtak. Neymar játékát sok labdavesztés és kevés támadásokhoz való hozzájárulás jellemezte. Az elsõ 15 percben 6 labdát adott el, és több esetnél tompának bizonyult a neki jutó 70 perc alatt. A Barcelona alap felállása a cserék után mindössze annyiban változott, hogy míg a kezdõ szisztémában Fabregas a Neymar-Messi duó mögül indulva futballozott, addig a változtatásokat követõen a Messi-Pedro-Alexis trió szinte teljesen egy vonalban, elõretolva szerepelt. Az alap hadrendje megmaradt Martino csapatának a kiállítást és a cseréket követõen, a védelem is mentesült a madridi kontrák terhe és a hazai akciók nyomása alól. Ezzel, hogy a katalánok három ponttal tértek haza Madridból, újra szorossá vált a bajnokság, érdekes és izgalmas utolsó kilenc forduló elé nézünk.
