Taktikai szemmel: Barcelona – Real Madrid

Nagyszerû védekezés és ördöngõs kontrajáték jellemezte szerda este a Real Madrid csapatát, melynek köszönhetõen a királyi gárda legyõzte az õsi rivális Barcelonát és megnyerte a spanyol Király-kupát. A Real Madrid 19. alkalommal hódította el a trófeát, ez Ancelotti mester elsõ elnyert címe a Real edzõjeként.

A Madrid átvészelte Cristiano Ronaldo hiányát, ami nem volt egyszerû feladat, fõleg nem egy olyan ellenféllel szemben, mint a katalán alakulat. Azonban komoly, rendezett és bátor játékkal rukkolt elõ a fehér mezes gárda és ezzel nem tudtak mit kezdeni Messiék. Van élet Cristiano "után" -vagy inkább nélkül- is, ugyan hihetetlennek tûnik, de igaz. A legjobb játékosa és házi gólkirálya nélkül is meggyõzõ volt a csapat. Igen, a CSAPAT, hisz a sok jó egyéni teljesítmény mellett a tegnap este tekintetében a csapat egészét kell kiemelni, mint együtt mûködõ, precíz gépezetet. Ez a gépezet felülmúlta a Barcelonát a játék minden elemében. A Real Madrid tegnap egy élõ, mozgó blokk volt, ahol mindenki küzdött, fegyelmezetten játszott, kifogástalanul védekezett (az egy Bartra gólt leszámítva, mely egy tolódási és egyéni hiba következménye) és ördögien támadott. Ha csak az igazán nagy lehetõségeket vesszük számba, akkor is hat gólt szerezhetett volna kontrából a Madrid, végül kettõ lett belõle. Ez tegnap este még elment, de egy jobb formában lévõ Barca vagy egy -a Bajnokok Ligájára gondolva- Bayern ellen, ilyen helyzetkihasználás nem fér majd bele.

Nézzük, hogy mi volt az, amin az olasz tréner változtatott Ronaldo hiányában. Cristiano játéka nem csak könnyebbség egy extra klasszis szerepeltetése okán, de taktikailag komoly fejtörést is okozhat, fõleg ilyen fontos mérkõzések alkalmával. A portugál szabad játéka és "kényelmének" biztosítása ugyanis áldozatokkal jár, tegnap azonban ilyen kellemes gondok nem nehezítették a talján mester dolgát. Eggyel több középpályás, eggyel kevesebb csatár, ez volt a siker receptje. Azt az elõnyt használta ki Ancelotti, hogy Di María egy személyben gyakorlatilag két játékost helyettesít és tudja a kettõt egyszerre is játszani, ahogy azt az elsõ félidõben tanárian bemutatta. A 4-3-3-ból így egy beforgatott 4-4-2 lett, a "vonalak" közel játszottak egymáshoz, belül tökéletesen zártan, kicsit hasonlatosan a Simeone féle Atletico alap szerkezetéhez. Elsõre úgy tûnhetett, mintha a széleket nem is használta volna a csapat, de amikor arra a került a sor, a szélsõhátvéek (Coentrao, Carvajal) és a szélsõ középpályások (Di María, Isco) megmutatták a támadóerejüket és tökéletesen játszották be azon területeket, melyek a zárt középpálya gyors bontásával és a támadásba váltással nyíltak. Bale gólját követõen Ancelotti végre kiélhette "perverzióit" és nagy örömére tökéletesen védekezõvé alakíthatta az utolsó percekre csapatát. Szerkezeti váltás is következett a találat után, Varane került a védelembe, míg Casemiro és Illarra a középpályára, szerkezetileg pedig jött az ötvédõs rendszer, három belsõ bekkel, így 5-4-1 lett a záró felállás. Érthetõ és teljesen logikus döntés volt a gyõzelem bebiztosítására tett törekvés a mestertõl és meg kell állapítanunk azt is, hogy a sok sérült végett nem is igazán lett volna más csere lehetõsége a vezetõedzõnek.

 

Egy régi fegyver, új köntösben
Carlo Ancelotti visszanyúlt ahhoz, amit már annyiszor sikerrel alkalmaztak a Real Madridnál, a kontrajátékhoz. Nem idegen a királyiaktól ez a játék és tegnap is tökéletesen mûködött, a megszokott szerkezet hiányában, egy új -vagy inkább felújított- rendszerben is. A középpályások közül Xabi Alonso elõretolva védekezett, sokszor 15-20 méterre a védelemtõl és a találkozó végjátékát leszámítva nem szorult be a kapuja elé. A Real Madrid gyakorlatilag minden veszélyes helyzetét kontrákból alakította ki. Villámgyors, egyérintõs labdakihozatalokkal és az üresen tátongó területekbe játszott labdákkal operálva. Védekezéskor magasan tartották a nyomást Modricék és labdákat szereztek, mindemellett a Barca egyik fegyverével, a hátulról indított támadásokkal éltek. Bale és Benzema nagy munkát végzett elöl, folyamatosan nyomást gyakorolva a Barcelona játékosaira. Di Maríával kiegészülve szinte tökéletes volt a középpályás sor elõtti pressing. Isco szerepe is rendkívül fontos volt, a fiatal spanyol válogatott játékos nem vallott szégyent. Sõt, megmutatta, hogy tud hátrébb is játszani, és mindent beleadott. Dani Alvest folyamatosan kergette, nyomás alatt tartotta. Mindemellett Coentraót is kisegítette Neymarral, majd Pedróval szemben. Minden labdáért harcolt és amikor játszani kellett, elõhúzta a technikáját, labdatartásai aranyat érhetnek egy-egy ilyen meccsen a jövõben is.

 

Köszönjük, Señor Martino! Viszlát, Señor Martino?
Ahogy már említettem, a Real Madrid minden téren felülmúlta szerda esti ellenfelét. Lehet ugyan, hogy a Barcelona megint többet birtokolta a labdát, de a mérkõzést ennek ellenére is a királyi gárda uralta és irányította. Tata Martino egyszerûen nem tudott mit kezdeni az ellenfél jól megszervezett védekezésével és villám sebességû kontráival. Ancelotti mester ugyan nem állított állandó, külön õrzõt Messire, de így is tökéletesen levették a pályáról az argentint. Ugyan a katalánok szent tehene is sokat tett hozzá motiválatlanságával, de a Madrid védõi is tökéletesen lezárták a területeket és a Ramos-Pepe duó gyakorlatilag levegõt sem hagyott számára a "kreatív zónában". Fontos, hogy mindezt különösebben sok szabálytalanság nélkül, feltûnõen könnyedén tették. Nemcsak, hogy labdákat szereztek tõle, de jól meg is játszották azokat. Martino ugyan észlelte, hogy kedvence nem megy semmire, de hátrébb rendelése talán még nagyobb baklövés volt mint az, hogy magára hagyta a védõk közt. Amikor Messi hátrébb húzódott, Alonso és Modric keserítették az életét, míg egy védõ biztosított mögöttük. Martino annyira összezavarodott a nyomás hatására, hogy alapvetõ taktikai hibákat vétett, egyszerûen érthetetlen volt például, hogy tegnap miért nem szólt senki Dani Alvesnek, hogy a beadásai (melyek alapjáraton sem voltak igazán jók) nem kedveznek a Barca stílusának. Martino mester elfelejtette volna, hogy csapata igazi ék nélkül játszik és alacsony játékosokkal van tele? Az ilyen labdák ugyan meglephetik az ellenfelet százból egy alkalommal, de semmi értelme nem volt folyamatosan ezzel próbálkozniuk. Ezzel a "húzással" vagy inkább hibával, a katalánok szakvezetõje egy olyan játékos kezébe adott karmesteri pálcát, aki alapjában gyenge meccset játszott. Alves rendre alulmaradt védekezésben is, ennek egyenes következménye volt, hogy támadásban sem tudott maradandót alkotni.
Tata Martino kapott egy csapatot, melyen változtatnia sem kellett volna, kapott hozzá egy tehetséges és kreatív támadót, akit csak be kellett volna, hogy illesszen a gépezetbe. Ezzel szemben a tréner egy év alatt semmit nem tudott felmutatni. Búcsúztak a Bajnokok Ligájától, kikaptak a kupa döntõjében és 3. helyen állnak a bajnokságban. Nagyon kétlem, hogy egy ilyen gyenge szezont követõen marasztalják majd a szakembert, de ez már nem a mi dolgunk. Mit is mondhatnánk? Köszönjük Tata!