Egy városi derbi – legyen az bajnoki, vagy bármilyen kupatalálkozó – kiemelt jelentõséggel bír mindkét csapat számára, így volt ez a hétvégi összecsapás alkalmával is. Ancelotti mester megpróbált változtatni eredeti elképzelésein és próbálta javítani a szerkezeti illetve taktikai hibákat. Az egység, a csapat, az összjáték, a beívelt labdák, a presszió, az intenzitás (azaz az Atlético Madrid) újfent legyûrte azt a Real Madridot, amelynek ugyan voltak jó periódusai és eldönthette volna a találkozót az elsõ félidõben, de nem volt pontos a befejezéseknél és következetes a játékában. Ezen felül Ancelotti elkövette azt a hibát, hogy túl korán nyúlt az egyéni akciók fegyveréhez, de ez nem az a találkozó volt, amit így lehetett volna megmenteni. Látszott ugyan, hogy az olasz tréner észlelte csapata hiányosságait, de javítani csak egy részét sikerült azon rosszul „hangolt” összetevõknek, melyek a gárda játékát az elõzõ mérkõzéseken negatív irányba befolyásolták.
Megpróbált egy elsõre teljesen kézenfekvõ megoldáshoz nyúlni és teljes szabadságot biztosított Cristiano Ronaldónak. A portugált az elejétõl kezdve szabadon játszatta Benzema mögött. A kirajzolódó szerkezeti kép egyértelmû volt: tíz poszton játszó játékos és egy szabadon mozgó Ronaldo. Ez a húzás eleinte láthatóan tetszett Ronaldónak és jól is feküdt neki az elsõ félidõben, míg a másodikra statikusabbá vált a kapu közelében. Alapjában jól oldotta meg feladatát, folyton kereste a 2 az 1 elleni helyzeteket a támadószekció teljes spektrumában. Siqueira korai lapja után aztán inkább a jobb oldal fele mozdult el, ahol Bale-lel játszhatott össze, többek között, hogy a második sárgájára kényszerítsék a védõt. Kétség kívül õ volt a Madrid legjobbja támadásban, minden akcióban részt vett, bár a végén õt is felemésztette az Atlético által felhúzott, szinte tökéletes védelmi fal.
James – pozitív jövõkép
A kolumbiai válogatott játékos dupla feladatot kapott mesterétõl, védekeznie és támadnia is kellett ezen a meccsen, és ezt mondhatjuk, hogy sikerrel hajtotta végre. Sokat dolgozott azért, hogy felérjen a támadásokkal és hogy visszazárjon a baloldalra labdavesztéseket követõen. Õt választotta Ancelotti, hogy a behúzódó Ronaldót pótolja a baloldalon, majd Isco pályára küldését követõen átkerült a jobb oldalra. Minden megmozdulásán látszott, hogy a játékszerrel jó barátságot ápol, remek labdákat osztogatott, és végig bírta a mérkõzést, ami nagyon fontos elõrehaladás az elõzõ meccsekhez képest. Ugyan még dolgoznia kell a beilleszkedésen, de az látszott az Atlético ellen, hogy meg lehet a helye ebben a csapatban.
Ez azonban nem csak rajta múlik, Ancelottinak tovább kell dolgoznia azon, hogy a kolumbiai kvalitásainak megfelelõ poszton és számára optimális feladatokkal megbízva játszhasson. Számomra úgy tûnik, hogy ez lehet a Real Madrid „feltámadásának” és sikeres szezonjának az egyik legfontosabb feltétele. Amíg ezt a problémát nem vagy csak részben oldja meg a mester, addig sajnos akadozni fog a gépezet. James terhelhetõ, ez látszik, de bármennyire is igyekszik, nem védekezõ feladatokra termett játékos. A szombatinál több defenzív munkát nem várhat tõle edzõje, hisz az már támadásbeli játékának rovására menne, pedig az egész csapat egyensúlyát borítaná fel. James nem Di María és nem is kell belõle azt faragni, mert nem lehet, de egy más felfogásban érezhetõen helye van a csapatban és úgy gondolom, hogy ha sikerül tökéletesen összecsiszolódnia a társakkal, akkor jól mûködõ Real Madridot láthatunk majd.
Simeone és Godín megoldották
Az Atlético számára csapatösszetétel szempontjából egyáltalán nem volt egyszerû a hétvégi találkozó. Ugyanis a kapitány – Gabi – rendkívül rossz napot fogott ki. Szokatlan dolog tõle, de ilyen fontos poszton ennyi eladott labda és ilyen indiszponált játék nem volt számukra megengedhetõ. Simeone remek érzékkel vette észre a hibát és Burgos az õ utasítására jókor cserélte le Gabit. Szerencséjükre ott volt a pályán az a Tiago, aki nagy munkabírásának köszönhetõen ki tudta segíteni csapattársát és enyhítette a bajt. Valamint ott voltak még a középhátvédek, akik remekül zárták a területeket és szinte hibátlanul oldották meg feladatukat. Simeone mester Gabi cseréjénél nem csak, hogy jól vette észre a „leggyengébb láncszemet”, de jól is keverte meg a kártyákat, Kokét rendelte be ugyanis Gabi helyére és a becserélt Ardát állította a balszélre. Ezzel csapata újra visszaszerezte és meg is tudta tartani a labdát, majd kijött a nyomás alól, ami már-már fojtogató volt.
Véleményem szerint azonban az Atlético szombati sikerének igazi letéteményese nem Arda vagy Simeone mester voltak, hanem az a Godín, aki jelenleg szenzációs formában játszik a védelem tengelyében. A magas labdáknál, a passzoknál, a becsúszásoknál, a megelõzõ szereléseknél jól helyezkedett és érezte, mikor kell elõreküldeni a labdát, vagy éppen megtartani azt és lassítani a játékot. Mindezek mellett besegítéseivel nagy terhet vett le a kiállítás árnyékában futballozó Siquiera válláról. Gyorsan észrevette, hogy Cristiano az õ oldalán keresi a fölényt, és mindig odaért, hogy besegítsen neki. Godín csapata igazi vezére volt, tökéletesen illett/illik a szerkezetbe.
