Mielõtt belekezdenénk, ismerkedjünk meg veletek is egy kicsit. Mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak? Hogyan kezdõdött a rajongás?
Hermesz Dénes: Elöljáróban annyit mondanék, hogy gyermekkoromban (egyébként a mai napig is) Ferencváros szurkoló voltam, fanatikusan követtem a ’95-96-os BL kiírás valamennyi eseményét. Mint tudjuk, a Fradi egy csoportban volt a Madriddal és bár a csoportunk favoritja az Ajax volt akkoriban, én egyértelmûen a Madriddal szimpatizáltam a külföldi csapatok közül, köszönhetõen a Raúl – Zamorano támadó alakzatnak. Ez az idõszak pecsételte meg a sorsom a Real Madridot illetõen, de hozzá kell tennem, hogy napi szinten csak azóta követem a klubbal kapcsolatos eseményeket, mióta Magyarországon is hétrõl hétre követhetõ a sportcsatornák jóvoltából.
Szarka Gábor: Az egész történet tízéves koromban, a 2000-es Európa-bajnoksággal kezdõdött, azon belül is a Hollandia – Jugoszlávia negyeddöntõvel. Ez volt az elsõ olyan sorozat, ami már komolyabban foglalkoztatott is, bár még csak szerettem volna jobban megismerni a csapatokat, a játékosokat. A hollandok játéka ekkor már nagy hatással volt rám, különösen Patrick Kluivert és a találkozón szerzett góljai. A mérkõzés után kezdtem komolyabban foglalkozni a pályafutásával, és ezen belül is a Barcelonával. Egyre növekvõ rajongásomnak hála, nem sokkal késõbb szüleimtõl kaptam egy Kluivert nevével díszített Barcelona-mezt is, innen indult a gránátvörös-kék szerelem. Óriási fájdalom, hogy ilyen hamar véget ért a pályafutása. Zseniális támadó volt.
Mit csináltok egy átlagos meccsnapon? Van esetleg egy jól bevált módszeretek, szokásotok, amit alkalmaztok a mérkõzések elõtt?
H.D.: Semmi különös. Nagyobb mérkõzések elõtt egy kis izgalom, gyomorgörcs. Ezt leszámítva semmi beteg rituálé,sálban-zokniban meztelenkedés, mezlóbálás, xanax, voodoo vagy átokszórás az ellenfélre (nevet). Csak szurkolok, de azt nagyon.
Sz.G.: Mérkõzés elõtt nincs különösebb „rituálém”, illetve babonám se, talán csak azt nevezhetnénk annak, hogy Barcelona mérkõzésre soha nem fogadok. Amennyiben a találkozó kiemelt fontosságú, akkor nap közben gyakran próbálom fejben összerakni a várható kezdõcsapatot, valamint ilyenkor gyakrabban pillantok rá a klub hivatalos oldalára és a hírportálokra a friss információk reményében.
Mindkét csapat nagy szurkolótáborral rendelkezik Magyarországon, sõt a magyar madridistáknak van hivatalos szurkolói klubja is. Mi a véleményetek az effajta kezdeményezésekrõl?
H.D.: Természetesen csak pozitív érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban, hiszen magam is tagja vagyok a klubnak és tapasztalom a közös meccsnézések atmoszféráját, illetve a honlap hasznosságát, közösségkovácsoló erejét, illetve országon belül egyesíti a magyar madridistákat. Természetesen örülök annak is, hogy más futballklubok részérõl is jelen vannak már a miénkhez hasonló kezdeményezések.
Sz.G.: Abszolút támogatom az ehhez hasonló kezdeményezéseket, bármilyen magyarországi szurkolótáborról is legyen szó. Külön öröm volt számomra, amikor Barcelonában jártam a klub múzeumában, és a következõ sorokat olvastam az egyik kivetítõn: Hungarian Fan Club of FC Barcelona. A szurkolói klubokon kívül a Budapesten megrendezendõ szurkolói tornákon is egyre aktívabb résztvevõ vagyok barcelonai színekben.
Térjünk is át a klubokra. Milyennek értékelitek csapatotok idei szezonját?
H.D.: Felemás érzéseim vannak. Nagyon hosszú periódus volt, amit veretlenül daráltunk végig, de ezt egyetlen hét leforgása alatt olyan szinten képesek voltunk elfeledtetni, hogy az kétségbeejtõ. Nem azért mondom ezt, mert volt egy gyenge hetünk, hanem fõleg azért, mert a rengeteg gyõzelem ellenére gyáván játszunk a nagy csapatok ellen és ezt még megfejeltük a dortmundi visszavágóval. Szerintem a jelenlegi keretünk a mezõny legerõsebbje, de mentálisan nem tudunk felnõni a feladathoz és ha rövid idõn belül nem sikerül gatyába rázni ezt a társaságot, akkor a Bajnokok Ligája döntõjérõl nemcsak, hogy lemaradhatunk, de akár még csúfosan is. Ennek ellenére nagyon bízom a csapatban a 2002 óta eltelt idõszak megannyi kudarca ellenére is, minden évben reménykedem és bármit hozzon a jövõ, ez így is marad!
Sz.G.: A szezon elején rég nem látott izgalommal vártam az új, eddig európai színtéren ismeretlen edzõ jelentette forgatókönyvet. Így, hogy már túl vagyunk a Bajnokok Ligája kiesésen, valamint a bajnoki cím is elúszni látszik, meglehetõsen felemásként értékelem a szezont. Az elsõ hónapokban rég nem látott frissesség, új elemek jelentek meg a csapat játékában, de kíváncsian vártam azt is, hogyan tud Neymar beilleszkedni az együttesbe. Ahogy teltek a hónapok, egyre jobban látszott, hogy kiszámíthatóvá vált – újra – a barcelonai gépezet, hiába pörgött a csapat Messi hiányában, a február az eddigi évekhez hasonlóan is a sorozatos botladozás idõszaka lett. Sajnos, ebbõl máig nem sikerült kimászni. Az El Clásico után abban reménykedtem, hogy az a lendület kitarthat a szezon végéig, azonban az Atlético elleni kiesés újra visszavetette a gárda teljesítményét. Már csak a kupa maradt…
Milyennek értékelitek az ellenfél szezonját?
H.D.: Véleményem szerint a jelenlegi Barcelona egy letûnt kor emléke, mely jelenlegi halovány sikereit is csak annak köszönheti, hogy a sok passzos játéka erõteljesen magában hordozza az ellenfél szabálytalan megmozdulásait, ezáltal könnyítik meg a saját dolgukat pontrúgások, tizenegyesek illetve piros lapok által. Amikor ez nincs, akkor láthatjuk mi történik, mint a BL negyeddöntõjében. Hozzáteszem, hogy sokakkal ellentétben sosem fintorogtam a Barca játékát illetõen, mesterien ûzték az elmúlt tíz évben, a tiki-taka sosem volt nekem ellenszenves és azt is hozzátenném, hogy a spanyol válogatott játékstílusa ugyanez volt már a hatvanas években, nem Katalóniában találták fel. (A Madrid mellett a spanyol nemzeti csapatnak is nagy szurkolója vagyok.)
Sz.G.: Sokkal jobbnak, mint amit elõzetesen vártam. Úgy gondoltam, hogy a Madridra idén igaz lehet a „két dudás egy csárdában” jelzõ a Bale – Ronaldo párosra. Nos, nem lett igazam, mind a ketten nagyszerû szezont futnak, és így, katalán szemmel is öröm volt látni, hogy végre a Realban is felbukkantak olyan tehetségek, mint Jesé. Ezúton kívánok mihamarabbi felépülést neki! A kapuskérdés továbbra sem tesz jót a csapatmorálnak, ezen kívül pedig az igazán fontos rangadókon rendre a várakozásokon alul teljesít a Real. A Bayern elleni mérkõzések lesznek az igazán fontos erõmérõk a csapat szezonját illetõen, ha ott nem sikerül döntõbe jutni, akkor szerintem egy esetleges Barcelona elleni kupagyõzelem se teheti sikeressé Ancelotti szezonját. A fentieken kívül Isco gyakori mellõzését sem értem.
Milyen elvárásaitok vannak a csapatotokkal szemben az idei szezonra vonatkozóan?
H.D.: Temészetesen a név kötelez, Madridban mindig a triplázás a cél, bármelyik kupasorozat elvesztése csalódás, de túl szoktuk élni (nevet).
Sz.G.: Elõzetes elvárásom egy elõdöntõbe jutás a Bajnokok Ligájában, valamint a bajnokság megnyerése volt. Az egyik már biztos, a másik pedig valószínû, hogy nem fog sikerülni. A kupagyõzelem még gyógyír lehet a bajokra, de amennyiben a harmadik helyen végezne a Barca, ez sem javítana túl sokat az összképen. Martino szerzõdésén meg fõleg nem…
Ebben az idényben volt már két Clásico, a Camp Nouban 2-1-re, míg a Bernabéuban 4-3-ra nyert a Barcelona. Hogyan értékelitek ezt a két összecsapást?
H.D.: Mondják, hogy a bírókon múlt, lehet, hogy egy igazságos bíráskodással hoztuk volna ezeket a mérkõzéseket, de ezek ellenére nyerni kellett volna, mert ez a Barca gyenge, jobbak vagyunk, jobb a játékosállományunk, éhesebbek vagyunk, de mégis pánikhangulat van.
Sz.G.: Frissebbek az élmények a második találkozóval kapcsolatosan, amely összecsapás nálam az év mérkõzése volt, és nem csak a spanyol ligát tekintve. Öröm volt látni a támadófutballt mindkét csapat részérõl, rég láttam ilyen pörgõs Klasszikust, a mérkõzés vége felé pedig egyenesen azt kívántam, hogy még órákig hagyják játszani a játékosokat, ne is fújják le egy darabig. Nem szeretnék hosszas elemzésekbe belemenni a találkozókat illetõen – arra vannak nálam tapasztaltabb emberek – inkább két névvel foglalnám össze a találkozókat, amik miatt emlékezetesek maradnak számomra. Az elsõ találkozót illetõen Alexis Sánchez, míg a második pedig Andrés Iniesta.
Jelenleg mik a csapatotok erõsségei és gyengéi?
H.D.: Erõsségek: tudás, tehetség, fiatal és tapasztaltabb játékosok elegye, gyors támadásvezetés, erõs védelem, sikeréhség, nagyszerû csapatkapitányok
Gyengeségek: középpálya, mentalitás, motiváció az edzõ részérõl, csatárposzt, kapuskérdés, Jesé sérülése, az átigazolási politikáért felelõs személyeknek a sokszor megmagyarázhatatlan döntései.
Sz.G.: A legnagyobb gyengeség egyértelmûen a védelem. Katasztrofális. Puyol kiesésével nem csak egy ikont vesztettünk el, hanem egy olyan játékost, aki képes volt irányítani a többieket, és folyamatosan hatni tud rájuk. A folyamatos sérülések még inkább szedett-vedetté tették a védelmet, Valdésrõl nem is beszélve. A másik gyengeség a pocsék helyzetkihasználás mellett még a vezetõség. Rosell távozásával sem változott semmi. Erõsségnek mindenképp Andrés Iniesta játékának óriási feljavulását említeném, valamint Alexis Sánchez nagyszerû szezonját.
Mindkét csapatnak új edzõje lett idén. Mennyire illenek bele az új trénerek a klubok filozófiájába? Miben jobb az egyik és miben a másik, illetve vannak gyengeségeik?
H.D.: Carlo nem tartozik a kedvenceim közé, de bárkinek örülni tudtam José helyén. Rosszat tesz a futballnak. Tudom, ezt Barcelonában mondják, de véleményem szerint igazuk van. Ancelotti tapasztalata és szakértelme segít minket, de a helyzet az, hogy ezt a csapatot összekaparni még annak a Josénak sem sikerült hosszabb távra, akinek mindenhol máshol igen, Madridot leszámítva. Nem kis feladat, de Carlo képességeit is meghaladja, persze várjunk vele még egy évet, nem akarom elhamarkodva temetni a talján mestert (nevet).
Sz.G.: A barcelonai stábnak a nyáron záros határidõn belül kellett keresnie egy utódot Tito Vilanova pótlására. Õszintén szólva, túlságosan nem ismertem Martino munkásságát, de úgy gondoltam, meg kell adni neki a bizalmat, elsõre semmiképp sem ítéltem el a szerzõdtetését. Sajnos az európai tapasztalata még elég kevés, de azt is hozzá kell tennem, hogy az eredmények a vezetõség döntését igazolták. Kicsit talán abban hittem szezon elején, hogy Messibõl ki tud hozni valami újat, eddig ismeretlent, de ez nem igazán sikerült neki. Ancelottit remek edzõnek tartom, mind játékosként, mind edzõként elért eredményei megsüvegelendõk. Taktikai szempontból Ancelottit erõsebbnek érzem, szerintem a sztárokkal is könnyebben megtalálja a hangsúlyt. Martinónak már egy bejáratott rendszert kellett átvennie, ami nem feltétlen elõny, hiszen lehetett olyan hangokat hallani, miszerint õ megpróbált változást eszközölni a csapat játékában, azonban egyes játékosok nem voltak vevõk erre. Amennyiben ez igaz, túlságosan nem lehet megítélni a taktikai felkészültségét…De végre egy olyan edzõ, aki tud cserélni.
A Bajnokok Ligájában és a kupában Iker Casillas, a bajnokságban Diego López védi a Real Madrid kapuját. Hogyan vélekedtek Ancelotti kapus-rotációjáról? Mennyit számít az a bizonyos Iker-faktor?
H.D.: Õszintén szólva vérmes madridistaként még a kérdést is sértõnek tartom, fogalmam sincs, hogy ez hogy fordulhat elõ, Iker a kapus, az elnökünk egy fûszálat sem tesz keresztbe ez ügyben. Ancelottinak ez csak egy újabb munkahely, fújja a magáét, a klub a felelõs. Kíváncsi lennék, hogy más csapatok is így bánnak-e a legendáikkal, hiszen jelen esetben még csak formahanyatlásról sem beszélhetünk Iker esetében. López egy átlagos ,,jó kapus”, aki vagy Iker cseréje nálam, vagy egy jó üzlet alapját képezheti, még ha saját nevelésû játékosról beszélünk is.
Sz.G.: Az elején szeretném leszögezni, hogy mindkét hálóõrt zseniális kapusnak tartom. Képességekben nem tudnék számottevõ különbséget tenni, azonban kapusnak lenni összetett feladat. Nem csak a reflexek, kijövetelek számítanak, hanem az is, miként tud szólni a társakhoz, hogy tudja iránytani a védelmet, mennyire hallgatnak rá a többiek. Úgy érzem, ez nincs meg Lópezben, vagy legalábbis ezen tulajdonságok hiánya miatt soha nem is fog felérni Iker szintjére. Casillas egy ikon, hiba õt a kispadon jegelni, ez nem tesz jót a csapatnak. Ha a Klasszikusokon õ védett volna, talán más az eredmény. De amint tudjuk, a futballban a ha nem játszik…
Mi a véleményetek a két csapat nyári átigazolási politikájáról?
H.D.: Én nagyjából elégedett vagyok a spanyolosítás tekintetében, viszont másfelõl lehet, hogy nem pont Bale-re volt szükségünk. Elõbb igazoltuk le Iscót és csak ezután jött a játékrendszer felépítése, melybe õ nem igazán illik bele, a középpályás védekezés tekintetében is hiányolom a megfelelõ igazolást (Alonso túl öreg, Illarra túl fiatal, együtt játszani meg nem tudnak), a szintet meg nem ütõ játékosok eladása fel sem merült(Coentrao, Arbeloa, Khedira, Benzema). Özil és társainak eladásával egyetértek.
Sz.G.: Madridi részrõl az érkezõkön nem lepõdtem meg különösebben, az a része sem foglalkoztatott érdemben, hogy mennyit költöttek egy-egy játékosra. Igaznak tartom azt a mondást, hogy amennyit fizetnek valakiért, annyit is ér. Mellesleg nem az én zsebembõl veszik ki ezeket az összeget, így meg aztán fõleg hidegen hagynak a számok. Özil távozása viszont meglepetést okozott számomra, hiszen õt tartottam a liga egyik legjobb játékosának, így kívülállóként mai napig nem igazán értem, miért kellett távoznia. „Hazai” részrõl már érdekesebben alakult az átigazolási szezon. Neymar szerzõdtetése már hosszú ideje a levegõben lógott, leginkább azonban azt sajnáltam, hogy nem sikerült egy igazi klasszis középsõ védõt igazolunk. Pontosabban nemhogy klasszist, semmilyent nem igazoltunk… Ez vissza is ütött a szezon közben, ha marad a büntetés, akkor komoly bajban leszünk a következõ szezonban is.
Ki a csapatotok legjobb játékosa?
H.D.: CR (Bár jobb szeretném már egyszer az egész csapatot kiemelni, egyéni teljesítmények nélkül).
Sz.G.: Gondolom, most mindenki azt várja, hogy majd ide Messi neve kerül. Számomra mindig Xavi és Iniesta az etalon a játékosokat nézve, azonban az õszi szezonban Victor Valdés talán eddigi legjobb szezonját futotta. Csak az a fránya sérülés…nem ilyen búcsút érdemel. Azonban, ha csak egy nevet mondhatok, akkor Iniesta. Higgadt, becsületes, zseniális. Példakép.
Van olyan játékos a saját csapatotokban, akin mindenképpen túladnátok a következõ átigazolási idõszakban?
H.D.: Erre már válaszoltam korábban.
Sz.G.: Az egyik legnagyobb kérdés Montoya szerepe a csapaton belül. Támadásban gyengébb a vetélytársaitól, védekezésben még inkább, mégis õ Dani Alves egyetlen alternatívája. Én nem látok benne potenciált, szerintem felesleges a klubnál tartani. Ugyanez a véleményem Songról is, Busquets helye megkérdõjelezhetetlen a védekezõ középpályás pozíciójában. Egyik személyes kedvencemtõl is megválnék – Mascherano -, mert a védelem közepén teljesíteni komoly kihívást jelent neki, és rendre róla kapunk gólokat. Hiába szerintem a világ egyik legjobbja a becsúszásokban, ez nem az õ posztja. Máshol pedig esélye sincs nálunk.
Ki az a játékos az ellenfél csapatából, aki a legnagyobb veszélyt jelentheti kedvenceitek kapujára?
H.D.: Messi az, de csak mikor 6 kilométernél többet fut. Illetve õ nemcsak kapura, szurkolóra is veszélyt jelent, mert 1méterrõl telibe küldi az alsó nézõsort és egy ilyen aranyos kis élõlénytõl ez ugyebár a meglepetés erejével hat.
Sz.G.: Természetesen Ronaldo, de ha mégis kihagyja a döntõt, akkor Di María lehet a helyettese a góllövésben. Benzemát azért nem sorolnám ide, mert képes a százszázalékos ziccert is kihagyni, így néha még talán örülök is, ha õ kerül helyzetbe. Régebben Higuaín játékától tartottam a legjobban…
Van olyan focista az ellenfél keretébõl, akit szívesen látnátok saját csapatotokban?
H.D.: Olyan nincs, aki a Madridba illene, csak olyanokat tudok mondani, akiket kedvelek: Puyol, Iniesta, Xavi. Kövezzetek meg, de tisztelem õket, sõt a régóta hõn áhított válogatott sikerek végett szeretem is õket.
Sz.G.: Lehet, hogy megköveznek érte a Barca-szurkolók, de én Sergio Ramost szívesen látnám a védelmünk tengelyében. A spanyol válogatottban is kitûnõen össze tud játszani barcelonai társaival, a csapatnak pedig szüksége lenne egy hasonló képességekkel rendelkezõ hátvédre. Most, hogy Valdés minden valószínûséggel távozik, Casillas is nyugodtan érkezhetne, nálunk nem padozna (nevet).
Ki az, akivel legkevésbé szimpatizáltok a másik oldalról? Mi ennek az oka?
H.D.: Messi, Busquets, Piqué, Alexis, Alves… de tudod mit? A fentebb felsorolt három emberen kívül most nem akarom felsorolni a teljes keretüket.
Sz.G.: Ez talán a legkönnyebb kérdés számomra. Pepe. Az indoklás részét inkább kihagynám, tudja azt mindenki magától is.
A FIFA kizárta a Barcelona csapatát a következõ két átigazolási szezonból, így a katalánok nem igazolhatnak játékost 2014 nyarán és a 2015 telén. Mennyire fogja ez a döntés befolyásolni a gránátvörös kékeket? Mekkora esélyt láttok a büntetés enyhítésére, vagy a végleges eltörlésére?
H.D.: Látok rá esélyt, viszont ennek hiányában nehéz helyzetbe kerülnek, mert a jelenlegi keret jobb már nem lesz és a teljesítmény már most is bõségesen hagy kívánnivalót maga után.
Sz.G.: Mivel még nem jogerõs a döntés, ezért túlságosan nem mennék bele a helyzet elemzésébe. Szerintem meg fogják tudni oldani ezt a helyzetet, bár az idei szezonban már számos alkalommal kellett csalódni a jelenlegi vezetésünkben. Amennyiben tényleg lehet kérni a jogerõre emelkedésig a döntés felfüggesztését, akkor szerintem azt a rövidke idõt ki is fogja használni igazolásokra a stáb.
A Barcelonának a BL negyeddöntõje jelentette a végállomást, míg a Real Madrid ott van a legjobb négy között. Számít ez valamit a kupa szempontjából? A katalánok jobban akarhatják majd a gyõzelmet, figyelembe véve, hogy már csak két kupára van esélyük, vagy a motiváció mindkét csapatnál azonos lesz?
H.D.: Tartok tõle, hogy inkább a La Liga kimenetelére lehet kedvezõ hatással a Barcelonára a kiesés. Ha a kupadöntõt õk nyerik, akkor az ismételten a mi formánk, pánikszerû játékunk, vagy CR sérülése miatt fordulhat elõ, a Copa Del Rey döntõjében nem hiszem, hogy az elmúlt hét eseményei nagy szerepet játszanának majd.
Sz.G.: Teljesen jogosan estünk ki. Az Atletico jobb volt, megérdemelte a továbbjutást. Úgy vélem, semmilyen kihatása nincs ennek a kupadöntõre, fõleg annak tükrében, hogy a Klasszikus esetében lényegtelen, milyen hangulatban érkeznek a csapatok, mindkét együttesnek csak a gyõzelem lehet eredmény. Minden más kudarc.
Ez lesz a 228. El Clásico (már ami a tétmeccseket illeti). Az eddigiekközül melyik volt a legemlékezetesebb a számotokra? (Pozitív és negatív értelemben is írjatok 1-1 példát!)
H.D.: Negatív értelemben volt már olyan, aki nem a Mourinho éra elsõ meccsét említette? Ezen lépjünk is túl, nekem a legkedvesebbek a 2002-es BL-elõdöntõ párharcai, ahol hosszú idõ után vettük be újra a Nou Campot, a másik pedig a 2005-ös, hazai 4-2.
Sz.G.: Számomra a legszebb a 2-6, azon belül is Puyol fejese. Szenzációs mérkõzés volt, azóta is többször visszanéztem már. A legrosszabb? Az összes vereség, de a legjobban a sorfal fájt…
A Király-kupa döntõjének játékvezetõje Mateu Lahoz lesz. Milyen emlékeitek vannak errõl a bíróról? Õ képes lehet kézben tartani egy ilyen összecsapást?
H.D.: Nehéz hinni, hogy képes rá (nevet). Mejuto Gonzalez óta nagyon gyenge a felhozatal.
Sz.G.: Bármennyire is meglepõ, engem teljesen hidegen hagy, hogy ki vezeti a mérkõzést, ahogy az ehhez kapcsolódó statisztikák is. Egy ilyen mérkõzés minden játékvezetõ szempontjából nehéz, és úgy is csak a mérkõzés közben derül ki, hogy mennyire képes kézben tartani a találkozót.
A habfehér alakulat kapott gól nélkül jutott be a Király-kupa döntõjébe, amire még soha nem volt példa. Véleményetek szerint minek köszönhetõ ez?
H.D.: Valószínûleg mind a szerencsének, mind pedig a jó játéknak, de Iker érdemeit itt is kiemelném.
Sz.G.: Majd most véget vet a Barcelona ennek a sorozatnak (nevet). Viccet félretéve, sokat számít Casillas jelenléte.
Spanyol lapok szerint Cristiano Ronaldónak izomproblémája van, és még nagyjából 15 nap lehet hátra a felépüléséig. Amennyiben a hír igaz, a portugál ász minden bizonnyal kihagyja a Király-kupa döntõjét. Szerintetek milyen mértékben fogja befolyásolni a meccset Cristiano hiánya?
H.D.: Nagymértékben befolyásolhatja, de ha nem a dortmundi anyátlan-apátlan árva gyerekek szaladnak ki a Mestallába, akkor behúzhatjuk így is, de nem lesz könnyû.
Sz.G.: Ha a Dortmund elleni találkozóból indulok ki, akkor sokban… Ha a nélküle eltöltött bajnoki mérkõzésekbõl, akkor már kevésbé. Nehéz megválaszolni ezt a kérdést, szerintem Di María most is át fogja venni a vezér szerepkört.
Milyen játékot vártok a szezon harmadik El Clásicójától és mi az, ami eldöntheti a meccset?
H.D.: Azt várom, hogy Xabi és Illarra nem játszik együtt. Gyors, lendületes, célratörõ, letámadós, magabiztos játékot várok, de mindennél fontosabb, hogy elkerüljük a kiállítást.
Sz.G.: Messi mennyire lesz motivált a találkozón. Ha igen, és rendesen odateszi magát, akkor – Ronaldo hiányát is beleszámítva – mindenképp behúzzuk a kupadöntõt. Ha azonban – amilyen híreket lehet ezzel kapcsolatban hallani – már tényleg a vb-re pihen, akkor nem számítok sok jóra a hétvégi játékunkból kiindulva.
Milyen kezdõvel küldenétek ki a pályára saját csapatotokat?
H.D.: Nálam ez lenne az ideális: Iker – Carvajal – Ramos – Pepe – Marcelo – Xabi – Modric – Di María – Bale – Ronaldo – Benzema (Di María helyén esetleg Isco, de több helyre azért írtam csak bizonyos játékosokat, mert nincs más alternatíva, illetve nekem nagyon hiányzik Jesé.)
Sz.G.: Pinto – Alvés – Piqué – Bartra – Alba – Busquets – Xavi – Iniesta – Fabregas – Neymar – Messi.
Hol fogjátok nézni a döntõt? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?
H.D.: Sugár Bowling & Pub, nem is lehet kérdés (nevet).
Sz.G.: Még debreceni egyetemista koromban rendszeresen összejártunk meccset nézni a barcásokkal – néha egy-két madridistával is kiegészülve -, azonban ezt a kupadöntõt valószínûleg itthon fogom nézni.
Végezetül mondjatok egy tippet – gólszerzõkkel együtt – a meccs végeredményét illetõen!
H.D.: Real Madrid – Barcelona 2:1. Gólszerzõk: Benzema, Bale és Messi. Piros lap: Sergio Ramos, de õt így szeretjük (nevet).
Sz.G.: 2-1 (Iniesta, Messi, illetve Di María).
Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltatok!
