Egy pártoló szemével: Exkluzív interjú Javier Mourelo Gómezzel

A napokban Madridban adott exkluzív interjút a egyesületünk weboldalának a 41 éves Javier Gómez, aki 1982 óta a Real Madrid sociója, tagja a Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesületének, mostanra pedig odáig jutott, hogy az éves közgyûléseken is beleszólási joggal rendelkezik. Javi az interjú során minden lényeges témát érint: beszél a klubhoz fûzõdõ viszonyáról, legszebb emlékeirõl, intézményi- és sportszakmai kérdésekrõl, az interjú végén pedig álomtizenegyét is összeállítja. Elárulja, nem látott jobb játékost Butraguenónál, és biztos benne, hogy Raúl hamarosan edzõként fog sikereket elérni Madridban. Az exkluzív interjú az alább olvasható!

Megtennéd, hogy röviden bemutatod magad a penamadridista.hu olvasóinak?
Javier M. Gómeznek hívnak, 41 éves vagyok. 28 éve lettem a Real Madrid pártoló tagja, amikor 1982-ben Spanyolországban rendezték a világbajnokságot. Azóta azt hiszem, három-négy meccsnél többet nem hagytam ki a Bernabéuban.

Évtizedek óta Real Madrid szurkoló vagy. Mi miatt lettél szerelmes ebbe a klubba, miért döntöttél úgy, hogy mostantól a Real Madridnak fogsz szurkolni?
Hajdanán Madridban nagyobb volt a versengés a Madrid és az Atlético között. Mindig a Real Madrid szurkolók voltak többségben, de úgy hiszem, a mérleg egyre inkább billent a mi javunkra. Miközben a szüleimmel éltem, már gyerekkoromban megpróbáltam meggyõzni õket, hogy had legyek a Real Madrid pártoló tagja (pénzügyileg fedeztek engem), és ez végül sok év próbálkozás után, 1982 nyarán sikerült. Édesapám habár mindig Real Madrid szurkoló volt, megpróbált meggyõzni, hogy inkább az Atlético pártolói legyünk, mivel az õ stadionjuk sokkal közelebb volt a házunkhoz, mint a Bernabéu. Ám ez nem megközelíthetõség kérdése volt… ez fociról, szenvedélyrõl és érzelmekrõl szólt. Ebben pedig a Real Madridnak nincs vetélytársa. Apám velem együtt lett pártoló, és amikor egy kicsit idõsebb lettem, már csak egyedül kezdtem el kijárni. Késõbb csatlakozott hozzám néhány barátom, s mostanra hozzávetõleg 15 éve mindig három barátommal járok a meccsekre.

Jártál három BL-döntõn is, ott voltál Amszterdamban, Párizsban és Glasgowban is. Melyik a legemlékezetesebb gyõzelem?
Minden évben igyekeztem többször is elkísérni a Madridot. Így láttam a csapatot Barcelonában, La Corunában, Valenciában, stb… Spanyolországon kívül volt szerencsém eljutni három Bajnokok Ligája fináléra is, és ami a legszebb emlék, az kétségkívül az elsõ, 1998. május 20-i amszterdami döntõ. Emlékszem rá, hogy a buszban átutaztam egész Spanyolországot, Franciaországot, Belgiumot és Hollandiát. 24 óra oda, ugyanennyi vissza… de megérte! Mijatovics gólja lányom születésével együtt életem legboldogabb pillanata volt. Lenyûgözõ volt. Szintén érdekes volt a glasgowi döntõ, a Bayer Leverkusen ellen 2002. május 15-én, különösképp Zidane híres gólja és a nagyszerû viszonyok miatt, amit Glasgow városa nyújtott nekünk. A Madrid az egész világot megmozgatta, várost még nem lepett el annyi külföldi szurkoló, mint akkor. A 2000-es párizsi döntõ a Valencia ellen már kissé ízetlenebb volt, mivel a két csapat között minõségi differencia jelentkezett. Párizs azonban mindig megér egy utazást.

Ki volt az a Real Madrid játékos, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rád?
Nagyon nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Szerencsére a Madridban mindig sok nagyszerû játékos volt és van. Amikor Butraguenónak jól ment, szerintem senkivel nem lehetett összehasonlítani. Volt néhány csodálatos éve. A gyorsasága, cselezése, huncutsága… Roberto Carlos szintén nagy játékos volt, és Hugo Sánchez minden kétséget kizáróan a legjobb középcsatár volt, megelõzve Ronaldót, Santillanát és Higuaínt, akik közül amúgy mindenki lenyûgözõ.

Dévai Márktól tudom, hogy nem csak pártoló tag, de úgynevezett socio „compromisario" is vagy. Olvasóinknak röviden összefoglalnád, ez a tisztség mennyiben más, mint a sima pártoló tag?
A pártoló tagok lehetnek gyûlési megbízottak is. Ez annyit jelent, hogy részt vehetnek a rendszeres (évente egyszer) és a rendkívüli (amikor az igazgatótanács beterjesztését kell megvitatni) gyûléseken is. Igazából jogod van felszólalnod és szavazni, valamint évente legalább egyszer szabadon elmondhatod a véleményedet, különös tekintettel a gazdasági, sport, társadalmi- és klubérdekekre.

Oldalunkon eddig két elnökválasztást is részletesen figyelemmel követtünk, valamint az éves küldöttgyûlésekrõl is rendre beszámolunk. Egy elnökválasztás elõtt te milyen szempontokat veszel figyelembe, mielõtt meghoznád a döntésed?
Szerintem, amikor szavazunk, a pártoló tagoknak szakmai és gazdasági szempontból alkalmas projektet kell választaniuk, de egy olyan elnököt is kell keresnünk, aki rendelkezik bizonyos értékekkel és egyfajta – a Real Madrid szintjével és történelmével összeegyeztethetõ – kultúrával; olyas valakinek kell lennie, aki képviseli az úri magatartást, a nemességet és a jó modort. Mindezek különböztetnek meg minket a többi klubtól. Mienk a világ legjobb klubja, és nem csak számokat és a megnyert trófeák jelentõségét tekintve. Elveink és értékeink miatt is.

Emlékszel még arra, hogy eddig hány elnökválasztáson vettél részt?
Amikor pártoló tag lettem, egy igazi úriember, Luis de Carlos volt a Madrid elnöke. Az elsõ elnökválasztást is õ nyerte meg, amire emlékszem, legyõzve Ramón Mendozát, aki aztán a következõ választásokra is jelöltette magát, és nyert is. Õt néhány évvel késõbb Lorenzo Sanz váltotta; õt aztán elsõ etapjában Florentino Pérez, majd Ramón Calderón, és most újra Florentino Pérez.

Mi a véleményed a klub jelenlegi elnökérõl, Florentino Pérezrõl?
Florentino Pérez visszaadta a pompát a Real Madridnak, és nagyon sok pozitív változást vitt véghez a klubban. Ezzel együtt úgy gondolom, alkalmanként jobban kéne hallgatnia azokra az emberekre, akik jobban értenek a labdarúgáshoz, mint õ.

Az intézményi kérdések után térjünk át a sportszakmai kérdésekre. Gondolod, hogy José Mourinho ismét meghozhatja a sikereket a Real Madrid számára?
Remélem igen. Mourinho egy gyõztes, és mindnyájan bízunk abban, hogy ezt a gyõztes szellemiséget átadja a Madridnak, ami jellemzi õt, és jellemzi a Madridot is. A kétségek alapja, hogy milyen típusú futballt fogunk látni a következõ szezonban a Bernabéuban. Bízunk benne, hogy elnyeri majd a szurkolók tetszését.

Raúl és Guti személyében a napokban két legenda hagyta el a klubot. Távozásuk nagy veszteség vagy az elsõ lépés a megújulás felé?
Mindketten a klub legendái voltak, és már a klubtörténelem részét képezik. Ha állandóan a középpontba helyezték volna, Guti lehetett volna a világ legjobb középpályása. Raúl kevesebb technikai tudással, ám gyõztes jelleme, a Madrid értékeihez való ragaszkodása és a számtalan siker miatt, amellyel örömöt okozott a szurkolóknak, egy zseni volt.

Elképzelhetõnek tartod, hogy egy nap majd Raúl lesz a Real Madrid Pep Guardiolája, aki nem csak játékosként, de edzõként is sikerre vezeti szeretett csapatát? Mert sok hasonló vonás van kettõjükben…
Egész biztos. Arra rendeltetett, hogy a Real Madrid edzõje legyen. A tudás és a madridizmus értékei benne vannak a DNS-ében. Biztos, hogy fogja edzeni a Madridot, és a jövõben sikeresen fogja közvetíteni a versenyképességet.

Ezen a nyáron eddig tehetséges, nemzetközi szinten kevésbé tapasztalt játékosok érkeztek. Szerinted Di María, Pedro León vagy Canales érkezése meghozhatja a megfelelõ egyensúlyt a kereten belül?
Canalesben nagyon bízom. Nekem úgy tûnik, hogy õ lehet majd az év meglepetése a spanyol bajnokságban. Azt hiszem, megvan benne a váratlan, és akárcsak Raúl, nagyon világos meglátásai vannak és célja csak egyetlen: zseninek lenni. A többi játékos pedig inkább egy tipp, remélhetõleg rendben lesznek.

Ha egy napig Te lennél a Real Madrid edzõje, ki lenne az a két játékos, akit még leigazolnál a nyár hátralévõ idõszakában?
Xavi és Drogba.

Ennyi év tapasztalat után megneveznéd álomtizenegyedet?
Egy ideális tizenegyes fogok összeállítani számodra, akiket 28 évvel ezelõttre visszamenõleg választanék, mióta elkezdtem járni a Bernabéuba. Ez a következõ lenne: Iker Casillas – Juan José, Stielike, Sánchís, Roberto Carlos – Míchel, Jankovics, Gordillo – Cristiano Ronaldo, Butragueno és Hugo Sánchez. Sajnos csak 11 játékosnak van hely, és nagyszerû játékosok maradtak ki…

Nem hagyhatom ki a következõ kérdést: Spanyolország megnyerte a világbajnokságot, ám a siker nagyban volt köszönhetõ a válogatott barcelonai gerincének. Ez a tény mennyiben változtat Spanyolországban a siker megítélésén?
Nem számít. Néhányuk közülük katalán, mások nem, meglehet a Barcelonában játszanak. Amikor Spanyolországért játszanak, támogatjuk õket. Azt viszont igen szeretném, hogy az elkövetkezendõ hónapokban a Real Madrid több játékost adjon a spanyol válogatottnak. Például, figyeljünk Canalesre…

Utolsó kérdésem közhelyes lesz. Ebben az évben hány trófeát nyerhet a Real Madrid?
Én a Bajnokok Ligájára és a Király-kupára tippelek. A bajnokságot nehezebbnek látom.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Rodrygo Goes
Tovább

Rodrygo: Soha nem elégszem meg a vereséggel

A Real Madrid brazil kiválósága egy angol lapnak adott interjút, amelyben beszélt a válogatottról, rasszizmusról, félelmekről… Válogatott „Sokkal…