B. Etele (Prince):
A szezon értékelése: A Real Madrid idei szezonját is – mint 12 éve mindegyiket – a “Tizedik” vágyálma határozta meg. Idõrendben haladva az elsõ a nyári átigazolási idõszak sikeres lezárása volt_ nem feltétlenül Illarra, Casemiro, Isco, Carvajal és Bale érkezése (habár Bale “az egy éven keresztül semmit sem csinálok, majd lövök két döntõ-gólt” stratégiát remekül alkalmazta), hanem Di María és Coentrao maradása miatt, ami kulcsfontosságú volt a döntõ pillanatokban. A második a csapat egységének a kialakítása, amihez rengeteget adott hozzá Ancelotti jelleme, de talán még többet Zidane tevékenysége. A harmadik a 4-2-3-1-es hadrend átalakítása volt: habár ezzel Isco remek teljesítményét elveszítette a csapat, összességében a 11 játékos lényegesen jobban teljesített. A negyedik egy játékos: Modric, aki elképesztõ fizikai munkájával, rengeteg labdaszerzésével és remek meglátásaival azt adta a középpályának, ami évek óta hiányzott. Az ötödik pedig a hihetetlen alázat és motiváltság a csapat minden tagja részérõl, amirõl árulkodik a Schalke elleni 9-2, a Bayern elleni 5-0, a Dortmund elleni 3-0 (a 0-2-es pofon a legjobbkor jött), és a döntõ hosszabbítás utolsó tíz percének 3-0-ja is. Érdekes kérdés eljátszani a gondolattal, hogy mi történik akkor, ha a csapat nem adja fel a bajnokságot nyert pozícióból, de összességében amióta Real Madrid szurkoló vagyok, az ismét szerethetõ csapat a legeredményesebb szezonját tudja maga mögött. Ez nálam egy 9-es. Indoklás: a feladott bajnoki cím az egyetlen árnyékfolt egy tökéletes szezon után.
Az év játékosa: Modric. A Real Madrid hosszú évek óta szenved a középpályája miatt, Modric új pozíciójában pedig egyensúlyt tudott teremteni a védelem és a támadósor között.
Az év meglepetés-játékosa: Carvajal. Minimális nemzetközi és élvonalbeli tapasztalattal érkezett vissza a Real Madridhoz, ahol hónapok alatt kezdõ játékos lett, remek és többnyire megbízható teljesítményt nyújtott és valószínûleg a válogatottban is átveszi a jobb oldalt.
Az év csalódása: Benzema. Higuaín távozásával biztos helye lett a csapatban és lekerült a válláról a nyomás – mindaz, amire saját elmondása szerint szüksége volt. Ehhez képest a legtöbb mérkõzésen nem vett részt, csodaszámba ment, ha egymást követõ meccseken gólt szerzett, és összességében nem hozta azt a formajavulást, amit a szezon elején ígért.
E. Miklós (ra95):
A szezon értékelése: Érdekes dolog a foci. Körülbelül két percen múlt az, hogy most teljes kudarcként (egy nyamvadt Király-kupa) vagy abszolút sikerként (történelmi duplázás) értékeljük a szezont. A gyõzelem utólag is igazolja a rossz döntéseket, míg a kudarc minden hibát felnagyít. Ezen természetes érzelmek között igazságosan szezont értékelni nem könnyû, mégis vannak dolgok amelyeket leszögezhetünk:
- A szégyenteljes elsõ körös kiesések után, a Real Madrid immáron 4 éve visszatért méltó helyére, Európa nagyjai közé.
- Ebben az idényben sikerült a világ legrettegettebb csapatát, a Bayern Münchent oda-vissza verni és játékban (!) teljesen lemosni a pályáról.
- A vezetõség végre posztra igazol, és a keretben (Xabi Alonsót kivéve) mindenhol van egy világklasszis helyettes.
Ezek azok az állítások, amelyek Ramos gólja nélkül is helyt állnának, és ami miatt 9-est adok erre a szezonra. Többet azért nem, mert akkor jövõre nem lenne hova tovább osztályozni.
Az év játékosa: Szerencsére bõven van kik közül választani: Cristiano Ronaldo megint szórta a gólokat, elhozta a madridiaknak az Aranylabdát, és sérülése nélkül topformában fejezhette be volna a szezont. Sergio Ramos a legnehezebb és legfontosabb pillanatokon tûnt fel, és váltott át gólgyártó módra. Di María számkivetettbõl küzdötte fel magát alapemberré, és olyat tud, amit senki más a csapatban. Bale és Carvajal újoncként hihetetlen szezont produkáltak, Modric élete formájában játszott, vagy tágan értelmezve Ancelottit is lehetne választani… Ez az a helyzet, amikor a CSAPAT a legjobb válasz. A fentiek közül bárki is hiányzott (mint Cristiano a kupadöntõben) mindig volt más, aki a helyére álljon, és meggyõzõdésem, hogy ez kellett ahhoz, hogy elhozzuk a Tizediket.
Az év meglepetés-játékosa: Carvajal. Szinte észrevétlenül lett betonszilárd alapembere a Madridnak, és remélhetõleg most a spanyol válogatottnak is. A keret talán legszimpatikusabb játékosa, nála érezni a legjobban, hogy mekkora megtiszteltetés a Real Madridban játszani. Imádom.
Az év csalódása: Csak, hogy ne szegény Illarrát mondjam megint… a hanyagul eldobott bajnoki cím. Nem azzal van a legnagyobb bajom, hogy a Barcelona ellen a csapat elszerencsétlenkedte a hazai meccset (3-4), vagy, hogy az idény elején az Atlético ellen ennyit tudtak mutatni (0-1), hanem, hogy Valladolid és a Celta elleni meccseken ilyen motiválatlanul játszottak. Ez hozzáállás kérdése volt, és ez a fájó benne. Ha hozzuk azt a két meccset, bajnokok lettünk volna, és most a Madrid történelmének elsõ triplázásáról beszélnénk. Érthetetlen, hogy ez nem tudta motiválni õket.
F. Balázs (Pöle):
A szezon értékelése: Az én fejemben a Real Madrid 2013-14-es szezonja maga volt a hullámvasút. Mourinho távozása után Ancelotti kinevezésével nem voltam elégedett. Azok táborát erõsítettem, akik az olasz mester eddigi csapatainál nyújtott produkciója végett szkeptikusak voltak madridi szerepvállalásával kapcsolatban. Az idény során Ancelotti több esetben is igazolta, hogy jogosak voltak félelmeim. Az egyik legfontosabb ügyben, a kapuskérdésben ugyanis véleményem szerint a számára legegyszerûbb, ugyanakkor legkevésbé okos döntést hozta, azaz gyakorlatilag nem döntött. Emellett is akadtak rendkívül rossz periódusai, a szezonkezdet például kifejezetten gyengén sikerült, de az ideális szerkezet megtalálása is túlzottan sok idõt vett igénybe, ahogy azt is a talján tréner számlájára írom, hogy több lehetõséget érdemlõ játékosok (pl. Casemiro) nem kaptak idõt a bizonyításra. Mindemellett azonban az eredmények Ancelottit igazolják, megvan a 10. és a Király-kupát is bezsebelte. Véleményem szerint a bajnoki cím sem lett volna elérhetetlen (sõt, a kezünkben volt…), de így sem lehet panasz a királyi gárda idei szezonjára és Ancelotti mester teljesítményére sem, aki összességében jó munkát végzett. Várjuk a folytatást Carlo, nálam ez egy erõs 8-as!
Az év játékosa: Mióta Madridba szerzõdött nem akadt olyan szezon, vagy átigazolási idõszak, hogy a Real drukkerek egy része ne akart volna túladni Ángel Di Maríán… Óriási hiba lett volna! A fórumozók és állandó olvasók tudják, hogy nagy kedvencem az argentin válogatott futballista, így kicsit elfogult is vagyok vele szemben, de véleményem szerint ebben az évben õ jelentette azt a pluszt, aminek köszönhetõen a csapat elhódította a Tizediket, és aminek köszönhetõen hosszú évek után újra összeállt egy minõségi középpálya a Bernabéuban. Ancelotti mester remek húzásának köszönhetõen került ebbe a csapatrészbe – így egy számára teljesen új szerepkörbe – a csupaszív argentin játékos és megragadta a lehetõséget. Bízom benne, hogy sokáig láthatjuk még fehér szerelésben!
Az év meglepetés-játékosa: Modric. Meccseket dönthetnek el kapusok, jó védõ-teljesítmény, vagy egy-egy klasszis támadó-megmozdulás, de véleményem szerint a trófeákat a középpályák nyerik. Az idei Real középpályája pedig elképzelhetetlen lett volna Luka Modric nélkül. A horvát válogatott futballista remek szezont futott, ugyan az idény végére kissé elfáradt, de nagyszerûen oldotta meg a rábízott feladatokat és igazi karmestere volt csapatának. Rengeteget fejlõdött, mióta Madridba igazolt, reméljük, ez a fejlõdés töretlen marad.
Az év csalódása: A hazájában rendkívül nagy tehetségnek tartott Assier Illarramendi nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. A magas vételár helyezhetett nyomást a fiatal játékos vállára, de ez nem mentség a gyenge teljesítményre. Attól, akit Alonso utódjának tartanak, ennél sokkal több kell. A szezon elsõ felében ugyan még voltak olyan mérkõzései, melyek bizakodásra adtak okot, de a hajrában rendre rossz meccseket hozott. Reméljük a jövõben tud javítani gyenge játékán és bebizonyítja, hogy nem ablakon kidobott milliók voltak, melyeket Pérez elnök kifizetett érte a Sociedadnak.
Gy. András (umek):
A szezon értékelése: A szezont összességében rendkívül jónak értékelem, ám nem tökéletesnek. Mourinho távozása, illetve Ancelotti érkezése megnyugtatta a kedélyeket, azonban nem mondhatom, hogy nyugodt éven vagyunk túl. Rendkívüli módon zavart például az egész évben jelen lévõ Iker – Diego kapuskérdés. Véleményem szerint óriási mázli, hogy ebbõl nem lett komolyabb baj (a bajnokság elvesztésénél?). Az átigazolási piac lezárta után azt gondoltam, hogy nagyon jól igazoltunk, azonban ez sem volt tökéletes. A távozókkal nem volt problémám, hacsak az nem, hogy olyanok is maradtak, akiknek nem kellett volna (Khedira, Arbeloa). Ancelotti mesterben pozitívan csalódtam, remekül összerakta ezt a csapatot, bár nem tudom, hogy ha például Khedira nem sérül meg, akkor mi történt volna. Mindenesetre rácáfolt azokra, akik azt mondták, hogy nem tud alkalmazkodni a rendelkezésére álló kerethez. A bajnokságot egy kicsit komolyabb koncentrációval a végén megnyerhettük volna, bár azt senki nem gondolta, hogy a három „nagy” ennyit hibázik majd a hajrában. Kár, hogy a két rivális ellen ilyen kevés pontot gyûjtöttünk. A kupa-menetelésünk maga volt a tökély. Az, hogy kapott gól nélkül jutottunk el az Atlético lemosásával a Király-kupa döntõjébe, ahol a Barcelonát ütöttük ki, hihetetlen örömmel töltött el. A Bajnokok Ligája-idényben pedig eszméletlen, amit a csapat és Cristiano Ronaldo csinált. Az, hogy a Barcelonát az elõzõ szezonban 7-0-val megalázó Bayern Münchent, vagyis a címvédõt kapott gól nélkül búcsúztattuk 5-0-s összesítéssel, szinte mesébe illõ. A döntõ pedig életem egyik legizgalmasabb Madrid-meccsét hozta. Soha rosszabb szezont. Számomra ez egy 8-as.
Az év játékosa: Szoros a küzdelem ezért a címért, de azt gondolom, hogy most nem kaphatja más, mint Ángel di María. Az elmúlt években többször is támadtam ezt a srácot, mivel nagyon sokszor agyatlanul és mindenfajta logikát, értelmet nélkülözve futballozott. Voltak korábban jó hetei, hónapjai, de tartósan nem tudott megmaradni ezen a szinten. Jött Ancelotti, talált egy rendkívüli akaraterõvel rendelkezõ Di Maríát, akit aztán úgy illesztett be az elképzeléseibe, mint egy utolsó puzzle darabot a kirakósba. A motiváció és akarat kombinációja meghozta a gyümölcsét. Az argentin meghálálta a bizalmat, sokszor csapata legjobbjaként villogott a pályán. Rossz meccsére nem is emlékszem, most már talán csak azt kellene levetkõznie, hogy a gyengébb ellenfelek ellen se bohóckodja el a lehetõségeket. Mindamellett, hogy megtanult taktikusan futballozni, egy kiváló ösztönjátékosnak tartom, ami olyan váratlan húzásokat eredményez, mint a BL-döntõben bemutatott cselei, beindulásai.
Az év meglepetés-játékosa: Jesé. Ez a srác nekem óriási meglepetést okozott. Persze én is tisztába voltam vele, hogy nagy tehetség, bla bla bla… De eddig nem láttam tõle kiemelkedõt. Ancelotti és Zidane kezei alatt, illetve Cristiano és Bale mellett hatalmasat fejlõdött. A szezon elején csereként beállva mindig lendületet adott a csapatnak, fontos gólokat lõtt, bolondította az ellenfél védõit. Bele sem merek gondolni, ha az utolsó három bajnokinkon van egy elszánt és bizonyítani akaró Jesénk, mennyivel másképp alakult volna az a háromszor kilencven perc. Csak remélni tudom, hogy a sérülése után még képes lesz ugyanerre a szintre visszatérni.
Az év csalódása: Illarramendi. Gondolkodtam, hogy kit írhatnék még ide, mert benne igazából nem csalódtam, hiszen sosem tartottam nagyra, a negyven millió eurós vételárát pedig hihetetlenül túlzónak gondoltam már nyáron is. De mivel a többiek közül senkit nem tudnék ebbe a kategóriába venni, így õ lett a „gyõztes”. Ahhoz képest, hogy Xabi Alonso utódját keresték benne, eléggé zavarja a labda. Érdekes lenne egy olyan statisztikát megnézni, hogy mennyi passza megy elõre. Szerintem nem sok. Az elõzetes beharangozók és elemzések alapján azonban sokkal többet vártam tõle. Ha valóban annyira jó, akkor kell neki adni idõt, de ezen a poszton nagy luxus a kísérletezgetés és a türelem. Xabi sem lesz már fiatalabb.
N. Viktor (Bueno):
A szezon értékelése: Egy ilyen hatalmas, nem kis történelemmel rendelkezõ csapatnál minden évben hatalmas elvárásokkal indul a szezonkezdet. A szurkolók természetesen minden évben a maximumot szeretnék kisajtolni kedvenc csapatukból. Az utóbbi évek nem igen voltak kegyesek a számunkra, a fontos trófeák rendre elmaradtak. Új edzõ, új korszak – szokták mondani – amely változást hoz egy klub életében. Az idei évnek ismét nagy reményekkel vágtunk neki, ki ne szeretne maximalista lenni? Kellett pár mérkõzés még teljesen összeszokott a csapat és megtalálta mindenki a helyét és végre úgy mûködött az a gépezet, ahogy annak mûködnie kellett. Fontosnak tartom, hogy egészen a szezon végéig versenyben voltunk az összes sorozatban, amiben az idén elindultunk. Ezek közül kettõt sikerült is megnyerni, nem kis örömünkre. A bajnokság ugyan elúszott, de szerintem mit sem számít. Ne legyünk telhetetlenek, új edzõ nem sûrûn nyer az új csapatával három címet is a legelsõ szezonjában. Minden esetre le a kalappal Carlo papa elõtt, amiért gatyába rázta a legényeit és mind fizikálisan, mint mentálisan felkészítette olyan szintre õket, hogy verhetetlenek legyenek! Annyi év nélkülözés és mellõzés után végre újra trófeákat szállított a csapat a szurkolóinak. Kell ennél több egy fanatikus szurkolónak? Az idei évet egy erõs kilencesre értékelem, de csak is azért, mert mindig van hova fejlõdni. Tiszteletem az összes játékosnak és az edzõi stábnak az idei munkájukért!
Az év játékosa: Nálam ezt a címet egyértelmûen Sergio Ramos érdemli ki. Mindenki ember, mindeni követhet el hibákat. A spanyol bekknek ugyan voltak a szezon során hajmeresztõ megoldásai, de esetleges rossz megmozdulásait követõen igyekezett azokat jóvá tenni. Amikor nem ment a gárdának, második számú csapatkapitányhoz méltóan vállára vette a csapatot és hihetetlen mértékû akaraterõrõl tett tanúbizonyságot minden egyes pályára lépésekor. Felfoghatatlan az a vágy és gyõzni akarás, amit mindig próbált csapattársaira is átragasztani. Hatalmasat játszott a Bajnokok Ligája elõdöntõin és a döntõ mérkõzésen is. Igazán nagy sztárrá nõtte ki magát, de mindezek mellett megmaradt ugyan annak a szerény embernek, akinek megismertük.
Az év meglepetés-játékosa: Jesé Rodriguez. A szezon kezdetekor jóval kevesebb lehetõséget kapott, mint a másik újoncunk, Morata. Amikor pályára lépett megpróbálta kihozni a maximumot magából és 110%-on pörgött. Munkája és lelkesedése nem volt hiába való. Hamarosan bejátszotta magát a kezdõbe és Ancelotti is egy stabil emberként tekintett rá. Sérülése sajnos idõ elõtt véget vetett ennek a szezonjának. Reméljük, mihamarabb felépül!
Az év csalódása: Asier Illarramendi… Ablakon kidobott pénz a szememben. Nem tekintem Xabi utódjának, a közelébe sem érhet szegény. Biztos nagy a teher a vállán, amivel minden egyes alkalommal pályára lép, de ez a Real Madridnál így van helyén. Aki nem alkalmazkodik kellõképpen és görcsösen, hibát hibára halmozva játszik, annak nem jósolok sok jót a klubnál…
P. Diána:
A szezon értékelése: Új edzõ, felforgatott keret – alapvetõen csekély elvárásokkal indultam el, persze, jó lenne nyerni ezt-azt, de nem reális abban reménykedni, hogy valamilyen címet, urambocsá’ címeket nyerünk. Úgy gondoltam, majd a 2014/15-ös szezon lesz a miénk. Carlo elkezdte a „minden meccsre más kezdõvel állok ki” játékot, aztán lassan kiforrottá vált az elképzelés. Bár támadták a sokak szerint majrés taktika miatt, azt hiszem, a szezon közepén a hosszú, kapott gól nélküli idõszak megmutatta, hogy jó úton járunk. Remek védelem állt össze, megszületett a BBC fogalma, bár mindkét területén adódtak hullámvölgyek. Idén egyetlen nagy csapat sem hozott hibátlan szezont, ami a futballt illeti, a Real Madrid mégis óriásit alkotott: szívvel legyõzte a Tizedik miatti elképesztõ nyomást, s végül 12 év után megszerezte a hõn áhított trófeát. A mutatott játék talán nem lenne tízes, a nagy riválisoktól sajnos kikaptunk párszor (bár ezeket azért lehetne elemezgetni…), s van még felfelé, de a varázslatos müncheni visszavágó és a heroikus döntõ után nem tudok 10 pontnál kevesebbet adni erre az évre. Köszönöm, hogy ezt átélhettem!
Az év játékosa: Sergio Ramos és Di María. Cristiano Ronaldo más szint, õt nem is vettem figyelembe a választásom során. Mindenki más közül ketten nyújtottak felejthetetlent számomra. A második számú kapitányunk ugyan sokszor forrófejû és fölöslegesen gyûjt be lapokat, de amit idén mutatott, az emberfeletti. Õ számomra a nagybetûs SPORTOLÓ és EMBER. Átlépni a saját árnyékunkat, megküzdeni a saját démonjainkkal, az emberek kritikáival – Ramos parádésan vágott vissza minden õt ért gúnyolódásért, a fölé lõtt tizenegyesen élcelõdõ mémekért, s még sorolhatnám. Remélem, Raúl és Roberto Carlos példáján okulva az Aranylabda-szavazásnál méltányolni fogják a szakik, amit véghezvitt.
Di María az egyik legalulértékeltebb játékos talán. Bár lehet, hogy csak én érzem így, de nagyon kevés rivaldafényben van része ahhoz képest, amilyen kitartóan hajt és megy elõre minden meccsen. Õ az, akit sosem láthatunk flegmán sétálgatni, még akkor sem, ha tét nélküli meccset vívunk egy harmatgyenge ellenféllel szemben. A vezetõség helyében a klubhoz láncolnám örökre, pótolhatatlan. Mindig megnyugszom, ha pályán van, mert tudom, hogy õ menni fog elõre, ameddig bírja a lába (az pedig bírja…).
Az év meglepetés-játékosa: Pepe. Az igazság az, hogy a 2012/2013-as szezon után azt gondoltam, Pepe fénykorának vége, nem fog már nagyot alkotni, szép lassan padra szorul, s talán el is hagyja a csapatot, hogy egy kevésbé nagy igényeket támasztó gárdában futballozzon. Nagyon nem így történt. Idén végképp nem lehetett rá panaszunk, ami a fair playt illeti, s emellett játéka pontos és megbízható volt, meccsrõl meccsre oktatott. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy sok csapat nem találta meg az átjárást López/Casillas kapuja felé.
Az év csalódása: Illarramendi. Az új Xabi Alonsóként érkezett, s végül a mester kipontozódása után Ancelotti nem merte megkockáztatni õt a döntõben. Nem tudom, hogy fiatalsága, a hirtelen jött magas elvárások és a viszonylagos tapasztalatlanság-e az oka, de Asier számomra egyetlen emlékezetes megmozdulást produkált idén, s ezt Batman-jelmezben követte el. Szemrebbenés nélkül túladnék rajta a nyáron, bár meglepõdnék, ha valaki annyit kínálna érte, amennyiért mi vásároltuk.
P.Jázon (pimadd):
A szezon értékelése: Rendkívül izgalmas, élvezetes idényen vagyunk túl. Ancelotti remek munkát végzett a kerettel. Csapatunk a kupamérkõzésein tökéletesen játszott, míg a bajnokikon néha elég gyatra teljesítményt nyújtottak a fiúk, bár nem hinném, hogy valaki is emlékezni fog erre. Többek között azért nem fognak, mert ez az az év, ahol a csapat megnyerte a tizedik Bajnokok Ligája-serlegét. Külön öröm számomra, hogy a spanyol csapatok megmutatták az angol foci híveinek, hogy bizony a Liga BBVA manapság a legerõsebb bajnokság. Kilencesre értékelem a szezonunkat, majd jövõre, amikor triplázunk, akkor megy a max pontszám. 9/10
Az év játékosa: Sergio Ramos. Egész szezonban ihletett formában játszott Pepével karöltve, azonban Õ volt az az ember, aki a legnehezebb idõkben a hátára vette a csapatot. Emiatt nálam Cristianót megelõzve Õ az év játékosa.
Az év meglepetés-játékosa: Pepe. Neki is jót tett Mourinho távozása. Fantasztikus idényt futott, Ramosszal áthatolhatatlan falat képeztek. Tavaly sokat hibázott, idén szinte egyszer sem.
Az év csalódása: Illarramendi. Nem igazán csalódtam benne, mert semmilyen elvárást nem támasztottam az irányába, hiszen a leigazolásáig a létezésérõl sem tudtam. Viszont 38 millió euróért egy picivel többet várnék el egy játékostól.
P. Roland:
A szezon értékelése:
Eredmények szempontjából én maximálisan elégedett vagyok a szezonunkkal, hiszen megnyertük I. János Károly kupáját, ráadásul a Barcelona ellen, és végre a La Décima is a helyére került a Bernabéu-múzeumban. Itt jöhet a kérdés, hogy jó, de mi van a bajnoksággal? Sokak szerint „egy kis odafigyeléssel meg lehetett volna”, „elszórakoztuk a végét”, sõt, olyan véleményekkel is találkoztam, hogy „egyenesen feladtuk a ligát.” Véleményem szerint nem az odafigyelésen, vagy az elszórakozáson múlt, de még abban sem hiszek, hogy direkt adtuk volna fel. Bár ha így van, akkor sem lehet egy szavunk sem, hány évig mondogattuk, hogy bármit odaadnánk a Tizedikért, tessék, a bármit be lehet helyettesíteni a bajnoksággal is, szerintem. Egyszerûen ebben a csapatban, ezzel a taktikával, játékosállománnyal, ennyi idõ alatt, sérülésekkel tarkítva, három fronton harcolva, a bajnoki rangadókon mindössze 1 pontot gyûjtve nem volt több. Ha Del Bosquénak a galaktikusokkal egyszer sem sikerült egy szezon alatt egynél több kupát nyernie (szuperkupa most nem számít), akkor ettõl a csapattól hogyan is várhatja el bárki a triplázást? Persze álmodozni szabad (én is azt tettem, amíg le nem játszottuk a 4 rangadót a bajnokságban) de attól, hogy a riválisaink sokat botlottak a hajrában, mi még nem lettünk erõsebbek. Azért azt sem árt megvizsgálni, hogy vajon a Barca és az Atlético miért bírta jobban a bajnoki hajrát, mint mi? Talán azért, mert az elõbbit már nem terhelte a BL-elõdöntõ és döntõ súlya, míg az utóbbinál ugyanez elmondható, csak a Király-kupára levetítve. (igaz, ott a matracosok eljutottak az elõdöntõig, de finoman szólva nem azt a játékot és hozzáállást mutatták be ellenünk, mint pl. a két bajnoki meccs, vagy a BL-döntõ alkalmával.)
Az eredmények után áttérnék az egyéb szempontokra. Ami pozitív:
- Az új edzõpáros. Igen páros, mert túl azon, hogy Carlo higgadtsága és profizmusa úgy kellett nekünk José után, mint egy falat kenyér, mindvégig mellette volt Zidane is, akinek szerintem még annál is nagyobb szerepe volt az eredményekben, mint azt sokan hiszik. (Egy interjúban pl. Carlo elárulta, hogy õ nem igazán szeret beszélgetni a játékosaival, mert az rontja a tekintélyét (?!) és a „lelkizõs rész” mindig Zidane-ra maradt. Könyörögve kérem a vezetõséget, hogy ne eresszék útnak a nyáron tanulási célzattal. Ha jól emlékszem, Zizou, José 2. évében éppen jobb keze volt (Karanka mellett persze) a Special One-nak, de a rákövetkezõ évben már az utánpótlásért felelt. És ez az eredményekben is meglátszott…)
- Bár a média és a „megmondóemberek” szerint az átigazolási szezonban idén is csak a milliók röpködtek össze-vissza a csapat háza táján, nekik van egy rossz hírem. Végre posztokra igazoltunk, ráadásul fõleg spanyolokat, és a Castillából is felhoztunk 5 fiatalt. A távozókkal is maximálisan meg voltam elégedve, átlagos képességû, kiégett vagy éppen küzdeni nem akaró játékosokkal és sok kihagyott ziccerrel lettünk kevesebbek, rég volt ekkora nagytakarítás nálunk, de az eredményeket látva, megérte.
- Hosszú évek után összeállt egy bitang erõs (és remek korban lévõ) védelem. Mindig is ez volt a gyenge pontunk, de egyénileg és csapatként is bizonyították a rátermettségüket.
- A taktika sokszor a játékoskerethez volt igazítva és nem fordítva.
- Mertük játszani a saját játékunkat és ki akartuk tömni a Bayernt idegenben is, visszaállás helyett. (Figyelsz, José?)
- A kapus-kérdést igazából nem tudom, hogy pozitív vagy negatív kategóriába soroljam-e. Rövidtávon mûködõképes volt (bár ki tudja, mi lett volna, ha a bajnoki rangadókon is Iker véd) de jövõre mindenképp el kell dönteni, hogy ki lesz az elsõ számú kapus. Én egyértelmûen a liga, BL: Iker, kupa: Diego leosztást preferálom, már csak a hagyományok és az idei eredmények miatt is.
Ami viszont negatív:
- Cserélni és pihentetni/rotálni meg kell tanulnia Carlónak.
- A keretben még mindig vannak nem Real-szintû játékosok (Arbeloa, Khedira, Morata,) és ha jövõre triplázni szeretnénk, akkor mindenféleképpen mélyíteni kell a keretet. Egy vérbeli csatárra és világklasszis védekezõ középpályásra szükségünk van. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha a Herceg nem sérül le. Khedira-Alonso belsõ középpálya megint?! És Modric akkor elõrébb tolva?! Di María kiszorítva?! Bukott volna az egész rendszerünk.
Összességében erre a szezonra én most 10, azaz 10 pontot adnék, de csak is a 10. miatt. Ha jövõre meglesz a 11., repülni fog a 11 pont is.
Az év játékosa: Bármennyire is próbálkozok, nem tudok egy nevet kiemelni, mint az év játékosa. Az Iker-faktor újbéli megjelenése, Ramos mennybemenetele, Pepe teljes megtisztulása, Coentrao stabilitása, Marcelo és Carvajal dinamikus széljátéka, Modric egyensúly megteremtése, Alonso feltámadása, Bale gyõztes góljai, Di María zsugái, munkabírása és természetesen Ronaldo töménytelen góljai és akarata önmagában lenyûgözõ. Ezekben a játékosokban az a közös, hogy képesek voltak csapatként funkcionálni, és ha egyesével megvizsgáljuk õket, mindannyijuknak várt vagy nem várt nehézségekkel kellett szembenézniük, de kiállták a próbát és megdicsõültek.
Az év meglepetés-játékosa: Ha csak a kupa-döntõ és a két BL-elõdöntõ meccsét veszem alapul, akkor egyértelmûen Xabi Alonso. Nem gondoltam volna, hogy még ekkorát tud játszani a középpályán. Ha az egész szezont nézem, akkor Luka Modric a legnagyobb meglepetés a csapatban. Új szerepkörben ennyire világklasszis szinten játszani, le a kalappal.
Az év csalódása: Csóri Illarrát mondja mindenki csalódásnak, de azt azért vegyük figyelembe, hogy sokszor nem Alonso helyett, hanem mellette játszott. Na, ott nagyon nem ment neki, de a csapatnak sem. Mikor Modric mellett kapott szerepet, nekem nem okozott csalódást. Ami viszont csalódást okozott az a 4 bajnoki rangadón megszerzett 1 pont… Ez édeskevés. Rengeteg taktikai és bírói hiba, rosszul idõzített rotáció, gyávaság, López kezdõként szerepeltetése, sajnos itt úszott el a Liga…
S. Márton (Sacchi):
A szezon értékelése: Carlo Ancelotti érkezése alapjaiban változtatta meg a Real Madrid játékstílusát, valamint mindenekelõtt a játékosok hozzáállását. Igazi csapatot kovácsolt, akik képesek voltak az egyéni céljaik mellett egymásért is küzdeni. Végre ismét öröm volt leülni és megnézni csapatunk egy-egy mérkõzését, a srácok igazán kitettek magukért. A spanyol bajnokság hosszú évek után kiélezett küzdelmet hozott, melyben ugyan alulmaradtak a mieink, ám más frontokon bõségesen kárpótoltak ezért minket. A Király-kupa gyõzelem az õsi rivális Barcelona ellen különösen édes volt, a Bayern München legázolása a Bajnokok Ligája elõdöntõjében pedig minden madridista számára örök élmény marad. Ezen a ponton én már elégedett lettem volna a csapat idényével, az Atlético ellen elhódított „La Décima” azonban meghozta a tízes osztályzatot is. Carlo Ancelotti elsõ idényében minden várakozást felülmúlt, így a csapat év végi osztályzata nálam 10 pont.
Az év játékosa: Sergio Ramos. Akkor vette a vállára a csapatot, amikor a legnagyobb szükség volt rá, igazi vezér volt az utolsó hónapokban. Madridizmusa és a klub iránti alázata megkérdõjelezhetetlen, nélküle ma nem vallhatnánk tízszeres Bajnokok Ligája gyõztesnek magunkat.
Az év meglepetés-játékosa: Fabio Coentrao. Sérülései miatt sokáig a kispadon, vagy épp a nézõtéren üldögélt, ám a szezon második felében bebizonyította, hogy valóban a világ legjobb balhátvédei közé tartozik.
Az év csalódása: Asier Illarramendi. Sokan még mindig Gareth Bale vételára miatt hüledeznek, én azonban a 40 milliós Illarra miatt verem a fejem a falba. A középszerûség mintapéldája.
Sz. István (Szoki):
A szezon étékelése: A szezon elõtt voltak kétségeim. Elsõsorban Ancelottival kapcsolatban. Nem gondoltam, hogy José Mourinho után õ lesz a megfelelõ edzõ. Szerencsére pozitívan csalódtam benne, hiszen megtalálta a megfelelõ taktikát a csapat számára, okosan építette be a fontos láncszemeket a kezdõcsapatba. A másik pont, ami aggasztott, az a támadó szekció volt. Nem akartam elhinni, hogy Higuaínt és Özilt is elengedte a klub, annak ellenére, hogy érkezett Isco és Gareth Bale. Benzema mellett Moratát kevésnek tartottam, míg Özilben a Real Madrid motorját véltem felfedezni, amennyiben volt kedve a játékhoz. Utólag azt mondom, remek döntést hozott az olasz szakember, hogy Ángel Di Maríát marasztalta Özil kárára. Úgy gondolom Carlo meghozta az idény során azt a nyugalmat, amire a Real Madridnak mindig is szüksége volt. Egyetlen vitatéma a hosszú ideje tartó Iker Casillas VS Diego López párharc lehetett. A magam részérõl teljes támogatásomat élvezheti San Iker.
Összességében nagyszerû szezont tudhatunk magunk mögött. A Király-kupában a döntõig kapott gól nélkül meneteltünk, a döntõben pedig az õsi rivális Barcelonát gyõztük le.
A Bajnokok Ligája idei kiírásában kis túlzással kijelenthetõ, hogy megnyertünk a Bundesligát is, hiszen egymást követõen három német klubot is kiejtettünk. Azt hiszem, nem teszek túlzó kijelentést, ha azt mondom, hogy életem egyik legnagyobb élményét éltem át, amikor élõben tekintettem meg az Allianz Arénában, hogy mérünk megsemmisítõ csapást a bajorokra. Ezt már csak a május 24-i BL-döntõ tudta tetézni. Hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy 12 év után elhódítottuk a Tizediket. Egyetlen negatívumként tudnám említeni, ha kicsit jobban összpontosítunk a bajnoki mérkõzésekre, akkor triplázhattunk is volna. Kissé könnyedén engedtük ki a kezünk közül az esetleges 33. bajnoki címet. Bár tény, hogy régóta nem volt ilyen kiélezett a bajnokság. Ennek tekintetében az én osztályzatom: 9-es!
Az év játékosa: Nálam öt játékos volt versenyben. Sergio Ramos, Pepe, Luka Modric, Ángel Di María és Cristiano Ronaldo. Nehéz döntés volt, de átgondolva az egész szezont, az év játékosa nálam: Sergio Ramos! Az év egészében kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Formáját tekintve egyetlen kritika sem érheti. Szívvel- lélekkel küzdött minden porondon, igazi csapatkapitány volt, igazi madridista. Nagyban hozzájárult a csapat idény végi produkciójához, többek között a BL-ben mutatott teljesítményhez. Münchenben duplázni tudott, míg a BL-döntõben az utolsó percekben megszerezte a hosszabbítást jelentõ találatot, melynek nagyban köszönhetõ, hogy idén elhódítottuk a Tizediket.
Az év meglepetése: Jesé. Lassan idejét sem tudják a madridisták, hogy mikor került fel a Castillától olyan játékos az elsõ csapathoz, mint Jesé. Fiatal, tehetséges, tele van ambíciókkal, hatalmas potenciál rejlik a spanyol támadóban. Felvette a “nagyokkal” a ritmust, Ancelotti, Zidane és Cristiano kezei alatt remekül teljesített, egyáltalán nem ijedt meg a nagy lehetõségtõl. Sajnálatos, hogy ilyen fiatalon, ilyen súlyos sérülést szenvedett. Biztosra veszem, ha nem töri ketté a szezonját e sérülés, sokkal nagyobb dolgokra lehetett volna képes már most is.
Az év csalódása: Illarramendi. Szerintem senki nem tudna meggyõzni arról, hogy valaha is ért 38 millió eurót Asier! Egyesek Illarrában látták Xabi Alonso utódját. Lehetséges, hogy idõre van még szüksége, azonban jól látható volt az egész szezon során, hogy Illarramendi egyelõre kevés erre a feladatra.
V. Zoltán (phelan):
Nem könnyû a Real Madridnak szurkolni. Minden egyes szezonnak úgy megyek neki én is, és a csapat is, hogy minden trófeát meg kell nyerni, amit csak lehet. Még akkor is, ha tudod, hogy ez nem sokszor fordul elõ. A legjobbakkal sem. A nyáron a szokásos játékoskeringõ során elment pár játékos, akiket kedveltem, és szoknom kellett egy darabig az új neveket. Jött Ancelotti Mourinho helyett, akivel az elején nagyon nem voltam kibékülve. Döntései egy részével még most sem értek egyet. Csalódtam párszor a szezon során, fõleg a bajnokságban, de kellemetlen emlék marad a Dortmund elleni visszavágó is. Egyvalamit viszont nagyon tud az olasz, kupát nyerni. És amire legjobban vágytunk, azt nagy gyõzelmekkel tarkítva adta meg nekünk: la Décima. A szezonra 8 pontot tudok adni. A következõ évnek úgy megyek neki én is, és a csapat is, hogy minden trófeát… Jó lenne jövõre nagyobb pontszámot adni.
Az év játékosa: Nyilván a legtöbb ember Sergio Ramosra vagy Cristiano Ronaldora voksolna, de én arra játékosra szavazok, aki felvállalta a harcot a helyéért a csapatban, aki szélsõ létére megtanult egy számára idegen helyen játszani, és aki közel minden mérkõzésen tudása legjavával szolgálta a madridizmust. Ángel Di María.
Az év meglepetés-játékosa: Van ez a srác, aki saját nevelés, aki hosszú idõ után az elsõ lehet, aki úgy jön fel az utánpótlásból, hogy van jövõje ennél az elsõ csapatban. Ez a srác kihasznált minden percet, amit kapott az edzõjétõl, és remélhetõleg még sok örömet fog szerezni nekünk, ha visszatér. Jesé Rodríguez.
Az év csalódása: Azért írom az õ nevét, mert szerintem több van benne. De nem ugyanaz a Real Sociedadban és a Real Madridban játszani. Kíváncsian várom, hogy fejben, mert az õ posztján ott dõl el minden, képes lesz-e jövõre felnõni a feladathoz. Idén nem sikerült. Asier Illarramendi.
Zs. Csaba (abu):
A szezon értékelése: Nem tudom, van-e olyan, aki nem elégedett a csapat teljesítményével, hiszen megnyertük a hõn áhított Tizediket. A tíz pont csak azért nem jár, mert számomra kissé fájó pont az, hogy ilyen könnyen kiengedtük a kezünkbõl a bajnokságot. Hiába nem nyerte meg a csapat a fontos mérkõzéseit, ha a bajnoki hajrában jobban összpontosítanak, akkor a triplázásnak örülhetnénk. Ennek ellenére (mivel nem vagyok telhetetlen), nagyon pozitív élmény volt számomra a 2013/14-es szezon. Ancelotti megteremtette az „egyensúlyt”, szinte mindenkibõl kihozta a legjobbat. A csapat egységesebb volt, mint valaha, öröm volt nézni, fõleg a tavaszi szezont. A Tizedik megszerzése pedig egy valóra vált álom. Így, hogy egy ilyen óriási teher esett le a srácok válláról, remélem, hogy az új idényben lehengerlõek lesznek. Az én osztályzatom 9 pont.
Az év játékosa: Nehéz ezt így megmondani, hiszen a csapategység hozta meg a sikereket, így szívem szerint mindenkit kiemelnék. Ha mégis választanom kell, akkor azt mondom, hogy holtversenyben három játékos végzett nálam az élen: Cristiano, Di María és Sergio Ramos. A portugál ismét hozta lenyûgözõ játékát, fontos gólokat szerzett, de a szezon végére egy kicsit elfáradt (és megsérült). Di María középre vonása óriási ötlet volt Ancelottitól, az argentin hihetetlen szezont produkált ezen a poszton. Fáradhatatlanul robotolt minden meccsen, rengeteg gólpasszt adott. Csapatunk másodikszámú kapitánya pedig egészen elképesztõ tavaszt produkált, vállára vette a csapatot, igazi vezér volt. Hihetetlenül fontos gólokat szerzett és a védekezésben is jeleskedett. Mindhármójuk szezonja 10/10-es.
Az év meglepetés-játékosa: Luka Modric. Azt hiszem, nem kell különösebben megmagyaráznom. A középpálya motorja volt, lenyûgözõen játszott az idény egészét tekintve. Remekül irányította a játékot, testcselei pedig élményszámba mentek. Rendkívül fontos tagja volt ennek a csapatnak. Ha már meglepetés, meg kell említenem Pepét is, aki talán élete szezonját produkálta a Real Madridban, sokat tett azért, amit a csapat elért.
Az év csalódása: Asier Illarramendi. Tulajdonképpen ezt sem kell nyomós érvekkel alátámasztani. Mindenki többet várt tõle. Egyelõre nem mutatja meg, hogy mi az, amiért 38 millió eurót adott érte Florentino Pérez. Ettõl függetlenül még nem kezdeném el temetni, hiszen nagyon fiatal.
Összegzés:
Látszik tehát, hogy egy teljesen normális szurkolói közösségnek megfelelõen meglehetõsen eltérõ vélemények vannak. Nagy az egyetértés abban, hogy a csapat szezonja abszolút pozitív, amiben teljesen egyértelmû szerepe van a Tizedik megnyerésének. Emellett szegény Illarramendi csalódást keltõ játéka hagyott legtöbbünkben mély nyomot. Az év játékosának megnevezésében már megoszlottak a vélemények, végül Di Maríát egy szavazattal megelõzve Sergio Ramos érdemelte ki a szerkesztõség elismerését. A meglepetés-játékos kiválasztása kapcsán talán élhetünk azzal a képzavarral, hogy voltak meglepetések, azonban a végsõ gyõztes Jesé lett, a legtöbbünknek a fiatal saját nevelésû szélsõ remek teljesítménye okozott kellemes csalódást. Ha a pontszámokat átlagoljuk, akkor egy 9-est nyugodt szívvel kioszthatunk a csapatnak, illetve nem is mondhatunk mást, mint hogy soha rosszabb évet, uraim!
